Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-24 / 23. szám, vasárnap

Kinek lesz több jövedelme? Q rszágszerte megkezdődtek a szövetkezeti zárszámadások. A közös ^ egész esztendei életének, szorgalmának most, a zárszámadó taggyűléseken van c végső lecsapódása számokbán, értékben. A zárszámadó taggyűlésen minden tag megtudja, mit hozott a közös, mennyit adott a szövetkezet a társadalomnak, mert ennek arányában részesül az egyen a közösen előállított javakból. Nem is lehet ezt másképpen gondolni a mi rendszerünkben, melyben a termelőeszközök a nép kezében vannak - a szövetkezeti vagyon sem egyének, hanem csoportok, közösségek tulajdonát képezi - senki sem élhet mások rovására, a. földművelő embernek éppúgy hozzá kell járulnia a közös javak előállításához, mint az iparban dolgozóknak. A zárszámadási számvételből tehát nem hiányozhat ez a mondat: Ennyit és ennyit adtunk az országnak! Miért beszélünk most is erről — mondhatná valaki — hiszen esztendőről esztendőre szó esik ezekről a dolgokról, mi szükség van erre, amikor a szövetkezeti mozgalom egy évtizedes múltra tekint vissza, a falusi ember is eldobta a régi gúnyát, s igyekszik levetkőzni a múlt utolsó ruhadarabját is! Ez igaz, ma már merőben más a falu élete, mint mondjuk 10 — 15 évvel ezelőtt. Kétségtelen, hogy az újjal, a szocialista építéssel járó előnyök, a magasabb életszínvonal, a fejlődési, tanulási, szórakozási lehetőség gondolatvilágában is formálja, alakítja a falu népét, mégsem állít-^ hatjuk, hogy ma inár egytől-egyig minden szövetkezeti tag a szocialista öntudat legfelső fokán áll. Igaz, hogy eldobta a régi gúnyát, de az is igaz, hogy sokakat még a régi életforma ezernyi kolonca húzza visszafelé. S ezért segítenünk kell ilyen formában is, hogy ezektől a terhektől minél hamarabb megszabaduljon mindenki. Minden kérdésre megfelelő választ kell adnunk, mert ha ezt nem így tesszük, akadnak hamis „próféták", akik a maguk szája íze szerint magyarázzák a dolgokat, és igyekeznek foggal, körömmel megmásítani, elferdíteni a valóságot. Jónéhány szövetkezeti tagtól hallottam hetekkel ezelőtt: Az idén nem lesz annyi a részesedés, mint tavaly, szegényebbek lettünk. S ha eme állítások okát kerestem, kuttattam, általában egyöntetű volt a válasz: Gyengébb volt a termés, kevesebbet adtunk el. Tagadhatatlan, tavaly, a korábbi esztendőkhöz képest gyengébb volt a termés, de ez viszonylagos számítás, mert a múlt esztendei tervek már jóval magasabbak voltak az előző évinél. Mindegy, úgy jó, ha a szövetkezeti tagok nerrt azt nézik, hogy termeltünk-e annyit, mint a megelőző esztendőben, hanem azt. hogy a terv szerint a múlt esztendőben hány mázsa gabonát, húst kellett egy-egy hektár földnek adnia. No, de térjünk csak vissza ahhoz, gazdagodtak-e vagy szegényebbek-e a szövetkezetek, mint két évvel ezelőtt? Ez a kérdés lényege, erről kell hát szólni. Azok a tagok, akik nem látnak tovább az orruknál, ilyenkor zárszámadás idején csak azt nézik, hogy mennyi jut a részesedésre: ha kevesebb, mint az előző esztendőben, akkor „szegényebbek" lettünk, ha többet kapott az illető, akkor viszont gazdagabb lett. Gazdagabb lett, mert többet kapott, de hogy a közösség, a szövetkezeti vagyon gvarapodott-e, az már nem érdekli őket. Pedig ha gondolkodnának egy kicsit, rájönnének, hogy mit sem ér az olyan