Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-01 / 31. szám, hétfő

Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának beszéde az OKPIX. kongresszusán Róma (ČXK) — Az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusa tárgya­lásainak első pontja Palmiro Togliatti „Az olasz társadalom demokrati­kus megújhodásáért, a szocializmus íelé való haladásért" című beszámo­lója volt. „Az országok és a nemzetek kö­zötti kapcsolatokban új korszak kez­dődik, és ebből az új helyzetből mélyreható változások adódnak, me­lyek egyre világosabban nyilvánulnak meg az egyes országok életében, az osztályok közötti kapcsolatokban és azokban a megoldásokban, melyeket meg kell találni minden ország gaz­dasági, és politikai problémáit ille­tőleg", - jelentette ki Palmiro Tog­liatti beszámolója bevezetőjében. Ezután ecsetelte az Olasz Kommu­nista Párt VIII. kongresszusa óta a mai napig végbe ment fejlődést. Hangsúlyozta, hogy annak idején minden olaszországi párt kivétel nél­kül erős támadást indított az Olasz Kommunista Párt ellen. „Ez a táma­dás semmiképpen sem gyengített — mondotta Togliatti, — sőt megerősí­tett bennünket, jóllehet a nemzet életében negatív nyomokat hagyott, mert fegyvert adott a reakciós erők kezébe. Ma azonban az antikommu­nizmus régi motívumai már elavult­tá váltak. Ezeknek a motívumoknak már Ottaviani bíboros acsarkodásai sem kölcsönözhetnek frisseséget és hatékonyságot..." „Tény az, hogy a nemzetközi és belpolitikai helyzet az általunk ki­tűzött távlatok felé irányul és mély­rehatóan igazolja következtetésein­ket, nem pedig azok következteté­seit, akik ellenünk irányították csa­pásaikat". Togliatti hangsúlyozta, hogy „a kommunisták harcuk és az egész demokratikus mozgalom cél­jául mindig a hidegháború befeje­zését és azt tűzték ki, hogy meg­kezdődjék a feszültség enyhülésének időszaka, a békés egymás mellett élés elveinek általános elismerése és jóváhagyása. Ebbe a keretbe - mon­dotta az Olasz Kommunista Párt fő­titkára —, illeszkedett be arra irá­nyuló törekvésünk, hogy egyetértés­re, közeledésre kerüljön sor a nem­zetközi kommunista mozgalom és a nyugat-európai demokratikus és szo­cialista mozgalom között. E törek­vés megkönnyítését tartottuk szem előtt azokkal a módszerekkel, me­lyeket a kommunista mozgalom kér­déseinek megvitatása folyamán alkal­maztunk, és ahogyan abban a vitá­ban léptünk fel, melyet a magyaror­szági és lengyelországi események, valamint Sztálin személyi kultuszá­nak bírálata idézett elő. Kiinduló pontunknak a történelmi eseménye­ket tekinthetjük, amit azonban nem különítettünk el politikai jelentésük­től és annak helyrehozásától, amit helyre kellett hoznunk. Megfelelő helyet adtunk a tévedések közlésé­re, de egyben mindig arra töreked­tünk, hogy tovább jussunk és rámu­tattunk arra, hogy feltétlenül óva­kodnunk kell az ilyen tévedésektől és miként kell óvakodnunk. Ismét minden ország konkrét feltételeinek megfelelően, teljes mértékben csat­lakoztunk a szocializmusért, a dol­gozó tömegek demokratikus életé­ért, a pártért vívott harchoz. Míg mások jósolgatták, sőt mi több kívánták a szocialista országok gyengülését, avagy összeomlását an­nak figyelembe vétele nélkül, hogy ez nem jelenthetne mást, mint a reakció diadalát, mi mindig biztosak pedig 21 millió négyzetkilométer, a gyarmati országoké 20 millió négy­zetkilométert tesz kl. Ami azonban a lakosok számát illeti, az arány a következő: A kapitalista országok lakosságának száma 824,5 millió fő­nyi, a szocialista országoké 989 mil­lió 600 ezer, az új szabad államoké 849 millió és a még létező gyar­matoké 147 millió főnyi. Ami a la­kosok számát illeti, a szocialista or­szágok tábora teljes fölényben van a kapitalizmus