Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

Ä leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításána k útja (Folytatás a 5. oldalról) Államoké csak 10-11 százalékkal nö­vekedett; egy lakosra számítva a Szovjetunióban 71 százalékkal, ezzel szemben az Egyesült Államokban csak 0,3 százalékkal. Nyersvasgyártá­sunk 57 százalékkal növekedett, az USÁ-é 16 százalékkal csökkent. 57 százalékkal több acélt gyártottunk, mint 1953-ban, az Egyesült Államok acélgyártása viszont 15 százalékkal csökkent. A Szovjetunió szénfejtése 58 százalékkal lett nagyobb, az Egye­sült Államoké 12 százalékkal csök­kent Köolajfejtésünk 45 százalék­kal, az Egyesült Államoké pedig csak 9 százalékkal emelkedett. Villany­energia-gyártásunk 97 százalékkal, az USÁ-é 56 százalékkal lett nagyobb. Mi 143 százalékkal több cementet gyártottunk, mint 1953-ban, az Egye­sült Államok csak 24 százalékkal többet. A fenti adatokból kitűnik, hogy hazánkban a legutóbbi 6 év folya­mán éppúgy, mint a szovjet hatalom fennállásának egész ideje alatt az ipari fejlődés üteme jóval gyorsabb, mint az Egyesült Államokban. (Vi­haros taps). Mint már az SZKP Központi Bi­zottságának decemberi plenáris ülé­se megállapította, a Szovejtunió nagy sikereket ért el a mezőgazdaság fejlesztésében. Nagyon jellemző, hogy hazánk 1959-ben esy lakosra számít­va több vajat termelt, mint az Egye­sült Államok. A Szovjetunió már má­sodik éve túlszárnyalja Amerikát az általános tejtermelésben. Ami a húst illeti, még mindig elmaradunk az Egyesült Államok mögött; 2,4-szer­te kevesebb jut náiunk egy lakosra, bár az utóbbi években jőval előre­ban haladunk előre mi, mint az Egye­sült Államok és mikor érjük utói az USÁ-t. Sok tekintélyes amerikai közgazdász, vállalkozó, és államférfi vesz részt az e kérdések körüli vitában. Allan Dulles, a Központi Hír­szerzőszolgálat igazgatója a közel­múltban mondott beszédében kijelen­tette, hogy „a Szovjetunió 1965-ben lényeges sikereket ér el az Egyesült Államok utóiérésében az ipari ter­melés terén." A szocialista orszá­gok helyzetével kapcsolatban Dulles kijelentette, „férfiasan" be kell is­merni, hogy a szovjet gazdasági program eredményei józanságra késztetik az USÁ-t, és hogy a szo­cialista országok meglepő sikereket értek cl a legutóbbi évtizedben. Az amerikai szenátus külügyi bi­zottsága a múlt év végén nyilvános­ságra hozta a gazdasági és ipari ku­tató társaság jelentését. A jelentés­ben' ezt olvassuk: „A Szovjetunió 1970-ben valószínűleg óriási iparral rendelkező ország lesz, aránylag sok­kal erősebb, mint ma és bizonyos ágakban sokkal nagyobb lesz az ipa­ra, mint az Egyesült Államoké". Ez nem rossz bizonyítvány számunkra! Olyanoktól származnak ezek a kije­lentések, akiket határozottan nem gyanúsíthatnak azzal, hogy eltúloz­zák sikereinket és lehetőségeinket, hanem csak újra megerősítik a Szov­jetunió gyors gazdasági fejlődésének sikereit. Szilárd meggyőződésünk, hogy a haladóbb és életképesebb szocialista rendszer győzni fog a két rendszer békés gadasági verse­nyében (Viharos taps). A XXI. pártkongresszus bejelentet­te, hogy hazánk a kommunista tár­sadalom kibontakozó építésének nos irányzat. A hidegháború köve- I e látogatáshoz, mert sok közös kér­tőit egymás után érik a vereségek. dés köti össze országainkat: a béke A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak a Nagy Október 40. évfordulóján tartott jubileumi ülésén az a ja­vaslat hangzott el, tartsanak érte­haladtunk. A legutóbbi év folyamán . korszakába lép. A kongresszuson jó­az állattenyésztés fejlesztésében, a j váhagyott hétéves népgazdasági terv takarmányalap szilárdításában elért | e