Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)
1960-01-17 / 16. szám, vasárnap
fl leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útja (Folytatás a 6. oldalról) teket, könnyen el tudjuk képzelni a következményeket: hasonló fegyverekkel rendelkező más államok is kénytelenek lennének erre az útra lépni. Ez ösztönzést adna korlátlan verseny elindítására, bárminő erejű és bárminő feltételek mellett végzett nukleáris fegyverkísérletek terén. Az a kormány, amely elsőként kezdené meg a nukleáris fegyverkísérleteket, nagy felelősséget vállalna magára a népekkel szemben. A három hatalom bármelyikének oly értelmű elhatározása, hogy újra elkezdi a nukleáris fegyverkísérleteket, aligha lenne összeegyeztethető azzal a kötelezettségükkel, melyet az Egyesült nemzetek Szervezetének valamennyi tagja előtt vállaltak. Az ENSZ közgyűlésének nemrégen véget ért időszaka a nemzetek akarata értelmében egyhangúlag felhívta a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezik résztvevőit, fejtsenek ki még nai /obb erőfeszítést az egyezmény mielőbbi megkötése és annak érdekében, hogy ne újítsák fel a nukleáris fegyverkísérleteket. Erre a felhívásra szavaztak a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és NagyBritannia küldöttei. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet kormány a kísérletek beszüntetéséről kötendő szerződés mielőbbi kidolgozásának kedvező feltételei érdekében továbbra is betartja azt a kötelezettségét, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris kísérleti robbantásokat, ha a nyugati hatalmak sem kezdenek újból atom- és hidrogénfegyverkísérleteket. (Viharos taps.) Az Egyesült Államok elnökének nyilatkozata rámutat, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről kötendő egyezmény távlatai az utótfbi időbén állítólag roszabbodtak. Őszintén meg kell mondanom, nehezen érthetünk egyet az ilyen értékeléssel. A három hatalom képviselőinek konferenciája, amint már mondottam, nagy munkát végzett az ilyen egyezmény előkészítése terén. A Szovjetunió nemrégen a genfi értekezlet elé javaslatot terjesztett három kérdés megoldására, amelyekben. azelőtt lényeges elentétek mutatkoztak. E kérdések a következők: az ellenőrző bizottság összetétele, az ellenőrző állomások személyzetének Összeállítása és a bizottság határozathozatali eljárása a pénzügyi és költségvetési kérdésekben. A Szovjetunió e javaslatai, amelyek egy lépést jelentenek a nyugati hatalmak álláspontja felé, lehetővé teszik a további haladást a genfi értekezlet munkájában. Megelégedéssel fogadjuk Eisenhower elnök nyilatkozatának azt a részét, amelyben arról van szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről kötendő egyezmény megkötésére irányuló törekvés változatlan szellemében újítja meg a tárgyalásokat. .Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is utat fog keresni a genfi értekezlet tárgyalásai előtt felmerülő akadályok leküzdésére, minden erejét latba veti, hogy már a legközelebbi időben, mielőbb aláírják mindenfajta nukleáris fegyverkísérlet örökre valá beszüntetésének szerződését. Ugj véljük, hogy erre a lehetőségek már most megvannak, ha valamennyi résztvevő az egyezmény megkötésére törekszik. Az utóbbi Időben az Egyesült Államok hivatalos tényezői azt hangoztatják, hogy a föld alatti robbanásokat annyira lehet álcázni, hogj az ilyen robbantás semmilyen készülékkel meg nem állapítható. Tegyük fel, hogy a korszerű technika' néha még nem teszi teljesen biztossá valamennyi föld alatti nukleáris fegyverkísérlet megállapítását. Tegyük fel, hogy néha nem könnyű a föld alatti nukleáris robbantást a földrengéstől és a vulkanikus jellegű robbantásoktól megkülönböztetni. De ha az erre vonatkozó megállapítást aláírják, természetesen szükséges lesz, hogy azt valamennyi fél becsületesen teljesítse. Ez óriási előnyt jelent az egész világ nemzetei számára. Beszüntetik a föld alatti, víz alatti és a levegőben végzett nukleáris fegyverkísérleteket. Az emberek bizonyossá válnak abban, hogy a légkört nem fertőzik meg rádioaktív termékek. Ez alatt az idő alatt a tudomány további fejlődése lehetővé teszi, hogy abszolút pontossággal megállapítsanak és feljegyezzenek minden nuk r leáris robbantást. De ha ma még nincs