Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-02 / 333. szám, szerda

i mmutmmmnmnmmmm % f^S®*^ V&tS* Mi jött A TIZENKETTEDIK KERESZT UTÁN? ÉLETÍRTA KRÓNIKA TVF enjen csak 1- Simkóhoz, ő ma.id elmondja magának úgy, ahogy történt... Ezzel fogadtak ľrebišovon. El is mentem hozzá. Bekopogtattam. Akárcsak a falvakon, az otthonié^, vők itt is a konyhában töltik a napot. Michal Simkó bátyó az ablak előtt, a konyha sarkában, kis asztalka mellett ült s jóízűen szívta a Detvát. Az asztalkán rádió, mellette újsápok s Mináč legújabb regénye, az Élők és holtak. Simkó ültében is jól megtermett embernek tűnik. Kissé pocakos, keze húscs, de erőtlen, akár a lába. Nehezen mozog, rokkant. Azelőtt. méq a régi republikában, a aukorqyárban dolqozott. Törődtek 'is akkor az emberrel! Hoqy is törődhettek volna az urak olyan emberrel, akiről tudták, hogy ellenük tör. Simkó tizenhét éves sem volt, amikor beállt Sátoraljaújhelyen a vörös hadseregbe s végig harcolta a kommünt. Két évvel rá, 1921-ben pedig a kommunista párt egyik alapító tagja lett Trebišovon. Simkőék házikója a város peremén fekszik. Nem messze tőlük a volt grófi park s a tenyérsík határ, a Trnavka folvócska, s távolban az Ondava ... Tizenöt évvel ezelőtt abból az irányból érkeztek a felszabadítók ... — Hát azt akarja .tudni, hogyan özönlöttek onnan, mint a lavina? — kérdezte Simkó, - Pénteki "napon, december elsején értek ide ... /""sípos, zimankós idő volt. Dér ^ rakódott a fűre, kopasz faágakra, mintha csak fehér bajszuk nőtt volna .. . Egy héttel december elseje előtt érte el a front szele Trebišovot. Simkóék házába három német tüzért szállásoltak el. Gyakran kiparancsolták őket az üteghez. Simkónak feltűnt, hoqy mindig más és más irányba lőttek. Miért? Meg is kérdezte ezt a náluk lakó Rudolftól. - Kaput, fater - mondta a tüzér, aki szudétanémet létére törte a cseh nyelvet, és szidta Hitlert, mint a bokrot. Simkó azt gondolta, ha Rudolf annyira szidja Hitlert, okosan beszélhet vele. Nem tudta a már akkor is deres hajú. rokkant munkásember, hoqy Rudolf a kevés ágyú miatt orrolt vezérére. Amikor negyedik nap látta, hogy'Rudolf csomagolni kezd, Az élelmiszeripari kombinát csokoládét gyártó részlegét a feU szabadulás után építették. Az itt készült termékek nemcsak hazánkban, külföldön is közkedveltek. már tudja. Magunknak kezdtünk dolgozni ... A mieinknek nem sokat segíthetek, nem bírja a kezem, lábam ... Én csak azt tudtam, hogyan kell ütni az urakat... /^sak azt felejtette el szavaihoz hozzátenni, előbb a tőkés urakat kellett ütni, hogy magunknak dolgozhassunk Említsünk csak néhány adatot az életírta krónikából: • A kapitalista rendszerben Trebišovon is sok volt a munkanélküli. A cukorgyár csak. idénymunkára vett fel embereket. Sok ember vett vándorbotot a kezébe, de a kenyértelenek száma így is egyre szaporodott, # A kommunisták, Mikuláš Pisť, Michal Simkó s a többiek harcra mozgósították a tömeget. 1931. márciusában több mint ezren vettek részt a kommunisták szervezte éhségtüntetésen. A következő évben ezren voltak munka nélkül a városban. • A járás falvaiban kultúrára, autóbuszra, villanyfényre nem is mertek gondolni. Sokan még orvost se láttak életükben. A járásban tizenötezer lakosra csak egy orvos jutott! •k A felszabadulás után nagyot fordult a kocka. Az egykori cukorgyár nagy élelmiszeripari kombináttá változott, termékeit messze földön ismerik. A közeli Byšta fürdőt rövidesen teljesen újjáépítik, itt rendezik be az üzem dolgozóinak üdülőjét. * A falvakon is épülnek üzemek. abban reménykedett, talán szökésre Cerhovban épületelemgyártó-üzemet bírja őt. Puhatolódzott. — Most meg hová mennek? Rudolf veszett pillantást vetett az