Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-18 / 48. szám, csütörtök

Lázas tevékenység iskoláinkban Pazar új iskolaépületben székel Dunaszerdahelyen a magyar és szlovák tannyelvű tizenegyéves iskola. A tágas, levegős, korszerűen berendezett tantermeket széles nyalábokban árasztja el a napfény, és a látogatónak télen is az a benyomása, mintha itt állandóan verőfényes tavasz volna. Ez a tavasz nemcsak jelképes, hanem a valóság pontos meghatározása. Soha még hazánkban annyi gondot nem fordítottak a tanulóifjúság nevelésére, mint most, a felszabadulás utáni ötéves tervek idején. Ezért merjük állítani, soha még ilyen tavasz hazánkban nem volt. Iskoláinkban az alkotás lázas tevékenysége tartja ma fogva az igazgatót és tanítót egyaránt. E lázas tevékenység szoros összefüggésben van a párthatározat megvalósításával, a politechnikai neveléssel, az élet és az iskola kapcsolatának szorosabbá tételével. Amikor belépünk az iskolaigazgató irodájába, Varga Lajos igazgató néhány tanítóval éppen az asztalon levő irományok fölé hajolva tanulmányozza a legutóbbi ülések jegyzőkönyveit, határozatait. Ezekből kiderül, hogy a tanítók még a félévi szünidőt is fontos problémák megtárgyalására használták fel. Valamennyi kérdés közül természetesen a politechnikai nevelés problémája domborodik ki. Az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbá tétele azonban nemcsak abban merül ki, hogy a tanulóifjúság közelebb keVörös Gizella rüljön a technikához, a természettudományokhoz, hanem eszmei síkon is olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megértse, mit jelent a szocializmus, a párt, tudja, milyen harcot kellett folytatnia a munkásosztálynak, amíg átvette a hatalmat. Ezért van szükség új tankönyvekre, a tanítás új módszereire. Mindez együtt komoly feladatot ró a tanítókra, hiszen nekik is állandóan tanulniok, képezniök kell magukat, ha lépést akarnak tartani a rohamos fejlődéssel. Minderről .néhány percnyi ottlétünk alatt esik szó, Krnet elvtárs, a tanfelügyelő, Varga elvtárs az igazgató, Barta és Vargha tanító elvtársak magyarázzák mindezt a vita hevében, amely hirtelen kialakul, és amelyről mégis az a benyomásunk, mintha csak folytatódnék az a jóindulatú, élénk véleménycsere, ami hetek, hónapok óta tart iskoláinkban a szocialista ember neveléséről. Varga igazgató elvtárs a félévi osztályértekezleten írt jegyzőkönyvet adja át nekünk, amely tömören összefoglalja a IX. osztály tanulóinak előrehaladását a termelés alapjainak az elsajátításában. Ezt a jelentést alátámasztja a konzervgyárnak február 8-án keltezett, az iskolához szóló levele. A levélben többek között a következőket olvashatjuk: „Az említett osztály tanulói 1959. október 1-től rendszeresen felkeresték üzemünkben a baromfikonzerváló részleget. Az üzem vezetősége és dolgozói örömmel fogadták őket, noha a tanulók kezdetben bizony kissé ügyetlenek voltak, hovatovább azonban mind jobban érdekelte őket a munka, megszerették és példásan teljesítették feladataikat, amiről az a tény is tanúskodik, hogy 560 órát dolgoztak le 12 700 korona értékben. Ezzel lehetővé tették a vállalatnak 1848 korona megtakarítását a béralapon. Az üzem vezetősége kötelezi magát. a jövőben lehetőségeihez mérten még többet fog .'törődni az önök tanulóinak politikai nevelésével, hogy munkahelyeinken minél több, társadalmunk érdekében hasznosítható ismeretre tegyenek szert." Ezután néhány fontos adat iránt érdeklődtünk, amelyeket Varga elvtárs készségesen bocsát rendelkezésünkre. Megtudjuk, hogy az épület 27 tanterméből a magyar tannyelvű iskola 12-őt használ, a többivel a szlovák iskola rendelkezik. Ez érthető, miután az utóbbinak 921, az előbbinek pedig 647 tanulója van. Szükséges azonban itt megjegyezni, hogy Dunaszerdahelynek még egy 9 évfolyamos magyar iskolája is van, amely 760 tanulót tart számon. Kmeť elvtárstól, a tanfelügyelőtől tudjuk meg, hogy a szlovák és magyar iskola között kifogástalan az