Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-23 / 22. szám, szombat

\|RD DALOMRÓL- KÖNWEKRŰU^ Kónya József: A megszállott A bratislavai Nemzeti Színház magánénekesei az utóbbi időben példaadóan kis hangversenyeket tartanak főleg az ifjúság körében. Stražan fel vételén Tatjana Masaryková és Štel ánia Hulmanová a bratislavai egészségügyi iskola diákotthonában 500 ha Ugató előtt hangversenyt ad. LAKÁSUNK ABLAKÁBÓL jól átláthatok a Prága-Vinohrady-i Nemzeti Haz helyiségeibe, termeibe. Gyakran találgatom, vajon miféle ' gyűlés folyik a szemben lévő épület t'aiai között és sokszor elnézegetem az ablakok mögött időnként fel-felbukkanó fiatalok ugrabugrálását. Amit pedig puszta szemmel ki nem vehetek, azt sejtetik a vidám hangok, a fülbemászó muzsikaszó. — Tánciskola — villan fel agyamban és, hogy ne csak a távollól gyönyörködjem a fiatalokban, elhatározásomat azon nyomban tett követi: magamra kapom jobbik ruhámat és hipp-hopp máris közöttük termek. A zene most nem játszik, éppen szünet van, de annál nagyobb a hangzavar. Tizenöt-tizenhat éves fiúk, • lányok, az iskolák tanulói és a gyárak, üzemek Körülbelül velük egykorú tanoncai karonfogva sétálnak fel-alá a talán Túlságosan jól futott, ünnepélyesen kivilágított teremben. Jókedvű csevegjük, vidám nevetésük elárulja, milyen otthonosan érzik itt magukat. A s/ép szál fiúk már nem gyerekek, ce még felnőttek sem. HOgy mi jellemzi okét a legjobban ? Szégyen ic e, szégyep oda, meg kell hogy mondjam, aránytalanul nagy, ormótlan manciaik, melyekkel tanácstalanul hadonás/nak, nem tudván, mit kezdjenek vt'ük és óriási fülük. Mind fekete öltönyt viselnek és ahogy megszólal a zene, kissé esetlenül hajolnak meg lóelőre kiválasztott táncosnőjük- előtt. — Szabad? — kérdik félszegen, kis szorongással a hangjukban, m^t milyen szégyen volna, ha az Édei-- Vosarat adna! De nem, ez nem fordul elé hiszen a kislányok az ifjakhoz haionlóan tisztában vannak az illem szabályaival. Hiszen a táncmester neni(_«»k a divatos táncokra oktatja őket, h.'"ern jő modorra, viselkedésre, sót <fra is, mi mindenről lehet elbeszélgetni a fiúkkal. No meg aztán az elégíts báli ruha, dús fodros silon és tüi!ruhák, a divatosan elálló alsószoknyák is köteleznek valamire. Most, ÄLLABÁL az össztáncon vígan lejtik a menüettet, a cseh polkát, az angol-keringőt, slow-foxot, sőt a „táncok táncát" a lipszit is és ki tudná néven nevezni a többi sok furcsaságot. Az édesanyjuk felé, aki valamelyik asztaltól aggódva figyeli szeme fényét: nem árul-e petrezselymet, jókedvü-e, nem csúszott-e félre az öv a szoknyáján, csak akkor vetnek egy-egy pillantást, amikor a mama segítségére van szükség. — Anyukám, szomjas vagyok, kérem a zsebkendőmet, nálad van a fésűm?, melegem van — hallom magam körül a kérdések, kívánságok, megjegyzések áradatát. Az egyik asztalnál Vera barátnőmre bukkantam, amint a nyakát nyújtogatva feszült figyelemmel követi egy csinos szőke fiú karján libegő kislánya minden mozdulatát. - Emlékszel? - fordul hozzám meghatva - de régen volt, amikor mi jártuk a négyest. Hányszor rálépett a tánciskolában Feri, a férjem a lábujjamra — fűzi tovább mosolyogva a szót, majd hirtelen elkomolyodik: — Mennyi mindenen mentünk keresztül azóta. A háborút is végigszenvedtük... — Hogy elhesegesse meghatottságát, hirtelen fordulattal kislányára tereli a beszédet: — Mit szólsz Verához, úgye elég csinos? De nem ez a legfontosabb — folytatja józanul, - Minden váäjyam; hogy becsületes, dolgozó embert faragjak belőle. Vera imádja a kémiát, nagyon jól tanul. Nem akarom, hogy idő előtt férjhez menjen. ráér, majd ha elvégezte a főiskolát. Azután nem