Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-27 / 57. szám, szombat

VITA A TANKÖNYVEKRŐL Az idegen nyelvek oktatásának elengedhetetlen segédeszköze Mindjárt bevezetőül szeretném leszögezni, hogy a fenti címben megjelölt elengedhetetlen segédeszköz alatt a módszertani és szakszempontból kifogástalan tankönyvet értem. Valamely idegen nyelv eredményes oktatását ugyanis elképzelhetetlennek tartom jó tankönyvek nélkül. Magyar tannyelvű iskoláink egyik alapvető, mondhatnánk kulcsproblémája a szlovák nyelvoktatás. Pártunk nyíltan leszögezi, hogy a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak a szlovák iskolák tanulóival azonos értékű ismereteket kell elsajátítaniuk a nemzetiségek azonos jogainak elve alapján. Egyetlen magyar nemzetiségű tanuló előtt sincsenek aárva a főiskolák és egyetemek kapui, sem a legkülönfélébb munkahelyek, viszont nem kétséges, hogy teljesen reális és elfogadható okoknál fogva a főiskolai tanulmányokhoz és az egyes munkahelyeken való elhelyezkedéshez is szükséges az alapos szlovák nyelvtudás. Mint létfontosságú problémát állandóan napirenden kell tartanunk a magyar iskolák szlovák nyelvoktatásának problémáját, mert csakis e komoly probléma megoldása teszi majd lehetővé, hogy a magyar középiskolák végzett növendékei, alapos szlovák nyelvismeret birtokában kellő eséllyel jelentkezzenek tanulmányaik folytatására vagy a munkahelyeken. A szlovák nyelv elsajátításét középiskoláink teszik lehetővé a magyar nemzetiségű tanulók számára is. Az eddigi tapasztalatok azonban sajnos azt mutatják, hogy a tizenegyéves iskolákat elhagyó tanulók szlovák nyelvismerete nem minden esetben mondható kielégítőnek. Középiskolai szlovák nyelvoktatásunk pillanatnyilag nélkülözi a gyakorlatiasság elvének elengedhetetlen érvényesülését. Érvényben lévő tanterveink, de különösen tankönyveink túlnyomó többségükben nem kielégítőek és a modern nyelvoktatás követelményeinek távolról sem felelnek meg. A jelenleg használatban lévő szlovák tankönyveink az oktatás formalista módjaira késztetik a tanítót, márpedig formális nyelvi ismeretek útján soha nem lehet eljutni a komoly, alapos nyelvtudáshoz. A szlovák nyelvkönyvek sürgős átdolgozásának, i(letve teljesen új rendszerű szlovák nyelvkönyvek bevezetésének követelménye késztet tehát arra, hogy bekapcsolódjam az Üj Szó hasábjain folyó igen szükséges vitába. Bár sajnálatos igazság az, hogy magyar tannyelvű iskoláinkon számos kimondottan rossz tankönyv van használatban egyéb tantárgyakból is, én az alábbiakban csupán az idegen nyelvkönyvek kérdésével, elsősorban a szlovák nyelvkönyvekkel kívánok foglalkozni, tekintve, hogy mint azt már fentebb is megállapítottam, a szlovák nyelvoktatás elsődleges jelentőséggel bír. Hogy a jelenleg használt szlovák nyelvkönyvek hibáira rámutathassak, először talán azokról az elvekről kell szólnom, amelyeknek középiskolai szlovák nyelvtanításunkban maradéktalanul és elengedhetetlenül érvényesülniük kell. Ezen elvek legfontosabbika a gyakorlatiasság elve. Ma, amikor az iskola és az élet szoros kapcsolatát hangsúlyozzuk oktatónevelő munkánk folyamatában, szükséges, hogy idegen nyelvoktatásunk is ezt a célt szolgálja és tanulóinkat olyan konkrét és gyakorlati jellegű, haifenos nyelvismeretekkel lássuk el, amelyeknek teljes egészükben az életben is hasznát látják. Az agyonteoretizált nyelvtani oktatást, a száraz adatokra támaszkodó irodalomtörténeti tanítást, a „haszontalan" mondatokkal teletömött konverzációkat, a frázisokkal teli és igen kevés gyakorlati hasznú olvasókönyvben olvasmányokat tehát el kell vetnünk. Ezekre, mondhatnám semmi szükség