Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-06 / 335. szám, vasárnap

Géppel vagy kézzel? Köztársaságunk a cipőgyártás terén világviszonylatban is nagy­j|í hatalomnak számít. Cipőiparunk S jövőre már csaknem 60 millió pár bőrcipőt és 37 millió pár gumi­fa cipőt fog gyártani. A harmadik Se ötéves terv irányelvei szerint 1965-ben a cipőipar termelésének i|j további gyors növelésével el kell íjS érnünk, hogy a hazai piacon 4,4 párra növekedjék az egy lakosra Äŕ eső cipőfogyasztás. Sokatmondó a; számok ezek, melyek hűen tükrö­zik vissza az utóbbi években cipő­ik iparunk termelésének gyorsütemű fejlődését. Jó minőségű cipőinkkel §Ö újra meghódítottuk az európai és ázsiai piacokat, s csaknem vala­mennyi népi demokratikus orszá­gokba és a Szovjetunióba is millió­számra exportáljuk cipőiparunk fia termékeit. A z említett adatok azonban el­gondolkodásra késztetnek bennünket. A cipőiparban ugyanis a világon mindenütt á gépesítés nagy­mérvű előretörésével találkozunk. Különböző országokban a gépi munka aránya 66-80 százalékot tesz ki, azaz már csak néhány műveletet vé­geznek kézzel. Náftinic ez az arány a termelés rohamos növekedéséhez vi­szonyítva nem a legjobb. Cipőgyá­runk dolgozóinak mindössze 56 és fél százaléka végez gépi munkát, 43 és fél százaléka még mindig kézi mun­kával van elfoglalva. Mint minden más iparágban, a cipőiparban is az automatizálás jelenti a technika fej­lődését. Természetes, ez ugrássze­rűen növeli a termelékenységet. Kü­lönösen gyors az előretörés a Szov­jetunióban és az Egyesült Államok­ban. Kravcsenko és Piszkorszki szov­ijet mérnökök olyan félautomatát szerkesztettek, amely varrott tech­nológiánál 23, ragasztott technoló­giánál pedig 35 műveletet végez el. Az NDK-ban már dolgoznak hat mü­veletet végző talpbélés- és köztalp­elökészítő automaták is. Rég elmúlt tehát az az idő, amikor az egy mű­veletet végző gép jelentette á fejlő­dés csúcspontját. Nálunk azonban még mindig a régi kerékvágásban to­pogunk, mert — bármennyire is tö­kéletesek e téren gépeink — a ter­melés növekedésével párhuzamosan nem fejlesztjük eléggé gyorsan az új technikát. Cipőiparunkban eddig a munkáknak mindössze 1,34 százalékát automa­tizáltuk. Az előkészítő és feldolgozó munkák túlnyomó többségét ma is úgy csináljuk, mint 10-20 évvel ez­Partizánske főtere A közétkezés távlati terve A legújabb hivatalos adatok sze­rint a kiskereskedelmi forgalom a közétkezési üzemekben 1953-től 1958-ig 48 százalékkal, tehát közel a felével emelkedett. Kedvező je­lenség, hogy állandóan csökken az alkoholfogyasztás. 1955-ben 155 ezer, 1958-ban már csak 119 ezer hekto­liter alkoholt fogyasztottak nyilvá­nos helyiségekben. A közétkezési üzemekben átlagban naponta 1100 000 főételt tálalnak fel, ennek egyharmadát nyilvános ét­termekben fogyasztják el. Ezenfelül naponta több mint másfélmillió le­ves és százezrekre menő hideg étel­adag kerül eladásra. Amilyen mér­tékben nő a fogyasztás, olyan mér­tékben javul az éttermek belső be­rendezése, kulturáltsága (új étkész­letek, abroszok, szőnyegek, függö­nyök, modern konyha- és mosógépek, hűtőszekrények stb.). A harmadik ötéves tervben újabb vendéglők, önkiszolgáló éttermek, büfék és automaták létesülnek. A közétkezési vállalatok, nevezetesen az önkiszolgáló éttermek korszerű­sítéséhez nagyban hozzájárulnak a Szovjetunióban megrendelt és foko­zatosan érkező berendezések. A Bel­kereskedelmi Minisztérium Dačicén a kereskedelem és közétkezés számá­ra szükséges berendezéseket gyár­tó külön - saját — üzemet is lé­tesít. A belkereskedelem több kez­deményezésének valóra váltását akadályozza a megrendelt üveg- és porcelánáru silány minősége. A ve­gyiipar által szállított egyes árucik­kek, mint pl. nagy tálcák, platók szintén nem felelnek meg a vendég­látóipar követelményeinek. 