Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-18 / 48. szám, csütörtök

flz 1960. évi állam i költségvetés ismertetés e a nemzetgyűlésben i m ii wiiiwwritSaBBiirTMirTMWi wnri i i iiii mi Az 1960. évi állami költségvetés magyarázata a bevezető rész után a második fejezetben az 1959. évi gaz­dálkodás eredményeivel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: Az 1959. évi tervfeladatok teljesí­tése megnyilvánul a társadalmi ter­mék és a nemzeti jövedelem további növekedésében. Az ipari termelés a múlt esztendő­ben 10,9 százalékkal, Szlovákiában 13,5 százalékkal növekedett. A tervet 796 vállalat szárnyalta túl, és ezzel a társadalom 3 milliárd 888 millió korona értékű terméket nyert terven felül. Az építkezési munkála­tok terjedelme 15 százalékkal foko­zódott. A beruházási építkezés nép­gazdaságunkban 102 százalékra tel­jesítette a tervet és 15,6 százalékkal növekedett. 65 533 lakásegység ké­szült el, beleértve az egyéni építke­zés keretében épült 20 501 lakást is. Ez annyit jelent, hogy az 1958-as évhez viszonyítva 12 138 lakással több épült fel. A külkereskedelem 15,8 százalék­kal növekedett. A szocialista orszá­gok közötti együttműködés elmélyí­tése alapján 18,8 százalékkal meg­nőtt az árucsereforgalom ezekkel az államokkal. A gazdaság gyors fellendülését fé­kezte a mezőgazdasági termelés le­maradása. Ennek szintje mintegy 1,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1958-ban. A dolgozóink által elért sikerek az életszínvonal további emelkedésében nyilvánultak meg. A személyi fo­gyasztás hozzávetőlegesen 5 száza­lékkal növekedett. 2 milliárd 365 millió koronával többet fordítottunk az állami költségvetés keretében a kultúrára, az iskolaügyre, az egész­ségügyre és a szociális intézkedé­sekre, mint a megelőző esztendőben. A lakosság pénzbevétele majdnem 5 milliárd koronával emelkedett. A dolgozók ettől eltekintve az 1959. évi árleszállítás alapján az év fo­lyamán hozzávetőlegesen 2 milliárd 300 millió koronát takarítottak meg. A lakosság betétjei a múlt évben 2 milliárd 856 millió koronával gya­rapodtak. A vállalati takarékoskodás résztvevőinek száma 287 905 fővel emelkedett és elérte az 1510 719 főt. A dolgozók jó gazdálkodása a vál­lalatokban és a nemzeti bizottságok­ban kifejezésre jutott az állami költségvetés kedvező mérlegében, amely aktív. A harmadik fejezet azzal foglalko­zik, hogy az állami költségvetés mi­ként fogja biztosítani népgazdasá­gunk továbbfejlesztését. Az 1960. évi állami költségvetés tervezete alapján a bevétel 103 milliárd 593 millió koronát, míg a kiadás 103 milliárd 406 millió koronát tesz ki, vagyis a tervezett aktíva 187 millió korona lesz. A költségvetés az 1959­es évhez viszonyítva 8,5 százalékkal gyarapodik. Szlovákia költségvetése, a közpon­tilag irányított szakaszoktól elte­kintve 15 milliárd 457 millió korona bevételre és 19 milliárd 118 millió korona kiadásra számit. A nemzeti bizottságok költségve­tése 33 milliárd 42 millió koronát tesz ki, vagyis az állami költségvetés 32 százalékát. A nemzeti bizottságok költségvetése 9,6 százalékkal, Szlová­kiában 14,8 százalékkal növekszik. Az új területi felosztás a nemzeti bizottságoktól megkívánja, hogy rendkívül nagy figyelmet szentelje­nek az állami tervvel és a költség­vetéssel kapcsolatos feladataik tel- I jesítésének A nemzeti bizottságok j milliárdos értékekért felelnek és e j vagyont nagyon felelősségteljesen pontos nyilvántartás alapjfn kell