Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-21 / 51. szám, vasárnap

A nagy változások éve Afrikában Az 1960-as evet egyszer talán az afrikai népek győzelmes évének nevezi majd a fekete földrész történelme. S ez indokolt is, hiszen Afrikában az idén újabb milliók vívják kl függetlenségüket, és a több mint kétszázmilliós kontinens kétharmada szabaddá válik. Ez az év talán fordulópont lesz e rabságba vert földrész életében. Még ma sem lehet pontosan megmondani, az idén hány ország vívja ki önállóságát. Az év elején még csak négy terület népeinek harca alapozta meg a függetlenség kikiáltását: tírtnif ü-fa.tvtttutöttjrHSif [. l'fiifjnicxfítpirl KértirusJg l.tW'Kiirirusi/ br-Bntfr.-: PvA'Pnrtuqil Sp -Soinual • KAMERUN. Ojév napján kiáltották ki függetlenségét és a tizedik önálló afrikai ország. A francia gyarmatosítók szomorú örökséget hagytak maguk után. Kikötötték ugyanis, hogy a szokástól eltérően nem tartanak egyelőre szabad választásokat, nehogy az előző választásokat szabotáló és a gyarmatosítók ellen fegyverrel harcoló, betiltott Kameruni Népek Szövetsége kezébe kerüljön a hatalom, amely már a függetlenség kikiáltása utáni napokban tüntetéseket rendezett a demokratikus jogok visszaállításáért. A mérsékelten franciabarát miniszterelnök pedig felkérte a francia hadsereget, hogy maradjon az országban a saját haderők megszervezéséig. Ez nem a legbiztatóbb jel, hiszen Marokkó és Tunisz példáján láthatjuk, hogy a francia katonaságot nem olyan könnyű eltávolítani. Reméljük, Kamerun népe megtalálja a problémákból kivezető helyes utat. • TOGO. Francia gyámsági terület április 21-én nyeri el függetlenségét. Az első világháború után Anglia és Franciaország között felosztott német gyarmat egyik része (egymillió- lakossal). Az angol rész 1955-ben szavazással az akkori Elefántcsont parthoz csatlakozott. Ma ez a terület Ghana része. A ghanai miniszterelnök azt szeretné, ha Togó is beolvadna Ghanába, erre azonban egyelőre nem nagy készséget mutat a függetlenné váló ország. • SZOMÁLIA olasz gyámsági terület júliusban nyeri el függetlenségét. A gyarmatosítók a nemzeti mozgalmak erejét itt is egységes gazdasági és nyelvi egységet képező területek szétdarabolásával akarták megosztani. Szomália népe az öt részre osztott ország egyesítésére törekszik. Az angolok viszont azt szeretnék, ha az egyesített Szomália a függetlenség kivívása után az ő befolyásuk alatt maradna. Kérdés, Szomália népe milyen választ ad a választásokon. • NIGÉRIA angol gyarmat függetlenségének kikiáltása október elsején lesz és vele Anglia elveszti jelenlegi gyarmati területeinek kb. a felét. Nigéria Afrika egyik legnagyobb országa lesz (területe közel egymillió négyzetkilométer, lakosainak száma 35 millió). Gazdag természeti kincsekkel rendelkezik. Nagy hatással lesz egész Afrika felszabadító mozgalmaira. A fekete földrész szabadságharcának azonban ma már nehéz útját állni. A legeldugottabb területeken is zászlót bontanak a függetlenségi mozgalmak és önállóságot követelnek. Hosszas küzdelem után így sikerült a brüsszeli kerekasztalkonferencián, a nép képviselőinek kicsikarni a belga gyarmatosítóktól. • ' BELGA-KONGÓ függetlenségét, amelyet a megegyezés értelmében június 30-án hirdetnek ki. A kontinens egyik leggazdagabb országa (óriási urán-, kobalt-, réz- és ón-készletek), nagyarányú az iparosítás. A 13 milliónyi lakosságnak több mint tíz százaléka ipari munkás, akik az első sorokban harcoltak a függetlenségéért. A belga kormány most arra törekszik, hogy Kongóban június után is megőrizze befolyását és az óriási haszon jelentős részét. A legnagyobb