Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

fi leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útja (Folytatás a 7. oldalról) dik. Ezért az első kérdés, amely a benyújtott javaslatokkal kapcsolatban felmerül, az, vajon hazánk védereje a javasolt intézkedések megvalósítása után elegendő lesz-e ? Miért van az, hogy akkor, amikor ellenségeink még nem tettek le magáról az „erőpolitika" fogalmáról sem, ahelyett, hogy az erőre erővel válaszolnánk, miért csökkentjük hadseregünk és haditengerészetünk létszámát, így tehát a fegyverkezési kiadásokat is? Mivel magyarázható ez? Vajon nem vesszük-e túl könnyen hazánk biztonságát? E kérdést részletesen és sokoldalúan tanulmányoztuk, megtanácskoztuk a katonai tényezőkkel, a vezér karral és habozás nélkül azt feleljük: védelmünk teljesen elegendő lesz és reálisan mérlegeltünk minden tényezőt. Mivel rendelkezünk, ami megerősíti e reális számításokat s igazolják az ily felelősségteljes döntést? Milyen feltételeink vannak ahhoz, hogy a képviselők abban a szilárd meggyőződésben hozhatják meg döntésüket, hogy ezzel nem ártanak hazánk védelmi képességének? A javasolt intézkedések helyességéről való meggyőződésünk abból fakad, hogy a szovjet ország egész népgazdasága hallatlanul rohamos fejlődésének időszakát éli. Ugyanakkor a szovjet társadalom rendíthetetlen erkölcsi és politikai egységéből indul ki. A szovjet tudósok, mérnökök és munkások lehetővé tették hadseregünknek olyan fegyverekkel való ellátását, amilyeneket az ember eddig nem ismert — atom-, hidrogén, rakéta- és más korszerű fegyverekkel való felszerelését. Gazdaságunk fejlődése, tudományunk és technikánk sikerei megteremtették a felvételeket ahhoz, hogy megkezdhessük fegyveres erőink csökkentését. Ezenkívül tekintettel vagyunk a hatalmas szocialista tábor szilárdulására és növekedésére, amely a béke erős bástyáját jelenti. A lenini eszmék győzelme alapján a szocializmus felépítésének és a kommunizmus további sikeres építésének alapján hazánk valamennyi téren — a gazdaság, a dolgozók életszínvonalának emelése, a tudomány, technika és kultúra fejlesztésének terén mindenben az élen jár. E sikerek alapján tudósaink, a véderő iparban dolgozó mérnökeink és munkásaink a legkorszerűbb újfajta fegyvereket állították elő, amelyek megfelelnek a tudomány és technika legújabb kívánalmainak. Ezt teszi lehetővé számunkra, hogy fegyveres erőink létszámát csökkenthessük anélkül, hogy ez az ország védelmi képességének kárára volna. Engedjék meg képviselő elvtársak, hogy az önök nevében, a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében a legőszintébb köszönetemet fejezzem ki valamennyi tudósnak, mérnöknek, technikusnak, munkásnak, mindazoknak, akik minden ismeretüket és munkájukat hazánk jólétére, erejének szilárdítására fordították. A párt, a kormány és az egész szovjet nép őszinte köszönetét fejezi ki a tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, kiknek tudása és munkája lehetővé tette nagy sikereink elérését az atom- és hidrogénfegyverek, a rakéta, a technika és a minden további eszköz előállításában, amelyek lehetővé tették hazánk védelmi képességének olyanfokú növelését, hogy most tovább csökkenthetjük fegyveres erőink létszámát. A Szovjetuniónak megfelelő menynyiségü atom- és hidrogénfegyverkészlete van. Míg nem jön létre megállapodás a nukleáris fegyverek betiltásáról, kénytelenek vagyunk gyártásukat folytatni. Természetesen e célokra nem csekély összegeket kell fordítanunk, de a nukleáris fegyverek gyártását ma