Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-19 / 49. szám, péntek

MINDENT AZ EMBERÉRT Telt ház fogadott a szentesi évzáró pártgyülésen. Hetven párttag és tagjelölt szép szám ebben a kis községben. Minden szó érett és megfontolt volt a gyűlésen, akárcsak a kommunisták munkája a falu­ban. Nekik köszönhető, hogy közös útra léptek az emberek s az utóbbi tíz év alatt többet kapott a dolgozó ember ebben a községben, mint az előbbi száz évben. A kommunistákat ott találni az EFSZ-ben, a kő­bányában, az iskolában, a nemzeti bizottság­ban, a tömegszervezetekben s példás munkájukkal serkentik a dolgozókat pártunk feladatainak teljesí­tésére. Az évzáró taggyűlésen elhangzott vita arra enged következtetni, hogy Szentesen olyan kommunisták van­nak, akik bátran néznek szembe a nehézségekkel és napvilágra hozzák egymás hibáit. A szentesi kommu­nisták legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy közös erővel előse­gítsék a szövetkezet további fejlő­dését. Tudják, hogy ezen keresz­tül vezet az út a további virágzó boldog élethez. Ezért tárták fel oly nyíltan az EFSZ-ben észlelhető fo­gyatékosságokat. Kendy Ferenc például abban lát­ja a hibát, hogy a szövetkezeti ta­gok egy része a helyi kőbányában is dolgozik, ami eltereli figyelmüket a mezőgazdasági munkától. Sem nem munkások, sem nem földművesek. A mezőgazdasági munkásnak a föl­det szeretni, vele élni és ismerni kell. Nem ért azzal sem egyet, mint ahogy egyesek állítják, hogy az ő szövetkezetük azért termel keve­sebbet mint a bolyi vagy más szö­vetkezet, mert rosszabb a földjük. Rossz föld nincs, csak a megműve­lése lehet rossz — jelentette ki Kendy elvtárs. S ebben igazat ad­tak neki a többiek is. Mert a föld nem mostoha a szentesiekhez sem, csak éppen annyit terem, amennyit ők adnak neki. S bizony a kukori­cának nem sokat adtak a múlt év­ben, mert megvonták tőle a ka­pálást. Azért volt gyenge a termés, mert gaz verte fel a kukoricaföl­det. Szűcs elvtárs a legnagyobb fogya­tékosságot a munkaszervezésben lát­ja, hogy a vezetőség nem beszél meg minden fontos kérdést a tag­sággal. A tagság a legnehezebb munkában is megmutatta jó viszo­nyát a szövetkezethez. A kedvezőt­len időjárás a nyár folyamán ne­héz munka elé állította őket, de a tagok önfeláldozóan, kézi kaszával is vágták a rendet, mert a veze­tőség idejében figyelmeztette őket, milyen veszély fenyegeti a ter­mést. Ezen a téren a két pártcsoport sem követett el mindent (egyik az EFSZ-ben, a másik a HNB mellett működik). Sőt, előfordult az is, hogy amikor a HN TB ülésén szavazatra bocsátották a szőlők összpontosí­tását, Kiss János párttag vonako­dott a szavazástól. Megtörtént az is, hogy az EFSZ-ben a fejőnők vizet öntöttek a tejbe. Ezek után a két pártcsoport feladatul kapta, hogy aktívabb munkát végezzen ha­táskörükben, hogy érezzék magu­A nagyobb feladatok megoldása jó előkészületet kíván A ROMANTIKUS szépségű Krušné Hory hegyeinek közelében fekszik Zálüzí. A község gyáráról lett ne­vezetes hazánkban és számos európai országban is. E hatalmas kémiai üzem, mely szüntelenül bővül, nem­csak nagyságáról, hanem jó gazdál­kodásáról is ismert. Ennek igazolá­sára elég, ha megjegyezzük: a gyár büszke viselője a Munkaérdemrend­nek. A gyárkémények és termelési rész­legek rengetegében szerényen húzó­dik meg az igazgatósági épület. Pon­tos tervvel érkeztem az üzembe ­a harmadik ötéves terv előkészüle­teivel és feladataival kell foglalkoz­nom. Éppen ezért Wtvid kérdezős­ködés Után örömmel hallom, hogy néhány perc múlva kezdetét veszi az üzemi műszaki-pártkonferencia, melyen többek között a harmadik ötéves terv feladatairól is tárgyalnak majd. Nézzük meg közelebbről, mit