Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-31 / 360. szám, csütörtök

t MÁR MOST KÉSZÜLNEK \CU± a Jövőre a Csemadok Központi Bi­zottsága ismét megrendezi a hagyo­mányos országos dal- és táncünne­pélyt. Még messze van az összejö­vetel ideje, de számos népművészeti csoport máris készül, hbgy méltón szerepelhessen az országos bemuta­tón. A Csemadok bratislavai kerületi titkársága az országos dal- és tánc­ünnepélyre a kerületből 7 tánccso­portot jelölt ki. A táncegyüttesek a következő tánckompozíciők bemuta­tását tervezik: Bős, „Huszárosság", Követendő felhívás Az Ostrava-vidékí ifjúsági népművészeti egylittesek készülnek az ország felszabadí­tásának 15. évfordulója ünnepségeire. Az előkészületi munkák sors n született meg a Kunčicei Kohókombinátus ifjú énekesei­nek es zenészeinek az a felhívás*, amelyet köztársaságunk valamennyi népművészeti együtteséhez intéztek. A felhívás arra ösz­tönzi az együtteseket, hogv méltóképpen készüljenek fel nagy ünnepünkre és járul­janak hozzá varosaink es falvaink szépí­téséhez is. (CTK) Magyarbél „Aratás". Sárosfa „Aratá­si ünnepély", Sotnorja „Felszabadu­lás", Csicsó „Csallóközi csárdás", Taksony „Taksonyi majális", ^Vlistáí „Martosi csárdások". Az országos dal- és táncünnepély­re kijelölt tánccsoportok mindegyi­ke alaposan felkészül. Rendszeresen a somorjai, taksonyi, sárosfai, és ma­gyarbéli tánccsoportok próbálnak. A rendszeres próbákat azonban min­den bizonnyal rövidesen a többi cso­portok is megkezdik, úgyhogy az or­szágos dal- és táncünnepélyre mind­egyikük idejében és alaposan felké­szül. A készülődés során eddig a leg­szebb eredményt a taksonyi tánccso­port érte el. Tóth Margit vezetésével figyelemre méltó munkát végez a Csemadok felsőszeli szervezetének tánccsoportja is. A felsőszeliek az „ördöglakzi" című tánckompozíciót tanulják, s ha 'nincsenek is az or­szágos dal- és táncünnepélyre ki­jelölt csoportok között, további szor­galommal és jó felkészüléssel köny­nyen elérhetik, hogy az országos be­mutatón a résztvevők soraiba kerül­nek. (b) A II. Országos Spartakiád előtt A Ii. Országos Spar­takiádra kulturális dol­gozóink is készülnek. A Csehszlovák Filmvál­lalat például instruáló filmeket készített a be­mutatásra kerülő gya­korlatokról, valamint több filmet a téli spar­takiádról. Megfontolás tárgyát képezi egy egész estét betöltő sjjartakiád-film forga­tása. A spartakiád napjai­ban megfelelőképpen módosul a mozik és a színházak műsora is. Egyes parkokban is ve­títeni fognak és terv­bevették azt is, hogy az egyik moziban be­mutatják a világ kine­matogrSt'iájának leg­jobb alkotásait. Különféle népszerű­sítő kiadványok, útika­lauzok, képes levele­zőlapok, reprodukciók, térképek jelennek meg, bővítik az emléktár­gyak választékát. . A spartakiád idején Prágában szerepel majd a legnagyobb csehszlo­vák cirkusz, amelyben szovjet atléták is fél­lépnek. A Júiius Fu­číkról elnevezett Kul­túra és Pihenés Park­jában a brüsszeli vi­lágkiállításról hazaszál­lított csehszlovák pa­vilonban hazánk fel­szabadításának 15. év­fordulója alkalmából nagy képzőművészeti kiállítást rendezünk. A spartakiád napjaiban számos népművészeti együttes is bemutatja színes műsorát. (rich) A Nagy halak Bősön A napokban tartotta a Csemadok bösi helyi csoportja J. Balucki: Nagy halak cíinii 3-jelvonásos vígjátékának bemuta­tóját. Furcsa a cím és furcsa alakok je­lennek meg Balucki vígjátékában. A szerző átvitt értelemben használja o nagy haluk kifejezést. Balucki vígjátéka a kispolgári