Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-10 / 341. szám, csütörtök

a nagy ünnepre Üjabb jelentős évfordulónak, az ország felszabadulása 15. évfordulójának megünneplésére készülünk. Alig akad város vagy falu, mely ne tervezne, ne készülődne. Helyes, hogy tömegszervezeteink és a művelődési otthonok már most, aprólékosan felépített program alapján, széles körben megvilágítják a múlt és a jelsn társadalmi összefüggéseit, a szocialista jövő távlatait. Felszabadulásunk jelentőségét jobban megértjük és tudatosítjuk, h3 felidézzük az elnyomatás éveit, ha áttekintjük a fasizmus elleni világméretű küzdelem egészét. Vissza kell ezért nyúlnunk és rá kell mutatnunk a népi demokrácia győzelmére, a forradalmi átalakulás jelentőségére. A népművelési tervek is akkor a legjobbak, ha ezt tartják szem előtt és az elkövetkező hónapokban erre épülnek. Az előadássorozatok mellett elsősorban a dokumentációs anyagok kiállításával lehet hű és meggyőző képet alkotni arról, honnan indultunk és hová érkeztünk Mindenesetre nem szabad elfelejteni azt sem, hogy igazán magával ragadó ez az akció is csak akkor lesz, ha ismeretterjesztő munkánkban az országos események ismertetése mellett mindenütt szerepel a helyi események ismertetése is. Nem elég arról beszélni és azt bemutatni, miként volt régen, miként változott az emberek millióinak élete. Hozzá kell tenni azt is, amit közeli környezetünk bizonyít. Nem igaz az, hogy a jól ismert dolgok unalmasak, semmit mondók. Sőt! Ezek jelentőségét ismerjük fel gyakran a legkevésbé, mert megszokottak, mindennap látottak. Hiányzik belőlük az újdonság ingere, elvesztjük velük szemben összehasonlítási érzékünket. Ám ha jó előadó, vagy kiállításrendező ügyesen csoportosított adatokkal az „ismert tények" iránt is felkelti a figyelmet, sokkal hitelesebben bizonyíthat, meggyőzőbb lehet, mintha megmarad az általánosságoknál, vagy a távoli események száraz ismertetésénél. A helyi adatok gyűjtését és feldolgozását a legtöbb helyen ezért már most gondosan végzik. A falu és a város 15 éves politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésének fényében nagyon jól megmutatható szocialista rendszerünk ereje, életképessége. Az időtávolság nem nagy, anyag bőségesen van. Az idősebbek még élénken emlékeznek az elnyomatás éveire. Sok írásos dokumentum is található. Az előkészítés nehezebb része a válogatás és a rendszerezés. Ehhez már szakértő kell, amint azonban az eddigi előkészületek során láttuk, művelődési otthonaink és a helyi tömegszervezetek vezetői ennek is megtalálják a módját. Nyitrán például a Csemadok kerületi vezetősége szorosan együttműködik a kerületi és a járási művelődési otthonokkal, valamint a többi tömegszervezettel, Az anyagot közösen gyűjtik, közösen készülnék, közösen beszélik meg azt is, hogy a kerületben és a járásban hol, mikor, mit csinálnak. Az előkészületet gondosan kidolgozott terv szerint végzik és a kulturális munka minden eszközét felhasználják. A nyitrai kerületben levő Csemadok-csoportokban mintegy 60 táncés 120 színjátszó együttes működik. A csoportok mindegyike részt vesz vidékük népművészetének ápolásában, a szocialista kultúra terjesztésében. A népnevelő munkát eddig egy 30-tagú előadói testület végezte, amely az utóbbi napokban újabb 13 taggal bővült. Mind az előadói, mind a népművészeti csoportok tagjai már eddig is jelentős munkát végeztek. A nyitrai kerület Csemadok-vezetősége számít rájuk az ország felszabadulása 15. évfordulójának megünneplésekor is. Az előadók már megkezdték a felszabadulással kapcsolatos előadások és előadássorozatok megtartását. Munkájuk gerincét a jövőben is a felszabadulás jelentőségének a tudatosítása, a felszabadulás méltó megünneplésére való mozgósítás képezi. .4 A népművészeti