ke­zelniök. Az idei állami költségvetést az a tény jellemzi, hogy a népgazdaság j gyorsabb iramú fejlesztése alapján az ipari termelés körülbelül április vége felé eléri a második ötéves terv j végére tervezett szintet. Ez megerő- i siti a harmadik ötéves terv bázisát j és megteremti a - szocialista ország- j építés gyorsabb befejezésének anya­gi és pénzügyi forrásait. Az állami költségvetés bevételei­ből 86 százalékban részesül a szo­cialista szektor. Az állam pénztárába a terv sze­rint 19 milliárd 280 millió korona nyereséget utalnak át, ami 40 szá­zalékkal több mint a tavalyi ösz­szeg. A vállalatok a nyereségből és a leírásokból a beruházások, a forgó­alapok, a műszaki fejlesztés és a dolgozók vállalati alapjai pénzellátá­sára összesen 17 milliárd 139 millió koronát tartanak meg. A forgalmi adót 46 milliárd 246 millió koronára tervezik és az egész költségvetési bevétel 44,6 százalékát teszi kl. A lakosság által fizetett adók és Illetékek 11 milliárd 268 millió ko­ronát tesznek majd ki, vagyis a költségvetési bevételnek csupán 10,9 százalékát. Tavaly ez a részesedés 11,7 százalékos volt. A költségvetési kiadásoknak 49,6 százaléka a népgazdaság fejlesztését, 39 százaléka a kultúrát, az iskola- és egészségügyet, a testnevelést és a nemzeti biztosítást, 8,5 százaléka a védelmet és biztonságunkat, 2,9 szá­kaléka közigazgatásunkat és bírósá­gainkat szolgálja majd. A gazdaság fejlesztésére fordított eszközök 13,2^/o-kal, a kultúrára és a szociális intézkedésekre fordított összeg 7,1 %-kal növekszik. Ezzel szemben évről évre csökken­nek a védelemre és biztonságra, va­lamint a közigazgatásra szánt kiadá­sok. 1957-ben a honvédelemre for­dított kiadások 9 milliárd 319 millió koronát emésztettek fel, vagyis a költségvetés összkiadásainak 9,5 °/o­kát. 1959-ben ezek a kiadások 8 mil­liárd 789 millió koronát tettek ki, vagyis a költségvetési kiadások 9,2%-kát. A költségvetés az ipari miniszté­riumok, az Építészeti Minisztérium és a Közlekedésügyi Minisztérium vállalataiban a termelés fejlesztésé­re, a vállalatok saját forrásait beszá­mítva összesen 34 milliárd 608 mil­lió koronát fordít, vagyis tavalyhoz mérten 5,1 %-kal többet. A kohászat hatalmas méretű fel­lendítését szolgálja 4 milliárd 460 millió korona, ami 19,4 %-kal több, mint tavaly. A vegyiipar 3 miiliárd 245 millió koronát kap, vagyis 18,5 %­kai többet, mint 1959-ben. A gép­ipar 4 milliárd 236 millióval része­sedik a költségvetésből, az építészet pedig, beleértve az építőanyagok termelését is, 2 milliárd 930 millió koronával, ami 30,6 %-kal több a ta­valyihoz mérten. Az energetikára és a vízgazdálkodásra 4 milliárd 467 millió koronát fordítunk. Hogy mi­lyen hatalmas összegről van szó, ar­ról szemléltetően tanúskodik az a tény, hogy 1948-tól a vltavai vízierő­művek építésére 1 milliárd 908 mil­lió koronát, a Vág árvái vízierőmű­rendszerére pedig ugyanazon idő alatt 3 milliárd 596 millió koronát fordítottunk. A költségvetés 4 mil­liárd 217 millió koronát fordít a tüzelőanyag-alap fejlesztésére, míg a közszükségleti cikkek és az élel­miszeripar a terv szerint 3 milliárd 689 millió koronával, a közlekedés pedig 7 milliárd 364 millió koroná­val rendelkezik majd. Az állami költségvetés magyaráza­ta ezután a munkatermelékenység kérdésével foglalkozik és hangsú­lyozza, hogy ez idén az ipari munka­termelékenységnek 7,3 %-kal kell nö­vekednie^ A második ötéves tervben a tervezett 35% helyett 40%-kal fog