Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-28 / 27. szám, csütörtök

Baráti látogatáson a Német Demokratik

ns Köztársaságban Drezda: a régi és az új nagyváros 1206-ban, több mint 750 évvel ezelőtt alapították Drezdát, Szászország gyönyörű fővárosát. 1945. február 13-án a háború vége felé angol-amerikai részről két éjszakai terrortámadás, szőnyegbombázás érte az Elba-völgyi nagyvárost Két támadás. Mindössze 56 percig tartott. A sátáni munka mérlege: 35 000 halott, rombadőlt félévezredes műemlékek, építészeti remekek, a királyi palota, a Frauenkirche, a Zwin1 ger és sok-sok lakóház. A második világháború elején a hitleri légierők barbár támadásai folytán romba döntött Coventry angol város és Drezda testvérvárosokká fogadták egymást. - Azon a reggelen 35 embert ástam ki holtan a romok közül. Köztük volt a testvérem, meg az édesapám — mondja felindultan Cimbourek barátom, az egyik drezdai üzem hivatalnoka, az egyik demokratikus párt tagja. Sok még a rom. De jőval kevesebb, mint amikor 1955-ben ott jártam. A történelmi nevezetességű Frauenkirche romtengere intő felkiáltójelül a jövő nemzedék okulására örökre megmarad. 1956-ra, Drezda fennállásának 750. évfordulója tiszteletére újra felépült a tudományt szolgáló Zwinger és a világhírű drezdai képtár, a Semper.Galerie. Köztudomású, hogy a világhírű képtár festményanyagát a második világháború pusztításai közepette a szovjet hadsereg katonái és tisztjei életük veszélyeztetésével mentették meg. A Szovjetunió restaurátorai és múzeumi szakemberei helyreállították a képek rongálódásait s a műkincseket: 750 értékes alkotást 1955ben visszaadták eredeti szépségükben Drezda városának. A képtár újjáépítéséig a képeket Berlinben állították ki. A kívül-belül újjávarázsolt Semper Galerie kincsei hatalmas kulturális értéket, az emberiség egyetemes kultúrájának részét képezik. Ott gyönyörködtem Giorgione Vénuszában, Raffael Sixtusi Madonnájában, Tizian és más reneszánsz mesterek alkotásaiban. A hollandok közül rengeteg a látogatója a Rembrandt-teremnek, valamint a holland mesterek életképeinek és tájainak. A németalföldi művészek alkotásai mellett ott szerepelnek a képtárban a német reneszánsz nagy alakjai, a többi között Dürer és Cranach alkotásai s látható ifjabb Hans Holbein világhírű VIII. Henrik portréja. Dagad a honfiúi kebel, amikor szembe kerül Karel Škréta (1605-1674) cseh. mester pompás vásznával. A kép Bernharci de Witte máltai lovagot örökíti meg. Škréta az egyetlen festőművész a közé-és kelet-európai tájakról a képtárban. Oly gazdag ez a gyűjtemény, hogy egyik része a baráti külföldön vándorkiállításokon gyönyörködtet és nevel, a másik része Drezda színházainak és egyéb kultúrcsarnokainak falait díszíti. Véletlen találkozás, de mégis jóleső érzés fog el, amikor a képtárból kijövet kékzubbonyos, gyakorlatozó milicistákat látok. Becsülettel védik a hazát, a haza kincseit. Védik mai, szebb életüket, mindenkivel szemben, aki nyíltan vagy alattomosan ellene törne. Nagyon is jól tudják mit lepleznek „NEM kancellár" ámító szavai. Szállásom ablakából is látom a romokat, de persze élvezem Európa legnagyobb műszaki főiskolájának közelből kibontakozó látképét. A sok helyreállított régi érték és építészeti remek mellett az is érdekel, mire készül Drezda, mit építenek? A történelmi városházát rendbehozták, a