1965-ig a belkereskedelmi forga­galom a közétkezési üzemekben az 1957-es állapottal szemben további 59 százalékkal emelkedik, ennek 84 százalékát saját készítette friss étel­nek kell kitennie. A terv szerint 1965-ben 776 millió adag főételt kell a közétkezési üzemekben eladni. Ez a hatalmas feladat az éttermi há­lózat módosítását és fejlesztését fel­tételezi. SZ1LY LMRE előtt. Azóta pedig a fejlődés tovább haladt. Mivel magyarázható cipőiparunk technikájának lemaradása? Hisz ha­zánk nemcsak a cipőgyártásban, de a cipőipari gépek terraelésében is az első helyen állott. Gépeinket szíve­sen vásárolta a külföld is, mert (mi­nőségileg, nagy teljesítményükkel ve­télkedtek a legjobb külföldi gépek­kel. A jelenlegi helyzetet azonban a legjobban a brnói nemzetközi vásár mutatta meg. Itt a cipőipari gépek fejlesztésében nem sok újat mutat­tunk a világnak. Még mindig az egy műveletet végző gépek domináltak, nem mutattunk be automata vagy félautomata cipőipari gépeket. A technika hátul-kullogásának egyik legfőbb oka a gépszerkesztők csekély létszáma. A külföldi cipő­iparban dolgozók létszámához viszo­nyítva a gépszerkesztők száma 5­ször 6-szorta nagyobb, mint nálunk. Olyan égető probléma ez, mellyel a harmadik ötéves tervre való jó fel­készülés érdekében sürgősen foglal­koznunk kell. A harmadik ötéves terv irányelvei szerint a fogyasztási cik­keket gyártó iparágaknak, — köztük a cipőiparnak is, — 20 százalékkal kell növelni a termelékenységet. En­nek pedig egyetlen módját a gépesí­tés és automatizálás meggyorsításá­ban látjuk. Szlovákia legnagyobb cipőüzeme a partizánskéi Augusztus 29. cipő­ipari vállalat dolgozóival szemben is ,nagy igényeket támaszt a jövő. A né­hány cipőüzemet magában foglaló vállalatnak a harmadik ötéves terv­ben 21,7 százalékkal kell növelni a termelést és 23,8 százalékkal a ter­melékenységet. Az 1961—65-ös évek­ben a termelékenység növelésével és a műszaki fejlesztéssel el kell érni azt, hogy ugyanolyan termelés mel­lett az alkalmazottak létszáma 773 emberrel csökkenjen, a termelés ön­költsége pedig 15 és félmillióval le­gyen olcsóbb. Nagy feladat ez, mely csakis az üzem valamennyi alkalma­zottjának hozzájárulásával valósítha­tó meg. Nemrég a pártbizottság kezdemé­nyezéséből az üzem műszaki dolgo­zói, újítói és vezetői műszaki-öko­nómiai konferenciára jöttek össze, hogy részletesen elemezzék a jövő •évi tervfeladatot. A konferencián megállapították, hogy bizony az Au­gusztus 29. üzem sem fordít kellő gondot az új gépek fejlesztésére. Pedig a részleges eredmények azt mutatják: érdemes új gépeket szer­keszteni és a régi gépparkot felújí­tani. Például a gépfejlesztő osztály műszaki dolgozóinak ötletes találmá­nya, egy félautomata gumivágó gép bevezetésével évente 180 ezer koro­nát és 6 munkaerőt takarítanak meg az üzemnek. A vállalat gépüzeme már három ilyen félautomatát készített és helyezett üzembe. Hasonló jóigaz­dasági eredményeket hozott Š. Du­bina gépszerkesztő találmánya is, aki olyan béléspréselő gépet szerkesz­tett, amely termoplasztikus ragasztó­anyag alkalmazásával növeli a cipő­felsőrész minőségét és évente 30 ezer korona megtakarítást hoz az üzem­nek. Ez idén 20 ilyen nagyteljesítmé­nyű gépet helyeznek még üzembe. Sok hasonló példát