történelmi korszak első szakaszát sikereink, s a mezőgazdasági dolgo- ' képezi. Most sokkal részletesebben zók szocialista felajánlásai szilárd j dolgozhatjuk ki 15-20 évre előre a biztosítékot nyújtanak arra, hogy a ; Szovjetunió népgazdaságfejlesztési közeli években a hústermelésben is ' távlati tervét. E távlati terv egyút­utólérjük az Amerikai Egyesült. Ál- j tal a nagy Lenin által kitűzött törté­lamokat. ! nelmi feladat megvalósítását — az A hétéves terv első évének pom- I egész ország villamosításának befeje­pás eredményeit elsősorban a hős zésé t jelenti. E terv képezi a kom­munkásosztálynak, a kolhozparaszt- j mumsta társadalom kibontakozó epí­ságnak és a szovjet értelmiségnek ! tés e programjának alappillérét, köszönhetjük. A szovjet emberek j A szovjet népet az a szilárd meg­munkája új üzemeket és gyárakat, ' győződés hatja át, hogy az 1960. év, lakásokat és iskolákat eredményez, 1 a hétéves terv második éve újabb hatalmas technikát hoz működésbe, | kiváló győzelmeket eredményez a A szovjet ember szerlet, kőolajat ; kommunizmus építésében (Viharos fejt,, acélt olvaszt, pompás gépeket 1 taps). gyárt, nagy termést, ír el, fejleszti az /állattenyésztést és új utakat nyit á''tudományban és technikában. A XXI. pártkongresszus határozatai fényes távlatokat nyitottak, melyek újabb hőstettekre lelkesítették ha­zánk dolgozóit a munkában. (Taps.) Széleskörű szocialista munkaverseny bontakozódott ki az üzemekben, gyárakban, szén- és ércbányákban, az építkezéseken, a kolhozokban és szovhozokban, a gazdasági területe­ken a hétéves terv feladatainak ha­táridő előtti teljesítéséért. E ver­senyben a haladó termelési módsze­rek dicső kezdeményezőinek, a kom­munista munkabrigád szervezőinek ezrei nevelődtek ki. A Központi Bizottság és a kor­mány a XXI. pártkongresszus hatá­rozatainak szellemében következete­sen • végrehajtja a szocialista de­mokrácia fejlesztését, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami gaz­dasági és kulturális építés irányí­tásába való bevonását szolgáló in­tézkedéseket. A szövetségi köztár­saságok, a helyi szervek és a társa­dalmi szervezetek jogainak bővítése, az ipar és az építészet irányításá­nak átszervezése gazdagon gyümöl­csözik. Fokozódik a tömegek politi­kai és munkaaktivitása, kibontakozó­dik alkotó kezdeményezése. Társa­dalmi szervezeteink egyre fokozot­tabban látják el az állam funkcióit. Növekszik a nyilvánosság szerepe a gazdasági és kultuaális építés fel­adatainak megoldásában, a szocia­lista jogrend szilárdításában. Ezt bi­zonyítja főként a Szovjetunió belügy­minisztériumának megszüntetése és hatáskörének átruházása a köztár­saságokra s a helyi hatalmi szervek­re. (Taps.) Ez nemcsak az apparátus korláto­zásának és olcsóbbá tételének cél­jából, hanem főként a szocialista de­mokrácia további kibontakoztatásá­nak, s annak érdekében történt, hogy növeljük a nyilvánosság szere­pét a jogrendet megszegők elleni küzdelemben, hogy nagyobb hatáskör­rel, ruházzuk fel a helyi szerveket. A munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség alkotó kez­deményezése, hatalmas munkalendü­lete biztos záloga annak, hogy ha­táridő előtt teljesítjük a hétéves terv nagyszerű feladatait (Viharos taps). Külföldön ma már senki sem vonja kétségbe a Szovjetunió gazdasági fejlődésének gyors ütemét. Csak ar­ról vitatkoznak, mennyivel gyorsab­Már nemegyszer megállapítottuk, hogy az utóbbi időben szembetűnően javult a nemzetközi heíyzfet. Bizo­nyára mindnyájan emlékeznek rá, milyen volt a nemzetközi helyzet néhány évvel ezelőtt, mondjuk 1952­ben, 1953-ban. Ha összehasonlítjuk az akkori helyzetet a maival, arra a