Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-04 / 34. szám, csütörtök

Baráti látogatáson a Német Demokratikns Köztársaságban Selieiikmbergi Láto gatás A delitzschi járás schenkenbergi „Október 7" földművesszövetkezete nem tartozik a legjobbak közé. Nem is .akarták elhinni, hogy Novotný elvtárs, párt és kormányküldöttségünk meglátogatja őket. Nem érdemesek ők erre a megtisztelő látogatásra. De azért követték a televízióban a küldöttség útját és mint szorgalmas és rendszerető szászok, felhörpintették ki tudja hányadik bögre tejeskávéjukat és megtették a fogadtatásra az előkészületeket. Amikor az elnökük biztosra ígérte a látogatást, meggyorsították az iskolájuk politechnikai oktatása megkönnyítésére szolgáló műhely felépítését. Hát igen, az elnökük, róla érdemes megemlékezni. 41 éves és 1952. tehát megalakulása óta elnöke az LPG- (EFSZ)-nek és a helyi földmunkásokkal, kisparasztokkal, áttelepültekkel együtt, mint lengyel területről áttelepített német, előzőleg a helyi úri . birtokból ő is kilenc hektár földet kapott. Helmut Merke elnök hát újgazda is, meg nem is. Apja ugyanis középparaszt volt. aki fiát kétéves mezőgazdasági gyakorlatra küldte és egyéves téli iskolába járatta. Tudta jól a fiatal Merke, mit jelent az összefogáson alapuló nagytermelés, tudta azért is, mert. a szovjet hadifogságban volt alkalma olvasni, tanulni, meg a kolhoz közösében dolgozni. Példás magatartásáért egyéves antifasiszta iskolát látogatott, az antifasiszta bizottság elnöke lett és akkor talán még csak tudat alatt, de megérezte, mennyire hasznos lesz ez sajátmagának és falubelijeinek. Ma már tudja, milyen .erős fegyver a tudás: azért tette le tavaly az érettségit és iratkozott be távtanulóként a lipcsei Kari-Marx Egyetem mezőgazdasági karára. Ott ülünk az asztalnál, velünk ül még a tőlünk elkerült Róbert Valitschek, az egyik brigád dolgozója, a szövetkezeti pártszervezet tagja is. Merke szövetkezeti elnök emlékezik a múltra. A kezdet nem volt egyszerű. Mosolyogva meséli, milyen nehezen nyerte meg a szövetkezeti gondolat számára mostani alelnök társát. Harmincszor volt nála, türelmesen viselkedett, magyarázott. A keményfejű kisparaszt sokszor „meglépett" előle, ő azonban addig várt, vagy addig leste,. amíg csak elő nem került. A szövetkezetben, de otthon is, a családban napirenden voltak a veszekedések. Azt tudták addig is, ki parancsol a házban: az „ember". Mindig így volt, így kell hát maradnia. De a szövetkezetben kiderült, hogy az asszony sokszor többet dolgozik és tehetségesebb is az „embernél". Vége lett az „ember" zsarnoki uralmának. Oj emberek. totta háztáji gazdaságát. Sorba felajánlják a többiek is. Az ellenértéket a munkaráfordítás értékének levonása után megkapják pénzben, vagy természetben. .De ami elveszett a réven, kétszer is megtérül a vámon. A háztájon végzett munka helyett többet dolgozhatnak a közösben, egységre, vagy szórakozhattése elől. Ilyen volt mindenekelőtt a Szovjetunió kifogyhatatlan erkölcsi, anyagi támogatása, példamutató ereje és a szocialista tábor szoros felzárkózása. Mindenekelőtt pedig legyőzhetetlen erőnek bizonyult a marxizmus-leninizmus -ideológiája, a német kommunisták dicső pártjának nehéz küzdelmekben kiKÉT KOMÁROMI BEMUTATÓ A Komáromi Magyar Területi Színház mutatkoznak az első eredményei. Két is az, hogy műsorterve legalább kilenc helyett és az is, hogy egy hónap lefor közönségünk elé. Az első kettőnek már gel együtt örültünk és — ne tagadjuk A kérők és Peter Bejach: A lehetetlen illetve el nem talált jelenetén. E két Csehov Ványa bácsi című drámája na előestéjén. gárdája számbeli gyarapodásának már ségtelenül annak