Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-20 / 19. szám, szerda

i A M E R R E A FE LMA BA D ÍTÓHOlfJ ET KATO NA K JÁRTAK i wr:' A halál küszöbéről tért vissza Emberek élete példázza jš Jakov Rotyin őrnagy felderítő előőrsei rövid csa- ember hat esztendős fasiszta elnyomás után először ö Ö tározás után 1945. január 19-én a délutáni órákban lélegezhetett fel szabadon és Moszkvában 224 ágyú- $ <2 hatolnak be a városba. A szovjet hadsereg főparancs- c

sőből húsz össztűz dördül el, háborús köszönetként Ű 11 noksága csak másnap röpíti világgá a hírt, hogy a IV. a IV ukrán f

l.

ont és Svoboda tá

bornok csehszlovák £ ^ ukrán front csapata, a Kárpátok nehéz hegyi terepen harcosainak. A sok tízezer közül most, egy Ö 5 tamadasba lendülve, Lengyelország területen íelsza- , ... .. . , , » , „ - f_ s h badították Novy Sancz városát, Csehszlovákiában pe- íeI embero,t

o elteitevei negyet kerestünk fel Presovon, ^ H dig Kassát, Bardejovot és Prcšovot, a németek fontos a Szlovák Tanácsköztársaság városában, akiknek elete ü közlekedési csomópontjait és védelmi rendszerük példázza, mit köszönhetünk felszabadítóinknak, a š S bástyáit. Alig egy nap telt el azóta, hogy sok tízezer szovjet katonáknak. f

! gek közepette számba vegyék őket ^ry-j^r^-j^ a vad kápók és a még kegyetlenebb SS-legények. Mintha számított volna Mi történt azóta? 1945. június 8-án — Anyám nevelt, mind kérgeseb- A háború éveiben állandó figyelemitt az élet! Mintha a cél nem lett érkezett vissza szülővárosába. Ekkor bé vált a tenyere, csakhogy szakmát mel kísértem a hadihelyzet alakulávolna százezrek és milliók könyör- már tudta hogy szüleit, testvéreit is tanulhassak. Először kertész akar- sát, a szovjet hadsereg előretörését, telen kiirtása. Mintha az ember itt meggyilkolták. Ojra kezdte az életet, tam lenni, később a sors úgy hozta, És 1945. január 20-án a délutáni híés a harmadik birodalom többi kon- belevetette magát a munkába. Ahogy hogy kitanultam a szíjgyártó mes- reket hallgatva nemcsak a fülembe, centrációs táborában többet ért volna most velem szemben ül, elnézem ezt térségét. Négy esztendei inaskodás hanem a szívembe hatolt az a hada kivert kóbor kutyánál! a zömök, de mozgékony, csupaideg után segédmunkás lettem Pesten az parancs, amely tudatta Prešov felszaMost szitok és ütleg nélkül is min- embert, akinek arcáról erély sugár- első világháborút megelőző évben, badítását. Nem tudom elmondani, mit denki megjelent, mindenki, aki még zik, s akit oly nehezen lehet szóra Itt láttam a munkásság első tűnte- éreztem. Szóhoz nem jutottam, könyélt és mozogni tudott. Negyedrésze bírni, hogy mondion végre valamit téseit, itt kezdett felnyílni a sze- nyeztem, sokáig nem tudtam elaludni: azoknak, akik megjárták ezt a pok- magáról. Milyen na"gy és nehéz iskola mera. Azután katona lettem és le - szabadok lettünk... Másnap a mű ll .,• 1.^1 — . . _ .. _ . - .. . i.1. - . . u J £ ..i. U „ i. Jí 1 1 £ .. 7 . . ~ 4. /t M A £ arat? p/\»<í4 : 1 If olr VlAf-rÓn Rongyos, piszkos, csíkos rabruhában, ormótlan' fapapucsban, megrogygyanó lábbal, elkínzott testtel, de hátat bizsergető rég elfelejtett érzéssel, fásultságot lassan feloldó örömmel és szilárd elszántsággal szívében sorakozik fel tizennyolcezer Häftling a koncentrációs tábor jeges szél fújta sivár Apellplatzjáu. Hónapokon, éveken keresztül itt ácsorogtak minden áldatlan korareggel és későeste, munka előtt és munka után, hogy durva szitkok és ütle, lot, amoiyben meggyilkolták Ernst volt számára az élet. Milyen helyénThälmannt, a német- munkásosztály nagy vezérét és a mi Steiner Gáborunkat is Ez az első Freiheitsappel, most sorakoznak fel először szabadon, emberhez méltóan. Még nem ocsúdtak fel toljes;>n sokan még álomnak tartják ezt. amelyet a kínzó valóságra ébredés követ, • még nem szabadulhattak az elmúlt való, hogy ilyen tapasztalatok birtokában másoknak gondjaival, ügyesbajos dolgaival törődik, mint a városi nemzeti bizottság elnökhelyettese. Késő este van. a munkaidő rég lelenül agyukba, szívükbe vésődött: növekedett a - lakosság száma, egyik soha többé fasizmus! Ott állnak zárt sorokban oroszok és németek, csehek, szlovákok és magyarok, franciák és jugoszlávok, belgák és lengyelek, kommunisták és faji üldözöttek, zsidók és cigányok. Ott állnak lassan kiegyenesedő derékkal azok, akik testvérek lettek a szenvedésben, a megpróbáltatásban, akiket harcosokká edzett a közös nyomorúság. Ott állnak és ajkukról üzem a másik után épül, 3100 új laköltözködött be boldog tulajdonos. Sok a munka és Reinkraut elvtárs ni a magyar vörös csapatok, a Ta nácsköztársaság ellen. Nem sikerült, gyászos és mindig fájó múltat ma- i