változások és meglepetések talán a legjelentősebb afrikai gyarmatokkal rendelkező francia területeken várhatók. A de Gaulle által létrehozott úgynevezett Közösség, amelynek értelmében bizonyos autonómiát kaptak a gyarmatok és köztársaságokká nevezték el őket, egyáltalán nem elégítette ki az afrikai népeket. Teljes függetlenséget követelnek. Elsőként a Mali Szövetség jelentkezett a teljes önállóságért és a francia sajtó jelentései szerint Párizsban lényegében már megállapodtak a függetlenség elismerésében (a Francia Közösségben), csak a pontos időpontot nem tűzték még ki. • A MALI SZÖVETSÉG 1959-ben alakult meg Szudán (3,7 millió lakos) és Szenegál (2,5 millió lakos) részvételével. Eleinte Felső Volta és Dahomey is csatlakozott, de később francia sugallatra visszaléptek. A Mali Szövetség azonban nem hullott szét. Szenegál fővárosában, Dakarban Mobido Keita szudáni miniszterelnök vezetésével négy szudáni és A IF M lí ji^ AyXfc JELMAGYARÁZAT: 1. Független afrikai országok (az évszám a fUggetlenség kivívásának évét jelöli). 2. A Dél-Afrikai Unió, ahol a néger lakosságot a fehérbőrű kisebbség elnyomja. 3. 1960 folyamán függetlenségüket elnyerő afrikai országok. 4. Korlátozott autonómiával rendelkező félgyarmati területek. 5. ENSZ gyámságok. 6. Imperialista hatalmak gyarmatai. négy szenegáli miniszterre! megalakult a közös kormány. A szövetségben betartják az egyenlőség elvét, és az autonómiát. Arra számítanak, hogy később más országok is csatlakoznak és sikerül megteremteni a gyarmatosítás korszaka előtti, a XI. században e területen virágzó Malibirodalomhoz hasonló, független Afrikai Egyesült Államokat. Természetesen ez még a jövő zenéje, sokkal időszerűbb kérdés a függetlenség. Nyugati hírügynökségek szerint a Mali Szövetség vezetőinek legutóbbi párizsi tárgyalásain sikerült lényegében megegyezésre • jutni abban, hogy a szövetség a Brit Nemzetközösség országaihoz hasonló függetlenséget kap még ez évben. Ez azt jelentené, hogy az ország saját külés belpolitikát folytathatna és csupán a miniszterelnöki szinten összehívott értekezleteken vitatnák meg, hangolnák össze az álláspontokat. • MALGAS KÖZTÁRSASÁG (Madagaszkár szigete). A Mali Szövetség példája fellelkesítette ezt a Franciaországnál valamivel nagyobb, 5 millió lakosú sziget népét is és éppen e napokban folynak a francia fővárosban a teljes függetlenség megadásáról a tárgyalások. Tsiranana madagaszkári köztársasági elnök kijelentette, hogy az önálló diplomáciai képviseletben és hadseregben már megegyeztek és biztatók a további kilátások is. Még csak az év elején járunk, de újabb és újabb gyarmatok jelentik be igényüket a teljes függetlenségre. Ez évben a francia közösségen belül nagyobb önállóságot nyerhet még Dahomey, a Középafrikai Köztársaság és Kongó köztársaság. Persze nehéz jóslásokba bocsátkozni, de annyi biztos, hogy Afrika leigázott népei feltartóztathatatlanul törnek a függetlenség felé. Felvetődik a kérdés mi tette lehetővé az afrikai szabadságmozgalmak sikereit? Szögezzük le mindjárt, hogy nem a gyarmatosítók nagylelkűsége, hanem az afrikai népek elszánt függetlenségi harca. A szocialista világrendszer léte, és sikerei az önállóság útjára tért ázsiai országok, a népi Kína példája. Az a Franciaország, amely már hatodik éve írtja az algériai népet, nem jószántából ismeri el az önrendelkezést, hanem a fejlődés kényszeríti arra. A gyarmattartó hatalmak csak a legvégső esetben hajlandók politikai engedményeket tenni. Ilyenkor a gazdasági függőség megtartására és alapos megerősítésére törekszenek. A klasszikus gyarmatosítással szemben a neokolonializmus