Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-06 / 36. szám, szombat

Ä Varsói Szerződés tagállamainak deklarációja (Folytatás az 1 oldalröl) A nyugat-németországi militarizmus erősítésével párhuzamosan nyíltan élesztgetik Japánban Is a militarista erőket, s ezt az országot továbbra is bevonják a háborús előkészületekbe, amint azt a Japán és az USA között nemrég aláírt új katonai szerződés is bizonyítja. Védelmi célkitűzésekkel semmiképpen sem mentegethető és magyarázható az a tény, hogv a NATO, valamint a SEATO és a CENTO tagjai és szövetségesel tovább folytatják a lázas fegyverkezést. Ez azt bizonyítja, hogy a békés együttélés ellenségei még nem tették le a fegyvert. Ezt igazolja az a propaganda is, amelyet a nyugati országok befolyásos politikusai és katonai tényezői, valamint a sajtó egy része folytatnak azzal a céllal, hogv bizalmatlanságot és ellenséges érzületet keltsenek a különböző társadalmi rendszerű államok között. A béke megszilárdításának ellenségei nem kívánják a vitás nemzetközi kérdések megoldására szolgáló tárgyalásokat és még ott is Igyekeznek megakadályozni a kölcsönös megértést, ahol már bizonyos értelemben felmerült a megállapodás lehetősége. A „hidegháború" híveinek semmiféle kísérletei sem változtathatnak azonban azon a tényen, hogy a békés egyUttélés szükségességének tudata manapság egyre döntőbb tényezővé válik a nemzetközi kapcsolatok további fejlődésében. A nemzetközi erőviszonyok megoszlása biztosítja a békeszerető államok fölényét és a béke erői jelentősen túltesznek a háború erőin. Ez kedvező feltételeket teremt ama célok eléréséhez, amelyekért következetesen és kitartón küzdenek a Varsói Szerződés tagállamai - a nemzetközi feszültség enyhüléséért és a baráti együttműködés fejlesztéséért valamennyi ország között. Az első helyen érthetően a leszerelés kérdése áll. Ez jelenleg a nemzetközi élet fő kérdése. Megoldásától függ, vajon sikerül-e teljes mértékben kizárni az új háború lehetőségét, hisz ez a háború a mai viszonyok közt száz és százmillió ember pusztulására és egész államok megsemmisülésére vezetne. Az emberiség érdekel megkövetelik, hogy ne engedjük meg a hallatlan pusztító erejű rakéta-atomfegyverek bárminemű alkalmazását E cél elérésének leghelyesebb útja mindenfajta fegyver és minden hadianyag megsemmisítése, vagyis valamennyi állam egyetemes és teljes leszerelése. Éppen ezért az a javaslat, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében ilyen leszerelésre, megfelel az emberiség legmélyebb, legalapvetőbb érdekeinek. Ebben rejlik annak a nagy hatásnak az ereje, amelyet a Szovjetunió javaslata a népekre gyakorolt. Fontos tény, hogy az ENSZ tagállamai a közgyűlés XIV. ülésszakán egyhangúlag jóváhagyták az általános és teljes leszerelés gondolatát, örvendetes az a tény is, hogy ezt a döntést olyan határozati javaslat alapján hozták, amelyet közösen dolgozott ki két olyan állam, mint a Szovjetunió és az USA. Ahhoz, hogy a történelem folyamán először valósuljon meg az államok leszerelési egyezménye, mindenekelőtt szükséges, hogy a szavakat tettek kövessék. Ez a mai nemzedék legfontosabb történelmi feladata. A Varsói Szerződés tagállamai, amelyek ezen az értekezleten kicserélték egymással nézeteiket a küszöbön álló leszerelési tárgyalások kilátásairól, arra a következtetésre jutottak, hogy jelenleg inkább, mint bármikor azelőtt megvannak a kedvező előfeltételei annak, hogy a Kelet és a Nyugat államai gyümölcsöző tárgyalásokat folytassanak a leszerelésről. A szovjet kormány részéről az ENSZ-ben előterjesztett leszerelési javaslat a Varsói Szerződés tagállamainak, valamennyi