Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-07 / 37. szám, vasárnap

/ Még gazdagabb is lehetne IHATVÁN ÉVES A SZIKRATÁVÍRÓ O ^^ X u alván évvel ezelőtt, 1900. február lalkozúi körének érdeklődését felkelteni 0 ^ -n—<• —* /•—^ m~W V f| 6-án valósult meg először az em- é» ily módon hírnévre, dicsőségre és ha­a vicsapapáti EFSZ rÁ kristálytiszta időben reggel messzire hallatszik a robogó vonat zakatolása. Lassú személyautónkat meg­előzve sietve jut a vágányokon Vicsapapáti felé. S ha az ember az út irányába figyel, mintha az ébredező falu mindennapi ritmusának visszhangját hallaná. Még jól be sem érünk a faluba, az elénk táruló kép egy cseppet sem árulja el, hogy alig múlott el hét óra. Hisz olyan a forgalom, mint a nap bármely szakában. Nagykabátba, meleg kendőbe bújt emberek, asszonyok, járnak-kelnek a népes utca forgátagában. Az etetők, kocsisok az „első műszak" után hazafelé igyekeznek, hogy lemossák magukról a port, s a bősé­ges reggeli elfogyasztásával ebben a hidegben kissé felmelegedjenek. Hiába surran be a tél világába a nap­sugár, a rögökre, háztetőkre fagyott jégszemcsék annál fényesebben tündökölnek. Egyik ismerősöm kucsmáját jól lehúzta fülére s a hidegtől pirosra csípett arccal így üdvözölt: — Nálunk 20 fokos hideg van ­pedig csak 10-et mutatott a hőmérő. Tréfáskedvű barátom felvilágosítás­képpen aztán megmagyarázta, hogy 10 fokos a hideg Vicsapon és 10 fo­kos Apátiban. Ezért mondják Vicsáp­apátin, hogy náluk sokkal zordabb az időjárás, mint a környék többi falu­jában. Az emberek azonban rá sem hede­rítenek a hidegre. A szövetkezet épülete előtt hangosan tanakodnak, az udvarban serényen folyik a mun­ka. Akárkivel beszélek, mindenki a zárszámadást emlegeti, melyet a jól fűtött kultúrház termében a minap tartottak. Bent az irodában Balážik könyvelő a szövetkezet gazdálkodásáról szóló beszámolójából olvasgat. Pšemince Vojtech mérnök, az EFSZ zootechni­kusa tapasztalatot sugárzó tekinte­tével az idei évi termelési terveket lapozgatja. Egyszóval még mindenki a zárszámadási lázban ég. Örültek a 8 koronás részesedés kifizetésének. — Több is lehetett volna - olvas­sa ki a kérdést tekintetünkből a könyvelő és tovább folytatja: — A múlt évben nagyon sok vető­magot kellett vásárolnunk 400 koro­nájával. Ez nagyon megnövelte ki­adásainkat. Ezenkívül takarmányvá­sárlásra 61 ezer koronával fizettünk ki többet a tervezettnél. Persze, 1958-ban nem érték el a tervezett hektárhozamokat és a hiányzó vetőmagot, takarmányszük­ségletet vásárlás útján kellett bizto­sítaniuk. Azt mondotn a közben belé­pő agronómusnak: — Ügy látszik, nem tanultak a ta­valyi esetből. — Miért...??? - válaszol kérdés­sel Miskolczy János, ahelyett, hogy beismerné tévedésüket. — Azért, mert a tavalyi eredmé­nyek után három kiló gabonát mér­nek ki munkaegységenként. Első a takarmányalap biztosítása s azután következnek a tagok. Mi lesz, ha ez idén is megismétlődik a tavalyi eset? A tagság külön-külön nem érezte volna meg, ha csak két kilót kapott volna munkaegységenként, de a szö­vetkezet ...??? — Nem hinném — válaszolja bi­zonytalanul —, hogy vetőmagot vagy takarmányt kellene vásárolnunk. A vicsapapáti szövetkezetesek­nek egészen másként kellene gon­dolkozniuk. 