Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

A leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útja Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a Legfelső Tanács 7960. január 14-i ülésén mondott beszéde MINT PÉNTEKI SZÁMUNKBAN JE­LENTETTÜK, HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDET MONDOTT A LESZERE­LÉSRŐL A SZOVJETUNÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK IV. ÜLÉSSZAKÁN. PÉNTEKI SZÁMUNKBAN KIVONATO­SAN KÖZÖLT BESZÉDÉT MOST TEL­JES TERJEDELMÉBEN KÖZÖLJÜK. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésén a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpoli­tikájáról tartott beszámoló kifejtet­te a szovjet kormánynak a nem­zetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására folyamatosí­tott nagyon fontos intézkedéseit. A világ népei nagy megelégedéssel fogadták az általános és teljes lesze­relésre tett javaslatokat, melyeket a szovjet kormány az Egyesült Nemze­tek Szervezete elé terjesztett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése egyöntetűen helyeselte az általános és teljes leszerelés eszmé­jét. A Legfelső Tanácsnak a világ parlamentjeihez intézett felhívása támogatásra talált a szocialista or­szágok parlamentjeinél és kormá­nyainál és a világ egyes államainak képviselőinél. Á szovjet kormány a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lenini elvének szellemé­ben következetes békeszerető külpo­litikát folytat és lépésről-lépés­re megvalósítja az általános és tel­jes leszerelés javaslatában megjelölt konkrét intézkedéseket. A minisztertanács és az SZKP Köz­ponti Bizottsága elhatározta, hogy hazánk fegyveres erőinek csökken­tésére vonatkozó újabb konkrét ja­vaslatokat terjeszt megtárgyalás vé­gett a Legfelső Tanács ülésszaka elé. Mielőtt ismertetném önöknek e ja­vaslatokat, engedjék meg, hogy bel­ső helyzetünk, a nemzetközi élet és a szovjet külpolitika néhány kérdé­sével foglalkozzam. A kommunizmus építésében aratott nagy győzelmek éve KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A most befejeződött 1959-es év a kommunista társadalom hazánkban folyó kibontakozó építésének első éveként örökítődik meg a történelem­ben. Ä Szovjetunió népei a kommu­nista építésnek a XXI. pártkongreszu­son kitűzött nagyszerű programját teljesítve újabb kimagasló sikereket értek el az ország termelőerőinek fejlesztésében, a kommunizmus anya­gi-műszaki bázisának megteremté­sében, a nép anyagi- és kulturális színvonalának emelésében. Az elmúlt év a szovjet állam­és társadalmi rendszer további szi­lárctulásának, a szocialista demokrá­cia tpvábbi kibontakozásának, a kom­munista párt szervező- és nevelősze­repe fokozódásának éve volt. Ujabb sikerek éve volt külpolitikánkban, melynek célja a világbéke megőrzése és megszilárdítása, a nemzetközi fe­szültség enyhítése és a szocialista világrendszer még fokozottabb meg­szilárdítása. A szovjet emberek, külföldi ba­rátaink és mindazok, akik józanul tudják értékelni az eseményeket, jogosan állítják, hogy 1959 újabb, nagy győzelmeket eredményezett a kommunizmus építésében. Nagy és ragyogó távlatot nyújtott a béke megszilárdítása szempontjából rend­kívül fontos alapvető nemzetközi problémák megoldására. ­Jól indul hétéves tervünk Azt tartja a nép bölcs mondása, a jó kezdet fél siker. Jól kezdtük hétéves tervünket. Országszerte szé­leskörű szocialista munkaverseny in­dult a hétéves terv határidő előtt való teljesítéséért. Népünk pompás munkaeredményeket ért el. Az ipari termelés az elmúlt évben a terve­zett 7,7 százalék helyett több mint 11 százalékkal növekedett, ötven­milliárd rubel értékű terméket gyár­tottunk terven felül. Hogy világosan iássák a siker jelentőségét, a for­radalom előtti Oroszország