Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-17 / 16. szám, vasárnap

Irt I 1/ IAI f/n U/i v I IVÜ//I štfcfc^ -'t^M* 'ŠZtŠC Vérrel áztatott fold a űj szó VÁLTOZÁSOK PATHON A

Dargóí-hágón, közel 500 méter magasságban a tenger szirté felett, ott, ahol 1944 végén és negyvenöt elején a negyedik ukrán front hadserege a legádázabb harcát vívta Hitler divíziói ellen, ma áhitatos csend honol... Szikrázó hó fedi az egész tájat, a feltér köböl faragott szobrot, amelyet joggal a Győzelem Emlékművének neveztek el és fehér hólepel takarja a rózsaparkot is, amely „A hála és a szeretet rózsaparkja" nevet kapta. Az egykori harcok színhelye - amelynek minden talpalatnyi földje szovjet hősök vérétől áztatott — ma arany napsugaraktól szikrázik és olyan a képe az egész tájnak, mintha. ~a fehér békegalamb fészke tenne. E békés légkor megteremtéséért, a Dargói-hágó felszabadításáért a szovjet hadsereg drága árat fizetett. Az ádáz héthetes harcban több mint húszezer szovjet katona vesztette életét. E harcban a német fasiszták igen előnyös helyzetben voltak. 1944 nyarán, hónapokkal a harc megkezdése előtt megtették a megfeleld* intézkedéseket a Szalánci-hegység körzetében. Mihelyt beköszöntött az ősz, a környező lakosságot kiűzték otthonából, az asszonyokat és gyermekeket az erdőbe hajszolták, a férfiakat pedig ezerszámra a védősáncok és erődök építésének munkálataiba kényszerít ették. A hitleristák 30 km szélességben építették ki a Szalánci-hegységben a védelmi erődöt. Az erőd védelmére 12 divíziót összpontosítottak. Bevált, elszánt és olyan kipróbált fasiszták voltak ezek, akiknek a kegyetlenség gyerekjáték oolt, mert halál volt a mesterségük. E fasiszta hóhérok etlen kellett a szovjet katonáknak felvenni a harcot. Grecsko szovjet tábornok, a negyedik ukrán front parancsnoka 1944. november 28-án indította meg a támadást, miután hadserege előzőleg több helyen átlépte az Ondavát, hogy megközelítse a Dargói-hágót, ahol a német fasiszták alapos gonddal kiépített bunkerokba fészkelték be magukat a magaslat minden kulcspontján, és figyelemmel kísérhették a szovjet hadsereg minden megmozdulását. Mindez azonban nem használt, a negyedik ukrán front katonasága halált megvető hősiességgel lépésről lépésre haladt előre célja felé, amíg végre héthetes kemény és véres küzdelem után szétzúzta a fasisztákat és megsemmisítette a kiépített erődöt. 1945. január 17-én felszabadította az elaknásított Dargói-hágót. A szovjet hadsereg ezzel a hősies tettével KetetSzlovákia utolsó fasiszta bástyáját morzsolta fel, az út Kassa felé szabaddá vált és mindazok az asszonyok, gyerekek, akik eddig a kemény télben erdei bunkerekben tengették életüket, visszatérhettek otthonukba. 'Visszatérhettek, de otthonuk " rom, korom és hamu lett. A fasiszták gondoskodtak róla, hogy a Szalánci-hegység körzetében levő falvakat kirabolják, a .szerény kis paraszti házakat felgyújtsák, a hidakat felrobbantsák és az utakat járhatatlanná tegyék. A falvak lakói mégis visszatértek, szivükbet a félelem éš rettegés elviselhetetlen szorongása elszállt, szabad levegőt szívhattak. A pusztulás ellenére mindenki érezte, hogy a száműzetés megszűnt, szabad hazában szabad ember tett, mindenki érezte a szabadság éltető ízét, amit a szovjet katonák hősi harcainak köszönhetett. Az elesett szovjet hősök ezrei azonban nem térhettek többé vissza otthonaikba. Hiába várt rájuk anyjuk, feleségük, gyermekük és kedvesük, nem térhettek többé vissza. A néma, behavazott, békés táj, a Győzelem Emlékműve és . „A hála és szeretet rózsaparkjának" húszezer rózsabokra hirdeti a szovjet harcosok hősi tettét, hirdeti azt a nagylelkűséget, amivel életük utolsó dobbanásával megajándékozták népünket. • Amikor Lőffler Béla kassai szobrászművésszel, a Győzelem emlékműve alkotójával