gyarapodni a munkatermelékeny­ség. Az építészetben ebben az esz­tendőben 8,7 %-kal nagyobb munka­termelékenységet kell elérni. A mun : katermelékenység gyorsabb Iramú növelése az a döntő gazdasági té­nyező, amely lehetővé tette a máso­dik ötéves terv, nagy gazdasági és kulturális feladatainak sikeres telje­sítését, a dolgozók életszínvonalának tervszerű emelését a mezőgazdasági termelés lemaradása ellenére. Dolgozóink a harmadik ötéves terv­ben is erre a döntő feladatra a mun­katermelékenység még gyorsabb nö­velésére fogják összpontosítani fi­gyelmüket.. Az új bérrendszer bevezetésének eredményei arról tanúskodnak, hogy a dolgozók a bérátépítésben nem lát­nak egyszeri akciót, hanem a dolgo­zóknak az irányításba való bevonása nagyon jelentős és tartós módszerét, amely hozzájárul az elvtársi együtt­működés szocialista kapcsolatainak elmélyítéséhez, a termelésben és az elosztásban a kölcsönös segítség­nyújtás megteremtéséhez. Már több mint 900 000 munkás dolgozik az új bérrendszer kereté­ben a termelés irányítása és a mun­katermelékenység növelése bonyo­lult kérdéseinek megoldásán. Abban az 1166 vállalatban és üzemben, ahol decemberben már az új bérrendszer alapján dolgoztak, a munkatermelé­kenység évi tervét 2,5%-kal túlszár­nyalták, míg a többi vállalatban csak 1,9 %-kal. Az előbbi vállalatokban az egy munkásra eső átlagos havi bér az intézkedés bevezetése óta az év végéig 62 koronával növeke­dett, a többi ipari vállalatban csak 11 koronával. A CSKP Központi Bi­zottságának levele alapján az 1959/60. évben az új bérrendszer bevezetése alapján az ipari munkások átlagos havi keresetének 1960. végéig 100 koronával, vagyis 7 %-kal kell növe­kednie, ami egy esztendőben 1 mil­liárd 700 millió koronát tesz ki. A költségvetési magyarázat hang­súlyozza, hogy a dolgozóknak a mun­katermelékenység növelésével kap­csolatos értékes tapasztalatai hozzá­járulnak a munkaidő fokozatos csök­kentésének megoldásához is. Világo­san tudatosítani kell, hogy a mun­kaidő csökkentése következtében nem csökkenhet a gyártmányok mennyisége, a termelés fejlesztésé­nek üteme, hanem ellenkezőleg, a dolgozók életszínvonala fejlesztése érdekében ennek az intézkedésnek jelentős mértékben hozzá kel! já­rulnia ahhoz, hogv dolgozóink alkotó módon keressék a munkatermelé­kenység még gyorsabb ütemű növe­lésének útjait. A munkatermelékenység további növelését célozzák azok a jelentős eszközök is, amelyeket az állami költ­ségvetés a műszaki fejlesztésre és kutatásra fordít. Az állami költségve­tés erre a célra 2 milliárd 500 millió koronát szánt. A dolgozók szocialista rendszerünk­ben tömeges méretekben alkotó mó­don vesznek részt a technika fejlesz­tésében Az elmúlt 8 esztendőben több, mint háromszorosára nőtt az újítási javaslatok száma. Dolgozóink a múlt évben több mint 250 ezer ilyen javaslatot terjesztettek be és az el­fogadott javaslatok által tavaly 2 milliárd 800 millió korona értékű meg­takarítást értünk el. A szocialista munkabrigádok moz­galmának fejlődése is törvényszerű megnyilvánulása a szocialista társa­dalom fellendülésének, amelyben az öntudatos szocialista ember formáló­dik. 11 ezer szocialista munkabrigád­ban mintegy 130 ezren dolgoznak. A költségvetési magyarázat további részében a gazdaságosság kérdéseivel foglalkozik. Az 1960-as esztendőben a nyereség növelésének 72 százalékát az önköltség csökkentéséből fedez­zük. A személyi és a vállalati érdekeltség hosszú időtartamra