Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-02 / 333. szám, szerda

kádár: Hozzuk közelebb azt a napot, amikor a szocialista forradalom teljes és végleges győzelmet arat hazánkban Kádár János elvtárs beszámolója a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán Kádár elvtárs a nemzetkoži helyzettel foglalkozva leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapelve: a magyar-szovjet barátság, a hűség a szocialista táborhoz, az imperiaiista-ellenesség, a békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére — A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót, a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, amely az emberi haladás és a világbéke leghatalmasabb ereje, barátjának nevezheti — hangoztatta. — Szív• bői kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbbi és teljes győzelmet a békés versengésben. Kádár elvtárs örömét fejezte ki a szocialista országok gyors fejlődése láttán, kijelentette, hogy Magyarország szoros egységbein halad, jó barátságban él a szocialista tábor valamennyi országával. Jugoszláviát illetően Kádár élvtárs rámutatott, hogy Magyarország normális, jószomszédi viszonyra törekszik, amelynek kedvező alakulásában szerepet játszik, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, viszont nehezíti e viszony alakulását, hogy támadják Magyarország barátait: mint a legutóbb a Kínai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot. Magyarország jó kapcsolatokat tart fenn a szabadságukat visszanyert országokkal és teljesen szolidáris a gyarmati sorból felszabadulásukért most küzdő népekkel. Kádár elvtárs ki nem elégítőnek minősítette a Magyar Népköztársaság viszonyát a vezető NATO-hatalimäk országaihoz, illetve kormányaihoz. Ezzel kapcsolatban különösen a Budapesten működő amerikai diplomaták tevékenységére mutatott rá. Panaszkodnak a mozgási szabadság korlátozására, de magatartásukkal igyekeznek lehetetlenné tenni a kölcsönös viszony javulását. Magyarországnak komolyabb kifogásai vannak. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összege-, ket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy 5 ezer magyar disszidenst fjlvettek ,az USA hadseregébe a legutóbbi két év alatt. Fenntartják a Magyar Népköztársasággal szemben uszító hadjáratot foiytató úgynevezett Szabad Európa állomást. Azt a példátlan igvakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll .fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben. Mindezek ellenére Magyarország őszintén óhajtja a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA feleiős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztízs okokból mindmáig fenntartott, idejétmúlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben. Kádár elvtárs beszéde további részében elítélte Nyugat-Németország felfegyverzését, az Odera-Neissehaťárral, a Szudéta-vidékkel kapcsolatos agresszív és revansista követeléseket, a szudétanémetek és a dunai svábok revansista törekvéseit. Ugyanakkor teljes egyetértését fejezte ki az NDK békepolitikájával. Támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját Ä nemzetközi helyzetben az elmúlt 2—3 esztendő alatt bekövetkezett bizonyos enyhülésről szólva Kádár elvtárs kiemelte Hruscsov elvtárs amerikai látogatásának eredményeit és személyes érdemét abban, hogy a hidegháború jege töredezőben van. Örülünk, hogy ezen a számunkra nagy napon közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez — mondotta nagy tapsvihar közepette Kádár elvtárs. Ezután teljes egyetértését fejezte ki az általános és teljes leszerelésre s a berlini kérdés megoldására tett szovjet javaslatokkal. A belpolitikai kérdések elemzésében Kádár elvtárs kiemelte: a belpolitikai helyzet fejlődése az elmúlt három évben egészséges irányú volt és a fejlődés rendszerünk komoly megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalommal vívott harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. E harc folyamán tovább erősödött népünk nemzeti egysége a szocializmus eszméi alapján. Kádár elvtárs újra foglalkozott azokkal a körülményekkel, melyek közepette az ellenforradalom bekövetkezett. Az ellenforradalom legerősebb tényezőjének az USA reakciós körei vezette nemzetközi imperializmus, továbbá a fasiszta és kapitalista elemek belső ellenséges munkáját, Nagy Imre és csoportja példátlan árulását, Rákosi és csoportja hibáit minősítette. „Az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult és a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták." Pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a haladó erők az egész világon. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta Kádár elvtárs. Ezután a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok állítólagos kivonulásáról terjesztett hamis hírekkel foglalkozott. „A szovjet csapat9k ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a még nem rendezett nemzetközi kérdésektől fügqően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a Varsói Szreződés szervezetében egyesült kormányokkal, valamennyi szocialista kormánnyal egyetértésben ä külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyilt fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk nemegyszer: a szovjet csapatok addig maradpak Magyarországon, ameddig a nemzetközi helyzet azt szükségessé teszi." A szocialista építés sikerei Kádár elvtárs különösen kiemelte a munkás-paraszt szövetség megerősödését és demokratizmus fejlődését. A fegyveres erők létszámát érintve hangoztatta, hogy „nincs szándékunkban az ország fegyveres erőit — ideértve a hadsereget, a belső karhatalmat és a határőrséget — növelni. Ugyanakkor mindaddig, ameddig ezt a helyzet megköveteli, korszerűsítés tekintetében minőségileg fejleszteni kell őket." A Magyar Népköztársaság valamennyi sikere a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzetközi tömörülésnek köszönhető. Kádár elvtárs beszámolója további részében részletesen foglalkozott Magyarország gazdasági fejlődésével és rámutatott a felszabadulás óta a qazdasági építés területén elért hatalmas sikerekre. A magyar nép 1949 óta száz nagy új iparvállalatot épített. Kádár elvtárs a továbbiakban rámutatott az ellenforradalom okozta károkra. „Az ellenforradalom »adománya« a magyar népnek gazdasági vonatkozásban az a 22 milliárd forint értékű kár, amelyet okozott." Kádár elvtárs háláját fejezte ki a^ Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és valamennyi népi demokratikus országnak a nyújtott segítségért. A térítés nélküli gyorssegélyen kívül a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország 1 milliárd 200 millió rubelnyi árut és szabad devizát adott segítségül népünknek hosszúlejáratú hitelezéssel. 1958 végéig a következő eredményeket sike.rült elérni Magyarország népgazdaságában: Az állami ipar termelése 14 százalékkal haladta meg az 1955. évit. A termelékenység 1955-höz képest 8 százalékkal növekedett. 1958-ban a beruházás összege 2 milliárd 300 millióval haladta meg az 1955. évit. A külkereskedelmi forgalom egyenlege 1957-ben még több mint 2 milliárd deviza-forintos passzív mérleggel, 1958-ban már 580 millió devizaforintos aktív mérleggel zárult. A lakosság takarékbetét-állománya az 1955 végi 700 millió forintról háromszorosára, 2 milliárd 100 millió forintra növekedett. A szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Kádár elvtárs kiemelte, hogy az 1949 — 58. években a munkások és alkalmazottak reálbére 56 százalékkal, a parasztok reáljövedelme pedig 26 százalékkal növekedett. Az életszínvonal emelkedését bizonyítja továbbá a legfontosabb élelmiszercikkek fogyasztásának növekedése, ez egy személyre jutó kalóriafogyasztás. Felemelték az alacsony keresetű munkások és alkalmazottak bérét, a pedagógusok fizetését és emelték a nyugdíjakat. Kádár elvtárs a jövő évi gazdasági feladatokkal foglalkozva hangoztatta, „közvetlen gazdasági, termelési feladatunk az ez évi és jövő évi terv végrehajtásával túlteljesíteni a hároméves tervet s ezzel magasabb szinten biztos kiindulási alapot -teremteni az új ötéves tervhez. Tovább kell fejlesztenünk iparunkat. Biztosítani kell, hogy gyorsabban növekedjék a nehézipar, ugyanakkor jelentősen növekedjék a könnyűipar is. Biztosítani kell az egész népgazdaságban, főként a műszaki színvonal emelésével a termelékenység növelését." A mezőgazdaság szocialista átszervezése Célunk, hogy hazánkban elérjük és túlhaladjuk a legmagasabb termelési és fogyasztási szintet, amit a kapitalizmus elért. Azt a színvonalat, amelyet a kapitalizmus Magyarországon elért, már túlhaladtuk — de a Magyar Népköztársaságnak el kell érnie a termelés és a fogyasztás terén egyaránt azt a színvonalat is, amelyet a legfejlettebb, a leghatalmasabb nyugati kapitalista országok elértek. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése politikailag óriási jelentőségű, mert az új, szocialista parasztság kialakulása»feloldja a jelenleg meglévő ellentmondásokat és örökre megbonthatatlanná teszi államunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget; legyőzhetetlenné munkás-paraszt államunkat, a Magyar Népköztársaságot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a népgazdaság szempontjából is szükséges. A kisparcellán az elmaradott termelési viszonyok a fő akadályai annak, hogy a mezőgazdasági termelés komolyan emelkedjék. Ugyanakkor fékezi egész népgazdaságunk gyorsabb fejlődését és gátja a népjólét további jelentős emelésének is. Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik. Aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetekben. A kulturális fejlődés kérdései Kádár elvtárs ezután Magyarország kulturális és művelődési problémáival foglalkozott és beszámolóját az iskolaügy, a könyvkiadás, a művészet és más ágak területéről vett számtalan adattal egészítette ki. Kijelentette, hogy a szocialista forradalom előretörése és győzelme a kulturális fronton a nagyszerű eredmények ellenére a politikai és gazdasági téren elért eredményekhez képest viszonylag elmaradt. Ez egyrészt törvényszerű. A kapitalizmust legyőzni nem könnyű a politikai harcban és a gazdasági élet területén sem, a leghosszantartóbb azonban legyőzése a kultúrában, az emberek tudatában. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy jelenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, amelyet az ellenforradalom, a revizionista zavarkeltés az ideológia terén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e téren vívott harcban erősödött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művészeti életünk, s ugyanez nagy nevelő iskolája volt a tömegeknek is — han-' goztatta Kádár elvtárs. A párt politikájának, az élet tényeinek hatása fejlesztette az írók és művészek gondolkozását is. De még mindig vannak, akik elmaradtak a haladástól. A nép világos színvallást vár — elsősorban műveikben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztályharcban ki mellett állnak, kivel tartanak. A párt és a nép a kulturális élet kérdéseinek meig oldásában, a kultúra továbbfejlesztésében számít az újjászervezett írószövetség, valamennyi művészeti szövetség hatékony támogatására — mondotta Kádár elvtárs. Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban - hangoztatta — és a forradalmi éberség fokozására szólította fel a munkásosztályt s az összes dolgozókat. Kádár elvtárs rámutatott a munkásosztály vezető szerepére. Pártja vezetésével átvette az államhatalmat, vállalta a felelősséget és az áldozatokat a szocialista forradalomért vívott harban. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban, a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadási időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult s részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében és a konszolidálásért folytatott harcban. Ma a munkás-paraszt összefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. - Számba kell vennünk, hogy céljaink, a szocializmus alapozásának befejezése, a szocializmus felépítése, — osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezőleg, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevéssé élesek. A párt és a népi állam sohasem fog az osztályharc kiélezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől és a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább - mondotta Kádár elvtárs. A pártmunka feladatai Beszámolója utolsó részében Kádár elvtárs a párt helyzetével, vezető szerepével, a párt és a tömegek kapcsolatának egyes kérdéseivel foglalkozott. A marxizmus-leninizmus alapvető tanítása, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezőleg, növekszik. Ez teljesen nyilvánvaló, különösen ha számbavesszük, hogy a hatalom kivívása után a pártra hárul az osztályharc vezetése, az ország kormányzásának gondja, a nép jólétéről való gondoskodás felelőssége, a szocialista építés egész bonyolult folyamatának irányítása — mondotta Kádár elvtárs. Megjegyezte, hogy az ellenforradalom napjaiban a forradalmi erők hatásos ellentámadásának első és nélkülözhetetlen