csoportok legnagyobb része új műsort tanul be. A lényeg mindenütt iaz, hogy mind a népművészet, mind a népnevelés eszközeivel rámutassanak a felszabadulás korszakalkotó jelentőségére, meggyőzően érzékeltessék a múlt és a jelen közötti óriási különbséget, felvillantsák a még biztatóbb szocialista jövőt. A nyitrai kerületben a népművészeti csoportok műsorain és az ismeretterjesztő előadásokon kívül kiállításokat is rendeznek. Az anyag gyűjtése során nem feledkeznek meg a helyi eseményeket bemutató dokumentációról. A nyitraihoz hasonló készülődést tapasztaltunk a Banská Bystrica-i, a kassai és a többi kerületben. S ami a legfontosabb, a 15 évvel ezelőtti forradalmi változás megünneplését sehol sem korlátozzák egyetlen ünnepségre. A különféle kulturális és népművelési rendezvények sorozatát tartják, hogy minél jobban kifejezzék a 15. évvel ezelőtti események történelmi jelentőségét. (b) PANTOMIM Bratislavában A napokban a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának esztrád-termében a prágai Na zábradlí színház művészei léptek fel. Nagyon érdekes műsorral szórakoztatták a közönséget. Sokak számára ismeretlen művészetet képviseltek, a pantomimet, amely a gondolatokat, a mondanivalót mimikával, arcjátékkal, testmozgással fejezi ki. Az együttes most ünnepli fennállásának első évfordulóját. Közösen alakították rendezők, komponisták, színészek, táncosok, szövegkönyvírók. — Arra törekszünk, hogy a néző ne csak szórakozzon, hanem el is gondolkozzon a látottakon — mondotta nekünk Lj. Hermanová színésznő, az együttes állandó tagja. Az együttes Prágán kívül cseh és morva városokban vendégszerepelt, nyáron meglátogatta határőreinket, résztvett a Bécsben rendezett Világifjúsági Találkozón, és Moszkvában üvegipari kiállításunkon. Meghívásokat kapott a Szovjetunióba, Lengyelországba, Svédországba, Belgiumba, Franciaországba. Bratislavában először léptek fel, a közönségről megelégedéssel nyilatkoztak. Februárban újra eljönnek, de már új műsorral, amelynek a bemutatója január 12-én lesz Prágában. Reméljük, hogy ekkor is sikeresen szerepelnek. Örömmel várjük őket. (k. j.) L. Kovárová és R. Weber egy pantomim jelenetben. (J. Herec felvétele) hz*bseReqüMk kulruimlis élere Vannak, akik a mai katonaéletet semmivel sem tartják különbnek a réginél, a felszabadulás előttinél. Erről több ízben személyesen is meggyőződtem. Szüntelen hajszát és kíméletlen bánásmódot képzelnek a sokoldalú, érdekes, tanulságos, de természetesen fegyelmezett kiképzés helyébe. Ma már minderről nem fiatal barátaim bizonygatása, hanem saját tapasztalataim alapján szólhatok. Alakulatunk kulturális tevékenysége változatos életünknek egyik igen fontos és közkedvelt része. Ha egy egység kulturális életéről szólunk, először is a katonák saját kezdeményezésű kulturális munkájára, számos érdekkörre, tudományos ismereteket terjesztő és nem utolsó sorban ateista előadásra kell gondolnunk. Hadseregünkben igen komoly lehetőségek vannak a valóban eredményes kulturális tevékenység kibontakoztatására. Hiszen a legkülönfélébb foglalkozású fiatalok találkoznak itt, akik között hivatásos zenészek, színészek és más kulturális dolgozók is találhatók. Az alakulat törzskara azután alkalmat biztosít a kulturális munkára, sőt felelős parancsnokokat is kinevez, akik segítenek megszervezni és irányítani az érdeklődők munkáját. Hirtelen bizony nehéz eldönteni, mivel kezdjem, ha az újoncok kulturális életéről akarok beszámolni. Próbáljuk talán idő szerinti sorrendben. Csaknem három hónapja vagyunk a hadseregben. A kezdet bizony nehéz volt. Kora reggeltől késő estig talpon voltunk. A nap műsora azonban nemcsak a „jobbra és balra át" gyakorlásából állott, hanem majdnem minden este filmelőadásra is mentünk. Ezredünknek saját, ízlésesen