Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-07 / 37. szám, vasárnap

A szocialista kultúra kongresszus ka óta több mint fél esztendő telt el, S ez alkalmat ad, hogy bizonyos táv­latból értékeljük eredményeit. A szo­cialista kultúra kongresszusa fontos művelődéspolitikai esemény volt, amely joggal kap méltó helyet ab­ban a harcban, amelyet népünk foly­tat a szocializmus építésének befe­jezéséért és ugyanakkor kulcsfon­tosságú szocialista kultúránk további fejlődésében. Mit értékelünk legtöbbre a szocia­lista kultúra kongresszusában? Elsősorban azt, hogy e kongresz­szuson kulturális frontunk kifeje­zésre juttatta azt a rendületlen el­szántságát, hogy népünk, a szocia­lizmus és a kommunizmus javán munkálkodjék. Nyilvánvaló volt, hogy kulturális dolgozóink minél nagyobb segítséget akarnak nyújtani a dol­gozók kommunista nevelésében, ahogy azt a párt megkívánja. Egyér­telműen a mélyen eszmei, a marxiz­mus-leninizmus tanítására támasz­kodó szocialista kultúra szolgálatába álltak. A kongresszus jelentősége továbbá abban áll, hogy a Központi Bizottság megbeszéléseinek szellemében hang­súlyozottan rámutatott a tudomány és a műveltség jelentőségére új tár­sadalmunkban. A kongresszuson egész kulturális frontunk megfogadta, hogy legjobb erőit az ifjúság és vala­mennyi dolgozó nevelésének és ok­tatásának szolgálatába állítja. Harmadszor, a szocialista kultúra kongresszusa és egész széleskörű előkészítése ezer és ezer gyári és falusi dolgozó részvételével megmu­tatta, hogy művészet nélkül elképzel­hetetlen. az életünk. Ellenkezőleg társadalmunkban a művészet szerepe nő és továbbra is nőni fog. A művé­szet hozzátartozik a szocialista em­ber teljes, sokoldalú életéhez. A kongresszus legfontosabb pozití­vumai közé tartozik negyedszer az iš, hogy összefogó képet ad kulturá­lis életünkről, megmutatta a művé­szet, a tudomány, a népnevelés és oktatás szoros összefüggéseit, hang­súlyozta eme tényezők egységes ér­vényesülésének fontosságát az új szocialista ember, új társadalmunk kialakításában. A kongresszuson kiderült, hogy ilyen széles méretekben kell látnunk kulturális frontunk feladatait, szocia­lista kulturális forradalmunk tartal­mát. A kultúra kérdéseinek az egyes ágazatokra vagy az ismeretek és kulturális értékek puszta terjesz­tésére való korlátozása igen közel áll a polgári ismeretterjesztés és kultúregyletesdi ócska elméleteihez. Társadalmunkban a kultúrának sok­kal igényesebb feladatai vannak. A kultúrának nagy szerepet tulaj­donítunk a nevelés szakaszán, hang­súlyozzuk aktív átformáló küldeté­sét, azt követeljük tőle, hogy vala­mennyi rendelkezésére álló különfé­le és gazdag eszközével elősegítse tovább-haladásunkat kitűzött utun­kon. A kultúra dolgozói megértették ezeket az alapvető gondolatokat, amelyeket a kongresszus vitájából szűrtünk le. Itt persze nem akarom elhallgatni azt a tényt, hogy olyan hangok is hallatszottak - s egyes cikkekben is kifejezésre jutottak - amelyek azzal próbálnak riogatni, mintha a kongresszus valamiféle szürke, túl­nyomórészt didaktikus és utilitarisz­tikus művészet és irodalom korsza­kának kezdetét jelentené. Kétségbe vonják kulturális politikánkat, amely igaz, mélységesen népi és a néphez közel álló művészetre törekszik, s azzal vádolják meg, hogy úgymond, túlságosan hangsúlyozza az irodalom és a művészet nevelő szerepét. Ügy hiszem, ezeket a kérdéseket végre már tisztázni kellene. 