Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-04 / 34. szám, csütörtök

Rendkívüli érdeklődés mutatkozik a csehszlovákiai képzőművészek IV. országos tárlatán a prágai Vár lo­vardájában kiállított müvek iránt. J. Hampl reprodukciójában Lőrincz Gyula „Kosuti - 1931" című, mély ér zéseket kiváltó festményét láthatj uk. Gömöriek Prágában Hidegre fordult az idő. A szél met­sző foga élesen hasit csontjaimba és arcomba fújja az éjszaka leesett havat. Megkésve bár, de mégis csak megérkezett Prágába is az „igazi", kemény tél, melynek ugyan megvan­nak az előnyei, sokféle szórakozást rejteget magában, de azért örülünk, ha végül is túl vagyunk rajta. A hő­mérő különösen kitett ma magáért —15 fokra szállt a nulla alá. Fa­gyoskodva húzom össze kabátom gal­lérját, hogy át ne járjon a hideg és szorgalmasan szedem a lábam a Poŕíč utcán, hogy mielőbb haza ke­rüljek. És bár jóformán nem látok, nem hallok, hirtelen mégis magyar szóra leszek figyelmes. — Valakitől meg kék' kérdezni, merrefelé van egy borbélyüzlet. — Nagykucsmás, ma­gyarosan kipödört bajszos, kifénye­sített csizmájú parasztember a hang tulajdonosa, aki ezekkel a szavakkal fordul tanácstalanul mellette- lépe­gető két társához,. .Ők is •behúzzák a nyakukat védekezésül a hideg el­len, két kezüket vadonatúj rövid posztókabátjuk zsebébe rejtve. — Gömöriek lehetnek - gondolom és szolgálatkészen melléjük lépek. Mi­előtt azonban segítségükre lennék, megérdeklődöm, mi járatban vannak e kutya időben hazánk fővárosában. — Rekreánsok vagyunk — ma­gyarázzák — még sohasem jártunk Prágában s ezért útbaigazítás nélkül nehéz eligazodnunk. Amott lakunk ni, abban a magas épületben. Az Üdülők palotájában igen jól vagyunk elszállásolva. Hetvenedmagunkkal ér­keztünk Szlovákia minden részéből. Abban a megtiszteltetésben része­sültünk, hogy egy heti üdülésre jo­gosító beutalásokból ránk is jutott. Bizony, elismerik manapság a jó munkát és nekünk, falusiaknak is lehetővé teszik, hogy fokozatosan megismerjük hazánkat. Voltunk mar a Tátrában, Karlovy Varyban, sőt sokan közülünk ellátogattak Marian­ské Lázné, Luhačovice és a Krkono­še üdülőibe is. Bennünket földműve­seket leginkább a város vonz, különösen Prága, hisz mindig annyi szé­pet és érdekeset hallunk és olva­sunk róla. Sajnos, nem értjük a cseh nyelvet, a szlovákot is csak törve beszéljük. Ezért is hívtuk most ma­gunkkal tolmácsnak szlovák anya­nyelvű Kolesár barátunkat, ö is gö­möri, a szelcei EFSZ tagja - ma­gyarázza a harcsabajuszú Csízi Mi­hály a lénártfalusi EFSZ-bői. -i Igaz-e pajtás, — kacsint földijére, Harnóci Bálintra, aki elmeséli, mi mindent láttak már Prágából. A Ká­roly-híd, a Vár, a Strahovi Irodalmi Kincsestár, a Vítkov hegyén épült Gottwald-Mauzóleum, a Nemzeti Mú­zeum, a Lenin Múzeum megtekintése annyi feledhetetlen élményt hagyott bennük hátra, hogy kiapadhatalan kútként ömlik belőlük már most is a szó. Lesz mit meghallgatniok az otthonmaradottaknak, különösen, ha Csizi mama megtudja, hogy apjuk még az észak-csehországi Moston is járt katonafiánál. - Átruccantam egy napra meg­látogatni a fiamat, ha már ily közel vagyok hozzá — meséli elégedetten gondolva a viszontlátás emlékeire. - Igen jól megy a gyerek sora, megerősödött, megvállasodott, még nem láttuk. Meglepetéséből alig tudott magához