Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-02 / 333. szám, szerda

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VII. kongreSSZUSB (Folytatás az 1. oldalról) animista mozgalom megérdemelt megbecsülését - annak a mozga­lomnak tiszteletét, amelynek az MSZMP megbízható osztaga. Ny. Sz. Hruscsov megállapította, hogy az 1956-os ellenforradalmi puccs szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akar­ták fojtani a néphatalmat. Olyan ese­mények voltak ezek, amelyek kétség­telenül aktivizálták a kommunizmus valamennyi ellenségét. Ezek az em­berek már megelégedetten névettek abban a hiedelemben, hogy ez már a kommunizmus csődjének kezdetét jelenti. De füstbe mentek az impe­rialisták tervei, akik a magyarorszá­gi szocializmus csődjében bíztak. Hogy az ellenforradalomnak, habár rövid időre is. de sikerlilt megbonta­nia az ország rendjét — mondotta Hruscsov elvtárs —, ez nem csekély mértékben azzal magyarázható, hoqy a Magyar Dolgozók Pártjának volt ve­zetősége és elsősorban Rákosi Má­tyás súlyos hibákat követtek el, amelyek gyengítették a párt vezető szerepét és a proletariátus diktatú­ráját. Az ország objektív helyzete sajátosságának figyelmen kívül hagyása súlyos hibákra vezetett a flazdasági politika terén és az álla­mi és pártépítés további szakaszain. A Magyar Szocialista Munkáspárt­nak és vezetőségének történelmi ér­deme elsősorban abban rejlik, hogy bátran és erélyesen megkezdte az előző vezetés által elkövetett hibák helyrehozását. Az ellenforradalmi puccs következményei okozta súlyos feltételek között szívósan és követ­kezetesen érvényesítették az irányí­tás lenini módszereit, helyre tudták állítani a párt iránti bizalmat, ame­lyet az előző vezetősén megrendített, •és meo tudták nyerni a néptömegek támogatását. Ny. Sz. Hruscsov így folytatta be­szédét: „Az SZKP XX. kongresszusa után néhány párt, közöttük a mi pár­tunk is, bizonyos nehézségeket, láz­hoz hasonló állapotot élt át. De minden a szervezet ellenállóképessé­flétől függ, attól, hogyan tud ellen­állni a betegséggel szemben. A Szov­jetunió Kommunista Pártja elsőként bátran és élesen elítélte a, személvi kultusz szülte összes hibákat. És •ez helyes volt, jóllehet egyesek azt mondották, hogy a szocialista orszá­gok társadalmi életében bizonyos komplikációk pártunk XX. kongresz­szusától kelteződnek és hogy a kér­dést nem kellett volna ilyen élesen felállítani. De erre szükség volt. Mentesülnünk kellett minden feles­legestől, meg kelleti tisztulnunk minden hordaléktól. Ny. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy bizonyos mértékig valamennyi párt átélte ezt a lázas állapotot, de most már lázmente^ és szervezete még ellenállóbb s most még nagyobb biz­tonsággal haladunk azon az úton. amelyet Marx, Engels és Lenin mu­tatott nekünk, előre haladunk a szo­cialista társadalom felépítése felé. Most minden egyes szocialista or­szág külön-külön, és a szocialista tá­bor mint egész — folytatta Hruscsov elvtárs — oly hatalmas, hogy erői legyőzhetetlenek. De szem előtt kell tartanunk azt, hogy a szocialista or­szágok közötti egység megbontása, a testvéri, baráti kapcsolatok gyengíté­se ellenségeink osztályharcának egyik formája. S éppen ezért a proletár nemzetköziség rendíthetetlen elvei a nemzetközi kommunista mozgalom legfőbb, megdönthetetlen törvényét jelentik. A legfontosabb és legégetőbb kér­dés ma a nemzetközi feszültség eny­hítése, a háború elhárítása, a szilárd és tartós béke megteremtése. Ny. Sz. Hruscsov megállapította, hogy a Szov­jetuniónak és a többi szocialista or­szágnak az általános biztonság biz­tosítására irányuló törekvése nem volt hiábavaló. De