Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

Ä leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításána

k útja (Folytatás a 5. oldalról) Államoké csak 10-11 százalékkal növekedett; egy lakosra számítva a Szovjetunióban 71 százalékkal, ezzel szemben az Egyesült Államokban csak 0,3 százalékkal. Nyersvasgyártásunk 57 százalékkal növekedett, az USÁ-é 16 százalékkal csökkent. 57 százalékkal több acélt gyártottunk, mint 1953-ban, az Egyesült Államok acélgyártása viszont 15 százalékkal csökkent. A Szovjetunió szénfejtése 58 százalékkal lett nagyobb, az Egyesült Államoké 12 százalékkal csökkent Köolajfejtésünk 45 százalékkal, az Egyesült Államoké pedig csak 9 százalékkal emelkedett. Villanyenergia-gyártásunk 97 százalékkal, az USÁ-é 56 százalékkal lett nagyobb. Mi 143 százalékkal több cementet gyártottunk, mint 1953-ban, az Egyesült Államok csak 24 százalékkal többet. A fenti adatokból kitűnik, hogy hazánkban a legutóbbi 6 év folyamán éppúgy, mint a szovjet hatalom fennállásának egész ideje alatt az ipari fejlődés üteme jóval gyorsabb, mint az Egyesült Államokban. (Viharos taps). Mint már az SZKP Központi Bizottságának decemberi plenáris ülése megállapította, a Szovejtunió nagy sikereket ért el a mezőgazdaság fejlesztésében. Nagyon jellemző, hogy hazánk 1959-ben esy lakosra számítva több vajat termelt, mint az Egyesült Államok. A Szovjetunió már második éve túlszárnyalja Amerikát az általános tejtermelésben. Ami a húst illeti, még mindig elmaradunk az Egyesült Államok mögött; 2,4-szerte kevesebb jut náiunk egy lakosra, bár az utóbbi években jőval előreban haladunk előre mi, mint az Egyesült Államok és mikor érjük utói az USÁ-t. Sok tekintélyes amerikai közgazdász, vállalkozó, és államférfi vesz részt az e kérdések körüli vitában. Allan Dulles, a Központi Hírszerzőszolgálat igazgatója a közelmúltban mondott beszédében kijelentette, hogy „a Szovjetunió 1965-ben lényeges sikereket ér el az Egyesült Államok utóiérésében az ipari termelés terén." A szocialista országok helyzetével kapcsolatban Dulles kijelentette, „férfiasan" be kell ismerni, hogy a szovjet gazdasági program eredményei józanságra késztetik az USÁ-t, és hogy a szocialista országok meglepő sikereket értek cl a legutóbbi évtizedben. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága a múlt év végén nyilvánosságra hozta a gazdasági és ipari kutató társaság jelentését. A jelentésben' ezt olvassuk: „A Szovjetunió 1970-ben valószínűleg óriási iparral rendelkező ország lesz, aránylag sokkal erősebb, mint ma és bizonyos ágakban sokkal nagyobb lesz az ipara, mint az Egyesült Államoké". Ez nem rossz bizonyítvány számunkra! Olyanoktól származnak ezek a kijelentések, akiket határozottan nem gyanúsíthatnak azzal, hogy eltúlozzák sikereinket és lehetőségeinket, hanem csak újra megerősítik a Szovjetunió gyors gazdasági fejlődésének sikereit. Szilárd meggyőződésünk, hogy a haladóbb és életképesebb szocialista rendszer győzni fog a két rendszer békés gadasági versenyében (Viharos taps). A XXI. pártkongresszus bejelentette, hogy hazánk a kommunista társadalom kibontakozó építésének nos irányzat. A hidegháború köve- I e látogatáshoz, mert sok közös kértőit egymás után érik a vereségek. dés köti össze országainkat: a béke A Szovjetunió Legfelső Tanácsának a Nagy Október 40. évfordulóján tartott jubileumi ülésén az a javaslat hangzott el, tartsanak értehaladtunk. A legutóbbi év folyamán . korszakába lép. A kongresszuson jóaz állattenyésztés fejlesztésében, a j váhagyott hétéves népgazdasági terv takarmányalap szilárdításában elért | e történelmi