térni. Dehogyis fogadta el az ele­mózsiás csomagot, amit vittem neki. Bőségesen vannak ellátva ma a ka­tonák, nem úgy mint az én időmben. Harnóci bácsi gondolatai eközben másutt járnak, ismét feléledlek ben­ne az új benyomások, a látottakra tereli a szót: — Többször voltunk ám színházban, moziban is. A Nem­zeti Színházban megtekintettük Sme­tana Eladott menyasszonyát. Az ope­ra népies témaköre különösen elnyer­te tetszésünket. — Nemrégiben még nálunk odaha­za is a menyecske helyett, inkább a vele járó vagyonnal szemeztek a nősülő legények - céloz nevetve Harnóci az Eladott menyasszony ­Marenka sorsára. De hej, mennyire megváltozott ma már minden a fa­lun! Becsülete csak annak van, aki szorgalmasan:, és j61 dolgozik,' az EFSZ-ben. 4 Z- v ibfciV — Hát igen, tennivaló bőven akad ná­lunk és ezért, a lusta embernek fel is kopna közöttünk az álla, — helyesel Csizi elvtárs. Termőföldjeinkre sem panaszkodhatunk, meghálálják azok bőségesen a gondos kezek munkáját. A gabonán kívül jól megterem a mi vidékünkön a dohány, a dinnye, amelyből jócskán szállítunk még ide, Prágába is - teszi hozzá jőlértesül­ten. - Nem panaszkodhatunk, jól megy sorsunk. Ma már a nehéz testi mun­kát is megkönnyíti a gép. Szövet­kezetünket valamennyien a sajá­tunknak tekintjük és ezért viseljük szívünkön a sorsát, — mesélik. — Még ilyenkor is bőségesen van tennivaló nálunk, különösen az álla­tok körül. Az évi tervet is most állítjuk össze — válaszolja megjegy­zésemre Csízi bácsi. — Még télen is naponta fél négykor kelünk, hogy mindent idejében ellássunk. Kolesár elvtárs pl. egész évben meg nem áll, még télen sem, amikor a nagyobb javításokat kell elvégeznie — mutat a mellettünk lépkedő társára. A fő­idényben pedig csak természetes, hogy állandóan készenlétben kell lennie, hogy fennakadás ne álljon be a munkában. A szomszédos szö­vetkezeteknek nincs bognárjuk és ezért Kolesár a saját szövetkezetén kívül két másik EFSZ bognármunká­ját is ellátja. Azon végzem észre'mágarn, hogý a nagy hideg ellenére is félmeleged­tem e kedves magyarázó szavakra. És miközben a keresett borbélyüzlet elé érünk, Harnóci bácsi még bú­csúzóul megjegyzi: — De azért korántse higyje, hogy mindig így volt ez a lénártfalvai szövetkezetben és környékén. Mi sem voltunk öntudatosak, mi is csak nehezen hagytuk meggyőzni magun­kat arról, mi fán terem a jólét, az elégedettség. Persze, ehhez a jóin­dulaton, megértésen kívül egy kis számtanra is szükség van. Szeren­csére mi megtanultunk számolni és ez a fő! KARDOS MÁRTA Božena Némcová, a nagy cseh író B° ozena Némcová 42 évet élt összesen. Ebbe a rövid négy évtizedbe sűrítődött bele a sok sze­retet, harcos bátorság és alkotó len­dület, ami egyéniségét és müvét jellemzi. A cseh nemzeti újjászüle­tés ifjú nemzedékéhez tartozik, ame­lyet az 1830-as párizsi és a rákö­vetkező lengyel forradalom forrongó szelleme ragad magával. Szenvedé­lyes erővel jelentkeznek a fiatal te­hetségek: Josef Mánes, Havlícek, Smetana, és mint egyedülálló, meg­kapó jelenség Božena Némcová. aki maga vallja, hogy képességeit egész­séges szívéből, emberszeretetéből, friss képzeletéből és a szenvedések iskolájából merítette. 