Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-21 / 51. szám, vasárnap

A nagy változások éve Afrikában Az 1960-as evet egyszer talán az afrikai népek győzelmes évének ne­vezi majd a fekete földrész történelme. S ez indokolt is, hiszen Afrikában az idén újabb milliók vívják kl függetlenségüket, és a több mint két­százmilliós kontinens kétharmada szabaddá válik. Ez az év talán forduló­pont lesz e rabságba vert földrész életében. Még ma sem lehet pontosan megmondani, az idén hány ország vívja ki önállóságát. Az év elején még csak négy terület népeinek harca alapozta meg a függetlenség kikiáltását: tírtnif ü-fa.tvtttutöttjrHSif [. l'fiifjnicxfítpirl KértirusJg l.tW'Kiirirusi/ br-Bntfr.-: PvA'Pnrtuqil Sp -Soinual • KAMERUN. Ojév napján kiáltot­ták ki függetlenségét és a tizedik ön­álló afrikai ország. A francia gyar­matosítók szomorú örökséget hagytak maguk után. Kikötötték ugyanis, hogy a szokástól eltérően nem tartanak egyelőre szabad választásokat, nehogy az előző választásokat szabotáló és a gyarmatosítók ellen fegyverrel har­coló, betiltott Kameruni Népek Szö­vetsége kezébe ke­rüljön a hatalom, amely már a füg­getlenség kikiáltá­sa utáni napokban tüntetéseket ren­dezett a demokra­tikus jogok vissza­állításáért. A mér­sékelten francia­barát miniszterel­nök pedig felkérte a francia hadsere­get, hogy maradjon az országban a sa­ját haderők meg­szervezéséig. Ez nem a legbiztatóbb jel, hiszen Marok­kó és Tunisz pél­dáján láthatjuk, hogy a francia ka­tonaságot nem olyan könnyű eltá­volítani. Reméljük, Kamerun népe megtalálja a prob­lémákból kivezető helyes utat. • TOGO. Fran­cia gyámsági terü­let április 21-én nyeri el független­ségét. Az első vi­lágháború után Anglia és Francia­ország között fel­osztott német gyarmat egyik ré­sze (egymillió- la­kossal). Az angol rész 1955-ben sza­vazással az akkori Elefántcsont part­hoz csatlakozott. Ma ez a terület Ghana része. A ghanai miniszterelnök azt szeretné, ha Togó is beolvadna Ghanába, erre azonban egyelőre nem nagy készséget mutat a függetlenné váló ország. • SZOMÁLIA olasz gyámsági terü­let júliusban nyeri el függetlenségét. A gyarmatosítók a nemzeti mozgal­mak erejét itt is egységes gazdasági és nyelvi egységet képező területek szétdarabolásával akarták megosz­tani. Szomália népe az öt részre osz­tott ország egyesítésére törekszik. Az angolok viszont azt szeretnék, ha az egyesített Szomália a független­ség kivívása után az ő befolyásuk alatt maradna. Kérdés, Szomália népe milyen választ ad a választásokon. • NIGÉRIA angol gyarmat függet­lenségének kikiáltása október elsején lesz és vele Anglia elveszti jelenlegi gyarmati területeinek kb. a felét. Ni­géria Afrika egyik legnagyobb orszá­ga lesz (területe közel egymillió négyzetkilométer, lakosainak száma 35 millió). Gazdag természeti kin­csekkel rendelkezik. Nagy hatással lesz egész Afrika felszabadító moz­galmaira. A fekete földrész szabadság­harcának azonban ma már nehéz út­ját állni. A legeldugottabb területeken is zászlót bontanak a függetlenségi mozgalmak és önállóságot követelnek. Hosszas küzdelem után így sikerült a brüsszeli kerekasztalkonferencián, a nép képviselőinek kicsikarni a bel­ga gyarmatosítóktól. • ' BELGA-KONGÓ függetlenségét, amelyet a megegyezés értelmében jú­nius 30-án hirdetnek ki. A kontinens egyik leggazdagabb országa (óriási urán-, kobalt-, réz- és ón-készletek), nagyarányú az iparosítás. A 13 mil­liónyi lakosságnak több mint tíz szá­zaléka ipari munkás, akik az első so­rokban harcoltak a függetlenségéért. A belga kormány most arra törekszik, hogy Kongóban június után is meg­őrizze befolyását és az óriási haszon jelentős részét. A legnagyobb