lagiiordiujhuszái, .szatírája. ' niattür, W * áw, mbi;<i iátszwt, ie a darab, amelynek komikusnál Konútcu-, sabb jelenptci'n a néző két B rán keresz­tül szinte szünet nélkül kacag. A b'ósiek ismét bebizonyították, hogy méltó terjesztői a szocialista kultúrának Ciaputkevicz szerepében Pavlovics Feren­cit, Dorottya szerepében pedig Pavlo­vics Júliát dicsérhetjük. E két szereplő tudása legjavát nyújtotta, főleg jó moz­gásukkal tűntek ki. Danis Jolánt és Rac­film még csak jobban kidomborítja. AZ EMLÍTETT két filmben egy-egy emberi életútnak, vagy sorsforduló­nak nemcsak a végeredményét, nem­csak a végösszegét, hanem a vég­kifejléshez vezető utat, a buktató­kat. a mélybe zuhanást és a felemel­kedést, a sikertelenséget és a győ­zettnet is látjuk. Ehhez hasonlóan az októberi forradalmat idéző filmekben a ^gigászi küzdelemnek* nemcsak a győzelmi mámorát érzi a néző, ha­nem azt a felmérhetetlen erőfeszí­tést, azt a megszámlálhatatlan em­beri drámát is, ami beárnyékolja az ünnepi díszlövés pillanatait. Ezernyi, milliónyi emberi sors szálaiból szö­vődik forradalommá, korrá, korszak­ká a történelem. A történelmi sors­fordulók nagy árát, nagy fizetséget követelnek. A „18-as év", a „Vakme­rő szív", a „Felégetett hidak" és a többi film, amely az Októberi For­radalom egy-egy részletét vetíti vá­szonra, éppen az áldozat nagyságát, domborítja ki. S éppen ez, az áldo­zat, a fizetség nagyságának ábrázo­lása váltja ki a nézőben a forra­dalom vívmányainak és hőseinek a megbecsülését és tiszteletét. A múlt, a történelem művészi megjeleníté­sének az eddiginél feltétlenül ma­gasabb szintű értelmezéséről van itt szó, amely szerint a társadalmi kor­szakváltozáSoknak nemcsak a fő út­vonalait, hanem a célhoz vezető mel­lékösvényeit is figyelembe kell ven­ni. Milliók erőfeszítése mellett az egyes ember életsorsa is hangsúlyo­zást nyer. Megszűnik a negatív tör­ténelmi figurák egyoldalú beállítása és ábrázolása. Tanúi lehetünk an­nak is, hogy a heroizálásnak csak addig és csak akkor van értelme, ha reális erőviszonyokat tükröz, ha nem haladja meg az emberi teher­bírás elképzelhető határait. Össze­fogva: az Októberi Forradalom fil­méi mélyen átgondolva értelmezik a történelmi egész és rész dialektikus viszonyát. A közelmúltban bemutatott fil­mek közül különösen kitűnt film­író Józsefet a bősiek először üdvözölhet­ték színpadjukon, de szereplésükkel már­is bebizonyították, hogy még sokszor tapsolhatnak nekik kiváló teljesítmé­nyükért. Brezovszky Rózsikát, Tóth Sán­doit, Horváth Endrét, Csicsay Imrét és Brezovszky Andort is csak dicsérni tud­!>*- >y:.' * -A -M.V GtrkiQdok-.izerrezet izfniátszi csoportja jó útiin halad. A múltban elért eredmények — v gondolok itt elsősorban a színjátszásra — kötelezik a csoportot. A Szabad szél. Zeng áz erdő, a Boci-boci tarka sikeres bemutatói arra engednek következtetni, hogy a cioport teljesít­ménye felfelé ívelő is tagjai megbir­kóznak a nehezebb darabokkal is. CSlKMÁK IMRE szerű formájával Ejzenstein „Rette­netes Iván"-ja. A film első része 1945 előtt, a második 1946 után ké­szült el. Ivánra, minden oroszok első cárjára a „rettenes" mellékne­vet ragasztotta a történelem. Ejzen­stein monumentális képsorozatokban a történelmi igazságnak megfelelően eleveníti meg a cár alakját, a tör­ténelmi miért megválaszolásának szándékával. Miért volt szükség Iván cár erős, ellentmondást nem tűrő fellépésére? Miért ragadt Ivánra a rettenetes jelző? Erre ad választ a film. Iván személyisége egész, egy­séges jellem, tele