ír elő a harmadik ötéves terv a záluží Sztálin-Üzemek részére. A termelés összértékét nem keve­sebb mint 62,6, a munkatermelékeny­séget pedig 48,3 százalékkal kell nö­velni, míg az önköltségeket 10,2 szá­zalékkal kell csökkenteni 1961-től 1965-ig. Nem vitás, hogy komoly felada­tot rónak ezek a mutatók nemcsak az üzem vezetőségére, hanem min­den egyes dolgozójára. Természetes tehát, hogy az idei évet a harmadik ötéves tervre való előkészülés jegyé­ben akarják elkezdeni és befejezni. A MŰSZAKI PÁRTKONFERENCIA megkezdte tanácskozását. Bevezető­ben az üzem igazgatója. Vlastimil Pledrač mérnök foglalta össze a je­lenlegi helyzetet és kilátásokat. — Már a múlt évben sikerült 400 dolgozót helyettesítő, igen eredmé­nyes automatizálást bevezetnünk — mondotta többek között. Elsősorban az alaptermelési részlegeken korsze­rűsítettük a termelést, de most sor­ra kerülnek a melléktermékeket elő­állító. valamint az új részlegek is, ahol még nem tártuk fel egészen a |r.l -< v ->!»kot t '" ' "'kiA-at \ 7 üzembe helyezendő új részlegek mun­kaei'öknvéteinvénv'^Mck tv.u '.-sgaia­sa és a dolgozók alapos kiképzése, szaktudásuknak szüntelen növelése egyik alapvető módja a munkaterme­lékenység növelésének. — További fontos követelmény, hogy a termelésben dolgozó munká­sok nagyobb szakképzettségük ré­vén váilalni tudják az úgynevezett futólagos javításokat, melyeket ed­dig külön karbantartó csoportok vé geznek. Természetesen a karbantar­tóknak is növelniök kell szakképzett­ségüket s meg kell szerezniök egyéb szaktudást is, mely lehetővé teszi hogy szükség esetén a termelőmun­kában is részt vehessenek. Bevezet­jük a kétműszakos karbantartást. Ennek előnyei úgy hiszem magától értetődők Ján Vích mérnök a műszaki pro­blémákról szólt rövid tájékoztatójá­ban. Szerinte elsősorban a nyers­olaj feldolgozását kell növelni s ezzel párhuzamosan javítani kell a hajtó­anyagok minőségét, és a nyersolaj felhasználhatóságát maximálisan ki­használni. Egyik fő feladat az ún. fű­tőolajok megfelelő mennyiségű gyár­tása. A továbbiakban főleg arról volt szó, hogyan kell biztosítani az újabb fel­adatok teljesítését az üzem-irányítás szempontjából. TAPASZTALATAINK bizonyítják, hogy a bonyolult, komoly problémák megoldására az ipar mai gyorsütemű fejlődésében nem elég csak egyesek tapasztalataira támaszkodni, hanem módot kell teremteni a dolgozók tö­meges részvételének megvalósítására s az üzemben ún. komplex brigádo­kat ajánlatos létesíteni. A žáluži üzemben eddig 16 komplex-brigád dolgozik számos termelési, munka­szervezési és berendezési problé­ma megoldásán. Nem maradhat említés nélkül az az örvendetes tény sem, hogy a Sztá­lin-Üzemekben eredményesen teret hódít a dolgozók takarékossági ver­senye — az egyéni takarékossági számlák több mint 20 millió korona értékű megtakarítást mutatnak ki. Az egyes részlegek vezetői kon­rét javaslatokat tettek, melyek élet­beléptetése komoly gyarapodást je­lent az üzemre nézve. Stŕeleček elvtárs, a 02-es részleg vezetője elmondotta, hogyha növel­nék az oxigénkészülékek befogadó képességét, 1962 végéig 21,6 száza­lékkal nőne az oxigéngyártó részleg kapacitása. A dolog legérdemlege­sebb része az, hogy ez minden be­ruházás nélkül is véghezvihető. Mind­össze az oxigénkészülékek korszerű­sítéséről van szó. Ha ily módon növelhetnék az oxi­gén előállítását, eltekinthetnének egy alacsonynyomású sűrítő berendezés felépítésétől, ami közel 25 millió koronás megtakarítást jelentene. Hasonló javaslatokkal jöttek továb­bi műszaki dolgozók s pártfunkcio­náriusok, akik főleg a munkaszerve­zés. a munkafegyelem problémájával foglalkoztak. A KONFERENCIÁN szóba került az is, hogy mit ad a