korszak első szakaszát sikereink, s a mezőgazdasági dolgo- ' képezi. Most sokkal részletesebben zók szocialista felajánlásai szilárd j dolgozhatjuk ki 15-20 évre előre a biztosítékot nyújtanak arra, hogy a ; Szovjetunió népgazdaságfejlesztési közeli években a hústermelésben is ' távlati tervét. E távlati terv egyútutólérjük az Amerikai Egyesült. Ál- j tal a nagy Lenin által kitűzött törtélamokat. ! nelmi feladat megvalósítását — az A hétéves terv első évének pom- I egész ország villamosításának befejepás eredményeit elsősorban a hős zésé

t jelenti. E terv képezi a kommunkásosztálynak, a kolhozparaszt- j mumsta társadalom kibontakozó epíságnak és a szovjet értelmiségnek ! tés

e programjának alappillérét, köszönhetjük. A szovjet emberek j A szovjet népet az a szilárd megmunkája új üzemeket és gyárakat, ' győződés hatja át, hogy az 1960. év, lakásokat és iskolákat eredményez, 1 a hétéves terv második éve újabb hatalmas technikát hoz működésbe, | kiváló győzelmeket eredményez a A szovjet ember szerlet, kőolajat ; kommunizmus építésében (Viharos fejt,, acélt olvaszt, pompás gépeket 1 taps). gyárt, nagy termést, ír el, fejleszti az /állattenyésztést és új utakat nyit á''tudományban és technikában. A XXI. pártkongresszus határozatai fényes távlatokat nyitottak, melyek újabb hőstettekre lelkesítették hazánk dolgozóit a munkában. (Taps.) Széleskörű szocialista munkaverseny bontakozódott ki az üzemekben, gyárakban, szén- és ércbányákban, az építkezéseken, a kolhozokban és szovhozokban, a gazdasági területeken a hétéves terv feladatainak határidő előtti teljesítéséért. E versenyben a haladó termelési módszerek dicső kezdeményezőinek, a kommunista munkabrigád szervezőinek ezrei nevelődtek ki. A Központi Bizottság és a kormány a XXI. pártkongresszus határozatainak szellemében következetesen • végrehajtja a szocialista demokrácia fejlesztését, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami gazdasági és kulturális építés irányításába való bevonását szolgáló intézkedéseket. A szövetségi köztársaságok, a helyi szervek és a társadalmi szervezetek jogainak bővítése, az ipar és az építészet irányításának átszervezése gazdagon gyümölcsözik. Fokozódik a tömegek politikai és munkaaktivitása, kibontakozódik alkotó kezdeményezése. Társadalmi szervezeteink egyre fokozottabban látják el az állam funkcióit. Növekszik a nyilvánosság szerepe a gazdasági és kultuaális építés feladatainak megoldásában, a szocialista jogrend szilárdításában. Ezt bizonyítja főként a Szovjetunió belügyminisztériumának megszüntetése és hatáskörének átruházása a köztársaságokra s a helyi hatalmi szervekre. (Taps.) Ez nemcsak az apparátus korlátozásának és olcsóbbá tételének céljából, hanem főként a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának, s annak érdekében történt, hogy növeljük a nyilvánosság szerepét a jogrendet megszegők elleni küzdelemben, hogy nagyobb hatáskörrel, ruházzuk fel a helyi szerveket. A munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség alkotó kezdeményezése, hatalmas munkalendülete biztos záloga annak, hogy határidő előtt teljesítjük a hétéves terv nagyszerű feladatait (Viharos taps). Külföldön ma már senki sem vonja kétségbe a Szovjetunió gazdasági fejlődésének gyors ütemét. Csak arról vitatkoznak, mennyivel gyorsabMár nemegyszer megállapítottuk, hogy az utóbbi időben szembetűnően javult a nemzetközi heíyzfet. Bizonyára mindnyájan emlékeznek rá, milyen volt a nemzetközi helyzet néhány évvel ezelőtt, mondjuk 1952ben, 1953-ban. Ha összehasonlítjuk az akkori helyzetet a maival, arra a következtetésre