Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-19 / 49. szám, péntek

IjŔJ szó Fejlődik a helyi ipar A kassai járásban egyre kevesebb dolgozó kénytelen a járási székhelyre utazni az egyes szolgáltatások igénybevétele céljából. Ugyanis a legszükségesebb szolgáltatásokat ma már majd minden községben megtalálhatjuk. A járás községeiben 12 borbélymühely, 9 kovácsműhely, 1 női szabóság, 15 köművescsoport, 12 cipőjavítómühely, 12 asztalosmühely, 6 férfiszabóság, 3 festő- és mázolóműhely, 35 különböző további műhely szolgálja a a dolgozók érdekeit. Ezeket a kisüzemeket a lakosság nagyon dicséri. A kisüzemek száma a járásban állandóan szaporodik és javul munkájuk minősége. Jól esik hallani az ilyen intézkedésekről A rakottyási EFSZ 1960. február 13-án megtartott taggyűlésén figyelemre méltó és örventfetes határozatot hozott. 1960. január l-től érvénybe lépteti a családi pótlék fizetését. A taggyűlés egyhangú határozata, hogy az első gyermekre havi 50.—, a másodikra 60. — , a harmadikra 80.— és a negyedik gyermekre 100 korona pótlékot juttat. A szövetkezet gazdaságilag anynyira megerősödött, hogy a jóváhagyott gyermekpőtlékot minden nehézség nélkül folyósítani tudja. Örvendetes, hogy a határozat ellen egyetlen ellenvetés sem merült fel, még a gyermektelen tagok is örömmel fogadták ezt az igazán szép intézkedést. Kocsis István, tanító. A helyi anyagok feltárásánál még nem történt meg minden intézkedés, de így is működik Kassán és Sokol'on mezei téglaégető, amelyben a múlt évben 120 ezer jő minőségű téglát égettek. E jó kezdet alapján az 1960-as évben egymillió tégla kiégetését tervezik. Ezenkívül Kostol any n. Hornádomon kavics és homok kitermelés folyik, Miszlukán kőbánya, Alsómislyén kőbánya működik, Hýľovon pedig seprükészítő-üzem létesül. A kavics- és homokbányákban 8600 köbméter anyagot termeltek ki. A miszlukai kőbánya 4000 köbméter kemény követ, az alsómislyei kőbánya 3280 köbméter követ termelt. Hýľovon hat mázsa vesszőből készítettek seprűt. A kassai járás területén 112 ilyen kisüzem működik. Az 1960-as évben 72-vel tervezik bővíteni a kisüzemek hálózatát. Iván Sándor, Kassa A novákyi bányászok is felkészülnek Felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére a novákyi bányászok 14 szocialista munkabrigádot alakítottak. A brigádok becsületesen 'eljesítlk kötelezettségvállalásaikat. Januárban terven felül 4123 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. A Béke-bánya fiataljai elhatározták, hogy februárban és márciusban egyezer tonna szenet fejtenek terven felül, hogy hozzájáruljanak a Lehota-bánja lemaradásának behozásához. Moteslky Árpád, Prievidza Izete kulturális élete A művelődési otthon nálunk is arra törekszik, hogtj a falusi fiatalok a tél folyamán művelődjenek és kulturális keretek között szórakozzanak. Községünk alig hatszáz lelket számol, de az EFSZ segítségével már több mint hatszáz kötetes könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. De más művelődési lehetőségek is találhatók. A „Jednota" fogyasztási szövetkezet és a művelődési otthon jó összmunkája nyomán a múlt évben televíziós készülék került a kultúrházba. Hetente közel százan nézik a televízió műsorát. Vasárnaponként pedig filmelőadás van a művelődési otthonban, mert az EFSZ kulturális alapjából vetítőgépet vásároltunk. Rendszerint 100-120 néző előtt pereg a film. A vetítés szüneteiben tájékoztatót előadásokat hallanak a mozilátogatók. Legutóbb a Nemzetvédelmi Testület egyik tagja tartott előadást a közlekedés szabályairól. Legutóbb a „Kullogók" című színjátékot mutatták be többkevesebb sikerrel. Az egyik tevékeny ifjú kezdeményezése nyomán pedig táncés illem-tanfolyamot rendezett a művelődési otthon. A szövetkezeti munkaiskola is megkezdte működését. Az előadók is gyakorta látogatják községünket. Legutóbb Kucsa elvtárs, a lontói állami gazdaság vezetője tartott előadást a takarmánytermelésről és a takarmányok keverésének módjairól. A tanítók pedig pedagógiai előadásokat tartottak a szülők számára. HRUBJÄK EMIL, Kubáňovo