Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-13 / 43. szám, szombat

Josef Jurán elvtárs kitüntetése (ČTK) — Antonín Novotný köztársasági elnök a kormány javaslatára Josef Jurannak, a nemzetgyűlés képviselőjének, a CSKP Központi Revíziós Bizottsága taqiának a munkásosztály győzelméért vívott harc elismeréseként 75. születésnapja alkalmából a Szocialista haza építéséért — Klement Gottwald érdemrendet adományozta. Az érdemrendet és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága levelét Antonín Novotný elvtárs Jiŕí Hendrych és Bruno Köhler elvtársak jelenlétében a prágai Várban pénteken, február 12-én adta át az ünnepeltnek. r Arvay József elvtárs 60 éves Arváy József elvtárs. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja ma, február 13-án tölti be 60. évét. Arvay elvtárs a CSKP megalapítása óta tagja pártunknak. Politikai tevékenységéért többször bebörtönözték, de a Horthy-rendszer börtönei sem törték meg. A felszabadításunk után pártunkban különféle funkciókat töltött be, jelenleg Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának J;agja. Az SZLKP KB Arvay elvtársnak 60. születésnapja alkalmából levelet küldött, melyben munkáját nagyra értékeli és élete további szakaszán sok sikert kíván. Értekezlet űj hengersorok üzembehelyezéséről (ČTK) — Az új hengersorok szerelésében és az ezzel kapcsolatos szálításokban részt vevő üzemek párt- és szakszervezeti, CSISZ- és gazdasági dolgozói pénteken, február 12-én a vítkovicei Klement Gottwald Kohómű munkásotthonában országos értekezletet tartottak. Az értekezleten az ostravai és kladnói új hengersorok idejében történő üzembehelyezésének kérdéseivel foglalkoztak. Az értekezleten részt vettek J. Dolanský, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Oldŕich Černík, a CSKP KB titkára, Josef Reitmajer, Václav Černý és Oldŕich Beran miniszterek, Ján Kraus, az Állami Tervbizottság alelnöke, Jan Pilier és M. Krupička, a CSKP KB osztályvezetői, valamint a központi és kerületi , hivatalok további politikai és gazdasági dolgozói. A Szlovák Nemzeti Színház megalapítása 40. évfordulójának küszöbén (ČTK) — A szlovák hivatásos színművészet tevékenységének 40. évfordulóját ünnepli két hét múlva. Az első lépéseket az 1920. március 1-én alapított Szlovák Nemzeti Színházban Szlovákia első hivatásos színiegyüttese tette. Az évforduló napján sorrakerülő díszelőadások előtt Szlovákia valamennyi színházában felolvassák a Szlovák Színművészek Szövetségének ünnepélyes nyilatkozatát. A jubiláló szlovák színművészetet a prágai Nemzeti Színház, az ostravai, plzeňi és a brnől színházak is e nyilatkozat felolvasásával üdvözlik. A Szlovák Nemzeti Színház e jelentős ünnepe alkalmából megrendezi a legjelentősebb opera és színielőadások tíznapos szemléjét, mely Juraj Váh „Sötét erdők forrásai" című színdarabjának és Suchoň „Svätopluk" című operájának március 9. és 10. bemutatójával éri el tetőpontját. Az előadások fölött bratislavai üzemek dolgozói vállaltak védnökséget. A Szlovák Nemzeti Színházban március 10-én hazánk színházai és külföldi színházak képviselőinek részvételével ünnepélyes gyűlést tartanak. Március 5.-22. között „A szlovák színművészet haladó szellemű hagyományai" címen kiállítás nyílik Bratisíavában. A Szlovák Nemzeti Színház együttesei májusban és júniusban művészkörútra indulnak hazánkban. A drámai együttes Szlovákiában 22 előadáson lép fel és az opera-együttes a cseh kerületekbe indul 22 napos művészkörútra. A Szlovák Nemzeti Színház színpadjain az említett idő alatt valamennyi szlovák hivatásos színház együttese vendégszerepel. Az ünnepségeket Bratisíavában ősszel a jelenlegi cseh, és szlovák dráma tíznapos országos fesztiváljával s a színművészek és drámaírók országos konferenciájával folytatják. A