kereskedelmi központ kiépült, az új kultúrpalota a varsóihoz hasonló lesz. A lakáskérdés megoldás előtt áll. Minderről Ing. Erwin Renner, a városi tanács építészeti osztályának egyik, dolgozója és Hans Georg Wächtler főépítész tájékoztatnak, akikkel végigjártam az új építkezéseket a város szívében. — Kezdetben oly temérdek volt a rom, hogy évekig tartó önkéntes brigádmunka eredménye csupán a törmelékek eltakarítása. A város pereméről lehetett csak hozzáfogni. Most már a város középpontjába értünk, ott építünk — mesélik az elvtársak a West városrész hangyaboly nyüzsgéséhez hasonló építkezési telepén. Az építkezés korszerű, előregyártott épületelemeket alkalmaz, távfűtés melegít, a magas bérházak zöld övezetben, közbe-közbe külön alacsonyabb épületek, személyautók, mopedek, kerékpárok, gyermekkocsik és külön épületek mosodák, szárítók és a hulladékgyűjtés számára. 2872 lakásegység épül itt, 1—2—3, valamint 3 és fél szobás, fürdőszobás lakásokkal. Megtekintettem a Borsbergblokkot. Ennek a telepnek a földmunkájához 1958 őszén láttak hozzá és .1961 végéig teljesen elkészül a hozzátartozó iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, üzletekkel és vendéglátóiparral 10 000 ember szá mára. A szövetkezeti lakásépítés népszerűbb mint nálunk. Ez nagy részt a szabad német szakszervezetek eredményes felvilágosító munkájának köszönhető. Igaz, hogy az érdeklődők a £itel, állami és vállalati segély minden lehető formáját igénybe veszik. Aki csak teheti, szövetkezeti lakásépítésbe kezd, mert így sokkal gyorsabban jut jó lakáshoz. — Talán érdekli csehszlovákiai barátainkat, hogy két helyen ötszintes (négyemeletes) építkezéseken bevezettük a 13 ütemre beosztott építkezést — büszkélkedik a főépítész. Ütem előtti munka az alapozás a pince alsó szintjéig, mert ez a munka a terep és a talaj különbözősége folytán nem egyenlő. Az első ütem a falak felhúzása, a nyers építkezés egészen a tetőig és így tovább specializált munkaszakaszonként következik a többi ütem. Miután a külső vakolás az időjárás szeszélyétől függ, szintén nem készül ütemben. Az ütemes építkezés gyorsabb, felelősségteljesebb, mert az egyes csoportok kölcsönösen átadják és átveszik a munkát. Előnye a szakosítás, a folyamatosság, a könnyebb, áttekinthetőbb munkaszervezés és anyagtervezés. A készleteket, építkezési anyagokat nem kell előre felhalmozni. Most kísérleteznek e módszer általánosításával és azzal, hogyan lehetne a pénzügyi tervet és a bérezést is az ütemek, a teljesítmény alapján (Objektenlohr.ung) részeire bontani. Az biztos, hogy ez a módszer alaposabb munkaszervezést és fokozottabb ellenőrzést igényel. Dehát a jó munkának mindig ez az alapja. A 41 éves mosolygós Wächtler főépítész két gyermek édesapja. Húsz éve dolgozik a szakmában. Elég pedánsnak és határozottnak tartom ahhoz, hogy a hatalmas drezdai lakásépítkezést munkatársaival együtt ellenőrizhesse. Az új lakók, az új élet, saját lelkiismerete megnyugtatásának érdekében. Ez már az alkotó, szocialista, hazaszeretet megnyilvánulása. Renner elvtárs, a városi tanács felelős dolgozója azzal bocsát útnak, hogy a lakáskérdést Drezdában és az egész NDK területén a lehetőséghez képest, a szükségletek arányában fokozatosan és rövid időn belül megoldják. Pedig nem akármilyen: jól felszerelt, egészséges, kényelmes lakásokat juttatnak az arra