Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-12 / 343. szám, szombat

BIZTONSÁGUNK ZÁLOGA Testvér

i együttműködésben A

ligha akad valaki hazánk lakói között, aki tisztában ne volna a tizenhat esztendővel ezelőtt, 1943. december 12-én Moszkvában aláírt csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződéssel, annak alapvető jelentőségével Csehszlovákia sorsának alakulására a második világháború döntő szakaszában, hazánk felszabadulásában, a szocializmus építésének megkezdésében és eredményes folytatásában. Ezzel szemben sokan vannak, akik nem ismerik e szerződés megkötésének előzményeit, akik nem tudják milyen feltételek között, milyen harcok után és milyen célzattal került sor aláírására. Erről a kérdésről akarunk szólni a szerződés aláírásának tizenhatodik évfordulóján. A müncheni diktátum után Csehszlovákia burzsoáziája két részre szakadt. Az egyik, a legreakciósabb, a legmegalkuvóbb rész a megszálló s a bolsevizmus elleni harcot hirdető vhitlerizmussal kereste az együttműködést. A másik rész — amely ugyan nem kevésbé volt hibás München és az ország feldarabolása előidézésében — Hitlerrel szemben az óvatos ellenállás útját választotta és továbbra is politikai céljainak: a burzsoá Csehszlovákiának visszaállításában - milyen ellentmondás azokra támaszkodott, akik a döntő 1938. évi napokban oly csúfosan cserbehagyták. Mondanunk sem kell, hogy ezt a szerepet az úgynevezett nagy nyugati demokráciák játszották. Csehszlovákia dolgozó népe döntő többségében ezzel szemben a mindenkor lehetséges és politikailag célszerű ellenállás útját választotta, még akkor is, ha ez a fizikai megsemmisülés veszélyével fenyegette. Egyaránt küzdött a hitleri betolakodók, valamint hazai lakájaik ellen. E harc élén kezdettől fogva Csehszlovákia Kommunista Pártja állott, amely aránytalanul a legnagyobb áldozatokat hozta a hitleri megszállás borzalmas éveiben. Bizonyos ellenállást ugyan kifejtettek nyugat felé kacsintgató Hitler-ellenes, főleg kispolgári rétegek is, de ezeknek tevékenységét fő irányítójuk, a londoni polgári emigráció inkább csitítgatta, mintsem hogy fejlesztette volna. Jellemző a nyugati burzsoázia Hitlerrel való kacérkodására, hogy mág a háború kitörése, vagyis 1939 szeptembere után is vonakodott teljes mérvű támogatást adni a főleg Londonban csoportosuló csehszlovákiai polgári emigrációnak. Az angol kormány nem volt hajlandó semmisnek nyilvánítani a müncheni egyezményt, jóllehet annak fő előidézőjével és haszonélvezőjével, a hitleri Németországgal, legalábbis formálisan, már háborús viszonyban állott. Erre vezethető vissza, hogy eleinte csak a „Csehszlovák Nemzeti Tanács" alakulhatott meg Londonban igen szük jogjcörrel. F

ordulat ebben ^ helyzetben csak a Szovjetuniónak a hitleri Németország által történt megrohanása után állott be, amelynek másnapján, már 1941. július 18-án a Szovjetunió kormánya minden fenntartás és korlátozás nélkül elismerte a München előtti határok között a Csehszlovák Köztársaságot és londoni kormányát. A Szovjetunió, amely mint egyetlen nagyhatalom, azelőtt sem ismerte el soha a müncheni gyalázatos egyezményt, mégis a szerződésben külön hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Csehszlovákiát független, egyenjogú szövetséges államnak tekinti a München előtti határok között. Csak ez a szovjet elismerés kényszerítette azután az angol kormányt arra, hogy ő is elismerje a Beneš által vezetett londoni csehszlovák kormányt, bár még ez alkalommal is fenntartással élt Csehszlovákia határait illetően és még ezúttal sem jelentette ki kifejezetten, hogy megtagadja az általa három évvel azelőtt előidézett és aláírt müncheni igazságtalan szerződést. Erre, vagyis a müncheni szerződés semmisnek nyilvánítására az angol és a többi nyugati, szövetséges állam részéről csak egy évvel késóbb, 1942 nyarán került sor. A Szovjetunió kormánya és Csehszlovákia Kommunista Pártjának Moszkvában élő vezetősége az 1941. július 18-i