nincs. Nem beszajkózott nyelvtani formulákra, irodalomtörténeti adatokra, sematikus, lapos, erőltetetten aktualizált olvasmány-szövegekre és semmitmondó, vattamondatokkal teli beszélgetési szövegekre van tanulóinknak szüksége, hanem komoly, aktív, minden formalizmust és a gyakorlattól elszigetelt teóriát kirekesztő nyelvtudásra. Ezt pedig csak abban az esetben lehet elérni, ha egy megfelelő tanmenet követelményeit szem előtt tartva kellő szókincset, a gyakorlatiasság elvét következetesen betartó konkrét nyelvtani ismereteket nyújtunk a tanulóknak. Nem beszajkózott ragozási táblázatokra van szükség, amelyeket sok esetben a tanulók talán nem is értenek, hanem a szavak ragozott alakjainak helyes használatára. Ezt pedig csak sok-sok gyakorlással lehet elérni. További fontos elv, amelyet a szlovák nyelv oktatásánál következetesen be kell tartani, az anyanyelvből való kiindulás a nyelvtani fogalmak, a nyelvtani I jelenségek magyarázatánál. Mérhe' tetlenül eredményesebb, tanító és tanuló számára jóval könnyebb egy idegen nyelv tanítása és elsajátítása, ha az anyanyelv nyelvtani jelenségeivel lehet párhuzamot vonni, a már meglévő anyanyelvi nyelvtani absztrakcióra lehet építeni. Ugyancsak fontos elv az idegen pyeivek gyakorlati jellegű oktatásánál a nyelvtani jelenségek funkcionális alkalmazása, a nyelvtani fogalmak, névszó- és igeragozások mondatokban való felhasználása. De az csak magától értetődő, hogy az ilyen mondatokban sem szoríthatja háttérbe az illető nyelvtani fogalom funkciója bemutatásának szándéka a józan ész logikáját. A modern nyelvtudomány és nyelvoktatás nem ismer külön „nyelvtankönyvi" mondatokat és az életben, a beszélgetések alkalmával használatos logikus mondatokat. Csak az utóbbiak fogadhatók el nyelvtankönyveinkben is. Mindezek előrebocsátása után egészen röviden rátérhetek jelenleg használt szlovák nyelvkönyveink hibáinak elemzésére. E tankönyvek legnagyobb hibáit ugyanis éppen a " ~ - ~ f' - • .•. c - v

,<" -.. •-.•i.^mm A Kis tátrában jó dolguk van a síelőknek. (Turista felvétele) fentebb ismertetett elvek teljes, vagy csaknem teljes mellőzése idézi elő. Röviden: nagyon is kifogásolhatók mind az olvasókönyvek, mind • nyelvtankönyvek és irodalomtörténeti könyvek. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy a bevezetendő vagy megírandó új szlovák tankönyvek sokkal jobbak, módszeresebbek, használhatóbbak legyenek. Nagyon helyteleníthető, hogy elvétve bár, de még hallunk olyan demagóg kijelentéseket, hogy „a legjobb tankönyv sem eredményez csodát, ha maga a tanító sem beszéli jól a nyelvet". Ez. az állítás, amely egyébként az ipolysági járás tanítóinak nemrég megtartott aktíváján hangzott el, részben igaz, de kissé különös is. A szlovák nyelv a legszigorúbb értelemben vett szaktantárgy, s így természetesen csak szakemberek taníthatják eredményesen. Nagyon téves lenne viszont azt hinni, hogy akár a legjobb szakember is eredményesen taníthat idegen nyelvet jó tankönyv nélkül. Erre a szakembernek is, de elsősorban a diákoknak igen nagy szükségük van. A magyar tannyelvű iskolákon csak a jó szlovák tankönyvek teszik lehetővé azt, hogy ezek az iskolák hézagmentesen teljesíthessék legnagyobb és legfontosabb feladatukat: a szlovák nyelv minél alaposabb tanítását. Ogy vélem, az új iskolarendszerre való áttérésünkkel egyidejűleg meg kell végre oldanunk a régóta vajúdó tankönyvproblémát is. Egységes, a tanmenetek követelményeivel összhangban megszerkesztett tankönyvekre van szükség, s ezeket valóban a legkiválóbb szakembereknek kell elkészíteniük a legalaposabb körültekintéssel. A jó tankönyvek több