harmadik ötéves terv az üzem dolgozóinak? Felsorol­ták ezzel kapcsolatban a számos új lakást, kultűrberendezést, sporttele­pet, gyermekotthonokat és óvodát, ebédlőket, büféket, egészségügyi köz­pontot és más létesítményeket. A legkifejezőbb talán az a számadat, mely megállapítja, hogy az elkövet­kező 5 év folyamán ebben az üzem­ben egy főre 30 ezer koronát költe­nek különféle szociális berendezés építésére. Elhangzott számos javaslat, terv és szándék. A tanácskozás befejezé­séül a résztvevők határozati javas­latot fogadtak el, melyben — csak a lényeget kifejezve — vállalták, hogy mindent megtesznek a harmadik öt­éves terv jó előkészítése érdekében. határozatban mindez természete­sen konkrét feladatok formájában öl­tött testet. Szabó Géza kat felelősnek a termelés fokozá­sáért és ne legyenek megalkuvók a hibákkal szemben. A szövetkezet megerősítése és felvirágoztatása felé a föld minősé­gének javításán, az állattenyésztés növelésén, a jó munkaszervezésen és a szocialista munkaversenyen ke­resztül vezet az út. Ezt a határo­zatban is leszögezték. Sok szó esett a gyűlésen a ne­velési kérdésekről is. Helyesen lát­ják a problémákat, melyek az ideo­lógiai munka szakaszán megoldásra várnak, kiváltképpen a tudományos világnézetre való nevelés terén. Hogy az emberek minél haszno­sabban töltsék el szabad idejüket, ez sokban függ a tömegszervezetek munkájától is. A párt vezető sze­repe megnyilvánult abban is. hogy komoly gondot fordított a tömeg­szervezetek irányítására. Ezeknek élére taoasztalt párttagokat és fia­tal tagjelölteket választottak. A párt­bizottság állandóan foglalkozott mun­kájukkal, de ennek ellenére a Cse­madok és a CSSZBSZ néhány szép kultúrmegmozduláson kívül nem fejt ki egyéb aktív munkát. Külö­nösen az ifjúsági szövetség falusi szervezete tétlen. A CSISZ munká­jának irányítása a oártszervezet munkáiénak leggyengébb "ontja. A jövőben nagyobb pondot for­dítani a faluban a nők munkájának aktivizálására is. Mindez arra vall. hogy a szentesi pártszervezetnek a jövőben még na­gyobb gondot kell fordítania a ne­velőmunkára. a pártsajtó terjesz­tésére, a szövetkezeti munkaisko­lára, a kulturális és tömegpolitikai munkára. Meg kell találni az utat az emberek szívéhez, példás cse­lekedettel és okos szóval olyan em­bereket kell formálni, akik meg­állják helyüket az életben, akiknek megvan a munkához való jó viszo­nyuk, s meglátják ngvéni érdekeik mögött a közösség érdekeit. Major Ágoston A tisovai új brikettgyár évente több mint félmillió tonna brikett elő­állítását tervezi. Képünkön: A teplicei elektrotechnikai iizem szerelői­nek csoportja — a tisovai brikettgyár építésén résztvevő legkiválóbb kollektívák egyike. (J. Šaroch felv. - ČTK) Soha többé fasizmust Tizenöt év előtti eseményekre emléke­zünk. — A 'német fasiszta hadvezetőség a keleti arcvonalat már csaknem minden nap — „elasztikusan egyenesítette, hogy megrövidített fronttal előnyt nyerjen a szovjet hadsereggel szemben". Poprád, Brezno, Losonc, Léva, azaz Szlovákiának csaknem fele szabad Csehszlovákia volt. Már a Hitler propaganda minisztere, Goebbels által szajkóit csodafegyverben addig vakon hitt, félrevezetett polgárok Is látták, hogy a fasiszta hatalom nap­jai meg vannak számlálva s csak rövid idő kérdése, hogy a dicső szovjet had­sereg pozdorjává zúzza a minden embe­ri mivoltából kivetkőzött gyilkos fenevad seregeket. Csak Tiso plébános klerofasisz­ta burzsoá kormánya nem akarta látni. További emberéletek feláldozásával ked­veskedett a visszavonuló bősz hitleri fa­sizmusnak. 