csehszlovák-szovjet szerződést a két állam közötti barátsági kapcsolatok első fokának tekintette csupán és arra törekedett, hogy azt a körülmények alakulásának megfelelően miharabb elmélyítsék. Egy ilyen új szerződés gondolata először 1943 februárjában merült fel és a kezdeményezést a londoni csehszlovák kormány moszkvai követe, Fierlinger vállalta magára. Beneš és a londoni csehszlovák kormány ugyanis — a nyugati lengyel emigrációval és annak kormányával ellentétben — reálisabban látta a helyzetet és már akkor -is — persze csak a sztálingrádi csata után — számolt azzal a lehetőséggel, hogy Csehszlovákiát kelet felől a Szovjetunió szabadítja fel. Ez a polgári értelemben vett reál vagy jobban mondva hintapolitika volt az alapja annak, hogy a csehszlovák polgári ellenállás bizonyos része a felszabadulás után visszatérhetett hazájába és egy ideig részt vehetett a hatalomból, szemben a lengyel nyugati emigrációval, amely nem volt hajlandó tudomásul venni a Szovjetunió győzelmeit és abból levonni az elkerülhetetlenül szükséges politikai következtetéseket. B

ár Benešnek már 1943 júniusában Moszkvába kellett volna utaznia, hogy az előkészített szerződést ott aláírja, az útjára az angol kormány, nevezetesen Churchill döntéséből nem került sor. Az angol reakciós körök ekkor ugyanis még azt hitték, hogy a szovjet csapatok előtt érkeznek KözépEurópába. Sőt, miután tudtak az óriási méretű német katonai előkészületekről Kurszk térségében, arra számítottak, hogy a Sztálingrádnál megindult szovjet támadás lendületé megtörik és Hitler az előretörő szovjet hadsereget visszaveti vagy legalább is valahol még Ukrajnában megállítja és így akarva nem akarva falaz a nyugati szövetségeseknek közép-európai terveik megvalósításában. Mint tudjuk, Sztálingrád után Kurszknál is döntő vereséget szenvedett a hitleri háborús gépezet. Ezért 1943 őszén, a szövetséges államok külgyminisztereinek moszkvai tanácskozásán, amelyen Anglia képviseletében Eden • vett részt, az utóbbi kénytelen volt hozzájárulását adni a csehszlovák-szovjet barátsági szerződés megkötéséhez. Valamivel kedvezőbb magatartást tanúsított a csehszlovák-szovjet szerződés megkötésével szemben az Egyesült Államok kormánya, nevezetesen és személyesen Roosevelt elnök, aki a churchilli taktikázással elentétben nyíltan és következetesen támogatta a szerződés gondolatát. Mint mondottuk, a londoni polgári csehszlovák emigráció és kormánya nem szovjet barátságból, hanem a „Kelet és Nyugat közötti hintapolitika" folytatása céljából szorgalmazta a szerződés megkötését. Bizonyítja ezt, hogy Benešék a szerződést először csak öt évre akarták megkötni és abba oly értelmű kikötést akartak becsempészni, mely szerint a háború után a csehszlovák kormány a szerződést ratifikálás céljából a parlament elé terjeszti. Világos, hogy Benešék polgári többségű parlamentre spekuláltak s arra, hogy miután a szerződés a háború folyamán megtette a kötelességét, azt, mint a burzsoázia szempontjából kellemetlen ballasztot, ki lehessen dobni. A Szovjetunió természetesen nem ment bele az ilyen kétszínű feltételekbe, és szerződést „hátsó ajtóktól" mentes formában írták alá 1943. december 12-én. A

történelmi jelentőségű csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés betűinek végső eredményben a döntő tartalmat maguk a népek adták meg, amelyek nevében a szerződést kormányaik aláírták. A népeknek ez az akarata Csehszlovákiában és a Szovjetunióban döntött arról, hogy a Szovjetunió Csehszlovákiát mint szuverén, független szövetséges államot szabadította fel. A népeknek ez az akarata határozott arról, hogy a két állam azóta is testvérileg együttműködik a gazdaság és a külpolitika minden fontos területén, együttmunkálkodik a közös cél, a szocializmus építése vonalán. Sz. L. Szovjetunió... Hazánk népeinek mily sokat jelent ez a szó. Egybekapcsolódik a szabadság fogadmával, melyet tizenöt év előtt a Szovjetunió fiai hősi harcokban vívtak ki