1957-ben jó eredményei­kért, a szövetkezet építésében elért kiváló szorgalmukért Munkaérdem­renddel tüntették ki őket. Ez a ma­gas elismerés egyebek között arra is kötelezi mindnyájukat, hogy egyé­ni érdekeiket rendeljék alá a tár­sadalmi, illetve a szövetkezet érde­keinek. A környékbeli EFSZ-ek tisz­telettel tekintenek reájuk és példa­képül tartják a vicsápi szövetkezetet. Jó hírnevüket egy kilő gabonáért, a részesedésre kifizetett 2 korona többletért, kár volt kockára tenniök. A könyvelő beszámolójából olvas­tam továbbá, hogy a szövetkezet ösz­szesen 1433 000 korona részesedést fizetett ki tagjainak. Alatta egy ki­sebb szám, 79 ezer korona szerepelt, melyet az EFSZ prémium gyanánt folyósított. Igen ám, de hogyan? Tavaly 115 hektáron termeltek cu­korrépát. A szövetkezet 380 mázsás hektárhozamót tervezett, de végered­ményben, amikor az utolsó mázsát is elszállították, kitűnt, hogy a való­ságban 540 mázsás termést értek el hektáronként, 180 mázsával szárnyal­ták túl az előirányzatot. Most következik az óriási meg­lepetés. A terven felül elért ered­mények fejében minden tag, aki dol­gozott a cukorrépában, „áronként" három korona pótjutalomban része­sült, tekintet nélkül arra, hogy par­celláján milyen termést ért el. — Pedig voltak ám olyanok is, akik az elvégzett munkáért járó munkaegységeket sem érdemelték volna meg, nem pedig a prémiumot — szólott közbe Mackó Ernő, a III. csoport vezetője. — Ami igaz, igaz — hozakodott elő Gál Márton, az állattenyésztési csoport vezetője. — Ezen a téren az állattenyésztésben sincs rend. Az ál­latgondozók az elért hasznosság sze­rint kapják az őket megillető része­sedésüket, de ha nagyobb eredménye­ket érnek el a tervezettnél, egyálta­lán semmilyen prémiumban nem ré­szesülnek. Magáth József, a szövetkezet agi­lis, fiatal elnök e kijelentésre bi­zony lehorgasztotta a fejét és adós maradt a magyarázattal. Nincs mit tenniük, ez a valóság. Azt hiszem, az ünnepélyes zárszám­adó közgyűlésen a prémiumrendszer megjavításáról és a tagok anyagi érdekeltségének fokozásáról is be­©®©®®®®©®®®a szélt a vezetőség. Helyesen jegyez­te meg ezzel kapcsolatban egy idő­sebb szövetkezeti tag: — Ilyenkor, a zárszámadás idején a parasztember nemcsak a terményt és a pénzt hordja haza, hanem bírál és tervez is. A közgyűlés olyan, mint egy ünnepélyes ráolvasás. Nem mint­ha év közben nem lenne ezer mód a hibák felemlítésére — meg is mondják a szövetkezeti tagok, ha va­lami nem tetszik nekik —, hanem most mégis csak másképp esik, jobb talajra talál a bírálat, ha az elnök beszámolója alapján, eredményeivel, hibáival együtt is látják saját gaz­dálkodásukat a szövetkezet tagjai. Kétségkívül vannak eredményei, nagyon is szép termelési sikerei a szövetkezetnek. Búzából, cukorrépá­ból, kukoricából már a harmadik öt­éves terv által kitűzött szintnél tar­tanak. Miért ne legyen hát így a többi termelési ágazatban, ha erre megvan minden lehetőség ? Valószí­nű, hogy a tavaly tervezett bevételt, melyet 603 ezer koronával túlszár­nyaltak, a tagság anyagi érdekelt­ségének fokozása következtében még legalább 1 millióval gyarapíthatták volna. A szövetkezet iránti hűség és a közösségi érzés sugallata be­férkőzött a parasztházakba és meg­találta az utat a szövetkezetesek szí­véhez is.* Igazán örvendetes, hogy a lelkes tagság, az előrelátó vezetés nyomán 11 év alatt 14 millió érté­kű közös vagyont szerzett szorgal­mával és megtalálta számítását a szövetkezetben. Olyan erő ez, mely egybefonja törekvéseit, vágyaikat és ha ezt helyesen összekötik a szövet­kezet érdekeivel, mely boldog jele­nüket biztosította, további kimagas­ló termelési sikereket, a közös gaz­dálkodás felvirágoztatását fogja ered­ményezni. Szombath Ambrus atvan évvel ezelőtt, 1900. február 6-án valósult meg először az em­beriség történelmében a drótnél­küli távíróösszeköttetés. A