is teljes biztosíték arra, hogy majd abszolút pontossággal és teljesen fel lehet jegyezni minden robbantást, a kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötése nagy kötelezettségeket ró majd e megállapodás résztvevőire. És érthető, hogy valamennyi félnek pontosan be kell majd tartania az ilyen megállapodást. Ha valamelyik fél megszegi kötelezettségeit, az ilyen szerződésszegők megbecstelenítik saját magukat és a világ nemzetei kipellengérezik őket. Amint már mondottam, több minť egy éve senki sem végzett nukleáris robbantást, mégpedig ama kötelezettségének alapján, amelyet önként vállalt valamennyi fél anélkül, hogy erre nemzetközi egyezmény kötelezte volna. Várható, hogyha létrejön ez az egyezmény, akkor valamennyi érdekelt ország még jobban kötve lesz annak pontos betartására. A nukleáris robbantások megállapítása műszaki módszereinek tökéletlenségére való hivatkozással tehát nem a legjobb módja annak, hogy eme ürügy alatt megújítsák a föld alatti nukleáris robbantásokat. Ha fel akarják újítani a levegőben, a földön és a föld alatt, vagy víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérleteket, mondják meg ezt egyenesen és ne keressenek formális ürügyet az ilyen lépés mentségére. Még egyszer hangsúlyozni akarjuk, hogy a Szovjetunió szilárdan ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy be kell szüntetni minden nukleáris fegyverkísérletet a levegőben, a földön, a föld alatt és a víz alatt egyaránt. (Viharos taps.) Ha elhatároznák, hogy csak a levegőben végzett kísérleteket tiltják el, ez megrendítené a népeknek a kísérletek teljes beszüntetésébe vetett reményét. A nemzetek teljes leszerelést, valamennyi hadsereg feloszlatását óhajtják, ki akarják vívni a nukleáris fegyverek teljes betiltását, hogy így biztosítva legyen a szilárd és megbízható béke az egész világon. (Viharos taps.) A nyugati országokban egyre jobban terjed az a tudat, hogy' a nemzetközi helyzet megváltozott, hogy mélységes fordulat állott be a szocialista és a kapitalista államok közötti erőviszonyban. Észrevehető, hogy éppen ezekben az országokban és talán főleg Amerikában alapos törés következik be a Kelet és a Nyugat közötti kölcsönös kapcsolatok jellegéről és távlatairól, a hosszú éveken át táplált merev elképzelésekben. Ezzel a gondolattal foglalkozik az államférfiak és politikusok 'siámos megnyilatkozása. Különleges bizottságok, pl. az Egyesült Állairtok szenátusa mellett létesült bizottság beható elemzéseket tesznek közzé a nyugati országok külpolitikájának további útjairól. A Nyugaton most elég politikus van, akik előtt a gyakorlat már bebizonyította a régi „erőpolitika" tarthatatlanságát, de akik még nem jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a béke és a becsületes együttműködés politikáját kell folytatni. Világos, hogy a nyugati országokegyes körei ellentétes következtetéseit az a zavar okozza, melyet a Szovjetunió és az egész szocialista tábor kimagasló sikerei és vívmányai idéztek elő a nyugati országokban. Az Egyesült Államokban tett látogatásunk során meggyőződtünk róla, hogy az előrelátó államférfiak, bussinesmanok, az amerikai értelmiség tagjai — a munkásokról és farmerekről nem is beszélve — nem óhajtják a lázas fegyverkezés folytatását, nem óhajtják a további idegfeszültséget, hanem nyugalmat és békét akarnak. A szovjet mesterséges holdak és űrrakéták felbocsátása után, amelyek bebizonyították a modern technika lehetőségeit, az amerikai nép megcáfolhatatlanul tudatosította, hogy az Egyesült Államok katonai szempontból most már távolról sem sebezhetetlenebb, mint bármely más ország. Remélem, senki sem fog azzal gyanúsítani, hogy e szavaimmal bárkit is meg akarnák félemlíteni. Nem, ez a reális helyzet s nemcsak mi, hanem a nyugati országok államférfiai, maguk az Egyesült Államok államférfiai is így értékelik. Bárhol is beszéltünk az USÁ-ban a békés együttélés és a leszerelés szükségességéről, bármilyen hallgatóság előtt, kijelentéseink nemcsak megértésre találtak, hanem azt mondanám, hogy az amerikaiak körében rendkívül pozitív visszhangot és egyetértést váltottak ki. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és más országok széles néptömegeinek gondolkodása most olyan, hogy még a hidegháború politikájához görcsösen ragaszkodó körök sem szállhatnak nyíltan szembe a leszerelés és a békés együttélés gondolatával, Ezért ebben az időszakban alkalmazkodnak a helyzethez, átcsoportosítják erőiket, különféleképp mesterkednek, igyekeznek álcázni magukat. Helyzetük azonban alá van ásva, erejük gyengül a nemzetek fékezhetetlen békevágyával szemben. A mi feladatunk, hogy fáradhatatlanul csapást csapásra mérjünk a hidegháború híveire, erősebbnél erősebb csapásokat, hogy elszigeteljük, hogy a világ közvéleménye előtt pellengérre állítsuk őket. Leghatékonyabb fegyverünk e nemes törekvésünkben a szovjet kormány békeszerető politikája és fáradhatatlan törekvése a Ahidegháború" végleges felszámolására. (Viharos taps.) Az utóbbi évek olyan nemzetközi eseményekkel zsúfoltak, melyeknek fejlődése a Szovjetunió és valamenynyi szocialista ország nemzetközi helyzetének megszilárdulásához vezetett. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szovjet állam dicső történetének egész folyamán hazánk védelme soha nem volt oly biztonságos valamennyi eshetőséggel és külső támadással szemben, mint ma. (Viharos taps.) A Szovjetunió ínég sohasem gyakorólt olv nagy hatást a nemzetközi eseményekre, mint ma, tekintélye, mint a béke bástyájának tekintélye, sohasem volt akkora, mint ma. (Viharos taps.) Az erők aránya világszerte biztosítja a békeszerető államok fölényét. A békét védelmező államok zárt soraiban halad a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi szocialista ország. Számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam egyre tevékenyebben harcol a béke megszilárdításáért. (Viharos taps.) Meg kell semmisíteni a harci eszközöket KÉPVISELLŐ ELVTÁRSAK! Pártunk XX. és XXI. kongresszusán azt a következtetést vonta le, hogy a jelenlegi helyzetben a háborúk már nem sorsszerűen elkerülhetetlenek és hogy a háborút egyszer s mindenkorra ki lehet és ki kéli zárni az emberi társadalom életéből. Hogy az emberiség mentesüljön a háború borzalmaitól, ahhoz az általános és teljes leszerelés világos útja vezet. Javaslataink egyszerűek, mindenki számára érthetőek. E javaslatokat támogatják mindazok, akik arra törekszenek, hogy a második világháború az utolsó világháború legyen az emberiség életében és hogy egy harmadik világháború sohase törjön ki. Hogy ne kerüljön sor egy újabb háborúra, meg kell semmisíteni a háborúskodás valamennyi eszközét, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy egy állam se fejthessen ki háborús akciókat egy másik állam ellen. Éppen ezt javasolja a szovjet kormány. Valamennyi fegyveres erő feloszlatását és valamennyi fegyverfajta megsemmisítését javasoljuk. A Szovjetunió hajlandó megszüntetni a katonai minisztériumokat, feloszlatni a vezérkarokat, eltörölni a katonai szolgálatot s erre buzdítja a többi államot is. Röviden: javaslataink lényege az, hogy az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének létszámát lényegében nullára csökkentsék és hogy az államoknak a belső rend fenntartására és a lakosság személyes biztonságának védelmére csak szigorúan korlátozott, könnyű lőfegyverrel ellátott csapatai maradjanak, melyeknek létszámában mintjen országra külön-külön megegyeznek. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közgyűlésen az ENSZ valamennyi tagállama olyan határozatot hozott, amely egyetért az általános és teljes leszereléssel. A tíz állam bizottságának, amely rövidesen megkezdi a leszerelés kérdéseinek tárgyalását, feladatává tették, hogy javaslatainkat megvizsgálják. Meg kell állapítani, azt is, hogy partnereink, akiktől a jövő tárgyalásokon elsősorban függ majd a szovjet leszerelési javaslatok megtárgyalásának eredménye, a szovjet javaslatokat figyelmesen fogadták, jóllehet. pozitív nyilatkozataikat kikötésektől tették függővé, főleg az ellenőrzés kérdésében. Ežek a kikötések kissé furcsának tűnnek, mert javaslatainkban mindazt figyelembe vettük, amire szükség van az általános és teljes leszerelés megvalósításának megbízható nemzetközi ellenőrzéséhez. Amikor kidolgoztuk az általános és teljes leszerelésre tett javaslatainkat s azokat a kormányban megtárgyaltuk, természetesen eléggé jól ismertük partnereink álláspontHa azonban a nyugati hatalmaknak különféle kikötéseik