Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-01 / 332. szám, kedd

Ostravai bányásziskolában Képünkön az ostravai Dukla-Bánya bányásztanulóinak életéből mutatunk be egy-egy mozzanatot. A fiataloknak a bányásziskolában minden lehetőségük megvan arra, hogy ne csak jó szakmun­kásokká, hanem általánosan müveit emberekké váljanak. Baloldali képün­kön az iskola két fiatal tanulóját lát­hatjuk, akik különösen rajzolni szeret­nek. Ezért elvállalták a klubhelyiség falának díszítését. Lenti képünk munka közben mutatja be a Dukla Bánya fia­taljait, amint az elektromos bányagépek kezelését tanulják František Rýdl ta­pasztalt mestertől. V. Švorčík (ČTK) felvétele Teljesítik | felajánlásaikat f $ A szocialista munkaerkölcs és a ^ ^ közös cél eléréséért való törekvés í ^ kiváló példáját mutatták nemrég J § a rybárpolei Lenin Gyapotíeldol-^ 5; gózó Üzem negyedik szövörészle- ^ ^ gének dolgozói, akik versenyre J % hívták fel a többi ÚJ SZÓ mennyiségből 20 ezer kg már kitermeltek és a kö- í ^ telezettségvállalás másik felének ^ $ teljesítése is sikeresen halad. Az- ä \ í ^ ért halad sikeresen, mert a szö-^ ^ vögépek termelékenységét az i ^ előbbi negyedévhez viszonyítva 4 ; ^ és fél százalékkal növelték. Ilyen £ | munkaeredményekkel készülnek a j 5; második ötéves terv utolsó évé­fc nek megkezdésére. c A negyedik szövőrészleg felhí- ^ elsőként az egyes szövő­^ részleg dolgozói fogadták el. ^Elhatározták, hogy tervüket de-iv 5; cember 17-ig teljesítik, ter- í •5 ven felül még 981 ezer korona : § értékű fonalat gyártanak textil­iparunk számára. Az egyes számú ^ szövőrészleg dolgozói, akiknek ^ vállalásuk teljesítéséhez már csak : ^ 11 300 kg fonal hiányzik, most 300 ^ ujabb egyéni kötelezettségválla­^ lássál támasztották alá ígéretüket. J A harmadik szövőrészleg dolgo- $ is hasonló értelemben vála- $ § szóltak a versenyfelhívásra. Eiha- ^ ^ tározták, hogy már december 3- <! | ig teljesítik tervüket és az év vé­^ géig-j még 630 ezer méter szövet- : ^ tel termelnek többet a tervezett- i ^ nél. í I H i ^sssrsssssssssssrsssA/ssjvssssmsssswsssssfsssss. 5 vasát 0 zo. 30 éves a Klement Gottwald Gépgyár Amíg a Munkaérdemrend tulajdonosai leitek "D ovažská Bystrieának, ennek a csendes kis községnek 1929­ben mindössze 2400 lakosa volt. Habár ô Bratislava—Zilina-i fő vasútvonal mentén terül el s igen kedvező fek­vése van, lakosainak esze ágába sem jutott volna, hogy szülőfalujukban építik fel Szlovákia egyik legnagyobb gépgyárát. Csak kevesen tudják, hogy a Považ­ská Bystrica-i gépgyár tulajdonkép­pen a pozsonyi Roth-féle tölténygyár­ból fejlődött. Ennek a gyárnak első­rendű szakmunkásai voltak, akik hosz­szú évek során gazdag tapasztalatokat szereztek a lőszergyártás torén. Szak­képzettségüket annyira fejlesztették, hogy 1928-ban már nemcsak vadász­töltényeket, gyalogsági lőszert, hanem tüzérségi ágyúhüvelyeket is gyártot­tak, melynek gyártása rendkívül nagy szakképzettséget követelt. Az első köztársaság hadügyminisztériuma azonban tervbe vette, hogy az üzemet — kedvezőtlen fekvése miatt — az ország belsejébe telepíti. Hogy milyen gyorsan és váratlanul változik a kapitalista konjunktúra, azt Igen jellemzően bizonyítja a Považská Bystrica-i eset. Alig hogy üzembehe­lyezték az első három üzemet, a fegy­vergyár kedvezőtlen pénzügyi hely­zetbe jutott. A folyamatban levő épít­kezéseket korlátozták és ezek csak akkor indultak meg ismét nagyobb lendülettel, amikor a németországi események (1933-ban) is siettették a tervezett építkezések mielőbbi be­fejezését. 