jutunk: oszladoznak a háborús fellegek, bár nem olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk. Persze helytelen dolog az események legutóbbi fejlődését úgy képzelni el, hogy egyenes vonalban halad lefelé a nagyon kiélezett nemzetközi feszültség pontjáról az enyhülés felé. Ha a nemzetközi feszültséget hőmérővel mérhetnénk, akkor ez a hőmérő váltakozva mutatna süllyedést és emelkedést. Enyhülni kezd a nemzetközi feszültség, — ez az általákezletet a Kelet és Nyugat vezetői, hogy ezzel elősegítsék a nemzetközi feszültség enyhülését. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Szovjetuniónak az értekezlet megtartására irányuló törekvése már pozitív eredményekkel járt. Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével, de Gaulle francia köztársasági elnökkel és Macmillan angol miniszterelnökkel nemrégen megegyeztünk, hogy május 16-án Párizsban tartjuk a kormányfői értekezletet. Feltételezhetjük, hogy ezt az értekezletet még sok további csúcsértekezlet fogja követni. Meggondolatlanul cselekednénk, ha előre jósolgatásba bocsátkoznánk a küszöbön álló értekezletet illetőleg, mert az eredmények nemcsak tőlünk, hanem tárgyaló feleinktől is függnek. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a legnagyobb nyugati hatalmak vezetőive! folytatandó komoly tárgyalás előtt állunk, amely a legégetőbb nemzetközi kérdésekben a kölcsönös megértést és a nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölését szolgálja. Ami a Szovjetuniót illeti, hő vágyunk, hogy a küszöbönálló csúcsértekezlet hasznos és eredményes munkát végezzen. Szilárd meggyőződésünk: ha a tárgyaló felek kölcsönösen tiszteletben tartják érdekeiket és hajlandók lesznek együtt keresni a megegyezés útját, saját érdekeiknek és a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően oldhatnak meg minden égető és bonyolult vitás kérdést. Megoldásra váró kérdés pedig akad bőven. Elsősorban az általános és teljes leszerelést, a német békeszerződés megkötését és Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítását, az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltását, Kelet- és Nyugat kapcsolatait említem. Javasoltuk, hogy elsősorban ezeket a kérdéseket tűzzék a küszöbönálló csúcsértekezlet napirendjére. A világ népei természetesen nagy reményeket fűznek az államok közötti béke és baráti együttműködés megszilárdításához. Persze, olyan hanggk- .-is hallatszalak, különösen néhány kis államban, melyekből aggodalom érződik. Félnek, hogy ha a nagyhatalmak megegyeznek, esetleg fittyet hánynak a kis országok érdekeire. Engedjék meg, hogy kijelentsem: Teljesen alaptalan az aggodalmuk. Ami a szovjet kormányt illeti, sohasem volt és ma sem szándéka más államok háta mögött tárgyalni az érdekeiket közvetlenül érintő kérdésekről. Ügy véljük, olyan kísérlet, hogy valamelyik állam egyoldalú előnyökhöz jusson más államok rovására, teljesen összeegyeztethetetlen az összeülő értekezlet céljaival. Az értekezlet eredményeinek a világbékét kell szolgálniok, ami azt jelenti, minden állam, a nagy és kis. államok szempontjából egyaránt kedvezőknek kell bizonyulniuk. további szilárdításáért, a gyarmatosítók uralma ellen vívott harc kérdései, a szabadságukat és függetlenségüket kivívott államok gazdasági és politikai függetlensége további szilárdításának kérdései. (Viharos taps.) Meghívást kaptunk Nehru indiai miniszterelnöktől, hogy indonéziai utunk során álljunk meg Indiában is. Örömmel fogadtam meghívását, mert úgy véljük, találkozóink Nehru úrral és az indiai kormány többi tagjával a békét és országaink baráti kapcsolatainak