Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-30 / 359. szám, szerda

Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP KB december 25-i plenáris ülésén (Folytatás a 4. oldalról) Ügy véljük, Kozlov elvtárs megérdemli, hogy ezért a munkáért Lenin-renddel tüntessük ki! (Hosszan tartó taps.) Pártunk bírálja a dolgozót, ha erre szükség van, de megbecsüli az embert és megbocsátja régi hibáit, sőt kitünteti őket, ha az illető megjavul és a munkában jő példával jár elől. (Viharos taps.) Elvtársak! A munkatermelékenység növelésének és az önköltség csökkentésének fő tényezője ma a mezőgazdasági munkák gépesítése. Számos elvtárs beszélt itt erről és mi fontolóra vesszük a mezőgazdasági termelés további gépesítésének kérdéseit. Iparunk egyre nagyobb mértékben ellátja mezőgazdaságunkat új technikával — gépekkel és berendezésekkel. Talán különleges bizottságot kellene létesíteni a mezőgazdasági gépek új típusainak jóváhagyására. Célszerű lenne, ha e bizottságban az egyes köztársaságok mezőgazdasági dolgozói foglalnának helyet, mert ez lehetővé tenné az ország egyes területei specifikus követelményeinek jobb áttekintését. A Központi Bizottság plenáris ülésén számos elvtárs foglalkozott a gépjavító- és műszaki állomásokkal. Mellékesen mondva sok szó esett erről az ukrán kolhozparasztokkal folytatott beszélgetések során is, amikor nemrégen Ukrajnában jártam. Egyes elvtársak azt javasolják, hogy néhány traktorjavító állomást szervezzünk át kolhozok közötti javító-állomásokká. A plenáris ülésen felszólalt számos elvtárs ugyanezt a nézetet vallja. E javaslat figyelmet érdemel. Javaslatot tettek továbbá kolhozszövetségek létesítésére is. Ilyen javaslatot már előterjesztettek a GTÄ-k átszervezésének megtárgyalásakor is. Többek között akkoriban szó volt erről a Központi Bizottsághoz intézett megjegyzéseimben is. Akkor a Központi Bizottságban véleménycserét folytattunk e kérdésről és úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem létesítünk ilyen speciális típusú szerveket. És ma ismét sző van arról, hogy a kolhozok közötti kapcsolatok bővítése során új szervezési formákat kell találni, amelyek elősegítik a kapcsolatok fejlődését. Valószínűleg nem kellene a kolhozközpontot felújítani, de a kolhozok közötti járási szervezetek létesítését komolyan • fontolóra kellene venni, mert számos kérdés gyülemlett fel, amelyek megkövetelik a kolhozok közös erőfeszítését. Ha a kolhozok már aránylag nagyok, nem mindig célszerű további egyesítésük, mert ez ronthatja gazdálkodásuk szervezését. Egybe kell kapcsolni pl. a kolhozok törekvéseit az olyan kérdések megoldásánál, mint villanyművek, utak, interná tusos iskolák építése 6tb. Ez ésszerű, s ezt meg kell tenni. E kérdéssel kapcsolatban a plenáris ülés elé terjesztett javaslatok figyelmet érdemelnek. Sürgetően kiszélesíteni a gépészmérnökök kiképzését a kolhozok és szovhozok számára. Ma, amikor oly nagyszámú különféle bonyolult technikai eszköz áll a kolhozok és szovhozok rendelkezésére, ez nagyon szükséges. Külön szeretnék beszélni a gyapot négyzetes-fészkes vetésére való áttérés gazdaságosságáról. Mindenütt, ahol ezt a haladó módszert alkalmazták, megmutatkozott annak előnyössége. A négyzetes-fészkes vetési módszernél, amikor bizonyos számú magot tesznek a fészekbe, a soros vetési módszerhez viszonyítva a magmegtakarítás 279 ezer tonnát tesz ki. Hogy áttérhessünk a négyzetesfészkes vetési módszerre, ehhez 52 ezer vetőgépre van szükség. E vetőgépek ára 260 millió rubel. Az év folyamán megtakarított magvak kifizetnék a vetőgépek árát és még 664 millió rubel maradna fenn. Mily óriási megtakarítást érnénk el így a munkaköltség csökkentésével! S nemcsak a gazdasági előnyök jelentősek. Meg akarjuk könnyíteni a munkafeltételeket, növelni akarjuk a munkatermelékenységet. Amint a tapasztalatok mutatják, a négyzetes-fészkes vetési módszer nagy jelentőségű a cukorrépatermesztés gépesítése szempontjából is. Végül 'megtaláltuk az utat az oly fáradságos munka gépesítésének megoldására is, mint amilyen a cukorrépatermesztés. A cukorrépa négyzetesfészkes vetése még nem sikeres. A