még nem szüntethetjük be teljesen: ez csupán a nukleáris fegyverrel rendelkező államok megegyezésének eredménye lehet. Államunk erős rakétatechnikával rendelkezik. A katonai légierők és haditengerészet, a katonai (technika jelenlegi fejlődése mellett elvesztette eddigi jelentőségét. Ezt a fegyvernemet nem korlátozzuk, hanem helyettesítjük. A katonai légierőt úgyszólván teljesen helyettesíti a rakétatechnika. Most lényegesen csökkentettük és nyilvánvalóan tovább fogjuk csökkenteni, sőt beszüntetjük a bombázó repülőgépek és más elavult technikai eszközök gyártását. A haditengerészetben nagy jelentőséget nyernek a tengeralattjárók, míg a hadihajók már nem játszhatnak olyan szerepet, mint a múltban. Fegyveres erőinket jelentős mértékben átállítottuk a rakéta és nukleáris fegyverekre. E fegyverek tökélesednek és tovább fognak tökéletesedni, míg csak be nem tiltják őket. A kommunista párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány közölheti önökkel képviselő elvtársak, hogy a rendelkezésre álló fegyverek borzalmas fegyverek, és ahogy mondják, a kilátásban levők még tökéletesebbek, még borzalmasabbak. Azok a fegyverek, amelyeket most szerkesztenek, a tudósok és konstruktőrök terveznek, szinte elképzelhetetlen fegyverek. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK önök mindnyájan bizonyára egyet értenek azzal, hogy ma a hadsereg létszámának kérdését nem lehet úgy kezelni, mint néhány évvel ezelőtt. Elég azt mondanunk, hogy 1955 óta hazánk fegyveres erőinek létszáma egy harmadával csökkent, de átütő ereje a legújabb fajta modern katonai technika bevezetése és fejlődése következtében ugyanakkor többszörösére növekedett. Az ország védelmi képességét ma nem az adja meg, hány katona áll fegyverben, hány ember hord katonai egyenruhát. Ha mellőzzük mindazokat az általános politikai és gazdasági tényezőket, amelyekről már beszéltem, az ország védelmi képessége attól függ, milyen szállítási eszközök állanak az ország rendelkezésére. A javasolt létszámcsökkentés semmiképp sem gyengíti fegyveres erőink lóerejét és végeredményben ez a legfontosabb. Az államok tulajdonképpen azért tartanak fenn hadsereget, hogy megfelelő lőerővel rendelkezzenek, amely szembe tud szállni az esetleges ellenséggel és azt vissza tudja tartani a támadástól vagy pedig szembe tud vele szegülni abban az esetben, ha támadást kísérelne meg. A szovjet hadseregnek ma oly harci eszközei és lőereje van, amilyennel soha semmilyen hadsereg nem rendelkezett. Még egyszer hangsúlyozom, hogy már annyi nukleáris fegyverünk, atom- és hidrogénfegyverünk, valamint e fegyvereket hordozó rakétánk van, hogy ha valamilyen őrült megtámadná hazánkat vagy más szocialista országot, akkor azt az országot vagy országokat, amelyek megtámadtak bennünket a szó szoros értelmében elsöpörhetjük a föld felszínéről. Minden józanul mérlegelő ember jól tudja, hogy az atom- és hidrogénfegyverek a legnagyobb veszélyt azokra az országokra jelentik, amelyeknek sűrű a lakossága. Egy újabb világháború keletkezése esetén természetesen ilyen vagy olyan módon valamennyi ország érintve volna. Ez bennünket is jelentősen érintene és sok áldozatot okozna, de túlélnénk, mert hazánk területe óriási és lakossága nem összpontosul annyira nagyipari központokba mint számos más ország lakossága, összehasonlíthatatlanul jobban sújtaná e háború' a Nyugatot. Ha a támadók újabb háborút robbantanának ki, ez nemcsak utolsó háború volna, hanem a kapitalizmus pusztulását jelentené, mert a nemzetek világosan tudatára ébrednének, hogy a kapitalizmus a háború forrása és nem tűrnék többé ezt a rendszert, amely az emberiséget szenvedésbe és pusztulásba dönti. Ha mindezt figyelembe vesszük, a szovjet emberek nyugodtak és biztosak lehetnek: a szovjet hadsereg korszerű fegyverei gondoskodnak hazánk íegyőzhetetlenségéről. A legyőzhetetlenség természetesen igen relatív fogalom. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ellenségeink — és néhány állam - nem titkolják katonai és politikai céljaikat és saját maguk nevezik ellenségeinknek magukat — és ezek az államok nem várnak majd ölhetett kézzel. Ha ezeknek az államoknak nincs ma olyan mennyiségű rakétájuk, mint nékünk, s ha nincsenek oly tökéletes rakétáik, ideiglenes lemaradásukat behozhatják, rakétatechnikájukat tökéletesíthetik és előbb utóbb esetleg utóiérhetnek bennünket. Az USA pl. feladatul tűzte maga elé, hogy öt éven belül utoléri a Szovjetuniót a rakétagyártás terén. Természetesen minden erejüket latba vetik, hogy a rakétatechnikát tökéletesítsék. Együgyűség volna azonban azt gondolni, hogy mi addig ölhetett kézzel ülünk. Hisz az USA-ban is azt mondják az emberek: s vajon az oroszok csak várakoznak majd és kockajátékkal ütik agyon az időt? Igen, mi természetesen mindent megteszünk, hogy kihasználjuk a rakétafegyverkezés fejlesztésében nyert időbeli előnyünket és vezető helyre kerüljünk ezen a téren mindaddig, míg nem jön létre nemzetközi megegyezés a leszerelésről. Felmerül azonban egy kérdés: Ha mpcs kizárva az a lehetőség, hogy valamelyik kapitalista állam a korszerű fegyverkezés terén utólér bennünket, akkor nem lehetséges-e az, hogy orvul elsőnek hátba támad bennünket, az oly borzalm'as fegyverrel, mint a rakéta és atomfegyver, és így biztosítja magának a győzelemhez szükséges fölényt. Bizony, ez- nem így van! A modern harcászati eszközök ezt a fölényt egy országnak sem biztosítják. Megtámadhatnak elsőként, ehhez nem kell sok ész, ehhez inkább megfontolatlanság szükséges és mi természetesen tudjuk, hogy egyes potenciális ellenségeink hajlamosak erre. Gyakran megfigyelhető, hojy hol az egyik, hol a másik országban lelkesen buzgólkodnak az eröpolitika hívei, jóllehet Hitler „babérai" inkább hideg zuhanyként kellene, hogy hassanak rájuk, de ezeknek az embereknek nyilvánvalóan annyira elködösödött a tudatuk, hogy megfeledkeztek e komoly történelmi tanulságról. Tételezzük fel azonban, hogy valamelyik államnak vagy államcsoportnak sikerül váratlan támadást előkészítenie és végrehajtania nukleáris és rakétafegyverekkel rendelkező hatalom ellen. Vajon a támadó fél még akkor is, ha egy pillanatra feltételeznénk, hogy sikerült váratlanul lecsapnia, vajon képes-e egyszerre üzemképtelenné tenni az általa megtámadott hatalom területén levő valamennyi nukleáris fegyverkészletet és minden rakétatechnikai berendezést? Természetes, erre képtelen. A váratlanul megtámadott államnak természetesen, ha eléggé nagy államról van szó, mindig lehetősége nyílik arra, hogy megfelelő ellentámadást indítson a támadóval szemben. Tekintetbe vesszük, hogy hazánk körül idegen katonai támaszpontokat létesítettek. Rakétatechnikánkat ezért úgy helyeztük el, hogy kétszeres, sőt háromszoros tartalékot biztosítsunk. Hazánk területe óriási, megfelelően eloszthatjuk a rakétatechnikát és jól álcázhatjuk. Olyan rendszert építünk, hogyha üzemképtelenné teszik az egyik visszavágásra szánt eszközt, mindig bevethetünk tartalékeszközöket és célunkat elérhetjük tartalékállásokból. Mindez teljesen elegendő ahhoz, hogy minden normális agyú embert kijózanítson, olyan embereket, akik cselekedeteikért felelősek a nemzetek előtt és akiknek a nemzetek sorsa nem közömbös. Természetesen őrültekért nem lehet kezeskedni. Ilyenek mindig voltak és kétségtelenül a jövőben sem halnak ki. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy míg a múltban valamilyen őrült hatalomrajutása véres háborúkra vezetett, ez ma semmihez sem hasonlíható katasztrófává fajulna. Amint az anya otthonról távozva gondoskodik arról, hogy gyúlékony anyag, gyufa, vagy villanykészülék ne kerüljön oktalan gyermeke kezébe, aki öntudatlanul szerencsétlenségbe sodorhatja otthonát s egész lakóhelyét, ugyanígy a nemzeteknek is gondoskodniuk kell arról, hogy a kormányokba, a parlamentekbe s egyéb intézményekbe, amelyektől a béke biztosítása függ, ne furakodjanak be őrültek és gonosztevők. A nemzeteknek nagyon éberen kell őrködniök, hogy az őrültek ne használhassák fel a nukleáris rakétafegyvert az emberiség ellen, míg nem oldódik meg a teljes és általános leszerelés kérdése s ezáltal a háború vezetését szolgáló valamenynyi eszköz felszámolása (Viharos taps). Nem szabad megfeledkezni a múlt tanulságáról! A nyugati országok vezető államférfiai mindeddig nem mondtak le az erőpolitikáról, a háború szakadékának szélén folytatott politikáról. Habár e politika fő hirdetője már meghalt, kardcsörtető felhívásai még nem kerültek az irattárba, még nem vetették el azokat. Adenauer Hitler nyomdokain Különösen buzgó tevékenységet fejt ki Adenauer kancellár. De Adenauer úr és azok, akik vele együtt szívesen ismételgetik, hogy tovább folytatják majd az erőpolitikát, jó volna, ha a dolgokat reálisan néznék, amint Kuzma Prutkov mondotta, 5 a dolgok gyökerére tapintanának. (Élénkség a teremben). Amikor a nyugati országok még gazdasági túlsúlyban voltak, és az atombomba monopóliumát bírták, akkor ebben a politikában még volt valamilyen logika, jóllehet akkor sem jogosította fel őket az eröpolitikára. Most, amikor a Szovjetunió atomés hidrogénfegyverekkel rendelkezik, amikor hazánk az egész világ előtt bebizonyította fölényét a rakétatechnika terén, amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi országának gazdasága virágzik, amikor megnyilvánul e tábor erőssége és egysége, valamennyi nemzet egyesült törekvése a béke biztosítására irányul, ebben a helyzetben az erőpolitika teljesen értelmetlenné vélik. Mit jelent ma, amikor az erőarányok megváltoztak, minden tétet az erőpolitika kártyájára tenni? Ez annyit jelent, hogy saját magukat elkerülhetetlenül kudarcra ítélik, azt jelenti, hogy Hitler nyomdokain haladnak. Éppen Hitler volt az, aki erőpolitikát folytatott annak legleplezetlenebb formájában. Amikor hatalomra került, hamarosan kihirdette a terjeszkedés, a hódítás, az ún. „élettér" politikáját. Kijelentette, hogy háborút indít a Szovjetunió ellen és az Uraiig meg sem áll. Még mindenki élénken emlékszik a második világháborút megelőző eseményekre: Hitler cinikus nyíltsággal mondotta híveinek: el kell vetni minden érzelgősséget, és keményeknek kell lennünk. Egy szép napon, amikor megparancsolom a háború megkezdését, habozás nélkül tíz millió fiatalt halálba küldök. Hitler bűnös céljainak álcázására pártját nemzeti szocialistának nevezte. A fasiszta vezér a „szocializmus" elnevezést alkalmazta, amely a nemzetek körében a legnépszerűbb, hogy minél több hiszékeny és tapasztalatlan embert sodorjon magával. Hitler hódító politikája során ultimátumokat nyújtott be, ha ezeket elutasították, háborús akciókat indított