1315. február 19-én több mint 250 politikai foglyot, kommunistákat, an­tifasisztákat, ellenállókat adott át nekik. Köztük olyanokat is, akik felett az úgy­nevezett szlovák állam igazságszolgálta­tása már jogerős ítéletet hozott. — Gyorsan, gyorsan! — ordították az SS pribékek a bratisíavai fogházban a kora hajnali órákban s a foglyokat a földszintre hajszolták. Onnan azután har­mincas-negyvenei csoportokban a fog­ház udvarán előkészített, ponyvával fe­dett katonai teb»rautókba zsúfoltak ben­nünket a géppisztolyos SS-örök, — mon­dotta Krsák Géza, a volt politikai fog­lyok egyike, majd így folytatta: — A foglyok közül senki sem tudta, hová-merre visznek bennünket. Csak ak­kor vált előttünk ismeretessé, hogy Né­metországba megyünk, amikor autóink a Duna-hidon át haladtak. Déltájban Bécs­től 80—100 kilométernyire nyugati irány­ban Melknél amerikai vadászgépek gép­fegyvertuzzel támadták meg autókaravá­nunkat. Az SS-órök az útmenti árkokba ugráltak, minket automatikus fegyvereik­kel kényszerítettek, hogy az autókon ma­radjunk. De amikor már vér folyt a te­herautókból és az SS-ek között is saját veszteségük miatt pánik uralkodott, mit sem törődve a veszéllyel, leugráltunk az autókról és kötszerek híján törülközőink­kel és egyéb ruhadarabokkal akartuk be­kötözni sebesültjeinket. A SS-örök nem­csak kötszert nem adtak, de még minket is megakadályoztak a segélynyújtásban. Többen a helyszínen meghaltak. A súlyos sebesülteket az SS-ek a melki koncentrá­ciós táborba szállították s egész éjjel se­gélynyújtás nélkül egv barakban hagyták őket, ahol kiszenvedtek. Orvosi segítség­gel a legtöbbjüket még meg lehetett volna menteni az életnek. Minket élet­benmaradottakat — a könnyebb sebesül­teket js, akik el tudták titkolni sebeiket, előbb Melkbe, majd a mauthauseni ha'ál­I táborba hajtottak, ahol azután közülünk is még sokan elpusztultak ... Igv váltak 1945. február 19-én népUnk legjobb fiai: Ján Osoha, Karol Černoeky. Szabó István, Alexander Márkus, laco I.ečko, Jozef Reichel és m/'g sokan mások a végét járó fasizmus áldozataivá. Száraz József ^wssss/ssw, ŕ Róluk se feledkezzünk meif j akkor c XJ asonló cím alatt e helyen néhány héttel ezelőtt — amikor megkezdték a szö­§ vetkezetekben a zárszámadási elő­készületeket, foglalkoztunk már ^ azzal, hogy a szövetkezetekben a ^ zárszámadó taggyűléseken ügyel­^ jenek arra is, hogy több nő ke­^rüljön a szövetkezetek vezetőségé­ibe. Akkor felvetettük: miért ne ^ lehetne nálunk több nő szövetke­^ zeti elnök, vagy agronómus, hi­^szen már akad néhány olyan szö­vetkezet, melynek elnöke nem fér­^ fi, hanem nő. Persze most azt is ^hozzátehetjük, hogy amennyi nő ^ma a szövetkezeti vezetőségekben ^ van, az édeskevés, bár — hadd ^tudják meg a férfiak — a múlt ^esztendőben a szövetkezetek ál­dandó dolgozóinak 45,4 százaléka Š volt nő. ^ $ S hogy most, — annak ellenére, ^hogy nemrégen foglalkoztunk vele §— újra szóba hozzuk, ezt azért ^tesszük, mert a zárszámadások $ eddigi lefolyása nem sok ered­ményt hozott e tekintetben. Még ^mindig legyintenek a férfiak, ha farról van szó, hogy egy jól dol­$gozó, talpraesett, a földműveléshez |értő asszonyt beválasszanak a szö­vetkezet vezetőségébe. És rögtön § megvan az érv: Nem való asszony § funkcióba, nincs megfelelő szaktu­^ dásuk, élettapasztalatuk, meg aztán ^nincs az asszonynépnek autoritá­ssá sem. Hát ez nagy tévedés. ^Hány olyan férfi van, aki künn ^nagyhangú, a munkahelyén is sze­dret parancsolgatni, szigorúskodni, ^ de ha hazamegy és a felesége ki­$ nyitja a száját — reszket, mint ^a nyárfalevél és úgy meghunyász­kodik, akár a ma született bárány. S Hát, ha ilyen asszony, akinek jegyben megfelelő szak- és politi­čka! tudása is van, a szövetkezet ^ élére kerülne, tán nem lenne auto­^ritása? Volna ám, s azt hiszem, a ^lógosoknak, a munkakerülőknek