lehetne felsorol­ni, hogy bizonyítsuk, mjly nagy je­lentősége van a jövő évi tervre nézve a gépesítés meggyorsításának. A mű­szaki-ökonómiai konferencián részt­vevő kommunisták elhatározták, hogy egyszer s mindenkorra véget vetnek a műszaki-szervezési' intézkedések lebecsülésének. Eddig ugyanis nem nagy gondot fordítottak erre a kér­désre. Határozatukat tettel támasz­tották alá, a műszaki-szervezési in­tézkedések következetes megvalósí­tásával már ez idén 6148 000 korona önköltség-megtakarítást érnek el. A gépek konyhájában Hogy jövőre 22 százalékkal csök­kentsék az önköltséget és 20 száza­lékkal növelhessék a termelékenysé­get, ez nagyban függ attól: hogyan fogják már ez idén teljesíteni a műszaki fejlesztés tervét, milyen eredményeket érnek el az új gépek szerkesztésében és fejlesztésében. A gépszerkesztő osztály világos ter­mében komoly alkotómunkával el­foglalt fehérköpenyes emberek ül­nek rajztábláik mögött. A 22 gép­szerkesztő és 5 technológus, akik a műszaki fejlesztésen dolgoznak, bi­zony csak egészen kicsiny töredéke az üzemben dolgozó több ezer mun­! kasnak. Mennyire érdemes lenne mi­eíőbfi növelni a gépszerkesztők lét­számát, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy ez a kis kollek­tíva eddig már 29 műszaki feladatot oldott meg, ami az üzemnek csak­nem évi 3 millió korona és 86 mun­kaerő megtakarítását jelentette. A fejlesztő osztályra azonban a jö­vőben sokkal nagyobb feladatok vár­nak. Hisz a harmadik ötéves tervben csupán az új technológiával és az új technika alkalmazásával nem ke­vesebb, mint 8 és félmillió korona önköltséget kell megtakarítani és 339 munkaerővel kell csökkenteni a mai termelés színtjéhez szükséges munkaerők létszámát. Ezt a felada­tot a meglévő gépek korszerűsítésé­vel, valamint új gépek szerkesztésé­vel akarják megvalósítani. Ezzel kapcsolatbap Karol Kvetán, a gép­szerkeztők vezetője a következőket mondotta: — „A jövő években meg akarjuk oldani az üzemen belüli szállítást automatikusan működő szállítóberendezés felszerelésével. Ezzel csak üzemünkben több száz munkaerő szabadul fel termelő mun­kára. Megszűnik a kocsik kézi tolo­gatása és a ma még nehéz kézi mun­kát gépek váltják fel." — Min dolgozik most a gépszer­kesztő osztály? - kérdezzük Kve­tán elvtársat. — Lent, a fejlesztő műhelyben épp most fejezünk be egy új félautomata adogató szalagot. Ennek a szalag­nak a régivel szemben az a nagy előnye, hogy a varrónők nincsenek egymásra utalva, tehát mindenki kéz­ügyessége, szaktudása szerint dol­gozhat. Ez pedig a nagy szaktudású munkásnőknél a kereset növelését jelenti — válaszolja Kvetán elvtárs, majd folytatja: — Ezenkívül az új szalag két műszakra van szerkeszt­ve, tehát kétféle cipőfazont is lehet rajta készíteni. Az egyszerű futó­szalagnál a minőség is sokat szen­vedett. Ha valamilyen minőségi hiba volt a cipőn, nehezen lehetett meg­állapítani, ki okozta a selejtet. Az új adogató szalagnál dobozokban 10 pár cipőfelsőrészt lehet bármely munkásnőnek címezni és a félauto­matával elküldeni. A hiba okozójá­nak keresése tehát elesik. A minő­ség javítása mellett a munka ter­melékenysége is növekszik 5—10 szá­zalékkal. A 36 méter hosszú félau­tomata adógatö szalagokat a jövőben beszereljük a műhelyekben is, de fő­leg az újonnan épülő csarnokban lesz alkalmazva — mondja Kvetán elvtárs, a félautomata-szalag szer­kesztője, majd válaszát még kiegé­szíti'. j* Ez már befejezett dolog, csak kí kell próbálni. GabrieJ. Ivtoravčik elvtárs most egy új bélésragasztó gépen dolgozik, mely