beszélgettünk cs megkérdeztük, mi adta neki az impulzust e szép, kiemelkedő mű megalkotására, azt válaszolta, hogy a szovjet katonáknak az Önfeláldozásig .menő bátorsága. A szoborban tulajdonkeppen a felszabadítónkhoz fűződő megbonthatatlan bátorságot mintázta meg. Végül hozza tétté, hogy a dar g ói küzdelemről akkor kapott hü képet, amikor áttanulmányozta az egykor elaknásított- terepet, ahol a szoborművet fel keV°tt állítani. A környéken kevés olyrm főt talált, amelynek torzsét vagy ágait át ne fúrta volna az ólomgolyó Ezek' a sebzett, néma fák sokszor többet beszélnek az embernél. Ezt megerősítették a környéken I A Győzelem emlékmüve Löffler Béla kassai szobrászművész alkotása lakó parasztok is. Drahov (Dargó) nevű faluban a . parasztok elmondták, hogy ha az erdőből hazaszállítják a fát és otthon szétfürészelik, a fürész sokszor sikítva megakad egy-egy ólomgolyón. Olyan ez a sikitás, mintha az elesett szovjet hősök Özvegyei vagy gyermekei sírnának hirtelen fel. 'me, ez rejlik a néma, behavazott, békés táj méhében. Drahov parasztjai soha el nem felejtik a kéthetes szakadatlan tűzesőt, a szenvedést, amit a szovjet katonáknak él kellett vísetniök hazánk felszabadításáért. A hatvan esztendős özvegy Mária Križánová kenderszátat sodorva úgy beszél a dargói felszabadít ási harcokról, mintha mesét mesélne unokáinak. - Hát az úgy volt - kezdi, miközben eltűnődik és tekintete meszszeségbe kalandozik, — körütöttem minden robbant és égett, a napok elvesztették a nevüket, nem volt Sem kedd, sem szerda, sem vasárnap. Mindössze annyit tudtam, hogy fasiszták garázdálkodnak itt,- akiktől jobban rettegtem, mint a süvítő golyóktól és robbanó srapnelektől. Ez a rettegés késztetett tulajdonképpen arra, hogy otthon maradjak... Az volt a helyzet, hogy 1944. december 1-én - erre pontosan emlékszem a német fasiszták kiadták a parancsot, hogy a falut ki kell üríteni. Mindenki készülődött, akinek szekere volt, befogatott, akinek nem volt szekere, az a hátára kapta a gyerekét, legfontosabb holmiját kezében cipelte és elindult az erdő felé.. Én. azonban egy tapodtat sem mentem, a férjem beteg volt, a fiam pedig, mint szökött katona rejtőzött, aztán meg azt hallottam, hogy a fasiszták összeterelik a menekülő embereket egy tisztásra, ott pedig agyonlövik őket. Egyszerű asszonyi eszemmel arra az eredményre jutottam, ha meg kell halni, hát inkább otthon, mint az erdőben. Ezért maradtam ... Nos, ami ezután következett, az már nem is volt féleleni, hanem valami egészen más-, nem is voltam én akkor egész ember. Csak úgy néztem, amint a fasiszták összefogdosták a faluban a baromfiakat, kitekerték a nyakukat, akárcsak a tyúktolvajok, aztán halomba rakták mind. nekem pedig azt a parancsot adták, hogy kopasszam meg őket és egy katlanba főzzem meg nekik. Hát én megtettem, amit parancsoltak, aztán néztem, amint falnák. de se nekem, sem beteg férjemnek egy kanál levest nem adtak. Ám ha adtak volna, akkor sem tudtam volna egy kanálnyit lenyelni, mert utáltam őket szívből, hisz elvittek, elraboltak tőlem mindent, még a leányom egyetlen csizmáját is elvitték. Lányom rongyokban járt ki, ha valami kellett, meg is hűlt annyira, hogy ma is beteg. Amikor pedig megkezdődött a harc és tűzeső hullott az égből, engem küldözgettek vízért, meg mindazért, amire szükségük volt. Persze csak úgy mertem kilépni, ha a gyúródeszkát a fejemre kötöttem. Mondom, ma. sem tudom, hogy maradtam élve, hisz a házba Is becsapódott a gránát, és nézze itt az asztal lapja, megőriztem - ezzel lerántotta róla az abroszt, — csupa lyuk a golyóktól.,. - Ez az embertelen helyzet folytatta - csak akkor változott meg, amikor a szovjet katonák végre kiűzték a gyilkosokat és elfoglalták a falut. Óh, volt akkor is tűzeső. De a szovjet katonák, mint barátok és jótevők jöttek hozzánk. Férjemet és a közben megsebesült fiamat szovjet orvosok kezelték és gondoskodtak róla, hogy tegyen mit ennünk. Megosztották velüiik mindazt amijük volt. Nézze, — mutat egy fényképet — itt van ez a Nyikolaj Vaszitjevics, többször naponta hozott a férjemnek forró rumos teát. Él még? Ki tudja?... Ha ét, szívből kívánom néki, tegyen áldott minden lépése ... A