könyvelhető el ugyandarab előadására számít az eddigi hat gása alatt három bemutatóval léphet szem- és fültanúi voltunk, a közönség— bosszankodtunk is Kisfaludy Károly: n? című vígjátékának egy-egy sikerült, mü színreviteléről szeretnénk szólni gy érdeklődéssel várt bemutatójának Párt és kormányküldöttségünk sche nkenbergi látogatása idején készült ez a fe ívétel. Valitschek elvtárs a helybeli szövetkezet egyik női dolgozójával beszélget. kiegyenesedett hátú asszonyok léptek előtérbe, akiknek eddig csak hallgatás és tűrés volt az osztályrészük. A parasztok fokozatosan léptek be a közösbe. Egyrészt, mert a szövetkezetesek tartották velük a barátságot, másrészt, mert látták gyarapodásukat, a falun annyira szükséges szövetkezeti óvodákat, bölcsődéket, mosodát A falu egyetlen, konok gondolkodású egyéni gazdálkodója már szégyelli magát. Csak kifogásra, alkalomra vár, hogy beléphessen. 40 szövetkezeti család a szövetkezet rendelkezésére bocsának, pihenhetnek, tanulhatnak. A szocializmusban ez is olyasvalami, ami meghozza á gyümölcsét. — Eljött az ideje, hogy végre valahára mi, németek is új életet folytassunk, legalább is itt, a mi köztársaságunkban — mondja ez a megfontolt ember. Néhány szóval teljes képet festett a kollektív gazdaságról, eredményéikről, érzékeltette, mennyivel emelkedett a tagság színvonala, amióta közösen dolgoznak. Majd így folytatta: — Bizony barátom, sokan közülünk már négy rendszert is megéltek: a császárságot, a weimari köztársaságot, a hitleri fasizmust, s végre a mi rendszerünket. A volt sanyarú sorsú öreg cselédek, akiknek csak krumpli, ha jutott, ma úgy dolgoznak, mint a fiatalok. Vidámak, jókedvűek, most élik igazán világukat. — Fáj nekünk, hogy külföldön még sokan nem értik meg a mi új világunkat itt. Hogy is mondjam: vannak, akik nem bíznak bennünk, németekben. Nos, barátom, én tudom, hogy mi, németek, alaposan rászolgáltunk a bizalmatlanságra — de most, itt, szép köztársaságunkban rá akarunk szolgálni a bizalomra is. Nézd, ha nálatok is lennének még ilyen hitetlen emberek, mondd el nekik, amit nálunk láttál. Beszélj nekik az épülő városokról, a' gyárakról, a falvakról. S beszélj ,az emberekről is. Minálunk rengeteg ember úgy érzi, mintha 1945 után valami súlyos eszméletlenségből, tévhitből tért volna magához, s mi azon vagyunk, hogy minél több honfitársunkat eszméletre térítsünk, meggyógyítsunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű a dolgunk. Te látod, mennyi aktivistát (a német élmunkás elnevezése) neveltünk, mennyi szocialista brigádunk van. Mind csupa nagyszerű ember. És sok nő, anya, sok fiatal. Oj Németországot építünk itt, barátom. írd meg, okvetlenül írd meg • ezt. Búcsúzóul ez a kérésem hozzád. Teljesítem kérését, mert Merke elvtárs szavai az NDK sok millió állampolgárának gondolatvilágát tükrözik. MÉRLEG A Német Demokratikus Köztársaság 1959. október 7-én ünnepelte megalakulásának és fennállásának tizedik évfordulóját. E korszak történeti jelentőségét és gazdag eredményeit csak az mérheti fel igazán, aki tudja, hogy az anyagi pusztulásnak, a testi és szellemi elnyomorodásnak, eszmei zűrzavarnak, embertelenségnek micsoda sátáni évei előzték meg 1945. előtt. Miiven hősi elszántság kellett ahhoz, hogy a német nép milliói ebben a helyzetben megpróbálják a lehetetlent: megkezdték a romtaíanítás és az újjáépítés munkáját s szemük előtt a szocializmus gyönyörűséges távlatával, lerakták ennek első szilárd alapjait. A külső romtalanítással és újjáépítéssel egyidejűleg kellett végrehajtani — s ez volt a nehezebb és bonyolultabb folyamat — a belső romtalanítást és újjáépítést, a tudat megtisztítását a hitleri