szóló normatívái­nak bevezetésével a vállalatok és a dolgozók nagyobb igyekezetet fejtenek ki a termelési feladatok teljesítése és a gazdaságosság növelése érdekében. Ezeket a hosszú időtartamra szóló normatívákat minden egyes vállalat­ban még jobban ki kell aknázni és az egyes munkahelyeken a konkrét munkafeltételek alapján úgy kell al­kalmazni, hogy minden dolgozó alkotó módon részt vehessen az adott mun­kaszakasz kérdéseinek megoldásában. Megengedhetetlen az, hogy a válla­latok és az egyének anyagi érdekeiből kiindulva helytelen módon tegyenek szert nyereségre, mégpedig árdrágí­tás, a legjövedelmezőbb termékek gyártási tervének túlszárnyalása és a kevésbé jövedelmező, de igényelt gyártmányok tervének nem teljesíté­se, a szállítási egyezmények be nem tartása, a termékek minőségének csökkentése és a karbantartás elha­nyagolása útján. A vállalatoknak a pénzügyi szervekkel karöltve a válla­latok 1959. évi gazdálkodásának komp­lex elemzése során biztosítaniok kell a nyereség létrejöttének helyes mód­ját. A nem törvényes úton-módon lét­rejött nyereséget át kell vezetni az állami pénztárba. Népgazdaságunkban a megtakarítás nagy forrásaival és a nyereség növe­lésének számos törvényes lehetősé­gével rendelkezünk. Döntő jelentőségű az anyagmegtakarítás. Különösen a hengerelt anyag, a színes fémek, az építőanyag, a fa és a különféle ener­giafajták viszonylatában. A vállalatok jogkörének bővítése és nagyobb érdekeltségük a hatékony gazdálkodásban a saját források ma­ximális méretű létrehozására és leg­hatékonyabb kiaknázására kell hogy vezessen. 1960-ban azok a vállalatok, amelyekben már bevezettük a hosszú időtartamra szóló normatívákat, 12 milliárd 573 millió korona értékű sa­ját forrást hoznak létre. Ez a tény ugyanakkor nem hathat ki kedvezőt­lenül a központosított építkezés fel­adatainak teljesítésére, mivel ennek döntő jelentősége van a népgazdaság fejlesztése szempontjából. Ugyanakkor a saját források kiaknázása következ­tében nem szabad bekövetkeznie a forgóalapok körforgása csökkenésé­nek, a gazdaságosság elvei elhanya­golásának, a kevésbé igényelt gyárt­mányok halmozásának. A költségvetési magyarázat a beru­házási építkezésről szólva kiemeli azt, hogy ebben az esztendőben erre a célra majdnem 50 milliárd koronát fordítunk, vagyis 12,3 százalékkal többet, mint tavaly. A nemzeti bi­zottságok beruházásai 13,2 milliárd koronát tesznek majd ki. Lényegesen 25 százalékkal növeljük a központosí­tott építkezés terjedelmét. A szocialista országépítés gyors üteméről tanúskodik az, hogy a má­sodik ötéves tervben a beruházások 202 milliárd koronát tesznek ki, míg a harmadik ötéves tervben 312 mil­liárd korona beruházásra számítunk. Szlovákiában a beruházások növeke­désének irama még nagyobb. A be­ruházások ráfordításában el kell ér­nünk a maximális hatékonyságot, ami a szocialista országépítés alapvető törvényszerű követelménye, hiszen a harmadik ötéves tervben a beruházá­sok 1 százalékkal való gazdaságosabbá tétele 3 milliárd korona megtakarítá­sát jelenti. Ezért tölt be oly nagy sze­repet a beruházások hatékonyságának ellenőrzése és a dolgozók vlagyimíri mozgalmának elmélyítése. A beruházások hatékonyságának nö­velése érdekében mind a ráfordítás, mind pedig az új technika bevezetése terén hatékonyan ki kell aknáznunk az anyagi ösztönzés új rendszerét. A beruházások hatékonyságával kapcsolatos valamennyi legfontosabb feladat megvalósítása során növekszik a pénzügyi szervek, elsősorban az Állami Bank felelőssége is. A pénz­ügyi szerveknek el kell mélyíteniök a gazdasági elemzést, tevékenyebben részt kell venniök a beruházások elő­készítésében és hatékonyabb segítsé­get kell nyújtaniok megvalósításuk­ban. Rendkívül fontos a következő alfe­jezet, amely a lakásépítkezés legfon­tosabb kérdéseit magyarázza. 