gazdálkodás, amelyben csak a máról holnapra való élés lett úrrá. Ez pedig így van akkor, ha a gyengébb termés ellenére is többet adnak részesedéskor az egységekre, mint amennyit terveztek; hát miből, a közös vagyonból, abból, amit tartalékolni kellene, mert ki tudja, jövőre milyen lesz a termés. Márpedig többet akarunk, mint az idén, többet pedig jobb munkával, gépek segítségével terem majd a föld. Gépet is kell tehát venni, jobbnál-jobbat, ehhez is pénz kell! De honnan, miből töltik fel akkor az oszthatatlan alapot, meg a tartalékalapot, ha szétosztanak mindent, ami szétosztható ? Kinek lesz tehát nagyobb, tartós jövedelme, melyik szövetkezet lett gazdagabb, az, amelyikben a fő dolog a részesedés, vagy az, amelyikben elsősorban megfelelően, arányosan feltöltik az alapokat? A válasz egyszerű: Nagyobb, tartós jövedelme az egyénnek csakis abban a szövetkezetben lesz, ahol minden esztendőben gondolnak a tartalékra, ahol jövőbelátók. Hiszen nem egy olyan szövetkezet van nálunk, amelyekben a termésingadozások már nem befolyásolják a részesedést, mert a munkaegységekre járó jutalom értéke szilárd, tehát a 20 korona marad, ha gyengébb a termés, de marad akkor is, ha rekordtermést értek volna el. S hová teszik a fölösleget? Megy az oszthatatlan és a tartalékalapba. Szegények Csak azok lehetnek, akik tartalék nélkül élnek, máma hopp, holnap kopp alapon gondolják az életet. S az ilyen emberek azok, akiket még húz, leköt a régi életforma egyegy béklyója. Igen, általában az ilyenek mindig a borúlátók, akik nem a közösségnek, csupán önmaguknak élnek. A jó gazda a múltban is- okosan tudott gazdálkodni jövedelmével, s ha valamiből pénzt csinált, elsősorban is rendbe tette, megjavíttatta a gazdasági szerszámokat, biztosította, hogy gazdasága a jövőben még nagyobb értéket hozzon, hiszen csakis így élt jobban ő és családja is! Mennyire tudott örülni például a kisparaszt, ha annyi pénz folyt be ősszel, hogy csináltathatott új hengert, vagy magtakaró boronát — még ha a család ezt valamiben meg is sínylette - nem beszélve arról, mit jelentett számára az, ha vetögépet vásárolhatott, s nem kellett már koratavasszal addig várnia a vetőgépre, míg a szomszéd, vagy valamelyik nagygazda befejezte a vetést, aztán ő is megkapta a gépet, kölcsön, persze nem ellenszolgáltatás nélkül. Bizony úgy volt, még akkor is nagynak érezte magát a kisparaszt, ha új kapát, kaszát, lapátot, vagy villát vett, pedig ezeket a szerszámokat úgyszólván - a vetőgéphez viszonyítva - fillérekért megvásárolhatta. Ha ez nagy dolog volt akkor, miért ne volna nagy dolog, ha a közösség oly erős, oly gazdag, hogy cséplőgépet, kombájnokat, aratógépeket, kapálógépeket tud vásárolni. Arról már rég meggyőződtek a szövetkezeti tagok, hogy a négyzetesen vetett kukoricában úgyszólván nincs is szükség egyetlenegy kapavágásra sem, mert keresztben-hosszában bekapálja a gép, így olcsóbb a termelés, sőt többet terem a föld is, mert mi akadálya annak, hogy négyszer, esetleg ötször benyargalja a traktor a i kukorica-táblát. Kombájnnal a kuko; ricatörés, még a legutálatosabb kóró í vágáshoz képest is könnyű dolognak I nevezhető, hiszen, aki csinálta ezt a j munkát, jól tudja, hány kapavágás ' kellett csak egy-két hold kóró levágására. S hogy elég gazdagok a szövetkezetek, azt éppen a múlt esztendő bizonyítja a