ellentmondásokkal és kételyekkel. Azonban belső em­beri ellentétei nem csökkentik ál­lamférfiúi nagyságát. A Rettenetes , Iván ábrázolásában nem a véres megtorlásokon van a hangsúly, ha­nem az ember és államférfiú bölcs előrelátásának kidomborltásán. Sa­ját tetteit mérlegelve a cár önma­gában kételyekkel küzd, időnként szinte teljesen magára hagyatva él, de kételyeit és belső háborgását csak tettekben oldhatja fel, hogy teljesít­hesse történelmi küldetését. Ez a belső küzdelem nem azonos a hamleti lelki eltorzulássel és meg­hasonlással. Iván alakjában a tör­ténelem igazsága és szüksége feje­ződik ki egy uralkodó életútjában. Olyan emberé, akit alakít a törté­nelem és aki alakítja a történelmet. A Rettenetes Iván ma már klasszi­kus értéke a szovjet filmművészet­nek. Fontos ezt hangsúlyoznunk azért is, mert a legújabb szovjet filmeken felfedezhető Ejzenstein rendezésének hatása. Átveszik di­namizmusát, líraiságát és tudatosít­ják az emberi cselekvés erkölcsi súlyát és következményeit. A SZOVJET FILM ÜTJA felfelé ível. Jól esik látni és érezni a sze­replők egyes vonásaiban Mihajlov, az öreg frontkatona ismerős, ember­séges mozdulatait és magatartását. A szovjet film elindult azon az úton, amely milliók művészetévé avatja. DOBOS LÁSZLÓ zas a Egy kiváló kolhozban Kijevtől 40—50 km-re nyugatra fekszik Nikolszko-Borscsegovka köz­ség. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Mark Nikolájevics Broncsenko. a kol­hoz elnöke hadnagyi rangban, mellén a Lenin és a Vörös Csillag Érdem­renddel hazatért, az egykor virágzó gazdálkodás helyén jóformán semmit sem talált. A kolhoz épületei feléget­ve, gyümölcsösei kipusztítva, állat­állománya, vetőmagja semmi. A há­ború előtt néhányezer lakosú gazdag község helyén romok fogadták a se­besüléséből gyógyulásra hazatérő el­nököt. Komor tekintettel, mankó se­gítségével járta végig az üszkös ro­mokat. A község közepén ott állt a szilánkoktól megtépett nagy geszte­Matréna Makszimovna Marcsenko lekvárt föz nyefa, örömteljes gyermekkorának egykori játszóhelye. Erre a fára akasztották fel Hitler pribékjei a kolhoz legjobb kommunista dolgozóit. Odébb pedig, ahol a kolhoz csűrje volt, üszkös gerendák hevertek sza­naszét. Alattuk lelte szörnyű halálát a község 96 lakója, gyermekek, anyák, öregek, a hős szovjet parti­zánok hozzátartozói, akikre a fa­siszták rágyújtották a benzinnel meglocsolt csűrt. Azokon a helyeken, ahol 15 évvel ezelőtt a frontról hazatérőket föld­bevájt kunyhók fogadták, ma két­három szobás takaros családi házak sorakoznak az újjáépült község lom­bos fákkal kiültetett utcáin. Ilyen utcán tértünk be találomra az egyik kolhoztag lakására, hogy közelebb­ről is megismerkedjünk a kolhoz la­kóinak életével, gondjaival. A takaros ház udvarán rézüst körül két asz­szony sürgölődött. Lekvárt főztek a 25 áros gyümölcsösükben termett szilvából. Ettől volt illatos az udvar és környéke. Matréna Makszimovna Marcsenko, a ház fiatal gazdasszo­nya négyéves kislányát, Jelenkát ölébe véve melegen invitált az ebéd­lőbe. Bent a szobában csodálkozva néztem körül. "A nagy ablakon hófe­hér függönyök, a falon orosz szokás szerint perzsa szőnyeg, a szoba kö­zepén kézimunkával leterített asz­tal, a falná! dívány, vitrines szek­rény, a sarokban pedig gramofon­szekrényen televízor. Az egész szoba csak úgy ragyogott a tisztaságtól. — Most akarjuk bevezetni a köz­ponti fűtést és a gázt — újságolta el beszélgetés közben Matréna Mak­szimovna. — Milyen "gázt? — kérdeztem csodálkozva. — A főzéshez. Ügy