Finn-öbölben, Kronstadt közelében gyakorlatozó Admi­rál Aprakazin nevű orosz hadihajó te­remtette meg az „éteren keresztül" — ahogyan akkor mondották — az össze­köttetést a zajló jéggel borított tengerről a szárazfölddel. Bár az első szikratávíratot háborús cé­lokat szolgáló hadihajiról küldték, mégis — szinte szimbolikusan — emberéletek megmentését szolgálta. A hadihajóról ugyanis arról adtak hírt, hogy 27 halász sodródik egy jégtáblán, akiknek megmen­téséről így haladéktalanul intézkedhettek. A szikratávíró a kronstadti tengerészeti akadémia egyik tanárának, Alekszander Sztyepanovics Popovnak volt a találmá­nya s nem rajta múlott, hogy sokáig a világ köztudatában más bitorolta a szik­ratávírás feltalálásának dicsőségét. Vitat­hatatlan tény, hogy az első elektromos hullámok vételére alkalmas készüléket 1895. május 7-én Popov mutatta be az orosz fizikai-kémiai társaságnak, míg Mar­coni, a szikratávírónak a nyugati világ köztudatában élő feltalálója csak egy év­vel később 1896-ban jutott el Popovéhoz hasonló eredményekhez. De míg az olasz Marconinak alig egy-két esztendő múlva sikerült találmánya iránt az akkori leg­fejlettebb kapitalista ország, Anglia vál­lalkozói körének érdeklődését felkelteni és ily módon hírnévre, dicsőségre és ha­talmas vagyonra szert tenni, addig Popov találmányát a közöny, a meg nem értés, sőt egyenesen a rosszindulat kísérte. A íélig feudális, félig kapitalista cári Oroszország illetékesei elszabotálták Po­pov találmányának értékesítését. Bár a huszadik század első éveiben Popov a Fekete-tengeren már több mint száz kilométer hatósugarú adókat hasz­nált, mégis, amikor kitört az orosz-japán háború, az orosz hadihajókat nagysietve Németországban vásárolt szikratávíró be­rendezéssel kellett ellátni. A szikratávíró fénykora a húszas évekig tartott. Ebben az időszakban sok ezer emberéletet men­tett meg főleg a tengereken az oros2 Popov találmánya. Bár tökéletesebb válto­zata, az emberi hangot közvetítő rádió azóta összehasonlíthatatlanul nagyobb je­lentőségre tett szert, a jellegzetes Morse­jeleket továbbító szikratávírót mind a mai napig használják. P opov művét, mint annyi más orosz feltalálóét, a feledés homályából a szovjet rendszer emelte ki, A szovjet tudomány és technika világra­szóló sikereinek sorozata bizonyság arra, hogy a szocializmusban nem kallódnak el a nagy emberi értékek, hanem ellenke­zőleg, megkapják fejlődésük, eredményes munkásságuk minden feltételét. —cs—j— 1 ft j szó Túlteljesítik a fejtési tervet Üjév óta a novákyi szénbányákban is megváltozott a helyzet. A múlt év lemaradásával szemben ez idén rendszeresen teljesítik fejtési fel­adatukat. Ezt főleg a munkameg­Bányászamk a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére Az ostravai Sztálin Bánya bányászai az idén is eredményesen kezdték az évet. Annak ellenére, hogy a terv ez idén na­gyobb feladatokat tüz ki, a fejtést rend­szeresen túlteljesítik. A szocialista mun­kabrigád címért versenyző 5332-es kol­lektíva felajánlását már január 19-én tel­jesítette és most újabb kötelezettséget vállalt hazánk felszabadulása 15. évfor­dulójának tiszteletére, mégpedig 500 ton­na szén terven felüli kibányászását. Ha­sonlóképpen a többi munkacsoport is a szénfejtési terv magas túlszárnyalását tűzte ki célul a jubileumi évforduló tisz­teletére. Borbás Tibor, Ostrava szervezés javulása eredményezte. Dicséretre méltó az a tény, hogy a novákyi bányák dolgozói 1960. január 26-ig már 1436 tonna szenet adtak népgazdaságunknak terven felül. A