Egyhangúlag A Csiffári Egységes Földmuvesszövetkezet február 11-én tartotta évzáró közgyűlését, melynek legfőbb pontja az 1960-as évi termelési terv és a harmadik ötéves terv ismertetése volt. A tervek megvitatása után a tagság egyhangúlag hagyta jövá azok kidolgozását. Puszty János, Csiffár | Tavasz előtti gondok Nagykéren iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Nagykéren a szövetkezet kiszélesítésével nemcsak a földalap és a taglétszám gyarapodott, hanem azzal párhuzamosan a gondok is lényegesen megnövekedtek. Ezelőtt ötszáz és egynéhány hektáron, most meg több mint 1100 hektáron kell megszervezni a gazdálkodást és biztosítani a termelés fokozását. — Nem könnyű feladat ez számunkra — mondja Valaška Ferenc agronómus —, hiszen még a munkacsoportokat sem szerveztük meg és a szükséges vetőmagot sem sikerült biztosítanunk. — Hát a belépő gazdák nem hoztak elegendő vetőmagot? — Dehogy hoztak, hiszen a földjük után járó állatállományt, takarmányt sem összpontosították. így persze komoly fejtörést okoz a szövetkezet vezetőségének, hogy a terv szerint biztosítsa a termelést és egyúttal A SZÖVETKEZET TAGJAI SZÁMÁRA A MAGASABB ÉLETSZÍNVONALAT. Természetesen nagy hiba lenne, ha a tagság csak a vezetőségben és nem saját sorai között keresné a fontos kérdés megoldásának lehetőségeit. Azok az EFSZ-ek is, amelyek most gazdag részesedést fizetnek, csak azért tudnak boldogulni, mert a tagság jószágán, felszerelésén és földjén kívül lelkesedését, a gazdálkodásban szerzett évtizedes tapasztalatait is bevitte a szövetkezetbe. Ezzel szemben a nagykéri gazdák elenyésző mennyiségű vetőmagot és legrosszabb állataikat adták a közösbe. Amikor a minap Szmatana elnök kíséretében végig jártam a szövetkezet mezőgazdasági épületeit, az istállókban minden előzetes magyarázat nélkül könnyen észrevettem, mely állatok kerültek a közösbe az új belépők tenyésztéséből, öreg, elerőtlenedett, meddő tehenek, soványak, hogy csípőjükre akár a kalapot is rá lehet akasztani. Milyen hasznot várhat a szövetkezet ezektől az állatoktól? Hiszen a beléjük fektetett takarmányok és a munka értékét sem képesek visszatéríteni. Ez az állomány aligha segítette volna elő régi gazdájuk életszínvonalának emelkedését. A jobb karban levő üszőket, a jól tejelő teheneket az új belépők közül a legtöbben más községbe adták el, holott a helyi szövetkezet jobban megfizetett volna a terven felüli összpontosított állatokért. Szőke András is azok közé tartozik, akik egy malacot sem vittek a szövetkezetbe és noha tavaly októberben írta alá a belépési nyilatkozatot, eddig még egy órai munkát sem végzett a közösben. SZOMSZÉDAI EGÉSZEN MÁS EMBEREK, pedig még ők sem látnak tisztán az ú; életben, de egészséges következtetéseik arra mutatnak, hogy előbbutóbb beleilleszkednek a szövetkezet gazdálkodásába s megtalálják számításaikat a szövetkezet kiszélesedett családjában. Alkalmam volt Szőke András szomszédjai közül az egyik józan gondolkodású gazdálkodóval beszélgetni, aki így fejezte ki aggodalmait: — Tudom, ha előbb léptem volna be, ma már a gazdálkodásban is messzebb tarthatnánk. De nagyon bántott, hogy meg kell válnom állataimtól, mert olyan gondozásban, amilyenben én részesítettem őket, nem fognak részesülni a szövetkezetben. Azért léptem ily későn a szövetkezetbe. A szívemre hallgattam ... De hogy mégis elhatároztam magam, azt annak köszönhetem, hogy MOST AZ ESZEMRE HALLGATTAM, hisz esze is van az embernek és látja a fejlődést, mely utat tör a mezőgazdaságban. Azt hiszem, ismerősöm egyúttal többi gazdatársa nézetét, aggodalmát is tolmácsolta, melyből nem csendül ki a közös gazdálkodás iránti bizalmatlanság. Csak hát a parasztember konzervatív és fél az újtól, bátortalan, ha nem lát tisztán a jövőbe. Most a HNB és a szövetkezet, valamint a falusi pártszervezet feladata, hogy gondoskodjanak az új belépők neveléséről, mutassák meg nekik a közös gazdálkodás távlatait, a termelés sokrétű lehetőségeit. Ez biztosan eloszlatja kételyeiket és jobb kedvvel látnak munkához, ha látják, hogy a szövetkezet