Afrika gazdasági kincseinek kézbentartásával igyekszik politikai befolyáshoz jutni, s azt elérni, hogy a politikai téren tett engedmények ne fordulhassanak ellene. A gyarmatosítóknak azonban egyre nehezebb a dolguk. Afrika számtalan apró adminisztratív területre osztásának (úgynevezett balkanizálásnak) az volt a célja, hogy meggátolja az afrikai népek összefogását, szembeállítsa egymással az azonos nemzetiségű és egy gazdasági egységet képező területek lakosságát. Az egyes nemzeti felszabadító mozgalmakat az imperializmus által létrehozott mesterséges határok közé szorították. Napjainkban ezek a határok egymás után omlanak le és a fekete földrész felismeri az öszszefogásban rejlő hatalmas erőt. Már kétszer ülésezett az afrikai népek értekezlete, egyre gyakrabban tanácskoznak az együttműködés egybehangolásáról különböző országok. A függetlenségi harcokban mindenütt az első sorokban áll Afrika fiatal munkásosztálya (kb 10 millió) ezért nagy jelentőségű lesz az e hónapban Marokkóban összeülő összafrikai Szakszervezeti Szövetség alakuló kongresszusa. Természetesen a különféle területeken más és más erők állnak a nemzeti felszabadítási mozgalmak élén. Valamennyi mozgalomnak megvannak a jellegzetes vonásai, céljai, amelyek a történelmi körülményektől, a gyarmatosítók módszereitől és a mozgalom harci tapasztalataitól függenek, de küzdelmük szerves részét képezi az Afrika teljes felszabadításáért folyó harcnak. Ehhez csak első lépés a függetlenség kivívása. A gazdasági önállóság megteremtése talán még bonyolultabb, nehezebb feladat. De éppen e téren nyújtanak egyre nagyobb segítséget a szocialista országok Afrika népeinek. S minél mohóbban vetik magukat a nyugati monopóliumok e földrész kincseire, annál világosabbá válik az afrikaiak előtt a szocialista országok által nyújtott segítség értéke. 1960 Afrikában minden bizonnyal a nagy változások éve lesz. Napjainkban minden eszközzel folyik a nemzeti felszabadító harc. A világ becsületes emberei támogatják ezt a gigászi küzdelmet, szolidárisak Afrika népeivel. A mai napon világszerte mégemlékeznek e szabadságharcról. Reméljük azonban, hogy már nem kell soká megtartani a gyarmati népekkel való szolidaritás napját, mert az elkövetkező években végleg eltűnik a gyarmatosítás, földünk valamennyi népe elnyeri függetlenségét. Bízunk benne, hogy belátható időnbeiül véget ér a fegyverkezési hajsza és a fejlett országok a legönzetlenebbül támogathatják az elmaradt Afrikát a gyarmatosítás örökségének eltávolításában. Szűcs Béla GYARMATOSÍTÓ: - SEGÍTSÉG! NEM BÍROM KEZEMBEN TARTANI EZT A FÖLDRÉSZT. Munca karikatúrája A Szovjetunió a nyugat-berlini kérdés békés megoldására törekszik Bonn (ČTK) — A Szovjetunió bonni nagykövetsége a jebruár 19-i sajtóértekezleten a sajtó képviselőivel ismertette a szovjet álláspontot Nyugat-Berlin kérdésében. Az emlékiratot Szmirnov szovjet nagykövet február 13-án adta át Ollenhauernek és Wehnernek, a Szociáldemokrata Párt vezető funkcionáriusainak. A nagykövetség képviselőinek közlése szerint ez az emlékirat a Szovjetunió felelős tényezőinek állásfoglalása Brandt nyugat-berlini polgármester nyilatkozataival kapcsolatban. AZ EMLÉKIRAT bevezető részében utal arra, hogy Nyugat-Berlin kérdését senki sem vetette fel azért, hogy azt kiélezze, ezt a kérdést maga az élet adta. Most már senki sem tagadhatja, hogy a nyugat-berlini helyzet rendellenes, és gátolja a nemzetközi feszültség enyhítését. Ezért a szovjet javaslatok e helyzet megoldását valamennyi idegen haderő kivonásával és Nyugat-Berlin szabad demilitarizált város megteremtésével akarja elérni, amely városnak