Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-27 / 57. szám, szombat

A Szovjetunió jószomszédi kapcsolatokra törekszik Szovjet emlékirat a japán kormányhoz Moszkva (ČXK) — Gromiko szovjet külügyminiszter január 27-én át­adta Kadovaki rendkívüli és meghatalmazott japán nagykövetnek azt az emlékiratot, melyet a szovjet kormány Japán és az USA között meg­kötött úgynevezett kölcsönös együttműködési és biztonsági szerződés aláírásával kapcsolatban intézett a japán kormányhoz. A japán külügyminisztérium február 5-én átadta a tokiói szovjet nagy­követségnek a japán kormány emlékiratát, melyben válaszol a szovjet kormány emlékiratára. V Az emlékirat megkísérli a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és más békeszerető országok biztonságának érdekeibe vágó szerződéskötés iga­zolását. A japán kormány továbbá hangoztatja, hogy „lelkes híve a le­szerelésnek" s hogy Japán nem fepyverkezik fel atomfegyverrel s nem ért egyet azok Japánba való behozatalával. Az emlékirat indoko­latlanul azt állítja, hogy a szovjet kormány emlékirata beavatkozás Ja­pán belügyeibe. A japán kormány to­vábbá hangoztatja, hogy nemcsak a Szovjetunióhoz tartozó Habomai és Si­kotan, hanem más „ősi japán terüle­tek" visszaszerzésére is törekedni fog. A japán kormány ezenkívül kije­lenti. hogy kötelességének tartja a jószomszédi viszony ápolását Japán és a Szovjetunió között s a világ­béke megszilárdulásának elősegíté­sét. G. M. Puskin szovjet külügymi­niszterhelyettes február 24-én fo­gadta Kadovaki japán nagykövetet s átadta neki a szovjet kormány em­lékiratát, melyben válaszol a japán kormány február 5-iki emlékiratára. Az emlékiratban ezt olvassuk: „A japán kormány álcázni igyek­szik a szerződés jellegét, s védelmi intézkedésnek tünteti fel. Az új katonai szerződés megerő­síti a japán területen elhelyezett idegen katonai támaszpontok meg­hagyását. Tények igazolják, hogy már nemegyszer használták e támasz­pontokat olyan hadműveletekre, me­lyeknek semmi közük Japán védel­méhez. Az új katonai szerződés agresszív jellegéről tanúskodik Fudzsijama külügyminiszter úr múlt évi novem­ber 16-iki kijelentése és Kisi mi­niszterelnök úr folyó év február 8­án tett kijelentése is, hogy a szer­ződés érvényessége Kina, a szovjet tengermellék és a Kurili-szigetek területére is vonatkozik. A japán kermány tényezői e kérdéssel kap­csolatban nagyon homályos, egymás­nak ellentmondó magyarázatokat ad­tak, melyek lényegében igazolják, hogy a szerződést aláíró felek önző érdekeiket követve bármelyik ázsiai állam ellen fordíthatják a szerző­dést. Japán és az USA között kötött új katonai szerződés aláírása ellent­mond az 1956. 9któber 19-én kiadott szovjet-japán közös nyilatkozatnak. A nyilatkozat értelmében mindkét fél kötelezte magát, hogy a távol-keleti béke és biztonság érdekében hozzá­járul a két állam kölcsönös meg­értésének és együttműködésének ki­bontakozásához. A szovjet kormány lelkiismerete­sen teljesíti a közös nyilatkozatból reá háruló kötelezettségeit, támo­gatta Japán felvételi kérelmét az ENSZ-be, amnesztiában részesítette és hazatelepítette a Szovjetunió te­rületén élt japán nemzetiségű sze­mélyeket. Japán számára előnyös egyezményt kötött a Csendes-óceán északnyugati részén történő halá­szásról, az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök elvén épülő kereske­delmi egyezmény kötését kezdemé­nyezte és javaslatot tett kulturális csereegyezmény stb. megkötésére. A japán fél az USÄ-val kötött, a Szovjetunió