Szovjetunió űj bratislavai főkonzula (ČTK) — Ivan Alekszandrovics Sulgin, a Szovjetunió űj bratislavai főkonzula e napokban kezdte meg funkciója betöltését. Az új szovjet főkonzul február 11-én és 12-én hivatalos látogatást tett Szlovákia politikai és közéleti tényezőinél. A Szovjetunió főkonzulát Karol Bacllek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZ1KP KB első titkára, Ľudovít Benada, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke hosszan tartó, szívélyes beszélgetésen fogadta. Mihail Jakovlevics Kapran, a Szovjetunió eddigi bratislavai főkonzula visszatért a Szovjetunióba, ahol más állami funkciót tölt be. Baráti est (ČTK) — Dr. František Kahuda, az is kola- és kulturális ügyek minisztere a Csehszlovák Köztársaság és az Indiai Köztársaság kulturális egyezménye ratifikációs okiratainak kicserélése alkalmából a prágai International-szállóban csütörtökön, február 11-én baráti estet rendezett. A találkozón jelen volt JifI Nősek, a külügyminiszter helyettese, az iskolaés kulturális ügyek miniszterének helyettesei, központi hivatalaink, tudományos és kulturális életünk képviselői. Jelen volt továbbá B. K. Acharya, az Indiai Köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a nagykövetség tagjai. Márie Vacková elvtársnő köszönete (CTK) — Prága főpolgármesterének dr. Václav Vaceknek halálakor özvegye Márie Vacková elvtársnő címére számos levél és távirat érkezett, melyekben fővárosunknak s hazánk további városainak dolgozói részvétüket, mély megrendülésüket fejezték ki e forradalmi harcos és kommunista újságíró elhunyta fölött. Marié Vacková elvtársnő a Csehszlovák Sajtóiroda útján mond köszönetet mindazoknak, akik elhunyt férjét, dr. Václav Vaceket szívből jövő szavakkal utolsó tiszteletadásban részesítették. ERICH SEIFERT A KSZT ELNÖKÉNÉL (ČTK) — Erich Seifert, az NDK-beli kiváló újító, a szocialista munka hőse, pénteken, február 12-én látogatást tett František Zupkánál, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökénél. Seifert e napokban számos gépipari üzemünkbe látogatott el, ahol több száz dolgozóval, szakszervezeti funkcionáriussal az időveszteség csökkentésében szerzett tapasztalatairól beszélt. A KSZT elnökénél tett látogatása alkalmából örömmel számolt be arról, mily fokozott érdeklődéssel követik dolgozóink új munkamódszerét. 15 éve szabadult fel BUDAPEST Budapesti levél M

agyarország fővárosa ma 1945. február 13-ra: felszabadulásának napjára emlékezik... A lapok fényképeket közölnek párosával: egyegy képet ugyanarról az utcáról, ugyanarról a hídról, milyen volt Budapest akkor, s milyen ma. Az egyik kép: a Dunába zuhant Lánchíd, a parton kiégett ablakszemekkel vakon bámuló házak, üszkös romok - mellette a másik képen az újjáépített büszke Lánchíd, rajta a suhanó autók véget nem érő sora. Az ellentét, amelyet az évforduló felidéz, felemelő. Budapest ezen a napon a kontraszt városa — emlékeiben a halálba dermedt pusztulás, jelenében az újjászületés, az eleven forgatag, a lüktető munka városa. 15 esztendeje hallgattak el az ágyúk Budán is, a felszabadító szovjet katonák elfogták a csatornákban bujkáló Pfeffer-Wildenbruch SS tábornokot, a náci halálfejes hadosztály az irháját mentette. Feljöttek végre az emberek a pincékből. A hullák és lótetemek, a feltépett sinek, a vízbe robbantott hidak, a füstölgő romok láttán, de sokan mondták ekkor: száz évig se lesz itt élet... E