nna BarancOvá ugyancsak a faluban maradt három kisfiával és a férjévet. Amikor a fasiszták a férfiakat kezdtek összeszedni, férje a legidősebb fiával megszökött. Szökés közben a 13 esztendős Gyuro megsebesült, erre a németek vették ,kezelésbe". Azóta sem hallottak róla hírt. E fájdalmas emléken kívül még egy szörnyű élményt őriz emlékezetében, A szovjet katonák ott éltek velük, ott feküdtek a szoba padlóján, másutt meg a földön, egy szóval ott, ahol lehetett. Egy este - persze mennydörgős tűzeső volt, mint mindig - teát akartak főzni, kiment hát az egyik fiatal szovjet katona az udvarra vízért. Vártak rá egy ideig, de nem jött. Erre fogta magát a hétéves Janko gyerek, aki a katonával nagyon megbarátkozott és észrevétlenül kisurrant a konyhába. Egy percre rá Jankó jajveszékelő síró hangját lehetett hallani. 6 akadt rá a szovjet katonára, aki a nyitott ajtó küszöbén egy srapnett-szilánktól eltalálva holtan feküdt. Janko, aki ma bányász, ezt az akkori élményét soha el nem felejti. Ma is úgy siratja a szovjet katona-barátját mintha édes testvére lett volna. E

s végül hallgassuk meg Michal Tirpák elvtársat, aki a Dráhoví Helyi Nemzeti Bizottság titkára. - Akkoriban 13 esztendős voltam. Emlékszem, tisztán egy hajszálon múlott, hogy élve maradtam. Szüleim ugyanis a menekülőkkel tartottak és mi is, mint a többiek fából és agycqból bunkert eszkábáltunk össze s ott laktunk. Na és tudod, hogy szokott ez lenni, egy napon nekünk gyerekeknek honvágyunk támadt, összebeszéltünk, hogy bemegyünk a faluba, megnézzük, mi van ott. Abban a pillanatban azonban, amint kiléptünk az erdőből, gépfegyvertuz fogadott bennünket. Annyi lélekjelenlétiirik volt csupán, hogy visszafordultunk es az erdő fái közé menekültünk. Nem történt semmi bajunk, de én egy hétig ki nem mozdultam a bunkerből. Betege voltam a rettegésnek. - De, — mondja, — mindez már a múlté. Nézd meg a falunkat és látni fogod, hogy mindenütt a régi ház helyén új épült. A háború 'és a német fasiszták nyoma lassan teljesen eltűnik életünkből. Ami megmaradt lelkünkben a szörnyű harcokból, az a hála és barátság, amit valamennyien felszabadítónk iránt érzünk. A szovjet katonák sokát szenvedtek o mi szabadságunkért és mi ezt sofui él nem felejtjük. Amikor ma jövőnket, egységes földművesszövetkezetür£:ct építjük, jól tudjuk, hogy mindezt pártunknak és a szovjet katonák felszabadító harcainak köszönhetjük. Mi láttuk ezt a harcot, szemünk el'ótt zajlott le, tudjuk, Hogy milyen elten-' féllel volt. dolguk . és mi mind ezt mélyen a szivünkbe véstük. A hálái és szeretetet nemcsak a hazánk és a világ minden tájáról érkezett húszezer illatos rózsabokor jetképezi, de jelképezi azt jövőnk, egész étetünk: S2ABÖ BÉLA Aki az utolsó három évben nem járt Path községben, elcsodálkozna azon a változáson, ami a falu életében végbement A faluban újjáépült házák, új kultúrház, orvosi rendelő, tűzoltőszertár mutatják, mit adott a falunak szocialista rendszerünk. A falu közepén nagy építkezés folyik. Oj, korszerű vendéglő és üzlet épül. Télen sem szünetel a munka. Június elsejére — a terv szerint — * «z épületet át kell adni a forgalomI nak. j Csak örülni lehet annak a nagy• arányú fejlődésnek, amely a falu me1 zőgazdaságában az 1959. évben végj bement. Az egész falu földművesei új űtrá léptek, a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Nagy munka volt, de még nagyobb a