1939. március 23-án 13,45 órakor né­met katonaság szállta meg az üzemet. Leváltották az őrséget és német kato­nákkal helyettesítették. A háború fo­lyamán az egész fegyvergyár a Her­mann Göring Werke G. m. b. H. érde­keltséghez tartozott és az ún. „Beauf­traate der Wehrwirtschaftsinspek­tioň" (hadgazdálkodási felügyelet megbízottja) vezette, aki irányította az üzemet és korlátlan hatalommal rendelkezett. A dolgozók túlnyomó többsége poli­tikailag helyesen tájékozódott s csak igen kevesen cselekedtek a németek kedve szerint. Az öntudatos munkások röpcédulákat terjesztettek az üzem­ben és szabotálták a termelést. Na­gyon sok munkást bebörtönöztek, el­bocsátottak, illetve kitiltottak a város területéről. A nemzeti bizottság levél­tárában erről számos feljegyzés ta­núskodik. A fegyvergyár dolgozóinak igazi állásfoglalása a Szlovák Nemzeti felkelésben nyilvánult meg. Ennek K é kihirdetése után sok dolgozó a közeli partizánegységekhez csatlakozott, sőt egyesek egyenest a felkelés színhe­lyére, Banská Bystricára siettek. So­kan életüket áldozták a felkelésben. Nevüket a Társadalmi Otthon parkjá­ban elhelyezett emléktáblán örökítet­ték meg. ét hónappal a háború befejezé­se után már 1800 munkást ta­lálunk az üzem munkahelyein. A vál­lalat űj tulajdonosainak — a mun­kásoknak — óriási akadályokkal kel­lett megküzdeniük. Mindenekelőtt a gyár közvetlen közelében lévő vasúti és országúti hidakat kellett rendbehoz­ni. A vállalat alkalmazottai a legszük­ségesebb élelmiszereket is nélkülözték. A háború utáni kérdések egyik leg­súlyosabbika, az átfogó termelési terv hiánya volt. Považská Bystricán eddig kizárólag lőszert és hadifelszerelést gyártottak. Most át kellett térni a bé­kés termelésre! De mit gyártsanak? Erre a kérdésre várt feleletet a gyár akkori 1800 munkása. Emlékezetes marad az a nap az itteni munkások számára, amikor lőszer és hadigyártás helyett első ízben megkezdték a 25 literes tejeskannák, valamint a réz-, vörösrézedények gyártását. A mecha­nikus részleg rollereket és kerékpár­alkatrészeket gyártott. Ugyancsak megkezdték a szódásüvegekhez szük­séges alumíniumfejek öntését és meg­munkálását, sőt, hogy munkásaikat foglalkoztatni tudják, szükségmegol­dásként gyermekkocsikat gyártottak. Az igazi munkalendület csak ezután kezdődött. 1946 elején az ország első kétéves tervébe a Považská Bystrica-i gépgyár is beilleszkedett. Hatalmas, tervszerű munka kezdődött. Megkezd­ték a 150 literes Manet-hűtőszekré­nyek, a Manet 100-as motorkerékpá­rok gyártását. 1947-ben megkezdték a szines fémek öntését. Az 1952 —1959-es éveket a termelés megszilárdulása éveinek tünteti fel a gyár története. Hosszan tartó tárgya­lások, tervezgetések után, politikai és gazdasági szempontok figyelembevé­telével alapos munkatervet dolgoztak ki, amely a termelés és foglalkozta­tottság tekintetében teljesen új irányba terelte a gyár fejlődését. Megkezdték a Jawa-Pionír mintájú motorkerékpárok gyártását. Annak el­lenére, hogy kezdetben szinte leküzd­hetetlennek látszó műszaki akadályok mutatkoztak a motorkerékpárok ter­vezésében és megszerkesztésében, 1955 áprilisáig ezeket leküzdötték és az év végéig sikerült a lelkes munka­együttesnek 3556 Jawa 550-est elké­szítenie. Az eredeti terv szerint évi 22 000 Jawa 550-es gyártásával számoltak. A munka megszervezésére és a ter­melés növekedésére jellemző, hogy 1956-ban már 30 459, 1957-ben 40 016 darabot gyártottak. Ez év elején elké­szült a százezredik Jawa 550. 