kkor harsantak fel az első szabad pesti újság rikkancsainak kiáltásai: „Szabadság!" Ekkor jelentek meg a szilánktépte házfalakon a kommunisták első plakátjai: „Lesz magyar újjászületés!" Az újjáépítés lendületére, a talpraálló város hősi napjaira emlékeznek most, a felszabadulás évfordulóján a budapestiek. Erről írnak az újságok munkáslevelezöi, erről adnak interjút a város vezetői, erről szólnak az ünnepi riportok. Minden szóban a párhuzam: micsoda kontraszt! Akkor nem volt áram, egy gyertyacsonk kincsnek számított - ma fényárban csillog a nagykörút. Akkor egy kanálnyi melasz, egy tányér bab lakoma volt — ma a város szinte dúskál a mézes mackók és csemegeboltok bőségében: csak választani nehéz, annyi a jó falat. Akkor az iskolák több mint fele használhatatlanná vált, a lakóházak háromnegyede kárt szenvedett. Még ma is kevés a lakás és a tanterem, de Lágymányoson, Angyalföldön, a Kerepesi úton, új lakótelepek emelkednek, a „Habsburgnagyasszonyokról" elnevezett Zitaés Valéria-telep nyomortanyái helyén újonnan épült modern házak lakásaiba költöztek be a munkáscsaládok. Akkor az egész városban csak négy autóbusz maradt üzemképes —, a fővárosi autóbuszüzem, most 280 millió utast szállít évente. A 15 éves diáklányok, a Jutkák, Évák és Piroskák, akik egyidősek a szabad Budapesttel, az egyik képeslapban arról beszélnek, milyen hivatást választanak, mi lesz belőlük, de arról nem tudnak semmit, mi volt a munkanélküliek „köpködője", s nem tudják mi az, hogy „szolgabíró", hogy „népkonyha". Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke akkor szövölány volt a Hazai Fésüsfonóban, a nemzeti segély megbízásából ma•» roknyi lisztet, kevéske bábot kért az éhező gyerekeknek, házról házra járt gyűjteni, ma arról beszél, hogyan nő Budapesten az anya- és csecsemővédö intézetek, bölcsődék, a napközi otthonok száma. Dr. Pesta László, a fővárosi tanács elnökhelyettese akkor tisztiorvos volt, órákon át gyalogolt, hogy oltásokat adhasson a terjedő tifusz ellen. Ma az egészségügyi hálózat fejlettségéről nyilatkozik, arról, hogy a kétmilliós város lakosságának 95 százaléka ingyenes orvosi ellátásban részesül, hogy az ingyenes Szabin-oltások óta egyetlen gyermekbénulási eset sem fordult elő Budapesten. Micsoda öröm volt 15 esztendővel ezelőtt, amikor az Uráiniában meghirdették az első mozielőadást: a Tovariš P-t és az Oreli csatát vetítették, a szovjet katonák filmajándékát. Ma a Szovjet Film ünnepét rendezik meg a budapesti mozikban, ahol a múlt esztendőben 40 millió mozilátogatót számoltak meg. Balogh László, a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozója levelet írt a Népszabadságnak: „Vártuk a nagy pil« lanatot. A szovjet katonák Ojpest felöl jöttek és azonnal keresték a hajógyári munkásokat. Február 13-án 300-an vettünk részt az induló munkában. Vállaltuk egy 92 egységből álló ponton híd elkészítését. A hidat a szovjet hadsereg Pozsonynál hasznosította a német fasiszták elleni harc ban." A

z évfordulón Budapest nemcsak emlékezik, előre is tekint. A fővárosi tanács kidolgozta Budapest 15 éves távlati-fejlesztési tervét. A tanács az idén 1 milliárd 600 mii« lió forintot fordít a főváros fejlesz* tésére. Újpesten szövetkezeti lakások, Csepelen új napközi otthonok. Kőbányán új iskolák, Angyalföldön, Józsefvárosban, Zuglóban és Kispesten — > mindenütt Budapesten - vendéglátóipari kombinátok, új lakások és üzeme*:, játszóterek és parkok épülnek. Az építés elvei, az alkotó munka gondjai foglalkoztatják most a budapestieket: nem felejtik Február tizenharmadikát és arra gondóinak, hogyan bővítsék az iskolai könyvtárakat, mennyit költsenek a politechnikai oktatás felszereléseire, hány új lakásba vezessék be a gázt, hány új utcában a neoncsöves világítást, hová ültessenek Kőbányán 10 ezer facsemetét... Ünnepi gondok, ünnepi tervek: hogy még szebb legyen Budapest. RUDNYÁNSZKI ISTVÁN egy hét «H> a nagyvilágban Az örökké szenzációra éhes nyugati sajtó sommásan így értékelte a Varsói Szerződés tanácskozó bizottságának nyilatkozatát: „Nem mond semmi újat". Van ebben valami igazság, de egy nagy adag torzítás is. Tény, hogy a Varsói Szerződés megalakulása óta