őrület fertőzetének, a vér, faj és talaj hármas mítoszának maradványaitól. Szerencsére akadt néhány tényező, amely segített elhárítani az akadályokat a történeti feladatok teljesíharcolt és következetesen érvényesített vezető szerepe. Az új köztársaság fennállásának első percétől fogva a német nép legszentebb érdekeiért harcolt: a békéért, az egységes, demokratikus Németországért, a lakosság jólétéért. A tervek túlszárnyalása, az újjáépülő német városok százai, az iparban, mezőgazdaságban és közlekedésben végbemenő új technikai forradalom, a növekvő kulturális és életszínvonal, a szocialista hazaszeretet és öntudat, az internacionalizmus megértése — mindebből tevődik össze a tíz áve eredményes mérlege. A cél, hogy túllépik az NSZK életsíandardját, szerte a világon növeli a németek munkás- és parasztállamának a tekintélyét. Bizonyos azonban, hogy még nagyon sokat kell dolgozni és harcolni addig, amíg a réginek és az újnak a küzdelme egész Németországban vég-' érvényesen a mi javunkra dől el. Utam során meggyőződtem arról, hogy az NDK szorgalmas és tehetséges népe eltökélten harcol — alkotó munkájával és eszmei újjászületésével — a szocializmus megvalósításáért, a háború ellen, a béke megvédéséért. Meggyőződtem arról a barátságról és szeretetről is, amelyet az NDK dolgozói népünk, a szovjet nép, a béke és a szocializmus táborának valamennyi népe, az egész világ munkásosztálya és haladó erői iránt táplálnak. A munkások, a parasztok és a többi dolgozó tisztában vannak azzal, hogy a békét, a szabadságot és a háború előttinél jóval magasabb életszínvonalat a Német Szocialista Egységpárt vezetésével épülő új társadalmi rendszerben — a szocializmus megvalósításával érhetik csak el. A revansista Adenauer, Oberländer és a többi monopoltőkés és társaik csökönyös struccpolitikája és kommunistaellenes keresztesháborúja ellenére és függetlenül attól, hogy ez ínyükre van-e vagy sem, függetlenül attól, hogy Bonn elismeri-e vagy sem, — az NDK élő valóság és a szocialista béketábor egyre erősebb bástyája. Jó barátunk, hűséges szövetségesünk. Az emberek belső érzésvilágába nem könnyű betekinteni. Nem kétséges, hogy ott is az újjászületés az uralkodó, de az sem kétséges, hogy sok ember szívét és tudatát nyomják még a múlt omladékai. Közel van még a százszor átkozott múlt. Közel, mert Berlin demokratikus övezetének határain túl, s az NDK határain túl ez a múlt újra testet ölt. A lipcsei Karíheinz Scholz alig harminc éves. Amikor pár évvel ezelőtt több fiatal német társa kíséretében tapasztalatcserére és baráti látogatásra hazánkba érkezett, német beszédük hallatára egy anyóka a határvidéken nagyon megijedt: — Ügye maguk nem hoznak háborút, — kérdezte. Néha bizony nálunk is kísért a múlt. Ezért van az, hogy számunkra a német kérdés nem egyszerűen „egy külpolitikai kérdés a sok közül". A német kérdés békés megoldása — legsajátabb ügyünk ' Megoldjuk ezt is, mert ez a népmilliók érdekeit szolgálja, s a népmilliók úgy kívánják. SZILY IMRE Kisfaludi Károly: A kérők Sorrendben ez volt ugyan a hónap második premierje, viszont megtekintése sokkal több, választ követelő kérdőjelet hagyott bennünk, mint Bejach zenés Tígjátéka. Vajon indokoltan került-e ez a mű a MATESZ színpadára? A válaszadás nem olyan egyszerű, amilyennek az első pillanatban tűnhet. Kisfaludy Károly a magyar színi kultúrának jelentős alakja, első színműírónk, aki jogosan elismerésre, tekintélyre tett szert, sikert ért el, akire a haladó nemzeti hagyomány tisztelőjén?k ma is megbecsüléssel kell tekintenie. A kérők című műve a XIX. század első évtizedeiben élt típusokat eleveníti fel, a korabeli társadalom