egész ipari termelése — összehasonlítható árakban — nem érte el ezt az össze­get. Gazdaságunk fejlesztésében most is rendületlenül érvényesítettük a nehézipar elsődleges fejlesztésének ieníni irányvonalát. A termelőeszkö­zök termelése egy év alatt a ter­vezett 8,1 százalékkal szemben 12 százalékkal növekedett. Jelentősen bővült a vas- és szí­nesfém-gyártás, a szén-, kőolaj- és gázfejtés, villanyáramfejlesztés, szi­likát, építőanyag-, gép- és be­rendezésgyártás. A terv szerint acél­gyártásunknak 1958-hoz viszonyítva 4 ICO 000 tonnával kellett volna nö­vekednie, de a valóságban 5 millió tonnával volt nagyobb. A szénfejtés­ben 6 millió 100 ezer tonna növeke­dést tűztünk ki, de 10 millió 400 ezer tonnával többet fejtettünk. Ti­zennégy millió 500 ezer tonnával több kőolaj fejtését terveztük, de a tényleges évi növekedés 16 millió 300 ezer tonna volt. A villanyáram­fejlesztés az előző évhez viszonyítva 28 milliárd 600 millió kW órával nö­vekedett a tervben kitűzött 22 mil­liárd 400 millióval szemben. 91 ezer tonnával több papírt gyártottunk, mint az előző évben. A hétéves terv összeállításakor az volt az elvünk: nem szabad túlhaj­tott igényeket támasztani, nehogy megbénuljon a népgazdasági taná­csok, az üzemek, a párt-, a szak­és más társadalmi szervezetek, a dolgozó néptömegek kezdeményezé­se. a termelőkapacitások jobb kihasz­nálásában, a társadalmi munka ter­melékenységének fokozásában, a hétéves terv feladatainak teljesíté­séért. és túlteljesítéséért folytatott küzdelemben. Szándékunk nagyon helyesnek bi­zonyult. Az élet igazolja, hogy a hét­éves tervet határidő előtt telje­sítjük és mutatóit lényegesen túltel­jesítjük. Eredményesen fejlődik a könnyű­és élelmiszeripar. 346 millió négy­zetméterrel több szövetet gyártot­tunk, mint 1958-ban, 44 millió da­rabbal több kötött ruhát és fehér­neműt, 33 millió párral több bőrci­pőt 576 ezer tonnával több cukrot termeltünk. Általában úgy terveztük, hogy a közszükségleti cikkek gyár­tása 6,6 százalékkal növekedjék, de a valóságban 10,3 százalékkal volt nagyobb. ürömmel és jogos büszkeséggel töltik el népünket a mezőgazdaság­ban elért győzelmei. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának nem régen tar­tott plenáris ülése megtárgyalta a mezőgazdaság fejlesztése terén a hétfves terv első évében elért ered­ményeket, és intézkedéseket tett a legfontosabb mezőgazdasági ágak to­vábbfejlesztésére. Az aszály miatt hazánk több területén 1959-ben álta­lában kevesebb gabonát takarítottak be, mint az 1958-évi rekordtermés idején. Ennek ellenére az állam 2 milliárd 846 millió pud gabonát vásá­rolt fel, ami fedezi a lakosság és az állam szükségleteit. Rendkívül nagy jelentőségük volt hazánk gabo­namérlegében a termővé tett új földeknek. Az állam 1959-ben 1 mil­liárd 693 millió pud gabonát vásá­rolt fel az új földekről, több mint 1 milliárd púddal többet annál a mennyiségnél, melyet a szűzföldek megművelése előtt győjtöttek be e területeken. Tavaly a gyapottermelésben is nagy sikereket értünk el. Az állatte­nyésztés is kimagasló eredményeket mutat fel. 1959-ben 1 millió 900 ezer tonnával több szarvasmarhát és baromfit, 2 millió 900 ezer tonnával több tejet, 1 milliárd 100 millió da­rabbal több tojást, 38 ezer tonnával több gyapjút vásároltunk fel, mint 1958-ban. 1953-hoz viszonyítva 2,1­szer több húst, 2,4-szer annyi tejet, 2,2-szer több tojást és 1,8-szer több gyapjút vásároltunk fel. A nyers- ós piaci termelés növe­kedésével párhuzamosan gyarapodott hazánk marhaállománya is. A kolho­zok és szovhozok marhaállománya 18 százalékkal szaporodott. Ebben a te­henek 14 százalékkal, a sertések 17 százalékkal, a juhok 6 százalékkal, a baromfi 26 százalékkal. A XXI. pártkongresszus határoza­tainak és az