'Senki se ag­gódjék az irodalomért és a művésze­tért! Az új szocialista társadalom egyre újabb és újabb területeket nyit meg a .művészet előtt, ahol a művészi tehetségek gátlástalanul, teljes mértékben kifejlődhetnek. A minden tekintetben fejlett kom­munista társadalomban a művészet az emberek életszükségletévé válik. Természetesen igazi művészetről, va­lóban művészi alkotásokról beszé­lünk. Semmi esetre sem fogadhatjuk el a sápatag szüleményeket, unalmas könyveket, alacsony művészi színvo­nalú filmeket és színdarabokat. Ügy hiszem azonban, a vita magva nem ebben keresendő. Egészen más­ban rejlik. Az említett kritikusoknak nem tetszik, hogy a művészetnek társadalmi funkciója legyen, és in­gerli őket minden megjegyzés, amely a műalkotás nevelő szerepével fog­lalkozik. Bocsássák meg nekünk, hogy nem vagyunk hajlandók egy jottányit sem engedni eszmei és esz­tétikai alapelveinkből. Vannak per­sze alkotások, amelyek bár távol áll­nak az élettől, művészi alkotásoknak Jifí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja: Kulturális frontunk jelenlegi feladatai *) A kulturális dolgozók 1960. ja­nuár 29-én Prágában megtartott ak­tíváján elmondott beszámoló rövidítve. számítanak. Az igazi nagy műalkotás azonban mindig a nagy haladó esz­mével szoros kapcsolatban jön létre, mint az emberi társadalmat előbbre vivő mozgalom elválaszthatatlan ré­sze. Érthető, hogy a párt mindig ta­nácsokat fog adni a művészeknek és arra ösztönzi őket, hogy éppen ilyen műveket alkossanak. A sokoldalú érdeklődés, amelyet a kongresszus iránt közvéleményünk mutatott, arról tanúskodik, hogy rendkívül fontos eseményről volt szó, amely bizonyos szakaszt jelent kul­turális életünkben. A kongresszus eredményei véget vetettek egy bi­zonyos ingadozásnak, amely kultu­rális frontunk egy részén 1956-ban mutatkozott. Beigazolódott, hogy a párt ezt a helyzetet is helyesen ol­dotta meg. Szerfölött érzékeny kéz­zel rávezette a művészeket, hogy ve­zetése alatt saját maguk számoljanak le tévedéseikkel. Ma már sok elvtár­sunk hálásan nagyra értékeli, hogy a párt ily türelmesen'bánt velük, s megmutatta nekik az egyetlen helyes utat, helyüket a nép oldalán. Milyen feltételek mellett és mi­lyen helyzetben fogjuk most valóra váltani ä szocialista kultúra kong­resszusának tanulságait, mit hiva­tottak elősegíteni feladataink a kul­túra frontján egész társadalmunk to­vábbi előrehaladásával kapcsolatban? Egészbenvéve megállapíthatjuk ­s ezt valamennyiünknek fel kell is­mernünk -, hogy nagyfokú politi­kai aktivitás időszakába lépünk, amelyben rendkívül fontos intézke­déseket hajtunk végre és készítünk elő; ezektől az intézkedésektől függ majd társadalmunk további fejlődése. Arról lesz szó, hogy részletesen ér­tékeljük társadalmunk fejlődésének eddigi szakaszát, s ennek alapján a köztársaság új alkotmányában rögzít­sük a már elért társadalmi fejlődés! fokot. Novotný elvtárs, a Központi Bizottság plenáris ülésén tartott be­számolójában kijelentette, hogy jú­liusban már szocialista alkotmányt fogadunk el. Természetesen szükséges lesz egy­ben hangsúlyozni kommunista pár­tunk vezető szerepét és e vezető szerep állandó elmélyülését, ami a kapitalizmusból a szocializmusba vivő átmeneti időszak törvényszerű folya­mata. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a párt vezető szere­pét nem csupán gazdasági téren kell látnunk, hanem - sőt azt mondanám elsősorban — az ideológia, tehát a művészet és az egész kultúra sza­kaszán is. Fejlődésünk eddigi szakaszát érté­kelve alapvető jelentőségű a nem­zeti bizottságok új szervezete és át­építése. A nemzeti bizottságok plénumai­nak és tanácsainak megnövekedett feladatai mellett az egyik további mozzanat, amely hivatott elősegíteni a nemzeti bizottságok demokratizá­lását, az új állandó albizottságok szerepe, amelyek a nemzeti bizott­ságok hathatós eszközei lesznek a gazdasági és kulturális építő munka feladatainak megoldásában. Az állandó albizottságokban már szembetűnően megmutatkozik a nem­zeti bizottságok államhatalmi és köz­igazgatási szerepének egybeolvadása. Az állandó albizottságok kétségtele­nül ama formák egyikévé lehetnek, amelyek révén elérjük, hogy a dol­gozók, — illetve képviselőik — a szocialista önkormányzat közvetlen végrehajtói legyenek. A nemzeti bizottságok állandó al­bizottságai a jövőben nagy szerepet játszanak majd a kultúra és az iskolaügy fejlesztésében is. Az állam területi felosztásának átszervezésével kapcsolatban hangsú­lyozni kell, hogy az új járásokban kell látnunk a kultúra további fej­lesztésére irányuló munkánk legfon­tosabb színterét. Itt fel kell hívnunk a figyelmet egy dologra: gondosan kell ügyel­nünk a kultúra egyenletes fejlődé­sére a járás egyes városaiban, fal­vaiban és üzemeiben, mert itt és nem másutt lesz a kulturális nép­művelési munka végrehajtásának súlypontja. Ezt különösen azért hangsúlyozom, hogy világosan lás­suk: ha a járást munkánk döntő fontosságú színterének tekintjük, akkor irányító szerepére gondolunk, amelynek biztosítania kell a sok­oldalú kulturális élet fejlődését a gyárakban, a falvakban és a váro­sokban, s nem szabad abba a hi­bába esnie, hogy a különféle kul­turális intézményeket csak a járás székhelyére összpontosítja. Azt sem szabad megengednünk, hogy a területi felosztásban vég­rehajtott változások, egyes eddigi járási és kerületi székhelyek meg­szüntetése, stb. e helységekben a kulturális élet gyengülésére vezes­senek. Helytelen volna például, ha nem használnánk fel az eddigi já­rási székhelyeken meglévő kulturá­lis intézményeket (művelődési ott­honokat, könyvtárakat, stb.) olyan bázisokként, amelyekre az új, na­gyobb járások egyes részeiben a kultúra fejlesztése során bizton tá­maszkodhatunk. Ez alkalommal sze­retném még hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva kellőképpen értékel­ni kell a kulturális és iskolaügyi albizottságok jelentőségét a szocia­lista kultúra tömeges fejlesztésében, és e bizottságokra — összetételük­re és munkájukra — a legnagyobb gondot kell fordítani. Minden törekvésünk arra irányul, hogy a járások és kerületek jogkö­rének és vezető szerepének kibőví­tésével biztosítsuk a kulturális élet további nagyarányú fellendülését. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy ez a folyamat a demokrati­kus centralizmus alapján megy vég­be. A nemzeti bizottságok hatáskö­rének bővítése nem mentesíti a köz­ponti intézményeket az általános eszmei vezetés és irányítás felelős­ségétől. Tudnunk kell, hogy a szocializ­mus építésének véghezvitele és az átmenet a kommunizmusba nemcsak attól függ, hogy megfelelő anyagi és műszaki bázist teremtsünk — bár ez valóban az első feltétel —, de attól ls, hogy céltudatosan ki­alakítsuk a szükséges erkölcsi, ideológiai feltételeket. Ezzel kapcso­latban nemcsak az ideológiai mun­ka egyszerű kiszélesítéséről van sző, hanem arról is, hogy egészen új, minőségileg magasabb szinvona­lat érjünk el a dolgozók nevelésé­ben. Éppen itt szeretném ismételten hangsúlyozni a XI. pártkongresszus határozatát, melynek értelmében az a feladatunk, hogy ideológiai