legjobban. A kormány határozata értelmében, a termelés fokozása érdekében a múlt esztendőben megkezdték a szövetkezetek a gépvásárlást, s az idén ez tovább folyik, hogy általában minden munkát saját gépeivel végezzen a szövetkezet. Önmagában véve csupán ez a tény is bizonyítja, hogy szilárd alapokon nyugszik a szövetkezeti gazdálkodás. Ha tehát most olykor arról beszélnek a falvakon, hogy kevesebb jut a részesedésre é» szegényebbek lettünk, erre is megvan a megfelelő válasz: Az a néhány korona, ami most nem lesz benne a zárszámadási borítékban, megtalálható a közösség új gépeiben, automatasertéshizlaldáiban, a fejőgépekben, és minden oly értékben, melyek segítségével a jövőben háromszor nagyobb értéket állíthatunk elő. Végső soron tehát odajutottunk, hogy mégsem lettünk szegényebbek, sőt azt mondhatjuk, hogy most rakjuk le a jövő szilárd alapjait. Mert több új ház csakis akkor lesz a falvakon, ha akként gazdálkodunk, hogy a közösnek szilárd alapjai lesznek, a tartalékból jut majd gépekre, műtrágyára, meliorációs munkákra. Ezek együttvéve' viszont jelentik a talajjavítást, a minden talpalatnyi föld termővé tételét, más szóval, a nagyobb terméshozamokat. A többől többet tudnak adni a szövetkezetek az államnak, ennek ellenében aztán egyre több falusi házon ékeskedik majd a televíziós antenna, egyre több háztartásban zúg majd fel a mosógép motorja — a közösségi életforma egyre jobban elősegíti, hogy minden, a régi világ koloncaitól ma még terhes falusi ember megszabaduljon, s minden szövetkezetben most az idei zárszámadással szilárd, jól dotált alapokkal rendelkező közös gazdaságot teremtsenek. MÉRY FERENC * • << t , , >

: '*' i , t * - * A Munkaérdemrenddel kitüntetett Chomutovi Csőhengerde és Kohómű nemzeti vállalat gyárija hazánkban a kőolajvezeték építéséhez szükséges csöveket. A vállalatban ez idén átépítik a hengersorokat. Ezzel növelik a termelőképességet és lehetővé teszik nagyobb átmérőjű csövek gyártását is. A múlt évi feladatok határidő előtti teljesítése és túlteljesítése lehetőséget nyújt a chomutovi csőhengerde dolgozóinak, hogy a termelés ideiglenes félbeszakítása ellen íre is bizto sít sák a kőolajvezeték zavartalan épí tesét. (V. Lomoz-ČTK felvétele) Ä szovjet tudomány és technika újabb hatalmas sikere A szovjet tudósok és mérnökök az utóbbi időben többek között egy erősebb többlépcsős ballisztikus rakéta szerkesztésén is dolgoznak. Ez év január 9-én a Szovjetunióban bejelentették, hogy az ilyenfajta rakétával az első kísérletet 1960. január 15-e és február 15-e között hajtják végre. A becsapódás helyéül a Csendes-óceán középső részét jelölték meg. A Csendes-óceánnak ez a része a legtávolabb fekszik az intenzív tengeri és légi közlekedési utaktól. Az említett rakétakísérletek sorozatából az elsőt január 20-án valósították meg, mégpedig nagy sikerrel. Ez a hír izgalomba hozta az egész világot. Miért szerkesztenek és próbálják ki tulajdonképp az erősebb többlépcsős ballisztikus rakétákat ? Az új szerkezetű ballisztikus rakétának célja az, hogy elősegítse a Föld még nehezebb mesterséges holdjainak felbocsátását a világűrbe és végül lehetővé tegye azt is, hogy ember repülhessen a világűrbe, később pedig fokozatosan a naprendszer egyes bolygóira is. A mesterséges égitestek súlyának fokozása nagy jelentőségű lesz. A nehezebb rakéta