biztonsága ellen irányuló katonai szerződés aláírásával nyilván megszegte kötelezettségét. Ezért a japán kormánynak az a kísérlete, hogy a közös nyilatkozat feltételei­nek be nem tartásáért való felelős­DE GAULLE: A birodalom már a múlté Párizs (CTK) - De Gaulle fran­cia tábornok a délnyugati tartomá­nyokból hazatérőben Gaillac város­ban beszédet mondott, melyben vé­delmébe vette a francia atombomba­gyártást. Az algériai kérdést érintve újra hangoztatta, hogy az csak az algé­riaiak önrendelkezési jogának meg­VÁLASZTÁSOK KAMERUNBAN Yaoundé (ČTK) — Yaoundéban, Ka­merun fővárosában közölték, hogy az álta­lános választásokat április 10-én tartják. Egyúttal jelentették, hogy a kormány megszüntette a Kameruni Népek Szövet­sége működésének betiltására vonatkozó határozat érvényét. A szövetség tevé­kenységét 1955-ben tiltották be. Azóta a szövetség tagjai tevékenységüket illega­litásban és száműzetésben folytatták. mm DAG HAMMARSKJÖLD, az ENSZ főtitká­ra New Yorkból repülőgépen Svédország­ba utazott. Vasárnap Dániában részt vesz Hansen dán miniszterelnök temetésén és február 29-én visszatér New Yorkba. (ČTK) GEORGE CHRISTOPE, San Francisco pol­gármestere feleségével és az őket kísérő újságírókkal február 25-én este Moszk­vába érkezett. (ČTK) A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSI KÉPVI­SELŐK egy csoportja Jacques Chaban­Delmas parlamenti elnök vezetésével feb­ruár 25-én Kijevbe érkezett. (ČTK) D. EISENHOWER, az USA elnöke az USA Rio de Janelró-i nagykövetségén Kubit­schek brazíliai köztársasági elnök tiszte­letére fogadást rendezett. (ČTK) AZ OLIMPIA görög hajón február 25-én 500 amerikai turista érkezett Ogyesszába Ez idén több mint 20 000 amerikai turista látogat a Szovjetunióba. (ČTK) VON BRENTANO nyugatnémet külügy­miniszter öt napi látogatásra Indiába uta­zott, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről tárgyaljon. (ČTK) SZÓFIÁBAN, a bolgár népi mezőgazda­sági szövetség központi tanácsának ülésén az ország gazdasági fejlesztéséről és a békeharcról tárgyaltak. (ČTK) KARACSI pakisztáni kikötőbe február 25-én befutott két amerikai aknakereső F hajókat az USA az úgynevezett „kölcsö­nös segélynyújtás" keretében szállította Pakisztánnak. (ČTK) adásával oldható meg. Kijelentette, hogy „az algériai katonai akciók be­szüntetése után Franciaország bizto­sítja az összes algériai irányzatok összehasonlítását, hogy széleskörű vi­tát szervezhessenek, melynek során az algériaiak szabadon kifejthetik kívánságukat". Castres városban mondott beszédé­ben de Gaulle a Francia Nemzetkö­zösség kérdéseivel foglalkozott és kijelentette: „Ma már lehetetlen ­bár sajnálatos tény - megmenteni azt, amit még tegnap birodalomnak neveztek." Beszéde további részében leszögezte, hogy a Francia Nemzet­közösség országainak viszonyát egé­szen más alapokra kell lefektetni. séget az ártatlan félre hárítsa, meg­lepetést vált ki. Valójában most minden a japán kormánytól függ, hogy kiküszöbölje az 1956. évi szov­jet-japán nyilatkozat japán részről történt megszegésének következmé­nyeit. • • A japán kormány emlékiratának az a kitétele, hogy Japán fáradhatatla­nul törekedni fog nemcsak Habomai és Sikotan, hanem más területek visszaszerzésére, a szovjet kormány részéről nem tekinthető másnak, mint veszélyes revansista irányzat megnyilvánulásának, mely semmi­képpen sem járul hozzá Japán, a Szovjetunió és a többi ország vi­szonyának javulásához. A béke megszilárdítására és a jó­szomszédi kapcsolatok kibontakozta­tására