ugyanakkor em­lékeztetett arra, hogy világszerte szá­mos olyan erő működik még, amelyek minden módon meg akarják gátolni a nemzetközi feszültség enyhülését és fenn akarják tartani a „hidegháborús" állapotot. Ny. Sz. Hruscsov továbbá kijelen­tette, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista országok békés együttélésre irányuló politikája világos és érthető. A békés együttélésért, a szilárd és tartós békéért vívott harcunk elvá­laszthatatlanul összefügg a szpcializ­mus nagy vívmányainak védelmével. Ny. Sz. Hruscsov azt mondotta, hogy a nemzetközi politikai életben nyilvánvaló felmelegedést értünk el. Az idén tavasszal sikeres találkozó folyt le Harold Macmillannal. amely „a nemzetközi légkör enyhülésének A második ötéves tervben 65—70 százalékkal növekszik Magyarország ipari termelése mintegy kezdetét" jelentette. Nemré­gen pedig Eisenhower elnökkel talál­kozott Hruscsov elvtárs. — E találkozóra a meleg amerikai őszi napokban került sor és azt mon­danám, hogy megbeszéléseink sem voltak hidegek" — mondotta Ny. Sz. Hruscsov. Ezután megcáfolta a kül­földi sajtó ama koholmányait, misze­rint a Szovjetunió lemondott arról, hogy a kormányfői értekezletet a leg­közelebbi időben tartsák. Mindig úgy vélekedtünk — mondotta —, hogy a kormányfői találkozók hasznosak és minél előbb kerül rájuk sor annál I jobb. Óhajtjuk e találkozót, de ugyan­í akkor azt akarjuk, hogy a népek ja­vát szolgálja. A szovjet kormány egyetért azzal, hogy e találkozót ab­ban az időben és azon a helyen ren­dezzék meg, amely valamennyi részt­vevő számára megfelelő. Hruscsov elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy ésszerűen kell közeledni az értekezlet összehívásának kérdésé­hez és tekintetbe kell venni a többi fél óhaját is. Az a tény, hogy március 15-én találkozom de Gaulle elnökkel, nem jelenti azt, hogy a kormányfői értekezletet nem lehetne e találkozó előtt megtartani. A nemzetközi helyzetben most vi­lágosan két irányzat mutatkozik — elismerése annak, hogy meg kell szüntetni a „hidegháborút" és bizo­nyos nyugati nagyhatalmi körök ama törekvése, hogy feltartóztassák a nemzetközi enyhülés folyamatát és fenntartsák a hidegháborús állapotot. E másik irányzat példája az a kísér­let, hogy újból az ENSZ napirenjére tűzzék az ún. „magyar kérdést". Hruscsov elvtárs ezután Nyugat­Berlin helyzetéről és a német kér­désről beszélt. A szovjet kormány ­jelentette ki - hajlandó igénybe venni minden békés eszközt a német probléma ésszerű megoldása érdeké­ben. Hajlandók vagyunk szerződést alá­írni szövetségeseinkkel együtt Nyu­gat-Németországgal is, de ha ezt nem érjük el, kénytelenek leszünk egyol­dalú szerződést aláírni a Német De­mokratikus Köztársasággal. Hruscsov elvtárs emlékeztetett arra, hogy Né­metország egyesítése kizárólag a németek saját joga. Hruscsov elvtárs beszéde végén felolvasta az SZKP Központi Bizott­ságának a Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. kongresszusához intézett üdvözlő levelét. (Hruscsov elvtárs teljes beszédét lapunk holnapi számában közöl­jük) Tizenhét európai ország kommunista pártjának nyilatkozata Róma (ČXK) - November 21-24. napjaiban 17 európai ország - Auszt­ria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Nagy-Bri­tannia, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyol­ország, San Marino, Svédország kommunista pártjainak, a Svájci Munka­pártnak és az Olasz Kommunista Pártnak képviselői Rómában üléseztek. A napirenden a munkásosztály és a néptömegek egységének a békéért, a jólétért és a demokráciáért folytatott küzdelemmel kapcsolatos prob­lémái szerepeltek. Tanácskozásuk végén közös