választott szervei szabadon minden nyomás nélkül döntenének valamennyi kérdésben. A társadalmi és gazdasági rend változatlan maradna. Nyugat-Berlin csupán két fontos kötelezettséget vállalna, mégpedig azt, hogy nem vesz részt semmiféle katonai vagy pedig katonai-politikai jellegű szövetségben, szerződésben és nem engedi meg, hogy területéről felforgató és ellenséges tevékenységet folytassanak a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista állam ellen. E kötelezettségvállalások semmiképpen sem ellenkeznek a nyugat-európai lakosság érdekeivel. Azon aggodalmak eloszlatására, hogy Nyugat-Berlin szabad demilitarizált város statútumát megszeghetné, a Szovjetuhió készségét nyilvánítja arra, hogy az USA-val, Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt legteljesebb és leghatékonyabb kezességet nyújtja a független városnak. Ebben esetleg részt vehetne az Egyesült Nemzetek Szervezete is. E pontban bizonyos összhang mutatkozik Brandt nyugat-berlini polgármester azon óhajával, hogy a berlini kérdésben a négy nagyhatalom viselje a felelősséget. Nyugat-Berlin gazdasági helyzete ezzel a megoldással nem szenvedne csorbát, hanem még javulna. A Szovjetunió pedig ennek érdekében kész mindent megtenni. Nyugat-Berlin szabad város nagy szerepet tölthetne be a két német állam közeledésében. A Szovjetunió sajnálja, hogy Brandt nyugat-berlini polgármester arra az álláspontra helyezkedik, hogy Nyugat-Berlin kérdését csupán a szövetségi köztársasághoz való csatolásával lehet megoldani. Nyugat-Berlin sohasem volt a szövetségi köztársaság része. A szovjet kormány ezt már több ízben kijelentette. Ez a tény megerősítést nyert a genfi értekezleten is. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Nyugat-Berlin földrajzi fekvésénél fogva nem tartozhat a szövetségi köztársasághoz. A mi javaslatunk nem tartalmaz olyan követelményt, hogy Nyugat-Berlint a Német Demokratikus Köztársasághoz csatolják, bár erre több ok volna, annál inkább, mert Nyugat-Berlin az NDK szívében fekszik — hangzik a memorandumban. A memorandum megengedi azt a lehetőséget, hogy Nyugat-Berlin szabad várossá alakítását fokozatosan hajtsák végre. Az emlékirat ezután így folytatja: Amennyiben ennek ellenére nem sikerülne az érdekelt országok közötti tárgyalás útján megoldani Nyugat-Berlin kérdését, a Szovjetuniónak nem marad más lehetősége, minthogy megkösse a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal és Nyugat-Berlin kérdését ezen az alapon oldja meg. Az emlékirat e szavakkal ér véget: Nem kétséges, hogyha a nyugatberlini városi tanács kifejezné azon óhaját, hogy megtalálja Nyugat-Berlin kérdése kölcsönösen elfogadható megoldásának lehetőségét és reálisabb álláspontra helyezkednék, ez hozzájárulna az európai és a világbékéhez. F. Costro elítélte az amerikai repöletémedósokol Havanna (ČTK) - Fidél Castro kubai miniszterelnök a Kuba ellen intézett barbár repülőtámadásokkal kapcsolatban elítélte az amerikai kormánykörök magatartását. Csütörtöki televíziós és rádióbeszédében kijelentette: „Eddig nem tudtuk bebizonyítani, hogy a cukornádültetvényeket felgyújtó repülőgépek az Egyesült Államokból repültek be, bár tudtuk, hogy északról jöttek. Most váratlanul alkalmunk nyílt az USA bűnös szerepének igazolására. Csütörtök reggel egy amerikai repülőgép bombát akart dobni a havannai cukorgyárra, de a gép a leveIsmét felrobbant a Discoverer 10 Vandenberg (ČTK) A Reuter hírügynökség jelentése szerint az USA pénteken este megkísérelte a Discoverer mesterséges hold fellövését. E típus sorozatában ez lett volna a 10. mesterséges hold. A fellövés után