szocialista országnak együttes álláspontját képviseli. A Varsói Szerződés valamennyi tagállama kijelenti, arra fognak törekedni, hogy részt vegyenek az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás megkötésében. Az értekezleten képviselt államok elégedettségüket fejezik ki afölött, hogy az ENSZ említett határozata megvalósítására elsőnek a Varsói Szerződés egyik tagállama, a Szovjetunió tett gyakorlati lépéseket, amikor úgy döntött, hogy fegyveres erőinek létszömát egyoldalúan 1 millió 200 ezer emberrel csökkenti. A Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma most kisebb lesz annál i>, amit maguk a nyugati hatalmak Javasoltak 1956ban a Szovjetunió és az USA számára, ugyanakkor kisebb az amerikai fegyveres erők tényleges létszámánál is, bár az USA területe és határainak hossza sokkal kisebb, mint a Szovjetunióé. A Szovjetunió jelenlegi létszámának egyharmadával csökkentette fegyveres erőit, s a mai helyzetjÖJ SZÖ 2 * 1960. február 6. ben, amidőn a nyugati hatalmak katonai tömbjel tovább folytatják a lázas fegyverkezést, ez a tett föltétlenül a jó szándékot tükrözi, s arra kell ösztönözzön más államokat is, hogy ők ls hozzájáruljanak a leszereléshez és bizalomra bizalommal válaszoljanak. Nyugaton sokan készek arra, hogy minden jó dolgot, a nemzetközi kapcsolatok terén elindított minden j6 kezdeményezést ellenkező értelemben magyarázzanak és rossz színben tüntessenek fel. így tesznek most is a leszerelés ellenfelei. Kijelentik, hogy a szovjet fegyveres erők létszámának újabb csökkentése nem a leszerelés felé tett lépés, hanem csupán a véderő átszervezése. Csakis szándékos rosszakarat képes efféle könnyelmű állításokra, amikor látva kell látnia a leszerelés érdekében tett gyakorlati lépéseket. Ki ne látná világosan, hogy fegyveres erőik létszámát egyoldalúan csakis azok az államok csökkenthetik, amelyek nem táplálnak támadó szándékokat. Az idegen területen fenntartott hadseregek és katonai támaszpontok a mai helyzetben már nem szükségesek az ország védelméhez. Csökkentené-e fegyveres erőit egy olyan állam, amely hódító terveket sző? Világos, hogy a fegyveres erők átszervezése esetén sem, ha ezzel növelni akarna harci erejüket, nem állna érdekében a hadsereg létszámának csökkentése. Az értekezleten képviselt államok a Szovjetuniónak fegyveres erői új nagyarányú csökkentéséről hozott hatôrozatát, amelyet a szocialista tábor többi országának helyeslésével fogadtak el, a Varsói Szerződés közös hozzájárulásának tekintik a leszerelés ügyéhez, olyan kezdeményezést látnak benne, amely megkönnyíti, hogy a Kelet és a Nyugat államai megállapodásra jussanak az általános és teljes leszerelésről. A Varsói Szerződés szervezetében tömörült államok állandóan és tántoríthatatlanul arra törek-. szenek, hogy véget vessenek a fegyverkezési versenynek. A Varsói Szerződés szervezete létrejötte óta tagállamai fegyveres erőinek összes létszámét 2 596 500 emberrel csökkentette, s a Szovjetunió hadseregének egyoldalú létszámcsökkentésével ez a szám 3 796 500 emberre emelkedik. A NATO tagállamai talán dicsekedhetnek hasonló tettekkel, amelyek jelentősége a béke ügye számára mindenki előtt nyilvánvaló? Sajnos, mind ez ideig a NATO intézkedései arra irányulnak, hogy aktivizálják háborús előkészületeiket s növeljék fegyveres erőiket és hadi felszerelésüket. A Varsói Szerződés tagállamai szükségesnek tartják hangsúlyozni azt a pozitív példát, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság mutatott, amikor fegyveres erőinek számát önként 90 ezer főre szállította le és lemondott a hadkötelezettség bevezetéséről A Varsói Szerződés