számunkra; megtestesitése a testvéri segítségnek, a hú barátságnak; tanítónk, példaképünk volt a múltban, jelenben és lesz a jövőben is a szocializmusért, a kommunizmusért folytatott harcunkban. Hazánk és a Szovjetunió kapcsolatai az elmúlt tizenöt év során országaink előnyére minden téren hatalmasat fejlődtek. E kapcsolatok minden formáj a fényes példája a szocilaizmus útját járó államok közötti új szocialista kapcsolatoknak, szemléltető bizonyítéka az egyenlőség és a nemzetek közötti baráti együttműködés lenini alapelvei következetes érvényesítésének. A népeink és a Szovjetunió nemzetei közötti barátság történelmi fejlődése, közös célunk: a szocializmus és a kommunizmus felépítése, az együttműködés és a kölcsönös elvtársi segítség nyújtás szilárd alapján teremtette meg. Csehszlovákia és a Szovjetunió között sokrétű gazdasági együttműködés fejlődött ki, mely nélkül népgazdaságunk fejlesztését ma már el sem lehetne képzelni. A szó legszorosabb értelmében mondhatjuk, hogy a Szovjetunióval való együttműködés iparunk életkérdése, mely elsősorban biztosítja nyersanyagellátását, a termelési kapacitások fejlesztését és jó kihasználását. A Szovjetunió Csehszlovákiai legnagyobb kereskedelmi partnere, sőt Csehszlovákia is az egyik legfontosabb heA MOSZKVAI GORKIJ UTCA 19W 1953 1958 1960 lyet foglalja el a Szovjetunió külkereskedelmében. A szovjet-csehszlovák külkereskedelem összetétele teljes mértékben megfelel a két ország kereskedelmi érdekeinek. Hazánk iparilag fejlett ország, ipara azanbon nagy mennyiségű nyersanyag behozatalára szorul; szükségünk van ezenkívül élelmiszerre, továbbá egyes gépfajtákra és berendezésekre. A Szovjetunió mindezeket biztosítani tudja számunkra. Másrészt népgazdaságunk jelentős mennyiségű gép, berendezés, közszükségleti cikk kivitelére képes, melyre a Szovjetuniónak van szüksége. Mindez kedvező feltételeket teremt a kölcsönös árucsereforgalom szüntelen fejlesztésére, melyek előnyére szolgálnak mindkét országnak és hozzájárulnak a szocialista országok közötti munkamegosztás fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez. A Szovjetunió részesedése egész külkereskedelmünkben az 1946. évi 12,6 százalékról ma már 33,1 százalékra emelkedett, a harmadik ötéves terv során pedig mintegy 40 százalékra növekszik. A Szovjetunió segítsége különösen kifejezően nyilvánul meg a nyersanyagszállítás terén. Ennek fejlődését legjobban mutatja a következő összehasonlítás: a háború előtti tőkés Csehszlovákia egész behozatala és a Szovjetunióból jövő Importunk terén egyes nyersanyagfajtákat illetően. Mig vasércből 1937-ben a burzsoá köztársaság egész behozatala 550 ezer tonnát tett ki, addig a Szovjetunió 1958-ban 3 millió 701 ezer tonna vasércet szállított népgazdaságunknak. Az egész kőolajbehozatal 1937-ben 165 ezer tonna volt, 1958-ban 1 millió 366 ezer tonnát importáltunk a Szovjetunióból. Búzát 1937-ben 35 ezer tonnát hozott be összesen az első köztársaság, a Szovjetunióból 1958-ban szállított búza menynyisége 938 ezer tonnát tett ki. Az egész vajbehozatal 1937-ben 760 tonna volt, 1958-ban 7000 tonnát hoztunk be a Szovjetunióból. De a hangsúly nemcsak a mennyiségen van, hanem azon is, hogy a Szovjetunióból jövő nyersanyagbehozatalunk mentes a kapitalista világban annyira jellegzetes áringadozásoktól. Elég emlékeztetnünk a koreai háború éveire, amikor a nyersanyagok árai a kapitalista piacon horribilis magasságokba emelkedtek, vagy az 1956. évi Egyiptom elleni angol-francia-izraeli agresszió Idejére, amikor a kőolaj ára a kapitalista világban egyetlen éjszaka többszörösére emelkedett. A Szovjetunióból jövő nyersanyagót ebben az időszakban is az előzőleg megkötött egyezmények alapján^ megszabott árban kaptuk. Ily módon az*1950—1955 években a gyapjúbehozatalnál 187 millió, a vasércnél 475 millió, a kóolajbehozatalnál 40 millió koronát takarítottunk meg. A Szovjetunió összhangban Csehszlovákia ipari nyersnyagszükségletének szüntelen növekedésével, tetemesen