és korszerűen berendezett moziterme van, ahol vetítésre kerülnek mind a hazai, mind a külföldi legsikeresebb filmalkotások. Láttuk például az „Emberi sors" című szovjet filmet, ezen kívül számos francia, olasz, magyar és egy japán filmalkotást is. Filmszínházunkat mindig szívesen keressük fel, hiszen műsorpolitikájával még . a legigényesebbek is igazán elégedettek lehetnek. Mozitermünkben a filmvászon előtt közepes méretű színpadot építettek, s így a helyiség esztrádműsorok előadására is alkalmas. Ezt parancsnokaink, akik kulturális életünket irányítják, nem vesztik szem elől. Nagy érdeklődéssel vártuk például Farkas Jenő népi zenekarát. Az utolsó heiyig megtelt teremben a pattogó csárdások és verbunkosok művészi előadását lelkes tapssal jutalmaztuk, hasonlóképpen a brnói balettművészek színvonalas fellépését. Azután Melánia Olláryová énekesnő szép hangját, Jozef Stodola humorista kifogyhatatlan adomáit hallgattuk őszinte élvezettel. Töbször élveztük a Martini Hadsereg Színház előadását is és különösen Peter Karvaš Éjféli mise című színműve keltett bennünk komoly tetszésérzetet. Mindnyájan mély átéléssel hallgattuk Jozef Vidim hegedűművész hangversenyét. Gazdag volt nemcsak a „kívülről kapott", hanem a saját kultúrtevékenységünk is. Éppen csak megtanultuk a katonaélet első alapvető szabályait, máris kultúrbrigád megszervezéséről tanácskoztunk. Megalakult vegyeskarunk. Alakulatunk ugyanis védnökséget vállalt a helybeli egészségügyi iskola felett, s e patronátus leginkább a kulturális kapcsolatokban mutatkozik meg. Széphangú leányok kerültek énekkarunkba, akikkel igazán élvezet együtt énekelni. Az énekesek eddig nagyobbrészt csak belső ünnepségeinken szerepeltek, de műsortervükben számolnak nyilvános fellépésekkel is. A másik, igazán említésre méltó együttesünk a tánczenekar, amely egyidőben alakult az előbb említettel, azonban sikereivel már túlszárnyalta. Ha ünnepséget és utána táncmulatságot vagy esztrádműsort rendezünk, nincs gondunk zenekarra, együttesünk színvonalas muzsikája mindenkit kielégít. Mu«ka után néha benyitok ízlésesen feldíszített klubhelyiségünkbe. A zongora és a harmonika mindig foglalt.- A zenekar tagjai gyakorolnak. A zeneiskolát végzett katonák különféle hangszereken oktatják társaikat. A további kulturális tevékenység tervét is kidolgoztuk. Ami tartalmát illeti, egyáltalán nem szegényes. Az ismeretterjesztő munka a következő hónapokban jelentősen bővül, számos új kör kezdi meg működését, pl. olvasó- és nevelőkör, képzőművészeti- és fényképészkör stb. A helybeli textilüzem CSISZ-vezetőségével kötött megegyezés alapján tánckört létesítünk a gyárban dolgozó iányok bekapcsolásával. Az üzemnek szép klubháza van, ahol irodalmi vitaesteken kívül beszélgetéseket rendezünk a helyes viselkedés szabályairól, az egymásnak kijáró megbecsülésről, stb. Ugyancsak változatos lesz mozink műsora is. KUltúrbrigádunk terveit lapozgatva megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy jól fogja kihasználni a téli évszakot. Rövid néhány mondatban számoltam be kulturális életünkről. Ha részletezni akarnám beszámolómat, túlságosan hosszúra nyúlna, _ hiszen sok mindenről nem szóltam. Ogy hiszem, szólni kellene például a könyvtárlátogatásról, a televíziónézésről stb. is. De bizonyára az elmondottakból is képet alkothat az olvasó katonáink kulturális életéről. Hadseregünk nemcsak szórakozást, hanem értékes, új ismereteket is nyújt legfiatalabb tagjainak. A régi és a mai katonaélet közötti különbség tehát úgyszólván kézzelfogható. Ma a nyers vezényszavak, a káromkodás és a misztikus papi „lélekápolás" helyett emberi bánásmód, magasszínvonalú kiképzés és gazdag tudományos, illetve kulturális ismeretterjesztő munka jellemzi hadseregünket. SZABÓ GÉZA Sjleb Cylxelrod