Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-11 / 342. szám, péntek

Ó/hazái CL SzÓüfrtUMióbüJ'l Ahol a szárazság a bő termés feltétele A második világháborúban a Szov­jetunió 15 szövetségi köztársasága közül Ukrajna mellett Beloruszia la­kossága szenvedett a legtöbbet a hit­leri megszállók kegyetlenségétől. En­nek a nyolcmillió lakosú szövetségi köztársaságnak háború előtti virágzó gazdasága a szó szoros értelmében megsemmisült. A háború utáni években önfeláldozó munkával kezdtek hozzá a lerombolt falvak, városok újjáépítéséhez. Az üzemek újraépítésénél olyan munka­kutatóintézet igazgatóhelyettese mon­dott el sok érdekeset Beloruszia me­zőgazdaságának fejlesztéséről és a talajjavító munkák állapotáról. — Nálunk Belorusziában csak ak­kor van jó termés, ha száraz az idő­járás - mondotta Pecskurov doktor, majd elmagyarázta, hogy a Szovjet­unió e vidékének legnagyobb problé­mája a mocsarak lecsapolása. A ku­tatóintézet is ezzel a kérdéssel fog­lalkozik már évtizedek óta s ugyan­akkor irányítja a talajjavító-munká­Övodások Minszk egyik parkjában hősök születtek, mint Alekszej Jaro­sejevics, az egykori géplakatosból lett tudományos dolgozó, Anton Nyikofo­rov, Szergej Marcsenko, Alekszej Gyemjányenko, a tehergépkocsi-gyár mesterei és ezer hozzájuk hasonló munkahős, akiknek legnagyobb érde­mük, hogy ma Beloruszia az ipari ter­melésben már 27-szeresen szárnyalta túl a forradalom előtti színvonalat. Beloruszia fejlett gépipara maris nagy szerepet játszik az egész Szovjetunió gépiparának termelésében. Ez az arányszám az elkövetkező években még jobban megnövekszik. Beloruszia ipari termelése a hétéves terv végéig az 1958-as év színvonalához viszonyít­va 1,8-szeresére növekszik. A nép­gazdaság további fejlesztésére 32 mil­liárd rubel beruházási költséget "for­dítanak, amely összeg két és félszer nagyobb, mint az előző hét év alatti beruházások. 1965-ig a villanyenergia­termelés 2,6-szeresan, a vegyiipari termelése 3,4-szeresen, a gépiparé 2,2-szeresen növekszik. Ezek a szá­mok azt jelentik, hogy Beloruszia az említett ipari ágazatok egy lakosra eső termelésében 1965-ben már meg­előzi a legfejlettebb kapitalista álla­mokat, köztük az ÜSA termelését is. Míg 1956-ig a köztársaság egész te­rületének csaknem 35 százalékát ké­pező mocsaras, vizenyős földekből mindössze 450 000 hektárt szárítottak kí, addig a hétéves terv keretében már egymillió hektár mocsaras terület kerül lecsapolásra. A mocsarak lecsa­polásával az elkövetkező években har­minc százalékkal növekszik a mező­gazdaság termelése, mivel a kiváló összetételű talaj már az első években magas hektárhozamokat biztosít a kü­lönféle növények termelésében. A Szovjetunióban körülbelü 150 mil­lió hektár mocsaras és vizenyős te­rület van. Ebből Belorusziára körül­belül 7 millió hektár esik. A tőzeges láp lecsapolásának és kihasználásának kérdésével a Mezőgazdaságtudományi Akadémia egyik külön talajjavító és vízgazdálkodási kutatóintézete foglal­kozik, amelynek dolgozói szoros kap­csolatban vannak a kolhozokkal és szovhozokkal. A kutatóintézet dolgozói kísérleti állomásaikat egyenesen a kolhozok és szovhozok földjein ren­dezték be, hogy tapasztalataikat, kí­sérleteik eredményeit mindjárt