jellegzetes alakjait festi meg élénk, találó színekkel. Mondanivalójában három fő gondolat érvényesül: a hazafiság, a magyar nyelv szeretete és megbecsülése s a szerelemnek, mint tiszta emberi kapcsolatnak az igenlése. Ez a darab a maga idején komoly szerepet töltött be annál is inkább, mivel éle a külföld felé kacsingató arisztokrácia ellen irányul. Ugyanakkor Kisfaludy A kérőkben pártját fogta az akkor még haladó törekvésekkel jelentkező polgárságnak, sőt népi alakjai iránti rokonszenvét sem titkolta. Elvitathatatlan az is, hogy tud komikus helyzeteket teremteni és azokat kiaknázza, egyszóval ért a vígjáték mesterségbeli követelményeihez is. Az ellenérveket röviden talán így foglalhatnánk össze: más korban élünk, más kérdések mozgatnak minket, sok minden már süketen cseng a fülünkben és porosnak hat a szemünkben ebből a darabból. Az arisztokrácia eltűnt életünk színpadáról, a polgárság a hazafiság barikádjának másik oldalára került, a szerelem megtisztult az anyagi érdekek koloncától és így természetes, hogy lényegesen csökkent a mü gondolati hatékonysága. Ugyanakkor világosan le kell szögeznünk, hogy A kérők művészi szempontból sem tartozik a világirodalom remekei közé, sőt akár Szigligetinél, akár Csikynél csillogóbb gyöngyszemekre találhatunk. A kérők eszmei mondanivalójával és művészi formábaöntésével szemben azonban mégsem állíthatunk fel maximalista mércét, mégpedig három oknál fogva. Az első az, hogy a drámairodalmunkban klasszikusnak számító Kisfaludy műve haladó irodalmi örökségünk része. A másik az, hogy a darabból kihámozhatunk olyan általános gondolatokat is, amelyek ma is időszerűek. Elsősorban éppen a hazafiságra, az anyanyelv szeretetére gondolunk. Természetesen ehhez szükség van arra, hogy a néző átértékelje a szerző gondolatait és új tartalommal töltse meg az említett fogalmakat. Harmadsorban — A kérők ma is szórakoztató, nevettető színdarab. Végeredményben tehát indokoltnak tűnik a darab műsorra tűzése. Ennek csupán egy feltétele van, ez pedig a jó játék, mert régi igazság, hogy végső soron a színésztől függ a siker. Véleményem szerint tévedés maga a szereposztás.A bemutató teljesen megcáfolta azt a nézetet, hogy a kevésbé igényes színdarabot gyengébb szereposztásban is elő lehet adni. Ennek inkább az ellenkezője érvényes. Megértem a színház vezetőségének törekvését, hogy viszonylag parádés szereposztásban akarja színre vinni Csehov Ványa bácsiját. Ezzel azonban aránytalanul legyengítette A kérők szereplő gárdáját és így hatását is. A Kisfaludy mű nézőjét pedig egyelőre ez a tény foglalkoztatja, mégpedig jogosan. Hiába, a tény tény marad. Kéthárom jó teljesítmény nem rántja ki ezt a darabot a szokványosság, a szürke átlagosság kátyújából. A legjobb Gyurkovits Mihály kozmopolita Szélházy bárója, a kitűnően karikírozott, megnevettető és magát megutáltató piperkőc. Az otthonában is huszár-regulát érvéhyesítő, hangoskodó, de lényegében jó szívű Baltaházy nyugalmazott huszárkapitány szerepében a komáromi közönség most is nagy szeretettel tapsolta meg Fazekas Imrét. Mégsem hibátlan ez az alakítás, mégha az átlagon felüliek közé tartozik is. Ennek oka, hogy Fazekas játékában kevés az új szín. Széles gesztusai ismétlődnek és különösen ezen a kis színpadon túlzottnak hat hangjának ritkán tompított és ezért nehezen fokozható és árnyalható erőssége. Kuesera Anna meglepett minket. Már a „Dódi" Marittájának szerepében felfigyeltetett, most pedig még ennél is többet nyújtott Lidi alakjában. Látni rajta, hoqv sokat dolgozott a szerepen, igyekszik mindenre reagálni, akkor is, amikor nincs közvetlenül játékban, de helyenként még mindig kissé