változás, amely a munka nyomán a falu életének évszázadok óta egyforma, szinté már törvényekké csontosodott szabályai közt végbement Üj szabályokkal, eddig ismeretlen fogalmakkal ismerkedett meg falunk lakossága. A munkaegység, többtermelés, közösségi szellem, háztáji gazdaság, öregségi járulék, oszthatatlan alap, fizetett szabadság, mind új fogalmak a falu lakossága előtt, de ezek nyomán egy szebb, boldogabb, emberibb éietforma nyílott meg falunk népe előtt. Ahhóz azonban, hogy nagyobb gazdasági sikereket érjenek el a falu lakosai és hogy a korszerű gazdálkodás mellé eljusson a korszerű műveltség, a szocialista kultúra, hiányzóit a faluból a villany. Nem volt véletlen, hogy december 12-én az ógyallai járás utolsó községében is kigyúlt a villanyfény. Először is köszönet a Nyitrai Villanyüzemekben dolgozó Matuska elvtárs csoportjának, mely kötelezettséget vállalt, hogy teljesíti a lehetetlennek látszó feladatot és lehetővé tette, hogy Path község lakossága december 12-ét, villanyfénynél ünnepelte. Ma, amikor az új élet tavaszát várják Pathon, az új évben már sokáig fénylenek az .ablakok és az új életet tervezgeti Path község lakossága. Látja, hogy mérföld u s léptekkel halad előre szocialista hazánk a fejlődés útján, megvan a község lakosainak ereje, egyetértése és egysége ahhoz, hogy ném maradnak el a versenyben s a legjobbak közé küzdik fel magukat. , Kovács János, Path Egy októberi napon nagy vihar közeledett Sötét fellegek gomolyogtak a város lelett és csak arra vártak, mikor zúdíthatják a földre súlyos tartalmukat S égy hatalmas mennydörgés után meg is indult a zivatar, megnyíltak az ég csatornái. Hatalmas jégdarabok doboltak az ablaktáblákon. Ebben a pillanatban egy fiatal férfi futott be a Galántai JNB építészeti és vízgazdálkodási osztályának irodájába. Mintha fedélt keresne ebben a csúnya időben. Pár perc múlva kitűnt hogy nemcsak a vihar elől keres menedé1 Beszédes számok Az elmúlt két év folyamán a kassai járásban 35 EFSZ alakult. Annak ellenére, hogy a kezdeti nehézségek mindenütt megvoltak, azok az eredmények, amelyek 1959-ben első évi gazdálkodásunkat jellemzik, azt mutatják, hogy menet közben is lehet a termelést nävelni. Csupán húsból járásunk 1959-ben 18,4 százalékkal, tejből 32,7 százalékkal, tojásból 13 Százalékkal adott be többet, mint egy évvel ezelőtt Mázsákra, titerekre és darabokra átszámítva annyit jelent ez, hogy a szocialista Szektor kiszélesítése eredményeképpen 1959-ben 8024 mázsa bússal, 1,602 588 liter tejjel és 632 238 darab tojással adtak be termelőink többet, mint 1958-ban. Különösen nagy növekedés mutatkozik a sertéshús termelésénél, mert a szövetkezetek többsége bevezette a szárazhizlalást és így 1959-ben 2681 100 kilós sertéssel adtak el többet mint 1958-ban. Ezek a számok mutatják, hogy képesek vagyunk évről évre többet termelni és ezáltal dolgozóinknak is többet adni. Ezt a szocialista széktor kiszélesedésének köszönhetjük. Iván Sándor, Kassa Vágyaik teljesülnek ket, hanem be akar lépni a lakásépítő szövetkezetbe s így akar egészséges lakáshoz, meleg családi tűzhelyhez jutni. Az osztály vezetője készségesen adott felvilágosítást a féltett kérdésekre és megmagyarázta: „Galántán egy kétszobás lakás körülbelül 60 ezer koronába kerül. A szövetkezeti lakásépítéshez 22 ezer korona szubvenciót ad az állam, s így az építkező körülbelül 38 ezer koronát fog fizetni a lakásért Ezenkívül 18 ezer korona kölcsönt is kaphat az államtól. Ha nincs elég pénze a tagsági járulék kifizetéséhez, akkor 8000 korona kölcsönt kérhet az Állami Takarékpénztártól vagy az üzemtől." Rövid párbeszéd után a zivatar elől menekülő fiatalember kitöltött belépési nyilatkozatot nyújtott át az ügyosztály vezetőjének. S beírták a lakásépítő szövetkezet első tagját: Vadovics Tibor, galántai