elsősorban saját boldogulásukat eredményezi. Lehet, hogy akadnak a vezetőségben olyanok is, akik nyomban nem találják meg a módját, hogyan kell felvenni a kapcsolatot az új belépőkkel. i PÉLDÁÉRT ÉS RECEPTÉRT NEM KELL A SZOMSZÉDBA MENNIÖK. Hisz a minap, hogy Negykér utcáin barangoltam. Bátora László fiatal kertésszel futottam össze, aki házról házra járt és a kertészeti munkák elvégzéséhez szükséges erőket írta össze, éppen a kertészeti csoportot szervezte. Meg is kérdeztem tőle, hány tagot sikerült szereznie. — Eddig huszonötöt — válaszolta —, de ha többre lenne szükségem, akár ötven is jelentkezne. Nos, itt a „recept" a kapcsolat megteremtésére. A csoportvezetők a fiatal kertésztől gazdag tapasztalatokat szerezhetnek az állandó munkacsoportok szervezésére. A faluban eddig működő kisebbségi szövetkezet vagyona több millió korona értékű, MEZŐGAZDASÁGI ÉPÜLETEI KORSZERŰEK. A tyúkfarm, mely 200 ezer koronán felül jövedelmezett, az új kacsaóllal és a nemrég létesített halastóval együtt gazdag bevételi forrást nyújt a szövetkezet tagjainak. Nagyon fontos azonban, hogy megteremtsék a gazdagon jövedelmező szarvasmarha- és sertéstenyésztés alapjait, amihez a növénytermelés szakosítására is szükség van, mert csak ez a két termelési ág biztosíthatja a sikeres belterjes gazdálkodást. Ehhez természetesen lelkes szövetkezeti tagokra, megfontolt gazdálkodókra van szükség. Szombath Ambrus 0)ondolalok egy bécsi levélről Tavaszi előkészületek o tajli szövetkezetben Az embernek néha az egyszerű, keresetlen szavakkal írt levél is sokat mondhat, bár írója csupán mindennapi életéről ad hírt, magánjellegű, családi események közlésére szorítkozik. A szerény igénytelenséggel fogalmazott mondatok emberek életkörülményeit, létfeltételeit, a sorsukat befolyásoló, irányító társadalom fejlődési fokát, sőt nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az illető ország gazdasági és politikai rendszerét is megvilágítják. így tehát akarva, nem akarva tipikus jelenségekről tesznek tanúságot, és ezért logikus következtetésekre jogosítanak fel bennünket. Az asszonyok a burgonya felszedését és osztályozását szorgalmazzák, i mivel idejében akarják biztosítani a jó minőségű vetőmagot. >> v^í*::i, S Február végére az összes istállótrágyát kihordják, s mivel a munka! egységekkel is takarékosan akarnak bánni, méréssel győződnek meg \ J egy-egy rakomány mennyiségéről. (Agőcs Vilmos felvételei) M

inap ilyen levelet volt alkalmam olvasni. A posta nem távoli, tengeren túli országból hozta. A levél feladója tőszomszédságunkban Bécsben - él, a címzett pedig Bratisíavában. A két város között oly csekély a távolság, hogy a lakosai közötti közvetlen hírváltást többnyire szavahihetőnek tekinthetjük. Mi a napi sajtó, a rádió útján objektívan értesülünk Ausztria életéről, a szomszédos országban végbemenő, sajnos kedvezőknek nem mondható fejleményekről. Tudjuk azt is, hogy lakosságát életünkről, a hazánk történelmében páratlan, rohamos fejlődésünkről torzító célzatossággal tájékoztatják. Nem célunk azonban, hogy e helyen szemléltető tényekkel alátámasztott statisztikai adatokat soroljunk fel, és a nemzetközi politika porondján lezajló eseményekre sem hivatkozunk. Mondanivalónk az említett bécsi levélre szorítkozik. Ez a levél helyenként olyan hangot üt meg, hogy a szárnyaszegettség e tanúságtételét csak mély sajnálkozással olvashatjuk. Beszámol a már úgyszólván napirenden megnyilvánuló lelkiismeretlenségről, az elburjánzott korrupcióról és gangsztereskedésekröl s arról, hogy a hivatalos közegek mindezt ölbetett kézzel tűrik. Tudjuk ezt, sőt azt is, hova vezet az ilyen „tolerancia", hiszen a legutóbbi hetekben Bécs és több osztrák város a ma már nyíltan előtérbe törő fajvédő, Hitlert dicsőítő, Anschlusst propagáló irányzatok színterévé vált. A levél tehát arról a nagy aggodalomról, elkeseredésről tanúskodik, melyet az e fejleményeket talán nem is teljes beletörödöttséggel szemlélő, becsületes osztrák dolgozók, a jobb, igazságosabb élet után vágyó kisemberek éreznek. B