zenekari esfji A világhírű szovjet zongoraművész autogramot ad. (J. Herec felvétele) December hó első bérleti hangversenye két ünnepélyes esemény jegyében állt: az est sajátos jellegét a csehszlovák-szovjet barátság hónapja és a Szlovák Zeneszerzők Szövetségének kongresszusa adta meg. A kongresszus tiszteletére két szlovák zeneszerző müvével ismertették meg a hangversenyközönséget. Mindkét komponistánk inspirációjának forrása a Szlovák Nemzeti Felkelés 15-ik évfordulója volt, ami emeli a bemutatásra kerülő új művek jelentőségét. Először Michal Vilec „Prelúdiá Eroico" című mind tartalom, mind kifejezés szempontjából figyelemre méltó kompozíciójának bemutató előadását hallottuk. Majd Tibor Frešo „Himnusz a hazáról" című széleslélegzetű kantátája hangzott el a szerző lendületes vezényletével. Szövegét Milan Ferko írta. Az énekszólót Juraj Wiedermann, a Nemzeti Színház szólistája adta elő szépen, stílusosan. A Szlovák Filharmónia énekkara (karnagy J. M. Dobrodinsky) 6zép teljesítményével nagyban emelte az előadás hatását. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjának keretén belül rendezett hangversenysorozat valóban tetőpontját érte el Gleb Axelrod, szovjet zongoraművész vendégszereplé] sével. Gleb Axelrod már nem ismeretlen a bratislavai hangversenyközönség előtt. 1957-ben Kabalevszkij l III. és Liszt Esz-dúr zongoraversei nyének előadásával szerzett felejt1 hetetlen perceket. Ezúttal egy fiatal szovjet komponista, G. G. Galinyin zongoraversenyét hozta el hozzánk értékes ajándékként. Galinyin ötletekben gazdag zongoraversenye formailag és ritmikailag is rendkívül érdekes. A i mű nem ostromolja erőszakoltan a j „modern" hangzás falait, az egész j kompozícióból megkapó természetesI ség árad, vonzó, egészséges frissei ség, ami a szovjet ember lelkületét | tükrözi. A versenymű tolmácsolása nagy és igényes előadói feladat. A zene világában nehéz valamit első hallásra biztonsággal megállapítani, de ebben az esetben teljes bizonyossággal éreztük: ezt a művet csakis így lehet előadni, sőt, szebben már nem is lehetne. Fiatal szovjet vendégünk rendkívüli zenei egyénisége utolsó találkozásunk óta új színekkei, új vonásokkal gazdagodott és még határozottabb kontúrokat nyert. Technikája káprázatos tökélyre emelkedett. Előadásmódja - törékeny habitusa ellenére - hihetetlenül " tömör és férfias. Játékában szinte félelmes erők feszülnek. Ugyanakkor a mélyen érző muzsikuslélek boldogító lágyságával is tud szólni hozzánk. Belső átfütöttség, egy erős egyéniség merész fantáziája, hajlékony, szellemes és nagyvonalú formálókészség - talán így jellemezhetnénk Axelrod előadóművészetét. A zongoraversenyt a technikai bravúrnak és a művészi hévnek ritkán tapasztalható összpontosításával szólaltatta meg. Az arcokra feszült figyelem és örömteli érdeklődés ült ki, a hallgatóság érezte, hogy nem mindennapi jelenséggel áll szemben. A zsúfolt terem közönsége viharos, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a nagyszerű szovjet művészt, akitől a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzunk. A műsort, amely ezúttal megint egyszer túl hosszúra nyúlt, Csajkovszkij V. szimfóniája zárta be. Nem tudtunk teljesen egyetérteni Frešo karmester Csajkovszkij értelmezésével. Az egységes vonalrajz hiánya a mű dinamikus lendületének és felépítésének egyaránt kárára volt. HAVAS MÄRIA 1! Út filmek' Műfajilag tarka, többnyire korunkban lejátszódó filmtörténetekből áll a szovjet jilmek fesztiváljának utóbbi műsora. Nagyon sikerült vígjátékfilmként könyveltük el J. Csuljukin rendező és T. Szityina forgatókönyvíró nevelöhatású filmjét: BÁTRAKÉ A SZERENCSE. A szovjet nép jelenéből merít, igen fontos momentumot ragad ki: a kommunista munka brigádjainak mozgalmát. Egy kollektíva