Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-01 / 332. szám, kedd

UTAZÁS A SZOVJETUNIÓBAN A bőséget jelentő víz Amióta felépült a 101 kilométer hosszú Volga-Don csatorna és a Szovjetunió térképébe berajzolták a világ legnagyobb mesterségesen létesített tengerének a Balatonnál ötszörte nagyobb cimljanszki víztárolónak körvonalait, azóta napról-napra változik a vidék arculata. A Sztálingrádból Rosztovba hajón utazó turista a csatorna tizenhárom vízilépcsőjén áthajózva felejthetetlen benyomásoktól elragadtatva szemléli az építkezés technikájának eme csodáját, melyet a szovjet emberek mindössze két év leforgása alatt létesítettek. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a Volga —Don csatornának a folyami hajózáson kívül még a mezőgazdasági termelés növelésében is óriási jelentősége van. Sztálingrádtól egész Rosztovig több ezer hektáros szovhozok létesültek, melyek ma már ezer tonna számra termelik a zöldséget, gyümölcsöt, gabonát és a kapásnövényeket. Ahol néhány évvel ezelőtt csak dudvával benőtt sztyeppe volt, ma virágzó gazdaságok vannak. De ezzel még csak részben oldották meg a dél-oroszországi vidékek égető problémáját: a vízhiányt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Rosztov, Sztavropol és Dél-Oroszország más területeinek szántóföldjein évente mindössze csak 450 mm csapadék hull és ez sem a vegetációs időszakban, hanem nagyobb részben előtte és utána, úgy megértjük, mily nagy fontosságú gi öntözőberendezések építésére. Ennek alapján az elkövetkező években két- és félmillió hektárnyi szántón valósítjuk meg az öntözéses gazdálkodást. Ezenkívül 12-13 millió hektáron végzünk talaj.javítási munkákat. Az öntözéshez a Don, a Kubány, a Terek, a Szulaka és a Szavégzett hidrotechnikussal az élen. Minden tavasszal kitisztítják a fő öntöző csatornát. A vegetációs időben hatszor is öntözik a földet és az időjárásnak megfelelően egy hek-: tár egyszeri öntözésére 400 — 600; köbméter vizet használnak fel. — Mennyit fizetnek a vízért — G. I. Zozula, a szovhoz agronómusa. ezen a vidéken az öntözéses gazdálkodás létesítése és a több millió hektárnyi területet felölelő csatornarendszer megépítése. A tervek konyhájában A dél-oroszországi öntözőcsatornarendszer tervezésének munkájával a rosztovi talajjavító-, kutató- és tervezőintézet foglalkozik. Itt ismerkedtem meg részletesen a már létező és a közeljövőben létesítendő dél-oroszországi öntöző-berendezések rendszerével. Mihail Loscsilov, a műszaki osztály vezetője magyarázza el, mi a helyzet e téren ma és milyen kilátásokat ígér a jövő. - Eddig Dél-Oroszoi*szág vidékének körülbelül 350 ezer hektár szántóföldjét öntözzük. Ebből azonban 200-250 ezer hektáron, különösen Dagesztán vidékén, a Terek folyó mentén a működő öntöző-berendezések elavultak, vagy nagyméretű javításokat igényelnek — mondja Loscsilov elvtárs. A szovjet kormánynak a mezőgazdaság fellendítésére irányuló terve alapján az elkövetkező években 11-12 milliárd rubel beruházást fordítunk a dél-oroszor6záPlacra szállítják a zöldséget. A rosztovi kereskedelmi iskola brigádosai segíteni jöttek a szovhozba. kérdeztem Grigorij Ivánovics Zozul-i ját, a szovhoz agronómusát. * — Az első évben semmit, csak jövőre fogunk egy -köbmöter vízért 3 kopejkát fizetni. Vagyis egy hektár egyszeri öntözése 15—18 rubelbe kerül. — És milyen a haszon? — kérdemj tovább. — Az a kérdés, hogy melyik növényről van szó. Ez idén például 670 hektáron termeltünk zöldséget. Mária Kraszovszkaja brigádvezető hatvantagú csoportja egy-egy hektáron ez idén 275 mázsa uborkát, 350 mázsa paradicsomot, 120 mázsa paprikát, 220 mázsa korai káposztát termelt átlagosan. Az egész területen