szilárdítását szolgálják. (Viharos taps.) Kibontakozódnak és szilárdulnak a Szovjetunió és India népeinek baráti kapcsolatai. Nagyon jó személyes kapcsolatokat teremtettem Nehru úrral. Indiai látogatásom és eszmecserénk hozzájárulnak majd a világbéke megszilárdításához. (Viharos taps.) A szovjet kormány őfelsége Zahir sahtól. Afganisztán királyától és az afgán kormánytól is meghívást kapott, hogy' útja során Afganisztánba is látogasson el. Megelégedéssel fogadtuk e meghívást. Szeretnék Kabulban időzni, hogy eszmecserét folytassak közvetlen szomszédunk; Afganisztán királyával és kormányával, mellyel jó baráti kapcsolatokat tartunk fenn. (Viharos taps.) Meghívást kaptunk a Burmai Államszövetség kormányától, hogy indonéziai látogatásunkkal kapcsolatban Burmát is keressük fel. Örömmel fogadom e szívélyes meghívást és ismét ellátogatok Burmába. Ügy vélem, burmai látogatásom és eszmecserém a burmai kormány képviselőivel kedvezően hozzájárul majd a szovjet-burmai baráti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez és a béke megszilárdításához. (Viharos taps.) Most Gronchi olasz köztársasági elnök fogadására készülünk, aki februárban látogat, a Szovjetunióba. Reméljük, hogy találkozásaink és megbeszéléseink az Olasz Köztársaság elnökével hozzájárulnak Olaszország és a Szovjetunió kölcsönös kapcsolatainak további javulásához és a két ország népének közeledéséhez. Ez is a béke megszilárdulását szolgálja. (Viharos taps.) Az utóbbi időben a feszültség enyhülésére kedvező irányzatok alakulnak ki a nemzetközi életben. Ám látnunk kell, hogy a legnagyobb nyugati országokban, elsősorban a NATOállamokban még mindig tevékenyek azok a befolyásos erők, melyek ferde szemmel nézik az államok közti viszony felmelegedését, a keleti és nyugati vezető államférfiak személyes kapcsolatait. A profit-hajsza a lázas fegyverkezés folytatására és a hidegháború folytatására kényszerít bizonyos imperialista köröket. E körök eléggé befolyásosak és bizonyos körülmények közepette árthatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének. Azok a politikai tényezők, melyek I érdekeiket a lázas fegyverkezés politikájához kötötték, rettegnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és még gondolni sem mernek arra, hogy a feszültség enyhülése megvalósulhat. A múlt embereinek levitézlett politikája A leghatékonyabb módszer a személyes kapcsolat Eisenhower elnökkel a Camp Davidban és Macmillan angol miniszterelnökkel a múlt év elején moszkvai látogatása alkalmával folytatott nyílt és nagyon hasznos megbeszéléseink és találkozásaink' feljogosítanak arra a reményre, hogy a küszöbönálló csúcsértekezleten is a realizmus, a nyíltság és együttműködés szelleme fog uralkodni. Az utóbbi idők tapasztalatai teljes mértékben igazolták, hogy a vezető államférfiak személyes kapcsolata és összeköttetése a jelenlegi viszonyok közepette az államközi kapcsolatok megjavításának és a megoldatlan nemzetközi kérdésekben való megegyezésnek leghatékonyabb és legreményteljesebb módszere. De Gaulle francia köztársasági elnök meghívására két hónap múlva Franciaországba látogatok. Örömest ismerkedünk meg annak a nagy francia népnek életével és sikereivel, amely szövetségesünk volt a hitleri fasizmus ellen vívott közös harcban. A 'történelem folyamán hazánkban nagy rokonszenv fejlődött ki Franciaország, a francia nép iránt, mely nagyban hozzájárul a világkultúra, tudomány, és technika fejlődéséhez. Remélhető, hogy küszöbönálló franciaországi látogatásom és de Gaulle elnökkel folytatandó tárgyalásaim, kedvezően hatnak ki a szovjet-francia viszony javulására