1960­ban 78 300 lakást építünk fel, ebből 40 300-at az állami építkezés, 9600-at szövetkezeti, 3400-at a vállalati épít­kezés és 25 ezer lakást az egyéni építkezés keretében. Az állami eszkö­zökből a lakásépítkezésre 3 milliárd 120 millió koronát fordítunk. 1959-hez mérten 13 200 lakással többet építünk. A lakásépítkezés bonyolult felada­tainak megoldása szempontjából egy­re nagyobb szerepet tölt be a szövet­kezeti és a vállalati lakásépítkezés. Ez év januárjában 21 ezer tagja volt az új lakásszövetkezeteknek. 1956-ban egy lakás felépítése 90 945 koronába, tavaly pedig mintegy 74 ezer koronába került. A dolgozók ér­dekeltségének fokozására irányuló törekvés meghozta első gyümölcseit, de az önköltség csökkentésének még mindig nem értük el olyan fokát, hogy a harmadik ötéves tervben átlagosan 61200 koronába kerüljön egy lakás felépítése, beleértve a terv és a telek­költségeit is. Ezért a fő feladat még gyorsabban és szélesebb alapokon ki­bontakoztatni a lakásépítkezés leg­hatékonyabb ipari formáit, különösen a folyamatos és a gyors építkezést. Egy lakóházat átlag 330 nap alatt, a panelházakat 217 nap alatt építjük fel. Az építkezés leghaladóbb módsze­rét, a folyamatos építkezést alkal­mazva egy panelházat 125 nap alatt építünk fel. Brnóban és Prágában 37 nap alatt építettek fel egy-egy panel­házat a legtökéletesebb munkaszer­vezésen és a folyamatos anyagután­pótláson alapuló gyors építkezéssel. A magyarázat következő része a mezőgazdaság fejlesztésével foglal­kozik. A mezőgazdaságra az állami költségvetés 10 milliárd 35 millió kronát fordít, vagyis 8,6 százalékkal többet, Szlovákiában pedig 12,5 szá­zalékkal többet, mint tavaly. Az egy­séges földművesszövetkezetek köz­vetlen megsegítésére 2 milliárd 552 millió korona áll rendelkezésre, míg 30 ezer hektárnyi föld termőképes­ségének növelését 426 millió korona szolgálja. A mezőgazdaság beruházási épít­kezéseire a költségvetés és a hitel­terv 6 milliárd 975 millió koronát fordít, ebből az egységes földműves­szövetkezetek 5 milliárd 20 millió koronát merítenek. A mezőgazdasági termelés és a gazdaságosság növelésében elért ed­digi eredmények nem állnak össz­hangban ezzel a nagy segítséggel. Éppen ezért a mezőgazdaságban az egész népgazdasághoz hasonlóan, gyorsabb iramban kell ' növelni a munkatermelékenységet, a belterjes­séget, csökkenteni kell az önköltsé­get, maximális módon ki kell aknáz­ni a mezőgazdasági termelés minden forrását. A mezőgazdasági termelés terv­feladatainak tavalyi nem teljesítése, ami a kedvezőtlen időjárás következ­ménye volt, nemzeti jövedelmünket sok százmillió koronával károsította meg, és ugyanakkor ez a tény foko­zott követelményeket támasztott a behozatallal szemben. A tanulság eb­ből az, hogy különösen a mezőgaz­daságban teljesen ki kell aknázni meglevő forrásainkat és megfelelő tartalékokat kell teremtenünk, hogy az időjárási kilengések ne sújtsanak minket. A tavalyi tapasztalatok kü­lönben azt is bizonyítják, hogy még kedvezőtlen-időjárás esetén is a gaz­daság helyes irányításával és jó munkaszervezéssel kedvező eredmé­nyeket