át is vihessék a gyakorlatba. Meglátogattam ezt a talajjavító kutatóintézetet, hogy közelebbről is megismerkedjem több évtizedes mukájuk eredményeivel, tapasztalataival. Beloruszia fővárosában, Minszkben székel a talajjavító kutatóintézet. Százötven tudományos dolgozóját többnyire csak télen lehet az íróasztal mellett találni. Tavasszal," nyáron és ősszel a tudományok doktorai és dok­torjelöltjei kint vannak a kolhozok, szovhozok földjein, vagy a mocsaras vidékeken létesített kísérleti állomá­sokon, hogy helyben ellenőrizhessék kísérleteik eredményeit. Amikor ellá­togattam ebbe a kutatóintézetbe, a 150 közül mindössze 16-an tartóz­kodtak odahaza. Andrej Pecskurov, 8 ^Horváth S. felvételei.) kat. Csak a ,,Poleszje"-nek nevezett déli vidéken négymillió hektár tőze­ges talajú terület fekszik víz alatt, mivel a víznek itt nincs lefolyása. Ezekre a vidékekre tavasszal 500 — 600 milliméter csapadék hull, amennyi egész évre elegendő lenne. A vizenyős területeket a háború előtti években többnyire vízlecsapoló-árkokkal pró­bálták kiszárítani. Az utóbbi években a vízlevezető-árkokkal együtt széles mértékben alkalmazzák az alagcsö­vezést is, mert ez a kombináció ha­tékonyabb módszernek bizonyult a tő­zeges talajú földek talajjavításánál A tőzeg kitűnően tárolja a csapadé-' kot, s ezért alagcsövezéssel akadá­lyozzák meg a talaj átázását, és te­szik lehetővé a vegetációhoz feles­leges vízmennyiség elvezetését is. Az alagcsövezés persze csak a tőzeges talajoknál vf.lt be, mert az agyagos talaj nem engedi át a felszíni vizet. — Kinek a költségére végzik az alagcsövezést? — kérdem a szovjet tudóst. — A költségek 50 százalékát az ál­lam viseli, másik felét pedig a szov­hozok, vagy a kolhozok, melyek terü­letén a talajjavító munkákat vég­zik. A mocsarak lecsapolási költségeit az állam viseli. — Milyenek az eddigi termésered­mények? - faggatom újra Pecskurov elvtársat. — Kutatóintézetünk dolgozói hat kísérleti állomáson kívül 39 szovhoz földjén végeztek kutatómunkát. A „Mormolj" szovhozban például öt éven keresztül hektáronként 300 mé­termázsa burgonyatermést, 40 méter­mázsa búzatermést és 1000 méter­mázsa zöldkukorica-termést értek el a' tőzeges talajon. Azt is megtudom tőle, hogy a Cser­venaja Szmena szovhoz zöld kukori­cából 1104 métermázsás hektárhoza­mot, sárgarépából 900 métermázsás hozamot is elért azokon a földeken, ahol talajjavító-munkákat végeztek. Ezeknek a szovhozoknak a kutatóin­tézet dolgozói egyenesen javaslatokat adnak, milyen műtrágyát alkalmazza­nak az egyes növények termelésénél. Például a cukorrépatermeléshez a tő­zeges talajban okvetlenül szükség van bórsavas sóra. A kalászosok termelé­sénél a tőzeges talajban rézhiány észlelhető. Mindkét vegyi elem nagy­ban növeli a termés minőségét és mennyiségét. A szovhozok és a kol­hozok dolgozói hálásak ezért a gya­korlati segítségért, mert éppen a kí­sérleti eredmények felhasználásával növelhetik a növények hektárhoza­mait. A „Poleszje" vidék mocsarainak lecsapolásával a vidék mezőgazdasa­gának termelése a háromszorosára növekszik. Hogy a Szovjetunió népgazdaságá­nak egyes ágazataiban még napjaink­ban is vannak hiányosságok, melyek gyakran visszatartják a műszaki ter­melés gyors ütemű