rászorulóknak. SZILY IMRE 11 üMIffiKMl mm I í s|i - mm iwM i Iié - liáiii mm Üj drezdai házak É íliet kezdődött A sáros úton szekér zötyög. Egy sovány gebe fáradtan rakja megroqgyanó lábát. Időnként ostor csattan oldalbordáin, ilyenkor hegyezi a fülét, s az éhségtől elcsigázva ballag tovább. Talán éppen egy telt abrakos tarisznyára gondol, amellyel gazdái sohasem lepik meg. A zablát jobbra rántották, kátyús erdei útra tértek, még nehezebb a szekér, Szegény pára álmodozhat meleg istállóról, abrakos tarisznyáról, fényes szerszámról. Egy erdei bokor várja éjjeli szállásra, gazdáinak sincs jobb dolga. Tsiko korától a társadalom kitagadott jait hordozza, mellettük öregedett meg, megszokta velük együtt a nomád életet. Ez már hozzátartozik; új utak, falvak, tanyák, erdők, mezők, berkek. Micsoda csavargó életmód, bizonytalan holnap. Az erdőhöz értek. A gazda megállítja lovát és parancsokat osztogat. A karaván tagjai figyelmesen hallgatják vajdájuk, Lakatos István szavait: — Néhány napig ebben az erdőben maradunk. A szekereket amoda a terebélyes tölgyfa alá húzzuk, Valami eledel után nézünk, s közben a vízparton kiválasztjuk a megfelelő fákat a teknők, szakajtók készítéséhez, s holnap munkának látunk. Ha a környező falvakban sikerül valamit eladni, akkor néhány napig van mit ennünk. Csak óvatosan mozogjatok, nehogy valamelyik a zsaruk kezében kössön ki. Ha ránk mosolyog a szerencse, tovább állhatunk. Igyekezni kell, lassan beköszönt a tél, valamit tarisznyába is kell rakni és valami telelő hely után nézni. Hé emberek, munkára. Asszonyok tűzrakásra. A devla küldjön ránk szerencsét. Nehezen, de már megy az frás. Napról napra így folyt a múltban a szerencse kergetése, a bizonytalanság kaján mosolya kíséretében. S az osztályrész: a kivetettség, a megalázottság volt. Hej, faluvégi putrik, csikorgó kerekű szekerek, kivénhedt gebék, poros országutak, síró hegedűk, de sokat is tudnátok erről mesélni. Legyetek csak a múlt figyelmeztető emlékei, de most pillantsunk be a mába! Az országúton traktor püffög, a nyeregben egy barnabőrű fiatalember, Dániel Matyi ül, a szövetkezet földjéről hazafelé igyekszik. Az útmelletti építkezésnél megáll. Sógora fut hozzá, azt újságolja, hogy nemsokára befejezik a baromfitelep építését. Bátyja az út másik oldalán elterülő gümölcsöskertből integet. A városból autóbusz tart filéjük, A Csemadok osgyáni szervezete már eddig is eredményesen dolgozott. Hogy munkájukat tovább javítsák, tánccsoportot alakítottak és elhatározták, hogy az idén három egész estét betöltő színdarabot mutatnak be. Az egyik színdarabot már tanulják. (h. k.) A Csemadok bodrogszerdahelyi szervezetének színjátszói a napokban adták elő Lovicsek Béla Húsz év után című színművét. A szereplők közül kitűntek: Szalontai Zsuzsa, Kiss László és Bodnár Erzsébet. (sz. a.) Örül a tanítónő — igyekeznek a „nagydiákok" (ČTK felvételei) amelyből gyerekek nótája száll. Közöttük vannak gyermekeik is, akik a városi középiskolában ismerkednek a tudománnyal. De nini, az autóbusznál rokonuk, Lakatos Pista bácsi száll ki. Azonnal fogadására sietnek s hazafelé indulnak. Dánieléknál nagy az öröm