irányuló őszinte törekvés ar­ra késztette a szovjet kormányt, hogy tolmácsolja véleményét a japán kormány politikai irányvonaláról. A szovjet kormány csupán a szom­széd jogán akart rámutatni arra, hogy a japán kormány jelenlegi po­litikai irányvonala és főként leg­utóbbi akciói komoly változásokat okoznak a távol-keleti helyzetben. Ez az irányvonal nemcsak nem garan­tálja Japán- biztonságát, hanem ka­tasztrófába sorodhatja az országot, mert ez lenne az elkerülhetetlen kö­vetkezménye annak, ha Japán egy újabb háborúba sodródnék. A Szovjetunió senkit sem fenyeget atomfegyverrel, sőt minden erejét latba veti, hogy soha senki se al­kalmazza e fegyvert. Az egész világ tudja, hogy a szovjet kormány kö­vetkezetesen és rettenthetetlenül küzd a nukleáris 'fegyverek teljes betiltásáért és megsemmisítésért. A szovjet kormány újra megerősíti az 1960. január 27-i emlékiratában kifejtett álláspontját s kijelenti, hogy a japán kormányra hárul a felelősség az új amerikai-japán ka­tonai szerződés megkötéséből eredő következmények miatt. Moszkva, 1960. február 24. Kadovaki nagykövet közölte, hogy a szovjet kormány emlékiratának szövegét eljuttatja kormányához. Feloszlatták az algériai nemzetőrséget Párizs (ČTK) - A francia fegy­veres erők főparancsnoksága csütör­tökön, 1960. március 31-i hatállyal, parancsot adott ki az algériai francia nemzetőrség feloszlatásáról. A had­seregparancsot de Gaulle elnök uta­sítására adták ki. A nemzetőrséget az algériai fran­cia telepesek alakították, akiket időnként rövid időtartamú gyakor­latra és őrszolgálatra hívták be. A nemzetőrség tagjai aktívan vettek részt a párizsi kormány ellen a kö­zelmúltban kirobbant algériai láza­dásban. A kelet-jávai Szurabája lakossága pompás fogadtatásban részesítette Hruscsov elvtársat. Háromszázezernyi tömeg éltette a szovjet kormány­főt. A képen: Hruscsov elvtárs és Szukarno elnök az épülő szurabájai stadionban viszonozzák az ünneplő tömeg üdvözlését. Ny. Sz. Hruscsov visszatért Oisakartába Dzsakarta (ČTK) - Ny. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke pénteken, a helyi idő sze­rint 15,50 órakor egyhetes jávai és balii tartózkodásáról visszatért Dzsa­kartába. Ny. Sz. Hruscsovot Szukar­no köztársasági elnök, az indonéz kormány tagjai és más hivatalos in­donéz személyiségek kísérték. Á francia közvélemény örömmel várja Hruscsov elvtársat Párizs (ČTK) - Oreste Rosenfeld, az autonóm szocialista párt egyik vezető képviselője a Combat Pour la Paix című lapban „Hasznos láto­gatás" címen közölt cikkében öröm­mel fogadja Ny. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek márciusi franciaországi látoga­tását. Azt írja, hogy Ny. Sz. Hrus­csov látogatása hozzájárul a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, vala­mint a Franciaország és Szovjetunió közötti kapcsolatok javításához. Kinevezték Belga-Kongo ideiglenes kormányát Brüsszel (ČTK) — Belga-Kongó politi­kai pártjai kinevezték az ideiglenes kor­mányban helyet foglaló képviselőiket. Az ideiglenes kormány ez év június 50-ig, Kongó függetlenségének kihirdetéséig fog­ja gyakorolni a törvényhozó és végre­hajtó hatalmat. Eddig minden hatalmat a belga főkormányzó és a hat tartomány kormányzói gyakoroltak. Az ideiglenes kormány tagjai között vannak Szaszávubu és Lumumba is, akik Belga-Kongó népét a brüsszeli értekezleten képviselték. Az NDK kormánya gazdasági kérdésekről tárgyalt Berlin (ČTK) - A Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya feb­ruár 25-i