is ^ „betenné" az ajtót! Persze — hogy ^ félreértés ne essék — nem csupán %az előbb említett kardos asszonyok érdemlik meg, hogy a falun vezető helyre kerüljenek. Ezt csupán azért említettem, mert ilyen ellenérvek is vannak az autoritással kapcso­latban. S hogy nem tudják elsajátítani a vezetés csinját-binját? Nem érte­nek a földműveléshez? Hát ez is nagy tévedés. Se szeri, se száma azon szövetkezeteknek — nem be­szélve az üzemekről, melyekben a nők oly bonyolult munkákat vé­geznek, amilyet férfikéz nem tud­na — ahol éppen a nők járnak az élen a szép eredmények elérésében, a szocialista munkaversenyben, sőt Szlovákiában, az igrami szövetke­zetben (szenei járás) éppen a nők voltak azok, akik megalakították a mezőgazdaságban az első szocia­lista munkabrigádot. Azok a nők, vagy asszonyok, akiknek a férjük is megadja a lehetőséget a tanu­lásra, úgy értve, hogy a házkörüli munkát is megosztja velük, segít a takarításban és egyéb munkában, az a feleség, az az asszony fejlőd­het, tanulhat, mert jut ideje eljár­ni a szövetkezeti téli iskolára, könyveket olvashat, nem marad el a fejlődés ütemétől, benne élhet a közösség problémáiban. Ezekből a nőkből bátran választhatunk akár elnököt is, attól sem kell félni, hogy a tönk szélére juttatja majd a szövetkezetet. Azok a férfiak, akik több éven át vezetik és jól irányítják a szö­vetkezeteket, sem az ujjukból szopták a vezetéshez szükséges dolgokat. Hogy jó vezetőkké vál­tak, az részben az adottság, majd az állandó tanulás és a gyakorlat eredménye. S éppúgy megvan, megtalálható mindezen tulajdonság a nőkben is, a tanulásra viszont lehetőséget kell nekik adni. Nos, erre azt mondhatnák: A nő nem csupán nő, egyben anya is, yyermekeket nevel, van elég mun­kája, gondja, ha hazamegy a ha­tárból, hogyan jutna ideje még ta­nulásra is. Nagy általánosságban azt mondhatnánk, igazuk van azoknak, akik így vélekednek. De miért van igazuk? Mert nem köny­nyítenek a nők, az anyák gond­ján a szövetkezetek, a helyi nem­zeti bizottságok. Természetes, hogy nem könnyű a dolga az olyan anyának, aki három gyermek mel­lett rendszeresen el akar járni a szövetkezetbe, de nincs a faluban sem bölcsőde, sem óvoda. Hát persze, az ilyen helyzetben dolgo­zó asszonynak kevés ideje jut ta­nulásra, szórakozásra. Itt megint csak a férfiak segíthetnek, hiszen a helyi nemzeti bizottságokban is ők vannak többségben, nekik kel­lene harcolniok azért, hogy falu­jukban minél előbb óvodát, bölcső­dét létesítenek, hogy könnyítse­nek az asszonyok munkáján. Egy kis jóakarattal tehát segít­hetünk a bajokon, megteremthet­jük az alapjait annak, hogy a jö­vőben falun is több nőt állítsunk felelős posztokra. Mert nem saj­nálatos tény, hogy a múlt esz­tendő végéig Szlovákiában a 2727 szövetkezet közül csak 11 EFSZ­nek az elnöke nő? Hol van itt az arány, hol itt az igazság, amikor a szövetkezeti dolgozóknak csak­nem fele nő. További funkciókból is igen kevés esik a nőkre. Ösz­szesen 9 agronómus és 22 zootech­nikus kapott helyet a kétezren fe­lüli szövetkezetben a nők közül. Csoportvezetői funkcióban valami­vel jobb a helyzet, mert 280 szö­vetkezeti munkacsoport élén asz­szony áll. T dőszerű erről beszélni és nem árt egy kis figyel­meztető, hiszen most folynak a zárszámadások, az évzáró taggyű­lések, melyeken megválasztják a szövetkezetek új vezetőit. Ragad­juk meg az alkalmat, köszörüljük ki azt a csorbát, amit eddig e té­ren ejtettünk s ne feledkezzünk meg arról, hogy a nők — úgy ahogy becsülettel helytállnak a munka bármely szakaszán — a ve­zetésben sem okoznak majd csa­lódást. Méry Ferenc JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 4.

Next

/
Thumbnails
Contents