SZKP KB nem régen tartott plenáris ülése intézkedései­nek teljesítése elősegíti a mezőgaz­dasági ágak még nagyobb fellendülé­sét és hazánk mezőgazdasági ter­niékbőségét. Megkezdtük a hétéves tervben ki­tűzött beruházási építkezés nagysze­rű programjának megvalósítását. Több mint ezer új állami, ipari nagy­vállalatot. valamint a meglevő üze­mek korszerűsítése, kibővítése és műszaki megújítása útján nyert to­vábbi termelőkapacitásokat helyez­tünk üzembe. Az állami és szövet­kezeti szervezetek beruházásainak terjedelme a kolhozokén kívül 275 ' riíilliárď rubelt, tehát 1958-hoz vi­szonyítva 30 milliárddal többet tett (*-kf; ' '• • • ' • • ~ • » " E munkaprogram teljesítéséhez nagy felhalmozásra volt szükség, ez pedig elsősorban a munkatermelé­kenység emelkedésétől, az önköltsé­gek csökkenésétől, az üzemek jöve­delmezőségének fokozódásától függ. E téren is túlteljesítjük a hétéves terv feladatait. Az 1959-évi terv értelmében a munka termelékenységének az ipar­ban 5,4 százalékkal, az építőiparban 8 százalékkal kellett volna fokozód­nia, a valóságban azonban az ipar­ban 7,4 százalékkal, az építőiparban pedig 9 sžázalékkal volt nagyobb. Az ipari termelés önköltségcsök­kentési tervét is túlteljesítettük. Az önköltségek csökkentése 10 milliárd rubelt meghaladó terven felüli meg­takarításokat eredményezett. Hazánk ipara a termelés növelésé­vel és a termelési önköltségek csök­kentésével a tervezettnél lényegesen nagyobb nyereséget, az előző évhez viszonyítva pedig több mint 20 szá­zalékkal nagyobb nyereséget ért el. Nagy jelentősége van a szocialista mezőgazdaság nyeresége növekedé­sének; hisz nem a monopolisták pénzeszsákját gyarapítja, hanem az egész nép, a társadalom javát szol­gálja. Fokozódik az anyagi jólét, fejlődik a tudomány és a kultúra A hétéves terv egyik legfontosabb feladata a dolgozók életszínvonala szüntelen emelkedésének biztosítása. A nemzeti jövedelem, melynek növe­kedésétől függ elsősorban egy szocia­lista állam népének életszínvonala, az előző évhez viszonyítva 8 száza­lékkal, tehát körülbelül 100 milliárd rubellel gyarapodott. A kommunista párt és a szovjet kormány 1959-ben sok intézkedést foganatosított a nép anyagi élet­színvonalának emelésére és életének javítására. A múlt év óta több mint 13 millió munkás és alkalmazott munkaideje rövidült le 7—6 órára és az év végéig hazánk minden mun­kása és alkalmazottja áttér a rövi­debb munkaidőre. A tőkés országokkal ellentétben — ott a munkaidő és a munkahét rö­vidülése a munkások és alkalmazot­tak bérének csökkenésével jár —,ná­'.unk a rövidebb munkaidő ellenére sem csökkennek a bérek, sőt számos ipari ágban lényegesen emelkedtek. Főként az alacsony bérkategóriájú munkások és alkalmazottak bére nö­vekedett. Köztudomású, hogy a szovjet em­berek anyagi és kulturális ellátott­ságát nemcsak a bér és a kolhozok­ban fizetett munkadíj határozza meg. A népjólét fokozásának van egy másik útja is, amely csak a szocialista társadalomban lehetséges: a társadalom gondoskodása a dolgo­zókról. A szociális biztosításra, nyug­díjra, ösztöndíjra, díjtalan oktatásra és gyógykezelésre, valamint a társa­dalmi gondoskodás más formáira for­dított állami kiadások az 1958. évi 215 milliárd rubelről 1959-ben 230 milliárd rubelre növekedtek. Tavaly, összesen több mint 380 millió négyzetméter területen épül­tek lakóházak, ami 2 200 000 lakást jelent a mellékhelyiségekkel együtt. Ezenkívül a kolhozparasztok és a falusi értelmiség mintegy 850 ezer lakóházat épített. Ez azt jelenti, hogy sikerrel megoldjuk a lakásínség felszámolásának a kommunista párt és a szovjet kormány által kitűzött feladatát. A könnyű- és élelmiszeripari foszt és a mezőgazdaság alapján tovfcbb növekszik a közfogyasztás. A lakosság