fölött. Akad-e valaki, aki ne venné figyelembe a mai nemzetközi politikai helyzetben csak ezt az egyetlen egy tényezőt?" Ázsiában a háború után óriási győ­zelmeket arattak az imperializmus és a gyarmati hatalom felett, kezdve a kínai forradalom diadalától egészen India, Indonézia felszabadításáig, Ko­rea egy részének felszabadításáig. És ma életre kelnek az afrikai nem­zetek, az arabok, a négerek. Algé­riában már évek óta sakkban tartják a francia militarizmust. Oj független országok keletkeznek, az imperializ­mus egymás után vereséget szenved és elveszti további támaszpontjait. Egy további földrészen Kuba népe egész Latin-Amerikának példát mu­tat, hogyan kell felszabadulni az amerikai imperializmus elnyomása alól. „A világ arculatának e mélyreható megváltozása folyamán egy ténynek döntő jelentőséget kell tulajdoníta­nunk — mondotta Togliatti. Ez a tény, hogy a szocialista rendszer már bebizonyította a kapitalista rendszer fölött a fölényét. Erről tanúskodnak azok a sikerek, az az előrehaladás és elkápráztató győzelmek, melyeket a Szovjetunió ért el minden téren, az a hatalmas ugrás, amelyet a Kínai Népköztársaság tett a szocializmus építése terén, továbbá valamennyi szocialista ország feltartóztathatatlan előrehaladása is". Ami a katonai fölényt illeti — hang­súlyozta Togliatti —, elsősorban nyíltan meg kell mondanom, hogy mindenki, akit a proletár nemzetköziség szelleme hat át, csak mélységes örömmel veheti tu­domásul azt a tényt, hogy az az első ország, ahol a munkásosztály vette kezé­be a hatalmat, ma katonailag a legerősebb állam, úgy, hog.v nem kell tartania sem­milyen támadástői ... Ez annak is kö­szönhető, hog.v a szocializmus vívmányai elpusztíthatatlanok, a szocializmus előre­nyomulása világszerte olyan megváltoz­tathatatlan folyamat, amelyen az egész emberiségnek keresztül kell mennie". Togliatti azután rámutatott arra, hogy a Szovjetunió haderői nem háborús, ha­nem békés célokat szolgálnak: a Szov­jetunió haderejének létszámát egyharma­dával csökkenti és ezzel minden ország­nak, minden nemzetnek példát mutat. „A szocializmus fölénye így nemcsak aazdasági, hanem erkölcsi és polgári té­ren is megmutatkozik." A fzocializmus műszaki fejlődése, a tudomány céljait szolgálja, mint ahogyan erről a Szovjet­uniónak a világűr meghódítása terén el­ért sikerei is tanúskodnak. „A körülzárás, a gazdasági elszigetelés, a katonai ag­ressziók és az objektív nehézségek nem akadályozták meg a szocialista társada­lom kiépítését és felvirágoztatását." Elvtársaim, önök jól tudják — foly­tatta Togliatti —, hogy a legutóbbi évek­ben folytatott vitáink során mindig szük­ségesnek tartottuk, hogy minden kommu­nista párt önállóan határozza és valósít­sa meg politikai irányvonalát, oldja meg párton belüli kérdéseit. Ma az egész Ny. Sz. Hruscsov elvtárs válaszai Pierre Cot kérdéseire nyi ország munkás- és demokratikus moz­galmában. A Szovjetunió és a szocialista orszá­gok hatalma, tekintélye ma már annyira megnőtt, hogy állíthatjuk, meg tudják akadályozni az imperialistákat egy új vi­lágháború kirobbantásában — folytatta Togliatti. De itt már szemtől szembe ál­lunk tanításunk új problémájával. Tud­juk, hogy a kapitalizmus fejlődésének mai szakaszán fejlődése törvényszerűsége ér telmében imperializmussá ' változik. Az sárnap, január 31-én folytatták. voltunk abban, hogy a szocialista or- nemzetközi kommunista mozgalom erre az szágok tábora végül is megerősödik j álláspontra helyezkedik. Tudatosítani kell és még jobban megszilárdul a kom- azonban, hogy proletárok, internaclona­munista mozgalom egysége, felzárkó- i " s t* k .. v a? v l! n k: A z, i u^ äli s munka a zóttsága a feltételek különbözősége r^ÄÄ ellenére