többszörsén nö­veli a termelékenységet. Több ilyen' új gép megszerkesztését szeretnénk a jövőben megvalósítani, hogy a kül­föld előretörését utóiérjük. Ezek után azt hisszük, hogy az olvasó maga is megadja a cikk cí­mében feltett kérdésre a választ. Géppel vagy kézzel? Nekünk, cipő­ipari nagyhatalomnak, amely 10 mil­lió számra gyártja a különféle fa­zonú cipőket, nagyon fontos, hogy mielőbb 1-'gyakorlatban adjunk választ, mégpedig S gépesítés és automati­zálás meggyorsításával. Egy röpke esztendő kérdése A CSÖRGEDEZŐ hegyi patak mellett keskeny erdei út vezet kanyarogva a Körmöci hegyek tetejére, ahonnan pazar kilátás nyílik a festői környe­zetben fekvő Banská Bystricára. A ve­rőfényes őszi napokon csak a ter­mészetbarátok verték fel errefelé a csendet, most a borongós november végén a nehéz terepjáró gépkocsik zajától visszhangzik az erdő. Minden jel arra vall, hogy a közelben épít­keznek. Fenn a hegytetőn csupa tégla, ce­ment, vas és egyéb építőanyag. Mel­lettük az új épület falai merednek az ég felé... épül Közép-Szlovákia nagyteljesítményű televízió- adója. Most ugyan még csak az adó műszaki épületén dolgoznak, de mire kitavaszo­dik, a tengerszint felett 1232 méter tnagasan emelkedő Suchá hora tisztásán megkezdik a 300 méteres acéltorony építését is. A tervek szerint az új TV-adó már egy év múlva megkezdi kísérleti adásait. Ugyanazon a csatornán fog műsort sugározni, mint a Križná he­gyen működő ideiglenes adó, melyet a múlt év nyarán társadalmi mun­kával építettek. Minden valószínűség szerint tehát nem kell átalakítani a Banská Bystrica-i adóállomásra állí­tott készülékeket, sőt a képernyőn sokkal élesebben fog megjelenni a közép szlovákiai TV-adó monoszkópja. Természetesen nagyon jó vételi lehe­tőségek lesznek Léván, Ipolyságon, avagy Rimaszombat és Rozsnyó kör­nyékén is. Ahol pedig a Banská Bystrica-i TV­adó képeit mégsem tudnák elég éle­sen fogni, — elsősorban a magas hegyekkel borított vidékeken, — ott a Králová Hola-i kisebb teljesítményű TV-adó fog segítséget nyújtani a te­levízió rajongóinak. Ugyanis az Ala­csony-Tátrában jövőre szintén új TV­adó építését kezdik meg a Krátová Hoľa tetején, 1943 méterre a ten­gerszint felett. Itt azonban már csak 70 méteres lesz az adótorony, tehát jóval alacsonyabb, mint a Banská Bystrica melletti Suchá Horán, sőt az adó teljesítménye sem lesz olyan erős. Viszont számíthatunk arra, hogy — bár az építkezéseket csak 1960 ta­vaszán kezdik el, — a próbaadások a jövő év végén vagy 1961 január­jában itt is megindulhatnak. A MŰSZAKIAK ez idő szerint mái dolgoznak az előkészítő munkálato­kon. A szerpentin út építése 6300 méter hosszan nagyjából a befejezés előtt áll, és rövidesen elkészülnek az ideiglenes függő kötélpálya, a vízve­zeték és a villanyvezeték tervei is. A Krátová Hola festői környezetben emelkedik az Alacsony Tátra örök­• Bíráló szemmel Pillanatképek Felsőóhajról : Az említett falu a járási szék­hellyel, Verebéllyel határos. Kö-' riilbelül 500 hektár kitűnő föld- j j ének javarésze a közös tulajdo­na. Nemrégen alakították a szö-' vetkezetet. Mindössze két évi < múltra tekinthet vissza. Az ilyen < fiatal szövetkezettől nem várha- \ tunk csodákat, kiváló eredmé- < nyeket, de azért jogosan kö- ' vetethetjük, hogy a gondatlan\ vezetőség ne prédálja el azt, \ amiért mindenki dolgozott, ami , mindenkié. * * * \T etítsük bíráló lencsénket az j v EFSZ elnökére. Mit látunk? < Az elnök háztáji gazdálkodását.