Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-27 / 57. szám, szombat

Csehszlovák-finn árucsere-forgalmi megállapodás Helsinki (ČTK) - Helsinkiben jegyzőkönyvet írtak alá a Csehszlovákia és Finnország közötti 1960. évi árucsere-forgalomról. A kereskedelmi kapcsolatok terjedelme alapjában véve ugyanazon színvonalon maradt, mint tavaly volt. Csehszlovákia Finnországnak főképpen gépeket és gépberendezéseket, Finnország Csehszlovákiának cellulózét, papírt és faipari készítményeket szállít. Nyugatnémet támaszpontok Franciaországban Párizs (ČTK) - A Paris-Presse esti lap jelentése szerint a francia kormány a nyugatnémet Bundeswehrnek Avignon város közelében katonai területet bocsát rendelkezésre. A két ország vezérkarának képviselői között már több hete tárgyalások folynak arról, milyen módon bocsássák a Bundeswehr rendelkezésére a katonai gyakorlótereket. A DPA hírügynökség hozzáfűzi, Franciaország a nyugatnémet hadseregnek már lehetővé tette, hogy lőszer és hadianyag raktárakat létesítsen Franciaország területén. A TASZSZ az NSZK és Spanyolország katonai együttműködéséről Moszkva (TASZSZ) - Az utóbbi napokban olyan hírek jelentek meg a külföldi sajtóban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Spanyolország kormánya titkos tárgyalást folytat katonai együttműködésről. Többek között arról van szó, hogy nyugatnémet támaszpontokat építenének spanyol földön légierők és rakétakilövő berendezések céljára, továbbá raktárakat építenének a Bundeswehr számára. A nyugati sajtó hangoztatja, hogy az NSZK-nak azért érdeke a spanyol terület felhasználása, mert Spanyolországra nem vonatkoznak a párizsi egyezmények s ezért a szövetségesek háta mögött, ellenőrzés nélkül teheti meg előkészületeit a Bundeswehrnek legújabb típusú fepvverekkel való felszerelésére és e fegyvereket kezelő nyugatnémet katonai személyzet kiképzésére. Az említett híreket egyes nyugateurópai országok hivatalos képviselői is megerősítették. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ felhatalmazást kapott a következő nyilatkozat közlésére: Az Adenauer- és Franco-kormány katonai együttműködésének felvételétől szóló híreknek éberségre kell késztetniök mindazokat, akik számára nem közömbös a béke sorsa. Az NSZ kormánykörei újabb európai bonyodalmakhoz vezető további lépéseStrauss beismerése (ČTK) - A Times angol lap bonni tudósítójának jelentése szerint Strauss nyugatnémet hadügyminiszter fogadta Nagy-Britannia és az USA bonni nagykövetét, s tájékoztatta őket arról, hogy nyugatnémet küldöttség tárgyalt Spanyolországban katonai támaszpontok létesítéséről. A tudósító nézete szerint Straussnak az a szándéka, hogy a támaszpontok kérdésének elintézését erősen szorgalmazza annak ellenére, hogy ez NATO-beli partnereinek nincsen ínyére. Az" NSZK rakétagyárat épít Spanyolországban London (ČTK) - Róbert Edwards angol munkáspárti képviselő az alsóház csütörtöki ülésén közölte, hogy a nyugatnémet kormány Bilbao spanyol városban rakétagyárat épít, és így játssza ki azt a megállapodást, amely betiltja, hogy saját területén rakétafegyvert gyártson. Lloyd angol külügyminiszter a munkáspárti képviselő -felszólalására azt válaszolta, erről nincs tudomása és az ügyet kivizsgálja. Edwards rámutatott továbbá arra is, hogy Spanyolországban három nagy katonai támaszpontot létesítettek, amelyek nem tartoznak a NATO ellenőrzése alá, és hogy az USA egyik támaszpontját most Marokkóból áthelyezi Spanyolországba. Adenauer támogatja Francot (ČTK) - Londonban e napokban különböző hírek látnak