a leszerelés híve, mindig szenvedélyesen harcolt Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen, és már 1958. májusában felajánlotta a Nyugatnak, hogy a NATO és a Varsói Szerződés kössön megnemtámadási egyezményt. A nyilatkozatnak tehát nem a lényege új, hanem a nemzetközi helyzet más, amikor újra elhangzottak e javaslatok. Csökkent a nemzetközi feszültség, lassan rendes mederbe terelődnek a kapcsolatok és megerősödik az egymás iránti bizalom. Kedvezőbbek tehát a Kelet és Nyugat közötti megnemtámadási egyezmény megkötésének felfételei. Ezenkívül az erőviszonyok is megváltoztak. Ma már a hidegháború legelvakultabb hívei sem remélhetik, hogy erőpolitikával engedményekre kényszeríthetik a szocialista országokat s így egy újabb akadály tünt el a megegyezés útjából. A bajkeverők azonban kifogyhatatlanok a legelképesztőbb problémák kiagyalásában. Most a Szovjetunió erejével ijesztgetik a hiszékenyeket és ezzel indokolják a fegyverkezés fokozását. De ha ilyen nagy a „keletről fenyegető veszély", miért nem kötik meg a felajánlott egyezményt, amely leszögezné, hogy valamennyi vitás kérdést csakis békés úton, a fegyverek kizárásával oldanának meg? A NATO és a Varsói Szerződés közötti egyezmény megerősítené a kölcsönös bizalmat és könnyebbé -tenné az ellenőrzött általános és teljes leszerelésben a megegyezést, amelyhez a fegyveres erők egyharmadának csökkentésével a Szovjetunió már megtette az első lépést. Ezért időszerűbb ma a NATO és a ŰJ SZŐ 2 * 1960. február 13 Varsói Szerződés közötti megnem- ' támadási egyezmény, mint bármikor. A Varsói Szerződés tanácskozó bizottságának nyilatkozata leszögezi, hogy a világot nyugtalanító legfontosabb megoldásra váró kérdés a leszerelés. Lényegében minden más probléma részletkérdés, vagy szorosán összefügg a leszereléssel. Ez érthető is, hiszen képzeljük csak el, hogyha az Egyesült Államok az elmúlt tizenöt év katonai kiadásait Afrika elmaradott országainak fejlesztésére fordította volna, ma a fekete földrész színvonala vetekedne az USÁ-éval. A második világháború költségeiből pedig Földünkön minden egyes családnak ötszobás villát építhettek volna. Ha megegyeznének a nagyhatalmak a teljes leszerelésben, mérhetetlenül boldog korszak köszöntene az emberiségre. Mesterséges tengerekkel termékenynyé változtathatnák a sivatagokat, tengereket lehetne lecsapolni, hihetetlen gyorsan feltárnák a világűr titkait, gyógyszereket találnának a legveszedelmesebb betegségek ellen, meghosszabbodna az emberek élete és ki győzné még felsoroni, milyen lehetőségeket rejt a világbéke. A Szovjetunió javaslatai belátható közelségbe hozták ezt a nagy ideált. A világpolitika porondjön azonban a haladás ellenségei ezer és ezer új akadályt gördítenek a megegyezés útjába. Az elmúlt héten az USA-ban két nyugtalanító hír is napvilágot látott, amelyek veszélyeztetik a megegyezést a nukleáris fegyverkísérletek betiltásában. Egyik hír arról számolt be, hogy Eisenhower elnök szövetségesei rendelkezésére akarja bocsátani az atomtitkokat, ami azt jelentené, hogy kibővülne az atomhatalmak tábora és még bonyolultabbá válna a megegyezés. A másik jelentés pedig az USA „új" javaslatáról számol be, amely szerint a föld alatti atomrobbantások betiltása nélkül kössenek egyezményt a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről. A javaslat azt ajánlja ugyan, hogy a kis föld alatti nukleáris robbantások ellenőrzési rendszerének kidolgozásáig az atomhatalmak szakértőinek jelenlétében végezzenek ilyen robbantásokat, ez azonban lényegében lehetetlenné teszi a nukleáris kísérletek teljes betiltásában a megegyezést s lehet, hogy zsákutcába juttatja a genfi tanácskozásokat is. Az USA újabb kibúvóját már sejtetni engedték az amerikai lapokban megjelent jelentések, amelyek arról