terv teljesítésében különösen szép eredményeket érnek el a Béke és az Ifjúsági bányában. Rosszabb a helyzet a Lehota bányában, ahol a szénszállítás körül még ma is fogya­tékosságok mutatkoznak. A Béke és az Ifjúsági bányában példás a szénfejtés menete. Itt több­nyire fiatal, szakképzett bányászok dolgoznak, akiknek soraiban már több szocialista munkabrigád is alakult. Itt dolgozik Dominik Tužinčin vájár csoportja is, amely elsőként nyerte, el a szocialista munkabrigád címet. A novákyi szénbányák dolgozói eredményesen harcolnak a terv tel­jesítéséért. Reméljük, hogy a Lehota bánya dolgozói is hamarosan be­hozzák a lemaradást. Motesiky Arpád, Prievidza. Sokat tettek, de többet tehetnének A Munkaérdemrenddel kitüntetett Zidlochovicei Állami Gazdaság danavai részle­gén a szarvasmarhatenyésztésben új technológiát vezettek be. A takarmányelő­készítő-helyiségek mellett megtaláljuk a gondozók szociális berendezéseit is. A négysoros, átjárás tehénistállóban elhelyezett 164 tehenet nyolcan gondozzák s végzik az ezzel összefüggő munkákat. Xž új technológia bevezetésével a szarvas­marhatenyésztés legfőbb problémáit: a munkatermelékenység fokozását, a ta­karmány teljes kihasználását, az állatok hasznosságának növelését és az önkölt­ség csökkentését — oldják meg. Képünkön a fejőnőket látjuk, akik a takarmányt közvetlenül a pótkocsiról adagolják. (Foto: F. Nesvadba — ČTK) HA VISSZAPILLANTUNK a rétéi falusi pártszervezet előző évzáró taggyűléseire, és szemügyre vesszük azokat a problémákat, amellyekkel a község kommunistái a pártonkívüli dolgozók bevonásával az előző évek­ben megbirkóztak, el kell ismernünk, nagy utat tettek meg. A kommunis­tákban 1949-ben csupán a gondolat érlődött és irányításukkal csak né­hány tagú előkészítő bizottság dol­gozott a földművesszövetkezet meg­alakításán. Az állam hathatós támo­gatása és a pártszervezet gondos­kodása éltető erőt jelentett a fia­tal, kezdeti nehézségekkel küzdő szövetkezetnek. Szabó elvtárstól, a helyi nemzeti bizottság titkárától megtudtuk, hogy 1952-től 1954-ig még decemberben is szedték a cu­korrépát és nyolc éve januárban törték a kukoricát. Az egyénileg gazdálkodó parasztok részben azért tartózkodtak a szövetkezettől, mert látták a kezdeti nehézségeket. A kommunisták agitáltak: — Majd ha Rétén mindenki a szö­vetkezetben lesz, jobbra fordul a helyzet — magyarázták az emberek­nek. Ügy is lett. Idén, a pártszer­vezet évzáró taggyűlése már számot adhatott a szövetkezet sokkalta jobb eredményeiről. A gazdasági munká­latokat agrotechnikai határidőben végzik. A múlt évre 3 millió 280 ezer korona bevételt terveztek és né­hányezer korona híján elérték cél­kitűzéseiket. A munka megkönnyí­tésére gépeket vásároltak. Az oszt­hatatlan alapba a jövedelem 13 szá­zalékát helyezték — nemcsak 10 százalékot, ahogy azt a tervük fel­tételezte. A családi pótlékok fize­tését 1958-hoz képest csaknem meg­kétszerezték. Oj technológiával ol­csó istállókat építettek a sertések önetetésére és a szarvasmarhák szabad istállózására. Mivel tervüket egyenletesen teljesítik, a hosszúle­járatú kölcsönökből több mint egy­millió koronát leírtak nekik. Az ál­latállományuk olyan, hogy bárki megirigyelhetné. Az állattenyésztés­ben a tervet egyenletesen tudják teljesíteni. SZÖVETKEZETÜK FEJLŐDIK, erő­södik. A tagság magas életszínvona­lát bizonyítja, hogy az átlagos havi jövedelem 1300 koronát tesz ki. Ezenkívül a szövetkezeti tagok a leg­szükségesebb termékeket a háztáji gazdaságban szerzik meg maguknak. Tejet a szövetkezetben