harcol \ét tehetséges, de féktelen jókedvében á hámból gyakran kirúgó és a renddel összetűző tagjáért. A büszke cím elnyeréséért versenyző kollektíva sikerét Tolja Gracskin és Vitya Gromobojev rakoncátlankodása már nagyon veszélyezteti. A Komszomolszervezet el akarja őket bocsátani a gyárból, de felmerül a kérdés: mi lesz ezután velük? Hisz tovább süllyednek a huligánizmus lejtőjén. A kollektíva végül úgy dönt, hogy át neveli őket. Elképzelésük megvalósítása azonban nehezebb a szándéknál. Végül N ad j a, a lelkes komszomolista vállalja, hogy lelkükre beszél és „védangyaluk" lesz. Sok keserves pillanat után sikerül is megnyerni a fiúkat, akik komoly munkába fognak. Sajnos, nem beszélhetünk a dicséret hangján Esztrin rendező A KÉK NYÍL című kémfilmjéről, amely a kijevi stúdió alkotása. Oj típusú lökhajtásos repülőgép fontos műszerének megszerzésén tevékenykedik egy külföldi kémszolgálat. Karpenko őrnagy gépét sikeres próbaútja után ismeretlen repülőgép lelövi. A pilóta az értékes műszerrel eljtőernyőn megmenekül és egy felbukkanó tengeralattjáró fedélzetére jut. Kiderül, hogy kémhajón van, melynek személyzete volt fehérgárdistákból áll. Menekülését és a kémek ártalmatlanná tevését meséli el a film. Sajnos, alkotói nem kerülték el a kalandos filmekben gyakran előforduló logikai hibákat. Nem tudták szétfeszíteni a sablon kereteit. Az izgalmas cselekményeket helyezték előtérbe, viszont elkerülte figyelmüket a pozitív szereplök alakjainak mélyebb lélekrajzi kidomborítása. Így például az állhatatos hazaszeretet példaképéül szolgáló Karpenko őrnagy alakja sokkal jobban kiemelkedhetett volna. Eltekintve a logikai és rendezői hibáktól, a filmben több érdekes és hatásos epizódot láthatunk. AZ ÉN DRÁGA PÁROM - Joszif Hejfic rendező lélektanilag mélyen megalapozott alkotása. A szovjet ember, a hétköznapok egyszerű, de nagy dolgokért lelkesedő hőse a film központi alakja. Közönséges élettörténet és mégis van benne valami jelemelő, ami kijlönösen rokonszenvessé teszi hősét. Ez a szovjet emberek mély lelkivilága, a cselekedeteiket mozgató nagy erkölcsi erő. Vlagyimir Usztyimenko, a történet központi alakja kemény fából faragott ember. Október szülötteinek nemzedékéhez tartozik. A nagy eszméért esett el apja, ezért küzdöttek a család barátai, atyai pártfogói is. Nehéz viszonyok közepette nő jel és szerzi meg az orvosi oklevelet. Vologya nem a könnyű boldogulás útját választja. Valami nagyot akar alkotni, valami nagy dologra érez hivatást. Ez nem fiatalos ábrándozás, rajongás, hanem Október szocializmust építő nemzedékének forradalmi romantikája, bolsevik elszántsága. Az sem meglepő, hogy ezen a nehéz úton nem találja meg mindjárt élete párját. Varja Sztyepanova, a gyerekkori jóbarát, akihez bensőséges érzelem fűzi, nem érti meg Vologya életszemléletét. Életük útja kettéválik, hogy a háború után, nehéz megpróbáltatásokat és sok keserű, de bölcs tapasztalatot szerezve újra találkozzanak. Usztyimen* ko az altájvidéki kórház orvosa ekkor már megvívta sikeres küzdelmét az intrikáló karrieristákkal, de lelkileg összetörve, jeleségétől meg nem értve távozni készül pályahelyéről, Véletlen összetalálkozása Varjával, a kicserélődött új Vari jávai lángralobbantja a régi érzelmeket és megtalálják boldogságukat egymás oí« dalán. Hejjic filmje nem happy end-e s szerelmi történet. A rohanó, bonyolult élet forgatagában mutatja be hőseit, akikhej bensőséges viszony fűzi. Usztyimenko boldogsága egy kemény küzdelmekben eltelt élet szinte törvényszerű folyamata. Az erkölcsi tisztaság és elvi szilárdság győzelme. Komolyan kidolgozott, bensőleg mélyen átélt alakítás Alekszej Batalov Usztyimenkója és Inna Makarova Variája. L. L. Alekszej Batalov Az én drága pátrom c. filmben. ÜJ SZÖ 7. * 1959- december M.