problémánk megoldására is befolyással lehetnek. Sok gondot okoz nekünk, pedagógusoknak a diákok túlterhelése. Nem nyilvánvaló-e, hogy a rossz tankönyvből való tanulás is csak fokozza a tanulók megterhelését? A módszeres, jól szerkesztett, a legnagyobb gonddal összeállított tankönyvek viszont megkönnyítik és örömmé teszik a tanulást. Ügy gondolom, pedagógus-társadalmunk méltán reméli, - a szülőkkel és nem utolsósorban a diáksággal együtt hogy a kilenc és tizenkétéves középiskolák tankönyvei nem szolgáltatnak majd okot elmarasztaló kritikára. Szívből kívánjuk, hogy így legyen! SÄGI TÓTH TIBOR W.^l. F. Crémer (NDK): A művész. Májusban megrendezzük o költészet fesztiváliát Köztársaságunk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából az egyes művészi szövetségek és kulturális intézmények különféle akciókat rendeznek elsősorban az ipari és a mezőgazdasági központokban. A film dolgozói már megkezdték ezt a munkát éspedig úgy készültek a Csehszlovák Film II. plzeňi fesztiváljára, hogy a filmművészet kérdéseiről 40 vita-beszélgetést rendeztek. A vitabeszélgetéseknek igen nagy sikerük van. A Csehszlovákiai írók Szövetsége úgy készül a nagy jubileumra, hogy e hó elejétől kezdve mintegy 40 élenjáró író és költő számos városban és faluban elbeszélget a lakosokkal az irodalom sarkalatos problémáiról és az egyes müvekről. Május derekán Prágában ünnepi nagygyűlést rendeznek, míg a hónap végén úgyszintén Prágában sor kerül a költészet fesztiváljára. Ezen a fesztiválon néhány kiváló külföldi költő is részt vesz. A csehszlovák képzőművészek ez év őszén országos kongresszust tartanak, ezt megelőzőleg különféle vándorkiállításokat, nyilvános beszélgetéseket rendeznek. Így pl. a prágai művészek négy vándor-kiállítása eljut a kerület 29. községébe. (CTK) JAVULÁS BAJCSON Néhány hónapja bíráló cikkben foglalkoztunk Bajcs kulturális életével. Kifogásoltuk, hogy Bajcson az aránylag jó feltételek ellenére sem kielégítő a kulturális élet. A fiatalok mindennel törődtek, csak a tanulással, a művelődéssel nem. Vajon változott-e azóta a helyzet? Ezt vizsgáltuk a minap, s elöljáróban meg kell mondanunk: igen, változott, még hozzá sokat. Ma Bajcson olyan kulturális élet van, hogy kevés helyen hasonló. Dicsérni kell a fiatalokat és Bajcs minden lakóját már azért az önzetlen segítségért is, amelyet kultúrházuk rendbehozásánál nyújtottak. Az egykori hercegprímási nyaralót alakították kultúrházzá. A szakszervezetektől e munkálatokra 1 millió 300 ezer koronát kaptak. A tervek szerint tavaly decemberre kellett a kultúrháznak elkészülnie. A bajcsiak azonban összefogtak és munkához láttak. Segítségük révén művelődési otthonuk júniusra elkészült. Volt nagy öröm a faluban. Ez igen, ilyesmi kell a bajcsiaknak - hallatszott itt is - ott is. A szép épületet a hercegprímás is megirigyelhetné. Mert nem olyan elhagyatott ma, mint volt tulajdonosa idejében, amikor egy ember kedvtelésére szolgált. A művelédési otthonná alakított hercegprímási nyaraló az egész falué s a falusiak élnek tulajdonjogukkal. Nincs nap, hogy az épület üresen állna. Amint befejzödik a napi munka, a művelődési otthonba tódul a falu apraja-nagyja. A fiatalok asztaliteniszt játszanak, az idősebbek beszélgetnek, olvasgatnak. Van hol töltsék kellemesen a szabad idejüket. A művelődési otthonban a több száz férőhelyes nézőtéren kívül könyvtárszoba, olvasóterem és más helyiségek állnak a szórakozni vágyók rendelkezésére. Rövidesen megoldódik a mozi kérdése is. A mozi jelenleg a helyi nemzeti bizottság fennhatósága alatt külön épületben van. Mindenkinek az a véleménye, helyesebb lesz, ha a