s ^écltek minket h*

z

a~ mnrmtt h«nvv« ™«t f

l lövőt t«r- Csak 191

9 augusztusában lephettem át a határt. Kivezényeltek a lengyel határra, akkoriban feszült volt ott a helyzet. Csak egy évre rá szereltem le. ga mögött hagyva, most a jövőt ter vezi. Nem ismer fáradságot sem a hivatalban, sem a társadalmi munkában. Hosszú lenne felsorolni minden tisztséget, ezt ő maga sem kívánja. De egy dologra különösképpen ércesen zeng az eskü szava Törhe- büszke. Jogosan. Három évvel ezelőtt é

s nyerges dolgoztam, tagja lettem kerületi és központi bizottságától ka teťlen ez az eskú, átok sújtsa azt, aktív békeharcos tevékenységéért a bőrmunkások szakszervezetének, a p

ott. Elsősorban annak örül, hogy , , i -, í *5JĽÍ«r . C7rirMáM0mnlrt*rjta nártrinV Pročntrnn u^v aki megszegi! Arra esküsznek, hogy megkapta a életük végéig küzdeni fognak a fasizmus ellen. Egyikük a prešovi Emil Reinkraut. A nácik szemében kettős bűne vo!t: zsidó és már húsz éves korától, 1933-tól tagja a kommunista pártnak. Nehéz szakaszokon dolgozik, a edíjat. A koncentrációs táborfcai^ tett. .esküről sohasem feledkezik meg: — Akkor még nem gondoltam volszóciáldemokrata pártnak. Prešovon honra talált, annak, hogy ez azország, mégalakítottuk a Törekvés munkás amely a múltban rossz mostohaként sportegyletet. Készültünk az FRtí, kezelte, ma olyan mint az édesanya, a munkás testnevelési szövetség aki féltő gonddal veszi körül gyerna hoqv ilven'rövid idő múlva úira megalakítására. Azután jött a de- mekeit. És Béres elvtárs tudja, kinek ' ' " namhori cztyóíl/ Ao ot o-rt l^nTintő i —j. félüti a fejét a fasizmus - mondja, s szemében nem félelmet, hanem a poklot járt emberek elszántságát, burzsoá hadseregben röplapokat ter- rettenthetotlenségét vélem felfedez jeszt, antimilitarista propagandát folytat. Értelmiségi, aki rátalált a párthoz vezető útra és erről nem térítheti le semmi sem. Amikor a fasizmus közvetlenül fenyegeti Csehcemberi sztrájk, és az azt követő tartozik ezért elsősorban hálával mozgalmas időszak. Ez visszavetette a fejlődést. Ekkor már nálunk Presovon is elterjedt a kommunista Cselédsorsot szüntető emberi élet ni. - Valamennyien meg voltunk P