együttműködés. Annak érdekében, hogy a magyar iskola tanulói jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet. Pavlovié Ondrej szlovák tanítót a szlovák nyelv tanítására áthelyezték a magyar iskolába. Pavlovié elvtárs kifogástalanul beszél magyarul is. Az áthelyezés a tanév elején történt, s azóta a tanulók szlovák nyelvtudásában határozott haladás észlelhető. Ami a tanulók magyar nyelvtudását illeti, arról Barta elvtárs, a XI. A. osztály főnöke ad felvilágosítást. Szó szerint ezeket mondja: — A vidékről érkező tanulók — akik a IX. évfolyamba lépnek, — túlnyomórészt nemcsak szlovákul ném tudnak, de hadilábon állnak a magyar helyesírással is, fogalmazási készségük pedig egészen gyönge. Komoly erőfeszítésre van tehát szüksége a tizenegyéves iskolának, hogy behozza azt, amit a tanulók a vidéki iskolákban elmulasztottak. E komoly hibák hallatára szükségesnek éreztük, hogy beszéljünk néhány tanulóval. Miután a fiúk nagy része tavaly a nyolcadik osztályból a szakiskolába ment, az iskola harmadfokú tanulóinak zöme lány, így hát két diáklány került e beszélgetésnél előtérbe. Mindkettő 17 esztendős, értelmes, igen szerény magatartású tanuló, kérdéseinkre habozás és minden zavar nélkül válaszolnak. Tekintetük nyílt, hangjuk közvetlen, minden szavukat derű és fegyelem jellemzi. Beszélgetésünk rövid ideje alatt egyetlen percre sem tudtunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a lányok, akik néhány hónap múlva érettségiznek, alapjában most teszik le az érettségit, az élet és az iskola közti kapcsolat tantárgyából. Bevalljuk, e beszélgetésből sokat, nagyon sokat tanultunk. A sötétszőke, nyúlánk Vörös Gizellának apja a második viágháborúban meghalt. Nevelőapja Andics Benedek, a balonyi szövetkezet sertésgondozója. Tavaly 800 munkaegysége volt, s ebből ő az iskolai szünidőben közel 40 munkaegységet dolgozott le. Segített az aratásnál. Hogy kapnak-e a tagok évvégi részesedést, arra nem tud határozott választ adni. Ezzel szemben igen határozott, amikor pályaválasztásáról esik szó. — Nyitrára megyek — mondja — a mezőgazdasági főiskolára. Engem különösen a növénytermesztés érdekel. Az a helyzet - folytatja tűnődve, — hogy szükség van ma komoly szakemberekre, a gépesítés, a talajjavítás ezt megköveteli. A nagy földterületeken nézetem szerint csak úgy lehet eredményesen gazdálkodni, ha az embernek szakismerete és széleskörű áttekintése van. Mindezt pedig csak tanulással és szorgalommal szerezheti meg az ember. Végül is nagyon jól látom, milyen erőfeszítések folynak szövetkezetünkben is, hisz az elnök nemrég egyhónapos tanfolyamon volt. De hát mindanynyian jól tudjuk, hogy ilyen tanfolyam bizony kevés. Elámulva e tájékozottságon és határozottságon még feltesszük neki a kérdést, hisz-e a szövetkezeti gazdálkodás jövőjében. Vörös Gizella a 17 éves diáklány ekkor jön első ízben zavarba. Pár pillanatig úgy néz ránk, mintha tréfálnánk, majd hirtelen elmosolyodik. — Hiszek - feleli meggondoltan — mint ahogy nevelőapám és édesanyám -is hisznek a szövetkezetben. Hisz mindenben támogatnak, hogy tanulhassak és hogy tanult mezőgazdász legyek. A másik diáklány, Zöld Ilona feleleteiben semmiben sem maradt le társnője mögött. Otthon nyolcan vannak testvérek, apja a sárosfai állami birtokon állatgondozó. Öccse kőműves-tanonc, bátyja, aki épületlakatos, Ostravára ment egyévi bányamunkára. Még nem tud részleteket mondani ostravai életéről, mert még csak január 1-től dolgozik ott, de leveleiből ítélve jól érzi magát munkahelyén. Többi testvére fiatalabb nála. Nevetve mondja: — Majd ha megnőnek, pályát választanak. Én érettségi után vegyészmérnöknek megyek. Eltekintve attól, hogy jól tudom, a kémiának nagy jövője van, a döntő elhatározást mégis a műhelymunka, a vegyi kísérletek érlelték meg bennem. Éppen ezért a kötelező kémiai órákon kívül a kémiai kört is látogatom. A továbbiak során megtudjuk, hogy félévi bizonyítványában mindössze két kettes van, a többi tantárgyból