kolhozok és szovhozok a cukorrépát a szokásos sorosvetéssel vetik el. De arra kell törekednünk, hogy megszerkesszük a vetőgépeket és bevezessük a cukorrépa négyzetes-fészkes vetési módszerét. Nagy örömmel tölt el bennünket a cukorrépa vetésterületének bővítése Szibériában, ahol a cukorrépa jól terem. / Hruscsov elvtárs beszéde további részében rámutatott, hogy a kolhozokat továbbra is meg kell erősíteni tapasztalt káderekkel. A káderek kérdése, helyes elosztásuk, nevelésük és felhasználásuk egész munkánk fő kérdése. Nemegyszer azonban helytelenül közelednek e rendkívül fontos kérdés megoldásához. A kommunizmus ellenségei azt mondják, hogy a kultúra növekedésével a Szovjetunióban megváltozik a társadalmi rendszer is, hogy a szovjet nép nem fogja tovább tűrni a ma fennálló rendszert. Nem értik meg, mit jelent a dolgozók, a nép igazi szabadsága. A kapitalizmus hívei igyekeznek a tőkés világot, a dolgozó ember kizsákmányolásának világát szabad világként beállítani. Ha a kapitalizmust szabad világnak tartják, akkor korlátolt és szerencsétlen emberek, sajnálni kell őket, hogy nem tudják megérteni, mi a náp igazi szabadsága. Szabadság csak ott van, ahol az ember megszabadult a tőkés kizsákmányolás bilincseitől. Vajon nem jellemző tény-e, amelyről beszélek, hogy a kolhozparasztok tudatában vannak, miszerint a szovjet ország kizárólagos urai? Mi kommunisták joggal lehetünk rá büszkék, hogy egy kommunista, a járási pártbizottság titkára miatt a kolhoztagok küldöttséget menesztettek Moszkvába azzal a kéréssel — adjátok őt nekünk, hogy vezetőnk legyen, hogy irányítsa a kolhozt, mert jól ért a dolgához, jól szervezi meg az embereket és mi mindnyájan jól dolgoztunk vele. (Hosszan tartó taps.) Ä munka igazságos díjazásáról Hruscsov elvtárs beszéde további részében a kolhozok munkadíjazásáről beszélt. Ismeretes — mondotta —, hogy üzemeinkben és gyárainkban rendszeresen felülvizsgálják a teljesítménynormákat és a bérdíjszabásokat a munkatermelékenység növekedése alapján. Ez normális jelenség és a munkások helyesen megértik e gyakorlat szükségességét. 1953-ban, amikor számos kolhoz nehéz helyzetbe került, a szovjet állam segítette őket, hogy talpraálljanak, jelentősen emelte a kolhoztermelés árait, annak ellenére, hogy egyes kolhoztermények már akkor drágábbak voltak, mint a szovhozok termékei. Ha ezt a kérdést kereskedelmi szempontból ítélnénk meg, így mérlegelhetnénk: miért emeljük az árakat, hisz a kolhoztermelés amúgyis drága az állam számára. Ebben->atí esetben azonban nem kereskedelmi mérlegelések vezettek bennünket, uhanem az a szükségesség, hogy Iekíizdjük a lemaradást és fellendítsük a közös gazdálkodást. Amikor megállapítottuk a kolhoztermékek árait, tudtuk, hogy egyes növények és termények árát túlságosan .magasra szabjuk. Megértettük azonban, hogy ha nem emeljük az árakat, a kolhozok nem kerülnek ki nehéz helyzetükből. A kolhoztagoknak nem lesz elegendő keresetük: ha kevéssé díjazzák a munkát, nem gyarapszik annak termelékenysége. Most, amikor kolhozaink fellendültek és előrehaladnak, a kolhozparaszt keresete megnövekedett, Sőt, egyes jérásokban jelentősen meghaladta a munkás keresetét. Ez nem igazságos. A munkásosztály, mint ismeretes, társadalmunk vezető ereje. A munkások és parasztok szoros szövetségben együttesen harcoltak a földbirtokosok és a kapitalisták ellen, megteremtették és megszilárdították a szovjet hatalmat, harcoltak az ellenforradalom ellen és védelmezték a Nagy Október vívmányait. Közösen küzdöttek a fasiszta megszállók ellen és védelmezték hazájuk becsületét és függetlenségét, szoros szövetségben együtt haladnak a kommunizmus felé is. Mit jelent az, hogy együttesen haladnak a kommunizmus feié? Ez azt jelenti, hogy közösen dolgoznak, együtt teremtik meg a társadalom gazdagságát s hogy munkájukért olyan díjazást kapjanak, ami nem sérti sem a munkást, sem a kolhozparasztot. Ügy vélem, hogy ez így helyes, elvtársak. Hangok a teremben: Helyes! Ny. Sz. Hruscsov: — Teljesen helyes. (Taps.) Egyes kolhozok a munka díjazása terén messze előrehaladtak. Nemcsak munkájukkal jutottak előre, hanem azért is, mert