Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

fl leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útja (Folytatás a 6. oldalról) teket, könnyen el tudjuk képzelni a következményeket: hasonló fegy­verekkel rendelkező más államok is kénytelenek lennének erre az út­ra lépni. Ez ösztönzést adna kor­látlan verseny elindítására, bármi­nő erejű és bárminő feltételek mel­lett végzett nukleáris fegyverkísér­letek terén. Az a kormány, amely elsőként kezdené meg a nukleáris fegyverkí­sérleteket, nagy felelősséget vállal­na magára a népekkel szemben. A három hatalom bármelyikének oly értelmű elhatározása, hogy újra elkezdi a nukleáris fegyverkísérle­teket, aligha lenne összeegyeztethe­tő azzal a kötelezettségükkel, me­lyet az Egyesült nemzetek Szerveze­tének valamennyi tagja előtt vál­laltak. Az ENSZ közgyűlésének nemrégen véget ért időszaka a nemzetek aka­rata értelmében egyhangúlag felhív­ta a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetéséről tárgyaló genfi értekez­ik résztvevőit, fejtsenek ki még nai /obb erőfeszítést az egyezmény mielőbbi megkötése és annak érde­kében, hogy ne újítsák fel a nukleá­ris fegyverkísérleteket. Erre a fel­hívásra szavaztak a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy­Britannia küldöttei. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet kor­mány a kísérletek beszüntetéséről kötendő szerződés mielőbbi kidolgo­zásának kedvező feltételei érdekében továbbra is betartja azt a kötele­zettségét, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris kísérleti rob­bantásokat, ha a nyugati hatalmak sem kezdenek újból atom- és hid­rogénfegyverkísérleteket. (Viharos taps.) Az Egyesült Államok elnökének nyilatkozata rámutat, hogy a nukleá­ris fegyverkísérletek beszüntetéséről kötendő egyezmény távlatai az utótfbi időbén állítólag roszabbodtak. Őszin­tén meg kell mondanom, nehezen érthetünk egyet az ilyen értékelés­sel. A három hatalom képviselőinek konferenciája, amint már mondot­tam, nagy munkát végzett az ilyen egyezmény előkészítése terén. A Szovjetunió nemrégen a genfi ér­tekezlet elé javaslatot terjesztett három kérdés megoldására, amelyek­ben. azelőtt lényeges elentétek mu­tatkoztak. E kérdések a követke­zők: az ellenőrző bizottság összeté­tele, az ellenőrző állomások személy­zetének Összeállítása és a bizottság határozathozatali eljárása a pénzügyi és költségvetési kérdésekben. A Szovjetunió e javaslatai, amelyek egy lépést jelentenek a nyugati ha­talmak álláspontja felé, lehetővé te­szik a további haladást a genfi ér­tekezlet munkájában. Megelégedéssel fogadjuk Eisenho­wer elnök nyilatkozatának azt a ré­szét, amelyben arról van szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok a nukleá­ris fegyverkísérletek beszüntetésé­ről kötendő egyezmény megkötésé­re irányuló törekvés változatlan szel­lemében újítja meg a tárgyalásokat. .Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is utat fog keresni a genfi értekez­let tárgyalásai előtt felmerülő akadá­lyok leküzdésére, minden erejét lat­ba veti, hogy már a legközelebbi idő­ben, mielőbb aláírják mindenfajta nukleáris fegyverkísérlet örökre valá beszüntetésének szerződését. Ugj véljük, hogy erre a lehetőségek már most megvannak, ha valamennyi résztvevő az egyezmény megkötésé­re törekszik. Az utóbbi Időben az Egyesült Ál­lamok hivatalos tényezői azt hangoz­tatják, hogy a föld alatti robbaná­sokat annyira lehet álcázni, hogj az ilyen robbantás semmilyen készü­lékkel meg nem állapítható. Tegyük fel, hogy a korszerű technika' néha még nem teszi teljesen biztossá va­lamennyi föld