érhetünk el. A költségvetési magyarázat, mi­után röviden foglalkozik a közigaz­gatásra és a bíróságokra fordított költségvetési kiadásokkal, az utolsó, negyedik fejezetben az életszínvonal legfontosabb kérdéseit veti fel. 1960­ban a terv szerint 5,4 százalékkal növeljük a személyi fogyasztást. A kiskereskedelmi áruforgalom érté­ke 97 milliárd 500 millió koronát tesz majd ki, míg 1955-ben hozzá­vetőlegesen 71 milliárd 700 millió koronát tett ki. 1965-ben a harma­dik ötéves terv irányelvei értelmé­ben a kiskereskedelmi áruforgalom értéke 127 milliárd 700 millió ko­rona lesz. A kiskereskedelmi áruforgalom, va­lamint a lakosságnak nyújtott vala­mennyi szolgálat nagy mennyiségbeli növekedése a termelés, a kereske­delem, a termelő- és a fogyasztási szövetkezetek, a helyi gazdálkodás és a nemzeti bizottságok dolgozói­tól nagyobb felelősséget kíván meg, hogy következetesen megoldjunk minden, az árucikkek minőségével, a kereskedelem és a szolgáltatások kulturáltsági színvonalával kapcsola­tos problémát. 1960-ban a költségvetés szerint 40 milliárd 286 míllói koronát fordítunk a kultúrára, az iskola- és az egész­ségügyre, a nemzeti biztosításra és a lakásgazdálkodásra. Szlovákiában ezek a kiadások 10 milliárd 470 mil­lió koronát emésztenek fel, vagyis az országos ráfordítás 26 százalékát. Ezek a nagy anyagi eszközök azt a célt szolgálják, hogy pártunk veze­tésével megvalósítsuk a kulturális forradalom nagy müvét. Társadalmunk gondoskodásának előterében a szocialista iskolaügy fejlesztése áll. Egyetlen egy diák S évi oktatása 23 ezer koronát köve­tel. Az iskolaügyre tavaly fordított költségek 5 milliárd 600 millió koro­nát tettek ki, ebben az esztendőben fél milliárddal többet, és 1965-ben elérik a 8 milliárd 100 millió koro­nát. Ugyanakkor a tudományra, a kutatásra és az új technika fejlesz­tésére fordított állami költségvetési kiadások 2 milliárd 535 millió koro­nát kívánnak meg. Nagy eszközöket fordítunk a színházak, mosi, iroda­lom, képzőművészet, kulturális és művelődési intézmények, a testne­velés fejlesztésére is. Az egészségügyre, a betegbiztosí­tásra és a szociális biztosításra for­dított összkiadás 25 mill'árd 987 mil­lió koronát kíván meg. Nagy ered­ményeink közé tartozik, hogy pl. 1948 óta ezer élve született gyer­mekre számítva 83,5-ről tavaly 25,4­re csökkent a gyermekhalandóság, vagy pedig az, hogy Prágában már három év óta 15 éves korig egyetlen egy gyermek sem halt meg tüdőbaj­ban. A járadékokra, a szociális biz­tosításra 12 milliárd 378 millió ko­ronát, vagyis 9,7 százalékkal többet fordítunk, mint tavaly és 69 száza­lékkal többet mint 1955-ben. A költ­ségvetésben különben 122 millió ko­ronát irányoztak elő a legalacso­nyabb járadékok emslésére. A har­madik ötéves terv során tovább nö­veljük az alacsony járadékokat és fokozatosan megoldjuk a régi nyug­díjasok problémáját. Az 1960. évi költségvetés magya­rázatának előadója ezekkel a sza­vakkal fejezte be expozéját: „A Csehszlovák Köztársaság kormá­nya nevében javaslom, hogy a nem­zetgyűlés hagyja jóvá az 1960, évi költségvetési törvényt és magát az állami költségvetést." A lipcsei nemzetközi nagyvásárona mi gépiparunk tökéletes termékei­vel is megismerkednek a világ szak-emberei. A hostivari TOS-iizem dol­gozói már elkészítették a BUA 31-escsiszológépet erre a kiállításra. (Viktor Lomoz felv. — ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 1960 február 18,

Next

/
Thumbnails
Contents