változások és meg­lepetések talán a legjelentősebb af­rikai gyarmatokkal rendelkező fran­cia területeken várhatók. A de Gaul­le által létrehozott úgynevezett Kö­zösség, amelynek értelmében bizonyos autonómiát kaptak a gyarmatok és köztársaságokká nevezték el őket, egyáltalán nem elégítette ki az afrikai népeket. Teljes függetlenséget köve­telnek. Elsőként a Mali Szövetség je­lentkezett a teljes önállóságért és a francia sajtó jelentései szerint Pá­rizsban lényegében már megállapod­tak a függetlenség elismerésében (a Francia Közösségben), csak a pontos időpontot nem tűzték még ki. • A MALI SZÖVETSÉG 1959-ben alakult meg Szudán (3,7 millió lakos) és Szenegál (2,5 millió lakos) rész­vételével. Eleinte Felső Volta és Da­homey is csatlakozott, de később francia sugallatra visszaléptek. A Mali Szövetség azonban nem hullott szét. Szenegál fővárosában, Dakar­ban Mobido Keita szudáni miniszter­elnök vezetésével négy szudáni és A IF M lí ji^ AyXfc JELMAGYARÁZAT: 1. Független afrikai országok (az évszám a fUggetlenség kivívásának évét jelöli). 2. A Dél-Afrikai Unió, ahol a néger lakosságot a fehér­bőrű kisebbség elnyomja. 3. 1960 folyamán függetlensé­güket elnyerő afrikai országok. 4. Korlátozott autonó­miával rendelkező félgyarmati területek. 5. ENSZ gyámságok. 6. Imperialista hatalmak gyarmatai. négy szenegáli miniszterre! megala­kult a közös kormány. A szövetség­ben betartják az egyenlőség elvét, és az autonómiát. Arra számítanak, hogy később más országok is csat­lakoznak és sikerül megteremteni a gyarmatosítás korszaka előtti, a XI. században e területen virágzó Mali­birodalomhoz hasonló, független Af­rikai Egyesült Államokat. Természe­tesen ez még a jövő zenéje, sokkal időszerűbb kérdés a függetlenség. Nyugati hírügynökségek szerint a Mali Szövetség vezetőinek legutóbbi párizsi tárgyalásain sikerült lénye­gében megegyezésre • jutni abban, hogy a szövetség a Brit Nemzetkö­zösség országaihoz hasonló függet­lenséget kap még ez évben. Ez azt jelentené, hogy az ország saját kül­és belpolitikát folytathatna és csu­pán a miniszterelnöki szinten össze­hívott értekezleteken vitatnák meg, hangolnák össze az álláspontokat. • MALGAS KÖZTÁRSASÁG (Ma­dagaszkár szigete). A Mali Szövet­ség példája fellelkesítette ezt a Franciaországnál valamivel nagyobb, 5 millió lakosú sziget népét is és éppen e napokban folynak a francia fővárosban a teljes függetlenség megadásáról a tárgyalások. Tsiranana madagaszkári köztársasági elnök ki­jelentette, hogy az önálló diplomá­ciai képviseletben és hadseregben már megegyeztek és biztatók a to­vábbi kilátások is. Még csak az év elején járunk, de újabb és újabb gyarmatok jelentik be igényüket a teljes függetlenség­re. Ez évben a francia közösségen belül nagyobb önállóságot nyerhet még Dahomey, a Középafrikai Köz­társaság és Kongó köztársaság. Per­sze nehéz jóslásokba bocsátkozni, de annyi biztos, hogy Afrika leigázott népei feltartóztathatatlanul törnek a függetlenség felé. Felvetődik a kérdés mi tette lehetővé az afrikai szabadságmoz­galmak sikereit? Szögezzük le mind­járt, hogy nem a gyarmatosítók nagy­lelkűsége, hanem az afrikai népek elszánt függetlenségi harca. A szo­cialista világrendszer léte, és sikerei az önállóság útjára tért ázsiai or­szágok, a népi Kína példája. Az a Franciaország, amely már hatodik éve írtja az algériai népet, nem jó­szántából ismeri el az önrendelke­zést, hanem a fejlődés kényszeríti arra. A gyarmattartó hatalmak csak a legvégső esetben hajlandók politi­kai engedményeket tenni. Ilyenkor a gazdasági függőség megtartására és alapos megerősítésére törekszenek. A klasszikus gyarmatosítással szem­ben a neokolonializmus Afrika