* De az előírtnál sokkalta nagyobbnak tűnik, mert a fél hektárba sehogy 5 sem fér be a 90 ár föld és az i 50 ár szőlő. Hogy ő hol tanulta a matemati-c ij kát, azt nem tudjuk. De hogy a l ) vezetőség több tagja tőle tanulta, " \ azt tudjuk. * * * A z elnök személyénél tovább ) nem időzhetünk. Nézzük ! I meg gazdálkodását. Kint vagyunk í 1 a határban, szemünk elé tárul a 30 < J hektáron árván hagyott kukorica­i szár. A didergő árvák odavágyakoz- ! j nak a silógödörbe. Mert a susogó l i kukoricaszár is azt suttogja, hogy:) Nincs az a sok, ami el ne fogyna. < * * * A silógödör? Jaj, ez rémes? hely! — Figyelmeztetnek! ) jajongva az előbbiek testvérei. ' {•Nyolcvan köbméter, garmadával) penészedünk. Rohadunk — sirán-) • koznak. De hogy fognak értem bömbölni j i a tehenek? Ami szép, az szép! Az istállókij ielragadóak! Lent a tehenek, padlá­1 son a gabona. Helyén van. Hisz { i magtárnak készült. Az ám, de miért 1 madarak tanyája? Egyszerű! Nín-; \ csenek ajtók, szabad a bejárat. S két ( i éve csiripelik telt bendővel a vere- J I bek : Az ilyesmi is csak ott lehet, ahol j [hanyag a gazda. ft * * E nnyi szomorú megfigyelés után elfáradt a Lencse. Pi-ó i henni kíván. Nyugalmát dühödt vil- v i lacsattogás zavarta_ meg. ? — Azt a betyár"... adok én ne- 5 i ked! — rikoltozott egy mérges* ! hang. ž — Lassabban testvér — szólt rá 0 j Imre bácsi és bütykös ujjával ta- l I pogatta a tehén oldalát. v — Mit tapogat? 'í — Nézem, nem törted-e el a bor- \ ) dáját. — No és ha eltörtem volna? Mi ; köze hozzá ? — Sok. Mert a tehén nem a tiéd, | hanem a mienk. Ha baja esik, mind­i nyájunk kára. Érted??? Hogyne értenénk, ha ilyen Imre I bácsik lesznek a szövetkezetben, 1 akkor az elnöknek is csak 50 ár ! háztáji gazdálkodása lesz, a kuko­1 ricakóró nem áll december elején a ! határban, a siló nem penészedik Vmeg. mert betakarják, a magtárak­éra ajtók kerülnek és a jószágnak a jj'villával nem verést, hanem jobb takarmányt adnak. Benyus József zöld fákkal borított hegycsúcsai kö­zött. Ma még ugyan javarészt csak a vadászok paradicsomát jelenti, déli lejtóin azonban csakhamar megjelen­nek a turisták is. A TV-adótól nem messze rövidesen megkezdik egy mo­dern turistaszálló építését. S hogy a turisták és a hegyvidék látogatói mi­nél gyorsabban juthassanak el a hegy csúcsáig, a harmadik ötéves terv idő­szakában függő kötélpálya épül. A SZÁMÍTÁSOK szerint az Alacsony Tátra körzetében lesznek olyan vidé­kek is, ahol jó vételi viszonyokat még az említett két TV-adó segítségével sem lehet biztosítani. Azért a jövö év tavaszán Podbrezovától északra, 900 .méterre a tengerszint felett, hozzá­fognak egy televízió-közvetítöállomás 30 méter magas tornyának építéséhez. Az elképzelések szerint az építési és a szerelési munkák menetét úgy sze­retnék irányítani, hogy az állomást ideiglenesen már 1961 január havában üzembe lehessen helyezni. Az említett TV-adók és a Kassától északkeletre épülő TV-adó elkészült c után meglesz a lehetősége annak, hogy Bratislavától Királyhelmecig mindenütt jó televízió-vételi viszo­nyok legyenek Szlovákia területén. Mindez pedig már nem a távoli jö­vő, hanem csupán csak egy röpke esztendő kérdése.' Berkes József Kiváló eredmény Az átmeneti kocák beállítása jelen­tős mértékben elősegítette a sók­szelőcei EFSZ sertéshústermelését Ez idő tájt 80 ilyen kocát tenyészte­nek a szövetkezetben, melyeket ellés után a hizlalásba sorolnak. Felvéte­lünkön Bilik Mihály' gondozót látjuk, aki kocánként 14 darabra növelte a -malacelválasztási átlagot. (Pfibyl - CTK - felv.) ÜJ SZŐ 4 * 1959. december 6.

Next

/
Thumbnails
Contents