ár

t létrehozásának gondolata. 1921avöződve ról, hogy ez a szörnyűség ^ a kommün, a ^ ^ ^ ^ ^ P'W tagja voltam. Valamivel később hosszú ideig Argentínában lakott. S most, amikor látjuk, hogy Nyugat Ném?tországban mind erősebb a faA Nálepka kapitányról elnevezett, 1918-ban felépült textilüzemben jelenleg több mint 1200 alkalmazott, főleg nő dolgozik. még szilárdabban igazodunk az eskü szavaihoz. Reinkraut elvtárs számára a hászlovákiát is, a többi kommunistával együtt az egységfront politikájáért szál! sikra, a legalitás, majd később az illegalitás súlyos feltételei között is tudja, mit kell tennie, mert a párt nemcsak irányítja, hanem új emberré is neveli. Az elnyomás első éveiben az menti meg, hogy jó szakember. Később már ez sem segít. 1944. október 10-én családjával együtt letartóztatja a Gestapo. És azután? Auschwitz, ahol a gázkamrában elpusztítják fiatal feleségét és volt. Alig jutott kenyérre, nagyon az FRTJ is működni kezdett. Szinte Csakhogy ez a prešovi Argentína volt, a semmiből indultunk. De volt ked- a város nyomornegyede, ahol a legvünk, akarásunk. Egy ósdi tornate- szegényebbek tengették életüket máremből újat varázsoltunk. Első aka- ről holnapra. Hogy jutott ide és hogy démiánk ugyan nem nagyon sikerült, került el innen a mai modern kétszoa szokolok kigúnyoltak minket, de öt bás lakásba? év múlva már teljesen elmúlt a ne- Sokgyermekes családban született, vethetnékjük. Nyáron nagyszabású apja éjjeliőr volt Luciabányán. Ilona sportünnepélyt tartottunk és ekkor eleinte a ház körül serénykedett, elállt a burzsujok szeme-szája, lát- majd tizennyolc éves korában Kasva munkánk eredményeit. • sára ment szolgálni. — Én különben 10 évig vezettem - A Szegény lánynak cselédeskeda munkások sportegyletét. Közben nie kellett, ha meg akart élni nézeteim, meg tevékenységem miatt gördül ki lassan a szó szájából, mikitettek a Prőner-műhelyből. Mun- közben barna haján megigazítja a kanélküli lettem. Alkalmilag fadön- félrecsúszott mintás fejkendőt. — Az téssel tengettem életemet, vagy je- első helyen — folytatja mondókáját get vágtam a Latorcán. Egy-két esz- — öt szoba volt a gondomra bízva, tendei munka után a nagy válság meg egy tíztagú család. Késő este elején, 1929-ben, újra az utcára ke- mentem aludni és már reggel ötkor rültem. Pedig ekkor már egy éve talpon voltam. Enni is alig bírtam, nős voltam. Munka nem akadt, a annyira meghajszoltak. Elmentem rendőrség állandóan zaklatott, ezért máshová. Itt már nem robotoltam elhatároztam, véget