terveztük, hogy még a központi fűtés kazánját is gázzal fogjuk fűteni, hogy ne kell­jen tüzelőről gondoskodnunk. Köz­ségünkön keresztül épp most veze­tik a földgázvezetéket és így január 1-töl már gázzal főzünk — magya­rázza készségesen a háziasszony. Minden szavából kiérezni a megelé­gedést, s csak akkor szomorodik el, amikor szüleiről, testvéreiről érdek­lődöm. Apját és anyját, mint kommunis­tákat a fasiszták gyilkolták le, két fiútestvére pedig a fronton halt hősi halált. Teljesen egyedül maradt a családból, még a házuk is leégett — mesélte el szomorúan sorsát és sze­mét néhány pillanatig könnyfátyol borítja "el. Rövid hallgatás után újra áttérünk a kolhoz dolgozóinak életé­re, munkájára. — Mennyit keres a férje? — kér­dem, amikor megtudom tőle, hogy az udvaron álló fészerben, ahol még ma is látható a falra akasztott régi lószerszám, már két éve saját Pob­jedájuk van. Bejárták már vele fél Ukrajnát, s most a Krímre készül kirándulni a család. — Kolhozunkban már egy éve be­vezették a pénzbeli jutalmazást, s férjem ezerkétszáz rubelt keres havonta. Sofőrként dolgozik. A kol­hozban 15 teherautó, 8 traktor, 2 személyautó, 4 gabona-, 3 kukorica­és 3 burgonyakombájn van s ezeken a gépeken 20 sofőr dolgozik. — És maga mennyit keres? — kérdezem a háziasszonyt. — Én többnyire idehaza vagyok. Van két kislányom, velük kell fog­lalkoznom. Csak akkor megyek dol­gozni, ha valamilyen sürgős munka van a kolhozban. Átlagosan így is kijövök havi 500 rubelre. — És a természetbeni ? >~ kér­dem. — Természetbeni jutalmat nálunk nem adnak, mivel mindent havi fi­zetésben kapunk. De minden meg­keresett 10 rubel után jogunk van 1 kg gabonára, amelyet a kolhoztól állami áron vásárolhatunk. A búza 95 rubel, az árpa 84 rubel, a rozs 75 rubel mázsánként. Például a meg­keresett évi 10 000 rubelre 10 mázsa búzát vásárolhatunk. Ezenkívül be­szerezhetünk zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, tejet, vajat is — szintén állami felvásárlási áron. — Tehenük is van? — Nincs. Minek? Községünkben már alig akad olyan kolhoztag. aki saját tehenet tart, hisz tejet vásá­rolhatunk, amennyit akarunk. Csak a tejből 5000 rubel a kolhoz napi bevétele községünkben — mondja Matréna Makszimovna, akitől rövid beszélgetés útán melegen búcsúzunk. A Kommunyiszt nevű kolhoz gaz­dálkodásáról a kolhoz komoly elnöke, az egykori gárdahadnagy mond el sok érdekeset. Előveszi a napi ki­mutatásokat, hogy pontos adatokkal támassza alá a tájékoztatást. — Kolhozunk a szomszédokhoz' vi­szonyítva nem nagy, mindössze 1800 hektár földön, 684 taggal gazdálko­dik. A szomszédban vannak 6 — 7 ezer hektáros kolhozok is. De ennek ellenére, bevételünk ez idén mégis meghaladja a 6 és félmillió rubelt, ami csaknem másfél millióval több. mint tavaly — mondja a már ősz­hajú elnök. Jobban ismeri ő már a kolhoz minden baját, mint saját te­nyerét. Hisz nem kevesebb, mint 25 éve elnöke, jó szervező munkáját a Vörös Csillag Munkaérdemrend dicséri a legjobban. Virágzóvá válto­zott az ó vezetése alatt az ellenség által felégetett falu, melynek kol­hoztagjai még tavaly megfogadták, hogy a hétéves terv rájuk háruló feladatait öt év alatt teljesítik. — Amióta bevezettük a havifize­' téses rendszert, szinte ugrásszerűen növekedett termelésünk — mófldja az elnök, majd folytatja: — A havi­fizetés rendszeres, a kolhoztagok tehát biztosak abban, hogy minden hónapban, esetleg 12-13 százalékos eltéréssel, megkapják a számukra megállapított fizetést. — Mit jelent a 12—13 százalékos