felhívással fordultak az európai dolgozókhoz, hogy „lehetővé váljék olyan kormányok alakítása, melyek a dolgozók tömegeire támaszkodnának és képesek lennének a de­mokratikus megújhodás programjának megvalósítására." A felhívás „azokhoz az emberekhez szól, akik hisznek a haladásban és a szabadságban, a különböző politikai irányzatú munkásokhoz, keresztény munkásokhoz szól, akik célul tűzték ki az emberek életkörülményeinek megjavítását; szervezeteikhez a szocialista és szociáldemokrata pártokhoz, a szakszervezetek és szövetkezetek tagjaihoz szól". Különösen hangoztatja a dolgozók feltétlenül szükséges egységét. „A dolgozók és a demokraták harci egysége elengedhetetlenül fontos, hogy a jövőben ne a monopóliumok kizárólagos érdekei szerint és a dolgozó tömegek rovására oldják meg országaik gazdasági nehézségeit. Elenged­hetetlenül fontos az egység, hogy visszaverjük az összes reakciós meg­oldásokat és megtaláljuk a politikai fejlődés által országainkban felvetett problémák demokratikus megoldását. Az egység azért is égetően fontos, hogy a béke ügyének szolgálatára és arra. késztessük országaink kormá­nyait, hogy a jövőben ne gördítsenekakadályokat a nemzetközi feszültség enyhítésének útjába." Az okmány elemzi az európai gazdasági helyzetet és az európai közös piacot s a szabad kereskedelmi társulást illetően bírálja a tőkés csoportok politikáját. A közös piac és a szabad kereskedelmi társulás „nemcsak a monopóliumok eszközéül szolgál a népgazdaság kifosztására, hanem ugyanakkor gazdasági és kereskedelmi háborút idéz elő országaink között, ami megnehezíti a nép anyagi helyzetét." A monopolista szervezetek elleni egységes harcba szólító felhívást egv további felhívás követeli, hogy a dolgozók támogassák a csúcsértekezlet összehívását és a német békeszerződés megkötését, Kína diplomáciai el­ismerését, a leszerelést, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését a szocialista tábor országaival. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának hétfő délutáni ülésén Kock Jenő elvtárs, az MSZMP KB politikai bizottságának tagja, a KB titkára mon­dotta el referátumát: „Irányelvek a gaz­dasági feladatok megoldásához és a máso­dik ötéves népgazdasági terv elkészítésé­hez." A második ötéves terv fő feladata a szocializmus megalapozásának befejezése és a szocialista építés meggyorsítása. E fö feladatnak megfelelően az ipar és a mezőgazdaság termelését a munkaterme­lékenység és a műszaki színvonal eme­lése alapján a népgazdaság szerkezeti ösz­szetételének átalakításával, a gazdasági mu­tatók emelésével és a mezőgazdaságban a tulajdonviszonyok megváltoztatásával növeltük. Ezzel elérjük népünk életszín­vonalának további emelkedését — mon­lönösen nagy jelentősége van a vegyiipar­nak, mivel ennek alapján fejleszthetik az egész népgazdaságot. Fock Jenő elvtárs beszámolójának je­lentős részében a szocialista tábor orszá­gadnak együttműködésével foglalkozott. A mezőgazdasággal foglalkozó fejezetben hangoztatta, hogy jelentősen növelni kell a mezőgazdasági termelést. Az 1961—65. évi terv szerint a mezőgazdasági terme­lésnek 50—33 %,-kal kell túlszárnyalnia az 1954—56. évi átlagos színvonalat. A szántó­földek 50 %-án jelenleg szocialista nagy­üzemi mezőgazdasági termelés folyik. A jövő években további jelentős lépést tesznek ez irányban. Az ötéves terv éveiben a reálbérek — főként a bérek növelése következtében — 26—29 %-al emelkednek. A csehszlovák parlamenti küldöttség Limában Guine (ČTK) - A csehszlovák parlamenti küldöttség Bolíviából ve­zető útján november 29-én Peru fő­városába, Limába érkezett. A repülő­téren Sologuren perui szenátor