vannak, különféle kibúvókat keresnek az általános és teljes leszerelésről kötendő egyezmény halogatására, s végül annak meghiúsítására, ez természetesen aláássa az általános és teljes leszerelésbe vetett reményeket és mélységesen elkeserítheti a nemzeteket. Akadnak a Nyugaton olyanok, akik azt állítják, hogy a leszerelés súlyos következményekkel járhat a tőkés országok gazdaságára. Azt mondják, hogy ha megszűnik a bombák, ágýúk, tengeralattjárók és más pusztító eszközök gyártása, akkor a tőkés országok dolgozói nyomorba kerülnek, az emberek százezrei elvesztik munkájukat és megélhetési eszközeiket, így azonban csak olyan emberek gondolkodhatnak, akik a gazdaság fejlesztését nem tudják másképp elképzelni, mint annak alárendelését a háborús készülődések érdekeinek. Az ilyen állításokról azt mondhatjuk, hogy - enyhén szólva - teljesen bizonyíthatatlanok. Alkalmam nyílott az amerikai vállalkozói körök számos tényezőjével beszélni, akik ebben az irányban távolról sem vallanak ilyen borús nézeteket, hanem meggyőződésük, hogy az amerikai ipar az egész gazdaságot egészen jól át tudná állítani békés termelésre. Vajon nem várható-e, hogy a termelési kapacitások békés termelésre való átállítása lehetővé tenné a lakosság által fizétett adók lényeges csökkentését, a belső piac térfogatának bővítését, ugyanakkor azt, hogy több eszközt fordítsanak a népnevelésre, az egészségügyre és a szociális biztosításra? Vajon nem növekedtek-e mérhetetlenül a külkereskedelem lehetőségei, miután mentesültek az olyan ösztönöktől diktált mesterséges korlátozásoktól, amelyeknek a gazdasági előnyökhöz semmi közük sincs? Vajon van-e a világnak olyan országa, amelynek nem közszükségleti cikkekre, hanem fegyverekre van szüksége! Nem kétséges, hogy a leszerelés következtében mérhetetlenül megnövekednének a békés termelés értékesítésének lehetőségei, a külföldi piacokon nagy távlatok nyílnának a világkereskedelem fejlődése előtt. A leszerelés nemcsak egy államnak, vagy az államok egy csoportjának előnyös, hanem megnyitja a szilárd békéhez és gazdasági fejlődéshez vezető utat valamennyi ország, valamennyi nemzet számára. A Szovjetunió a leszerelés kérdésének megoldására irányuló törekvését nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyította. Mindjárt a második világháború után széles mértékben leszereltük fegyveres erőinket. A következő években a Szovjetunió felszámolta valamennyi külföldi területen levő katonai támaszpontját. A Szovjetunió még sokkal tovább ment ennél. A lázas fegyverkezés beszüntetésére és a leszerelés miŕ előbbi megkezdésére törekedve hazánk tovább csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Ismeretes, hogy az utóbbi négy év alatt a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát egyoldalúan összesen további 2 millió 140 ezer fővel csökkentette. A szovjet csapatokat visszahívták a Romén Népköztársaságból, lényegesen csökkent ama csapataink létszáma, amelyek az érvényben levő egyezmények alapján a Német Demokratikus Köztársaságban, a Lengyel Népköztársaságban és a Magyar Népköztársaságban állomásoznak. A Legfelső Tanács képviselőit írről szeretném tájékoztatni, hogyan változott fegyveres erőink létszáma az utóbbi több mint 30 év folyamán. A szovjet kormány a polgárháború után demobilizálta hadserege törzsállományát és átszervezte azt. A Vörös Hadsereg és a haditengerészet sorai ig27-ben 586 000 főt tettek ki. Ez bizonyos mértékig az akkori nemzetközi helyzetből eredt. A japán imperializmus távol-keleti agressziója és a fasizmus uralomrajutása Németországban szükségessé tette fegyveres erőink létszámának növelését, úgy hogy az 1937ben 1 millió 433 ezer főre emelkedett. A második világháború kitörése után, amelynek következtében előállott a Szovjetunió hitleri Németország részéről való megtámadásának közvetlen veszélye, fegyveres erőink létszáma tovább gyarapodott és 1941-ber. elérte a 4 millió 207 ezer főt. A hitleri Németország hitszegő betörése a Szovjetunióba és a négy évig tartó véres háború kitörése arra kényszerített bennünket, hogy fegyveres erőink számát 1945 májusáig 11 millió 365 ezer főre emeljük. A háború után azonnal megvalósított leszerelés után hazánk fegyveres erőinek létszáma 1948-ig 2 millió 874 