alatti nukleáris fegy­verkísérlet megállapítását. Tegyük fel, hogy néha nem könnyű a föld alatti nukleáris robbantást a föld­rengéstől és a vulkanikus jellegű robbantásoktól megkülönböztetni. De ha az erre vonatkozó megállapítást aláírják, természetesen szükséges lesz, hogy azt valamennyi fél be­csületesen teljesítse. Ez óriási előnyt jelent az egész világ nemzetei számára. Beszünte­tik a föld alatti, víz alatti és a le­vegőben végzett nukleáris fegyver­kísérleteket. Az emberek bizonyossá válnak abban, hogy a légkört nem fertőzik meg rádioaktív termékek. Ez alatt az idő alatt a tudomány to­vábbi fejlődése lehetővé teszi, hogy abszolút pontossággal megállapítsa­nak és feljegyezzenek minden nuk r leáris robbantást. De ha ma még nincs is teljes biz­tosíték arra, hogy majd abszolút pontossággal és teljesen fel lehet je­gyezni minden robbantást, a kísérle­tek beszüntetésére vonatkozó egyez­mény megkötése nagy kötelezettsé­geket ró majd e megállapodás részt­vevőire. És érthető, hogy valamennyi félnek pontosan be kell majd tar­tania az ilyen megállapodást. Ha va­lamelyik fél megszegi kötelezettsé­geit, az ilyen szerződésszegők meg­becstelenítik saját magukat és a vi­lág nemzetei kipellengérezik őket. Amint már mondottam, több minť egy éve senki sem végzett nukleá­ris robbantást, mégpedig ama kötele­zettségének alapján, amelyet önként vállalt valamennyi fél anélkül, hogy erre nemzetközi egyezmény kötelez­te volna. Várható, hogyha létrejön ez az egyezmény, akkor valamennyi érdekelt ország még jobban kötve lesz annak pontos betartására. A nukleáris robbantások megálla­pítása műszaki módszereinek töké­letlenségére való hivatkozással tehát nem a legjobb módja annak, hogy eme ürügy alatt megújítsák a föld alatti nukleáris robbantásokat. Ha fel akarják újítani a levegőben, a földön és a föld alatt, vagy víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérleteket, mond­ják meg ezt egyenesen és ne keres­senek formális ürügyet az ilyen lé­pés mentségére. Még egyszer hangsúlyozni akarjuk, hogy a Szovjetunió szilárdan ragasz­kodik ahhoz az állásponthoz, hogy be kell szüntetni minden nukleáris fegy­verkísérletet a levegőben, a földön, a föld alatt és a víz alatt egyaránt. (Viharos taps.) Ha elhatároznák, hogy csak a le­vegőben végzett kísérleteket tiltják el, ez megrendítené a népeknek a kísérletek teljes beszüntetésébe ve­tett reményét. A nemzetek teljes leszerelést, valamennyi hadsereg feloszlatását óhajtják, ki akarják vívni a nukleáris fegyverek teljes be­tiltását, hogy így biztosítva legyen a szilárd és megbízható béke az egész világon. (Viharos taps.) A nyugati országokban egyre job­ban terjed az a tudat, hogy' a nem­zetközi helyzet megváltozott, hogy mélységes fordulat állott be a szo­cialista és a kapitalista államok kö­zötti erőviszonyban. Észrevehető, hogy éppen ezekben az országokban és talán főleg Amerikában alapos törés következik be a Kelet és a Nyugat közötti kölcsönös kapcsola­tok jellegéről és távlatairól, a hosszú éveken át táplált merev elképzelé­sekben. Ezzel a gondolattal foglalkozik az államférfiak és politikusok 'siámos megnyilatkozása. Különleges bizottsá­gok, pl. az Egyesült Állairtok szená­tusa mellett létesült bizottság beha­tó elemzéseket tesznek közzé a nyu­gati országok külpolitikájának továb­bi útjairól. A Nyugaton most elég politikus van, akik előtt a gyakorlat már bebizonyította a régi „erőpoli­tika" tarthatatlanságát, de akik még nem jutottak el ahhoz a felismerés­hez, hogy a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal a béke és a becsületes együttműködés