mun­kánkat teljes szélességében és sok­rétűségében határozottan kommu­nista szellemben végezzük. Ez a feladat azt jelenti, hogy céltudato­san formáljuk az új embert, meg­szabadítsuk őt a régi polgári tár­sadalom minden elavult csökevényé­től, s ennek érdekében minden fron­ton ideológiai harcot folytassunk. A következetes ideológiai harc kö­vetelményét hangsúlyozzák a jelen­legi nemzetközi fejlődés kilátásai is. Számolnunk kell azzal, hogy a nem­zetközi feszültség fokozatos enyhük lésével, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélé­sének kiszélesedésével és elmélyü­lésével éppen az ideológiai szakasz lesz a legfontosabb területek egyi­ke, amelyeken kemény harc indul, természetesen békés eszközökkel. Ugyanakkor jottányit sem engedünk abból az elvből, hogy a szocialista és a polgári ideológia között sem­miféle megbékülés sem lehet. Ebből a szempontból nézve a polgári ideo­lógiának tett mindennemű enged­ményt a marxista-leninjsta világ­nézet feladásának tekintjük. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a nemzetközi fejlődés új szakasza szá­mos konkrét, gyakorlati tényben is megnyilvánul. A gazdasági kapcso­latok mellett egyre nagyobb mér­tékben kerül sor kulturális javak, műalkotások, művészek cseréjére. Egyfelől ki akarunk jutni kultúránk­kal Nyugatra, másfelől az az érde­künk, hogy egyre nagyobb számban jöjjenek el hozzánk Nyugatról nem­csak a barátaink, hanem ellenfeleink is, hogy életünk valósága alapján közvetlenül győződjenek meg szo­cialista rendszerünk előnyeiről. Nem fogjuk és nem is kell se­holsem szégyelnünk szocialista és kommunista meggyőződésünket. Helyzetünk és kultúránknak a világ­ban elfoglalt helyzete a büszke, be­csületes, öntudatos nép állásfog­lalása, amely nyíltan magáénak vall­ja azt az igazságos harcot, ame­lyet folytat. Szeretnénk szólni néhány konkrét tanulságról és feladatról, amelyeket a párt fogadott el a szocialista kul­túra kongresszusának értékelése so­rán. A tanulságok túlnyomórészt a dolgozó nép legszélesebb tömegei kulturális életének és a művészi alkotásnak a fejlesztésével kapcso­latosak. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság már régebben elfogadta az iskolaügy és a dolgozók oktatásá­nak kérdéseiről, a népművelési mun­káról, a sajtó, a kiadóvállalatok, a nyomdaipar feladatairól, stb. szóló határozatokat. Elsősorban azt a tanulságot szük­séges hangsúlyozni, hogy legelőször a népi műalkotást, a dolgozóknak a kulturális értékek létrehozásában való tevékeny részvételét kell fej­leszteni. Arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek együttes erővel azon munkálkodjanak, hogy a dolgozók az önkéntesség alapján, a népi mű­alkotás általános fejlesztésével össz­hangban egyre több ismeretre és kielégülésre tegyenek szert a zene, az ének, az irodalom és az újság­írás művelésében, mégpedig úgy, hogy e tevékenységük elsősorban munka- és társadalmi közösségeik életével és működésével álljon kap­csolatban. Céltudatosan fejleszteni kell a gyerekek és a fiatalság mű­vészi alkotó munkásságát. Azzal számolunk, hogy a népművészeti, al­kotó csoportok tagjainak száma 1961-ig legalább a kétszeresére nő. Arról lesz szó, hogy a népi alkotó művészet az irodalom terén is fej­lődésnek induljon, s az eddiginél sokkal jelentősebben nyilvánuljon meg a képzőművészet területén is. Tervezetet kell kidolgozni a népi művészeti főiskolák fejlesztéséről, amelyek a Szovjetunióban nagyon jól beválnak. A népi művészeti fő­iskolák elsősorban azt