gaz­dasági kincseinek kézbentartásával igyekszik politikai befolyáshoz jut­ni, s azt elérni, hogy a politikai té­ren tett engedmények ne fordulhas­sanak ellene. A gyarmatosítóknak azonban egy­re nehezebb a dolguk. Afrika szám­talan apró adminisztratív területre osztásának (úgynevezett balkanizá­lásnak) az volt a célja, hogy meg­gátolja az afrikai népek összefogá­sát, szembeállítsa egymással az azo­nos nemzetiségű és egy gazdasági egységet képező területek lakossá­gát. Az egyes nemzeti felszabadító mozgalmakat az imperializmus által létrehozott mesterséges határok kö­zé szorították. Napjainkban ezek a határok egymás után omlanak le és a fekete földrész felismeri az ösz­szefogásban rejlő hatalmas erőt. Már kétszer ülésezett az afrikai népek értekezlete, egyre gyakrabban ta­nácskoznak az együttműködés egy­behangolásáról különböző országok. A függetlenségi harcokban mindenütt az első sorokban áll Afrika fiatal munkásosztálya (kb 10 millió) ezért nagy jelentőségű lesz az e hónap­ban Marokkóban összeülő összafri­kai Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusa. Természetesen a különféle terüle­teken más és más erők állnak a nemzeti felszabadítási mozgalmak élén. Valamennyi mozgalomnak meg­vannak a jellegzetes vonásai, céljai, amelyek a történelmi körülmények­től, a gyarmatosítók módszereitől és a mozgalom harci tapasztalataitól függenek, de küzdelmük szerves ré­szét képezi az Afrika teljes felsza­badításáért folyó harcnak. Ehhez csak első lépés a függetlenség kiví­vása. A gazdasági önállóság megte­remtése talán még bonyolultabb, ne­hezebb feladat. De éppen e téren nyújtanak egyre nagyobb segítséget a szocialista országok Afrika népei­nek. S minél mohóbban vetik magu­kat a nyugati monopóliumok e föld­rész kincseire, annál világosabbá vá­lik az afrikaiak előtt a szocialista országok által nyújtott segítség ér­téke. 1960 Afrikában minden bizonnyal a nagy változások éve lesz. Napjaink­ban minden eszközzel folyik a nem­zeti felszabadító harc. A világ be­csületes emberei támogatják ezt a gigászi küzdelmet, szolidárisak Afri­ka népeivel. A mai napon világszer­te mégemlékeznek e szabadságharc­ról. Reméljük azonban, hogy már nem kell soká megtartani a gyarmati né­pekkel való szolidaritás napját, mert az elkövetkező években végleg el­tűnik a gyarmatosítás, földünk va­lamennyi népe elnyeri függetlensé­gét. Bízunk benne, hogy belátható időnbeiül véget ér a fegyverkezési hajsza és a fejlett országok a leg­önzetlenebbül támogathatják az el­maradt Afrikát a gyarmatosítás örökségének eltávolításában. Szűcs Béla GYARMATOSÍTÓ: - SEGÍTSÉG! NEM BÍROM KEZEMBEN TARTANI EZT A FÖLDRÉSZT. Munca karikatúrája A Szovjetunió a nyugat-berlini kérdés békés megoldására törekszik Bonn (ČTK) — A Szovjetunió bonni nagykövetsége a jebruár 19-i saj­tóértekezleten a sajtó képviselőivel ismertette a szovjet álláspontot Nyugat-Berlin kérdésében. Az emlékiratot Szmirnov szovjet nagykövet február 13-án adta át Ollenhauernek és Wehnernek, a Szociáldemokrata Párt vezető funkcionáriusainak. A nagykövetség képviselőinek közlése szerint ez az emlékirat a Szovjetunió felelős tényezőinek állásfoglalása Brandt nyugat-berlini polgármester nyilatkozataival kapcsolatban. AZ EMLÉKIRAT bevezető részében utal arra, hogy Nyugat-Berlin kér­dését senki sem vetette fel azért, hogy azt kiélezze, ezt a kérdést ma­ga az élet adta. Most már senki sem tagadhatja, hogy a nyugat-berlini helyzet rendellenes, és gátolja a nemzetközi feszültség enyhítését. Ezért a szovjet javaslatok e helyzet megoldását valamennyi idegen had­erő kivonásával és Nyugat-Berlin szabad demilitarizált város megte­remtésével akarja elérni, amely vá­rosnak