merev és hangját is jobban uralnia kell. Réty Margit nem tudja eléggé átélni a minden lében kanál, senki által komolyan nem vett vénkisasszony szerepét, figurája nem hat eléggé hitelesen, habár van néhány jó pillanata. Lengyel Ferenc bizonyára rendezői utasításra letompítva játssza meg a beszédébe latin szavakat keverő, de hibáját minduntalan felismerő, hónát, nemzetét szerető Perföldy ügyvéd alakját. A lényegében helyes rendezői felfogás azonban akarvaakaratlan elszürkíti a figura vígjátéki hatását. Szabó Rózsi Málija különösen induláskor erőtlen, később feljavul az alakítás, de éppúgy, mint a másik romantikus szerepet, Károly alakját formáló Nádasdy Károly, ő sem tudja szerepéből kihozni az árnyalatokat, a mélységeket és a magasságokat. Kisebb szerepekben tetszett még Várady Béla jól eltalált Wilhelmje, míg Dráfi Mátyás, Kovács József és Rózsár József a megszokottat nyújtották. Munk István rendezése sajnos, ezúttal íiélkülözi a határozott egyéni felfogást, az újszerűséget. Kezét ugyan megköti az adott szereposztás, de még így is lendületesebb előadást vártunk. Egyes alakításokon (Lidi) látható a keze nyoma, dolgozott a színészekkel, de az összhatás mégis az, hogy kissé fáradt, helyenként íztelen és színtelen a rendezés. H. Bezáková jelmeztervező huszáregyenruháinak színkompozíciója erősen vitatható, míg Rózsás Sándor díszlete nemcsak leíró, naturalisztikus, hanem túlzsúfolt is. Peter Bejach: A lehetetlen nő Német szerző ma játszódó háromszemélyes zenés vígjátéka. Tartalmilag és művészileg eléggé igénytelen, jobban mondva csupán arra tart igényt, hogy jól elszórakoztassa a közönséget. Van benne jóadag helyzetkomikum, szellemesség, fülbemászó muzsika (Guidó Masenetz), három többé-kevésbé hitelesnek ható figura, néhány többé-kevésbé kikonstruált, de humoros helyzet, sőt mi több, a jól felépített darab végén önmagát szerényen kínáló /hasznos gondolat: mennyivel több a szerelem az olcsó kalandnál. Ezt a darabot különben csekély változtatásokkal színre lehetett volna vinni akár húszharminc évvel ezelőtt is és akkor is „mainak", „időszerűnek" hatott volna. Egyébként az ilyen jellegű darabra is szükség van. Jól szórakoztat és mond is valamit, a közönség hálásan fogadja. Tarics János rendezésén látni lehet, hogy kedvvel, szeretettel nyúlt a műhöz. Könnyedén mozgatja a szereplőket, felfogása magán hordja az értelmesség és az ilyenkor nélkülözhetetlen ízlésesség jegyeit, tisztességes munkát adott át. Ami hiányzik, az a rendezői jártasság, a gazdagabb ötletesség. Tóth Lászlót most újra olyan szerepben láthattuk, amely összhangban áll színészi alkatával. Ilyenkor szabadulni tud minden gátlástól, csak a játéknak él, úgy mozog, beszél, énekel, él a színpadon, mintha soha mást nem tenne. Hannese nagyon sikerülten, sokrétűen megjátszott, belső energiában gazdag alakítás. Buczkó Juditnak ez' az első nagyobb szerepe és meglepően jó Katrinjét látva bátran állíthatjuk, hogy tűzről pattant elevenségével, bájával,. tehetségével még sok si- kert érhet meg főleg hasonló jellegű darabokban. Lengyel Ilona jól beilleszkedett ebbe a színészi triumvirátusba. Az ő szerepe volt a legkevésbé hálás, mert szerzőileg a leggyengébben motfvizált. mégis játflca hitelessé avatta Barbara „a lehetetlen nő" alakját. Meggyőződésem, hogy Lengyel Ilona komolyabb drámai szerepben is megállná a helyét. Végül még annyit, hogy Štefan Bunta jelzett díszlete ügyes, korszerű. A színpadi kép megtervezésében sajnos gyakran szokványos sémát láthatunk a MATESZ színpadán. Éppen ezért a fiatal Bunta szerves beilleszkedése az együttesbe csak hasznára válhat a komáromiaknak. Gály Iván ÜJ S° 'ebruár 4.