a célt szol­gálják, hogy az emberek megta­nulják megérteni a művészetet, s ezáltal nagyobb örömük és hasznuk legyen belőle. Számolunk azzal, hogy 1965-ig minden nagyobb városban, ahol hivatásos művészeti intézmé­nyek működnek, népi művészeti fő­iskolákat létesítünk. Fokozatosan a hálózatukat kiter­jeszthetjük valamennyi járásra is. Az iskola és a kulturális ügyek minisztériumának feladata, hogy a művészi szövetségekkel együttmű­ködésben ez év első felében tisz­tázza az elképzeléseket és javasla­tot tegyen a művészeti népiskolák fokozatos létesítésére. Művészeti népiskolákat szerveznek fokozatosan minden járásban, mégpedig úgy, hogy a már létező járási zeneisko­lákat további művészeti ágazatokkal bővítik ki, például színművészeti, képzőművészeti, irodalmi és tánc­ágazatokkal. Azt akarjuk, hogy ezek az iskolák elsősorban a fiatalokkal foglalkozzanak, bár természetesen nem zárjuk ki a felnőttek részvételét sem. A kultúra tömeges fejlesztésére számos intézkedést teszünk abban az irányban is, hogy felülvizsgá­lunk egy sor jogi, pénzügyi és gaz­dasági előírást, amelyek a mai vi­szonyok közt megnehezítik a kul­turális akciók szervezőinek munká­ját. Az első ilyen intézkedés az előadások után fizetett adó meg­szüntetéséről szóló törvény volt, amelyei, egy hónappal ezelőtt ha­gyott jóvá a nemzetgyűlés. A művészi szövetségek és más intézmények kötelességévé tettük, hogy részletes terveket dolgozza­nak ki a nevelő jellegű hangver­senyek számának növelésére, a ván­dorkiállítások .intézményének továb­bi kiszélesítésére, a prágai és a bratisíavai Nemzeti Képtár gyűjte­ményeinek minél hatásosabb kihasz­nálására és arra, hogy a hivatásos művészek minél hathatósabban se­gítsék elő a népi művészi alkotó munka fejlődését. A Politikai és Tudományos Isme­reteket Terjesztő Társaság kereté­ben külön szakosztályt létesítettek, melynek az a feladata, hogy a tár­saság más, munkájukban eredményes szakosztályainak példájára előadáso­kat szervezzen a művészet és az irodalom kérdéseiről. Számos határozatot hoztunk annak érdekében, hogy megteremtsük a szocialista művészi alkotó munka fejlődésének feltételeit. Egész tár­sadalmunk érzi ennek az új művé­szi alkotásnak az égető szükségét. Ezt bizonyltja például a Csehszlo­vák Köztársaság felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából szervezett pályázat, az, hogy mennyi gonddal tűzték ki az üzemek, az egységes földművesszövetkezetek és a nem­zeti bizottságok dolgozói a témákat és folyósítottak anyagi eszközöket műalkotások megrendelésire és megvásárlására. Szerfölött gyümölcsöző lesz az az eszmecsere és a nézetek szembeállí­tásé, amelyekre e pályázat alapján a jövő hónapokban a művészek és a nép között nyilván sor kerül. Azzal 'számolunk, hogy folytatjuk a hason­ló pályázatok megrendezését és így fokozatosan megteremtjük a műalko­tások társadalmi megrendelésének rendszerét, ami nyilván nagy hatás­sal lesz művészetünk szocialista fej­lődésére. A párt arra is gondol, hogy célszerűen ossza el az országban a művészi erőket A művészek túlnyo­mó része a nagyvárosokban él Ugyanakkor ezerszámra fejlődnek városaink és falvaink, ahol egyre több népi értelmiség dolgozik. A mű­vészi szövetségek központi bizottsá­gai meg kell hogy vitassák az e kér­déssel kapcsolatos konkrét javasla­tokat. Szó van a kerületi könyvkiadó vállalatok tevékenységének kibővíté­séről és egyes Prágában vagy Bra­tislavában működő kulturális intéz­mények áthelyezéséről a kerületek székhelyeire. Irányelveket