B vetek ennek a annyit, de ami annál is rosszabb volt, mostoha sorsnak. a gazdasszony rámfogta, hogy el— 1930 február elején kivándorol- loptam az aranyóráját. Szégyenemben, tam Argentínába. Ott talán még ne- felháborodásomban öngyilkos akartam hezebb kálvária várt rám. Először lenni, csak később nyugodtam meg, hónapokig nem akadt munka, majd amikor a rendőrség kiderítette, hogy építkezésen dolgoztam, kertész, inas, az órát a háziasszony fia csente el. üzemi munkás, utcai lámpa- meg A harmadik helyen még kimenőt sem sizálási folyamat, nem félünk, hanem vasaló-árus lettem, egyszóval min- kaptam, majdnem rabszolgaként éldent kipróbáltam, csakhogy felszínen tem. tartsam magam. Közben a feleségem Elnézem az asztallapon fekvő kiis megérkezett, két gyerekünk szüle- dolgozott kezét, amelyet a reuma sabüszkeségét, ötéves kisfiát, majd szűkösen éltünk és ezért 1907-ben Birkenau és Nieder-Orschell követ- apám kivándorolt Amerikába, hátha kezik. Április elején pedig a borzalmas éhségmenet Buchenwaldba. Ki- és kevéske pénzmagot is küldött, megöregszünk, hiszen itt feléje sem Ma üzemi munkás, a férje pedig az bírja ezt is és alig egy hét múlva Később elmaradtak a levelek s a néznek annak, aki már nem .'bírja a üzemi őrség tagja. Ha élete nem is ott áll az első szabadságapellen és pénz is. Rosszul mehetett a dolga, elszorutl torokkal. könnybelábadt letörhette az, hogy nem bukkant rá munkát. fenékig tejfel, mennyire más, mint Természetesen Argentínában is a múltban volt. Szeretne már megpisem vettem a mundért hat álló esz- helyben társaim így fordultak hozzám tendeig. Megjártam az orosz, a ro- - No, paisano, (ez földit jelent) már mán és az olasz frontot. Oroszor- ott vannak a szovjet katonák! Ritkán szágból a Nagy Októberi Szocialista él meg az ember idegenben ilyen Forradalom után, 1918-ban kerültem pillanatot. ki az olasz frontra. A szocialista _ sokáig tartott, amíg annyi pénzt eszmék ekkor már mély nyomokat összegyűjtöttem, hogy hazatérhettek, de az osztályon még mindig hagytak bennünk. Elegünk volt a tünk. Sohasem felejtem el, amikor dolgoznak. Az akciótervek készülnek, tisztekből, az urakból, a háborúból. Marseilleben csehszlovák megbízottak „ .... _._ Reinkraut elvtárs ugyanis egyben a November elején elhagytuk lövész- fogadtak minket s azt sem, amikor hónapok lidércnyomása alól, még nem tervbizottság vezetője és bármilyen árkainkat, de számomra ezzel még először léptem át a határt. Hiába rémérték fel teljesséqében azt, hogy szeretettel szól is a város műemlé- ne

m fejeződött be a katonaélet. In- mítgettek egyesek Argentínában, hogy a halál előcsarnokából új életbe lép- keiről, még többet és még lelkeseb- ternaltak. Ketszer is megszöktem, n

e menjek haza, mert ott borzalmas tek ki. De egyet feledhetetlenül meg- ben beszél a rohamos, lázas építke- elfogtak. A táborban később minket, S

Ors vár" reám. Én azt feleltem netanultak, egy gondolat kitörölhetet- zésről, arról, hogy tíz év alatt felével aklk a megalakult Csehszlovák Koz- kik: „Az szabad ország és jobb ott a i ,••,] .i,u. t..,-.i.

u. . „••_,__ j.. társasáa területére tartoztunk, to- «uxn oi»ri»< nmuhm mbIt onverer társaság területére tartoztunk, to- földön aludni, napjában csak egyszer boroztak, hogy lépjünk be a cseh eni)i, mint ott élni, ahol nincs szakáseqyséqbe és 420 családi házba 'égióba. Be akartak minket is vet- badság. Igazam volt. Szabad országba J" m Q rviQr,,7Q— \rrtme „eanotoL. o 7 , •, , 1 Ä— : _ kerültem, ahol munka, meg kenyér is van és megbecsülik az embert." Béres János, a prešovi járási pártbizottság dolgozója, aki hazatérte óta meg nem áll a munkában és végre teljes életet él, az elmúlt év novemberében múlt hatvanöt éves. Büszkén mutatja a köszöntő leveleket, Munka kellett. Mint szíjgyártó amelyeket ez alkalomból a párt járási, ború alkonya az életet és az új világ tet

t« de a"9 éltek néhány hetet, nyargat. Mi mindenről beszélhetne ez virradatát jelentette. Ezért tudja, " " ~ '"'"*' " 1 ""* hol a helye. Mostoha helyett édesanya meghaltak. Az az élet még a felnőt- a két kéz, milyen vádiratot írhatna teknek is nehéz volt, nem az ilyen az emberi méltóságot tépázó úri gőgcsöppségeknek. Feleségem is dolgo- ről! zott, hol tisztító üzemben, hol cellu- — Azután férjhez mentem, de lőze gyárban, vagy mint takarítónő, azért tovább kellett dolgoznom — Kora reggeltől késő estig megállás szövi tovább a beszéd fonalát — benélkül gürcöltünk, elismerést, jó szót járónő, mosónő és építkezési segédAnyám mosónő, apám munkás nem hallva. munkás voltam. Ekkor már a sze— A háborús konjunktúra idején génytejepen laktunk egy szobában, jobb volt a sorunk, mert kitanultam Egymás után jöttek a gyerekek, ösza bőröndkészítő szakmát. De állán- szesen hét, Nagyon nehezen éltünk, jobb sora lesz. Eleinte írt nekünk dőan kísértett a kérdés, mi lesz, ha én semmi jóról nem beszélhetek... Ap I^Air ApI/A nAtTrmOnnt ip Hilrlŕitŕ m/vnÄMnnn^iSnl. Ui«..v> Z Í-A. f „ 1 < : » r _ -*: . . „ 1 . X. _ - f »