écsi barátunk további soraiban arról számol be, hogy napjai csaknem kizárólag a mindennapi szükségletekért vívott küzdelemben telnek. Szabad idejét feleségével, szerény otthonában pihenéssel tölti, hogy másnapra erőt gyűjthessen. E házaspárnak szórakozásra alig van alkalma, erre már nem telik a keresetből. írja, hogy hosszabb idő után a Burg Színházban voltak. Szinte gyerekes örömtől lelkendezve közli, mily gyönyörű volt az előadás, de mindjárt azt is hozzáfűzi, hogy ilyen élvezetben sajnos csak igen ritkán lehet részük. Moziba is csak néhanapján mehetnek, mert a jegyek ára felborítaná a családi költségvetés egyensúlyát. Íme, ilyen hát az agyondicsért nyugati kultúra vérszegénységről tanúskodó kórképe. Hazánkban a színház, mozi, koncertek, kiállítások, a népünk kulturális fejlődését tervszerű rendszerességgel támogató különféle rendezvények látogatása már mindennapi életünk elválaszthatatlan tartozéka lett. Ez ma már nemcsak a prágaiak, bratislavaiak, brnóiak kiváltsága. Köztársaságunk csaknem valamennyi kerületi, de számos járási székhelyén is állandó színtársulat működik. Színművészeink ezenkívül nagyobb üzemek dolgozóihoz, a közlekedési vonalaktól távol eső falvak népéhez is elviszik a művelődés, a felvilágosodás e hathatós eszközét. A mozik egyre nagyobb kiterjedésű hálózatáról említést sem kell tennünk, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy hazánkban alig akad falu, ahol ne volna kultúrház és benne filmek vetítésére alkalmas terem. Ami pedig a legfontosabb, a jegyek ára oly csekély, hogy nemcsak a jól kereső dolgozók, hanem nyugdíjasok, katonák, diákok, röviden kivétel nélkül mindenki megengedheti magának a színház, a mozi stb. látogatását. Majdnem minden üzem, hivatal, intézmény a dolgozók vállalati alapjában e célra előirányzott összegért évi belépőjegyet vált, úgyhogy alkalmazottai évente többször ingyen látogathatják a legkiválóbb művészeink közreműködésével előadott drámákat, operákat stb. E

gy kissé elkanyarodtunk bécsi barátunk levelének tartalmától, de szolgáljon mentségünkre, hogy ez a bár igen hézagos összehasonlítás, szükséges, mert élesebb fénybe állítja azt ami tipikus, ami tehát, — mint már mondottuk - logikus következtetésekre jogosít bennünket. Ami azonban leginkább elszomorít, söt megdöbbent e levélben, az az embert csak a nyereséghajsza eszközeként számításba vevő rendszerről az álhumanizmus álcáját lerántó következő néhány szóban sűrűsödik váddá: „Feleségemmel együtt örülünk, hogy nincsenek gyermekeink. így valahogyan mégis csak átevickélünk ezen az életen ..." Egyszerű, keresetlen, de sokatmondó szavak. Mennyi bánat, mennyi lemondás, sohasem teljesült óhaj, mennyi könnybefult megtorpanó lázongás rejlik e szavak mögött. Mily könyörtelen, sivár, megalázó az ilyen élet, amely az embert a legnagyobb, legemberibb boldogságtól - a gyermektől fosztja meg. Ez a tény nem kíván bővebb magyarázatot. Az ilyen lélektipró kényszer csak visszataszító lehet a Szovjetunió vezette hatalmás szocialista táborban élő embernek, aki szemtanúja a nőről, az anyáról és gyermekéről való leggyengédebb, legmesszemenőbb gondoskodásnak. Mindezt azért tesszük, hogy biztosítsuk az anyák korlátlan lehetőségét az alkotó munkában, a kulturális fejlődésben, a politikai és közéleti tevékenységben való egyenjogú részvételre, de egyben minden eszközzel még szebb, még boldogabb jövő felé egyengetjük gyermekeink útját. A

z ilyen valóban emberi magatartás gyönyörű szimbóluma a berlini Treptow-parkban felállított hősök emlékműve. A hatalmas szobor szovjet katonát ábrázol, aki jobbjában óriási pallost tart és balkarján mosolygó kisdedet emel a magasba. Igen, lesújtott és lesújt a szovjet pallos minden gonosztevőre, aki ártatlan kisdedeket sem kímélt meg a gázkamráktól, a mészégető kemencéktói, az atomháláitól. De a szovjet ember és vele együtt a hatalmas, legyőzhetetlen béketábor embere ugyanakkor jövőnk zálogát — a gyermeket magasba, a nap fénye felé, a maradéktalanul szebb, boldogabb élet felé emeli. KOLÁR MARCELL fíJ SZÖ 5 * 1060. február