összesen 8700 tonna zöldséget termeltünk. Jövőre azonban már 1200 hektáron termelünk zöldséget. Közel van Rosztov, van hol elhelyezni a terményt. Számítsa hát ki, mennyi a haszon egy hektáron, ha az idén 9 millió rubel volt a bevételünk. — Hogyan végzik az öntözést az egyes brigádok? — Minden brigád maga öntöz. Egy munkásra két hektár jut és ennek öntözéséről maga gondoskodik. Nálunk minden munkás agronómus és hidrotechnikus. Az összes munkákat 100 százalékra gépesítettük, így a zöldségtermelésben dolgozó munkásoknak csak irányítania kell a munkát. Ezért szovhozunk minden dolgozója külön hidrotechnikai tanfolyamot is végzett, hogy ismerje az öntözés technikáját. , Beszélgetésünk közben odajött hozzánk Andrej Ivánovics Krickij is, a zöldségtermelő^ részleg és egyben a traktoros brigád vezetője. — Grigorij Ivánovics — mondotta —, vasárnapra még 200 brigádosra lenne szükségünk. Legyen szíves intézkedni. — Hogyan? Maguknál is brigádosokkal dolgoznak? — kérdeztem meglepődve. — Igen, de csak a zöldség betakarításánál. Hisz közel tízezer tonna zöldséget nehezen tudnánk saját dolgozóinkkal betakarítani. Ezért a nyári szombatokon és vasárnapokon száz számra jönnek ki hozzánk Rosztov dolgozói leszedni az uborkát, jfaradicsomot és paprikát. A brigádosokat fizetjük, 15-17 rubelt kapnak naponta és hozzá teljes ellátást. Most is itt dolgoznak már két hete a rosztovi kereskedelmi iskola növendékei, akik termelési gyakorlatra jöttek hozzánk. Itt laknak a sátrakban és oly lelkesen dolgoznak, versenyeznek egymással, hogy szívesen itt tartanánk őket akár egy hétig is -, fejezte be szavait az agronómus. A szovhoz hatalmas gazdaságának megtekintése után élményekkel gazdagon indultunk vissza Rosztovba. Itt is láttuk a gyakorlatban a szovjet emberek építőmunkájának -konkrét eredményeit. A természet átalakításéval, a bőséget jelentő víznek felhasználásával fokozatosan, de biztosan haladnak a boldogabb jövő felé. HORVÁTH SÄNDOR mura folyók vizét fogjuk felhasználni. — Mi valósult már meg ebből a hatalmas tervből? — kérdem Loscsilov elvtársat. — A doni magisztrális csatorna első szakaszának építésével, amely a cimljanszki tengerből kapja a vizet, eddig már 65 000 hektáron valósult meg az öntözéses gazdálkodás. A csatornaépítés teljes befejezése után 165 000 hektárnyi, eddig kishozamú terület válik termővé. Ezen kívül gyors ütemben épülnek már a Kubány, Terek, Szulaka és Szamur folyók menti öntözőcsatornák is. A Don deltájánál már működik az azovi, veselovszkei csatorna, mely százezer hektárt öntöz. Látja ezeket a pontozott vonalakat? Itt a térképen még csak a jövő munkákat jel?ik, de a valóságban ebből már 6ok meg, is valósult. Ahol a terv már valósággá vált A tervező- és kutatóintézetből egyenesen Kojszugszkij község zöldségtermelő és állattenyésztő szovhozába indultunk, hogy gyakorlatban is lássuk az öntözéses gazdálkodás nagy előnyeit. Ez a szovhoz, amely csak tavaly létesült, az idén a tulajdonában levő 4156 hektár szántójából csaknem 3000 hektáron valósította meg az öntözéses gazdálkodást. Az öntözéshez szükséges vizet a szomszédos szgvhozokkal együtt a 96 km hosszú azovi magisztrális csatornából kapják, amelyből másodpercenként 2400 iiter vizet használnak fel. Ez a csatorna a közelben levő szovhozok 9000 hektár területén kívül még sok más kolhoz és szovhoz földjét is öntözi. A csaknem 10 ezer hektár mezőgazdasági földön gazdálkodó Kojszugszkij szovhoz az öntözéses gazdálkodás következtében ez idén már 9 millió rubel bevétellel fejezte be a gazdasági évet, s ezt az összeget jövőre kétszeresére akarják növelni. A szovhozoknak az öntözőcsatornák karbantartására külön gépesített brigádja van főiskolát HANZELKA ÉS ZIKMUND HATODIK KÖTETE: A fejvadászok földjén Hogy kicsoda Hanzelka és Zikmund, azt ma már felesleges részletezni. Hiszen nincsen az a könyvbarát, nem lehet elképzelni olyan útleírást kedvelő olvasót, aki ne csapna le héja módjára a csehszlovákiai világjáró-kettes egyegy újabb müvére. Barangolásaik ecsetelésében, vagy talán az események gördülékenységében rejlik az a delejesség, amely az olvasót rabul ejti és mintegy cinkostársukká szegődteti merész terveik kiagyalásában, az elibük tornyosuló tengernyi akadály legyűrésében. A két elválaszthatatlan jóbarát szurkolóival most örömmel közölhetjük, hogy „A fejvadászok földjén" című könyv is megjelent magyar nyelver. Tóth Tibor mesteri fordításában. Az Afrikáról szóló három kötet után eddig három könyvben örökítették meg Hanzelkáék dél-amerikai útiélményeiket: „A Kordillerákon át", „Túl a folyón van Argentína" és most „A fejvadászok földjén" címen. Erről a most lefordított műről pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy felülmúlja a mindenre elszánt két fiatalember eddigi kalandjainak tarkaságát és veszedelmeit. Amíg a „Túl a folyón van Argentína" az inkák régi letűnt birodalmát varázsolja szemünk elé, addig „A fejvadászok földjén" egy másik bennszülött törzs, a kihalófélben levő suara-indiánok kunyhóiba vezet el bennünket. Ezt megelőzően azonban alapos felkészültséggel felfedik előttünk a dél-amerikai országok történelmi múltját, szemléltetően megelevenítik az olvasó előtt a spanyol országrablók feneketlen aranyszomját, hajmeresztő kínzóeszközeit és embertelen tömegmészárlásait. Mindezt a spanyol király „őfensége nagyobb dicsőségére", a szent kereszt jegyében. Hogy azután a hangzatos jelszókat saját zsebük duzzasztására sem mulasztották el felhasználni — az csak természetes.' — Történelmi tényekre való hivatkozással, kíméletlen tárgyilagossággal rámutatnak a szerzők mindazon okokra, amelyek a hajdan oly büszke, de egyúttal ízig-vérig becsületes, gyermeklen hiszékeny indiánokat bizalmatlan, félénk fajjá korcsosftották. A világjárók elhatározták, hogy életük veszélyeztetése árán is lerántják a leplet a suara-indiánok „szuamár tinyú"-szertartásának rejtelmeiről. Emberismeretükkel, őszinteségükkel és faji gyűlöletet. nem ismerő közvetlenségükkel sikerült is a bennszülöttek bizalmába férközniök és ellesni a „tszántszá"-t, vagyis a megölt ellenség koponyája narancsnyi nagyságúra való zsugorításának a titkát. Ök voltak az első fehér emberek, i akik természetes magyarázatát adták a titokzatós eljárásnak, amelyet addig a miszticizmus köde vett körül. Higgadt megfigyelésükkel ily módon a tudomány egyik további házagát töltöttek ki, romba döntve egyúttal egy további babonakártyavárat. Egyben minden kétséget kizáróan bebizonyították a világnak, hogy a rettegett fejvadászok távolról sem olyan vérszomjasak, mint amilyeneknek a nyugati kutatók lefestik őket. Hanzelka és Zikmund ugyanis megállapították róluk, hogy ha gyilkosságra vetemednek egymás között, úgy rendszerint saját varázslóik parancsát teljesítik, akiket viszont a mindenkori gyarmatosítók ajzottak fel ily eh parancsok osztogatására közvetlenül vagy közvetve. Hadd gyilkolják egymást! — volt itt is a hódítók jelszava. Ha pedig történetesen fehér embernek nyisszantják le a fejét, úgy mintegy megelőzésként, félelemből cselekszenek. De vajon csodálkozhatunk-e ilyen rettegés szülte emberölésen, amikör a spanyol konkvisztádorok évszázadokon keresztül vágómarha módjára terelték maguk előtt irtó hadjárataik során a suarák tízezreit, hogy állandóan friss emberhússal etethessék kedvenc vadászkutyáikat? „A fejvadászok földjén" lejátszódó megrázó események javarészével a délamerikai Ecuador rengetegeiben találkozunk. Abban az egyenlítő körüli országban, amelynek őslakosságát valamikor a jezsuiták vezényelte spanyol és portugál kalandorok pusztították tüzzel-vassal, életben maradt utódaikat pedig az egymással vetélkedő keresztény szekták hittérítői dolgoztatják verejtékesre látástól vakulásig. Az éhbéren kívül azután abban a „kiváltságban" részesülnek a szegény suarák, hogy felvehetik a kereszténység szentségét. K. E. Mihai Brediceanu koncertmester. (Horváth S. felvételei.) Román karmester a Szí A csehszlovák- p • ' szovjet barátság hónapjának keretében rendezett hangverseny nyitó számaként George Enescu II. Rapszódiája hangzott el Mihai Brediceanu, román karmester vezényletével. Enescu a XX. század zenevilágának egyik legegyénibb alakja, örültünk, hogy megint egyszer ízelítőt kaptunk sokszínű, sokrétű alkotásából. A II. Rapszódia a román mester fiatalkori művei közé tartozik, de a nemzeti sugallat már itt is erősen érezhető. A kompozíció elárulja, hogy Enescu a román nép lelkének, érzésvilágának hűséges megszólaltatója. A műsor második száma, Pjotr Iljics Csajkovszkij Hegedűversenye sajnos nem tartozott a legsikerültebb produkciók közé. A hegedűszólót Spytihnev Šorm, prágai hegedűművész adta elő. Šorm igen jó felkészültségű, alapos mesterségbeli tudással rendelkező muzsikus, de nem találta el az áradó dallamokkal telített, orosz népi hangulatokat idéző romantikus mestermű igazi hangvételét. A karmester sem tudott a szólóprodukció számára alaphangulatot teremteni. Sajnálatos módon nem uralkodott megértés a zenekar és a szólista között, a zenekari kíséret érezhető zökkenőkkel követte a szólista váltakozó tempo-vételeit. Valószínűleg éppen a túlzott tempók okozták, hogy a művész virtuóz megoldásai sem hatottak mindig meggyőzően, mert a gyorsaság miatt gyakran elsikkadt a zene belső, finom dallamrajza. Annál zavartalanabb örömet szerzett Rimszkij-Korszakov Seherezáde című szimfonikus szvitjének előadása. Ebben a műben az „Ezeregyéjszaka" mesevilága elevenedik meg előttünk. Rimszkij-Korszakov zenei gondolkodásának fontos alkotóeleme a hangszeres kolorit, ami ebben a keretben teljes pompájában érvényesül. A pazar színekben tobzódó hangszerelés töretlen egységbe fonódik a Seherezáde kaleidoszkópszerű zenei szövegével. A fantasztikus keleti ornamentika, a ritmuromán karmester és Vojtech Gabriel (J. Herec felvétele) sok izgalmas, eleven lüktetése, a szenvedélyes melódiák, az egész mű tüzes dinamikája valósággal „életre kelti" az Ezeregyéjszaka exotikus mesealakjait. Tulajdonképpen ebben a műben ismertük meg igazán karmester vendégeink képességeit. Mihai Brediceanu imponáló erővel uralkodott a hatalmas zenekari apparátuson és eredeti fényében ragyogtatta fel Seherezáde mesevilágát. A zenekar hajlékonyait reagált, érzékeny és egyben virtuóz játékával nagyon szépen megvalósította a dirigens szándékait. Különösen szép volt a vonóshangzás intenzitása. A szimfonikus szvit szólórészeit Vojtech Gabriel, a Szlovák Filharmónia koncertmestere adta elő. Kristálytiszta, melegen daloló, igazi mesehangulatot idéző hegedüjátéka az est élvezetes perceit jelentette. HAVAS MARTA Grigorij Csuhraj, a kiváló fiatal szovjet filmrendező — a „Negyvenegyedik" című film alkotója — befejezte a „Ballacfa a katonáról" című új művét, amely visszavezeti a nézőt a második világháború nehéz napjaiba. John Hersey a Hirosima szerzője új regényt írt. Címe: „A háború szerelmese". Egy repülő története, akit embertelenné züllesztett a háború, s akinele szenvedélyévé vált a gyilkolás. Életét bajtársa mondja el, A könyv izzó vádirat a háború ellen, ÜJ SZÖ 5 * 1959. november 28.