fokozta hazánkba irányuló nyersanyagkivitelét. A legutóbbi nyolc évben ez a mennyiség 4,2-szeresére emelkedett és a jövőben — amint ezt harmadik ötéves tervünk irányelvei feltételezik — nyersanyagbehozatalunk a Szovjetunióból még Inkább emelkedik. Vegyük például a vasércet, nehéziparunk fejlesztésének alapját. A harmadik ötéves terv Irányelvei szerint 1965-ben 10,5 millió tonna acélt fogunk termelni. Ez a fejlődés elképzelhetetlen lenne a szovjet vasérc behozatalának fokozása nélkül és megkívánja, hogy e fontos nyersanyag behozatalát mintegy háromszorosára növeljük. Igy lesz ez a többi szükséges nyersanyagnál is. Vegyiiparunk fejlesztése, a közlekedés motorizálása szinte teljes mértékben a Szovjetunióból jövő kőolajbehozdtalunkun alapszik'. Épül már a több mint 4000 kilométeres kőolajvezeték, mely a szovjet kőolajat az eddiginél gyosabban és olcsóbban juttatja el hazánkba és más népi demokratikus államokba. Nagy jelentősége van textiliparunkban a Szovjetunióból szállított gyapjúnak, mely egész gyapjúbehozatalunk 50—60 százalékát teszi ki. A mezőgazdasági termelés fokozásában is fontos szerepet tölt be a nagy mennyiségű műtrágyabehozatal a Szovjetunióból, ezenkívül óriási jelentőségű kenyér- és takarmánygabona behozatalunk. Nyolc év alatt a Szovjetunióból annyi gabonát importáltunk, amely meghaladja az ugyanezen időszakban hazánkban termelt gabonamennyiség felét. Az élelmiszeripar nyersanyagellátásához is nagymértékben hozzájárulnak a Szovjetunióból érkező szállítmányok. E rövid összefoglalásból, mely korántsem adhat teljes képet a Szovjetunióval folytatott ez irányú együttműködésünkről, kiviláglik az a nagy segítség, melyet a testvéri szovjet nép hazánk népgazdaságának fejlesztése terén nyújt. Népünk, kommunista pártja vezetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus építésében. Soha nem szabad azonban felednünk, hogy e sikerek elérését nagymértékben a szovjet nép testvéri segítsége tette lehetővé. A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság, valamint a többi népi demokratikus ország közötti testvéri együttműködés további nagyjelentőségű formája a tudomány, a technika és a termelés terén szerzett tapasztalatok kölcsönös kicserélése. E szakaszon folytatott együttműködésünk alapja az 1947. évben aláírt szerződés a tudományos-műszaki együttműködésről hazánk és a Szovjetunió között. Az ezen együttműködésből származó előnyök népgazdaságunknak többmilliárdos értéket takarítottak meg az eltelt évek során. így például a Szovjetunió 163 beruházási építkezési tervet A Szovjetunió részesedése egész behozatalunkban adott át és 108 ilyen tervet vett át tőlünk. Az így nyert megtakarítás népgazdaságunknak 6,5 millió koronát jelentett a beruházási építkezéseken, a termelési költségeken pedig az előrelátható megtakarítás évi 10 millió koronát fog kitenni. Hasonló példákat tucatszámra lehetne Idézni. Ugyancsak nagy előnyökkel jár a tudományos-műszaki együttműködés keretében a szakemberek és tudósok kölcsönös látogatása. Hazánkból mintegy 4000 szakember látogatott a Szovjetunióba és ugyanannyi szovjet szakember tett látogatást nálunk ezen együttműködésünk keretében. Aligha kell bővebben hangsúlyoznunk, hogy a szovjet tudomány és technika világraszóló sikerei mellett mit jelent számunkra ez az együttműködés. A Szovjetunióval való együttműködés népgazdaságunk fejlesztésének és stabilitásának egyik alapköve. Ennek jelentősége nemcsak az árucsereforgalom nagyságában, a műszaki-tudományos együttműködés terjedelmében nyilvánul meg, ha-\ nem abban is, hogy megrendelései sok évre előre biztosítják iparunk termékeinek folyamatos átvételét, üzemeinket a műszakilag legigényesebb termékek gyártására vezetik, s a munkamegosztás érvényesülésével főleg gépiparunkban a szétforgácsolt termelési programok összesűrítése által lehetővé válik a nagyobb szériák gyártása és ezáltal a munkatermelékenység gyors ütemű növelése. ŰJ SZÖ 5 * 1959. december 12,