ezer főre csökkent. A Szovjetunió elhatározta fegyveres erői lényeges csökkentését abban a reményben, hogy a nyugati hatalmak is a béke és barátság megőrzését tartva szem előtt szilárdita-* ni fogják a Hitler elleni koalíció országai között kialakult kapcsolatokat. Reményeink azonban nem teljesültek. Az agresszív NATO-tömb létrehozása a Nyugaton, az atombombával folytatott zsarolás, abban az időben, amikor még nem rendelkeztünk e fegyverrel, arra kényszerltette a Szovjetuniót, hogy védelmének szilárdítása érdekében növelje csapatainak létszámát, úgy, hogy 1955-ben a hadsereg létszáma 5 millió 763 ezer f öt tett ki. A következő időszakban, 19551958 között, amint már rámutattam, fegyveres erőink létszáma 2 millió 140 ezer fővel csökkent és most 3 millió 623 ezer főt tesz ki. Ezek a Szovjetunió fegyveres erői állományának adatai az utóbbi évtizedben. Újabb javaslat a Szovjetunió fegyveres erőinek csökkentésére KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A szovját az ellenőrzéssel kapcsolatban jet kormány megtárgyalás céljából a _ —- Legfelső Tanács elé terjeszti a Szovjetunió fegyveres erői újabb nagyarányú csökkentésének javaslatát Ügy véljük, hogy a fegyveres erők létszámának eme leszállítását éppúgy, mint előzőleg, egyoldalúan megvalósíthatjuk, tekintet nélkül a tíz állam bizottságában vagy más nemzetközi szervekben folyó leszerelési tárgyalásokra. A Szovjetunió Minisztertanácsa megtárgyalás és jóváhagyás céljából javaslatot terjeszt önök elé fegyveres erőink további 1 millió 200 ezer fővel való csökkentésére. Ha a Legfelső Tanács jóváhagyja ezt a javaslatot, hadseregünk és haditengerészetünk 2 millió 433 ezer főt fog számlálni. Fégyveres erőink létszáma tehát még alacsonyabb lesz, mint amenynyit feltételeztek az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, és Franciaország által az 1960. évi leszerelést : tárgyalásokon benyújtott javaslatok. Eme javaslatok alapján a Szovjetunió és az USA 2 millió 500 ezer főnyi fegyveres erővel rendelkezne. Egyetértettünk e javaslattal és nemegyszer magunk javasoltuk ezt, természetesen abból induls ezért elsőként különös gonddal dolgoztuk ki az ellenőrzésre irányuló javaslatokat, hogy megelőzzünk mindenfajta kifogást és ne adjunk okot a nyugati hatalmaknak arra, hogy kikötéseket tegyenek. Ennek ellenére azonban újból hallanunk kell az ismételt régi, az igazságnak meg nem felelő állításokat, miszerint a szovjet javaslatok nem veszik figyelembe a leszerelésre irányuló intézkedések hatékony ellenőrzését. Ha nyugati partnereink törődnék a leszerelés hatékony ellenőrzésével, ezt csak üdvözöljük, mert ez egyezik a mi álláspontunkkal. A Szovjetunió szigorú nemzetközi ellenőrzést óhajt a leszerelés felett. A Szovjetunió olyan egyezményt óhajt, az általános és teljes leszerelésről, amely szilárd biztosítékot ad arra, hogy egyik fél sem szegi meg a leszerelésből reá háruló kötelezettségeket. Javaslataink figyelembe veszik a leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzésének megteremtését, amely természetesen kell, hogy megfeleljen a leszerelés bizonyos időszakának. va ki, hogy ez csak az első lépés lesz a fegyveres erők számának csökkentése során. Többek közötf feltüntettük ezeket a számadatokat ima javaslatokban, amelyeket a szovjet kormány 1956. őszén terjesztett az ENSZ közgyűlése elé. Azóta töbk mint három év telt el, de e kérdésben nem sikerült megállapodást elérni. Most a fegyveres erők létszámának csökkentését javasoljuk, mi magunk, minden huzavona, felesleges idő- és energiaveszteség nélkül, anélkül, hogy idegfeszültséget okozna a partnereinkkel folytatott végeláthatatlan vita a leszerelés kérdésében. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a képviselő elvtársak sokoldalúan megtárgyalják e javaslatot, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelsó Tanácsának ülése elé terjeszt és helyesen megértik az indítékokat, amelyek a kommunista párt Központi bizottságát és a szovjet kormányt vezetik. Minden szovjet ember, s annál in' kább a Legfelső Tanács nép választotta képviselője elsősorban hazájának biztonságával, a forradalom vívmányainak megőrzésével, hazánk sikeres kommunista építésével törő(Folytatás a 8. oldalon) (JJ SZÓ 7 * 1960- január J7.