egy év alatt 8 százalék­kal többet vásárolt az állami és .szö­vetkezeti boltokban. Jelentősen több élelmiszert, cipőt, ruhát, kulturális és háztartási cikket adtak el. A dolgozók anyagi színvonalának állandó emelkedése, az egészségügyi gondoskodás és gyógykezeltetés ja­vulása kedvezően tükröződik a szov­jetország lakossága szaporodásában. A Szovjetunió lakossága egy év alatt 3 millió 660 ezerrel növekedett és 1960 elején meghaladta a 212 milliót. (Taps.) Az egész világ elismeri az isko­larendszer, a tudomány és a kultúra fejlesztése terén elért kiváló szov­jet sikereket. Érdekes adatokat nyertünk a tavalyi népszámlálással. Hazánknak 13 millió 400 ezer teljes vagy részleges főiskolai és középfo­kú képzettségű lakosa van. 45 millió 300 ezer egyén középiskolai és hét­éves iskolai végzettséggel rendelke­zik. Azzal szemben, hogy 1939-ben csak 6 teljes főiskolai végzettségű és 77 középiskolai végzettségű egyén jutott ezer lakosra, 1959-ben már 18 főiskolai végzettségű és 263 közép­iskolai végzettségű egyén esett min­den ezer lakosra. Örömmel állapítom meg, hogy a főiskolák végzett növendékeinek 49 százaléka, a középiskolák végzett nö­vendékeinek pedig 53 százaléka nő. A múltban elmaradott köztársasa­goktan jelentősen növekedett a fő­és középiskolai képzettségű egyének száma. így például Üzbekisztánban a legutóbbi 20 év folyamán az ezer lakosra jutó főiskolai végzettségű egyének száma 3-ról 13-ra, a kö­zépiskolai végzettségűek száma pe­dig 39-ről 234-re növekedett. A Ka­zah SZSZK-ban a főiskolai végzettsé­gű egyének száma 5-ről 12-re, a középiskolai végzettségűeké pedig 60-ról 239-re növekedett. Tádzsikisz­tánban 2-ről 10-re és 27-ről 214-re, Türkméniában 3-ról 13-ra és 46-ról 256-ra, Azerbajdzsánban 7-ről 21-re és 73-ról 261-re növekedett. Belo­russziában az ezer lakosra eső főis­kolai végzettségű egyének száma 4-ről 12-re, a középiskolai végzettsé­gűeké pedig 67-ről 225-re szökött fel. E számok világosan igazolják, a szovjet szocialista köztársaság kul­túrájának, nemzeti kádereinek fej­lődését és a lenini nemzetiségi po­litika győzelmét. (Taps.) A kommunista párt és a szovjet állam nagy gondot fordít a komoly szakképzett káderek nevelésére a népgazdaság, a tudomány és a kul­túra valamennyi ága számára. Majd­nem négyszer annyi diák tanul a szovjet főiskolákon, mint Nagy-Bri­tanniában, Franciaországban, a Né­met Szövetségi Köztársaságban és Olaszországban együttvéve. A főis­kolákról évente kikerülő mérnökök számát tekintve hazánk már régen elhagyta az USÁ-t. 1958-ban 94 ezer mérnök került ki főiskoláinkról, ez­zel szemben az USA-ban csak 35 ezer. Hazánknak több mint 300 ezer tudományos dolgozója van, harminc­szor annyi, mint a forradalom előtti Oroszországnak. A szocializmus megnyitja a mű­veltség és a kultúra útját a néptö­megek előtt; ebben van egyik nagy előnye a kapitalizmussal szemben. A széleskörű díjtalan oktatási rend­szer — az elemi iskolától a főisko­láig —, mely csak a szocializmusban lehetséges, jó alapot képez hazánk­ban a műszaki haladásra és a tu­domány felvirágzására, melynek si­kerei méltán töltik el büszkeséggel a szovjet népet (taps). 1959-et a szovjet tudósok nagy hős­tettei jellemezték, melyeket az egész világ elismer. A szovjet tudósok utat nyitottak a világűrbe, a világűr tit­kainak megismerésére, ami az egész emberiség javát szolgálja. A ta aly fellőtt szovjet holdrakéta a naprend­szer első mesterséges bolygója lett; a második szovjet rakéta a világ tör­ténelmében először érte el a legkö­zelebbi égitest felszínét és vitte fel a Holdra államunk felségjelét. (Vi­haros taps). A harmadik szovjet ra­kéta. lehetővé tette a Hold Földről láthatatlan túlsó részének lefényké­pezését. E sikerek új korszakot nyitnak a