és az egész nemzetközi helyzetre. Hazánkban úgy ismerjük de Gaulle tábornokot, mint aki nagy hősiességet tanúsított annak idején, amikor a hitleri csapatok leverték és megszállták FranciaorFranciaország érdekeit és a megszállók szolgálatába állott. De Gaulle tábornok e nehéz években is Franciaország nemzeti becsületéért, azért küzdött, hogy hazája felszabaduljon a megszállók uralma alól. Sokat várhatunk Eisenhower elnökkel való közelgő találkozásunktól. Az elnök júniusban érkezik hazánkba, hogy viszonozza látogatásunkat. A szovjet kormány reméli, Moszkvában is sikeresen érvényesül az a magasztos szándék, hogy bizalmat teremtsünk a Szovjetunió és az USA viszonyában, amire Camp Davidban is törekedtünk (Viharos taps). A Legfelső Tanács jelenlegi ülésszakának befejezése után Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke az indiai köztársasági elnök meghívására baráti látogatásra Indiába utazik, s ugyanakkor az indiai kormány meghívására Kozlov elvtárs, a Minisztertanács elnökének első helyettese és Furceva elvtársnő, a Legfelső Tanács képviselője is Indiába utaznak. A küldöttség Nepál királyától és kormányától is szívélyes meghívást kapott, hogy látogasson el oda. A meghívást hálásan fogadtuk. Úgy véljük, hogy e látogatások hozzájárulnak a Szovjetunió és India népei, a Szovjetunió és Nepál népei barátságának és a világbékének megszilárdításához. (Viharos taps.) Mint tudják, Szukarno indonéz köztársasági elnök és miniszterelnök meghívására nemsokára Indonéziába Hivatkozhatunk Rockefeller ismert amerikai milliárdosnak, New York állam kormányzójának, Truman. volt amerikai köztársasági elnöknek és Acheson volt amerikai államtitkárnak a kijelentésére. Ők hárman — de nemcsak ők, — a Camp David-i szovjet-amerikai közleményben viszszatükröződő állásponttal merőben ellentétes szempontból magyarázzák a nemzetközi kérdéseket. Hasonló kijelentések szemléltetően jellemzik a hidegháború szokásos hangnemét. Ez bizonyos mértékben azzal magyarázható, hogy Truman volt köztársasági elnök, Acheson volt államtitkár és ezek a „volt" emberek semmiképpen sem tudnak elszakadni régi, ma már levrtézletíj.^őpolitikájujítól, a „gáncsoskodás", „az elnyomás" politikájától,, ŕ)

SS ýjňh#>orú peroroén táncolás" politikájától. Trumann és Acheson nyomdokain próbálnak haladni más tényezők is, melyek befolyásra akarnak szert tenni az Egyesült Államok politikai életében. Ám mindenki jól tudja, hogy a hidegháború politikai jelszavainak szajkózásából semmi jó sem származik. A hidegháború bajnokai gyönyörködnek a hangjukban, hol itt, hol ott fújják a maguk nótáját. Beszédeikben a hidegháború régi tónusa érvényesül. A kommunizmus veszélyével fenyegetőznek, de ettől a hamis nyekkel járna egy újabb világháború. Ha a támadók új háborút robbantanak ki, a sok millió, de még a sok milliárd dollárral sem biztosíthatják magukat a megsemmisülés ellen. Azok a körök, amelyek az Amerikai Egyesült Államokban és más NATO-országokban ma a hidegháború folytatása mellett kardoskodnak, a hidegháborús politika szülte ellentétek útvesztőjébe tévednek. E köröknek egyrészt érdekük a lázas fegyverkezés, mert profitot hoz, másrészt azonban nem tudják felfogni, hogy a lázas fegyverkezés kiélezi a háborús veszélyt és a háború tüze a lázas fegyverkezéssel összeharácsolt profitjukkal együtt minden vagyonukat elemészti. Ebből ered a tőkés államok politikájában mutatkozó ellentétes jelenségek egész sora: hol a nemzetközi együttműködés irányzata, hol az államok közti kapcsolatok kiélezésének irányzata kerül előtérbe. Ilyen ellentétes irányzatok megnyilvánulásának egyik