ülésén gazdasági problé­mákkal foglalkozott. Az ADN hírügy­nökség jelentése szerint Bruno Leuschner, az állami tervbizottsSg elnöke, a miniszterelnök helyettese beszámolójában hangsúlyozta, hogy az NDK a múlt évben jelentős gazdasá­gi sikereket ért el. Az ipari ter­melés 12,3 százalékkal, a munkater­melékenység 10 százalékkal növeke­dett. ' . Willi Rumpf pénzügyminiszter az 1959. évi állami költségvetés tel­jesítéséről szóló beszáhiolójában kö­zölte, hogy a gazdaság szocialista szektorának bevételei 10 százalékkal emelkedtek és elérték az állami be­vétel 60 százalékát. BONNBAN hivatalosan közölték, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminiszter már­cius 10—16-án Görögországba látogat. A DPA hírügynökség közlése szerint Strauss politikai tárgyalásokat folytat s megtekinti', a görögországi katonai beren­dezéseket és hadiipari üzemeket. (ČTK) Bonn és Madrid veszélyes összeesküvése Moszkva (ČTK) - Mihajlov, a moszkvai Pravda bonni tudósítója a következő hírmagyarázatot fűzi a Bonn és Madrid között folyó tárgya­lásokhoz: A Bonn és Franco Spa­nyolországa kapcsolataira vonatkozó újabb bizonyítékok Franco és Hitler hajdani szövetségére emlékeztették a nyugat-európai országokat. Megdöb­bentő hatást váltottak ki azok a hí­C égni kormánya beadta - * lemondását. Az utób­bi hetekben kiéleződtek azok az ellentétek, ame­lyek már megalakulása óta kísérik. Segni kormá­nya ugyanis a parlament­ben csak a liberálisok (a nagytökésék pártja), a monarchisták és neofa­siszták, vagyis a legreak­ciósabb pártok támogatá­sával kapta meg a többsé­get. Segni ekkor kijelen­tette. hogy a reakciós pár­tok támogatását csak szükségből fogadja el. Igaz, a keresztényde­mokrata választók ettől a szövetségtől nem sok jót reméltek. Ugyanakkor vár­ták, hogy a kormány tel­jesíti-e a választások fo­lyamán a keresztényde­mokratáknak tett ígérete­ket. Ugyanis a Keresz­ténydemokrata Párt bizo­nyos szociális program megvalósítását ígérte, mint például a monopóliumok ellenőrzése. Mondanunk sem kell, hogy az ígére­tekből a kormány egyéves tevékenysége folyamán semmit sem teljesített. Az utolsó hónapok fo­lyamán a Keresztényde­mokrata Párt is válságba Kormányválság Olaszországban került. Mind nagyobb tö­megek — ide értve a ka­tolikusokat is — követel­ték a politikai élet de­mokratizálását, bizonyos szociális program megva­lósítását és a nemzetközi feszültség enyhítését. A párton belül is csoportok keletkeztek, amelyek a megváltozott nemzetköz,­helyzetben nem támogat­ták mind a nagy monopó­liumok érdekeit. Ennek eredményeként valósulha­tott meg Gronchi mosz­kvai útja, és születhetett meg az a törvény, amely legalább részben korlátoz­za a monopóliumok hatal­mát. Ezeket az engedmé­nyeket természetesen mindenekelőtt is a töme­gek követelése erőszakol­ta ki. S ahogy fokozódott a tömegek aktivitása, úgy nőtt a reakciós jobboldal félelme. A kormány le­mondott. A kormány lemondását az olasz szenátus elnöke Merzagora felháborító cse­lekedetnek minősítette, amely a parlament jogkö­rének leszűkítését jelen­ti, amennyiben a kormány, a parlament beleegye­zése nélkül cselekedett. A kormányválság okairól szólva Palmiro Togliatti, Olaszország Kommunista Pártjának főtitkára kijelen­tette, hogy ezt a közvéle­mény széleskörű mozgalma váltotta ki, amely a gazda­sági élet, a bel- és külpoli­tika megváltoztatását köve­teli. Az indító okot minden bi­zonnyal a tömegek aktivizá­lódásában kell keresni. Am Segni kormánya egész bizto­san nem azért