1958 első felében — nyolchónapos előkészítő munkálatok utan — az üzem áttért a legújabb mintájú Jawa 555 gyártására. Ugyancsak ebben az évben megkezdték a legújabb szer­kezetű Manet 100-as robogók sorozat­gyártását. Az elért eredmények annál inkább jelentősek, mert a vállalat fennállásának 30. évében hagyta el az üzemet a 200 ezredik motorkerékpár. A gépgyár dolgozói bebizonyították, hogy képesek eleget tenni a külföldi piac követelményeinek is. Považská Bystricán ma már nem­csak az egész világon elterjedt mo­torkerékpárokat gyártják. Bevezették a golyőscsapágyak gyártását is. Ezzel az úttörő kezdeményezéssel igen nagy szolgálatot tettek automobiliparunk­nak, amely azelőtt külföldről szerezte be szükségletét. Hogy milyen ered­ményeket értek el ezen a téren is, bizonyítja, hogy míg 1954-ben 130 000 darabot gyártottak, 1958-ban ezt a teljesítményt a nyolcszorosára növel­ték. A gépgyár fennállásának 30. évében sorozatban gyártja a fémmegmunkáló­gépek számos fajtáját. Kohászati fél­készárui az ország határán túl is nagy keresletnek örvendenek. A vas, réz­és alumíniumlemez gyártása egyre növekedik. Az utóbbi három évben tökéletesítették és fokozták a cső­gyártást. Itt készítik a fémhuzalok összes fajtáit. A valamikori kapitalista Fegyver­gyár ma már kizárólag a bé­keipar szolgálatában áll. Az üzemet működése folyamán 14-szer tüntették ki vándorzászlóval és 1959. május el­sején elnyerte eddigi legnagyobb ki­tüntetését, a Munkaérdemrendet. Füry József A CSISZ mmmM járási kontencíójóról ľ A rimaszombati járás fiataljai november 22-én tartották járási konferen­; ciájukat. A CSISZ-szerveietele küldöttei értékettik eddigi munkájukat és Z megtárgyalták, hogyan teljesítették a CSKP XI. kungreszusának, valamint E a CSISZ 111. kongresszusának rájuk vonatkozó határozatait az építés terén, S valamint a politikai nevelő munkában. Azok az eredmények, melyeket a CSISZ-szervezetek elértek, arról tanús­kodnak, hogy a párt közvetlen vezetésé­vel állandóan javul az ifjúság munká­ja. A CSISZ-szervezetek most először dolgozták ki tervüket az ifjúság neve­lése, valaniint népgazdaságunknak nyúj­tandó segítség terén, természetesen a pártszervek közvetlen segítségével és irá­nyításával. Járásunk ifjúsága az elmúlt időszakban szép eredményekkel dicsekedhet. Az üze­mekben az „Ifjúsági milliókért" mozga­lom keretében népgazdaságunknak 114 034 koronát takarítottak meg. A rétek és legelők tavaszi rendezésénél 1032 hektár területet hoztak rendbe az aratási mun­káknál pedig több mint 40 000 órát dol­goztak le. A városok és falvak rendbe­hozására irányuló akcióban 39 000 órát dolgoztak le, ami 180 ezer koron? érté­ket jelent. Ifjúságunk azonban nem elégszik meg az elért eredményekkel hanem továb­bi szocialista kötelezettségeket vállal és állandóan javítja munkáját. Az állami gazdaságokban dolgozó fiatalok megér­tették hol a helyük és mindannyian be­kapcsolódtak a