előretörését, erre Hruscsov elvtárs mutatott rá talá lóan a moszkvai népgazdasági kiállí­táson, amikor azt kérdezte a mező­gazdasági gépeket fejlesztő mérnö­köktől, hogy miért nincs még a Szov­jetunióban tökéletes burgonyabetaka­rító kombájn. „Hisz már 1842-ben egy Kobilinszkij nevű paraszt foglalkozott a burgonyaszedő-gép megszerkeszté­sével. Azóta már több mint száz esz tendő telt el, s mégsem tudunk előre­haladni" — mondotta, majd megje gyezte: — „Nézzétek meg a minszki Mezőgazdasági Gépesítő és Villamosí­tó Kutatóintézet munkáját, milyen szép eredményeket értek el a gépek fejlesztésében. Mindezt azért, mert az ottani termelési viszonyok követelmé­nyei alapján szerkesztették gépei­ket". Mindezt Alekszej Alekszandrovics Ja­rosejevics, a minszki Mezőgazdasági Gépesítő és Villamosító Kutatóintézet igazgatóhelyettese mesélte, aki be­szélgetésünk közben nyíltan rámuta­tott a fejlődést akadályozó konzerva­tívizmusra. Elmondotta, hogy Belo­ruszia mezőgazdasága számára hosszú ideig Moszkvában készítették a gépek terveit. Ezer kilométer távolságra, a helyi viszonyok konkrét ismerete nél­kül készültek a talajjavító mezőgaz­dasági gépek. A minszki kutatóintézet dolgozói többször küldték fel a tudo­mányos akadémiába jóváhagyás végett az egyes helybeli követelmények alap­ján módosított gépek tervrajzait, ta­lálmányait, de eleinte nem sok ered­ménye volt igyekezetüknek. Moszkvá­ban elismerték ugyan a gépek hasz­nosságát, de azért tovább gyártották a régen elavult gépeket, és az ötletes tervrajzokat fiókjukba süllyesztették. Hogy miért? Azért, mert az általuk tervezett gépeket elavultaknak kellett volna minősíteni. Sok időbe és fárad­ságba került, míg ezek a konzervatív álláspontú elvtársak beadták a dere­kukat és beszüntették a régi gépek gyártását. — Mi most helyben dolgozzuk ki a Beloruszia mezőgazdasága számára szükséges gépek terveit és prototípu­sait. Van saját műhelyünk, ahol a terveket gyakorlatban is megvalósít­juk, s gépeinket kint a kolhozok, szovhozok földjein próbáljuk ki. Ezért dolgozóink túlnyomó többsége a szov­hozok gépparkjaiban tölti munkaide­jét, hogy helyben ismerkedjék meg a gépesítés szükségleteivel — mondotta Jarosejevics elvtárs. S a kutatóintézet tudósainak jövő­beni tervei - kérdem? - Eddig 80 féle új mezőgazdasági gépet szerkesztettünk, többnyire ta­lajjavító gépeket, mert erre van most a legnagyobb szükség. Ezekből az idén húszat bemutattunk a moszkvai nép­gazdasági kiállításon. Ezekről Hrus­csov elvtárs is elismerőleg nyilatko­zott. HORVÁTH SÁNDOR Gyümölcsöző kulturális kapcsolatok 1934-től 1958-ig megnégyszere­ződtek a Csehszlovákia és a Né­met Demokratikus Köztársaság közötti kulturális kapcsolatok ke­retében a két ország művészei­nek kölcsönös vendégszereplései, így például rendszeresen szerepel a Német Demokratikus Köztársa­ságban Karel Anéerl karmester, a Smetana és a Janáček kvartett, Reinberger orgona-virtuóz, stb. Václav Neumann karmester a berlini vígopera állandó zenemű­vészeti vezetője. Az NDK-ba el­látogatott a Nemzeti Színház és a prágai ABC Színház együttese, hazánkat pedig felkereste a ber­lini vígopera, a német Állami Ope­ra, a Brecht-Színház, a yVeimari Nemzeti Színház, stb. Számos NDK-beli színház