eltérés? — vágok az elnök szavába. — A prémiumot, vagyis azt, hogy ki mennýire teljesítette a termelés tervét. Nálunk már nemcsak a mun­ka mennyisége a fontos, hanem a munka minősége is. Ha valaki mun­kajavai nagyobb bevételt biztosít a kolhoznak a tervezettnél, úgy ezért a havi alapfizetésen kívül még kü­lön prémium is jár neki. Megtudom tőle azt is, hogy a zöldségesek a mezőröl egyenesen a piacra szállít­ják a friss zöldséget, mert nagyobb árat kapnak érte a piacon és így több a prémium. A fejőnők átlagos havi fizetése az 1400 rubelt is el­éri. Például egy fejőnőnek, aki 15 tehenet etet és fej, alapfizetésében benne van egy tehén etetéséért járó napi 8 rubel, tisztításáért 8 rubel, egy borjúellésért 100 rubel, 1 liter tej kifejéséért 15 kopejka, folyatá­sért 10 rubel. Mindezt összeadva kijön az alapfizetés. Ehhez aztán hozzájárul a tejhozam növeléséért járó prémium. Az év végén külön bizottság állapítja meg, milyen volt a fejönök egész évi munkája és aszerint még 500-1000 rubel egy­szeri pénzjutalmat is kapnak. Koko­sa Lida fejőnő, aki már néhány hó­napja birtokosa a pártbizottság vö­rös zászlajának, arra kötelezte ma­gát, hogy a reá bízott 15 tehén mindegyikétől évente 5000 kg tejet fej ki. Szeptember l-ig már négy­ezer kilogramm tejet ki is fejt min­den tehéntől. Nem csoda hát, ha ha­vi fizetése eléri az 1600 rubelt. Ez idén a kolhoz bevételének 50 szá­zaléka az állattenyésztésből éred, de ez az arányszám jövőre már 60 százalék lesz. — Mennyi a traktorosok havi fi­zetése? - fordulok újra az elnök­höz. — Aszerint, mennyit dolgoznak. A traktorosok nálunk átlag többet keresnek mint én. Havonta elérik a 2400 rubel fizetést , is. A kolhoztagok komplex brigádokban dolgoznak és mindennap tudják, hogy mennyit ke­restek. Nagyon' jól bevált ez a fi­zetési rendszer; ennek köszönhet­jük, hogy minden ágazatban túltel­jesítjük a termelési tervet - vála­szolja. , i Broncsenko elvtárstól még meg­tudom, hogy kolhozukban 25 száza­lékban állapították meg az osztha­tatlan alapot. — Magas egy kissé ez az arányszám, de kifizetődik. Ez­idén is másfél millió rubelt fordí­tottunk a gazdasági épületek építé­sére. A kolhoznak van saját múmeg­ťerméke"hyíťó ailörtiásá; 100 hektár újonnán telepített gyümölcsöse, mé­hészete, ebédlője, klubja és több új tehénistállója, melyek közül különö­sen az egyik érdemel figyelmet. Eb­ben a félköralakú tágas istállóban 100 tehenet istállózt'ak el szabadon. A tehenek tejhozamát itt napi 13 literre növelték átlagosan. Az istálló épületéből nyílik az erre külön be­rendezett fejőház, ahol két fejőnő egyszerre hat tehenet fej. A vízve­zetékkel, fejogép " berendezésekkel felszerelt fejŐháZ' négy munkaerőt takarított meg a kolhoznak, amellett a tejhozam növelését is elősegítette. Vidám látvány az, amikor dél körül a tehenek sorban állnak a fejőház előtt, mert már .megszokták, hogy fejés közben szemestakarmányt kap­nak. A másik 204 férőhelyes istálló végén külön pihenőszoba van beren­dezve a kolhoz dolgozói számára. Televíziós készülék, rádió és képes­újságok szórakoztatják itt a munká­sokat szabad idejükben. Hasonló érdekességet még sokat mutattak a kolhozban. Már nem is csodálkoztam azon, amikor az elnök­től megtudom, hogy kolhozukban a mezőgazdasági munkák 85-90 szá­zalékát gépesítették. Van is mit aprí­tani a tejbe, mert ez a városmenti kolhoz ma a legjobbak közé tarto­zik. HORVÁTH SÁNDOR A 204 férőhelyes új tehénistálló (Horváth S. felvételei) ÜJ SZÓ 7 * 1959. december 31.

Next

/
Thumbnails
Contents