bánom, akárki lesz is a férje, munkás, vagy értelmiségi, fő, hogy dolgos, tisztességes ember legyen és szeresse a lányomat. — Anyu, ez itt Feri, akiről meséltem, hogy nem vették fel a főiskolára, túl sok volt a jelentkező — szajad hozzánk a melegtől kipirult, eleven tekintetű kislány, maga után vonszolva lovagját. — Megígértem, hogy kölcsönadom neki Majakovszkij költeményeit, remekül beszél oroszul és nagyon szereti a verseket. Megengeded, hogy holnap feljöjjön a könyvért? — Vera mindezt egy lélegzetre hadarta el, be sem várva a választ. Megkérdeztem a fiútól, hogy miután nem vették fel a főiskolára, milyenek a jövőbeli tervei. A kotnyeles Vera azonban megelőzte barátját: — Feri egyelőre bányásztanonc. A kladnói bányában dolgozik és ha minden jól megy, bányászmérnök lesz. — Engedd meg, hogy én is megszólaljak — feddi a fiú gyengéden Verát. — Az még nagyon messze van, Verácska, ki tudja, mi minden jöhet közbe. Jelenleg az esti tanfolyamra járok — teszi hozzá — és remélem, viszem majd valamire. Az irodalom is érdekel, főleg a szovjet írókat szeretem, és ezért szabad időmben szívesen olvasgatom őket eredetiben. KÉSŐRE JÁR, szedelőzködnek a- fia talok. Vége a táncnak, mindenki a ruhatárnál sürög-forog. Búcsúzkodás, kézfogások, ígéretek: — Holnap találkozunk, majd felhívlak, várjál meg az üzem előtt munkaidő után, a viszontlátásra — hallom magam körül és arra gondolok, vajon mivé fejlődnek ezek az itt .kötött ismeretségek. Eszembe jut, mennyi bírálat éri mostanában a fiatalokat. Igaz, vannak köztük könnyelműek, iszákosok, sőt egyesek még a betöréstől, lopástól sem riadnak vissza. És ha e bírálatok néha az elevenbe is találnak, fájnak is, mert igazak, mégsem állíthatjuk, hogy jellemzőek mai ifjúságunkra. Korántsem! Ma este, itt a Nemzeti Házban rendezett estén, a sok száz szerény, kedves gyermek ártatlan nevetése, szórakozása, a kis Verák és a nagy Ferik öntudatos "beszéde meggyőzött róla, hogy nincs okunk aggodalomra, hogy büszkék lehetünk ifjúságunkra, a jövő nemzedékére. KARDOS MÁRTA A karácsonyi könyvpiac egyik újdonsága Kónya József A megszállott című regénye volt. Témája a csehszlovákiai magyar irodalomban részben újszerű. Egy, a falusi életből feltörő őstehetségről szól és a mű vele kapcsolatban a falu új, mai arcát igyekszik bemutatni. Kuruc Pali - a falu alvégéről tehát a szegénysorról indul el, fabrikáló, agyaggal foglalatoskodó autodidaktaként, hogy végül országos hírű szobrász váljék belőle. Az út göröngyös, meg kell küzdenie önmagával, választania kell a képzőművészet és a földművelés között, meg kell küzdenie a gáncsoskodókkal, az irígykedőkkel. sőt még szereiméve! is, aki a faluhoz akarja őt láncolni, még akkor is, amikor már tisztában van elhivatottságával. A cselekmény Nagyfalun kezdődik — amely ellentétben nevével, csak százegynéhány házbői áll - hol Kuruc Pali, a „megszállott", éppen édesanyját, az anyai szeretetet mintázza agyagba. Vergődő, önmagáva! tusakodó lelke sohasem hagyja nyugodni. Alkotni szeretne és mindenütt megalkotásra váró dolgokat keres így lel rá későbbi szerelmére is. Tóth Marikára, akiről az Ártatlanság szobrát akarja megmintázni. A szerelem és a házasság egy időre elnémítja benne a művészt, de teljesen elnémítani nem tudja. Szobrait elviszik a járási kiállításra, onnan a kerületire, majd az országos bemutatóra, ahol megnyeri az első díjat. Ez az esemény, de még inkább az, hogy felkérik a város egyik terére kerülő szobor tervének elkészítésére, végül is arra bírja, hogy komolyan foglalkozzék a képzőművészettel. A szobornak a békét, s a békéért folytatott harcot kell kifejeznie. Mivel a felállítással járó költségeket