adtak hírt, hogy az Egyesült Államok föld alatti atomrobbantásokat készít elő. Mindenesetre, aki elsőként újra kezdi az atomrobbantásokat, nagy felelősséget vállal magára a világ közvéleménye előtt, mert az csak természetes, hogy ez láncreakciót vált ki. Veszedelmes játék a tűzzel az is, hogy a nyugati hatalmak nukleáris fegyverrel szerelik fel a Német Szövetségi Köztársaságot. Még az angol burzsoá lapok is őrültségnek nevezik és az elmúlt napokban az angol alsóházban a munkáspárti ellenzék e politika támogatása miatt bizalmatlansági indítványt nyújtott be Macmillan kormánya ellen. Az egész világ egyre nyugtalanabbul figyeli a bonni fejleményeket. A szövetségi parlament szerdai külpolitikai vitájában Adenauer és társai újra megmutatták igazi arcukat. A béke elleni vak gyűlölet, a Szovjetunió gyalázása, sőt a szocialista tábor elleni fenyegetőzés csengett ki minden szavukból. Ojra elhangzottak a területi követelések. Nem lehet ezt a provokációt másképp értékelni, mint kétségbeesett törekvést a hidegháború fenntartására, mindennemű megegyezés csökönyös megakadályozására. Ez évben lényegében már befejezik a Bundeswehr felfegyverzését és Adenauer már erőt érez maga mögött, már fenyegetőzni merészel. De a NATO stratégáinak a nyugatnémet hadsereghez fűzött nagy reményei szertefoszlottak: Ugyanis a Bundeswehrrel akartak a szocialista tábor feletti katonai fölényhez jutni. Adenauerék merészsége megdöbbenti még a józanul gondolkozó nyugati politikusokat is. Attól tartanak, hogy vak revansizmusukkal még háborús kalandba ránthatják szövetségeseiket, hiszen már a külügyminiszterek genfi értekezletén is követelték az NSZK-tól, jelentse ki, hogy nem akar. erőszakot alkalmazni az NDK ellen. A revansista fenyegetőzések azonban ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak. A NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási egyezmény azonban e problémát is megoldaná. De addig is, míg a Nyugat fontolóra veszi ezt és folytatja az NSZK felfegyverzését, az NDK kénytelen védelmi intézkedéseket tenni biztonsága érdekében. Az NDK kormánynyilatkozata hangsúlyozza, hogy csupán a békeszerződés megkötése és mindennemű fegyverkezés betiltása egész Németországban oldja meg a kérdéseket. Remélhetőleg a csúcsértekezlet ehhez megteszi az első lépéseket. A Varsói Szerződés országainak nyilatkozata nagy jelentőséget tulajdonít a kormányfők kölcsönös látogatásának, amely közelebb hozza egymáshoz az országokat és tisztázza a nézeteket. Ezt bizonyítja Gronchi olasz köztársasági elnök Szovjetunióban tett látogatása és ilyen céllal indult nagy jelentőségű délkelet-ázsiai útjára Hruscsov elvtárs is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az elmúlt években 16 országot látogatott meg és körülbelül 165 ezer kilométert utazott. Az eredmények azt bizonyítják, hogy ezek a látogatások nem csupán a Szovjetunió kapcsolatait javították, más országokhoz fűződő barátságát mélyítették el, hanem hasznos szolgálatot tettek az egész világbéke ügyének. Ahhoz, hogy most megállapíthatjuk: csökkent a nemzetközi feszültség, jő kilátások nyíltak a vitás problémák rendezésére, jelentősen hozzájárultak Hruscsov elvtárs fáradhatatlan utazásai, tanácskozásai. Jelenlegi indiai, indonéziai, burmai és afganisztáni látogatása is minden bizonnyal a béketörekvések manifesztációja lesz és megerősíti azt az igazságot, amelyet az indiai parlamentben elhangzott beszédében Hruscsov elvtárs találóan így jellemzett: „A népek tudatában, még az ellentétes ideológiai álláspontokat képviselő politikusok és államférfiak gondolkodásában is egyre jobban gyökeret ver az a megmásíthatatlan igazság, hogy az államok békés együttműködése történelmi tény, az emberi társadalom jelenlegi fejlődési szakaszából adődő létszükséglet" Sz. B.