kitűnő osztályzatot kapott. — Sajnos, — teszi hozzá önkritikával — éppen a szlovák nyelvből és az ábrázoló geometriából kaptam kettest, de tudom, hogy szorgalommal a mulasztást behozom. Ärra a kérdésre, vajon szülei támogatják-e elhatározásában, így válaszolt: — Szüleim, akik egykpr részaratők voltak, tanulmányaimhoz minden segítséget megadnak. Családunkban én vagyok az első, aki főiskolára kerül. Érthető, hogy szüleim sok reményt fűznek hozzám, én pedig mindent elkövetek, hogy várakozásukban ne csalódjanak. A hang, a mód, ahogy ez a két diáklány beszélt a pályáról, az életről, azt bizonyítja, hogy a dunaszerdahelyi iskola tanulói szoros kapcsolatban állnak az élettel. Ennek bizonyítására még számos példát hozhatnánk fel. A konzervgyárban Bartal János elvtárs üzemvezető azt állítja, hogy a diáklányok szívesen időznek a keltetőbért és gonddal, sőt most már hozzáértéssel segítik a kis csibéket a tojásból a világra hozni. Egyébként a többi munkafolyamatba is örömmel bekapcsolódtak. Az a nézete, hogy ezek a tanulók kiváló munkásokká válnának és idővel bizonyára újítók lennének. A most következő félévben az üzem gondoskodik a diákok megfelelő munkaruhájáról és a szükséges munkaeszközökről is, hogy még jobban és könnyebben sajátítsák el ä munka fogásait. Ezenkívül a munkavezetők figyelemmel fogják kísérni a diákok tanulmányi előmenetelét is. A dunaszerdahelyi szövetkezetben Izsmán Géza elnökkel és Darnay Sándor agronómussal beszélgettünk a diákokról. Az elvtársak dicsérik a diákok munkáját. Ősszel például a kukorica- és dohánytörésben segítettek, továbbá a burgonyaszedésbe is bekapcsolódtak. Most a téli hónapokban a takarmány előkészítésébe avatják be őket, továbbá az .állatok és istállók szakszerű tisztántartásába. A diákokat szaktanító irányltja a munkában. Tavasz beálltakor a munka, a gyakorlati tanulás persze változatosabb lesz. Az elnök és az agronómus hangsúlyozza, a szövetkezeti tagoknak igen tetszik az, hogy a diákok szoros kapcsolatba kerülnek a gyakorlati munkával. Ez nemcsak azt jelenti, hogy megtanulnak dolgozni, hanem azt is, hogy mint tanult emberek megbecsülik a fizikai munkát végző dolgozót. SZABÓ BÉLA Zöld Ilona U TÖRÖK ELEMÉR: REMÉNY EMEL... Érhet ma szó jogtalan vádoló, akkor is mondom t nékem már jó, hitem ércből való, szívemben remény székel s mint az aranyló nap, tele van vérem £ tűz hevével. í\ Remény emel b magasra fel, igaz szív, tiszta szándék, q s hit vezet férfikorom í? dús tavaszán i; megvívni érted ű , ember-harcom: hazám! S érted is ember, C ki hamu és pernye leszel, q ha milliárdnyi társad C nem kiáltja: sj állj, ne tovább! az élet élni akar, ő ne törjön rá poklok lángja, D s vérzivatar! 1 ' š • "•

: 1 ' * 4É JL i A. gjjf&uBí^MwasaraEC" gajgs8ffnBM I^VWÄ ' V- - ä * M JÉ* • W * TfflSi íni IP^MMÉ (11 iKLl ffajfe, TTOIMMH IP' rSP^SsSHS&S;'''- '''ÜHW ^^te^^iipStíBi^^,^ - - • - vSSPI^ísSS Karel Hájek: A lidicei gyerekek viss átérte hazánkba. Bölöni György: Hallja kend Táncsics Távol szeretett magyar hazájától, a náciktól megszállt Párizsban írta az 1942 —44-es években a tavaly szeptemberben elhúnyt igényes író és nagy kultúrájú irodalompolitikus Táncsics Mihályról, a magyar nép nemzeti szabadságáért és függetlenségéért harcoló forradalmárról, a (még nem tudományos) szocializmus első hirdetőjéről szóló terjedelmes életrajzát. A szerző azonban nem egyszerűsítette le munkáját Táncsics alakjára és a vele szorosan összefüggő eseményekre. Az 523 oldalas mű legnagyobb előnye, hogy híven ábrázoija és felöleli a XIX. század jóformán egész korszakát (Táncsics 1799-ben született és 85 éves korában hunyt el), melyben Táncsics élt, dolgozott. Itt mindjárt hozzátehetjük, hogy Táncsics közszereplése nem terjedt ki csupán a mai Magyarország területére, hanem megfordult Bratislavában, Nyitrán, Trnaván, Kassán, a Szepességben, Erdélyben, futólag Prágában, hosszasabban Bécsben, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Angliában. Ez