Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-21 / 20. szám, csütörtök

m A hős partizánorvos E

gy levél vezérelt a bardejovi járásba, mely Csehszlovákia keleti részén, a lengyel határon fekszik, a sűrű erdő borította ondavai fennsík és a csergői hegyek között. A levelet Vlagyimir Ivanovics Sevjakov, volt szovjet hadirepülő írta a moszkvai Pravda szerkesztőségének. Kérte, keressék fel azt a valakit, aki válságos helyzetbe került szovjet katonák életének megmentésével páratlan hóstettet hajtott végre. Sevjakov levele, a partizánmozgalom részvevőinek elbeszélései, s a csehszlovák hadsereg hadtörténeti levéltárában őrzött okmányok alapján felidézzük a 15 évvel ezelőt lejátszódott dicső eseményeket. A

z 1944. szeptember 14-ről 15-re virradó éjszaka történt. Prešovtól északra, Kelet-Szlovákia légiterében a hitleristák lelőtték Sevjakov alhadnagy bombázógépét. Legénysége ejtőernyővel menekült meg. A koromfekete éjszaka, az erdők és hegyek útját állták az egymást kereső repülőknek. Sevjakov magára maradt. Szörnyen kínozta a lába: az erdőben sérült meg, amikor földet ért. A pilóta mégis elhatározta, ha törik, ha szakad, áttör a 150 kilométerre húzódó arcvonalon. Öt álló napig vergődött előre, kelet felé; a nap és a csillagok mutatták az utat. A hatodik nap feljutott az 1053 méter magas Csergőre és találkozott a Csapajevről elnevezett szlovák partizánalakulat járőrével. Az osztag éppen harci feladat teljesítésére készülődött e ponton. Több napot töltött a pilóta a partizánoknál. Megtudta, hogy a közeli Kríže faluba megérkeztek a szovjet hadsereg felderítői. A csapajevisták segítségével eljutott a faluba és megismerte Golovko hadnagyot, a felderítők parancsnokát. A felderítők feladatukat teljesítve igyekeztek az arcvonalon át visszatérni a szovjet területre. - Vigyetek magatokkal, — kérte őket Sevjakov. — Nézz a lábadra, - ellenkezett Golovko. — Hosszú és veszélyes út előtt állunk. Mégis magukkal vitték a repülőtisztet. Három helyen próbáltak keresztültörni a hitleristák állásain, de sikertelenül. Vissza kellett térniök a németek hátába — a Kirov partizánosztagban egyesült szovjet ejtőernyősök és a helyi lakosságból szervezett Lipa partizánosztag hadműveleti területére. Golovko hadnagy a Csapájev partizánalakulathoz vezette embereit, de Sevjakov már nem tudott velük menni. Kimarjult lába óriási kínokat okozott. Ekkor hozta őt össze a sors František Radačcsal. Ľvov és Lvovská Huta községek körzetében, megközelíthetetlen erdősűrűségben két sárkunyhót, „zemljankát" vájtak ki. Szlovákia Kommunista Pártja illegális szervezetének segítségével titkos kórházat rendeztek be itt a partizánok. ~C rantišek Radač akkoriban a jáF rási kórház főorvosa volt, Kapcsolatot teremtett a partizánokkal, s a titkos kórház élére állott. Sebesült partizánok és szovjet ejtőernyősök vártak segítségére. Estefelé elővigyázatosan gyógyszerrel megrakodva elindult az erdő felé. Bardejovtól, a sárkunyhókig 25 kilométert kellet gyalogolnia. Hetente kétszer-háromszor ment ilyen „kirándulásra". A körülmények csakhamar rákényszerítették, hogy anyjával és nővérével együtt a partizánokhoz meneküljön. A bardejovi hivatalok ugyanis felfigyeltek rendszeres „kiruccanásaira", melyek a titkos kórház és Radač szempontjából is balul végződhettek volna. Ebbe a kórházba kerültek a súlyosan sebesült szovjet repülők. — Még sohasem találkoztam ilyen elszánt hősökkel — mondja emlékeiben kutatva František Radač. Mennyi hősiesség és állhatatosság lakozott bennük, csodáltuk őket'. Gubin gárdakapitány harci feladatának teljesítése után már visszafelé tartott, amikor az ondavai