h hogyisne, hiszen Pista bácsi, az öreg vajda egészen Bratislavaból látogatott el hozzájuk. Estére összegyűlt az egész rokonság, s boldogan beszéltek a lakásról, munkáról, családról. A szövetkezet, az állami gazdaság földjein és az építkezéseken dolgoznak. Megváltozott az életük, érzik, hogy emberek lettek ők is. Pista bácsi viszi a szót: — Hát nálunk is máiképp van. Mi is letelepedtünk. A vándoréletnek örökre búcsút mondtunk. Bratislavában a patrónka negyedben lakunk. Munkát kaptunk — építkezésnél, üzemekben dolgozunk. A példás viselkedésűek, a munkában igyekvők új lakásokat kaptak. Én a napokban költözöm családommal egy kertes családi házba. A művelődési otthon vezetősége úgy gondoskodik rólunk mint édes gyermekeiről. Jurák Ľudovít igazgató szívén viseli sorsunkat, minden szervezetet bekapcsolt támogatásunkra. A Nőbizottság és a Vöröskereszt tagjai gyakran ellátogatnak hozzánk. Asszonyainkat megtanítják főzni, mosni, takarítani, kulturáltabban élni. Mi idősebbek hetenként kétszer esti iskolába járunk,, ahol írni, olvasni s helyesen viselkedni tanulunk. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjának záróünnepélyén kulturális műsorral léptünk fel, a közönség kívánságára kétszer is megismételtük táncunkat, énekünket. Karácsony előtt személyazonossági igazolványt kaptunk, a nevemet már magam írtam alá. Itt nagyot sóhajt Pista bácsi, s két örömkönny gördül végig hányatott életének emlékeit őrző barázdált arcán. A többiek lélegzetvisszafojtva hallgatják. — Milyen más is lett az életünk, — fejezi be szavait Pista bácsi. A többiek nagyot bólintanak, s mindnyájan arra gondolnak, hogy igen, emberek, rendes honpolgárok lettek ők is, az országutak egykori vándorai. Kőszegi Zsuzsa rJ~'izenhármas Józsefet ANDREJ KOZMA: kérem, ne téves: szék össze valami uralkodóval, bár voltak olyan ambíciói, hogy egy liliputi országot kormányozzon. A kifürkészhetetlen sors egyelőre csak a mi hivatalunkba sodorta. Igazgatónk ugyanis kiszámította, hogy a kétszáztagú személyzet minden tagja naponta legalább öf percnyi munkaidőt veszteget el a cigaretta, a gyufa és reggeli beszerzésével, ami teljes tisztviselői állománynál napi ennyi és ennyi órára, ennyi és ennyi összegre rúg ... * Ezért alkalmazták Tizenhármas Józsefet és bízták meg azzal, hogy az alkalmazottaknak gondoskodjék cigarettáról és feketekávéról. Hivatali rangja a „Beszerzo" volt. Kezdetben szerényen, szinte észrevétlenül jelent meg. A felvett rendeléseket gyorsan és megbízhatóan teljesítette. Az aprópénzt pedánsan, hiánytalanul visszaadta. Előbb nagyméretű jegyzetfüzetébe írta be a rendeléseket, később kimustrált üzleti könyvet kajtatott fel erre a célra. Ekkor már nem ceruzával, hanem tintával jegyezgetett. Idővel sikerült egy íróasztalt is kiverekednie a folyosó végében. Kezdetben állva, az asztal fölé hajolva vette fel a rendeléseket. Az asztal volt a biztos rév, a kikötő, így legalább mindenkor tudtuk, hogy Tizenhármast hol lehet megtalálni. Egy napon aztán kis tábla jelent meg az asztalon: „A beszerzési szolgálat, rendeléseket csak 8.30 és 10.30 között fogad el." S ezzel be Tizenhármas József is fejeződött Tizenhármas József reggeli körsétája a hivatali szobákban. Most már őt kellett felkeresni. Olykor félórai várakozásba is belet ellett, míg az ember sorra került. — Láthatják kérem, hogy nem megy gyorsabban — hajtogatta. — Végül is nem téphetem magam darabokra! - Ebben igaza volt. Hamarosan az ügyvitel egyszerűsítésére megrendelő lapokat nyomtattatott. Meglehetősen részletes, formásán kidolgozott