1820. február- 4-én, 140 évvel ez­előtt született. Nyiladozó viaszpuha­ságú gyermeklelkében örök nyomo­kat hagynak anyai nagyanyjával, test­véreivel és pajtásaival összefonodó élményei, a falu és a természet üde színei és tiszta hangja. Cseh nép­a nép között, s felvilágosító mun­kát végez. Az elfojtott 48-as forra­dalom után, a reakciós Bach-kor­szakban sem hátrál meg. Hallatlanul merész cikkei előfutárai a forradal­mi munkás újságírásnak". Meleg em­beriességgel keresi a társadalmi problémák megoldását. A kor utó­pista szocialista eszméi hatnak rá. Legismertebb, legérettebb alkotása, a 34-éves korában írt Nagyanyó (Ba­bička), melyet Z. Nejedlý így méltat:' „Ha abból az absztrakt feltevésből indulok ki, hogy az egész cseh iro­dalom elpusztulna, s csak egy mű maradhatna meg belőle, én a Babič­kát választanám". Az újabb iroda­lomkritikai kutatás szerint nem a maga ifjúkorát^ s nagyanyját raj­zolja benne. Költészet ez, tele em­beri melegséggel, egyszerűséggel, igazsággal és fiatalos derűvel. Az emberek és az élet intenzív meg­figyeléséből, teremtő képzeletéből született. Regényes látással, eszmé­iskolában tanul, s 14 éves, mikor a nyílő hajlammal szépnek és boldog­chvalkonicei kastély egyik uradalmi nak látja nagyanyó környezetét is. alkalmazottjának családjánál német Fő hőse küzdelmes ifjúsága után környezetbe jut, s a német költők megismeri a munka igazi értékét és verseit visszhangozza romantikára ebben az aranykedélyű, öregasszony­szomjas kedélye. A 16 éves gyer- ban testesül meg a legjobb, a leg­meklány szülei akaratából megy férj- okosabb cseh asszony. Tömérdek hez, Josef Némechez, egy .kis tiszt- gyöngédség, tapasztalatokból leszűrt viselőhöz. Változó állomáshelyeiken a népi bölcsesség él benne, amit ő is gyakran magányos fiatalasszony közvetlen kapcsolatot keres és talál a néppel. A hazai irodalommal J. K. Tylen keresztül ismerkedik meg. A lelkében felgyülemlett érzések, emlékek és képek versekben csen­dülnek ki. Prágába való áthelyezésük boldoggá teszi. A sugárzóan szép fiatalasszony okos és rendkívül von­zó. Néhány hónapon belül szívesen látott vendége a Palacký, Šafárik, Čelakovský és más szellemi élvonal­ban álló családoknál. Az ifjú irodal­márok, Neruda, Havlícek is köré se­reglenek és Nebeský költő irányítja, a műalkotás törvényeivel ismerteti meg. Most már három gyermek any­ja, akik rajongva lesik ajkáról a tarkán áradó meséket, az ősi cseh népi mesekincs gyöngyszemeit, ame­lyeket képzelete költ újjá. Később Nemzeti mesék és regék címen je­lennek meg. Hangjuk friss és tiszta, alapgondolatuk az elnyomott nép jo­gainak, igazságának szenvedélyes vé­delme, szabadságának hő óhajtása. két kézzel oszt szét az emberek kö­zött, mint Némcová. Akár gyermek, akár felnőtt olvassa, valóság-ízét ér­zi ennek a bűbájos írásnak, mert ez az élet művészileg megformált képe. — A Várkastély és Váralja c. elbeszélésében együttérzése mellett heves bírálat és vád szólal meg. Ri­kító ellentétbe állítja egymással a kastély újgazdag, arisztokráciát maj­moló urait, tékozló életmódjukat — i s a különböző rétegeződésü népet, az önző, tehetősebb gazdákat, a sze­gényebb, jólétű iparosokat és a kol­dus nyomorúsággal küzdő nincstele­neket. Az író érős egyéniségére vi­lágít rá egy-egy proletárasszony el­keseredett, osztálygyűlölettől izzó hangja. Némcová néprajzi tanulmányokat is folytatott és nemcsak a meséket és verseket gyűjtötte össze, de mű­veibe beleszőtte