rendszeres kap­csolatban áll a csehszlovákiai színházakkal, így pl. a drezdai Ál­lami Színhéz a bratislavai Nemzeti Színházzal, a Gera-i operaegyüttes a kassai operával. A Német Demokratikus Köztár­saságban nagyon szeretik a cseh­szlovák filmeket és könyveket, amiről meggyőzően tanúskodik az, hogy eddig 190 filmünket mutatták be 180 millió néző előtt. A csehszlovák írók számos művét az elmúlt 5 esztendő alatt több mint 2 millió példányszámban ad­ták ki. 1960-ban Berlinben és az ország más városaiban bemutat­kozik a prágai Laterna Magica. (ČTK) Mi újsáG a szovjet filmműtermekbent ? Személyautók várják a munkásokat az egyik minszki gyár előtt Szergej Bondarcsuk, a kitűnő szov­jet színész és a nagysikerű Emberi sors talán még jobb rendezője új fil­met forgat Kijevben Gogoly Tarasz Bulyba című elbeszélése alapján. A for­gatókönyvet a világhírű Alekszandr Dovzsenko írta még a háború előtt. Bondarcsuk a jövö évben befejezi film­jét. * Mark Donszkoj rendező M. Gorkij műveinek nagy szerelmese, már ötödik alkotását viszi filmszalagra. Jelenleg a Foma Gorgyejevet forgatja és meg­győződésűnk, hogy éppen olyan sikert arat vele, mint a Gorkij-trilógiával, és az Anya című színes filmmel. * Alekszandr Zarhi szovjet rendező, akivel alkalmunk volt megismerkedni tavaly előtt a Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztiválon, új filmjén dolgo­zik, amely Szibéria iparosításának té­máját dolgozza fel, hősei egy hatalmas szibériai folyón hidat építő szovjet em­berek. A film főszerepét Vaszilij Mer­kurjev, a népszerű szovjet színész játssza. * Lev Arnstam koprodukción dolgozik. A Moszfilm és a Defa féldokumentáris filmet készít a drezdai képtár megmen­téséről. A film feleleveníti a háború utáni napokat, a szovjet katonák és a német lakosság áldozatos munkásságát, amelyet a képzőművészet műremekei­nek megmentése érdekében fejtett ki. (CTK) A múzeumok és a képtárak új feladatai Nemrégiben megtartották a mú­zeumok és a képtárak dolgozóinak kétnapos országos értekezletét. A konferencia igazolta azt, hogy ezek­A hónap derekán érkezik haza a Cseh Filharmónia Decemberben a Szovjetunióba uta­zik a cseh noneb és 6 városban hangversenyt ad. Josef Suk hegedű­virtuóz Wiesbadenben és Godesberg­ben hangversenyez, majd a Baden­Baden-i rádióban hangszalagra játsz­sza fel Dvorák F-dur szonátáját. Ja­roslav Krombholc karmester és Ma­rié Tauberová magánénekesnő a bé­csi rádióban vendégszerepel majd, Smetana egyik operáját veszik hang­szalagra. Bernáth Éva egyhavi tur­néra Japánba utazik, további cseh­szlovák zeneművészek pedig Dániába és Bulgáriába. Valószínűleg december derekán tér vissza nagy külföldi vendégsze­repléséről a Cseh Filharmónia, majd néhány nappal később a Smetana kvartett. (ČTK) nek a népművelési intézményeknek komoly feladataik vannak a kultu­rális forradalom befejezésével kap­csolatban. A nevelő és a tudómá­nyos munkának ^ind szorosabb kap­csolatban kell állnia hazánk politi­kai, gazdasági, műszaki és kulturá­lis fejlődésével. Mire van szükség elsősorban? El kell mélyítenünk a kulturális-nevelő munka eszmei ha­tékonyságát. A múzeumok és a képtárak ezért kell, hogy állan­dóan népszerűsítsék a tudományos Világnézetet, kivegyék a részüket az