és számos képviselő üdvözölte a kül­döttséget. A csehszlovák parlamenti küldött­ség november 30-án megtekintette Lima nevezetességeit, december 1-én pedig Rio de Janeiróba repült. NEM AUTONÓMIÁT ­TELJES FÜGGETLENSÉGET! New York (ČTK) Az ENSZ-közgyűlés Gyámsági Tanácsában az önigazgatással néni rendelkező területek helyzetével kapcsola­tos vitában felszólalt dr. D. Spáči! cseh­szlovák küldött is. Az önigazgatással nem rendelkező területek az ENSZ meghatá­rozása szerint gyarmati területek, amelyek — a gyámsági területektől eltérően — a gyarmati hatalmak korlátlan joghatalma alá tartoznak. Ezek a hatalmak azonban kö­telesek az ENSZ-nek rendszeres tájékozta­tást adni gyarmataikról. A csehszlovák küldött rámutatott, hogy a gyarmati hatalmak ki akarnak bújni az ENSZ alapokmányából eredő kötelességük .. . , ..' ! alól £ ahelyett, hogy ezeknek a területek­ľľ.'ľ'ľľ^ !:.- 9,." 9! 3" 1, 5 ľ ne k megadnák a lakosság által követelt <• .. , t - tényleges függetlenséget, ún. „belső auto­nómia" formájában csupán fiktív függet­lenséget akarnak adni. Az elmaradott országok nemzeti kőolajiparának fejlesztéséért New York (ČTK) — Az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottsága pénteki ülésén 51 szavazattöbbséggel fontos határozatot foga­dott el, amelyet Csehszlovákia, Albánia, Románia és Uruguay küldöttségei terjesz­tettek elő a kevéssé fejlett országok kő­olajforrásainak és iparának fejlesztéséről E határozat elfogadásának jelentősége első­sorban abban rejlik, hogy az ENSZ-ben első ízben hang súlyozták. £ nemzeti kőolaj­ipar fejlesztésének jelentőségét a gazda­ságilag elmaradott országok további fejlő a fontos nyersanyagforrást túlnyomórészt a nyugati petróleummonopóliumok nagy nye reséggel használják ki. Adenauer Párizsba érkezett Párizs (ČTK) — Adenauer kancellár de­cember 1-én délelőtt Párizsba érkezett, ahol kétnapos tárgyalásokat folytat de Gaulle elnökkel. E tárgyalások célja, hogy egybehangolják a francia és a nyugat­német álláspontot a nyugati kormányfői értekezlet előtt, amellyel fölkészülnek a Kelet és a Nyugat közötti csúcsértekez­letre. A repülőtéren Adenauer kancellárt Díbré francia miniszterelnök és Couve 1 de Murvilie külügyminiszter üdvözölték. Nyugati hírmagyarázók nézete szerint az Adenauer és de Gaulle közötti tárgya­lásokon nem merülnek fel nagy nehézségek. Franciaország támogatására Nyugat-Berlin és a német probléma megoldásával szemben elfoglalt elutasító állásfoglalásával kapcso­latban, de Gaullenak viszont szüksége van Adenauer segítségére abban, hogy Francia­ország számára jelentősebb helyet harcol­jon ki a NATO-hatalmak között. A hír­magyarázók nézete szerint az egyedüli ne­hézség az Odera—Neisse határ elismerésében nyilvánulhat meg, amit a nyugatné­met kormány nem akar elismerni, a fran­cia kormány viszont véglegesnek tart. Nyu­gati hírmagyarázók szerint Adenauer kö­eltérően Adenauer nem régi londoni Iátoga- I vetelni fogja, hogy a francia kormány tásától. Adenauernek ugyanis szükségé van | tartózkodjék hasonló nyilatkozattól. Míg az amerikai ipar urai a dotta Fock Jenő elvtárs. ^ A második ötéves terv éveiben az irány- fc a m. r elvek alapján 65-70 %-kal kell növekednie k a z »™® r _ ­az ipari termelésnek. A nemzeti jövedelem- S múltban a sztrájk letoresére tulnyo nek legalább 50 %-kal kell növekednie ^ mór észt felbérelt sztrájktörőket, A munka termelékenysége az ötéves terv i felfegyverzett erőszakos beavatkozó­éveiben 37—40 %-kal emelkedik. s kat, és magándetektíveket alkalmaz­A beszámoló a továbbiakban az egyes ma a s zt rájk letörésénél főleg ipari ágak fejlődésével foglalkozott és első- i abba n bíznak, hogy