öregre. — Fater!!! — sziszegte vésztjóslőn a sebzett vad. — Jobb lesz, ha erről nem beszél... — és szedték sátorfájukat. Helyükbe motorizált egységek jöttek. De nekik sem volt hosszú maradásuk. December elsejére virradó éjjel a felgyújtott szalmakazlak tüzének védelmében a Szalánci hegyek, Darqov irányába menekültek. Maquk möqött felrobbantották a hidakat. A katyusák, oéDpisztolvok hanqja mind közelebb hallatszott. Hol vannak az oroszok, miért nem jönnek már?! — kérdezqette Simkó. Eqvszerre berontott hozzáiuk a szomszédasszony. — Már a kertben vannak! — (így hívták Amdrássv qróf kastélyát övező parkot.') újságolta. Tejjel, kenvérrel kínálták a szovjet katonákat. — Szpaszibo, szpaszibo... — köszönték ők a testvéri foqadtatást, — de most nincs erre időnk ... ' Simkónak fájt a szíve, hogy rokkant, hogv nehpzen jár. S mégis tudott segíteni, összehívta fiait s kiadta az atyai „parancsot": fiaim, iszedietek össze gerendákat, léceket s ti is építsétek a hidat, hadd menienek szovjet testvéreink gyorsabban előre ... — S ami azután következett, azt Lastovcén téglagyárat létesítettek. Trebišovon dohánygyárat, autójavító üzemet, kommunális üzemet építettek. Csakhamar befejezik az új iskola és kultúrház építését. Rövidesen megkezdik egy baromfi- és húsfeldolqozó-üzem építését. Csupa építés! S a Keletszlovákiai Kohóművek munkaerő iqényei? • A járásban 35 EFSZ működik, köztük a legnagyobb a trebišovi, mely .3500 _ hektáron gazdálkodik. Ä védnökségi üzem. az élelmiszeripari kombinát segítségével ipari üzemnek megfelelő munkaszervezést vezettek be, azóta nincs szükségük briqádmunkára. * A járásban eddig több mint 1600 úi családi házat, 173 lakásepységet építettek. Csaknem minden faluban az új iskolán kívül van már kultúrház. üzlet, villanyfénv. Trebišovon, oróf Andrássy kastélyában kórházat rendeztek be. Ä járásban ma már minden 760 lajtosra jut egy orvos' T> 'szédes számok ezek! Mindezt nem válthattuk volna valóra a kommunisták munkája nélkül. Ha oaoírra vetnénk az életírta krónikát, soha nem érnénk a véqére. S PZ bennünket ioazol. jól doloozunk. Ha Trebišovba iönnének^most a tizenöt évvel ezelőtt a szabadsáqot hozó szovjet katonák s látnák a járás nagy fejlődését, egyszerűen csak azt mondanák: _ _ — Érdemes vdlt harcolni! (pt) Az ember nem is gondolná, hogy Zemplénben, ebben a kis Bodrogmenti falucskában ádáz utcai harcok dúltak. így történt, így beszélik a zempléniek: Felszabadítóink, az 7. és a IV. ukrán front harci egységei 1944 novemberének utolsó napjaiban a keletszlovákiai síkságon nyomultak előre. A fasiszták Zemplén határában akarták megvetni lábukat. A község északi részén beásták magukat, kiépítették a tankakadályokat. Homonna felöl várták a támadást. Tévedtek. A szovjet katonák Csap felöl nyomultak előre. A megáradt Bodrog útjukat állta. A fasiszta tüzérség állandóan tűz alatt tartotta a partot. Több napos próbálkozás után végre sikerült moly és hallgatag Galambos Józsefet. Értelmes és nyílt tekintete arra ösztökélt, hogy beszéljek vele. Tőle talán megtudom az igazat. Nem is csalódtam benne. Mindig tudta, hol a helye. Pedig nagyon keserves élete volt, már 13 éves kora óta a nagygazdáknál szolgált, később a ' nagymihályi grófnál cselédeskedett, • dolgozott Andrássy gróf erdejében. Főző nemzetes úr földjén a tizenkettedik keresztért törte magát. A nemzetes úr ott csapta be, ahol csak tudta. Elvitette az orra elől a kiválasztott keresztet s a legrosszabbat hagyta neki. Galambos 1935-ben tudta meg, mit jelent a proletárösszefogás, mily nagy erő is ez! Akkor a szomotori töltésen dolgozott. Száraz volt az idő, Zemplénben a díszes vaskerltésü villaházak új utcát alkotnak sűrű füstfüggöny védelmében átjutniok a veszélyes vizű Bodrogon. Ekkor kezdődtek a kis faluban az utcai harcok. Teljes öt napig dúlt a küzdelem. Egy épület sem maradt ép, több ház földig rombolódott. November harmincadikán a községben elcsitult a fegyverzaj. A pincékből előbújó emberek megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Mily megható volt első találkozásuk a vörös csillagas..