szocialista munkaverseny­be. A Szabó-gazdaságon a fiatalok a „Szocialista munkabrigád" büszke símért versenyeznek. Példát vehetnének róluk a járás többi CSISZ-szervezetei is. Az építőmunka mellett azonban nem feledkeznek meg fiataljaink a kulturális tevékenységről sem. Hiszen csak az el­múlt év folyamán 32 csoport kapcso­lódott be az ifjúsági alkotóversenybe. Ezek a fiatalok sok kellemes órát és szórakozást szereztek a lakosságnak. Odaadó munkájáért több CSISZ-tag részesült különböző kitüntetésekben. Nagy Árpád, Bátka 1 barátság hónapja a fiileki járásban A csehszlovák-szovjet barátság hónapja különféle kulturális rendezvények szerve­zésére nyújt lehetőséget. A füleld járás­ban például szovjet könyvkiállítást ren­deztek, melynek az a célja, hogy a járás falvainak dolgozói a könyveken keresztül jobban megismerjék a szovjet emberek életét és munkáját. A járás tizenhét köz­ségében a járási népkönyvtár, a Sloven­ská kniha és a tanítói kar irodalmi be­szélgetést rendezett Solohov Embersors című regényéről. A barátság hónapja ke­retében Füleken eddig kétszer tartottak színelőadást. Először a Zvolení J. G. Ta­jovský Színjiáz, majd a Komáromi Ma­gyar Területi Színház látogatott el a fü­lekiek körébe. Mindkét együttes még egy­egy előadást rendez a város dolgozói számára. Összefogásban az erő Az izsai iskolákban kevés a tanterem. Október elején a szülő munkaközösség a tanítókkal együtt munkához látott. A HNB vezetői is nagyban segítették munkájukat. A szlovák tannyelvű iskola csak egy tanteremmel rendelkezett. Hihetetlen gyorsasággal, egy hónap alatt három kis helyiségből elkészült egy szép tágas tan­terem, ezenkívül a pioníroknak egy helyi­ség, ahol majd kedvükre szórakozhatnak. A magyar tannyelvű iskola négy tanter­mes, de ez is kevés a tanulóknak. Két műszakban folyik a tanítás. A tantermek állandóan foglaltak, így nagyon kevés idő jut a különféle köröknek. Már részben ez a probléma is megoldást nyert. A HNB a tanácstermet délelőtt a tanulók rendel­kezésére bocsátotta. Itt tanul egy osz­tály és így délután az iskolában egy te­rem szabad. Volt az iskolának ezenkívül még egy sürgős problémája. Nem volt hol tárolni a téli tüzelőt. Összefogtak hát a szülök, tanítók, tanulók. Közösen felépítették a szeneskamrát. A falak felhúzása után már az idei tüzelőt, iderakták. A tetőfedés még nincs egészen befejezve, de rövide­sen ez is elkészül. A társadalmi munká­ban sokan részt vettek. Legtöbbet dbl­gozott Stefankovics _ László, Szabó Vilmos, Németh Ferenc és 'Máthé Dezső. Kuruc Nándorné, Izsa. A barátság hónapja egyik legszebb je­lenete volt, mikor a barátság és béke stafétájának déli ága a városba érkezett. A lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a stafétát s az ajándékok között, amit hoz­zácsatoltak — ott voltak a járás dol­gozóinak értékes kötelezettségvállalásai is. Csaba Zoltán, Ragyőlc A Vöröskereszt évzáró taggyűlése Pereden A Vöröskereszt peredi helyi szer­vezete nemrégen tartotta az évzáró taggyűlését, melyen a szervezet minden tagja megjelent. Beszámoló után a magyar nyolc­éves középiskola úttörői üdvözölték az évzáró közgyűlést. Ezt követően dr. Lelovics Ciprián körzeti orvos tartott egészségügyi előadást. A járási vezetőség az önkéntes vér­adományozókat oklevéllel tüntette ki. Ezek közé tartozik Horváth