és így sikerült számos európai országot megszállnia. A könnyű győzelmektől ittasan, Hitler rablóhadjáratot indított a Szovjetunió ellen. Mindenki előtt ismeretes, hogyan végződött e kaland. Ez az őrült, amikor a szovjet csapatok már Berlin utcáin harcoltak, megtalálta a helyes megoldást: megölte saját magát mint a skorpió, ha lángok közé kerül. Emlékeznünk kell arra, hogy a második világháború előestjén a Szovjetunió egyedüli szocialista állam volt a kapitalista gyűrűben. Tehát gazdasági téren és egyéb források tekintetében nem mi voltunk túlsúlyban. Ma egészen más a helyzet. Minden józan.„embernek, aki csak egy kicsit is tud számolni, gondolkodni és megérti a .háború utáni eseményeket, szükségszerűen látnia kell, az erőviszonyokban a szocializmus javára bekövetkezett lényeges változást. Vajon nem világos-e, hogy a jelenlegi helyzetben erőpolitikát folytatni a Szovjetunió és más szocialista országok ellen ártalmas kalandot jelentene? (Viharos taps). Ez a kalandorpolitika ma a legszembetűnőbben Nyugat-Németországban nyilvánul meg. Ismeretes, hogy Hitler hatalomrajutását a kommunista párt betiltása és a munkásszervezetek üldözése követte. Adenauer ugyanígy betiltotta Németország Kommunista Pártját és támadást indított a szakszervezetek és a dolgozók többi demokratikus szervezete ellen. Nyugat-Németországban szüntelenül szégyenteljes bűnpereket szerveznek a békevédők ellen. Hova vezet ez? Még a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának szempontjából is jogellenes önkény börtönbe vetni embereket csak azért, mert lelkiismeretük szavára, a béke védelmére kelnek. Nyugat-Németországban az utóbbi időben egyre észrevehetőbben érvényesül az az irányzat, hogy megtisztítsák, sőt rehabilitálják a véres hitleri rendszert. Ezt az irányzatot találóan jellemezte Lord Russel a Timeshez intézett levelében. Russel felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az 1958-ban kiadott középiskolai történelemkönyvekben az 1949-ben kiadottaktól eltérően elhallgatják a hitleri rendszer olyan gaztetteit, mint a birodalmi parlament felgyújtása, a zsidó lakosság üdözése, a koncentrációs táborokban elkövetett gaztettek és a fasizmus egyéb gaztettei. Russel levelében konkrét adatokat sorol fel, amelyeket a Die Welt, c, német napilapból vett át. - Az 1949ben kiadott német történelemkönyvben két és fél oldal szólt pl. a birodalmi parlamentnek a hitleristák által történt felgyújtásáról. Az 1958. évi tankönyvben erről egy szó sincs. A zsidók üldözésével a tankönyv három oldalon át foglalkozott és ebből az újabb kiadásban mindössze 14 sor maradt. A koncentrációs táboroknak öt oldalt szenteltek, ma erről egyetlen szó sincs. A nyugatnémet városokban elkövetett legutóbbi fasiszta-antiszemita provokációk az erősödő reakció jellegzetes megnyilvánulásai. E reakció különféle cselszövéseit a világ közvéleménye már régen és alaposan ismerte. Már néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a cári Oroszországban a reakció garázdálkodott, a „fekete százak" nem egyszer zsidóellenes pogromokat rendeztek. Lenin, a bolsevikok s valamennyi haladó ember erélyesen szembeszállt e szégyenletes jelenséggel. Hitler Németországban szorgalmasan szította az antiszemitizmust. Elnyomott minden szabadságot, durván, lábbal tiporta a demokratikus jogokat. És mindezt azért tette, hogy megkezdhesse véres müvét — kirobbanthassa a háborút. A Szovjetunió mindig valamennyi nemzethez fűződő barátság, a német néppel való barátság mellett volt és marad. Nagyon jó baráti