a Földről több üzemanyagot vihet magával. Ez viszont lehetővé teszi nagyobb súlyú és nagyobb teljesítményű leadószerkezetek elhelyezését a rakétán, olyan műszerek elhelyezését, amelyek a világűrből híreket közvetítenek a Földre. Az erősebb energiaforrású közvetítő apparátusok viszont lehetővé teszik, hogy a világűr egyre távolabbi pontjairól tartsanak fenn összeköttetést a Földdel. Ugyanígy fontos lesz a tudományos műszerek számának növelése is, amelyeket az új, erősebb és nagyobb égitestekbe lehet szerelni. Valamennyi kísérleti ürrepülés végső célja az ember világűrutazása lesz a Holdra és néhány más bolygóra. A szovjet tudósok már több ízben kijelentették, hogy az ember nem szállhat fel előbb a világűrbe, mielőtt nincs reális biztosíték arra, hogy visszatérhet a Földre. És éppen az erősebb, többlépcsős ballisztikus rakétáknak kell megoldaniok ezt a problémát is. Hogy az ember a világűrbe repülhessen, elsősorban a légzési feltételeket kell biztosítani számára. Ezt a problémát valószínűleg megfelelő növények segítségével a légkör regenerációja útján oldják meg. Ehhez legalább egy tonna súlyra kell számítani. További tonnák lesznek szükségesek az élelmiszerkészletek és az embernek a Földre való visszatéréséhez szükséges üzemanyagok számára. És mindezt csak erős és lényegesen nagyobb rakéták képesek felvinni a világűrbe. A Szovjetunióban kiadott közlemény rámutat, hogy a rakéta utolsóelőtti foka 80-90 kilométer magasságban sűrűbb légrétegekbe került. Mivel nem volt ellátva a légkör sűrűbb rétegeiben való fokozatos fékezésre szolgáló berendezéssel, fokozatosan széthullott és részben elégett. Ezzel szemben a rakéta utolsó foka úgy volt megszerkesztve, hogy a légkör sűrűbb rétegeibe is behatolhasson s ezért az előre kiszámított pont közelében elérte a vízszintet. Ezekkel a kísérletekkel oldják meg az ember visszatérését a Földre. A szovjet tudósok és technikusok legutóbbi sikere lelkes visszhangot keltett az egész világon. Hazánk dolgozói nagy örömmel fogadták e hírt. Ez a siker nemcsak hogy megmutatja a szovjet tudomány és technika világos fölényét a rakéták terén, de ugyanakkor a világbéke további megszilárdítását szolgálja. A többlépcsős ballisztikus óriásrakéták segítségével, amelyeknek kísérleteit tovább folytatják, megvalósul a világűr alaposabb kutatása és végül az ember űrrepülése is. Dr. Peter Forgáč A Békevédők Szlovákiai Bizottsága elnökségének ülése (ČTK) — A Békevédqk Szlovákiai Bizottságának elnöksége pénteken Bratislavában ülésre jött Össze, melyen dr. h. C. Alexander Horák, a bizottság elnöke irányításával a jelenlegi nemzetközi helyzettel és a legközelebbi időre előirányzott feladatokkal foglalkozott. Az elnökség tagjai a vitában Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió fegyveres erői további 1 millió 200 ezer fővel való csökkentését előirányzó javaslatát, valamint a szovjet tudomány és technika legújabb sikerét, a ballisztikus rakéta felbocsátását méltatták s ezután elhatározták, hogy 'ézze! kapcsolatban üdvözlő levelet küldenek a Szovjetunió bratfslávai főkonzulátusának. Áz elnökség napirendje keretében ezenkívül az idei kulturális világévforduló ünnepségeire tett előkészületekre vonatkozó beszámolóval foglalkozott. Az elnökség egyidejűleg határozatot hozott, hogy február 12-re egybehívja s Békevédők Szlovákiai