politikáját kell folytatni. Világos, hogy a nyugati országok­egyes körei ellentétes következteté­seit az a zavar okozza, melyet a Szovjetunió és az egész szocialista tábor kimagasló sikerei és vívmá­nyai idéztek elő a nyugati orszá­gokban. Az Egyesült Államokban tett látogatásunk során meggyőződtünk róla, hogy az előrelátó államférfiak, bussinesmanok, az amerikai értelmi­ség tagjai — a munkásokról és far­merekről nem is beszélve — nem óhajtják a lázas fegyverkezés foly­tatását, nem óhajtják a további idegfeszültséget, hanem nyugalmat és békét akarnak. A szovjet mesterséges holdak és űrrakéták felbocsátása után, amelyek bebizonyították a modern technika lehetőségeit, az amerikai nép meg­cáfolhatatlanul tudatosította, hogy az Egyesült Államok katonai szempont­ból most már távolról sem sebez­hetetlenebb, mint bármely más or­szág. Remélem, senki sem fog azzal gyanúsítani, hogy e szavaimmal bár­kit is meg akarnák félemlíteni. Nem, ez a reális helyzet s nemcsak mi, hanem a nyugati országok államfér­fiai, maguk az Egyesült Államok ál­lamférfiai is így értékelik. Bárhol is beszéltünk az USÁ-ban a békés együttélés és a leszerelés szükségességéről, bármilyen hallga­tóság előtt, kijelentéseink nemcsak megértésre találtak, hanem azt mon­danám, hogy az amerikaiak körében rendkívül pozitív visszhangot és egyetértést váltottak ki. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olasz­ország és más országok széles nép­tömegeinek gondolkodása most olyan, hogy még a hidegháború politikájá­hoz görcsösen ragaszkodó körök sem szállhatnak nyíltan szembe a lesze­relés és a békés együttélés gondola­tával, Ezért ebben az időszakban al­kalmazkodnak a helyzethez, átcso­portosítják erőiket, különféleképp mesterkednek, igyekeznek álcázni magukat. Helyzetük azonban alá van ásva, erejük gyengül a nemzetek fé­kezhetetlen békevágyával szemben. A mi feladatunk, hogy fáradhatat­lanul csapást csapásra mérjünk a hi­degháború híveire, erősebbnél erő­sebb csapásokat, hogy elszigeteljük, hogy a világ közvéleménye előtt pel­lengérre állítsuk őket. Leghatéko­nyabb fegyverünk e nemes törekvé­sünkben a szovjet kormány béke­szerető politikája és fáradhatatlan törekvése a Ahidegháború" végleges felszámolására. (Viharos taps.) Az utóbbi évek olyan nemzetközi eseményekkel zsúfoltak, melyeknek fejlődése a Szovjetunió és valameny­nyi szocialista ország nemzetközi helyzetének megszilárdulásához ve­zetett. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szovjet állam dicső történetének egész folyamán hazánk védelme soha nem volt oly biztonságos valamennyi eshetőséggel és külső támadással szemben, mint ma. (Viharos taps.) A Szovjetunió ínég sohasem gya­korólt olv nagy hatást a nemzetközi eseményekre, mint ma, tekintélye, mint a béke bástyájának tekintélye, sohasem volt akkora, mint ma. (Vi­haros taps.) Az erők aránya világszerte bizto­sítja a békeszerető államok fölényét. A békét védelmező államok zárt so­raiban halad a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi szo­cialista ország. Számos ázsiai, afri­kai és latin-amerikai állam egyre te­vékenyebben harcol a béke megszi­lárdításáért. (Viharos taps.) Meg kell semmisíteni a harci eszközöket KÉPVISELLŐ ELVTÁRSAK! Pártunk XX. és XXI. kongresszu­sán azt a következtetést vonta le, hogy a jelenlegi helyzetben a hábo­rúk már nem sorsszerűen elkerülhe­tetlenek és hogy a háborút egyszer s mindenkorra ki lehet és ki kéli zárni az emberi társadalom életé­ből. Hogy az emberiség mentesüljön a háború borzalmaitól, ahhoz az ál­talános és teljes leszerelés világos útja vezet. Javaslataink