a kormány mun­sorban az ipar energia-alapjanak bovite- fc kásellenG S törvényeket alkalmaz. Ez éte^'r^^^S^^^r" | bizonyosodott be nemrégen az 500 kőolajfejtésnek kétszeresére, a földgáz fej- §ezer acélmunkás sztrájkjában is. tésne'k kb. háromszorosára, a villanyenergia § Eisenhower elnök szeptember vé­termelésnek pedig legalább 72—75 %-ra i gén rövid üdülésre Dél-Kaliforniá­kell növekednie 1958-hoz képest. ^ ba ment. Vendéglátója George Ed­A gépipar terén az irányelvek kitűzik §ward Alien multimilliomos, a csak­a finom-mechanika, a távközlési eszközök ^nem hetvenezer munkást foglalkoz­ás erős áramú berendezések általános fej- fctató Republic Steel Corporation acél­lesztését, továbbá a vegyi- és élelmiszer- S ipar i társaság igazgatója volt. Mihelyt ipari gépberendezések termelesenok fej- „,'ícatórt = rr„hfir U6-,ho lesztését. Törvényes sztrájktörők ^az elnök visszatért a Fehér Házba, ... felrendelte a hírhedt Taft-Hartley­Az Ipar fejlesztése szempontjából, ku- ^ törvén y záradékának alkalmazását, % amely a bíróságokat feljogosítja, $hogy a sztrájkoíókat 80 napra ismét ^munkába állítsák, amennyiben be­li igazolódik, hogy „a nemzet épségé­ijôsé Luis de Arresc Magra spanyol |nek és biztonságának" ún. veszélyez­lakásépltésügyi miniszter, a második vi- Etetése forog fenn. lágháború idején a keleti beve- ^ Miután Eisenhower kiadta sztrájk­tett hírhedt kek hadosztaly megalapítója s ,. .... , .J . vasárnap Nyugat-Berlinbe érkezett. (ČTK) Storo utasitásat, a birosagok egy ideig i. , ,:;„„„:„;o,t o r s tárgyalgattak, de november 7-en a Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter i « bír ó' áQ véaérvénvpsp n ki­hétfőn ebédet adott a jemeni kormány- i legteiso Dirosag \ egeivenyesen Ki­küldöttség tiszteletére. (ČTK) $ mondta, hogy a sztrájk „rendkívüli A madridi katonai bíróság Ítéletet ho- £ állapotot" teremtett az országban s zott az aknamunkával és bújtogatással vádolt demokraták 25 tagú ügyében. A fővádlottat 23, a többi lottat 1—12 évig terjedő börtönbüntetés sel sújtotta. Hetet felmentettek. (ČTK) A bonni kormány kérelmére a napok' | ezért a sztrájkolóknak elrendelték, ^ korban. | Az ún .. , . . . , , , a — „rendkívüli helyzet", ame­ban ujabb amerikai atombombazo alakú- ^, hirtelenében felfedeztek, üres ba (ČTK) Nyugat-Nemetorszag- |^ fogšfi y 0, t A , egfelg6 bJróf i' ág k,_ Münchenben viharos felháborodást vál- J 1 0^ veszélyben forog a tott ki Strauss hadügyminiszter válasz- i nemzet biztonsága mivel a fegyver­tási beszéde, melyben kijelentette, hogy fckezesi vállalatoknak acélra van szuk­a nyugatnémet választók többsége ki- Sségük. De először is semmilyen ve­vánja a fegyverkezést. (ČTK) szély nem fenyegeti az Egyesült Ál­lamok biztonságát, sőt hamarosan megkezdődik Genfben a Szovjetunió általános leszerelési javaslatának tárgyalása, másodszor azok az acél­művek, amelyeket az idei sztrájk nem sújtott, eddig az Egyesült Ál­lamok acéltermelésének 13 százalé­kát gyártották és további 13 száza­lékot külföldről hoztak be. A fegy­verkezési ipar azonban az egész ka­pacitásnak csak 5 százalékát igényli, úgyhogy a fegyverkezési vállalatok szükségletei teljesen, sőt túlságosan kielégíthetők. De minden ürügy jó volt ahhoz, hogy a sztrájkoíókat visszakergessék a munkába. A washingtoni politikusok és — sajnos — egyes szakszervezeti vezetők is rengeteg időt fordítanak arra, hogy a világ többi részét, kü­lönösképp a szocialista államokat ki­oktassák a demokráciáról és az ame­rikai munkások állítólagos sztrájkjo­gáról követeléseik kiharcolására. Az acélipari sztrájk azonban szemléltető példáját adja annak, hogy ezt a jo­got a valóságban