napvilágot az Adenauer és Franco közötti titkos tanácskozásokról. Jól értesült londoni körök véleménye szerint Franco és Adenauer nyugatnémet beavatkozás lehetőségeiről tárgyaltak Franco oldalán abban az esetben, ha Spanyolországban a fasiszta rezsim ellen lázadás törne ki. Norstad leplezte le Bonn titkos terveit (ČTK) - Jól értesült londoni diplomáciai körök jelentése szerint Norstad tábornok, a NATO főparancsnoka volt azon hír szerzője, hogy Bonn katonai támaszpontok létesítésére törekszik Spanyolországban. A hírt a New York Times európai kiadásának február 23-i számában közölte. A német-spanyol titkos tanácskozások elárulásával Norstad azt a célt követte, hogy megtudja, miként vélekedik a közvélemény az esetről, mielőtt még az ügyet a NATO tanácsa elé terjesztenék. ket tesznek és újabb nehézségeket gördítenek az égető nemzetközi problémák megoldásának útjába. Ma már annyi bizonyíték van arra, hogy az Adenauer-kormány békeszólamai — melyeket a párizsi egyezmények és a NATO-ba való belépése előkészítésének idejében annyira hangoztatott, csupán azt a célt szolgálták, hogy a német militaristák igazi terveit leplezzék és megnyugtassák a nyugatnémet közvéleményt. A két legreakciósabb európai állam katonai együttműködéséről folytatott tárgyalás azt bizonyítja, hogy az NSZK kormánya a béke érdekeinek ellentmondó politikájában egy olyan rendszer támogatását kénytelen keresni, amely a hitleri nácizmus és az olasz fasizmus szülöttje. Nyugat-Németország és Franco Spanyoíországának kulisszák mögötti összeesküvése a hirhedt Berlin-Madrid tengelyt, Hitler és Franco katonai szövetségét juttatja eszünkbe. A világ tudja, kinek az oldalán állt Franco Spanyolországa a második világháborúban. Még emlékeznek az emberek a hitleri csapatok szörnyű gaztetteire, melyeknek elkövetésében a Pireneusokról a szovjet csatamezőkre bevetett úgynevezett „kék hadosztály" is részt vett. A Szovjetunió olyan kísérletnek tartja az NSZK és Franco Spanyolországának katonai összeesküvését, amellyel a legharciasabb és legreakciósabb nyugat-európai körök meg akarják gátolni a nemzetközi feszültség enyhülését, Kelet és Nyugat megegyezését, a tartós béke és a népek biztonsága alapjainak megteremtését. Ez az összeesküvés megint arra int, mennyire halaszthatatlan és fontos, hogy mindenki, akinek igazán érdeke a béke megszilárdítása, közös lépéseket tegyen a nyugatnémet militaristák cselszövései ellen, olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek mielőbb biztosítják az általános és teljes leszerelésben és a német kérdés békés rendezésében való megegyezést. ÄLEKSZAŇDR BELJAJEV: Ma katona, holnap munkás P

ontosan egy évvel ezelőtt jártam ennél a csapattestnél. Két jóbarátról kellett akkor riportot írnom. Mihail Borodacsov örvezetőről és Jurif Filipov őrmesterről, akik egy ezredben szolgáltak. Vaszilij Petruskin őrnagy, zászlóaljparancsnoktól régi ismerőseim fplöl tudakozódom. - Borodacsov jól van - mondja némi tűnődés után -, de arról, hogy Filipov mit csinál mostanában, sajnos, semmit sem mondhatok. Leszerelt és | már régen nem láttuk. Néha felkeresi , a régi bajtársakat, akik katonai szolgálata alatt új szakma elsajátításához segítették. - Jurij 1956-ban egy közeli üzemből vonult be a csapathoz. Eleinte szerényen meghúzódott, inkább a régebben szolgálókat figyelte. De parancsnokai hamarosan felfigyeltek rá, mint értelmes és igyekvő katonára. Később egyik kezdeményezője lett annak a mozgalomnak, amelynek célja újabb katonai szakma elsajátítása. Harmadik évét szolgálta