is, amelyek közepette har- o!ftatna k bennUnket, hogy a szocializmus col és előre halad... I minden diadala a Szovjetunióban és vl­A nemzetközi kapcsolatokban mu- lágszerte további lépést jelent valameny­tatkozó feszültség enyhítéséről Tog­liatti a következőket mondotta: „Ez a folyamat két alapvető elem egy­másrahatásának az eredménye: egy­részt a világ gazdasági és politikai összetételének objektív megváltozá­sáról, másrészt a béke következetes megvédéséről és a békés egymás mellett élésért vívott harcról van szó, melyet a Szovjetunió, a szocia­lista országok, a munkásosztály, a dolgozók és a népi tömegek élcsa­pata folytat. Ez a két elem elválaszt­hatatlanul összefügg, egyidejűleg hat és kölcsönösen befolyásolja egy­mást. Az az épületállvány, melyre a ka­pitalista rendszer néhány évtizeden át támaszkodott, és amelyre az im­perializmus alapozta hatalmát, túl­nyomó részt összeomlott, ami pedig fennmaradt, alá van már ásva, és szintén összeomlás fenyegeti. Felso­rolok néhány számadatot, amelyek közvetlen képet adnak az erők ezen új arányáról. Földünk 53,5 millió négyzet-kilométernyi területén kapi­talista országok vannak; a szocia­lista országok területe 35 millió 200 ezer négyzetkilométer; a gyarmati hatalom alól felszabadult országok imperializmus pedig erő és erőszak alkal­mazásával a világ uralására Irányuló tö­rekvéseket jelent. A háború ezért szoro­san összefügg az imperializmus lényegé­vel. Ezért jogosan állítottuk, hogy a ka­pitalizmus háborútól terhes éppen úgy, mint a viharfelhők pusztító szélvihart hor­doznak magukban. Az imperializmus időszakát ezért csaknem állandóan hábo­rúk kísérték, amelyek közül a két leg­utóbbi az egész világra kiterjedt. Meg­változtathatja-e tehát az Imperializmus jellegét? Ez természetesen nem lehet­séges: Az a célunk, hogy olyan szorult helyzetbe jusson, melyből a régi mód­szerek alkalmazásával, erőszakkal, háborús fenyegetésekkel már nem találhat kiutat, ez pedig rendkívül mélyen gyökerező döntő ellentéteket idéz elő. Togliatti be­széde további részében konkrét példá­kon mutatott rá arra, hogy a történelmi események fejlődése 1956 után miként vezette a „hidegháború" politikájának vezető személyiségeit zsákutcába, poli­tikájuk válságához és annak tudatosítá­sához, hogy egyebet nem tehetnek, mint megváltoztatják külpolitikájukat. Beszé­dét azután így folytatta: „A hidegháború következtében Nyugat­Európában reakciós politikai struktúra alaikult kl. A főszerepet a német milita­rlzmusnak osztották ki, melyet Adenauer bonni kormánya ismét életre keltett Né­metországban. A francia militarizmus el­nyomta a demokratikus élet alapvető meg­nyilvánulásait, és szintén álmokat sző a terjeszkedésről és az egyeduralomról. Valamennyi nyugati állam költségvetését megterheli a lázas fegyverkezés és egy­re újabb pusztító eszközök gyártása. En­nek következtében ezen országok gazda­sága igen aránytalan és az említett ki­adások, amelyek különösen az olyan or­szágok részére, mint Olaszország „tragi­kus fényűzésnek" tekinthetők, csak a nagy monopoltőke és a legreakciósabb erők pozícióinak megszilárdulásához ve­zetnek. Togliatl ezenkívül foglalkozott azzal a ténnyel Is, hogy az Adenauer kancel­lár által uralt német területről a vilá­got szégyenletes, nyugtalanító fajgyűlölő agitáció hulláma árasztja el, és hog.v e területen „számos militarista és náci szervezet létezik, fejlődik, ugyanúgy, mint a weimari köztársasig hanyatlásá­nak kezdetén." Togliatti beszéde további részében bí­rálta az olasz kormány eddigi külpoli­tikáját, amely alárendeli magát a leg­erősebb nyugati hatalmak érdekelnek majd külön figyelmet szentelt a katolikus egyháznak, mely az eltelt 15 év alatt álllandőan a hidegháború