a cseh népszokáso­kat is. Szlovákiát is sokszor felke­reste, különösképpen a Garam völ­gyét. A pásztorok és favágók élet­Ez az egyértelmű mondanivaló vilá- mó dj át figyeIi és papírra veti mo n_ gosan jelzi a néphez való viszonyát. A leplezetlen, bátor állásfoglalás, s még hozzá egy nő részéről, meg­hökkenti a „jó társaságot"; Ekkor győződik meg Božena Némcová, hogy a fennen hirdetett polgári hazasze­retet külsőséges és önző, mert ki­zárja a nyomorgó népet a nemzet fogalmából. Ez a tapasztala újabb otthonukban, Domažlicén elmélyül. I tt ismerkedik meg a tősgyö­keres cseh vidék sajátossá­gaival, majd Nymburkkal, ahol a legegyszerűbb emberekkel érintke­zik. Belelát életükbe, megrázza nyo­moruk, társadalmi elnyomottságuk. Rádöbben, hogy éppen ennek a leg­szélesebb rétegnek sorsán múlik az egész nemzet jobb jövője. Tudatosul benne, hogy a kiáltó igazságtalan­ságokon változtatni kell. Járja a környéket, cseh könyveket terjeszt dáikat. A hajdani takácsok ivadéka így szövi a cseh és szlovák nemze­tet szorosan egymáshoz fűző szála­dat.,., ... ' ; ., ... • '.,,,. .....; .. y H umanitása szokatlan síkon fs érvényesül. Gyárakat látogat és tudományosan foglalkozik szo­ciális problémákkal. Konkrét, bérek­re, munkaidőre vonatkozó adatokat találunk jegyzeteiben. 1862-ben halt meg, örökül hagyva hitét az eljövendő új emberben, s egy igazságosabb világban, amely előbb vált valóra, mint remélte. Hi­szen ezt írja 1851. december 17-én kelt egyik levelében: „Kétszáz év múlva kellett volna születnem. Va­jon lesz-e olyan világ akkor, mely­ben ^lni szeretnék?" Kétségtelenül a mi. mai világunk az, amire Božena Némcová vágyott. BÄRKÄNY JENŐMÉ. Rnn&ssnnmsi^issg^ (Š) 3) Dunaszerdahelyen az újon­nan épült üzemi klubbal már az első találkozás meglepett minket. Azt hittük, a klubot — mint általában — valahol az üzem környékén vagy terüle­tén találjuk. Tévedtünk. A du­naszerdahelyi traktorállomás üzemi klubja a város központ­jában van... Mielőtt belsejével megismer­kednénk, körüljárjuk. Hatal­(j) mas épület. Ha homlokzatán (•) nem árulkodna a felirat, hogy (?) „Závodný klub", azt hinnők, W új városi művelődési otthon. ® A felirat azonban nem csal. ® Üzemi klubbal — a traktor­ig állomás üzemi klubjával állunk yy szemben. * Délután van, s úgy gondol­'•''> juk, hiába jöttünk. Ki lenne ilyenkor az üzemi klubban?... AJ Ebben is tévedtünk. Ha nem is jx volt szórakozó munkásokkal £ tele, az üzemi klub nyitva volt, p'j s itt találtuk vezetőjét is ... Mikor elmondtuk, mi járatban !i*­i vagyunk, Jarina János, a klub ;*,' vezetője, készségesen vállalta >< a kalauzolást és a felvilágo­^ sítást. -Ez itt az 500 férőhelyes néző­tér... — Ezen kívül? — Kisterem, könyvtár és olvasó­szoba, modem színpad és más ki­sebb-nagyobb helyiség képezi az üze­mi klubot. — Milyen költséggel épült? — Az üzemi klub 2 600 000 koró­KÖVETENDŐ PÉLDA meg is hízott, amióta Kis híja. még sem ismertem, amikor nába került... a kaszárnya udvarán elémtoppant. - Már mindenük megvan? — Néhány berendezés még hiány­zik. — A klub kimondottan a traktor­állomásé? — Nem. A legnagyobb anyagi tá­mogatást a traktorállomás adta, nem maradt azonban le a többi üzem sem. A klub költségvetéséből újabb üze­mek is részt vállalnak, úgyhogy a traktorállomás .fennhatósága alatt le­vő üzemi