és már őrmester volt, amikor a régi katonák egy csoportjával együtt bekapcsolódott a tanulásba, hogy „civil" szakmát szerezzen. Rádiós és műszerész akart lenni. Amikor szolgálati ideje letelt, Filipov visszatért üzemébe és új munkatársai szerint, az első naptól fogva ezermesternek bizonyult. Mialatt Petruskin őrnaggyal beszélgettünk, belépett a szobába régi ismerősöm, Mihail Borodacsov. A találkozásunk óta eltelt egy év alatt megférfiasodott. Vállapján új rangjelzés jelent meg: őrmester és rajparancsnok lett. Elmondta, milyen tervei vannak a közeljövőre nézve és szomorúan közölte, hogy ezt a szolgálati évét kedves pajtása, Jurij Filipov nélkül kellett töltenie. Látszott, hogy büszke barátjára, aki nemcsak jó bajtárs, de oktatója is volt. Tőle tanulta a hadimesterséget, a helytállást és tőle kapott ösztönzést békés szakmák elIzrael Kommun

:sta Pártjának figyelmeztetése (ČTK) Az izraeli parlamentben február 25-én a kommunista képviselők felszólították a kormányt arra, hogy törekedjék a feszültség enyhítésére a határkörzetben és óvakodjék olyan intézkedésektől, amelyek fegyveres összetűzésre adhatnának okot a demilitarizációs övevezetben. Izrael Kommunista Pártjának a megtárgyalt kérdés megoldására és a béke biztosítására irányuló határozati javaslatát szótöbbséggel elvetették. A BONNI pénzügyminisztérium jelenítése szerint Nyugat-Németország államadóssága 1959. végéig 24.6 milliárd márkára emelkedett. (ČTK) sajátítására, ami nagyon fontos a holnapi munkások, kolhoztagok és építők számára. Tartalékba vonuláskor Filipov ezzel búcsúzott barátjától és utódjától: Cserben ne hagyd a fiúkat, ne hozz rájuk szégyent! Borodacsov pedig szavát adta, hogy öregbíti a raj hírnevét. Azt is megígérte, hogy magát és embereit nemcsak jó katonákká neveli, ' hanem előkészíti a munka frontján való helytállásra is. Es amit vállalt, teljesíti. A raj leszerelni készülő katonái, akiknek azelőtt polgári szakmájuk nem volt, sokféle hasznos mesterséget elsajátítottak. Az egység több katonája és őrmestere szolgálati idejének leteltével esti egyetemre vagy ipari iskolába készül beiratkozni. E célból esténként máris továbbképző körökben tanulnak, tanulmányi kirándulásokat szerveznek üzemekbe, s különféle kutatóintézeteket látogatnak meg. Ezenkívül időnként eljárogatnak a katonákhoz a védnökségi üzemek és tanintézetek fiatal munkásai, illetve diákjai. E találkozásokon rendszerint igen élénk eszmecserék folynak. A szovjet hadsereg ifjú katonái beszámolnak védnökségi üzemüknek az egység kiképzése és politikai oktatásának eredményéről. Beszélnek a szovjet katonák állandó és lelkes harci készenlétéről, arról, hogy bármikor készek megvédelmezni népük szocialista vívmányait s a testvéri szocialista országok katonáival együtt megzabolázni a háborús gyújtogatókat. E találkozások alkalmával a fiatal munkások és diákok tanácsokat adnak a katonáknak, hogy milyen szakmát válasszanak, mit olvassanak, mit tartsanak szem előtt, amikor valamely főiskolára beiratkoznak. (sz. i. fordítása) A ROMÁNIAI KALIMAN HEGYSÉG TÖVÉBEN ÉPÜL A GHELECASEI ÜJ FURNIRGYÄR. (Foto: I. Giuka) A hihetetlen gyorsasággal egymást követő világpolitikai eseményeket vizsgáljuk meg abból a szemszögből, hogyan járulnak hozzá a közeljövő két nagy eseményének, a márciusban kezdődő leszerelési értekezletnek és a májusi csúcstalálkozónak az előkészítéséhez. Természetesen valamennyi vitás kérdésben folyik az ellentétes erők küzdelme. A Szovjetunió vezette szocialista tábor minden tettével a nemzetközi feszültség további