tagállamai teljes mértékben támogatják az NDK-nak ezt a magatartását, amely abból a törekvésből következik, hogy megtegyen mindent, ami hozzájárul a feszültség enyhítéséhez. A békének és a jövendő Németország nemzeti fejlődésének szempontjából nagy jelentőségű az NDK politikája, amely meggyőzően bizonyítja, hogy Németország békében és jólétben élhet, s elfoglalhatja a nemzetek sorában az öt megillető helyet, ha lemond az atomfelfegyverkezésről, a revanspolitlkáról, a határok revíziójáról és a mllltarlzmusról. Az értekezleten képviselt államok felhívják az Északatlanti Szerződés tagállamait, elsősorban azokat, amelyek a legnagyobb haderővel rendelkeznek, hogy fegyveres erőik számának korlátozásával válaszoljanak a Szovjetunió fegyveres erőinek egyoldalú csökkentésére és ezzel kövessék a Szovjetunió példáját. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatait a tíz állam képviselőiből alakított bizottságban kell részletesen megvitatni, amely ez év március 15-én kezdi meg munkáját, s ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária, vagyis a Varsói Szerződésnek a tizes bizottságban helyet foglaló tagjai kormányaik révén a bizottságba kiküldendő képviselőknek oly értelmű utasítást adnak, hogy minden eszközzel támogassák a bizottság eredményes munkáját és törekedjenek az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés mielőbbi kidolgozására. Az általános és teljes leszerelés kérdésének sikeres és mielőbbi megoldása természetesen nemcsak a Varsói Szerződés tagállamainak erőfeszítéseit követeli meg. Ugyanilyen erőfeszítések szükségesek a nyugati hatalmak részéről is. Az értekezlet résztvevői kifejezik azt a reményüket, hogy a nyugati hatalmak is hozzájárulnak • leszerelés kérdésének mielőbbi megoldásához. A megállapodás elérésére Irányuló kölcsönös becsületes igyekezet hozzájárul majd ahhoz, hogy ne álljon elő ismét olyan helyzet, amelyben a leszerelési megállapodás létrehozására irányuló Igyekezet szónoklatok és határozatok özönében vész el. Az általános és teljes leszerelés sikeres megvalósítása érdekében meg kell teremteni a leszerelés nemzetközi ellenőrzésének hathatós rendszerét. Ha az ellenőrzés nem függne össze szorosan a leszerelés terén tett gyakorlati lépésekkel, úgy a mai helyzetben a leszereléssel szöges ellentétben állö célok érdekében visszaélhetnének vele, hogy kikémleljék más országok védelmi rendszerének gyöngéit, s olyan adatokat szerezzenek, amelyek megkönnyítenék az egyik vagy a másik ország ellen Irányuló támadó tervek kidolgozását. Ezért a támadd szándékokat nem tápláló államok természetesen gondot fordítanak arra, hogy a nemzetközi ellenőrzés méretei megfeleljenek az államok leszerelése tényleges fokának. Az egyetemes és teljes leszerelés esetében az államoknak nem lesz okuk arra, hogy tartsanak egymástól. Meglesz minden lehetősége annak, hogy bárminemű ellenőrzést, bárminemű felügyeletet végrehajtsanak. Amenynyiben a leszerelés egyetemes és teljes lesz, úgy az ellenőrzés is általánossá és teljessé válik. Az értekezleten képviselt államok föltétlenül szükségesnek tartják, hogy ismételten hangsúlyozzák az ilyen leszerelési megállapodáshoz fűződő érdeküket, hisz ez az egyezmény teljes biztonságot nyújtana afelől, hogy egyik fél sem sérti meg a leszerelés végrehajtásából folyó kötelezettségeit 'és nem lesz lehetősége arra sem, hogy titokban felfegyverkezzék. A Varsói Szerződés tagállamai megállapítják azt a pozitív tényt is, hogy már hosszabb ideje a világ egyetlen pontján sem robbant atomés hidrogénbomba. Ámde, bár egyelőre nem folytatnak atombomba kísérleteket, nem létez;k nemzetközi