egyszerűek, mindenki számára érthetőek. E ja­vaslatokat támogatják mindazok, akik arra törekszenek, hogy a második világháború az utolsó világháború le­gyen az emberiség életében és hogy egy harmadik világháború sohase törjön ki. Hogy ne kerüljön sor egy újabb háborúra, meg kell semmisíte­ni a háborúskodás valamennyi eszkö­zét, olyan feltételeket kell kialakí­tani, hogy egy állam se fejthessen ki háborús akciókat egy másik állam el­len. Éppen ezt javasolja a szovjet kormány. Valamennyi fegyveres erő feloszlatását és valamennyi fegyver­fajta megsemmisítését javasoljuk. A Szovjetunió hajlandó megszün­tetni a katonai minisztériumokat, feloszlatni a vezérkarokat, eltöröl­ni a katonai szolgálatot s erre buz­dítja a többi államot is. Röviden: ja­vaslataink lényege az, hogy az álla­mok fegyveres erőinek és fegyverze­tének létszámát lényegében nullára csökkentsék és hogy az államoknak a belső rend fenntartására és a la­kosság személyes biztonságának vé­delmére csak szigorúan korlátozott, könnyű lőfegyverrel ellátott csapa­tai maradjanak, melyeknek létszá­mában mintjen országra külön-külön megegyeznek. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közgyűlésen az ENSZ vala­mennyi tagállama olyan határozatot hozott, amely egyetért az általános és teljes leszereléssel. A tíz állam bizottságának, amely rövidesen meg­kezdi a leszerelés kérdéseinek tár­gyalását, feladatává tették, hogy ja­vaslatainkat megvizsgálják. Meg kell állapítani, azt is, hogy partnereink, akiktől a jövő tárgyalá­sokon elsősorban függ majd a szov­jet leszerelési javaslatok megtárgya­lásának eredménye, a szovjet javas­latokat figyelmesen fogadták, jólle­het. pozitív nyilatkozataikat kiköté­sektől tették függővé, főleg az el­lenőrzés kérdésében. Ežek a kikötések kissé furcsának tűnnek, mert javaslatainkban mind­azt figyelembe vettük, amire szükség van az általános és teljes leszerelés megvalósításának megbízható nem­zetközi ellenőrzéséhez. Amikor kidolgoztuk az általános és teljes leszerelésre tett javasla­tainkat s azokat a kormányban meg­tárgyaltuk, természetesen eléggé jól ismertük partnereink álláspont­Ha azonban a nyugati hatalmaknak különféle kikötéseik vannak, különfé­le kibúvókat keresnek az általános és teljes leszerelésről kötendő egyezmény halogatására, s végül an­nak meghiúsítására, ez természete­sen aláássa az általános és teljes leszerelésbe vetett reményeket és mélységesen elkeserítheti a nemzete­ket. Akadnak a Nyugaton olyanok, akik azt állítják, hogy a leszerelés súlyos következményekkel járhat a tőkés országok gazdaságára. Azt mondják, hogy ha megszűnik a bombák, ágýúk, tengeralattjárók és más pusztító eszközök gyártása, akkor a tőkés or­szágok dolgozói nyomorba kerülnek, az emberek százezrei elvesztik mun­kájukat és megélhetési eszközeiket, így azonban csak olyan emberek gondolkodhatnak, akik a gazdaság fejlesztését nem tudják másképp el­képzelni, mint annak alárendelését a háborús készülődések érdekeinek. Az ilyen állításokról azt mondhat­juk, hogy - enyhén szólva - tel­jesen bizonyíthatatlanok. Alkalmam nyílott az amerikai vállalkozói kö­rök számos tényezőjével beszélni, akik ebben az irányban távolról sem vallanak ilyen borús nézeteket, ha­nem meggyőződésük, hogy az ame­rikai ipar az egész gazdaságot egé­szen jól át tudná állítani békés ter­melésre. Vajon nem várható-e, hogy a ter­melési kapacitások békés termelésre való átállítása lehetővé tenné a la­kosság által fizétett adók lényeges csökkentését, a belső piac térfoga­tának bővítését, ugyanakkor azt, hogy több eszközt fordítsanak a nép­nevelésre, az