csökkentésére, a bizalom légkörének megteremtésére igyekszik. A Nyugaton is erősödik a megegyezésre törekvés szelleme, itt azonban az álláspontok távolról sem egységesek. Bonyolult társadalmi erők osztják meg és harcolnak egymással, egyszer az egyik kerekedik felül, máskor a másik csoport. Az USÁ-ban egyes monopolista körök hidegháborús törekvéseinek adnak hangot különféle generálisok, elvakult politikusok, a nyugati katonai szövetségen belül pedig a Német Szövetségi Köztársaság a megegyezés legnagyobb ellensége. Vegyük hát sorra a két legfontosabb eseményt: Leszerelés: A Szovjetunióban a Legfelső Tanács határozata értelmében már folyik az 1 millió 200 ezer katona leszerelése; kolhozokban, gyárakban, iskolákban munkához látnak a leszerelt katonák. A Nyugaton azonban semmi jele annak, hogy követni akarják a szovjet példát. Sőt, az amerikai katonai kiadások növelése után az elmúlt napokban az angol közvélemény fejezte ki felháborodását afelett, hogy a kormány növelni akarja a fegyverkezési kiadásokat. Nyugat-Németország rakéta- és atomfelfegyverzése a világpolitika állandó témája. Egyre több a bíráló hang s különösen nagy port vert fel az elmúlt napokban a bonni kormány azon szándéka, hogy Franco e i hit <§> a nagyvilágban Spanyolországában katonai támaszpontokat óhajt építeni. Ezt a lépést még Nyugat-Németország felfegyverzésének több híve is elítélte, arról nem is szólva, hogy a kisebb NATOtagállamok mit sem tudnak NyugatNémetország e terjeszkedési terveiről és senki nem kérdezte tőlük, mit szólnak Madrid és Bonn ilyen szoros együttműködéséhez. Az elmúlt héten több cikk látott napvilágot, amelyek azt bizonyították, hogy a Szaharában felrobbantott atombombában benne van NyugatNémetország keze, illetve pénze is. Ezért Bonn egy kicsit a magáénak is érzi a francia atombombát, ami kitűnik az NSZK hivatalos egyetértő nyilatkozataiból. A világ közvéleményének azonban egész más a véleménye és tiltakozása nem csitul. Ez természetes is, mivel a franciák tette megnehezíti az atomfegyverek betiltásában a gyors megegyezést. Hiszen a genfi atomértekezleten a Szovjetunió újabb konstruktív javaslatokat tett, hogy kivezesse a zsákutcából a tanácskozásokat. Még a nyugati küldöttségek is „ígéretesnek" minősítették, sajnos azonban érdemleges választ még nem adtak rá. Pedig az atomfegyverek betiltása kedvezően befolyásolhatná az immár 3 hét múlva kezdődő 10 tagú kelet-nyugati leszerelési értekezletet, amelynek napirendjén az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslat is ott szerepel. A leszerelési bizottságra bizony nagy és nehéz munka vár, mert a legutóbbi hetekben a Nyugát különféle lépéseivel inkább megnehezítette, mint megkönnyítette a megegyezést. Csúcstalálkozó: Jóformán alig múlik el nap, hogy a májusi kormányfői találkozóról ne írna a világsajtó. A világ népei bizakodva tekintenek e tanácskozások elé. Az előkészületek is teljes iramban folynak: kormányfők találkoznak, tanácskoznak, Hruscsov elvtárs délkelet-ázsiai útján a hatalmas békeövezet országainak vezető politikusaival ismerteti a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát és azokat az elveket, amelyekkel a csúcsértekezletre indul. Franciaországból egymás után érkeznek a hírek, hogy az egész francia közvélemény nagyon sokat vár a szovjet kormányfő franciaországi látogatásától és több százra tehető a különféle szervezetek, személyek Hruscsov elvtárshoz küldött meghívásai. A szocialista Szovjetunió teljesen nyílt kártyákkal indul a nagy találkozóra. Valamennyi vitás