kö­vetkeztetésre jutunk: oszladoznak a háborús fellegek, bár nem olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk. Persze helytelen dolog az események legutóbbi fejlődését úgy képzelni el, hogy egyenes vonalban halad lefelé a nagyon kiélezett nemzetközi fe­szültség pontjáról az enyhülés felé. Ha a nemzetközi feszültséget hőmé­rővel mérhetnénk, akkor ez a hő­mérő váltakozva mutatna süllyedést és emelkedést. Enyhülni kezd a nem­zetközi feszültség, — ez az általá­kezletet a Kelet és Nyugat vezetői, hogy ezzel elősegítsék a nemzetközi feszültség enyhülését. Örömmel ál­lapítjuk meg, hogy a Szovjetunió­nak az értekezlet megtartására irá­nyuló törekvése már pozitív eredmé­nyekkel járt. Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével, de Gaulle francia köztár­sasági elnökkel és Macmillan angol miniszterelnökkel nemrégen meg­egyeztünk, hogy május 16-án Pá­rizsban tartjuk a kormányfői érte­kezletet. Feltételezhetjük, hogy ezt az értekezletet még sok további csúcsértekezlet fogja követni. Meg­gondolatlanul cselekednénk, ha elő­re jósolgatásba bocsátkoznánk a kü­szöbön álló értekezletet illetőleg, mert az eredmények nemcsak tő­lünk, hanem tárgyaló feleinktől is függnek. Hangsúlyoznunk kell azon­ban, hogy a legnagyobb nyugati ha­talmak vezetőive! folytatandó komoly tárgyalás előtt állunk, amely a leg­égetőbb nemzetközi kérdésekben a kölcsönös megértést és a nemzetközi feszültség okainak kiküszöbölését szolgálja. Ami a Szovjetuniót illeti, hő vá­gyunk, hogy a küszöbönálló csúcs­értekezlet hasznos és eredményes munkát végezzen. Szilárd meggyőző­désünk: ha a tárgyaló felek kölcsö­nösen tiszteletben tartják érdekeiket és hajlandók lesznek együtt keresni a megegyezés útját, saját érdekeik­nek és a béke megszilárdítása érde­keinek megfelelően oldhatnak meg minden égető és bonyolult vitás kér­dést. Megoldásra váró kérdés pedig akad bőven. Elsősorban az általános és teljes leszerelést, a német békeszerződés megkötését és Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítását, az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltását, Kelet- és Nyugat kapcsolatait emlí­tem. Javasoltuk, hogy elsősorban ezeket a kérdéseket tűzzék a küszö­bönálló csúcsértekezlet napirend­jére. A világ népei természetesen nagy reményeket fűznek az államok kö­zötti béke és baráti együttműködés megszilárdításához. Persze, olyan han­ggk- .-is hallatszalak, különösen né­hány kis államban, melyekből aggo­dalom érződik. Félnek, hogy ha a nagyhatalmak megegyeznek, esetleg fittyet hánynak a kis országok érde­keire. Engedjék meg, hogy kijelentsem: Teljesen alaptalan az aggodalmuk. Ami a szovjet kormányt illeti, soha­sem volt és ma sem szándéka más államok háta mögött tárgyalni az érdekeiket közvetlenül érintő kérdé­sekről. Ügy véljük, olyan kísérlet, hogy valamelyik állam egyoldalú elő­nyökhöz jusson más államok rovásá­ra, teljesen összeegyeztethetetlen az összeülő értekezlet céljaival. Az ér­tekezlet eredményeinek a világbékét kell szolgálniok, ami azt jelenti, min­den állam, a nagy és kis. államok szempontjából egyaránt kedvezőknek kell bizonyulniuk. további szilárdításáért, a gyarmato­sítók uralma ellen vívott harc kér­dései, a szabadságukat és független­ségüket kivívott államok gazdasági és politikai függetlensége további szilár­dításának kérdései. (Viharos taps.) Meghívást kaptunk Nehru indiai miniszterelnöktől, hogy indonéziai utunk során álljunk meg Indiában is. Örömmel fogadtam meghívását, mert úgy véljük, találkozóink Neh­ru úrral és az indiai kormány többi tagjával a békét és országaink baráti kapcsolatainak szilárdítását szolgál­ják. (Viharos