klub tulajdonképpen 7 — 8 üzemé. — Milyen munkát végeztek eddig? — A klub alig egy hónapja nyílt meg. Nem akarok túlozni, de nyu­godtan állíthatom, hogy máris Du­naszerdahely egyik legjelentősebb kulturális központja. (Egy pillanatra sem kételkedtünk. Az üzemi klub méreteire nézve is Dunaszerdahely egyik legnagyobb épülete. Bizonyára a kultúra szer­vezése és terjesztése terén sem ma­rad le.) — Eddig néhány színdarab- és filmelöadást tartottunk. Most ké­szülünk megalakítani a szakköröket. — Milyen előkészületek folynak még? — Az üzemi klub munkájához se­gítséget leérünk a helyi művelődési otthonoktól és a helyi tömegszer­bezetektől. Jelenleg ezeknek a kap­csolatoknak a megteremtését készít­jük elő. — Elértek már valamilyen ered­ményt ? hogy a klubban mindenki kedve sze­rint töltse szabad ihejét. — Jelenleg milyen lehetőség van erre? — Ma még csak a kezdet kezde­- Igen. A Csemadok helyi cso- té n vagyunk, a szórakozásra azonban portjával például máris szoros kap- mári s u i° f eltételeinkjjannak. Rovide­csolatot létesítettünk. A csoport tag- *" ~ '"* cnnn jai jelenleg Dávid Teréz Lidércfény című színművét tanulják. Jövő hó 14-re tervezzük a bemutatót. - Mi a tervük ezen a téren a jö­vőben? - Ügy gondoljuk, a munkát rend­szeresítjük. A helyi szervezetektől együtteseket kérünk és mi megte­remtjük a fellépéshez szükséges fel­tételeket. Termet, ruhákat, és más szükséges kelléket adunk. - Akkor a jövőben még jobban az üzemi klubbán összpontosul a város kulturális élete. - Ezt szeretnénk és ennek erde­kében mindent megteszünk. - Kapnak segítséget? - Mint az említett példa mutatja. Elképzelésünket támogatják s úgy sen berendezzük a mintegy 5000 kö­tetü könyvtárat, rendelkezésre bo­csátjuk a különféle társasjátékot és a 42-féle sajtóterméket. Az igazi klubélet tulajdonképpen még csak ezután kezdődik majd meg ... Dunaszerdahélyen az újonnan épült üzemi klubban szép példáját láttuk az összefogásnak, a tevékeny kultu­rális élet megteremtésének. A vá­ros üzemei hajlékot építettek a kul­túrának, s most a kulturális munka új formáinak a megteremtésén fára­doznak ... Vajon hol, kik követik majd példájukat? Az országot járva már sokszor voltunk tanúi a kulturális forra­dalom kézzelfogható bizonyítékainak. Sokszor láttunk olyan tettet, olyan forradalmi válfozást, amely őszintén gondoljuk, a segítség a jövőben sem elcsodálkoztatott. Ilyesmi történt ve­marad el. * lünk. most Dunaszerdahelyen is... - Az összpontosított kulturális Akármilyen természetesnek veszik munka miben jelent előnyt a- dol­gozóknak? — Elsősorban abban, hogy az erőt nem kell szétforgácsolni. Üzemi klu­bunkban összefogva a legjobb kultu­rális életet teremthetjük meg. — Kulturális, műsorok rendezésén kívül más tervük is van? ' — Hogyne. Különféle tanfolyamo­kat és ismeretterjesztő élőadásokat készülünk szervezni. Ezenkívül min­den feltételt megteremtünk ahhoz, egyesek a szocialista rendszer nyúj­totta vívmányokat, mégis meglepő, hogy az üzemek ott, ahol nemrégen idegenkedtek a kultúrától, ma ma­guk építenek kultúrházat és azon fáradoznak, hogyan lehetne minél jobb, minél sokoldalúbb kulturális életet, mindenkit kielégítő szórako­zást teremteni. Lehetünk ilyesmi láttán közömbö­sek 9 BALÄZS BÉLA ÍÖJ SZÖ 7 * 1060- február i.

Next

/
Thumbnails
Contents