n J ; — _ — szemmel hallgatja az Internacionálé a várva várt Kánaánra. Ivásnak ad- tagja voltam a kommunista pártnak henni, de egyelőre még kell a pénz szárnyaló dallamát. ta a fejét. Magunkra maradtunk. és dolgoztam a munkástestnevelésben, különösen most, hogy új lakásuk van. Prešovi utcarészlet. Előtérben a Szolgáltatások Háza, amelyben megtaláljuk a korszerű fedett uszodát. Meg aztán a munkáját is kedveli, tiszta és nem nehéz, megbecsülik érte. A gyerekek már felnőttek, a lányok férjhez mentek, megállnak a saját lábukon és Varga Ilona, amikor néha-napján felkeresik őket otthonukban, nemegyszer ezt mondja nekik: „Ti fiatalon tudjátok meg, mi a teljes élet. Én akkoriban csak az árnyékos oldalát ismerhettem meg." Cseléd volt, akinek mindenki parancsolt. Ma emberhez méltó életet él. És hogy minek köszönheti ezt? Egyik mondatában benne van a vállasz: „A felszabadulás előtt, ha akartam volna, sem mehettem üzembe dolgozni. Hányszor kéredzkedtünk a Frank-gyárba, meg a dohánygyárba és mindig kapun kívül rekedtünk." Igen, a felszabadulás előtt a szegénylányok nagy részének élete cselédsors volt... Mi a háború ? Mi a béke ? A negyedik, akit Prešovon felkerestem, még csak tizenöt éves. Olga Borodáčovának hívják és 1945. január. 19-én, a város felszabadítása napján született egy rozoga ház óvóhelynek kinevezett pincéjében, ágyúdörgés és fegyverropogás közepette. Anyja sárosi tájszólással úgy mondja, hogy „na bandúrocfi", vagyis krumplin, krumpliszsákokon. A szovjet katonák nagy szeretettel vették körül a néhánynapos csecsemőt és tréfálkozva beszéltek róla, hogy minden bizonnyal nem gólya hozta az újszülöttet, hanem a Katyusából lőtték ki. Azóta szépen megtermett, nagy lány lett belőle. Erős és vidám kedélyű, szeret barkácsolni, sofőr apjának segíteni, de a beszéd nem a kenyere. Különben jelenleg Kassán tanul az első számú tanonciskolában, mégpedig szabónőnek. Nagyon szereti a mozit, a színházat nemigen, viszont a sportnak nagy barátja. Egyszóval vannak dolgok, amelyek érdeklik s vannak, amelyeknek Izére talán csak később jön rá. Sok kérdést teszek fel neki, de különösen az egyikre adandó válasz érdekel: — Tudod-e, mi az a háború? Mély csend, hallgatás. A válasz nemleges, nem tudja. Elgondolkoztató feleletadás. Az ember szíve örül annak, hogy nálunk a gyerekek, a lassan érettsorba kerülő új nemzedék nem tudja saját tapasztalatából, mily borzalmas a háború. így van ez jól, így van ez rendjén! De hogy éz mindig így legyen, ahhoz szükség van árrá is, hogy gyerekeinknek megmondjuk, megmagyarázzuk nekik, mi volt számunkra a háború. Csak így érthetik meg teljességében azt is, mit jelent a béke... * * # Négy ember hézagos élettörténete valamennyiünk sorsát példázza. Négy ember útját követve tisztán látnunk kell: felszabadítóinknak, a szovjet katonáknak köszönhetjük azt, hogy élünk, hazára találtunk, leszámoltunk a cselédsorssal, képességeink szerint fejlődhetünk és a békés építőmunka áldásait élvezzük. Ezért jár el nem múló köszönet elsősorban azoknak, akik ott aluszszák örök álmukat Prešov főterén, az éberségre intő ujjként magasba emelkedő emlékmű tövében és szerteszét ebben az új életet élő szabad országban ... GÄLY IVÄN ÜJ SZÖ 5 * 196

0- január 20.