mondott le, hogy olyan kormánynak akar­ná átadni helyét, amely ele­get tesz az olasz nép köve­teléseinek. Ezt az olasz mo­nopoltökével szövetkezett ke­reszténydemokratákról fel sem tételezhetjük. Politiká­juk két malomkő közé ke­rült: egyik oldalon az olasz néptömegek, a másik oldalon az olasz burzsoázia. Egyszer­re mind a kettőt nem lehe­tett szolgálni, mert az érde­kek nagyon is eltérők. A Seg­ni-kormány utóbbi tevékeny­sége pedig (a monopóliumok ellenőrzéséről hozott tör­vény, gazdasági terv kidolgo­zásának javaslata) megriasz­totta a liberálisokat is, akik­nek szavazatai tartották ha­talmon az eddigi kormányt. A Segni-kormány számítva ar­ra, hogy ezeket a szavazato­kat is elvesztheti, előre le­mondott. Az olasz burzsoázia a kor­mány lemondását részint megelégedéssel fogadta, mert azt reméli, hogy az új kor­mány inkább jobbra tolódhat. Ez viszont továbbra sem ol­daná meg az olasz gazdasági és politikai élet problémáit és nem számíthatna a parla­ment nagy többségének támo­gatására. A válság tart. Gronchi el­nök megkezdte tárgyalásait a politikai pártok vezetőivel. Az elnök minden bizonnyal szer­dán dönt a további teendők­ről. Három lehetőség áll előt­te: Segni kormányának le­mondását a parlament dön­tésétől tenni függővé, meg­bízni valakit, aki kifürkész­né az egyes parlamenti cso­portok és pártok véleményét, vagy pedig azonnal megbízni valakit az új kormány meg­alakításával. Az olasz burzsoázia minden mesterkedésén túl az olasz nép olyan kormány megalakí­tását várja, amely képes len­ne az olasz gazdasági és po­litikai élet problémáit meg­oldani s amely a nemzetközi feszültség enyhülése mellett szállna síkra. — ilk — rek, hogy Bonn nyugat-európai szö­vetségeseinek háta mögött titokban akart katonai támaszpontokat létesí­teni Spanyolországban. De nem si­került titokban tartani az ügyet. Bonn Nyugat-Európa messzefekvő sarkának tekinti Franco Spanyolor­szágát, ahol a bizalmatlan szövetsé­gesektől távol nemcsak kiképezhet­né csapatait a korszerű atom- és ra­kétafegyver kezelésére, hanem saját stratégiai támaszpontokat is léte­síthetne. Alapul a nyugatnémet kon­szernek közvetlen részvételével spa­nyol területen épült katonai üzemek hálózata szolgálna. Ezek az üzemek bevezették azoknak a fegyverfajták­nak a gyártását, amelyeket a párizsi egyezmények Németországban betil­tottak. Spanyolországban nemrég he­lyeztek üzembe egy uránércfejtő és feldolgozó óriási kombinátot, amely szintén a nyugatnémet monopóliumok segítségével épült. Bonn bevonja Spanyolországot ka­tonai akcióiba és ezzel Franco NATO-ba való felvételének útját is egyengeti. A Frankfurter Allgameine című lap, mely közel áll Adenauer köreihez, e módszert „Spanyolország NATO-ba való gépies bekapcsolásá­nak" nevezte, amit majd e nyílt fa­siszta állam teljes NATO-tagsági jo­gának megadása követne. Jól tudjuk, hogy az úgynevezett Nyugateurópai Unió, melynek felada­ta elméletileg a Bundeswehr fegy­verzetének ellenőrzése, csak tagál­lamainak területén gyakorolhat fel­ügyeletet a támaszpontok és egyéb katonai objektumok fölött. Spanyol­ország azonban nem tagja az Unió­nak, tehát a Bundeswehr spanyolor­szági katonai támaszpontjai nem tar­toznának ellenőrzése alá. így tehát megkerülik a párizsi egyezmények­ben lerögzített ama kevés korlátozó intézkedés egyikét, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy megállítsa Nyugat-Németország militarizálódá­sának tarthatatlan fokozódását. jÜJ SZÖ 3Í * 196 ü- február 37,

Next

/
Thumbnails
Contents