taps.) Kibontakozódnak és szilárdulnak a Szovjetunió és India népeinek baráti kapcsolatai. Nagyon jó személyes kapcsolatokat teremtettem Nehru úr­ral. Indiai látogatásom és eszmecse­rénk hozzájárulnak majd a világbéke megszilárdításához. (Viharos taps.) A szovjet kormány őfelsége Zahir sahtól. Afganisztán királyától és az afgán kormánytól is meghívást ka­pott, hogy' útja során Afganisztánba is látogasson el. Megelégedéssel fo­gadtuk e meghívást. Szeretnék Ka­bulban időzni, hogy eszmecserét foly­tassak közvetlen szomszédunk; Af­ganisztán királyával és kormányával, mellyel jó baráti kapcsolatokat tar­tunk fenn. (Viharos taps.) Meghívást kaptunk a Burmai Ál­lamszövetség kormányától, hogy in­donéziai látogatásunkkal kapcsolatban Burmát is keressük fel. Örömmel fogadom e szívélyes meghívást és ismét ellátogatok Burmába. Ügy vé­lem, burmai látogatásom és eszme­cserém a burmai kormány képvi­selőivel kedvezően hozzájárul majd a szovjet-burmai baráti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez és a béke meg­szilárdításához. (Viharos taps.) Most Gronchi olasz köztársasági elnök fogadására készülünk, aki feb­ruárban látogat, a Szovjetunióba. Reméljük, hogy találkozásaink és megbeszéléseink az Olasz Köztársaság elnökével hozzájárulnak Olaszország és a Szovjetunió kölcsönös kapcso­latainak további javulásához és a két ország népének közeledéséhez. Ez is a béke megszilárdulását szolgálja. (Viharos taps.) Az utóbbi időben a feszültség eny­hülésére kedvező irányzatok alakul­nak ki a nemzetközi életben. Ám látnunk kell, hogy a legnagyobb nyu­gati országokban, elsősorban a NATO­államokban még mindig tevékenyek azok a befolyásos erők, melyek ferde szemmel nézik az államok közti vi­szony felmelegedését, a keleti és nyugati vezető államférfiak szemé­lyes kapcsolatait. A profit-hajsza a lázas fegyverkezés folytatására és a hidegháború folytatására kényszerít bizonyos imperialista köröket. E kö­rök eléggé befolyásosak és bizonyos körülmények közepette árthatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének. Azok a politikai tényezők, melyek I érdekeiket a lázas fegyverkezés po­litikájához kötötték, rettegnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és még gondolni sem mernek arra, hogy a feszültség enyhülése meg­valósulhat. A múlt embereinek levitézlett politikája A leghatékonyabb módszer a személyes kapcsolat Eisenhower elnökkel a Camp Da­vidban és Macmillan angol miniszter­elnökkel a múlt év elején moszkvai látogatása alkalmával folytatott nyílt és nagyon hasznos megbeszéléseink és találkozásaink' feljogosítanak arra a reményre, hogy a küszöbönálló csúcsértekezleten is a realizmus, a nyíltság és együttműködés szelleme fog uralkodni. Az utóbbi idők ta­pasztalatai teljes mértékben igazol­ták, hogy a vezető államférfiak sze­mélyes kapcsolata és összeköttetése a jelenlegi viszonyok közepette az államközi kapcsolatok megjavításának és a megoldatlan nemzetközi kér­désekben való megegyezésnek leg­hatékonyabb és legreményteljesebb módszere. De Gaulle francia köztár­sasági elnök meghívására két hónap múlva Franciaországba látogatok. Örö­mest ismerkedünk meg annak a nagy francia népnek életével és sikereivel, amely szövetségesünk volt a hitleri fasizmus ellen vívott közös harcban. A 'történelem folyamán hazánkban nagy rokonszenv fejlődött ki Fran­ciaország, a francia nép iránt, mely nagyban hozzájárul a világkultúra, tudomány, és technika fejlődéséhez. Remélhető, hogy küszöbönálló fran­ciaországi látogatásom és de Gaulle elnökkel folytatandó tárgyalásaim, kedvezően hatnak ki a szovjet-fran­cia viszony javulására és az egész nemzetközi