hogyan tagadják meg és hogy a nagytőkések a kor­mány teljes támogatását élvezik a munkásosztály elleni könyörtelen harcukban. Röviddel a sztrájk megkezdése után, ez év júliusában a sajtó hí­rül adta, hogy Eisenhower elnök a Taft-Hartley-törvény 80 napról szóló záradékát „megfelelő időben" alkal­mazni fogja. Más szavakkal — a munkáltatókat kezdettől fogva biz­tosították arról, hogy a következ­ményektől való aggodalom nélkül megengedhetik maguknak a szak­szervezetekkel való komoly tárgyalá­sok elutasítását, ugyanakkor szünte­lenül zsebükbe folyt a jelentős acél­készletek eladásából származó nagy nyereség. Biztosítva voltak afelől, hogy az elnök életbelépteti a Taft­Hartley-törvényt az ő javukra, ami­kor ez szükségessé válik. Az acél­ipari mágnások számoltak ezzel s valóban pontosan így is történt. Eisenhower elnök természetesen sajnálkozását fejezte kj a Taft — Hartley-féle utasítás eláírásakor és kijelentette, hogy ez „szomorú nap Amerikai számára". Tény marad azon­ban, hogy e tette a sztrájktörés vi­lágos példája volt és hogy míg a sztrájk folyamán állandóan fenye­gette a szakszervezeti szövetséget, egy éles szó sem hagyta el ajkát az öntelt acélmágnások címére. Míg a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéseit az amerikai nép — beleértve a munkásosztályt is — általában nagyra becsüli, az acélipari munkások elleni támadása újból be­bizonyítja, hogy Eisenhower a nagy­vállalkozó körök érdekeit, nem pedig az egyszerű nép érdekeit védelmezi. Az elnöknek azonban nem elég az, hogy a sztrájkoíókat 80 napra új­ból munkába küldte. A Taft-Hartley­törvény alapján kiadott parancs után a televízióban beszédet mondott Ja­mes Mitchell munkaügyi miniszter, aki bejelentette, hogy Eisenhower el­nök felkéri a kongresszust, hagyjon jóvá egy újabb törvényt, amely meg­gátolná az acélmunkásokat abban, hogy a 80 nap leteltével folytassák a sztrájkot. E bejelentéssel a kormány sztrájktörése teljessé vált. A Taft­Hartley-törvény szerint azt a 80 na­pot, amelyre a sztrájkolok kényte­lenek visszatérni a munkába, újabb beható tárgyalásokra kell felhasznál­ni a munkáltatók és a szakszervezeti szövetségek között. De vajon az acélipari nagyvállalkozók miért tár­gyalnának és miért tennének en­gedményeket a munkásoknak, ha a Fehér Ház azt mondja nekik, ne tár­gyaljanak, mert a kormány az újabb sztrájkot rendelettel gátolja meg és ezáltal a munkásokat teljesen az acélmüvek tulajdonosainak kényé­nek-kedvének szolgáltatja ki. Ez nyílt sztrájktörés nagy elé­gedetlenséget és felháborodást kelt a munkások körében, akik most kényszerből újra dolgoznak az acél­művekben. . Általában azt várják, hogy az acéltermelés a következő hetekben nem lesz túlságosan nagy Arra a kérdére, vajon a munkások lelassítják-e a termelést, Dávid Mc Donald, az acélipari munkások szak­szervezeti szövetségének elnöke azt válaszolta, hogy „senki sem tér visz­sza lelkesen a munkába, ha akarata ellenére kell dolgoznia." Ez azonban csak az egyik része a most kiélező­dő osztályharcnak. Az egyszerű acél­ipari munkásokkal folytatott beszél­getések azt mutatják, hogy harci szellemük ma még jobban lobog, mint a sztrájk kezdetén. A munkások vi­lágosabban látják, hogy a washing­toni kormány igazi urai az acélipari mágnások és elsősorban a Wall Street. A többi iparág munkásai is számos tanulságot vonhatnak le a kormány intézkedéseiből. Tekintet nélkü arra, mi tört^hik a 80 nap le­telte után. Nem kétséges, hogy Ei­senhower elnök sztrájktörése a jövő évi elnökválasztási kampány egyik fő kérdésévé válik. LOHR G*:OR€ ŰJ SZÖ 4 * 195 9- december %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents