Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-10 / 341. szám, csütörtök

Az amerikai mezőgazdasági munkások súlyos helyzete New York (ČTK) Az Amerikai Egyesült Államokban a mezőgazdasági munkások a legjooban kizsákmányolt dolgozók közé tartoznak. Nem lehetnek a szakszervezeti szövetség tagjai, és nincs, aki jogaikat megvédje. A kétmilió ipezőgazdaság.i munkás helyzete annyira kritikus, hogy helyzetükkel az amerikai szenátus albizottsága volt kénytelen foglalkozni. Eleanor Roosewelt asszony, a volt elnök felesége, akit tanúként hallgattak ki, kijelentette, a szenátus albizottsága előtt, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkabérét emelni kell, mert rendkívül súlyos a helyzetük. Hruscsov elvtárs Lvovban Munkács (CTK). - Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden az ukrán vezetők kíséretében meglátogatta a munkácsi járás Lenin Kolhozát. Ütja során lelkesen üdvözölték a falvak és a város lakói. Jurij Rubis, a Velikije Lucski-i Lenin Kplhoz elnöke közölte Hruscsov elvtárssal, hogy az idén 45 és fél mázsa gabonát, ebből 32,3 mázsa búzát arattak hektáronként. A kolhoz mintegy 2000 hektáron gazdálkodik. Tekintettel a helyi viszonyokra, rekordhozamot értek el a kukoricában: 54 és fél mázsa szemet takarítottak be hektáronként. A dolgozók gyűlésén mondott beszédében Hruscsov elvtárs gratulált idei kiváló sikereikhez. Rámutatott Ladányi Annának, a szocialista munka kétszeres hősének, a kolhoz egyik legjobb dolgozójának érdemeire. Kísérlet az ENSZ-ben a hidegháború tartósítására New York (ČTK). - Az ENSZ közgyűlése kedden megkezdte az úgynevez&tt magyar kérdés vitáját. Sir Leslie Munro, az ENSZ különleges magyarországi megbízottja beszámolt munkája eredményéről. Ezután Lodge amerikai küldött szólalt fel és a hidegháború szellemében és hangnemében több olyan kijelentést tett, és „érvet" hozott fel, melyek beavatkozást je'entenek a független állam belügyeibe. Péter János magyar küldött beszédében rámutatott Munro jogellenes tisztségére és kijelentette, hogy az amerikai küldöttség ily módon igyekszik megzavarni az ENSZ idei ülésszakán kialakult légkört. A kedd délutáni ülésen a csangkajsekisták, a fasiszta Portugália, NagyBritannia és Franciaország képviselői szólaltak fel az úgynevezett magyar kérdés vitájában. Az ázsiai országok közül aránylag mérsékelt hangnemben a nepáli küldött nyilatkozott. A vita folyamán Vaszilij Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője is szót kért. Beszédében kiemelte, az úgynevezett magyar kérdésnek nemcsak a mostani, hanem az 1956. évi napirendre tűzése is jogellenes volt és ellent mondott az ENSZ alapokmányának, mely elítél bárminő beavatkozást a szuverén államok belügyeibe. Sőt, manapság ez további kíséret a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének megzavarására abban az időszakban, amely Hruscsov elvtárs amerikai látogatásával és a szovjet leszerelési felhívással kezdődött. Ismert tényeken mutatott rá, a nyugati országok egyes befolyásos köreinek kísérletei, hogy felelevenítsék és újra szítsák a hidegháborút, egész láncolatot képeznek. Kuznyecov felszólította az ENSZ tagállamait, hogy rekesszék ki a' tárgyalásból a hasonló provokatív kérdéseket és ezzel járuljanak hozzá a hidegháborús légkör végleges megszüntetéséhez. Kíderül-e az igazság? Fréjus történelmi nevezetességű város a Földközi-tenger mellékén, alapjait még Julius Caesar idejében rakták le. E 13 ezer lakosú francia város nagy része egyetlen éjszaka folyamán rommá és háromszáznál is több, mit sem sejtő ember temetőjévé változott. A szörnyű katasztrófát a Malpasset-duzzasztógát 60 m magas és 223 m hosszú falának átszakadása okozta. Az anyagi károkat 55 milliárd frankra becsülik. A KATASZTRÓFA UTÁN ENNYI MARADT A HATVAN MÉTER MAGAS GÁTBÓL. (Foto: UFP) Az említett gátat — nem kis reklámmal — a francia építészet büszkeségeként emlegették. Építését 1952Sen kezdték. A tervező a boltíves megoldást választotta, s merészségüket misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a felfelé vékonyodó gátfal alapjának vastagsága csupán 6,91 m, fent pedig 1,5 m volt. E gátfal volt hivatott a 10 km hosszú, 2 km széles és 100 m mély mesterséges tó vizét feltartani! A katasztrófa estéjén, úgy fél kilenc táján, Fréjus lakói mind jobban erősödő robajra lettek figyelmesek. Ezekben a percekben még senki sem sejthette, hogy az alig nyolc hónappal ezelőtt üzembehelyezett, „csodaépítménynek" kikiáltott gát falát a tő 50 millió köbméternyi vizének óriási nyomása 40 méter szélességben átszakította, és a tizenöt méter magasságú árhullám útjából mindent elsöpörve 75 km óránkénti sebességgel zúdul a pihenni készülő városra. Az ár gyökerestől tépte ki a legha talmasabb fákat, a házak kártyavárként omlottak össze, megrongálódott a vasút és az áramfejlesztő is. A sötétségbe borult városban menekülésre gondolni sem lehetett. Egész családok maradtak a romok alatt. Egy algériai munkásnak kilenc gyermeke és felesége lett a féktelenül tomboló ár áldozata. A francia közvélemény jogosan teszi fel a kérdést: „Ki a felelős e szörnyű katasztrófáért?" Var tartomány tanácsában a kommunista képviselők még a gát építése folyamán felhívták az illetékesek figyelmét a mutatkozó rendellenességekre, megvesztegetésekre. Akkor senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel érdemlegesen. Az is kérdés, megfelelt-e az építkezés terve az adott követelményeknek. Ezzel kapcsolatban e hó 8-án állást foglalt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, amely határozatában követeli: „Ki keil deríteni e szörnyű katasztrófa igazi okait. Ezért az FKP KB azt követeli, hogy a vizsgáló bizottságokban foglaljanak helyet a szakszervezetek és a demokratikus szervezetek képviselői is." S amíg Franciaország egész népe j megmozdult, hogy e nagy csapás ál- ' dozatainak megsegítésére siessen, és i eddig 3 milliárd franknál többet gyűj- [ tötték össze, a francia kormány kés- ! lelteti e segélyakciót. Az ígért lop

1 millió frank hitelből alig 1-2 —15 í milliót folyósított. A Humanité ezzel kapcsolatban közli egy párizsi bánk magas tisztet be-] töltő hivatalnokának levelét, aki rámutat arra, hogy a madagaszkári ár- 1 vízkárosultak javára Franciaország-', ban összegyűjtött pénzt máig se jut- i talták el rendeltetési helyére. „Most j az a veszély fenyeget — figyelmeztet < a lap —, hogy a francia dolgozók ado1 mányai sem jutnak el Fréjus lakói-! hoz." A bíróságnak, amely két hónappal i a vizsgálat befejezése után ül össze,] sok kérdésre kell választ adnia. S nemcsak a francia, de a világ köz- < véleménye is kíváncsian várja, vajon j kiderül-e az igazság? — iík — Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a kárpát-ukrajnai terület vezető helyen küzd a hétéves terv teljesítéséért. Hruscsov elvtárs és felesége, valamint a párt- és a kormány vezetői este Munkácsra utaztak. Kádár Jáncs elvtárs és a Hruscsov elvtársat kísérő többi magyar vezető még hétfőn hazautazott. Hruscsov elvtárs és kísérete szerdán Lvovba érkezett. A város lakossága szívélyesen fogadta őket. A Nemzetközi Űrkutatási Bizottság új alapokmánya Hága (ČTK). - Hágából érkezett jelentés szerint jóváhagyták a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság új alapokmányát. E bizottság, amely első ízben 1958-ben ült össze Londonban, feladata a rakétákkal és mesterséges holdakkal összefüggő tudományos kutatás nemzetközi egybehangolása. A bizottság tagjai többek között a Szovjetunió és az USA is. Az új statútum szerint a bizottság tagjai lehetnek az egyes tudományos akadémiák képviselői, akik a rakéták és mesterséges holdak fellövésével és röppályájuk tanulmányozásával részt vesznek a kozmikus térség kutatásában. A bizottság legközelebbi ülését 1960-ban Nizzában tartja. Ezen az ülésen megválasztják az irányító szerveket is. Elleníorradalmárokat ítéltek el Kubán Pinar del Rio (ČTK) - A kubai forradalmi bíróság .kedden ítéletet hozott egy ellenforradalmár-csoport ügyében. A csoport tagjai fegyveres összeesküvést szerveztek a kubai kormány ellen. A két fő vádlottat: Frank Austin. Yong amerikai állampolgárt és Fernando Pruna kubai lakost 30 évi börtönre ítélték. További 18 vádlottat 2 — 25 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtottak. Tüntetés Málta szigetén London (ČTK) — Málta fővárosában kedden I. Macleod angol gyarmatügyi mii niszter látogatásakor sok ezer máltai Ia1 kos viharos angolellenes tüntetést rende' zett. A gyűlésen Málta volt miniszterelnöke i beszédében hangsúlyozta, hogy amennyi1 ben Macleod nem ismeri el alapelvként [ Málta lakosságának önrendelkezési jogát. La Vallettában senki.sem fog vele tárgyalni. Válságban a Montán-Unió MICHAEL IMOUDU, A NIGÉRIAI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG ELNÖKE a Kínai Népköztársaságban és a Szovjetunióban tett útjáról visszatérve kijelentette, hoav a szocialista országok Afrika barátai, és hegy csupán a szocializmus biztosíthatja Nigéria felvirágzását. (ČTK) SZIMFEROPOL ÉS ALLSTA krimi városok között közvetlen trolibusz közlekedés jött létre. Skoda csehszlovák gyártmányú trolibuszok bonyolítják le a közlekedést ezen az útvonalon. (ČTK) • • • • • • • • • A Montán-Unió (vagy másképpen az európai szén- és acélipari unió), hat nyugat-európai állam szén- és acélipari szuperkartellje egyre mélyülő válságba jutott. A válság kettős jellegű: gazdasági és politikai téren egyaránt megnyilvánul. A nyugat-európai szénipari válság, mely a múlt év első felében kezdődött, állandóan fokozódik. A MontánUnió hat tagállamának eladatlan szénkészletei meg- m haladták a 60 mii- ~ lió tonnát és állandóan gyarapodnak, bár a fejtés minduntalan csökken. Az idén az év első kilenc hónapja alatt tavalyhoz viszonyítva az NSZK-ban 7, Belgiumban pedig IS százalékkal csökkent a szénfejtés, A szénfejtés általános csökkenése január elseje óta mintegy 10 millió tonnát tesz ki. Várható, hogy téjen is gyarapodni fognak az eladatlan készletek, bár számítanak a fogyasztás növekedésére és a szénfejlés további csökkenésére. A már több mint egy éve húzódó válság megmutatta, hogy a Montán-Unió végrehajtó szerve, az úgynevezett föhivatal teljesen tehetetlen. Üjra bebizonyosodott, hogy a tőkés rendszer hasonló szervezetei csak a konjuktúra idején működnek jól, válság idején rendszerint csődöt mondanak. Minden ország, minden tőkés csoport megpróbálja érvényre juttatni saját politikáját, és a kapitalisták között ünnepélyesen megkötött szerződések felbomlanak. Még élesebben nyilvánulnak* meg a további ellentétek a nyugat-európai országok szénipari válságában. A Montán-Unió, a szuperkartell ellenzői és a főhivatal államok fölött álló intézménye megfelelő alkalmat látnak arra, hogy a főhivatalnak magát a létét támadják. így ír erről a Le Monde. A hivatalos francia gazdasági körök rendkívül élesen bírálják a főhivatal tehetetlenségét, hogy nem képes megbirkózni a szénipari válsággal. Ez persze csak ürügyül szolgál, mivel Franciaország a maga módján, a főhivatal kívánalmait mellőzve próbálja megoldani a szénipari válságot. A Neue Züricher Zeitung az Unió eszméjének válságáról ír és megjegyzi, hogy a főhivatal és a tagállamok kormányai még nem tudták megtalálni a válságból kivezető közös utat. A Montán-Unió ellen intézstt támadás igazi oka azonban máshol keresendő. Egyes francia hivatalos és gazdasági helyek elérkezettnek látják az időt arra, hogy változásokat érjenek el az erők kölcsönös viszonyában a Montán-Unió hat államának energiagazdálkodása terén: Ezek az államok a közös piacnak is tagjai. Franciaország saját energiaforrásait; földgázát, anyaországi és szaharai kőolaját tolja előtérbe az NSZK szenével szemben, melyben, különösen a Saar-vidék hozzácsatolása után, az NSZK-nak nagy fölénye van. Nemcsak a kőolaj értékesítéséről, hanem a szaharai kőolaj források további sorsáról, tehát arról van szó, hogy a kőolajat bevonják a közös piac energiagazdaságába, ami a franciák elképzelései szerint nemcsak a francia finánctőke bizonyos csoportjainak hatalmi pozícióit erősítené meg, hanem lehetővé tenné, hogy necsak gazdasági és politikai, hanem katonai biztosítékokat is adjanak a szaharai-francia gyarmaturalom megőrzésére. A francia :::•::::::..:.:::•::•::::.::•: . hivatalos SZÓVÍVŐk, mint például Jean Neney ipari- és kereskedelmügyi miniszter, CoUve de Murville külügyminiszter a Montán-Unió statútumának lényeges módosítását javasolja. Franciaország szembehelyezkedik az egyes tagállamoktól független főhivatal széleskörű, államok fölött álló jogkörével. Azt kívánja, hogy a jövőben nagyobb súlya legyen a miniszterek tanácsának. Igen fontos követelménye, hogy a miniszterek tanácsában hozott döntéskor a kvalifikált többség szava érvényesüljön, ami feltételezi, hogy a három nagy állam, az NSZK, Franciaország és Olaszország közül legalább ketten egyetértenek a szavazáskor. Viszont a Montán-Unióban elég, ha a nagyok egyike megszerzi a szavazattöbbséget. E logikusan megfontolt francia javaslatok azt jelentik, hogy vagy a közös piac nyeli cl a Montán-Uniót, vagy külön energiaipari társulás alakul. Eddig csak Belgium foglal világosan állást a francia javaslatok mellett. Ugyanis szomorú tapasztalatokat szerzett a fóhivatallal. Az NSZK szintén a Montán-Unióról szóló szerződés felülvizsgálása mellett foglalt állást, de óvatosságra int, nehogy elhamarkodjék a dolgot. Olaszország és Hollandia egyelőre' várakozó álláspontra helyezkedett. A Montán-Unió mély gazdasági és politikai válságát jellemzi az a tény, hogy hét hónapon át nem töltötték be rendesen a funkciókat, főként a fő hivatalban. Az államok fölött álló szervekkel rendelkező Montán-Unió eszméjének válságára jellemző, hogy F. Berg, a német nagyiparosok szövetségének elnöke — aki arról nevezetes, hogy a vállalkozásban történő minden állami beavatkozást ellenez —, szintén a szénfejtés államonként megszabott mennyisége és az általános energiagazdálkodás hivatalos irányítása érdekében emelte fel szavát. ^ Baseilliac, a Montán-Unió tanácsadó bizottságának elnöke, a Charbonages de Francé vezérigazgatója is azt javasolja, hogy folytassanak egybehangolt energiapolitikát a különféle társaságok. Várható ezért, hogy jövőre alapjában felülvizsgálják a Montán-Unióról kötött egyezményt, ami bizonyos változásokat jelenthet a közös piac két fő versenytársának, a Német Szövetségi Köztársaságnak és Franciaországnak hatalmi pozíciójában. O. T. A gyarmatosítók szégyene U a rabszolgaság korát hűen áb" rázoló klasszikus irodalmi müveket olvasgatunk, minden kis por-* cikánk lázadozik a szörnyű rendszer ellen, az ember állati sorba süllyesztése, kegyetlen kiszolgáltatottsága ellen. Boldog megkönnyebbüléssel tesszük le a könyvet: milyen jó, hogy e rettenetes korszak már a múlté, hogy a rabszolgaság már véglegesen letűnt... De megálljunk csak: valóban letűnt? Hiszen Afrikában még ma is 140 millió ember gürcöl a gyarmati uralom igájában. A Nagy-Britanniánál, Franciaországnál, Belgiumnál, Spanyolországnál és Portugáliánál tizennégyszer nagyobb gyarmati területeken még ma is a legnagyobb elmaradottságban, szinte a vadság fokán él az egyszerű nép. De a gyarmattartó hatalmak nem szégyellenek melldöngetve azzal kérkedni, hogy Afrikában az emberi civilizáció terjesztésének nemes küldetését végzik. Sőt azt híresztelik, hogy a szabadságot is csak azért nem adhatják meg az itt élő népeknek, mert állítólag nem érettek az önálló nemzeti életre. De ki hisz már e hazugságoknak! Arról is keveset beszélnek a gyarmatosítók, kinek a bűne, hogy Afrikában még ma is szinte elképzelhetetlen körülmények között él a nép. Hiszen a gyarmati népek ma is ugyanolyan kifosztottak, mint évszázadókkal ezelőtt: Természeti kincseiket elrabolják, a népet pedig erőszakkal gátolják a fejlődésben, hogy engedelmesen szolgálják -f a gyarmattartókat. A „civilizációs küldetésnek" ered- • ménye a 750 eZer legyilkolt algériai, a kameruni, guineai, belga-kongói tömeggyilkosságok és koncentrációs táborok. A gyarmatosítókat „dicséri", hogy a Francia Államszövetség területén, a Mali-szövetségben (Francia-Szudán és Szenegál egyesülése) még ma is klasszikus formájában virágzik a rabszolgakereskedelem, amiről meggyőzően tanúskodik itt közölt két képünk is. Elsö képünkön a 16 esztendős Timulud rabszolgalányt látjuk Timbuktu városából. Riadtan tekint a fényképezőgép lencséjébe, arcát eltorzítják a durva bánásmód nyomai s a kegyetlen fájdalom. A második kép a timbuktui rabszolgapiacon készült, ahol a rejtett arcú rabszolgatartó nagyhangon 25 ezer gyarmati frankért kínálja portékáját, a 20 esztendős néger legényt, aki eladója szerint eiös, akár a ló és egészséges, mint a makk. Az emberben szinte meghűl a vér, ha e képeket nézi és teljesen megérti, hogy Afrika valamelyik zugában miért lángol fel minäen nap oly elkeseredetten, elszántan a szabadságharc. A világ egyik részén a felszabadult emberek az égitestek meghódításáért indulnak harcba, a technika naponta újabb és újabb ragyogó fejlődési fokra jut, a timbuktui piacon pedig embereket árulnak 25 ezer frankért. Micsoda szégyene ez korunknak, a kultúrájukkal' kérkedő gyarmatosító hatalmaknak! ÜJ SZŐ 3 * 1959. december 11.