An­na, aki már több mint 37 ízben ado­mányozott vért, Lelovics Anna és a többiek. A szervezet kulturális téren is saép eredményt ért e!. Darázs J., Pered Ha utóén traktorom.. A csallóközcsütörtöki gépállomás legjobb fiatal traktorosai közé tar­toznak Rajcsányi Frigyes és Árva József, akik rendszeresen teljesítik feladatukat. Zetor 25-ös traktorral a múlt héten 67 hektár mélyszántást végeztek el s ezzel feladatukat 184.5 százalékra teljesítették. Az értéke­lésnél becsületes munkájukért 325 korona jutalmat kapnak. Vaehun M., Csaüóközcsütörtök 'AKIM'SrSS/SMWS/SSSSSrSSS/SSSA/SS/SSŕmSASSŕ* Ha nem tetszik, ÁLLJON A HELYEMRE! Sokéves újságírói ténykedésem alatt ki­sebb-nagyobb bíráló kije­lentéseim nyomán hol itt, hol ott, bizony elég gyakran le kellett nyel­nem olyan kellemetlen megjegyzéseket, mint például „Próbálná meg egyszer az én helyem­en" és ehhez hasonló­kat. Rövidebb-hosszabb lelkitusa után rendsze­rint napirendre tértem az eset fölött azzal nyugtatva meg maga­mat, hogy minden pályá­nak megvannak a maga kényelmetlen oldalai, meg aztán a bírálat ál­talában kellemetlen do­log. £s ha az ember kel­lemetlenségekkel trak­tálja embertársait, szá­mítania kell rá. hogy egyesek — akik még nem eléggé öntudatosak és mindmáig nem értik meg a bírálatnak szocia­lista társadalmunkban betöltött nagy nevelő hatását — szintén kel­lemetlen hangnemben válaszolnak. Előrebocsátom tehát, hogy a foglalkozásommal járó ily fajta kellemet­lenségeken általában könnyen túlteszem ma­gam, aiinál inkább, mert lépten-nyomon tapasz­taltam, hogy a bírálat nyomán általában, még­ha néha kelletlenül fogadták is, csaknem minden esetben javulás történt. Abba azonban már sehogysem akarnék beletörődni, hogy ma­gánéletem apróbb-na­gyobb ügyeinek intézése közben egyre-másra in­vitálnak zöldséges bolt elárusítójának, tejcsar­nok, mészárszék pultja mögé s számtalan más helyre. Mindezt azért, mert a magam és em­bertársaim nevében fel­hívom a figyelmet né­mely fogyatékosságra, s nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni a meg­rövidítésemre irányuló legcsekélyebb törekvést sem. Erre, mint állam­polgári kötelességeit be­csülettel teljesítő dolgo­zó embernek teljes mér­tékben jogom van és ép­pen ezért a leghatáro­zottabban tiltakozom jo­gaim, minden ez irányú csorbítása ellen. Milyen erkölcsi alapon ajánlotta fel állását ne­kem tegnap meglehető­sen mérges tekintet kí­séretében a bratislavai volt vásárcsarnok köze­lében levő belsőrészeket árusító hentesüzlet idős elárusítónöje? Azért ta­lán, mert tisztességesen megkeresett pénzemért nem voltam hajlandó « mások által visszautasí­tott, Öt-hat darabból álló mócsingot elfogadni fél kiló sertésmáj helyett? Hiszen én nem akarom kitúrni öt foglalkozásá­ból! Nem állást keres­tem, hanem csupán az ebédre valót akartam megvásárolni. Nem is ér­tek a levágott állatok feldarabolásához, viszont az elmúlt évek során né­mi gyakorlatot már sze­reztem az újságírás te­rén. Semmi okom sines tehát az állásváltoztatás­ra, lássa el ó is a maga feladatát becsülettel, úgy, ahogy én is igyekszem ellátni a magamét. A jó­indulatú figyelmeztetést, a javító szándékú bírá­latot pedig vegye szívére minden jóravaló ember, s igyekezzék 'óket mun» kajában hasznosítani. f (v-V Oj SZŐ 4 * 1959. december h

Next

/
Thumbnails
Contents