a város egyik jubiláló üzemének munkássága fedezi, részt vesznek a bíráló bizottság munkájában is és így nem csoda, hogy a „befutott" szobrászok mellett az ismeretlen Kuruc Pali eredeti, a célt tökéletesen szolgáló alkotása nyeri meg tetszésüket. S hiába fog össze ellene a pozícióját féltő, jónevű, de közepes tudású nagyravágyó szobrász és a mindenre képes, könnyű életet és italt szerető lumpenproletár, mert a munkásság kemény ellenállásán, meg nem alkuvó egyenességén minden fondorkodásuk megtörik. Kuruc Pali a városba utázík/liőgy a szobor elkészítéséhez előtanulmányokat végezzen. Egy fiatalokból álló szobrásztársaságban barátokra talál, akikkel később együtt alkotja meg a békét hirdető szobrot. A szobor elkészültével a leleplezési ünnepélyre eljönnek a falujabeliek is, és a hazai tájak után vágyó fiúnak rosszul esik, hogy Lavko Jancsi, a szövetkezet elnöke egy szóval sem említi, hogy ő hiányzik a szövetkezetből. Helyét mással töltötték be, Operaház avatása Banská Bystricán Megszólal, a gang. f elhangzanak az előjáték első akkordjai, felgördül a függöny és felcsendül a tenorista áriája. Ezzel ma este kezdetét veszi Közép-Szlovákia egyik legnagyobb kulturális ünnepe, az új dalszínház avatása Banská Bystricán. x Állandó dalszínház Szlovákia szívében A 700 éves Banská Bystricának még nem volt állandó színháza. A Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségei idején született csak meg a határozat az állandó dalszínház létesítésére. Színházépület és lakások ...? Sokaknak úgy tűnt fel, mintha minden reménytelen volna. A lelkesedés - mint már sokszor az elmúlt évek folyamári - nem ismert határt Banská Bystricán. S Thália új hajlékot kapott, egyelőre a Nemzeti Ház történelmi épületében, míg az új színház fel nem épül a Garam-mente legszebb városában. A opera létesítése egybe esik Csehszlovákia felszabadulásának tizenötödik és a szlovák professzionális színház 40-ik évfordulójával. A baráti művészek segítsége Az ösz folyamán lejárt a versenypályázat. A művészek, kik itt találkoztak a Nemzeti Házban, még négy hónappal ezelőtt nem is ismerték egymást. így Mária Urbanová Prágából jött. Négy éve annak, hogy elvégezte a zeneművészeti főiskolát. „Miért jött ide a messzi fővárosból?" - Rövid s határozott a felelet: „Művészit szeretnék nyújtani Közép-Szlovákia új operaszínpadán. Ügy gondolom, hogy már el sem tudnék menni ebből a kedves vá-ospól . - Viliam Boksa, tenorista, flhagyta Plzeňt, pedig tisztában volt a nehézségekkel, amelyek Banská Bystricán várták. - „Minden kezdet nehéz, és mi azért vagyunk itt, hogy az elénk tornyosuló akadályokat lekiizdjiik", - mondja reményteli hangon. Darina Hainuláková Kassáról jött, de vannak itt énekesek, zenészek és balettáncosok a köztársaság minden vidékérő!. Mit hoztak magukkal? — Kedvet, lelkesedést és művészt tudást. Az új színház művészeit nem régen látogatta meg Andrej Bagar, a bratislavai zeneművészeti főiskola rektora, aki látva a szervezési munkákkal kapcsolatos nehézségeket, így szólt az opera tagjaihoz: - .„Negyven évvel ezelőtt a bratislavai színház létesítésénél segítettek a cseh művészek, és most Banská Bystricán ugyanez történt." A díszelőadás műsora Amikor a művészek összeismerkedtek. munkához láttak. A vezetőség Jozef Bohuslav Foerster cseh zeneszerző ÉVA című operáját javasolta bemutatni. Bár az „ÉVA" nagyon igényes opera, a fiatal együttes mégsem riadt vissza a várható nehézségektől. Munkájuk eredménye így értékesebb. A zenei világ december végén emlékezett meg Jozef Bohuslav Foerster születésének 100-ik évfordulójáról. Banská Bystricán most nemcsak ezt az évfordulót ünneplik meg