ívek voltak, tizenhárom rovattal. Többé nem kellett sorba-állni. Kitöltötte mindenki a maga nyomtatványát, letette a beszerzési osztály vezetőjének az asztalára — ekkor már ez volt Tizenhármas József rangja - s nem volt más tennivalója, csak a várakozás. Az íveket kellő gonddal kellett kitölteni. Tizenhármas József nem tűrte a legkisebb lomposságot sem. Az istennek sem akarta belátni, hogy tíz cigaretta rendelésénél teljesen felesleges a „Felesége leányneve" rovat kitöltése. Később - a papírtakarékosságra hivatkozva - azzal a javaslattal hozakodott elő, hogy a rendeléseket két napra előre adjuk fel. Majd odamódósította, hogy egy hétre előre. Röviddel rá erélyes hangú enciklikát köröztetett: „A beszerzési osztály zavartalan ügyvitelének biztosítása erdekében okvetlenül elvárjuk, hogy reggelizési programját minden tisztviselő perspektivikus tervében, félévre előre dolgozza ki. Csak a kellő időben történő koordinálás biztosíthatja azt, hogy mi... stb. Aláírás: Tizenhármas József, a reggeli beszerző és bevásárló részleg felelős vezetője." A következő lépés: két segéderő erélyes hangú követelése. A vezetőség készséggel beleegyezett, mert a bevásárlások színvonala az utóbbi időben erősen hanyatlani kezdett. Mindenki belátta, hogy Tizenhármas József nem birkózhatik meg egyedül a kartoték, statisztika, levelezés, elszámolás, perspektivikus tervek kidolgozása és az ellenőrzés feladataival. S ehhez vegyük hozzá még azt is, hogy olykor-olykor be is vásárolt a kantinban és a dohányboltban. A két segéderőt természetesen megfelelő íróasztalokkal is felszerelték. Az egyik határozottan tehetséges, kezdeményező jellem volt. Egyetlen hét alatt kidolgozta „a beszerzési munka megjavítása és racionalizálása" című rendszer vázlatát. Tervezetében tartalom és forma pompásan fedték egymást. Ekkor a beszerzési osztály munkája már olyan magas szinvonalat ért el, hogy naponta kerek egy órát vesztegettünk el a rendelési nyomtatványok kitöltésével. __ Hamarosan azonban egészségtelen jelenségek ütötték fel fejüket. Egyes tisztviselők egyénieskedni kezdtek. Szervezetlenül, a beszerzési osztály megkerülésével, ön- • állóan kezdtek vásárolgatni a kantinban. Rossz szokásuk aztán annyira elharapódzott^ hogy napok teltek el anélIriil, hogy a beszerzési osz' tály könyveibe akárcsak egy árva rendelést is bejegyeztek volna. Tizenhármas József felette elégedett volt a változott állapotokkal. - Most legalább senki sem zavar bennünket, teljesen a munkánknak szentelhetjük magunkat — hajtogatta elégedetten. Leült íróasztala elé és körlevelet kezdett diktálni. Tündöklése 'és lúrneve tetőpontra hágott. Azon bukott el, hogy segédcsapatokat követelt az osztály adminisztrációjának rendbehozatalára, mert mint mondotta, sürgős rendelések miatt szép számú aktacsomó hever feldolgozatlanul. Az egész kollektíva egy emberként hördült fel. A részleget feloszlatták. Üjból mindenkinek egyénileg kellett beszereznie a zsemléjét. Tizenhármas József pedig átnyergelt, segédportás lett. A

z események óta egy hónap telt el. Tegnap az egykori beszerzési főnök előterjesztette „A hivatali órák alatt az irodából ki- és az irodába bemenő egyének számának pontos nyilvántartására szolgáló perspektivikus tervet." Hiába, az igazi szervező sohasem tagadhatja meg magát. (Márton Mária fordítása) ÜJ SZÖ 6 * 196

0- j

anuár 20.