egészségügyre és a szo­ciális biztosításra? Vajon nem nö­vekedtek-e mérhetetlenül a külke­reskedelem lehetőségei, miután men­tesültek az olyan ösztönöktől diktált mesterséges korlátozásoktól, ame­lyeknek a gazdasági előnyökhöz sem­mi közük sincs? Vajon van-e a vi­lágnak olyan országa, amelynek nem közszükségleti cikkekre, hanem fegyverekre van szüksége! Nem két­séges, hogy a leszerelés következté­ben mérhetetlenül megnövekednének a békés termelés értékesítésének le­hetőségei, a külföldi piacokon nagy távlatok nyílnának a világkereskede­lem fejlődése előtt. A leszerelés nemcsak egy államnak, vagy az ál­lamok egy csoportjának előnyös, ha­nem megnyitja a szilárd békéhez és gazdasági fejlődéshez vezető utat va­lamennyi ország, valamennyi nemzet számára. A Szovjetunió a leszerelés kérdé­sének megoldására irányuló törek­vését nemcsak szavakkal, hanem tet­tekkel is bebizonyította. Mindjárt a második világháború után széles mértékben leszereltük fegyveres erőinket. A következő években a Szovjetunió felszámolta valamennyi külföldi területen levő katonai tá­maszpontját. A Szovjetunió még sokkal tovább ment ennél. A lázas fegyverkezés beszüntetésére és a leszerelés miŕ előbbi megkezdésére törekedve ha­zánk tovább csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Ismeretes, hogy az utóbbi négy év alatt a Szovjet­unió fegyveres erőinek létszámát egyoldalúan összesen további 2 mil­lió 140 ezer fővel csökkentette. A szovjet csapatokat visszahívták a Romén Népköztársaságból, lényege­sen csökkent ama csapataink lét­száma, amelyek az érvényben levő egyezmények alapján a Német De­mokratikus Köztársaságban, a Len­gyel Népköztársaságban és a Magyar Népköztársaságban állomásoznak. A Legfelső Tanács képviselőit ír­ről szeretném tájékoztatni, hogyan változott fegyveres erőink létszáma az utóbbi több mint 30 év folyamán. A szovjet kormány a polgárháború után demobilizálta hadserege törzs­állományát és átszervezte azt. A Vö­rös Hadsereg és a haditengerészet sorai ig27-ben 586 000 főt tettek ki. Ez bizonyos mértékig az akkori nem­zetközi helyzetből eredt. A japán imperializmus távol-keleti agressziója és a fasizmus uralom­rajutása Németországban szükséges­sé tette fegyveres erőink létszámá­nak növelését, úgy hogy az 1937­ben 1 millió 433 ezer főre emelke­dett. A második világháború kitörése után, amelynek következtében elő­állott a Szovjetunió hitleri Német­ország részéről való megtámadásá­nak közvetlen veszélye, fegyveres erőink létszáma tovább gyarapodott és 1941-ber. elérte a 4 millió 207 ezer főt. A hitleri Németország hitszegő betörése a Szovjetunióba és a négy évig tartó véres háború kitörése ar­ra kényszerített bennünket, hogy fegyveres erőink számát 1945 máju­sáig 11 millió 365 ezer főre emel­jük. A háború után azonnal megvalósí­tott leszerelés után hazánk fegyveres erőinek létszáma 1948-ig 2 millió 874 ezer főre csökkent. A Szovjetunió elhatározta fegyve­res erői lényeges csökkentését ab­ban a reményben, hogy a nyugati hatalmak is a béke és barátság meg­őrzését tartva szem előtt szilárdita-* ni fogják a Hitler elleni koalíció or­szágai között kialakult kapcsolato­kat. Reményeink azonban nem telje­sültek. Az agresszív NATO-tömb létreho­zása a Nyugaton, az atombombával folytatott zsarolás, abban az időben, amikor még nem rendelkeztünk e fegyverrel, arra kényszerltette a Szovjetuniót, hogy védelmének szi­lárdítása érdekében növelje csapa­tainak létszámát, úgy, hogy 1955-ben a hadsereg létszáma 5 millió 763 ezer f öt tett ki. A következő időszakban, 1955­1958 között, amint már rámutattam, fegyveres