ateista nevelésből, figyelmet for­dítsanak a politechnikai oktatás kér­déseire. A harmadik ötéves terv vé­géig minden egyes járásban kiállítá­sokat rendeznek, amelyek felölelik ' a szocializmus építésének tematiká­ját. A konferencia résztvevői hang­súlyozták annak szükségességét, hogy a nemzeti bizottságok kultu­rális terveikbe foglalják be a mú­zeumok és a képtárak ezzel kapcso­latos tevékenységét is, tökéletesít­sék irányításukat és határozzák meg fejlődésük távlatait. (ČTK) Kulturáltabb környezetet a mozikban A csehszlovák fiim dolgozói az utóbbi időben sokat foglálkoznak nemcsak az értékes filmek népsze­rűsítésének kérdésével, hanem azzal a problémával is, hogy a film sok millió kedvelője kulturáltabb kör­nyezetben tekinthesse meg legújabb alkotásainkat. Ezzel kapcsolatban felmerült az a nézet, hogy jobban be kell rendezni a mozikat. Erre a célra az 1960-1963-as időszakban a nemzeti bizottságok 30 millió ko­ronát fordítanak. Ettől eltekintve szüksége mutatkozik annak is, hogy a nézőközönséget tájékoztassák a be­mutatott filmről és megfelelő for­mában segítséget nyújtsanak monda­nivalója megértésében. ( —) Egy évtizedes jubileum A Zdenék Nejedlyről elne­vezett főiskolai dal- és tánc­együttes tíz évvel ezelőtt alakult. Azóta legjobb együt­teseink közé tartozik, amely külföldön is ismert. Fennállása óta 600 fellépése volt. Részt­vett a varsói VIT-en, a nizzai és az agrigenti nemzetközi folklórista fesztiválokon, a Saint Etienne-i ifjúsági ün­nepségen és mindenütt nagy sikert aratott. Tagjai diákok, akik lelkesen végzik munkáju­kat. Fényképészek figyelem! Az amatőr fényképészek országos ver­senyének résztvevői pályaműveiket a nép­művészeti alkotásokkal foglalkozó kerületi tanácsadó helyekre küldhetik be. A bra­tislavai kerület amatőr fényképészei a kö­vetkező címre: Krajská poradna ĽUT, Bratislava, Steinerová 74/«. II. A verseny feltételei a következők: két kategória van, a fekete-fehér és a színes fényképek kategóriája. Csak eredeti, be nem rámá­zott felvételeket fogadnak el, a fekete­fehér fényképek nagysága 24x30, vagy 30x40 cm., a színes fényképeké pedig 18x24, illetve 30x40 cm. A fénykép hát­lapján fel kell tüntetni a felvétel címét, a szerző nevét, címét, hivatását és korát. A beküldési határidő ez év vége. Meg­jegyezzük még azt, hogy a bratislavai kerületben ez alkalomból Bratislavában és Trenčtnben Is fényképkiállitást rendez­nek. (—) Három festő kiállítása A Majerník Galéria évzáró tárla­tán három fiatal festő mutatja be próbálkozásainak, kísérletezéseinek eddigi eredményeit. J. Filo érdeklő­dése középpontjában az ember és a gép, és a kettő viszonya áll. J. Sochor enyhe gonoszkodással karikírozza embertársait. M. Šimurda a környező életet, a családo;, a szo­cializmus építőit, a világűr villózó fényeit szerkeszti képbe. Mindhár­mukat a ma problémái izgatják. Tár­sadalmi állásfoglalásukat leegyszerű­sített formanyelven akarják közöl­ni. A valóságot a maguk módján, egyéni megfigyelésük, legbelsőbb élményeik alapján szeretnék nekünk megmutatni. Ez a szubjektív ábrázo­lásmód - ha esztétikai érvényű és hatású kifejezést nyer — igazolja törekvéseik létjogosultságát. (ny-a) ŰJ SZŐ 5 * 1959. december 11,

Next

/
Thumbnails
Contents