táborához csat­lakozott, és az események fejlődése most zavart kelt hierarchiája körében. Togliatti beszámolója terjedelmes fejezetében a nyugati világ gazdasági el­maradásával és az e téren mutat­kozó ellentétekkel foglalkozott. Azután kitűzte Olaszország demokratikus gazda­sági fejlesztésének konkrét céljait, ame­lyek alapja a köztársasági alkotmány ér­telmének és a benne foglalt követel­ményeknek teljesítése. Togliatti nagy f.igyelmet szentelt a klerikalizmus elleni harc, az ifjú­ság és az iskolaügy kérdéseinek, mi­vel az iskolák részben közvetlenül az egyház hatáskörébe tartoznak, vagy pedig a világi iskolák az egy­házi ideológia hatása alatt fejtik ki tevékenységüket. Foglalkozott továb­bá a nők életének és a párt kultu­rális harcának kérdéseivel. Hangsúlyozta, az első lépés, melyet a demokratikus és szocialista hala­dás érdekében kell megtenni az, hogy fel kell bomlasztani a most ural­mon levő tábort, meg kell szüntetni a keresztény demokrácia politikai monopóliumát és életbe kell léptetni az új demokratikus többség elvét, amely az új kormány alapját képez­né, s a kormány így már nem a keresztény demokrácia, s a szélsősé­ges jobboldal tömbje volna. Nincs szó a kormánykoalíciók új összetételének, a kölcsönös engedmények, stb. ke­reséséről, hanem az ország demokra­tikus megújhodása programjának alapján szükséges szövetségről. Az Olasz Kommunista Párt főtit­kára beszéde befejező részében a párton belüli politika, s a szektásság és opportunizmus veszélye elleni harc kérdéseivel foglalkozott. Togliatti elvtárs beszédének el­hangzása után megválasztották a kongresszus munkabizottságait, ame­lyek január 30-án a délutáni órák­ban üléseztek. A Togliatti elvtárs beszámolójával foglalkozó vitát va­(FolvtatS? az 1. oldalról) VÄLASZ: Ügy véljük, hogy a lesze­relésre irányuló intézkedések vég­rehajtását valamennyi országban egyszerre kell megkezdeni. Ez azon­ban semmiképpen sem zárja ki, hogy az általános és teljes leszerelési program teljesítésének elején figye­lembe lehet és kell venni a nagy­hatalmak sajátos helyzetét, melyek a leghatalmasabb haderőkkel rendel­keznek. KÉRDÉS: Milyen célokra fordítaná a Szovjetunió elsősorban a leszerelés következtében szabaddá vált eszkö­zöket? Hruscsov elvtárs e kérdésre adott válaszában többek között ezt mon­dotta: Magától értetődő, hogy az általá­nos és teljes- leszerelés, ezzel kap­csolatban pedig jelentős eszközök szabaddá tétele lényegesen meg­— I könnyítené, meggyorsítaná békés építőprogramunk teljesítését. Azokat az eszközöket, melyeket ma hazánk védelmi céljaira vagyunk kénytelenek fordítani, elsősorban a szovjet nép életszínvonalának emelésére, anyagl­és kulturális szükségleteinek telje­sebb kielégítésére használnánk fel. Gazdaságunk és forrásaink teljes mértékben békés célokat szolgálná­nak, ami lehetővé tenné, hogy még rövidebb idő alatt biztosíthatnánk a szovjet nép számára az élelmiszerek, a ruházati cikkek, a lakások és egyéb anyagi értékek elegendő mennyiségét, vagyis mindazt, ami szebbé, jobbá teszi az emberek éle­tét. Az általános és teljes leszerelés végső soron újabb lehetőséget nyúj­tana nekünk arra is, hogy segítsük a gazdaságilag nem elegendő mér­tékben, avagy kevésbé fejlett orszá­gokat is. A fiatalok bukaresti találkozója Algériában fokozódik a feszültség Bukarest (ČTK) — A bukaresti Grigor Preoteasu Diákotthonban szombaton, ja­nuár 30-án a délelőtti órákban megkez­dődött a Balkán-félsziget és az Adriai­tenger menti fiatalok és diákok találkozó­ja, melyet a Román Népköztársaság Dol­gozó Ifjúságának Szövetsége és a Diákszer­vezetek Szövetsége kezdeményezéséből ren­deztek. A találkozón a román ifjúság szá­mos képviselője, ezenkívül