kapcsolatokat teremtettünk a Német Demokratikus Köztársasággal és e barátságot értékeljük. Mindent megteszünk, hogy jó baráti kapcsolataink legyenek a nyugat-németországi németekkel is. Azonban nagyon felháborít bennünket a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, főleg Adenauer kancellárnak a „hidegháború" szítására irányuló tevékenysége. •Hallottuk Adenauer úr ama tiizonygatását, hogy ő nem revansista, és hogy kormányában nem tűrne meg egy revansszellemű minisztert sem. A német nép tényleg nem akar semmi közösséget a revansistákkal. De hogyan lehet összhangba hozni Adenauer kancellár kijelentését azzal, hogy a nyugatnémet kormány a második világháború után Európában kijelölt államhatárok revíziójára törekszik és ellenségesen fogad a második világháború maradványainak felszámolására irányuló bármilyen javaslatot. Elutasítja' a német békeszerződés aláírására, az európai tartós béke megteremtésére irányuló javaslatokat. Vagy pedig vegyük Adenauer legutóbbi nyugatberlini útját és provokációs beszédét, amelyben kijelentette, ha atomháborúra kerül sor, a Szovjetunióból semmisem marad. Mindez arra enged következtetni, hogy Adenauer nem vonta le a tanulságot abból a leckéből, melyet a német fasiszták kaptak, és hogy az ő útjukon halad. Feltételezhető azonban, hogy Adenauert nem csábíthatják Hitler végső „babérjai". Teljes súllyal ki kell jelenteni, hogy ha 'Nyugat-Németországban győznének a megrögzött fasiszták, akiket ma a hatalom kormánykerekéhez engednek, akik részt vesznek a Bundeswehr kiépítésében és a NATO fegyveres erőinek parancsnokai, és ha ez a szörnyeteg át akarná lépni határait akkor nemcsak, hogy Moszkváig vagy Sztálingrádig nem sikerülne elkúsznia, mint Hitler támadásának idején, hanem saját területén fojtanák meg őt. Semmilyen bizonygatás nem leplezheti azt a tényt hogy az NSZK kormányának politikájában nagyon veszélyes irányzatok vannak. Ha a békeszerető erők nem vetnek véget eme irányzatoknak, akkor nagyon szomorú következményekhez, a harmadik világháborúhoz vezethetnek. Szükségszerűen csodálkozást kelt az a körülmény, hogy az NSZK háborús előkészületeit támogatják Franciaország, Anglia és a hitlerf hordák betörésétől sújtott más államok. Hogyan buzdíthatják ezek az államok Nyugat-Németországot az újrafegyverzést, hogyan segíthetik hadseregének építését és hogyan perelhetik fel korszerű fegyverekA Nyugat-Németországgal a NATOban szövetséges országok egyes politikusai nyíltan és kereken megmondják, ha nem is .nyilvánosan, de a kulisszák mögött: higyjék el nekünk es értsenek meg bennünket, ha a Német Szövetségi Köztársaság nem lesz a NATO tagja, ha nem lesz hadserege, ha nem viseli a fegyverkezési kiadásokat, úgy nagy gazdasági fölényre tesz szert a többi nyugati országgal folytatott versengésben és még veszedelmesebb kereskedelmi vetélytársunkká válik. A nyugat-németországi gazdaság valóban erős és fejlettebb, mint a NATO többi tagállámának gazdasága, az USÁ-tól eltekintve. E nyugati politikusok számára tehát a nyugat-németországi gazdaság békés fejlődése szerfölött veszedelmes, ezzel szemben a Német Szövetségi Köztársaság bevonása az Északatlanti Tömbbe és részvétele az eszeveszett fegyverkezésben egyenesen hasznosnak számít! Semmi kifogásunk az ellen, hogy nyugatnémet vetélytársuknak óriási terhet akasztanak a nyakába, fegyverkezés és nagy fegyveres erők képében, hogy így Nyugat-Németországot gazdaságilag gyöngítsék és kedvezőbb feltételeket teremtsenek ma(Folytatás a 9. oldalon) ÜJ SZÖ 8 * 1960. január 17.