erőink létszáma 2 millió 140 ezer fővel csökkent és most 3 millió 623 ezer főt tesz ki. Ezek a Szovjetunió fegyveres erői állományának adatai az utóbbi év­tizedben. Újabb javaslat a Szovjetunió fegyveres erőinek csökkentésére KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A szov­ját az ellenőrzéssel kapcsolatban jet kormány megtárgyalás céljából a _ —- Legfelső Tanács elé terjeszti a Szov­jetunió fegyveres erői újabb nagy­arányú csökkentésének javaslatát Ügy véljük, hogy a fegyveres erők létszámának eme leszállítását épp­úgy, mint előzőleg, egyoldalúan meg­valósíthatjuk, tekintet nélkül a tíz állam bizottságában vagy más nem­zetközi szervekben folyó leszerelé­si tárgyalásokra. A Szovjetunió Minisztertanácsa megtárgyalás és jóváhagyás céljából javaslatot terjeszt önök elé fegyve­res erőink további 1 millió 200 ezer fővel való csökkentésére. Ha a Leg­felső Tanács jóváhagyja ezt a javas­latot, hadseregünk és haditengeré­szetünk 2 millió 433 ezer főt fog számlálni. Fégyveres erőink létszáma tehát még alacsonyabb lesz, mint ameny­nyit feltételeztek az Amerikai Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, és Franciaország által az 1960. évi le­szerelést : tárgyalásokon benyújtott javaslatok. Eme javaslatok alapján a Szovjetunió és az USA 2 millió 500 ezer főnyi fegyveres erővel ren­delkezne. Egyetértettünk e javaslat­tal és nemegyszer magunk javasol­tuk ezt, természetesen abból indul­s ezért elsőként különös gonddal dolgoztuk ki az ellenőrzésre irá­nyuló javaslatokat, hogy megelőz­zünk mindenfajta kifogást és ne ad­junk okot a nyugati hatalmaknak arra, hogy kikötéseket tegyenek. En­nek ellenére azonban újból halla­nunk kell az ismételt régi, az igaz­ságnak meg nem felelő állításokat, miszerint a szovjet javaslatok nem veszik figyelembe a leszerelésre irányuló intézkedések hatékony el­lenőrzését. Ha nyugati partnereink törődnék a leszerelés hatékony ellenőrzésével, ezt csak üdvözöljük, mert ez egye­zik a mi álláspontunkkal. A Szov­jetunió szigorú nemzetközi ellenőr­zést óhajt a leszerelés felett. A Szov­jetunió olyan egyezményt óhajt, az általános és teljes leszerelésről, amely szilárd biztosítékot ad arra, hogy egyik fél sem szegi meg a le­szerelésből reá háruló kötelezettsé­geket. Javaslataink figyelembe veszik a leszerelés hatékony nemzetközi el­lenőrzésének megteremtését, amely természetesen kell, hogy megfelel­jen a leszerelés bizonyos időszaká­nak. va ki, hogy ez csak az első lépés lesz a fegyveres erők számának csökkentése során. Többek közötf feltüntettük ezeket a számadatokat ima javaslatokban, amelyeket a szov­jet kormány 1956. őszén terjesztett az ENSZ közgyűlése elé. Azóta töbk mint három év telt el, de e kérdés­ben nem sikerült megállapodást el­érni. Most a fegyveres erők létszá­mának csökkentését javasoljuk, mi magunk, minden huzavona, felesle­ges idő- és energiaveszteség nélkül, anélkül, hogy idegfeszültséget okoz­na a partnereinkkel folytatott vége­láthatatlan vita a leszerelés kérdé­sében. Kifejezzük azt a meggyőződésün­ket, hogy a képviselő elvtársak sok­oldalúan megtárgyalják e javaslatot, amelyet a kormány a Szovjetunió Legfelsó Tanácsának ülése elé ter­jeszt és helyesen megértik az indí­tékokat, amelyek a kommunista párt Központi bizottságát és a szovjet kormányt vezetik. Minden szovjet ember, s annál in' kább a Legfelső Tanács nép válasz­totta képviselője elsősorban hazá­jának biztonságával, a forradalom vív­mányainak megőrzésével, hazánk si­keres kommunista építésével törő­(Folytatás a 8. oldalon) (JJ SZÓ 7 * 1960- január J7.

Next

/
Thumbnails
Contents