méltóképpen, hanem az új opera előadásával megalapozzák a népi dalszínház jövőjét is. Ján Tesák, - régi SĽUK-tag a színház igazgatója szerint azért mutatják be most ezt a darabot, hogy „népi tartalmával és énekeivel megnyerje az emberek szívét az opera számára." Foerster 1895-ben írta operáját. Története régi falusi környezetben játszódik le. Az opera tartalmából kitűnik, hogy az anyagiasság a múltban eltorzította az emberek jellemét és megmételyezte életüket. Sajnos ezzel a problémával helyenként még ma is találkozunk, különösen falvainkban nehezíti meg az új élet kialakulását. Az első szereposztás az új operában Kik játsszák az „Éva" című opera szerepeit? Éva szerepét két fiatal énekesnő - Mária Urbanová és Dagmar Rohová - játssza majd felváltva. A többi szerepet is ketten-ketten tanulták be. Szamko, Éva férjének szerepét Ladislav Longauernak és Štefan Babjáknak osztották ki, Az elsőt még a SĽUK-ból az utóbbit pedig a Liíčnicából ismerjük. Éva barátnőjének — Zuzkának - a szerepét Terézia Vargová és Darina Hanuljáková játsszák. Az opera betanulása próbára tette valamennyi szereplő képességét. A balett Az operában bőven fordulnak eló balet t részletek is. A balett-csoport vezetője F. O Bernatík. Prešovból került ide. Egyébként a balettal szerencséje volt a színháznak. Egyik vezető tagja - Tamara Iszacsenko-Slabejová, ki tagja volt a prágai, az ostravai és később a bratislavai színháznak itt művészi tudásával az új balettcsoport színvonalát emeli. A balettnek egyébként most 16 tagja van, de a jövő kecsegtető terveket rejteget számára. Kibővítik és egész estét betöltő darabokat is fognak előadni, többek között Hófehérkét, a Bahcsiszeráji szökőkutat, Diótöröt és egy egészen új darabot - A szerelem kútját, — amelynek zenéjét még csak most komponálják. A karmesteri pálca A zenekar tagjai is az ország különböző tájairól kerültek Banská Bystricára. Két hónappal ezelőtt még a zenekar fele sem volt együtt, s az első próba résztvevőinek a javarésze eddig még nem játszott zenekarban. Hát ilyen volt a „nyers anyag", melyet a fiatal Kende karnagynak kellett művészi színvonalon működő „zenekarrá gyúrnia". Hányszor kellett megszakítania a próbát és ismételtetnie egyes részleteket! Ugyanúgy együtt van már az énekkar is. Ezt Karol Béla vezeti, - a SĽUK volt tagja. A közeljövő tervei A szombati díszelőadás után, — jövő hét szerdáján — lesz még egy bemutató előadás, így a két bemutatón fellép majd a társulat valamennyi szólistája. Az iskolák számára külön előadásokat fognak rendezni. Az opera különben el fog látogatni mindenhová, ahol csak fellépése műszakilag megoldható lesz. A színházi idény végéig bemutatásra kerül még a Kék műterem című operett és Verdi Traviatája. A művészek nemrég esztrád -csoportot alakítottak s így járják a városokat és az üzemeket. Énekelnek operaáriákat és operettdalokat. Szilveszterkor meglátogatták a breznói helyőrséget és gazdag műsorukkal katonáinknak kellemessé tették az év utolsó estjét. A közönség már megismerte a művészeket s reméljük, hogy rövidesen bizalmába fogadja az új dalszínházat is. Bízunk jó munkájuk sikerében. BERKES JÓZSEF aki ugyanolyan szorgalmasan végzi munkáját. Ekkor érzi meg valójában, hogy hélye a képzőművészetben van s neki ezután már csak olyan dolgokat kell és szabad alkotnia, amelyek méltóak ahhoz a Kuruc Palihoz, akit faluja elengedett, akiért a munkásság kiállt, hogy számukra, nekik teremtsen szépet, művészit. A könyv eleven, eseménydús, cselekményekben gazdag. A szerző sok szereplőt mozgat, néha felesleges alakokat is. így nem csoda, hogyha a jellemzések jó része sematikus. Például a házsártos