világtudományban és tech­nikában (viharos taps). Tavaly üzembe helyeztük a világ első atommeghajtású jégtörőjét, a Lenin-jégtörőt, mely egész éven át lehetővé teszi hajóink észak-sarki szabad közlekedését. A Lenin jég­törő, továbbá atomerőműveink, a rá­dioaktív elemek, orvostudományi al­kalmazása szemléltető módon igazol­ja a világ közvéleménye előtt, hogy a Szovejtunió békés célokra használ­ja fel az atomerőt. . Nagy munkát végzett a szovjet nép elsőrendű iparának, a népgazda­ság fő alapjának létrehozásában. E cél érdekében gyakran még a leg­szükségesebbet is kénytelen volt megvonni magától, de nem hátrált meg a nehézségek elől, nem kímélte erőit. Ma mindenki látja a szovjet nép hősies munkájának meglepő eredmé­nyeit. Hazánk ma hatalmas termelé­si-műszaki bázissal, tudósok, szak­emberek és szakképzett munkások kiváló kádereivel rendelkezik ahhoz, hogy a haladó technika alapján fej­lessze a korszerű ipar összes ága­zatait. A Szovjetunió elsőként kezdte meg és sikeresen folytatja a békés cé­lokat szolgáló atomerőmüvek építé­sét. Mindenki ismeri a világrészek között közlekedő utasszállító repülő­gépek szerkesztésében elért sike­reinket. A szovjet repülők az utóbbi időben sok új gyorsasági és magas­sági világrekordot állítottak fel. A különböző típusú interkontinentális, ballisztikus lövedékek szerkesztésé­ben és tömeges gyártásában is évek­kel megelőztünk más országokat. A jelenlegi körülmények közepette nagy jelentősége van az elektron-techni­kának és bonyolult számító és irá­nyítógépek szerkesztésének. Ez irányban is jelentős sikereink és nagy lehetőségeink vannak, hogy gyorsan továbbfejlesszük a korsze­rű technikának ežt a rendkívül fon­tos ágát. Azoknak a feladatoknak végrehaj­tásával párhuzamosan, melyeket a párt a népgazdaság vaalmennyi ágá­ban, az iparban és építőiparban a műszaki haladás meggyorsítására ki­tűzött, jelentősen kibővült a folya­matos termelési módszerek al­kalmazása, emelkedett a gépe­sítésnek, főként a nehéz és fá­rasztó munkafolyamatok gépesí­tésének színvonala. Bevezettük sok termelési folyamat automatizálá­sát az ipari üzemekben, az építő­iparban és a közlekedésben. Most minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az egyes termelési folyamatok automatizálásáról áttérjünk a telje-, sen automatizált technológiai folya­matokra, részlegekre és üzemekre, idővel pedig az egész ipar automa­tizált termelésére és a termelési fo­lyamatok automatikus irányítására. Míg a tőkés országokban a ter­melés automatizálása növeli a mun­kanélküliséget, s így szenvedést okoz a dolgozóknak, és csapás rá­juk, addig a szocialista gazdaságban az automatizálás korlátlan lehetősé­geket teremt a társadalmi munka termelékenységének növelésére és a nép gazdagságának fokozására azon­kívül, hogy rendkívül megkönnyfti a munkások és alkalmazottak mun­kakörülményeit és lerövidíti a mun­kaidőt. Ma még a szocializmus leg­megrögzöttebb ellenségei sem ta­gadhatják, hogy a Szovjetunió gyor­san halad előre a gazdasági fejlő­dés és műszaki haladás útján, ők sem tagadhatják le hazánknak a gazdaság, a tudomány és á technika fejlesztésében elért kiváló sikereit. Iparunk és mezőgazdaságunk utóbbi években elért fejlődésének mutatói azt bizonyítják, hogy sikerrel meg­oldjuk a párt által kitűzött felada­tot — az Egyesült Államok utőléré­sét és megelőzését az egy lakosra jutó termelésben. Gyorsabban haladunk előre, mint az USA összehasonlításképpen adatokat so-. rolok fel a Szovjetunió és az Egye­sült Államok 1959. évi növekedésé­nek 1953-hoz való százalékos viszo­nyulásáról. Hazánk ipari termelése ez alatt az idő alatt 90 százalékkal, az Egyesült (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1980. Január 19,

Next

/
Thumbnails
Contents