a nyugat-európai, különösen franciaországi tartózkodás forradalmi robbanásaival, társadalmi (osztály-) harcaival Táncsics fejlődésére jelentős hatással volt. Bölöni György műve tehát nemcsak egy jelentős magyar forradalmár feszültséggel terhes élettörténetét és ívelő küzdelmeit tárja az olvasó elé, hanem a hős személyén keresztül betekintést nyújt több kelet-, közép- és nyugat-európai állam eszmeáramlataiba, társadalmi mozgolódásaiba és életformájába. A mü lényege mégis az, hogy Bölöni hozzásegít a XIX. század akkori magyarországi történetének, a földtelenek állandó földéhségének a munkásmozgalom kezdeti lépéseinek, a nemzetiségi kérdés és általában az 1848. év körüli események jobb megértéséhez. Hisz Táncsics, a népvezér, volt jobbágy, iparoslegény, a későbbi író, lapszerkesztő, képviselő és jelentős politikai személyiség — aki azonban sohasem idegenedett el népétől, osztályától -» szerepének ismertetése nélkül az olvasó csak hiányosan, ha nem egyoldalúan ismerné a magyar történelem e dicső korszakát. Mint A Munkások Újságja (tartalmát tekintve azonban nem munkás-, hanem parasztújság) szerkesztője először ad őszinte hangot a magyar sajtó történetében a magyar proletárok, nincstelenek, jobbágyok és a nyomorúságos sorsban továbbtengődő már „felszabadított" parasztok keserves jajszavának, óhajának és panaszos sirámainak. Nem csoda, ha a feltörő reakció e lapot az első lehetséges alkalommal betiltotta. Bölöni könyve a felszabadult Magyarországon először 1946-ban jelent meg. Noha hamar szétkapkodták, második kiadása csak tavaly látott napvilágot. Jelen ismertetésünknek az is időszerűséget kölcsönöz, hogy előkészítés előtt áll a könyv cseh fordítása. A mű a tudós alapos ismereteire támaszkodva szenvedélyes marxista elemzéssel és művészileg érdekes tormában helyezi az olvasó érdeklődésének középpontjába a magyar nép által forrón szeretett, néha naiv, de mindig elvi sikon küzdő Táncsicsot, akinek hányatott élete ma is tanulságos figyelmeztetés, hogy a tőkés osztály ellen következetesen és egészen addig kell harcolni, mlg hatalma legutolsó maradványait is át nem adja a dolgozóknak — a nép túlnyomó többségének. A nemzeti szabadságért küzdő Táncsics az örök hazafi és forradalmár alakját példázza, aki kora társadalmi viszonyai közepette bátran állt ki a magasabb fokú társadalmi rendért. Érthető, hogy a magyarod között Táncsics neve szorosan összefügg a szabadság, jobbágyszabadftás és a forradalom ügyével. Figyelemre méltó tény, hogy a szerző — eredményesen és plasztikusan — gyakran tesz összehasonlítást a XIX. századnak és a XX. századnak Magyarország dicső felszabadításáig térjedő korszaka között. Külön kiemelem, hogy Bölöni müve alaposan megismerteti az olvasót a világosi fegyverletével utáni (sokáig szándékosan elhallgatott és elködösltett) magyar eseményekkel, a reakció győzelmével, a Habsburgelnyomással, a kiegyezés-korabeli hiú ábrándokkal. Az uralomra kerülő reakció végül az agg Táncsicsot is megtörte. Bölöni tiszteli, szereti korrajzának hősA. Amikor a kor komor hátterét rajzolja. Dosztojevszkijt juttatja eszünkbe. Amikor hőse feleségéről, gyermekeiről, Lajoskáról Ir, egy szerető család heve melengeti. Pedig de sokszor szenvedtek ínségben, sötétségben, hidegben, börtönben, bujdosásban. Érdemes könyvre esett az Állami Politikai Könyvkiadóvállalat választása, mert a Táncsics-könyvet szoros politikai, történelmi kapcsolatok fűzik Szlovákia történetéhez. Feltehető. hogy a cseh és szlovák olvasók körében is megérdemelt sikere lesz. SZILY IMRE Az ostravai Állami Színház a város felszabadítása évfordulójának napján, április 30-án bemutatja Peter Karvaš: Éjféli mise című drámáját. (CTK) Á prešovi kerület 757 népkönyvtára közül a Nižný Trhovec-i falusi könyvtárat, mjnt a legjobbat kitüntették a „Példás népkönyvtár" címmel. A 72 házszámból álló község könyvtárának 1600 kötete van és tavaly 2 ezer könyvet kölcsönöztek ki. (CTK) ÚJ SZÖ 7 * 1060. február 16.