dolgozunk kl arra, hogy a képzőművészek nagyobb számban nyerjenek alkalmazást rajz­tanárokként a másodfokú iskolákban, tehát, a tanonciskolákban is. Ugyan­akkor az iparban is biztosltjuk a képzőművészek érvényesülését. Különös figyelmet fordítunk a fia­tal művészek támogatására, mégpe­dig pályázatok szervezésével, gyűj­teményes kötetek kiadásával, fiatal művészek bevonásával a sajtó, a film, a televízió és a rádió munká­jába. Gondot fordltunk arra is, hogy az iskola elvégzése után figyelemmel kísérjék a fiatal tehetségek fejlődé­sét. Több intézkedés azt a célt szol­gálja, hogy biztosítsuk a műblrálat egészséges fejlődését. Elsősorban ar­ról van szó, hogy egyetemeinken te­hetséges fiatal kritikusokat és esz­tétákat neveljünk és megoldjuk az irodalomtudományi és művészettör­téneti tanszékek problémáit. A kér­dés összefügg azzal, hogy a CSKP KB mellett társadalomtudományi in­tézetet létesítsünk, amely foglalko­zik majd a kritika és az esztétika kérdéseivel is. A szocialista kultúra kongresszusát előkészítő bizottság nagyon jól vé­gezte munkáját, s ez a fő oka an­nak, hogy az új feladatok tekintet­bevételével tovább folytassa munká­ját, mint a szocialista kultúra bi­zottsága. Fő feladata elsősorban az aktív kulturális tömegmunka, a szocialista kultúra elvi és időszerű kérdéseinek kidolgozása, kulturális frontunk po­litikai és ideológiai egységének el­mélyítése, tömörítése a kommunista párt körül. A szocialista kultúra bizottságá­nak munkája elsősorban a dolgozó tömegek felé irányul. Fontos felada­ta, hogy hozzájáruljon egyfelől a mű­vészek és a tudósok, másfelől a gya­korlat, a munkások és szövetkezeti parasztok életének szorosabb kap­csolataihoz. Tovább kellene folytatni a kongresszust előkészítő kampány során szervezett kulturális brigádok munkáját. Kétségtelen, hogy kultu­rális dolgozóink találkozásai a mun­kásokkal és a szövetkezeti parasz­tokkal lényegesen hozzájárulhatnak az előttünk álló fontos politikai fel­adatok megoldásához. Ez alkalmul szolgál arra is, hogy értékeljük, ho­gyan alakult az az együttműködés, amelynek dolgában a művészek és a dolgozók a szocialista kultúra kong­resszusa előtt megállapodtak egy­mással. A bizottság munkájának másik fontos része az lenne, hogy részt vegyen a kultúra néhány fontos el­méleti problémájának megoldásában. A bizottság egész munkájának alapvető értelme az lesz, hogy min­den tekintetben erősítse és elmé­lyítse a párt vezető szerepét kultú­ránk területéli. A párt vezető sze­repe a szocializmus korszakában a társadalmi mozgalmak alapelve és a legbiztosabb záloga annak, hogy a kommunista társadalmat építő mil­liós tömegek tudatos tevékenysége az objektívan ható társadalmi és gazdasági törvényekkel összhangban alakul, vagyis a dolgozók kívánsá­gainak, vágyainak és életcéljainak megfelelőn. A párt vezető szerepének megerő­sítése és elmélyítése a művészet és a kultúra területén tehát azt jelenti, hogy erősítjük aktív társadalmi sze­repét, a kommunista ember kialakí­tásában biztosítjuk, hogy a kultúra és a művészet ne maradjon el az ország gyors politikai és gazdasági fejlődése mögött és a szocialista tár­sadalom szükségleteivel összhang­ban kiterjessze hatásának területét, kialakítsa szocialista jellegét. A szocialista kultúra bizottsága előtt igényes feladatok állnak, ezek azonban olyan feladatok, amelyek si­keres megoldásával lényegesen hoz­zájárul szocialista kultúránk további felvirágzásához. ÜJ SZÖ 5 * 1960, február 7.

Next

/
Thumbnails
Contents