~sapJcájtí szovjet katonákkal! A szívvel-lélekkel fogadott felszabadulás vajon mit hoz? Milyen élet vár ezután rájuk? Az állam négy millió koronát adott a házak újjáépítésére. A feltett kérdés kérdés maradt azután is, mert nem volt mindegy számukra, hogyan alakul tovább életük. Az öreg kommunisták, Sütő Vince, Spisák Ferenc, meg a többiek azt magyarázták, most már vége szakad a nyomorúságos zselléreskedésnek, szolgaságnak, nem kell többé gróf Andrássy egykori birtokán, a bérlök, meg a Főzóékhez hasonló hétvékás nemesi földeken gömyedniök a tizenkettedik keresztért. Nem kell majd a gróf erdejében a faágakra akasztott lámpás fényénél éjjel is fát vágniok s barangolniok szerteszét az országban a betevő falat után. - Emberek, megszűnik a nyomorúság, ha összefogunk! - mondták a kommunisták. S összefogtak. Az eredmény? Nézzünk csak körül a faluban. A házak szépek, takarosak. Már kilenc éve villany világít az otthonokban. Társadalmi munkával új községházat, kultúrházat, autóbuszgarázst építettek. A falu közepén új áruház, étterem. Bodrog szerdahelyre minden vonathoz autóbusz viszi az utasokat. Es Zemplén északi részén az újonnan épített díszes vaskerítésű villaházak új utcát alkotnak. S az új házakban szövetkezetesek laknak! Szövetkezet ... Igen, ez az összefogás, melyről a kommunisták beszéltek. Ez hozta meg a faluban az új életet... Galambos Józseffel a szövetkezeti irodában ismerkedtem meg. Itt volt a HNB elnöke, Spisák Ferenc is, aki szintén szövetkezeti tag, meg mások a közösből. A leltározáson fáradoztak. Ez elősegíti a jobb gazdálkodást. Ekkor eszembe jutott egy beszélgetés. A faluba jövet az autóbuszban két ember a szövetkezetről váltott szót. Az egyik munkából jötf. Ö mondta: - Nem járnék máshová dolgozni, ha olyan lenne a mi szövetkezetünk, mint a kistárkányi... - Az bizony nagyon jól fizet, válaszolta a szomszédja. - De ott nincG ám sógorkomaság! Nďgy kerékkötő ez nálunk! Elkedvetleníti az embereket ... A komák, a rokonok ülnek a funkciókban, maguknak a legjobb munkát válasszák ... Ez jutott az eszembe, mikor a szövetkezet irodájában megláttam a kőkemény a föld. Nem bírtak keresni. A töltésépítők sztrájkba léptek. A hatszáz sztrájkoló között volt Galambos is. Két hétig állt a munka ... Csodálkozva néztem most a fiatalos képű, kisbajszú, szélpirította Galambosra. Rég volt a sztrájk, akkor még gyerek lehetett... - Gyerek? - mosolygott a szemembe Galambos. — Huszonnégyéves, és házas voltam! Most negyvennyolc vagyok... — Látta a falunkat ? Az új házsort! A fasisztákkal eltűritek az uraságok is! Látta, mit hozott nekünk a vörös csillag?! - kérdezte ekkor. Szavait oly lelkesen mondta, olyan nagy büszkeséggel tüzelt az arca, hogy a negyvennyolc év törpévé zsugorodott benne s úgy állt előttem, mint mellveregető fiatal legény. Büszkesége annyira lenyűgözött, hogy csak arra tudtam gondolni, hogyan élhet most az egykori cseléd? — Bizony urasan élek! — mondta Galambos. - Az új sorban én raktam az elsö házat! Korán kelek, mert korán járok munkába. Az ágyam mellett ott a rádió, s már félöttöl szól, míg el nem megyek hazulról... Ezt csak az tudja megérteni, akinek azelőtt nem lehetett rádiója. Meghívott a házába. A szövetkezeti udvar szomszédságában kezdődik az új házsor. Spisák Ferenc is velünk tartott. S ekkor megszólalt a községi