lakost. Ki lesz a második? Hamarosan jelentkezett az is, mégpedig Kleč László s vele egyszerre jelentkezett Grell János. A szövetkezeti lakásépítés gondolata jó talajra talált járásunkban. Eljutott Smolinský Jánoshoz, Psota Ferenchez, Brizlák Sándorhoz és Brna Sámuelhez is, akik rövid megfontolás után beléptek a lakásépítő szövetkezetbe. Lakás után vágyakoztak, és vágyuk teljesül! Tavasszal beköltözködhetnek az új szövetkezeti házba. Krajcsovics Ferdinand, Galánta Gondoskodnak róluk Az első hó fehér takarója alatt csendesen pihen a föld. A kora reggeli csendet csak egy távoli traktor mély bugása töri meg. A völgyben szerényen meghúzódó kis falu apró házai tassan bontakoznak ki a reggeli homályból. A falu felett büszkén magasodik ki a Jekelfalusyak ősrégi kastélya. Magasan, az egyszerű dolgozók háza fölé épült, mintha ezzel is fensőbbségét akarná kifejezni. Amikor felfelé kapaszkodom a domboldalon, elgondolkozom azon, hogy milyen nagy változás történt itt is tizenöt év alatt. A Jeketfalusyak és Nagalék birtoka ma már a dolgozó népé, Lontó község lakóié, a volt urasági cselédeké, akik szabadon irányítják sorsukat. A kastély képe is megváltozott. 5 40 ezer koronás költséggel átalakították és ma már a munkájukban megöregedett emberek pihenőhelyévé lett. 23 férfi és 22 nő jelenleg az otthon lakója. Mind egyszerű munkásember, akik nem kegyelemkenyéren élnek, hanem társadalmunk népes családjának gondoskodása és szeretete veszi körül őket. Különböző vidékekről hozta őket össze a sors, mégis megférnek, mert összekovácsolja őket a közösségi szellem. Nem panaszos a kenyér, amelyet esznek, nem hánytorgat fel nekik senki semmit. Jól bánnak velük és gondoskodnak róluk. A ruhától kezdve a zsebpénzig mindent megkapnak. Szórakozási lehetőség is bőven akad. Gramofonos rádió, társasjáték, sakk, s különféle folyóiratok és napilapok állanak rendelkezésiikre. Mészáros Ervin elvtárssal megtekintettük a lakószobákat, tisztálkodási helyis é geket és raktárakat. Őszintén elmondhatjuk, hogy a látottak nagy megnyugvással tölthetnek el minden embert. Ilyen nagy gondoskodásról még álmodni sem mertem. A közös társalgóban felkerestük az otthon lakóit, hogy tőlük tudjuk meg. milyen az életük, hogyan törődnek velük? Nincs-e valami panaszuk? A megelégedés hangján beszélnek az otthonban töltött életükről. Jól bánnak vetük. Panaszra nincs okuk. Itt találkoztam Mészáros Istvánnéval — a mindenki Örzse nénijével -, aki ebben a kastélyban szolgálta Jekelfatusy Lajosné őméltóságát. A volt szolgáló ma a ház úrnője. Örzse néni 63 éves, de az ember 50-nek sem nézné. Fürge mozgása meghazudtolja éveinek számát. Amikor a múltjáról beszél, könnyekkel telik meg a szeme. De ma megelégedett és boldog. Az élelmezés felől nem is érdeklődöm, mert érkezésem pillanatában éppen a másnapi menü összeállítása folyik: Reggeli: Kávé, vajaskifli. Tízórai: Pástétom, kenyér, tea. Ebéd: Húsleves, párolt rizs, sertéssült, szüvakompót. Vacsora: Szalonna, kenyér, tea. Megtudom, hogy hetente 5-ször esznek húst. Azt is megtudom, hogy december 24-én kedves ünnepséget készítettek eľô a zselizi járási nöbizottság tagjai a tontói női bizottsággal karöltve. Télapó-est keretében megajándékozták az otthon lakóit. As óvodások pedig kultúrműsorral szórakoztatták az öregeket. Majd az estét az öregek társaságában töltötték, akiknek nagyon jól esett ez a kedves figyelmesség. Ez az este sokáig emlékezetes marad számukra. Amikor már túl vagyunk a parkot körülvevő kerítésen, az jár eszemben, hogy társadalmunk a jóiét és boldogság szigetét teremtette meg itt távol a zajos világtól. Hogy ez lehetővé vált, azt pártunknak és kormányunknak köszönhetjük. Gondoskodásuk folytán teremtődött meg a boldogság szigete. ANDRISKIN JÓZSEF, Zselíz pj SZÓ 4 * 1960. január 17.