egyezmény e kísérletek tilalmáról. A nemzetek nem akarnak csupán fegyverszünetet az atomkísérletek frontján, a népek elvárják, hogy e kísérleteket egyszer s mindenkorra beszüntetik. Aggályokat ébresztenek azok a próbálkozások ls, amelyek vissza akarják vonni azokat a pozitívumokat is, melyeket az atomkísérletek beszüntetéséhez vivő úton a gyakorlatban már elértek. Amennyiben az egyik fél valóban újra megkezdené a kísérleteket, ez bizonyos láncreakcióra vezethetne, amely bolygónkat ismét a kísérleti atomfegyver-robbantások versengésének színterévé tenné minden ebből következő káros következménynyel együtt. Ez nagyon nehezen lenne összeegyeztethető az ENSZ határozatával is, amely egyértelműen felszólította a genfi értekezlet résztvevőit - a Szovjetuniót, az USÁ-t és Nagy-Britanniát - hogy ne kezdjék meg újra atomfegyverkísérleteiket és törekedjenek mielőbb nemzetközi megállapodásra jutni e kérdésben. A szovjet kormány döntése, hogv nem végez újabb atomkísérleteket, ha a nyugati hatalmak sem kezdik meg újra a kísérleti robbantásokat, kedvező feltételeket biztosít ahhoz, hogy tető alá hozzák az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló szerződést. Az értekezleten képviselt államok kifejezik azt a reményüket, hogy a genfi tárgyalások valamennyi résztvevője mindent megtesz annak érdekében, hogy minél előbb beszüntessenek mindennemű atomfegyverkísérletet a levegőben a szárazföldön, a föld és a víz alatt egyaránt. Az értekezlet résztvevői részletes eszmecserét folytattak a német kérdésről. A Varsói Szerződés szervezetében képviselt államok éppen elég közvetlen tapasztalatot szereztek arról, mit jelent a népek számára a német agresszivitás. Mindezeknek az államoknak közös érdekük, hogy a német militarizmus soha többé ne fenyegesse szomszédai biztonságát és az egész világ békéjét, s ez arra készteti őket, hogy határozottan szorgalmazzák a békeszerződés aláírását Németországgal. A második világháború csökevényeinek felszámolása és a békeszerződés megkötése szükséges egész Németország békés fejlődésének és annak érdekében, hogy a népek biztosak legyenek felőle: szilárd gátak létesültek, amelyek lehetetlenné teszik Európában egy új háború kitörését. A Német Demokratikus Köztársaság teljes mértékben kész bármikor tárgyalásokat kezdeni és megkötni a békeszerződést, a másik német állam — a Német Szövetségi Köztársaság azonban meghiusítja e szerződés megkötését. Természetellenes helyzet állt elő, amelyhez foghatót nem találunk, hisz a békeszerződés megkötéséről olyan állam mond le, amely 15 évvel ezelőtt feltétel nélkül kapitulált, a legyőzött támadó ország jogutódalnak egyike. A Német Szövetségi Köztársaság politikája arra irányul, hogy gátolja a nagyhatalmak sikeres tárgyalásait és a megoldatlan nemzetközi problémák tisztázását. Kísérletek történnek még azoknak az eredményeknek a meghiúsítására is, amelyeket a tárgyalások során már elértek; ilyen például a tárgyaló felek nézeteinek közeledése bizonyos kérdésekben az 1959-es genfi külügyminiszteri értekezleten. Miért gátolja az NSZK kormánya oly konokul a békeszerződés megkötését? Ezt elsősorban azért teszi, mert a békeszerződés szentesítené a háború után előállt helyzetet, tehát a német államhatárokat is, ezt azonban az NSZK kormánya ellenzi. Csak egy következtetésre juthatunk: az NSZK kormánya arra számít, hogy alkalmas pillanat következhetik be azoknak a határoknak megváltoztatására, amelyeket Európában a fasiszta Németország veresége következtében vontak meg. Ez azonban a mai helyzetben gyakorlatilag új háború kirobbantására irányuló törekvést jelent, minthogy azoknak