feltételé a párt, a munkásosztály vezető erejének újjászervezése volt. A pártot az ellenforradalommal vívott harc menetében szerveztük újjá és azt alapjában 1957. május l-ig eredményesen befefejezzük. A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista-leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Üj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra; módszereiben is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt be, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel. A múlt a párt számára erőforrás. A párt ma is merít a negyven év nagyszerű forradalmi tapasztalataiból. Pártunk ma a tapasztalatokon okulva, harcokban megedződve erős, egységes, betölti az élcsapat szerepét, a nép bizalmával övezve sikerrel vezeti a szocializmus építésének lendületes munkáját. A párt, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, az elmúlt három évben két fronton harcolt, mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen, a marxista-leninista ideológia tisztaságáért - mondotta Kádár elvtárs, majd így folytatta: A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind nemzetközileg a fő veszély a revizionizmus. A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik, azokra támaszkodik; különösen veszélyessé teszi, hogy a tömegek előtt marxista mezben jelentkezik . Könyörtelenül a revizionizmus ellen A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglévő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit,

i tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A revizionizmus szorosan egybekapcsolódik a burzsoá nacionalizmussal és a politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. A revizionizmus nemzetközi jelenség, amely a legkülönbözőbb országokban megkísérli aláásni a kommunista pozíciókat a munkásosztály sorain belül. Legkorszerűbb formájá'ban is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogy a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított összes eddigi támadások vereséget szenvedtek. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása. Ennek a csoportnak jelentős része végigjárta a revizionizmus törvényszerű útját a marxizmus-leninizmus tanainak meghamisításától a párton belüli frakciőzáson keresztül az osztályellenség táborába való átvonulásig, a hazaárulásig. A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. A Központi Bizottság helyreállította az egész pártban a pártélet lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést — mondotta Kádár elvtárs. A jelenlegi helyzet a marxista-leninista propaganda erősítését kívánja. A párt feladata, hogy a párt tagjainak marxista-leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus-leninizmus elsajátításához azoknak a jelentős számú pártonkívülieknek, akik ezt igénylik. Kádár elvtárs rámutatott a pártoktatás jó eredményeire, színvonalának emelkedésére, a pártpropaganda és az élet közelebb kerülésére. A párt, a párttagság elméleti színvonalának további emelése megköveteli, hogy állhatatosan küzdjünk a továbbiakban is mind a revizionizmus, mind a dogmatizmus, a szubjektivizmus — a marxizmus mindenféle eltorzítása ellen. Kádár elvtárs a tóváriakban megemlítette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak 16 805 pártszervezete, 402 456 tagja és 35 500 tagjelöltje van. A tagok 60 %-a, a tagjelöltek 56 %-a eredeti foglalkozása szerint munkás. A tagok 14 %-a, a tagjelöltek 19 %-a dolgozó paraszt. Ma a párt soraiban azok a legöntudatosabb és legállhatatosabb elvtársak vannak, akik az ellenforradalom ellen folytatott harc nehéz napjaiban kézbevették és magasra emelték a párt, a proletárdiktatúra zászlaját. Kádár elvtárs ezután a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Nőtanács tevékenységével foglalkozott. Beszéde végén kijelentette: „Arra van szükség, hogy a párt még jobban támaszkodjék a tömegekre, a nép tömörüljön még jobban a párt köré. Arra van szükség, hogy a magyar nép fűzze még szorosabbra barátságát a Szovjetunió és a szocialista tábor népeivel, és zárkózzon fel még szorosabban a szocializmus s a béke egyre hatalmasabb nemzetközi erőihez. Biztos hisszük, hogy ez fgy lesz, a szocializmus belátható időn belül teljesen győzedelmeskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazabb állama, — a szocialista Magyarorszáa'V ÜJ SZŐ 3 * 1959. december 5. \