Bizottsága bővíteti elnökségének ülését a jelenlegi nemzetközi helyzetnek és hazánk új területi felosztásának megvitatása céljából. ÍTÉLET Ki meri azt állítani, hogy egy háromtagú család nem tud megélni 1800-2500 koronából, amit a családfő havonta hoz a házhoz? Min_ den becsületes ember csak azt mondhatja, hogy ebből az öszszegből meg lehet élni - méghozzá: „urasan." De nem így Tóth József, az Érsekújvári Áramfejlesztő Üzem körzeti föszerelője. Á vágsellyei járás körzetében „ténykedett" s már hoszszabb idő óta mellék szakmájául a számok hamisítását választotta. Mint fószereló ' úgy „gazdálkodott" az anyaggal, hogy a népi vagyont 94 000 - azaz kilencvennégyezer — koronával károsította meg, illetve növelte egyéni vagyonát. Ezért került a vádlottak padjára. A népbíróság több tanú kihallgatása után megállapította, hogy nevezett 1800 — 2500 koronát keresett havonta. s nem szorult arra, hogy törvénytelen úton szerezzen mellékkeresetet. A népbíróság a tárgyalás után kihirdette az ítéletet, mely szerint Tóth József vádlottat 7 évi szabadságvesztésre, 10 ezer korona pénzbírságra, Spartak autója elkobzására és a károk megtérítésére ítélte. Megérdemelten. SZABÖ ISTVÁN, Érsekújvár Katonáink segítsége Katonáink a harci- és politikai felkészültség mellett nagy gondot fordítanak a termelő munkában való részvételre is Több alakulatnál figyelemre méltó eredményeket mutatnak fel például a talajjavítási munkákban, melyekkel nagy mértékben hozzájárulnak a szövetkezeti s általában a mezőgazdasági termelés fokozása feltételeinek megteremtéséhez. TÖBB TÍZEZER korona értékű munkát végeztek katonáink például Čelčicén — a kojetíni járásban: 870 munkanap alatt felépítettek egy vízlevezető csatornát. Klasy tiszt kollektívája dicséretre méltó munkát végzett s kiérdemelte a járási nemzeti bizottság elismerését. AZ A TÜZÉRSÉGI ALAKULAT, ahol Ryšavý tižzt, a propagandista — szintén példásan bekapcsolódott a talajjavítás! munkákba. A píseki és a sobeslav járások falvaiban eddig már 4700 munkaórát dolgoztak le. Az alakulat katonái ebben az évben újabb kötelezettségvállalást tettek. Vállalták, hogy a talajjavítási munkákból továbbra is kiveszik részüket s ebben az évben több mint négyezer munkaórát dolgoznak le. A FALUFEJLESZTÉSI akcióba is bekapcsolódnak katonáink. Annál az alakulatnál, melyben Mikuš tiszt a CSISZ-szervezet elnöke, a katonák a múlt évben több mint négyezer munkaórát dolgoztak le a plzeni kerület több szövetkezetében. A szövetkezetekben a katonák munkáját nagyra becsülik. Az alakulat tagjai ezenkívül majd 800 munkaórát dolgoztak le a falufejlesztés! (Z) akció keretében. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére elhatározták, hogy a falufejlesztési akció keretében ebben az évben 2500 munkaórát dolgoznak ie. Hogy elhatározásukat valóra akarják váltani, bizonyítja az is, ho-v az év elejétől egy egység szombaton és vasárnap rendszeresen dolgozik a kerület talajjavítási építkezésein. MILLIÓK A TARSOLYBAN Az „ifjúsági milliókért" mozgalom meghonosodott a hadseregben is, s valamennyi CSISZ-alapszervezetben szép eredményeket ért el. A hadseregben serénykedő CSISZ-tagok a múlt évben 71 millió 750 ezer koronát takarítottak meg. Elmondhatjuk, hogy katonáink valóban derekas és hasznos munkát végeznek ezen a téren is. (ks) ÜJ SZÔ 5 * 1969. január 24.