Albániából. Bul­gáriából, Olaszországból, Jugoszláviából ős Görögországból több mint 250 küldött vesz részt. Az összejövetel vendégeiként részt vesznek a Demokratikus Ifjúság Vi­lágszövetségének, a Nemzetközi Diákszö­vetségnek és a Nemzetközi Diákkonferen­cia koordináló titkárságának képviselői. A találkozón megfigyelőként a ciprusi if­júsági szervezetek képviselői is megje­lentek. Nyikita Szergejevics Hruscsov, üdvözlő táviratot küldött a bukaresti találkozó résztvevőinek. „Most, amikor a háború veszélyének a világ fölött tornyosuló felhői már osz­ladoznak — írja Hruscsov elvtárs távira­tában —, egyre nagyobb jelentőségűek azok az intézkedések, amelyek a nemzetek köl­csönös egyetértésének és egymás közötti barátságának kibontakoztatására irányulnak Ezért csak örvendhetünk annak, hogy önök azon a területen élő ifjúságnak képviselői, amelyet régóta Európa puskaporos hordó­jának tekintenek, összejöttek, hogy a béke megszilárdításának magasztos célja érde­kében munkálkodjanak". (Folytatás az 1. oldalról) mely szerint feltétlenül adják meg magukat, ők azonban e parancs tel­jesítését elutasították. Röviddel az­után mintegy 19 órakor áttörte a tö­meg az ejtőernyősök sorfalát, akiket a szó szoros értelmében elárasztott és a zendülők állásaihoz közeledett. Jellemző az algériai helyzetre az is, hogy a Francé Presse sajtóügynök­ség eredeti közlése szerint az ejtő­ernyősök sorfalát és az általuk emelt akadályokat 19 órakor még nem tör­ték át, de ugyanez a sajtóügynökség 19.14 órakor közölte, hogy a tömeg a tábor körül felállított akadályokat egymás után áttörte. Ortiz vezérkarának egyik tagja az­után felszólította a nőket, sorakoz­zanak fel a barikádok előtt és ki­jelentette, hogy amíg ott maradnak, férjeik is biztonságban lesznek. A szombat délutáni fejlemények következtében Algériában nagyon ki­éleződött a helyzet. A Francé Soir közli, hogy a zendülők megerősített táborában rögtönítélő hadbíróság ítélkezik az ingadozó elemek fölött. Párizsban szombaton is igen élénk tevékenységet fejtettek ki. Debré miniszterelnök kétszer is tárgyalt de Gaulle elnökkel. Az elnök ezenkívül fogadta Chaban-Delmast, a nemzet­gyűlés elnökét, Monnervillet, a sze­nátus elnökét és Noelt, az alkot­mányozó bíróság elnökét. A párizsi politikai megfigyelők felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az említett négy személy egyetértése szükséges az elnök azon külön teljhatalmának ér­vényesítéséhez, mely az V. köztár­saság alkotmánya értelmében az esetben érvényesíthető, ha a köztár­saság függetlenségét, avagy területi sérthetetlenségét veszély fenyegeti. Debré miniszterelnök többek között Massu tábornokot is fogadta, akit rö­viddel azelőtt megfosztottak az Al­gériában állomásozó hadtest parancs­noki tisztségétől. A nyugati sajtó­ügynökségek rámutatnak arra a tény­re, hogy Debré akkor fogadta Massu tábornokot, amikor a tömeg Algériá­ban de Gaullet ócsárló jelszavakat kiáltozott és Massut éltette. Közvet­lenül azután, hogy Massu elhagyta a miniszterelnökség épületét, Ely tá­bornok vezérkari főnök látogatott a miniszterelnökhöz, akivel mintegy 15 percig tárgyalt. Tiltakozás a zendülés ellen A francia szakszervezeti központok, valamint a tanítók és diákok szerve­zetei szombaton az esti órákban fel­hívással fordultak a dolgozókhoz, hogy hétfőn február 1-én 11-től 12 óráig szüntessék be a munkát. A fran­cia dolgozók —, áll a szervezetek fel­hívásában -, juttassák e rövid sztrájkukkal kifejezésre, hogy elítélik az algériai szélsőséges elemek zen­dülését, támogatják az algériai nép önrendelkezési jogának gondolatát, e jog helyes érvényrejutását, és el vannak szánva a demokrácia alap­elveinek megvédésére. Burgiba követelése Tunisz (ČTK) — Burgiba, tuniszi elnök január 30-án az esti órákban külföldi új­ságírókat fogadott, akiknek kérdéseire töb­bek között kijelentette, hogy a tuniszi kor­mány jelenleg megkezdte „a bizertai mű­veletet", melynek célja a Tuniszban még létező jelentős francia katonai támaszpont minél előbbi kiürítése. Burgiba e kijelentése szerint a tuniszi kormány minden eszközt igénybe vesz Bi­zerta kiürítésének' kikényszerítésére. Ha szükséges, e cél érdekében Tunisz népét is mozgósítják. A tuniszi elnök pozitívan értékelte de Gaulle pénteki beszédét és annak a re­ményének' adott kifejezést, hogy de Gaulle­nak sikerül elnyomnia az algériai zendülés' Jobboldali elemek letartóztatása Párizsban szombaton január 30-án letartóztatták a szélső jobboldal ki­lenc hívét, akik közül egyesek „a francia Algéria híveinek szövet­sége" nevű gyarmati szervezet tag­jai. Egyelőre azonban ismét szabad­lábra helyezték a szélső jobboldal csütörtökön letartóztatott képviselői­nek túlnyomó részét. A politikai pártok állásfoglalása Az a visszhang, melyet de Gaulle tábornok pénteki rádióbeszéde keltett a politikai pártok képviselőinek kö­rében, általában kedvezőnek tekint­hető és e pártokat, valamint képvi­selőit eszerint két csoportba sorol­hatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a pártok és képviselőik, akik de Gaul­le beszédének tartalmát gyakorlatilag minden fenntartás nélkül jóváhagy­ják. Ebbe a csoportba tartozik külö­nösen az FIO jobboldali szocialista párt vezetősége és az MRP klerikális párt vezetősége. Ezenkívül az új köz­társaság-párt, melynek vezetősége a napokban „hűséget ígért" de Gaulje tábornoknak, jóllehet közismert tény, hogy e párt szélsőséges elemei éles támadásokat intéznek az önrendelke­zési jog érvényesítésének politikája ellen. A „függetlenek", mint rendesen, több csoportra oszlanak a fennálló helyzet megítélésében. A második csoportba tartoznak a francia kommunisták, valamint a ki­sebb baloldali pártok. Ezek a pártok egyrészt örömmel veszik tudomásul azt a tényt, hogy de Gaulle nem tért el szeptember 16-i politikai irányza­tától, azonban hangsúlyozzák, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a népnek nyomást kell gyakorolnia e politika tényleges érvényrejuttatása érdekében. Rendkívüli intézkedések A francia kormány január 30-án, szombaton az esti órákban utasítást adott két rendkívüli intézkedés fo­ganatosítására. A belügyminisztérium közölte, hogy „tekintettel a fennálló körülményekre", hatálytalanítja az Algériába való utazásra szóló összes engedélyeket, melyeket a prefektusok január 30-a előtt adtak ki. Minfeenki, aki Algériába kíván utazni ismét kér­vényt köteles benyújtani engedélye felújítására, vagy pedig kérelmeznie kell az utazás engedélyezését. Ezzel egyidejűleg Franciaország egész területén betiltották magán­rej>ülőgépek indulását is. A prefek­tusok csak kivételes esetekben en­gedélyezhetik az ilyen repülőgépek indulását. A francia kormány e két intézke­dése a francia politikai körök nézete szerint arra hivatott, hogy megaka­dályozza a szélső jobboldal vezérei­nek esetleges kísérleteit, hogy Algé­riába jussanak. Azok a „körülmé­nyek", melyekről a belügyminiszté­rium nyilatkozata említést tesz, az Algériában szombaton az esti órák­ban kiéleződött helyzet következmé­nyei. Az Algériában működő nyugati saj­tóüavnökségek egvidejű'eg azt is kö­zölték, hogy Algériában hadművelet kezdődött, melynek célja a zendülők központjának szorosabb körülzására. A katonai egységek eddig igen el­nézően viselkedtek, s lehetővé tet­ték a zendülőknek, hogy szabadon érintkezzenek a lakossággal, látoga­tásokat tegyenek és gondoskodjanak a szükséges ellátásról. ÜJ SZÖ 3 * 1960. február 1.

Next

/
Thumbnails
Contents