választott szervei szabadon minden nyomás nélkül döntenének valamennyi kérdésben. A társadalmi és gazdasági rend változatlan ma­radna. Nyugat-Berlin csupán két fontos kötelezettséget vállalna, mégpedig azt, hogy nem vesz részt semmiféle katonai vagy pedig katonai-politikai jellegű szövetségben, szerződésben és nem engedi meg, hogy területéről felforgató és ellenséges tevékenysé­get folytassanak a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista állam ellen. E kö­telezettségvállalások semmiképpen sem ellenkeznek a nyugat-európai la­kosság érdekeivel. Azon aggodalmak eloszlatására, hogy Nyugat-Berlin szabad demilitarizált város statútumát megszeghetné, a Szovjetuhió készségét nyilvánítja ar­ra, hogy az USA-val, Nagy-Britanniá­val és Franciaországgal együtt leg­teljesebb és leghatékonyabb kezes­séget nyújtja a független városnak. Ebben esetleg részt vehetne az Egye­sült Nemzetek Szervezete is. E pont­ban bizonyos összhang mutatkozik Brandt nyugat-berlini polgármester azon óhajával, hogy a berlini kérdés­ben a négy nagyhatalom viselje a felelősséget. Nyugat-Berlin gazdasági helyzete ezzel a megoldással nem szenvedne csorbát, hanem még javulna. A Szov­jetunió pedig ennek érdekében kész mindent megtenni. Nyugat-Berlin szabad város nagy szerepet tölthetne be a két német állam közeledésében. A Szovjetunió sajnálja, hogy Brandt nyugat-berli­ni polgármester arra az álláspontra helyezkedik, hogy Nyugat-Berlin kér­dését csupán a szövetségi köztársa­sághoz való csatolásával lehet meg­oldani. Nyugat-Berlin sohasem volt a szö­vetségi köztársaság része. A szovjet kormány ezt már több ízben kijelen­tette. Ez a tény megerősítést nyert a genfi értekezleten is. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Nyugat-Berlin földraj­zi fekvésénél fogva nem tartozhat a szövetségi köztársasághoz. A mi ja­vaslatunk nem tartalmaz olyan kö­vetelményt, hogy Nyugat-Berlint a Német Demokratikus Köztársasághoz csatolják, bár erre több ok volna, annál inkább, mert Nyugat-Berlin az NDK szívében fekszik — hangzik a memorandumban. A memorandum megengedi azt a lehetőséget, hogy Nyugat-Berlin sza­bad várossá alakítását fokozatosan hajtsák végre. Az emlékirat ezután így folytatja: Amennyiben ennek ellenére nem sikerülne az érdekelt országok kö­zötti tárgyalás útján megoldani Nyu­gat-Berlin kérdését, a Szovjetunió­nak nem marad más lehetősége, minthogy megkösse a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársaság­gal és Nyugat-Berlin kérdését ezen az alapon oldja meg. Az emlékirat e szavakkal ér véget: Nem kétséges, hogyha a nyugat­berlini városi tanács kifejezné azon óhaját, hogy megtalálja Nyugat-Ber­lin kérdése kölcsönösen elfogadható megoldásának lehetőségét és reáli­sabb álláspontra helyezkednék, ez hozzájárulna az európai és a világ­békéhez. F. Costro elítélte az amerikai repöletémedósokol Havanna (ČTK) - Fidél Castro kubai miniszterelnök a Kuba ellen intézett barbár repülőtámadásokkal kapcsolatban elítélte az amerikai kormánykörök magatartását. Csütör­töki televíziós és rádióbeszédében kijelentette: „Eddig nem tudtuk be­bizonyítani, hogy a cukornádültetvé­nyeket felgyújtó repülőgépek az Egyesült Államokból repültek be, bár tudtuk, hogy északról jöttek. Most váratlanul alkalmunk nyílt az USA bűnös szerepének igazolására. Csütörtök reggel egy amerikai repü­lőgép bombát akart dobni a havan­nai cukorgyárra, de a gép a leve­Ismét felrobbant a Discoverer 10 Vandenberg (ČTK) A Reuter hír­ügynökség jelentése szerint az USA pénteken este megkísérelte a Disco­verer mesterséges hold fellövését. E típus sorozatában ez lett volna a 10. mesterséges hold. A fellövés után néhány másodperccel