fennsík fölött egy fasiszta vadászgép megtámadta és lelőtte gépét. Gubin parancsot adott a legénységnek a gép elhagyására. Utolsóként akart kiugrani, de nagy sietségében, vagy talán más okból, nem találta ejtőernyőjét a személyzet közös fülkéjében. Utkin gárdahadnagy, fötechnikus, fedélzeti mérnök már ugrani készült, s felismerve a helyzetet javasolta, ereszkedjenek le együtt az ö ejtőernyőjével. A két ember magára csatolta az ejtőernyőt és az ajtó felé futott, amikor Utkin alatt leszakadt az átégett padló. A repülőket az mentette meg, hogy a repülőgép már a levegőben kezdett szétesni. A hadnagy égési sebeket szenvedett kezén és az arcán. Földet értek. Gubin szándékosan úgy akarta, hogy őt érje az ütés. Megsérült a lába. Az volt a helyzet, hogy egyikük tudott járni, de nem látott, viszont a másik körös-körül mindent látott, de nem tudott járni. Erőt véve fájdalmán, Gubin kézenfogva vezette Utkint az erdőbe, míg végre rájuk talált a repülőgép legénységének további két tagja: Domasenko rádiótiszt és Svegyin fedélzeti lövész. Négyesben valahogy elvergődtek Lvovská Hutára, innen meg a Kirov partizánosztaghoz. Ugyanaznap ismerkedett meg a repülőkkel Sevjakov, akinek emlékeiben így él az epizód: — Nagyon szomorú állapotban találtam a fedélzeti mérnököt. Befáslizot kézzel és arccal feküdt és keservesen nyögött. A sebesülteket iziben elhelyeztük a kórházban. František Radač vette őket kezelésbe. Sok aggodalmas napot és éjt töltött Utkin mellett, míg talpra állította. — Szerjózsa volt talán a legsúlyosabb betegem — mondja Radač Utkinról. — Szörnyű égési sebeket szenvedett, az egész arca egy nagy seb volt. Akkor is csodáltam és most is csodálom kitartását. Magas lázzal majdnem száz kilométert ment az erdőben. Elérzékenyültem és ma is elérzékenyülök lelkes barátaira gondolva, akik emberfeletti erőfeszítést tettek társuk megmentésére. Szűkszavúan csak ennyit mond magáról: — Partizánorvos voltam, kötelességem az emberek gyógyítása ... BARDEJOVI KÉPEK Másfél hónap múlva további két sebesült szovjet repülővel gyarapodtak Radač titkos kórházának lakói. Egyikük Csapanov alhadnagy volt, a másiknak K-val kezdődő neve sajnos már nem jut Radač eszébe. riPöbb mint négy hónapig működött a hegyi kórház, míg a szovjet hadsereg végre jelszabadította Kelet-Szlovákiát. Ez alatt az idő alatt körülbelül 30 sebesült és beteg — szovjet repülök és ejtőernyősök, helybeli partizánok - fordult meg a kórházban. Amikor a szovjet hadsereg alakulatai a bardejovi járásba is eljutottak, nem kellett többé sárkunyhókban bújkálniok a betegeknek. František Radač a még gyengélkedőket magához vette a járási kórházba. Az orvos szemefényeként őriz két szerény okmányt, a nagy napok emlékeit. Az idő foga kikezdte a megsárgult papírlapokat, melyekre katonák rótták szűkszavú soraikat. Megilletődés fogja el az embert olvasásukkor. Az egyiken a cím helyén röviden ezt olvassuk: „Köszönetnyilvánítás." „Mi, a vörös hadsereg harcosai, parancsnokai és partizánjai, a Ľvov falu mellett létesített titkos kórház ápoltjai, szívből jövő hálánkat fejezzük ki Önnek, Radač elvtárs, a német megszállás nehéz napjaiban nyújtott orvosi segítségért. Erőt, jó egészséget és eredményes munkát kívánunk Önnek a szlovák és az orosz nép érdekében." A levelet Gubin gárdakapitány, Zsuravlev törzsőrmester, Utkin gárdahadnagy, fötechnikus, Svegyin gárdaőrmester, Sevjakov gárdaalhadnagy, Tokarev partizán-szakaszparancsnok és mások írták alá. A második okmányt Siskalov főhadnagy és Arisztarhov kommisszárius a Kirov partizánosztag parancsnoka és politikai biztosa írta alá. Azt tartalmazza, hogy „dr. František Radač tagja volt a csehszlovák területen működő Kirov-osztagnak és 1944. szeptember 15-től 1945. január 21-ig orvosi minőségben dolgozott, Radač elvtárs munkájával és eszközeivel nagy segítséget nyújtott az osztagnak." Más szlovák hazafiak is tevékenyen segítették František Radačot. A hadtörténeti levéltár anyaga megörökít egy harci epizódot, mely Kríže faluban játszódott le. A németekkel vívott egyik csatában súlyos sebesülést szenvedett Anton Sajhutgyinov szovjet partizán, az Alekszandr Nyevszkij osztag harcosa. Michal Kažík szlovák partizán a bekerített térségből magával vonszolta sebesült bajtársát, és Richvaldban és Lukovbcm rejtette el különböző személyeknél, majd beszállította a titkos kórházba. Kažík viszszatért osztagához, s mindvégig a szanitéc tisztségét töltötte be. E

gy teljes napot töltöttem František Radačcsal. Energikus, kedélyes ember, sok társadalmi munkát végez. Tagja a bardejovi járási pártbizottságnak és most is a járási kórház igazgatója. Egy új kórházépület felépítése okoz neki sok gondot. — Félelmetes napokat éltünk át akkor, — mondja késő este, búcsúzásunkkor. - Boldog vagyok, hogy erőmtől telhetően másokkal együtt teljesítettem kötelességemet a közös harcban, melyet a szovjet néppel ,egyetemben Csehszlovákia felszabadításáért vívtunk. N. NOVIKOV (Megjelent a moszkvai Pravdában) A Karlovy Vary-i Magasépítészeti Vállalat szállítócsoportja e napokban szállította rendeltetési helyére a Br ezno nad Hronom-i hídépítő-üzem új gyártmányát — az NB-40 védjeg yű 37 méter hosszú emelődarut. Képünkön: a szokatlan szállítmány Prágához közeledik. (J. Saroch - CTK felvétele.) Z ÚJ szó Köszöntjük a kenyheci Következeteseket t

Nagyon sok jót olvashattunk már a ke nyheci szövetkezetről, melynek hosszú éveken át Tóth Imre, a Szlovák Nemzet I Tanács képviselője az elnöke. A szöÝ vetkezet és a falu dolgozói ebben az évben fennállásuk tizedik, felszabadulá* suknak 15. évfordulóját ünneplik. Az 1960-as esztendő tehát a falubelieknek • jubileumi év a javából. Nézzük meg mit is várnak a szövetkezetesek a jubiX leumi évtől? Sok újdonságot! Első, talán egyedťíí álló a kerületben, hogy már a folyó évben ledolgozott munkaegységek értékét teljes egészében kifizetik. Minden szövetkezeti tag, aki egy hónap alatt 20, 30 vagy éppen 80 munkaegységet szerzett, a hő végén megkapja a munkaegységek teljes értékét. Bizony sokan lesznek, akik a természetbeni .járandóságon kívül legalább 200 koronát kapnak majd kézhez. Érthető, ez a lépés nagy örömet váltott ki a szövetkezet tagjaiból. Ám ezt még mindenütt nem lehet megvalósítani, Biztató hír Ipolyhídvégről Az ipolyhidvégi EFSZ a járás első szövetkezeteivel egyidöben alakult. Azóta kilenc eredményekben gazdag esztendő telt el, és a szövetkezet korszerű mezőgazdasági épületekkel,, gépekkel gyarapodott. Továbbra is az a' célunk, hogy a közös gazdálkodást fejlesszük, gyarapítsuk a szántóterületet és megteremtsük az állattenyésztés jövedelmezőségének feltételeit. Ebből a célból szaporítjuk állatállományunkat, 40 hektár mocsaras területről levezetjük a vizet és elmélyítjük tagjaink szaktudását, akik így soiklol korábban és céltudatosabban válthatják valóra a termelés fokozásának feladatait. Terényi László, Ipolyhidvég A holnapra is gondnak Már szinte hagyományossá vált, hogy a losonci és a poltári járás szövetkezetei a részesedés kifizetésének versenyben állnak egymással. Az idén a poltári járásban levő kálnói EFSZ volt az első, mely a napokban felhívást intézett a két járás szövetkezeteihez: melyik szövetkezet tagsága helyez majd több pénzt az állami takarékpénztár