néhány másodperccel a rakéta eltért a kijelölt útiránytól, ezért robbantással el kellett pusztítani, mielőtt a mesterséges hold levált volna a hordozó rakétáról. Június 30-án kiáltják ki Kongó függetlenségét Brüsszel (ČTK) - Pénteken befejeződött a Kongó függetlenségéről tárgyaló kerekasztal-értekezlet, öszszesen 16 határozatot hoztak Kongó jövőjéről és a kongói kormány megalakításáról. Kongó június 30-val elnyeri függetlenségét. A független kongói állam megalakulása nagy beruházásokat fog követelni, melyeket Belgium aligha tudna megadni. A kormány már most kidolgozta a Kongó gazdaságfejlesztési tervét, melyet a Belgiumtól és a közös piac országaitól, elsősorban Nyugat-Németországtól, az Egyesült Államoktól és a nemzetközi pénzügyi szervezetektől kikölcsönzött tőkéből akarnak pénzelni. Ezeket az eszközöket a belga-kongói vegyes beruházási társaság kezelésére bízzák. A kerekasztal-értekezleten elért eredmények a kongói nép függetlenségi harcának nagy győzelmét jelentik. Az értekezlet szombati ünnepélyes befejezése azonban még nem jelenti, hogy véget ért a harc. A Kongó gazdasági függetlenségéért tovább tart a harc. Tüntetések az NSZK-ban Bonn (ČTK) A nyugat-németországi munkásbiztosítás reformjára irányúié tervek elleni tömegtiltakozás hulláma pénteken a Majna-Frankfurt dolgozóinak nagy tömegtüntetésében nyilvánult meg A frankfurti üzemek mintegy 30 000 dolgozója általános sztrájk kihirdetését követelte a bonni kormány tervei ellen. További öt nyugat-németországi városban több ezer munkás lépett rövid ideig tartó tiltakozó sztrájkba. A Badische Anilín- und Sodafabriken ludvigshafeni qyárában több mint 21 500 dolgozó írta alá a szövetségi parlament képviselőihez intézett feliratot, amelyben követeli, vessék el a munkásbiztosítás reformjának törvényjavaslatát gőben felrobbant. A lezuhant repülőgép belsejében olyan okmányokat találtunk, melyekből kitűnik, hogy a repülőgép már többször járt Kuba fölött. A gép a floridai repülőtérről szállt fel. Castro kijelentette, Kuba hajlandó előterjeszteni az Egyesült Államok Kuba elleni repülőtámadásaira vonatkozó bizonyítékokat. Az USA beismerése Az amerikai sajtóügynökségek jelentették, hogy az USA külügyminisztériuma pénteken hivatalosan beismerte, egy USÁ-ban felszállt repülőgép megkísérelte, hogy berepüljön Kuba fölé. Ai külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy az Egyesült Államok ezzel kapcsolatban Kuba kormánya előtt „hivatalosan sajnálatát fejezte ki". a dán miniszterelnök Koppenhága (ČTK) H. C. Hansen dán miniszterelnök pénteken, február 19-én az esti órákban 53 éves korában hosszabb betegség után elhúnyt. Japán revansizmus Moszkva (ČTK) A moszkvai Pravda tokiói tudósítója kommentálta Fudzsijama japán miniszterelnök parlamenti nyilatkozatát, amely szerint az amerikai-japán katonai szövetségnek a „Távol-Kelet" fogalma alá vont érdekszférája Japán területén kívül magába foglalja a FUlöpszigeteket, Tajvant, Kína partvidékét és a Szovjetunió tengerparti tájait. Fudzsijama nyilatkozata leleplezte a katonai szövetség agresszív lényegét. Ez a parlamenti epizód — írja a kommentár szerzője — a békeszerető közvélemény felháborodásának új kitörését váltotta ki Japánban és a külföldön is. A Pravda tudósítója ezzel kapcsolatban foglalkozott Kisi Japán miniszterelnöknek a parlamentben elhangzott kijelentésével, hogy Kunasir, Iturup, Habomaj és Sikotan — vagyis a kurilli szigetek az amerikai-japán „biztonsági szerződés" érdekszférájába tartoznak, ugyanúgy, mint Japán Mi más lenne ez — írja a tudósító — „mint nyilvánvaló japán revansizanus?" ÜJ SZÖ 342 * 1960. február 18.