a rakéta eltért a kijelölt útiránytól, ezért robban­tással el kellett pusztítani, mielőtt a mesterséges hold levált volna a hordozó rakétáról. Június 30-án kiáltják ki Kongó függetlenségét Brüsszel (ČTK) - Pénteken befe­jeződött a Kongó függetlenségéről tárgyaló kerekasztal-értekezlet, ösz­szesen 16 határozatot hoztak Kongó jövőjéről és a kongói kormány meg­alakításáról. Kongó június 30-val el­nyeri függetlenségét. A független kongói állam megala­kulása nagy beruházásokat fog kö­vetelni, melyeket Belgium aligha tudna megadni. A kormány már most kidolgozta a Kongó gazdaságfejlesz­tési tervét, melyet a Belgiumtól és a közös piac országaitól, elsősorban Nyugat-Németországtól, az Egyesült Államoktól és a nemzetközi pénz­ügyi szervezetektől kikölcsönzött tő­kéből akarnak pénzelni. Ezeket az eszközöket a belga-kongói vegyes be­ruházási társaság kezelésére bízzák. A kerekasztal-értekezleten elért eredmények a kongói nép független­ségi harcának nagy győzelmét jelen­tik. Az értekezlet szombati ünnepé­lyes befejezése azonban még nem jelenti, hogy véget ért a harc. A Kongó gazdasági függetlenségéért tovább tart a harc. Tüntetések az NSZK-ban Bonn (ČTK) A nyugat-németországi munkásbiztosítás reformjára irányúié tervek elleni tömegtiltakozás hulláma pénteken a Majna-Frankfurt dolgozóinak nagy tömegtüntetésében nyilvánult meg A frankfurti üzemek mintegy 30 000 dol­gozója általános sztrájk kihirdetését kö­vetelte a bonni kormány tervei ellen. További öt nyugat-németországi város­ban több ezer munkás lépett rövid ideig tartó tiltakozó sztrájkba. A Badische Ani­lín- und Sodafabriken ludvigshafeni qyá­rában több mint 21 500 dolgozó írta alá a szövetségi parlament képviselőihez in­tézett feliratot, amelyben követeli, vessék el a munkásbiztosítás reformjának tör­vényjavaslatát gőben felrobbant. A lezuhant repülő­gép belsejében olyan okmányokat ta­láltunk, melyekből kitűnik, hogy a repülőgép már többször járt Kuba fölött. A gép a floridai repülőtérről szállt fel. Castro kijelentette, Kuba hajlandó előterjeszteni az Egyesült Államok Kuba elleni repülőtámadásaira vonat­kozó bizonyítékokat. Az USA beismerése Az amerikai sajtóügynökségek je­lentették, hogy az USA külügyminisz­tériuma pénteken hivatalosan beis­merte, egy USÁ-ban felszállt repülő­gép megkísérelte, hogy berepüljön Kuba fölé. Ai külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy az Egyesült Államok ezzel kapcsolat­ban Kuba kormánya előtt „hivatalo­san sajnálatát fejezte ki". a dán miniszterelnök Koppenhága (ČTK) H. C. Hansen dán miniszterelnök pénteken, február 19-én az esti órákban 53 éves korá­ban hosszabb betegség után elhúnyt. Japán revansizmus Moszkva (ČTK) A moszkvai Pravda to­kiói tudósítója kommentálta Fudzsijama japán miniszterelnök parlamenti nyilat­kozatát, amely szerint az amerikai-japán katonai szövetségnek a „Távol-Kelet" fo­galma alá vont érdekszférája Japán te­rületén kívül magába foglalja a FUlöp­szigeteket, Tajvant, Kína partvidékét és a Szovjetunió tengerparti tájait. Fudzsijama nyilatkozata leleplezte a katonai szövetség agresszív lényegét. Ez a parlamenti epizód — írja a kommentár szerzője — a békeszerető közvélemény felháborodásának új kitörését váltotta ki Japánban és a külföldön is. A Pravda tudósítója ezzel kapcsolatban foglalkozott Kisi Japán miniszterelnöknek a parlamentben elhangzott kijelentésével, hogy Kunasir, Iturup, Habomaj és Siko­tan — vagyis a kurilli szigetek az ame­rikai-japán „biztonsági szerződés" érdek­szférájába tartoznak, ugyanúgy, mint Ja­pán Mi más lenne ez — írja a tudó­sító — „mint nyilvánvaló japán revan­sizanus?" ÜJ SZÖ 342 * 1960. február 18.

Next

/
Thumbnails
Contents