az államoknak, amelyekkel szemben az NSZK területi követeléseket támaszt, egyike sem mond le területéről, s ezt az NSZK kormányának is meg kell értenie. Minden értelmes ember belátja, hogy ezek a határok sérthetetlenek. A Varsói Szerződés tagállamai a leghatározottabban kijelentik, hogy a nyugatnémet kormány efféle számítősal eleve kudarcra ítéltek. A Német Demokratikus Köztársaság a béke biztos bástyája, amely az új agresszív kalandokra törő német militaristák útjában áll. A Varsói Szerződés tagállamai kijelentik, hogy támogatják az NDK kormányának azokat a lépéseit, amelyeket a béke biztosítása érdekében tett az Adenauer-kormány revansiszta politikája ellenében. A szocialista tábor egyesült ereje biztos záloga annak, hogy nem tűr sem az NDK függetlensége ellen, sem Lengyelország nyugati területeinek űj megszállására, sem pedig Csehszlovákia határainak megsértésére irányuló törekvéseket. Az értekezlet résztvevői kifejezésre juttatják azt a meggyőződésüket, hogy a nyugatnémet revansiszták tervei az NSZK mai szövetségeseinél sem találnak támogatásra. Az értekezlet résztvevőinek mélységes meggyőződése szerint a nyugatnémet revansisták tervei nem találhatnak és nem ls találnak támogatásra a Német Szövetségi Köztársaság békeszerető lakosságánál sem. Az értekezlet résztvevőinek az a meggyőződése, hogy a nyugatnémet lakosság jobb sorsot érdemel, mint azt, hogy békebontók eszköze legyen. A németeket nemegyszer erre kárkoztatta már uralkodóik ragadozó imperialista politikája, s a német nép ezért már nemegyszer a legsúlyosabb áldozatokkal fizetett. A békeszerződés megkötése, mindennemű revans gondolat és határrevízió feladása, az ú jrafelfegy vérzésés Németország atomfelfegyverzésének politikájáról való lemondás — ez a legjobb út valamennyi európai nemzet biztonságának és a német nép békés Jövőjének biztosítására. Ezen az úton jár a Német Demokratikus Köztársaság. Ha a Német Szövetségi Köztársaság is erre az útra térne, úgy ezzel a legmeggyőzőbb módon járulna hozzá a béke megszilárdításához, az általános és teljes leszerelés megkönnyítéséhez. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért utasítja vissza a békeszerződés javaslatát, mert nem hajlandó hozzájárulni Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséhez, Berlin szabad várossá nyilvánításához. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya odáig megy, hogy NyugatNémetországhoz akarja csatolni az NDK területén belül fekvő NyugatBerlint, s minthogy ez megvalósíthatatlan, Inkább a nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartását szorgalmazza, amely lehetővé teszi, hogy Nyugat-Berlint a nyugtalanságok és a háborús veszély gócaként használják fel. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a Németországgal való békés megegyezés ellensége, minthogy nem kívánja a német egység kérdésének békés rendezését a két német állam tárgyalásainak útján, sem pedig a békeszerződés megkötését. Az egészséges ésszel ellentétben nem akarja meglátni, hogy immár több mint tíz esztendeje két német állam létezik, amelyek más-más fejlődési utat választottak. Az NSZK kormánya nem kívánja tiszteletben tartani a német nép létérdekeit és elutasítja az ország egyesítésének egyetlen lehető útját: az NDK-val való tárgyalásokat, amit az NDK kormánya nemegyszer javasolt. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezzel megmutatja, hogy ellensége a német egység ügyének. A Német Szövetségi Köztársaság hallani sem akar a békeszerződésről, mert attól fél, hogy megkötése Nyugat-Németországban véget vet annak a helyzetnek, melyben ítélkezhetnek emberek fölött pusztán azért, mert védelmezni merik haladó szellemű meggyőződésüket és kiállnak a német nép nemzeti jogainak és a béke érdekeinek a védelmében. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának valamennyi tette arról tanúskodik, hogy ez a kormány lépésről lépésre szabaddá teszi az utat Nyugat-Németországban olyan rendszer uralomra juttatására, amely színleg demokratikus rendszernek mutatkozik, lényegében azonban közel áll ahhoz a rendszerhez, amely a világot véres háborúba és a német népet példátlan nemzeti katasztrófába döntötte. Más körülmények között nem kerülhetne sor Nyugat-Németországban a fasiszta elemek olyan durva náci és antiszemita provokációikra, amilyeneknek a világ az utóbbi időben tanúja volt. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya attól sem viszolygott, hogy védelmébe vegye ezeket a gyalázatos kilengéseknek a szervezőit, és a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos hivatalos személyiségei a hitleristák kedvelt módszere szerint provokatív módon a kommunistákat teszik felelőssé. Mindez csak fokozhatja a népek bizalmatlanságát a Német Szövetségi Köztársaság politikájával szemben. Ebben a helyzetben elkerülhetetlenül szükséges, hogy még határozottabban harcoljunk a német békeszerződés megkötéséért. Az értekezleten képviselt országok békés együttműködést és jószomszédi viszonyt akarnak minden állammal, köztük a Német Szövetségi Köztársasággal is, s minden erejükből arra törekszenek, hogy ezt valóban el is érjék. A Varsói Szerződés tagállamai békés megállapodásra igyekeznek jutni Németországgal a többi szövetséges is hozzájuk csatlakozott állammal együtt, amelyek részt vettek a Németország elleni háborúban. Ez a békeszerződés megkötését jelenti, s ezt a békeszerződést a mai helyzetben csak mind a két német állam írhatja alá. Ugyanakkor azonban nem érthetnek egyet azzal, hogy e kérdések megoldását a végtelenségig halogassák, mivel ez csak lovat adna a nyugatnémet militarista és revansista erők alá. Amennyiben a két német állammal való békeszerződés megkötésére Irányuló igyekezet nem talál támogatásra és amennyiben e kérdés megoldását továb halogatják, úgy a Jelen értekezleten képviselt államok számára nem marad más lehetőség, mint az, hogy más erre hajlandó államokkal együtt békeszerződést kössenek a Német Demokratikus Köztársasággal és ennek alapján oldják meg NyugatBerlin kérdését is. Az értekezleten képviselt államok kifejezésre juttatják azt a tántoríthatatlan akaratukat, hogy megjavítsák a kapcsolatokat a Kelet és a Nyugat államai között, megszilárdítsák kölcsönös bizalmukat és fejlesszék a nemzetközi együttműködés minden formáját. Akárcsak a múltban, ma Is hívei a nemzetközi kereskedelem fejlesztésének mindennemű gátak nélkül, az államférfiak, közéleti személyiségek és szervezetek közötti kapcsolatok megszilárdításának, a kulturális, tudományos és technikai cserének, ami valamenynyi ország népeinek javára szolgál. , A nemzetközi helyzet tisztulásában és az országok közötti kapcsolatok terén a bizalmatlanság megszüntetésében óriási jelentőségű volna, ha véget vetnének a háborús propagandának, az uszító felhívásoknak, az erőszak alkalmazásával fenyegetőző próbálkozásoknak. A Varsói Szerződés tagállamaiban törvény tiltja a háborús propagandát. Ezenfelül ezek az államok készek további intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a nemzetközi kapcsolatok területén a feszültség és a kiélezett vita légkörét a jóakarat és a bizalom váltsa fel. A nemzetközi feszültség szemmel látható enyhülését tekintve még nagyobb jelentőségűvé válik, mint az (Folytatás a 3. oldalon)