nemzetközi kérdésben olyan ésszerű javaslatokat dolgozott ki, amelyek alapján közelebb lehet jutni a legbonyolultabb nemzetközi kérdések megoldásához is. A leszerelés kérdésében ott van az általános és teljes leszerelési javaslat. A német kérdésben a Szovjetunió által kidolgozott békeszerződési tervezet a legreálisabb tárgyalási alap, a nyugat-berlini problémában pedig a szabad várossá nyilvánításra tett szovjet javaslat. Sajnos, ezzel szemben a Nyugat eddig még semmiféle ellenjavaslatot nem tett, hacsak a csúcsértekezletre nem dőlgoznak ki valamilyen tervet. A nyugati hírügynökségek azonban nem kecsegtetnek sok reménynyel, mivel a csúcsértekezlet előkészítésére nemrég összehívott nyugati tanácskozás az álláspontok egybehangolására is képtelen volt, annál kevésbé egy átfogó javaslat kidolgozáséra. Ha ehhez hozzászámítjuk még azt is, hogy Nyugat-Németország kormánykörei mindent elkövetnek azért, hogy a csúcsértekezletet zsákutcába juttassák, nagyon könynyű elképzelni, hogy a májusi csúcsértekezleten szívós kitartó munkára lesz szükség. Nézzük például a nyugat-berlini kérdést. Adenauer elvakultan hirdeti jogát Nyugat-Berlinre. Számukra a szabad várossá nyilvánítás kellemetlen lenne, mert csökkentené az európai feszültséget. Az Evening Standard nemrég nyíltan megírta, hogy a nyugatnémet politikának jelenleg legfőbb célja az, hogy megtorpedózza a csúcsértekezletet. A napjainkban folyó világpolitikai események arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi feszültség csökkent ugyan, de még súlyos és kemény küzdelmet kell folytatni, amíg a feszültség csökkenése valamilyen konkrét egyezmény formájában is megmutatkozik. Erre azonban megvan a remény. Ennek legfőbb záloga a Szovjetunió következetes békepolitikája és a világ közvéleményének egyre határozottabb békekövetelése. E héten Eisenhower elnök is útra kelt néhány dél-amerikai államba, hogy ott meggyőzze a politikusokat arról, hogy az USA-nak minden törekvése ezen országokkal való béke és barátság megszilárdítására irányul. Talán a véletlen iróniája, hogy mikor Eisenhower repülőgépe útban volt dél felé, éppen akkor indult el egy kaliforniai repülőtérről egy másik repülőgép, ez azonban nem „baráti küldetéssel", hanem azért, hogy bombáival pusztítást végezzen a gazdasági függetlenségekre törekvő Kubában. A dél-amerikai országok, mint ismeretes, egyre elszántabb harcot folytatnak gazdasági önállóságukért s ezért egyre gyakrabban kerülnek összeütközésbe az USA-val, amely eddig minden kertelés nélkül saját befolyási területének tartotta LatinAmerikát. Ezek az országok az egyenlőség elve alapján akarnak kereskedni az USA-val is, természeti kincseiket saját országuk fejlesztésére akarják fordítani és nemzeti ipar megteremtésére törekszenek. Ennek megvalósításában a legnagyobb akadályt az amerikai monopóliumok jelentik. Lassan az USA kormánykörei is kezdik belátni, hogy új alapokra kell helyezni kapcsolataikat LatinAmerika országaival. Ennek valóra váltásával próbálkozik most Eisenhower elnök is. Eisenhower elnök látogatását önkéntelenül is összehasonlítják az emberek Hruscsov elvtárs délkeletázsiai útjával. Eisenhower Amerika javára akarja megoldani a problémákat. Ezzel szemben Hruscsov elvtárs baráti látogatása semmiféle előnyt nem jelent a Szovjetuniónak, ha csak azt nem, hogy a békét követelő erők megsokasodnak és jobban összefognak a világbékéért folyó harcban. Ez azonban nemcsak a Szovjetuniónak, hanem a világ valamenynyi becsületes emberének érdeke. (sz.) ÜJ SZÖ 5 * 1960. február 4.