mai példája — sajnos — az amerikai kormánynak az atomés hidrogénfegyverkísérletek beszüntetése kérdésében elfoglalt álláspontja. Köztudomású, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, mint atomfegyverrel rendelkező hatalmak között Genfben már hangtól már régen undorodik, felbő- jó régen, több mint egy éve tárgyaszágot. Sok államférfi akkor elárulta látogatok. Nagy reményeket fűzünk szül minden békére vágyó ember. Az amerikai közéleti körök hangulatváltozása különösen nemrégen, Rockefeller amerikai választási körútja során mutatkozott meg, aki a nemzetközi légkör felmelegedésével ellentétben a választókhoz intézett beszédeiben újra a hidegháború szellemét élesztgette, amikor az államok közötti viszony nagyon feszült volt. S mire jutott? Megbizonyosodott róla, hogy hamis húrpengetése még azoknak az amerikaiaknak sem tetszett, akik megszokták a milliárdo sok és a hidegháború Rockefellerhez hasonló bálványozói hasonló szólamait. Rockefeller nyilván a hidegháború lován szeretett volna bejutni a Fehér Házba, hogy kipróbálja, milyen kényelmes az elnöki szék. A ló azonban botladozni kezdett és Rockefeller úgy gondolta, hogy ezen a lovon most nem juthat a Fehér Házba. Ezért előre bejelentette, elhatároz ta, hogy nem jelölteti magát az elnöki tisztségre. E lépés azonban szemfényvesztés is lehet. Nem jelenti azt, hogy lemondott a hidegháborúról, hogy le akarja tenni a fegyvert és a nemzetközi együttműködésnek akarja szentelni erőit. Világos, hogy az imperialisták újra megkísérlik a hidegháború erőinek mozgósítását. A békeszerető emberek legyenek éberek, ne ernyedjenek el a béke megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Még elszántabban leplezzék le azokat, akik a nemzetközi feszültség és a lázas fegyverkezés megőrzésére törekednek, akik egyéni jólétüket és karrierjüket az emberiséget veszélyeztető politikára építik. Nehezen hihetjük el, hogy az Egyesült Államokban valaki nem tudná, milyen katasztrófális következmélások folynak az atom- és hidrogénfegyverek kísérleti robbantásának beszüntetéséről. Mindenki megérti e feladat fontosságát. Igazságtalan volna, ha tagadnók, hogy a genfi tárgyalás folyamán mégiscsak bizonyos pozitív eredményeket értek el, .melyek megkönnyítik a kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény megkötését, bár a tárgyalás lassan halad előre. E helyzetben a világ népei jó és lelkesítő jelnek látták azt a döntést, melyet az önkéntesség alapján az értekezleten résztvevő valamennyi állam egyenként hozott: tartózkodnak a további nukleáris kiértetektől. Már több mint egy éve sehol a világon nem folynak kísérleti atomés nukleáris robbantások. Ez az örvendetes tény reményt keltett a népekben, hogy a jelenlegi állapotot sikerül majd a közeljövőben lerögzíteni egy megfelelő nemzetközi szerződéssel és hogy örökre véget vetnelf a nukleáris kísérleteknek. Ám Eisenhower elnök múlt év december 29-én oly értelmű nyilatkozatot tett, melyből kitűnik, hogy Egyesült Államok 1959. decembej 31-től nem tartja kötelezőnek a nulfr leáris fegyverkísérletek szüneteltetését. Noha az elnök nyilatkozatában megjegyzi, hogy az amerikaiak előzetes bejelentés nélkül nem kezdik el a kísérleteket, a nyilatkozat mégiscsak azt jelenti, hogy az Egyesült Államok most bármikor, bármelyik pillanatban újra elkezdheti a nukleáris robbantásokat. Az amerikai kormány elhatározásáról érkezett hír sajnálatot és kimondott nyugtalanságot keltett valamennyi országban. Ha a jelenlegi helyzetben bármelyik állam újra elkezdené a nukleáris fegyverkísérle(Folytatás a 7. oldalon) ÜJ S'l I * 1960. január 16.