kapnak, sőt hízót is vásárolhatnak jutányos áron, hogy ne kelljen külön tehenet és sertést tartaniok. Összehasonlítha­tatlanul jobb a rétéi földművesek sorsa most, mint évekkel ezelőtt, még akkor is, ha a munkaegység ér­téke az idén nem éri el a tervezett 20 koronát. Miért nem tudja az EFSZ kifizetni a munkaegység tervezett értékét? Többek között ezt a kérdést is rész­letezték a falu kommunistái az év­záró taggyűléseken. Sorban említet­ték az okokat, az önköltség tervét magasan túllépték — a takarmány­nál több mint 100 ezer koronával, az üzemanyagnál és gépalkatrészeknél 200 ezer koronával. Több mint 2800 munkaegységet merítettek ki terven feKil. A pártbizottság beszámolójában rámutatott arra, hogy a helyzet jobb lenne, ha az EFSZ-ben dolgozó kom­munisták pártcsoportjukban rendsze­resebben foglalkoztak volna a ter­melési problémákkal. A taggyűlése­ken nem lehetett pótolni ezt a mu­lasztást, mert hiába tárgyalt a párt­szervezet a szövetkezetet érintő fel­adatokról, ha a munkahelyen béna volt a meghosszabbított kéz: a párt­csoport. A kommunisták határoza­tokat hoztak, de a gyakorlati élet­ben nem volt, aki következetesen dolgozzon végrehajtásukért. Az EFSZ-ben dolgozó kommunisták egy része még a gyűlésekre és a pártok­tatásra sem járt el rendesen. A szö­vetkezetben elért sikerek önteltsé­get váltottak ki s az utóbbi időben lanyhult az agitáció és szervező munka. A szövetkezetben dolgozó kommunisták azt is eltűrték, hogy a szövetkezetben az ellenőrző bizott­ság csak papíron volt meg. A káde­rek nevelésében is lemaradás mu­tatkozik. Maga a szövetkezet elnöke, Farkas elvtárs sem akar részt ven­ni a hathónapos iskolázáson. Rajta kívül két szövetkezeti tagot egyhó­napos tanfolyamra kellett volna kül­deni, de nem ment senki. Csupán a szövetkezeti munkaiskolán képezik magukat az EFSZ-tagok. Az iskolá­kat főleg a fiatalok látogatják. Az évzáró taggyűlés elismerőleg érté­kelte az ifjúság munkáját a szövet­kezetben. Megemlítették, hogy a ta­karmánybegyűjtéskor, aratáskor és más idénymunkákban különösen a fiatalok, vasárnap is és rendszerint a késő esti órákig dolgoztak. AZ ÉVZÄRÔ TAGGYŰLÉS átfogó képet adott a szövetkezet fejlődé­séről, de felszínre hozott olyan kér­déseket is, melyekkel a pártbizott­ság eddig nem foglalkozott. Kide­rült, hogy személyes nézeteltérések vannak egyes kommunisták között. A pártszervezet vezetősége hibás azért, mert nem látta, vagy nem akarta látni ezeket a dolgokat. Az ilyen kellemetlen ügyek aztán el­vonják a párttagok figyelmét a fő problémáktól és csorbát ejtenek a falu kommunistáinak egységén. Ne­héz arra receptet adni, hogyan le­het ilyesmiknek elejét venni. Néha elég, ha a fejlettebb kommunisták a helyszínen közbeszólnak, amikor látják az összetűzés hátterében a személyes ügyeket és a haragot. Ha ez nem segít, a pártbizottság gyűlé­sén kell tisztázni az ügyet. Ameny­nyiben taggyűlés elé kívánkozik az eset, a pártbizottság előzőleg vizs­gálja ki és saját álláspontjával együtt terjessze a tagság elé. Ezt kellett volna tenni az említett eset­ben is. A rétéi szövetkezet ma már gaz­dag. De meg kell becsülni a közös vagyont, amely már több mint 10 millió koronát tesz ki. A lehetőségeik megvannak, hogy tovább erősítsék szövetkezetüket. A tagok jól dolgoz­nak, pártunk határozatai értelmében állandóan növelik a mezőgazdasági termelést, de ne csak többet, hanem gazdaságosabban termeljenek. Erre a jövőben nagyobb figyelmet fordít­son a pártszervezet. Drábek Viktor. JJJ SZÖ 4 * 1860. február 7,

Next

/
Thumbnails
Contents