feleség, hallgatag férj, tréfás öregember és féllábú kerülő. A regény legélethűbb alakjai Tóth Marika és Bíróné. Kevésbé mondható ez el a könyv fő alakjáról, Kurucj Paliról. Sok helyütt, ahol az író nem tudja megokolni a cselekményt, a fiú „megszállottságával" érvel s helyenként szólamokat mondat vele, olyan frázisokat, mint az állandóan hangoztatott „ősi" sző. Milyen más Tóth Marika jellemzése, hol hű képét adja egy falusi lány lelki beállítottságának. Az író a falut fejlődésében akarja bemutatni és abba a hibába esik, hogy könyve elején Gárdonyias, idilikus életet mutat be, sőt mi több, a Kókay-féle népieskedő színdarabokra emlékeztet. A szerző a szőlásmondások használatában sokszor hibát vét. A köztudat csak egyféleképpen ismeri és használja a szólásmondásokat, az írónak nincs joga „kijavítani" őket. (Pl. „zabba dobja a puskát" Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél") Az író néprajzi tudását is megakarván csillogtatni, a lakodalom ieírásába is elmélyül. De nézzük meg jobban a mai falut: hol tartják ma ilyen módon a lakodalmakat? A felelet egyszerű: sehől. S ha igen, ez ma már nem tipikus. Ez rendjén is van. És még egy megjegyzés: csürdöngölőt Erdélyben táncolnak — mellesleg szólván nem is lakodalom alkalmával. Nálunk „konyhatáncot" jártak. • A szegénységet, különösen a falusi szegénységet sohasem jellemezte a padiós ház. Ugyanúgy a szalmazsák sem. Szalma ván az ágyban, azon lepedő, vagy háziszőttes pokróc. Ahol pedig ez már nincs meg, ott egyenesen a matracra térnek át — kihagyva a fejlődésben a szalmazsákot. Miért írom"-)* mm;zt-! Atfrt, mert Kónya ' József a ma faluját ökarja ábŕäzoThi. Hangsúlyozom, csak akarja, mert a szocialista hang a szövetkezet elnökének, Lavkó Jancsinak a szájából és Kuruc Pálinak öntudatos - de helyenként hitelt romboló — beszéde szöges ellentétben áll a falu életmódjának anakronisztikus beállításával. A szocialista rend magával hozta a politikai rend megváltoztatását, és ugyanakkor magával hozta a maga kultúráját, életmódját — és éppen ez hiányzik a falu ábrázolásából s ezért nem hiteles ez a rajz. Kónya a faluról akar hü képet adni, mégis könyvében a városi élet leírása a jobb. Itt igazán úgy Ir a szerző, hogy az olvasóban nem merül fel kétség. Az író falun él, s ennek ellenére mégis nagyobb erővel vetíti elénk a városi élet mozzanatait, mint a falu mai életét. A könyv egyik erőssége a világos, könnyen érhető mondatszerkezet, színes párbeszéd és nyelvének magyarossága. A mesélő, anekdotizáló stílus azonban sokszor a helyzetek élét tompítja, a problémák súlyosságát, drámaiasságát lerontja. A regény borítólapját és kötéstervét Nagy József készítette. A munka minden dicséretet megérdemel. ízléses, újszerű, szembeötlő, kifejező. Üdvös lenne, ha a könyvkiadó a megkezdett úton haladva — a többi fiatal képzőművészt is foglalkoztatná. (Eckert Sándorra, Bácskái Bélára gondolok itt elsősorban.) Ezzel két célt érne el egyszerre: fiatal képzőművészeink nevével megismertetné a nagyközönséget, s a megjelenő könyvek színesebbek és esztétikai kivitelben gazdagabbak, sokrétűbbek lennének. GYÜRE LAJOS Pályázót Az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala az ifjúság fantáziáját foglalkoztató, ismereteiket bővítő és gondolkodását a tudományos, műszaki kérdésekre összpontosító, gyermekeknek és serdülőknek szóló könyvekre pályázatot hirdet. A pályázatnak több kategóriája van és mindegyikben a három legjobb müvet 3—10 ezer koronáig terjedő díjakkal jutalmazzák. A pályázat anonym és a müveket legkésőbb ez év végéig kell beküldeni a bratislavai Mladé Letá könyvkiadó címére. ÜJ SZÖ 7 * 1960. január 23.