hangszóró: „Holnap a megszokott helyen két órakor rendelni fog a gyermekorvos". Galambos tekintete egyszerre elhomályosult. Miért nem örül annak, hogy a faluba orvos jár, (azelőtt csak a nagygazdák hívhattak orvost magukhoz) s ingyen kezel, ingyen van orvosság! Gyermekorvost emiitett a bemondó. Talán beteg kisgyermek van a háznál. A két erős legényfiúnak semmi baja. De a harmadik, a kislány! Most derék menyecske lehetne, ha... A harmincas évek derekán Galambos az asszonnyal feles földet kapált. A kis csecsemőt nem hagyhatták sehol. Magukkal vitték a határba. Forrón tűzött a nap. Gallyacskákból árnyékot csináltak a kislánynak. Váratlanul kitört a vihar, átázott a gyerek. Magas lázat kapott. Gyorsan orvoshoz! Galambos vitte is a gyereket „gyorsan" a tizennégy kilométerre levő körzeti orvoshoz. Kocsija nem volt, a zsugori gazdák nem adtak szekeret. Gyalog, az ölében vitte a láztól tüzes lánykát... 14 kilométer oda, 14 kilométer vissza ... S aztán újra gyalog Bodrogszerdahelyre, a patikushoz. Nyolc kilométer oda az út ... Hej, nincs emberség a világon, a patikusnak is fából volt a szíve. Tizennyolc koronát követelt az orvosságért. Galambosnak nem volt annyi pénze. A szegény embernek még életmentésre sem volt hitele. A gyógyszerész úr hátat fordított ... — Az apa a községi bíróhoz futott. Ha lehetne, szegénységi alapon ... Kapott is egy cédulát. Most már lesz orvosság, megmentheti az életnek kislányát! Visszaloholt a patikushoz. - Hát kedves Galambos, orvosság nincsen s mondja meg a bíró úrnak, máskor ne küldjön nekem ilyen cédulát ... - köpte a szerdahelyi gyógyszerész. - Mire hazaértem, meghalt a gye rek... — mondja most fájó szívvel Galambos. — De már vége annak a kutya világnak! Vége! Most az orvos jár ide hozzánk! Mi tartjuk kézben az életet! Bejártuk a házat. Nagy és kényelmes helyiségek. A szegény ember valamikor még álmodni sem mert volna ilyesmiről. Ezt csak a nagy urak engedhették meg maguknak. Galambos József az igazat mondta, bizony urasan él. Megteheti, a munka jutalma ez. Asztalhoz ültünk. Az asszony kancsó újbort tett elénk. A szőlő minden íze belesűrűsödött ebbe a borba. Szalonnával is kínáltak. Szabadkoztam ... Mily nagy volt az örömöm. Büszke voltam. Galambosra. Ismét felelevenedett előttem eddigi élete. Möst meg a saját házában fogad vendéget! Élet, élet, de megváltoztattad az emberek sorsát! S nem lehetnénk még elégedettebbek, gondtalanabbak? Nem nagy kívánság ez, amikor a régi, féltve dédelgetett merész vágyakat is valóra váltottuk. Galambosra, Spisákra néztem. Kommunisták, Az egyik fiatal, a másik öreg kommunista. S mennyire egyek, egyformák! Ezt úgy tudtam meg, hogy a sógorkomaságra tereltem a szót. Elmondtam, mit hallottam az autóbuszban•. - Ügy van... - bólintottak. - Maguk kommunisták, miért tűrik azt, ami árt a közös munkának? - Nem tűrjük, de elfojtották az ügyet, bennünket gyanúsítottak, azt mondták, vádaskodunk! - szólaltak meg egyszerre mind a ketten. - De nem engedünk a magunkéból, tiszta vizet öntünk a pohárba! Bizony nem járunk sima, kitaposott úton s az emberek sem mind „angyalok". Mennyi áldozatot hoztak a szovjet katonák szabadságunkért, új életünkért! Mily önfeláldozón küzdöttek, nem ismertek nehézséget, akadályt, lehetetlent. S Galambos, Spisák, Sütő Vince, meg a hozzájuk hasonló zempléniek is ilyenek. Leküzdik ők a fejlődést gátló akadályokat! Eddig is nagy eredményeket értek el s még szebb lesz az életük. Igaz kommunista szív dobog bennük. S ez nagy erő! A közösség érdekében letör minden kapzsi, önző egyéni érdeket, hogy még szélesebbre tárhassuk az előrehaladás kapuját. Petrőci Bálint A falu büszkesége: az új kultúrház ÜJ SZÖ 5 * 1959. december 2.