filmvetítéseket a művelődési otthonban rendezik, ahol egyébként is mindig sokan vannak. A vetítőket már beszerelték. Néhány nap múlva a mozi hivatalosan is átköltözik a Bajcsi Állami Gazdaság művelődési otthonába. Egyelőre hetenként kétszer készülnek filmet vetíteni, ha azonban nagyobb lesz az érdeklődés, a vetítéseket szükség szerint rendezik. Noha a művelődési otthon már teljesen kész, az épületen még mindig dolgoznak. A kultúrház szomszédságában modern áruházat, szállodát és fürdőmedencét létesítenek, az építkezés már a befejezéséhez közeledik. Bizony elcsodálkoztató, amit a faluban ezen a téren tettek ... A főutca egy részét neonlámpákkal világítják meg, úgyhogy Bajcs a sötétség helyett fényárban úszik. Fürdőjük is olyan lesz, hogy a városokban sincs különb. Vajon ezek után kívánkoznake a bajcsi fiatalok városba? Nem! A bajcsi fiatalok falujukban is megtalálják, amire a mai szórakozni és művelődni vágyó embernek szüksége van, így beérik falujukkal. A kultúrházat, a modern szállodát es áruházat természetesnek találtam, a fürdőmedencén azonban magam is elcsodálkoztam. - Jó, jó, de honnan veszitek a vizet? — kérdeztem, amire a bajcsiak határozottan feleltek: — Az is lesz. Ásunk kutat, s ha kevés vizet ád egy kút, ásunk kettőt vagy hármat. Annyit, amennyire szükség van, hogy a medencében mindig legyen víz. Mind a fürdőmedence, mind a szálloda és áruház munkálatainak nagy részét társadalmi munkával végzik s azt szeretnék, ha a munkálatokat május 9-re, felszabadulásunk 15. évfordulójára befejezhetnék. A bajcsiak elhatározását minden bizonnyal tettek követik s május 9-ét épületavatással ünneplik. Ami művelődési otthonuk kulturális munkáját illeti, a jól dolgozó szakkörökön és a hétköznapi műsorszámokon kívül külön meg kell dicsérni a vasárnapi rendezvényeket. Hétköznaponként sem üres a kultúrház, vasárnaponként azonban legtöbb esetben tömve van. Ez annak tulajdonítható, hogy vasárnap a kulturális műsoron kívül többnyire zeneestét és kütönféle összejöveteleket rendeznek, ahol mindenki jól érzi magát. Hogy Bajcson a múlthoz viszonyítva sokat változott a helyzet, és ma a faluban sok irányú és tevékeny kulturális élet van, az a lelkes, a kultúrát mindenben támogató fiatalokon és idősebbeken kívül elsősorban Matyasovszky Józsefnek, az állami gazdaság igazgatójának, feleségének, valamint Trnka Józsefnek, a kultúrotthon vezetőjének köszönhető, akik mindent megtesznek, a falu kulturális élete, a jó szórakozási lehetőségek megteremtése érdekében. Mind Matyasovszky József, mind Trnka József tudásuk legjavával szervezik' és irányítják Bajcs kulturális életét. Munkájuk eredményes, amit legjobban megváltozott életük bizgnyít. Meg kell említenünk, a helyi hangos híradó mellett nemrégen létesült szerkesztőségi kör munkáját is. A körnek jelenleg öt tagja van, s az a feladata, hogy minden pénteken egyórás műsorral szórakoztass

e és nevelje a helyi hangos híradón keresztül a falu lakosságát. E szerkesztőség máris jól dolgozik, amit igazol, hogy a falusiak elégedettek a kör tagjai által szerkesztett műsorral. Bajcson 63 tanulóval 2 éves mezőgazdasági tanonciskola működik. Az iskola tanulói Bajcs kulturális életének fellendítéséért már eddig is sokat tettek. Nem ártana azonban, ha az iskola és a művelődési otthon között a kapcsolat tovább javulna, A mostaninál is szorosabb együttmű» ködés mindkét félnek előnyére válna, Bajcson a múlthoz viszonyítva lényeges változáé, rohamos fejlődés tapasztalható. A falu nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is egyre jobban a szocialista falu képét mutatja. Balázs Béla ÜJ SZÖ 7 £ 1960. február 27.