helyzetre. Hazánkban úgy ismerjük de Gaulle tábornokot, mint aki nagy hősiességet tanúsított an­nak idején, amikor a hitleri csapatok leverték és megszállták Franciaor­Franciaország érdekeit és a megszál­lók szolgálatába állott. De Gaulle tá­bornok e nehéz években is Francia­ország nemzeti becsületéért, azért küzdött, hogy hazája felszabaduljon a megszállók uralma alól. Sokat várhatunk Eisenhower elnök­kel való közelgő találkozásunktól. Az elnök júniusban érkezik hazánkba, hogy viszonozza látogatásunkat. A szovjet kormány reméli, Moszkvá­ban is sikeresen érvényesül az a magasztos szándék, hogy bizalmat teremtsünk a Szovjetunió és az USA viszonyában, amire Camp Davidban is törekedtünk (Viharos taps). A Legfelső Tanács jelenlegi ülés­szakának befejezése után Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke az indiai köztársasági elnök meghívására ba­ráti látogatásra Indiába utazik, s ugyanakkor az indiai kormány meg­hívására Kozlov elvtárs, a Miniszter­tanács elnökének első helyettese és Furceva elvtársnő, a Legfelső Tanács képviselője is Indiába utaznak. A kül­döttség Nepál királyától és kormá­nyától is szívélyes meghívást kapott, hogy látogasson el oda. A meghívást hálásan fogadtuk. Úgy véljük, hogy e látogatások hozzájárulnak a Szovjetunió és India népei, a Szovjetunió és Nepál népei barátságának és a világbékének meg­szilárdításához. (Viharos taps.) Mint tudják, Szukarno indonéz köz­társasági elnök és miniszterelnök meghívására nemsokára Indonéziába Hivatkozhatunk Rockefeller ismert amerikai milliárdosnak, New York állam kormányzójának, Truman. volt amerikai köztársasági elnöknek és Acheson volt amerikai államtitkár­nak a kijelentésére. Ők hárman — de nemcsak ők, — a Camp David-i szovjet-amerikai közleményben visz­szatükröződő állásponttal merőben ellentétes szempontból magyarázzák a nemzetközi kérdéseket. Hasonló ki­jelentések szemléltetően jellemzik a hidegháború szokásos hangnemét. Ez bizonyos mértékben azzal magyaráz­ható, hogy Truman volt köztársasági elnök, Acheson volt államtitkár és ezek a „volt" emberek semmiképpen sem tudnak elszakadni régi, ma már levrtézletíj.^őpolitikájujítól, a „gán­csoskodás", „az elnyomás" politikájá­tól,, ŕ) SS ýjňh#>orú peroroén táncolás" politikájától. Trumann és Acheson nyomdokain próbálnak haladni más tényezők is, melyek befolyásra akarnak szert ten­ni az Egyesült Államok politikai éle­tében. Ám mindenki jól tudja, hogy a hidegháború politikai jelszavainak szajkózásából semmi jó sem szárma­zik. A hidegháború bajnokai gyönyör­ködnek a hangjukban, hol itt, hol ott fújják a maguk nótáját. Beszédeik­ben a hidegháború régi tónusa érvé­nyesül. A kommunizmus veszélyével fenyegetőznek, de ettől a hamis nyekkel járna egy újabb világ­háború. Ha a támadók új háborút robbantanak ki, a sok millió, de még a sok milliárd dollárral sem bizto­síthatják magukat a megsemmisülés ellen. Azok a körök, amelyek az Ameri­kai Egyesült Államokban és más NATO-országokban ma a hidegháború folytatása mellett kardoskodnak, a hidegháborús politika szülte ellenté­tek útvesztőjébe tévednek. E kö­röknek egyrészt érdekük a lázas fegyverkezés, mert profitot hoz, más­részt azonban nem tudják felfogni, hogy a lázas fegyverkezés kiélezi a háborús veszélyt és a háború tüze a lázas fegyverkezéssel összehará­csolt profitjukkal együtt minden va­gyonukat elemészti. Ebből ered a tőkés államok politi­kájában mutatkozó ellentétes jelen­ségek egész sora: hol a nemzetközi együttműködés irányzata, hol az álla­mok közti kapcsolatok kiélezésének irányzata kerül előtérbe. Ilyen el­lentétes irányzatok megnyilvánulá­sának egyik mai példája — sajnos — az amerikai kormánynak az atom­és hidrogénfegyverkísérletek beszün­tetése kérdésében elfoglalt álláspont­ja. Köztudomású, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri­tannia, mint atomfegyverrel rendel­kező hatalmak között Genfben már hangtól már régen undorodik, felbő- jó régen, több mint egy éve tárgya­szágot. Sok államférfi akkor elárulta látogatok. Nagy reményeket fűzünk szül minden békére vágyó ember. Az amerikai közéleti körök hangu­latváltozása különösen nemrégen, Rockefeller amerikai választási kör­útja során mutatkozott meg, aki a nemzetközi légkör felmelegedésével ellentétben a választókhoz intézett beszédeiben újra a hidegháború szel­lemét élesztgette, amikor az államok közötti viszony nagyon feszült volt. S mire jutott? Megbizonyosodott róla, hogy hamis húrpengetése még azoknak az amerikaiaknak sem tet­szett, akik megszokták a milliárdo sok és a hidegháború Rockefellerhez hasonló bálványozói hasonló szóla­mait. Rockefeller nyilván a hidegháború lován szeretett volna bejutni a Fehér Házba, hogy kipróbálja, milyen ké­nyelmes az elnöki szék. A ló azon­ban botladozni kezdett és Rockefel­ler úgy gondolta, hogy ezen a lovon most nem juthat a Fehér Házba. Ezért előre bejelentette, elhatároz ta, hogy nem jelölteti magát az elnöki tisztségre. E lépés azonban szemfényvesztés is lehet. Nem je­lenti azt, hogy lemondott a hideg­háborúról, hogy le akarja tenni a fegyvert és a nemzetközi együtt­működésnek akarja szentelni erőit. Világos, hogy az imperialisták újra megkísérlik a hidegháború erőinek mozgósítását. A békeszerető embe­rek legyenek éberek, ne ernyedjenek el a béke megszilárdításáért folyta­tott küzdelemben. Még elszántabban leplezzék le azokat, akik a nemzet­közi feszültség és a lázas fegyver­kezés megőrzésére törekednek, akik egyéni jólétüket és karrierjüket az emberiséget veszélyeztető politikára építik. Nehezen hihetjük el, hogy az Egye­sült Államokban valaki nem tudná, milyen katasztrófális következmé­lások folynak az atom- és hidrogén­fegyverek kísérleti robbantásának beszüntetéséről. Mindenki megérti e feladat fontosságát. Igazságtalan vol­na, ha tagadnók, hogy a genfi tár­gyalás folyamán mégiscsak bizonyos pozitív eredményeket értek el, .me­lyek megkönnyítik a kísérletek be­szüntetéséről szóló egyezmény meg­kötését, bár a tárgyalás lassan ha­lad előre. E helyzetben a világ népei jó és lelkesítő jelnek látták azt a döntést, melyet az önkéntesség alap­ján az értekezleten résztvevő vala­mennyi állam egyenként hozott: tar­tózkodnak a további nukleáris kiér­tetektől. Már több mint egy éve sehol a világon nem folynak kísérleti atom­és nukleáris robbantások. Ez az ör­vendetes tény reményt keltett a né­pekben, hogy a jelenlegi állapotot sikerül majd a közeljövőben lerögzí­teni egy megfelelő nemzetközi szer­ződéssel és hogy örökre véget vetnelf a nukleáris kísérleteknek. Ám Eisenhower elnök múlt év de­cember 29-én oly értelmű nyilatko­zatot tett, melyből kitűnik, hogy Egyesült Államok 1959. decembej 31-től nem tartja kötelezőnek a nulfr leáris fegyverkísérletek szünetelteté­sét. Noha az elnök nyilatkozatában megjegyzi, hogy az amerikaiak elő­zetes bejelentés nélkül nem kezdik el a kísérleteket, a nyilatkozat mégis­csak azt jelenti, hogy az Egyesült Államok most bármikor, bármelyik pillanatban újra elkezdheti a nuk­leáris robbantásokat. Az amerikai kormány elhatározá­sáról érkezett hír sajnálatot és ki­mondott nyugtalanságot keltett vala­mennyi országban. Ha a jelenlegi helyzetben bármelyik állam újra el­kezdené a nukleáris fegyverkísérle­(Folytatás a 7. oldalon) ÜJ S'l I * 1960. január 16.

Next

/
Thumbnails
Contents