betétkönyvecskéire? Az említett EFSZ tagjai úgy döntöttek, hogy a részesedést betétkönyvecskékre helyezik el és így osztják ki a családoknak. A kálnói EFSZ felhívása kedvező visszhangra talált és mindkét járás szövetkezeteinek túlnyomó többsége bejelentette a verseny feltételeinek elfogadását. SÓLYOM LÁSZLÓ, Losonc mert ehhez elsősorban is a szilárd ala-. pok megteremtése és a tervek folyamatos teljesítése szükséges. A kenyheci tapasztalatok azt mutatják, hogy Igen reálisan, megfontoltan terveznek, hiszen eddig minden évben a munkaegységek teljes értékét kifizették. A szövetkezet sertésgondozói viszonzásul szép felajánlásokkal válaszoltak és megfogadták, hogy a malacelválasztási átlagot kocánként 15-re emelik, a fejőgulyások pedig a tehenenkénti tejhozamot 2 600 literre fokozzák. így ünneplik a kenyheciek felszabadulásuk 15. évfordulóját és köszöntik közös gazdálkodásuk 10 éves jubileumát Iván Sándor, Kassa A karvaiak igyekezete A karvai EFSZ-ben az idei termelésipénzügyi terv elkészítése befejezéséhez közeledik. A szövetkezetesek a terv szerint ez idén minden hektáron 145 kilogramm sertés- és 60 kilogramm marhahúst akarnak termelni. A 450 hektáros szövetkezetben a harmadik ötéves terv végére előirányozott termelési szintet — minden hektárra 175 kilogramm hús termelését — egy évvel hamarább elérik. A szorgalom és a kezdeményezés a karvaiaknál a termelés más ágazatában is megnyilvánul. Az elmúlt esztendő nyarán például az egyik tyúkfarmot betegség miatt fel kellett számolni. A szükséges fertőtlenítés után e részleg Szűcs Károly személyében új vezetőt kapott, aki szaktudását igen gazdagon gyümölcsöztette. A júliusban gondozásba vett 2 ezer naposcsirke 98 napos korában 1.22 kilogramm átlagsúlyt mutatott. Az elhullás százalékaránya és a takarmányfogyasztás oly csekély *volt, hogy Szűcs elvtárs 50 kakas értéikének megfelelő pótjutalmazásban részesült. A szövetkezet a piaci értékesítés mellett 780 tojóhoz jutott, amelyek már most gazdagon jövedelmeznek. Ebből a rövid kis példából megértjük, hogy a karvaiaknál a mezőgazdasági termelés fokozásának irányszámai nemcsak előre mutató számok, hanem szorgalmas munkájuk értékelésének hű tükörképe. A középkorúak példáját követik a fiatalok is, akik közül 19-en gyarapítják szakismereteiket a szövetkezeti munkaiskola tanfolyamain. Gábris József, Párkány Saját gépeikkel kezdik meg a tavaszi munkákat Néhány nappal ezelőtt az ipolysági JNB, GTÄ képviselőinek jelenlétében az egegi szövetkezetesek a traktorállomástól 142 ezer korona értékben gépeket vásároltak. A tavaszi munkákat az EFSZ tehát már saját traktoraival kezdheti meg. ,A szövetkezet azonban nemcsak gépekkel és egyéb felszerelésekkel, hanem kiváló, hozzáértő traktorosokkal is gyarapodott, akik ezelőtt a gépállomáson dolgoztak. Gyerpál Gyula, Keló László, Balázs Ferenc és Tóth Antal ezután mint a szövetkezet tagjai művelik majd meg az EFSZ dúsan termő földjeit. A merei EFSZ 38 ezer 500 korona beruházással ugyancsak több gépet és egyéb hasznos felszerelést vásárolt a traktorállomástól. Belányi János, Egeg Tizenöt esztendővel ezelőtt Bardejovban és környékén nem volt ipar. Csak a felszabadulás után kezdődhetett meg itt is az iparosítás. 1957 őszén kezdték meg a városban az Augusztus 2D.-e Cipőgyár építését. Az építést ez év első felében fejezik be. Már most 1 600-an dolgoznak az új üzemben (balról). Középső képünk az üzem egyik részlegét ábrázolja. Jobboldali képünk: Imrich Kotvan termelésvezető és Jozef Eliz a cipők minőségét ellenőrzik. (K. Cich — CTK — felvétele.) Ű-1 SZŐ A * 1960. január 21. fAMERREA FELSZABAD ÍTÓSZOVJ ET KATONA'KJARTAK §