az állam bőkezűen megfizette termékeiket. A hétéves terv megállapítja a munkások, alkalmazottak és kolhozparasztok bevételeinek növelését. A hétéves terv kitűzi a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok jövedelmének növekedését. Ezt figyelemmel kell kísérnünk és igazságosan kell szabályoznunk a munka díjazását. Ezért helyesnek tartom ama elvtársak kezdeményezését, akik egyes mezőgazdasági termények árainak felülvizsgálását javasolják. Nagyon értékes, hogy e javaslatokat azok a köztársaságok teszik, amelyekben az utóbbi évek során rohamosan emelkedett a kolhoztagck jövedelme és munkájuk díjazása. Az üzbég, a tádzsik, a turkmén, a kirgiz és a grúz kolhozparasztok ezt helyesen értelmezik. Szem előtt kell tartani, hogy természetesen nem valamennyi kolhozparaszt ér el rendkívül nagy díjazást munkájáért — 40, sőt 50 rubelt munkaegységenként. Grúziában a Fekete-tenger partvidéken a kolhoztagok magas munkaegységeket érnek el ott, ahol ciprust termesztenek. A síkságokon vagy a hegyi járásokban azonban a kolhozparasztok jövedelme megfelel más köztársaságok jövedelmének. Hangok a teremben: Helyes! Ny. Sz. Hruscsov: Csupán arra kell figyelmeztetnünk, hogy e fontos intézkedés megvalósításához megfontolás és óvatosság szükséges, hogy ne kövessünk el ostobaságot. A kolhozokban a munka díjazása nagyságának megállapításánál szem előtt kell tartani egy további körülményt is. Vannak jő kolhozaink, ahol magas a munkatermelékenység. Ügy kell eljárnunk, hogy ezeknek a kolhozoknak továbbra is vezető helyzetük legyen és hogy ne vessük őket vissza az egyes mezőgazdasági terményárak megváltoztatásával. Nehéz azonban a terményárakat úgy megállapítani, hogy valamennyi kolhoz számára előnyösek legyenek. Különféle kolhozaink vannak. Az egyik kolhoznak ez az ár elfogadható, de a másik kolhoz számára, amely még nem ért el jó munkatermelékenységet, az új ár alacsony lesz. A termények árait azonban természetesen nem lehet minden egyes gazdaság számára külön-külön megállapítani. Abból kell kiindulnunk, hogy a termékek felvásárlási árainak és a munka díjazásának a kolhozokban serkenteniük kell a termelés növelését. Üjból ismétlem, hogy ehhez nagyon óvatosan kell hozzáfogni. Egyes árakat felül kell vizsgálni. A kolhoztagok munkájának díjázását minden egyes kolhozban határozatokkal célszerű szabályozni. Például egy bizonyos övezet részére a munkaegység díjazását egy bizonyos kulcs szerint kell meghatározni, de úgy, hogy a kolhozparaszt munkájának díjazása ne légyen nagyobb, mint ugyanabban az övezetben ugyanolyan földön dolgozó szovhoz munkásának a bére. A kolhozokban a munka díjazásának olyan módszerét kell bevezetnünk, hogy kiküszöböljük az aránytalanul ' rtagy és jogtalan jövedelmet, de azért megmaradjon az anyagi ösztönző, ne fosszuk meg a kolhozparasztokat attól, ami a közös termelés továbbfejlesztésére sarkallja őket. Több pénzt kell majd juttatni az oszthatatlan alapokba. Nagyobb öszszegeket keli fordítani a kolhozok által közösen épített utakra, gyermekinternátusokra, iskolákra és kórházakra. Ezzel egyaránt nyernek a kolhozok és kolhozparasztok is. A gazdaságilag gyenge kolhozokat az állam hitelek és kölcsönök nyújtásával támogatta és támogatja. E kolhozok egy részét a kolhoztagok kérésére szovhozokba szervezték át, a kolhozparaszt munkás lett a szovhozban, munkást megillető bért és jövedelmet élvez. Ogy vélem, ha mindezt helyesen megmagyarázzák, a kolhozparasztok meg fogják érteni. Aszerint, hogyan fokozódik a mezőgazdasági termelés gépesítése, hogyan emelkedik a kolhoztagok szakképzettsége, hogyan javul a munka tervezése, kell rendszeresen felülvizsgálni és megállapítani a progresszívabb termelési normákat és értékelni a munka díjazását a kolhozban, hasonlóképpen, mint ahogyan ez az iparvállalatokban folyik. Ez biztósítja a munkatermelékenység szüntelen növekedését, a közös gazdálkodás bővített újratermelésére szolgáló felhalmozás gyarapítását és a kolhozparaszt anyagi életszínvonalának emelését. Elvtársak! Szeretnék néhány szót mondani a szovhozmunkások munkájának díjazása terén mutatkozó néhány rendellenességről. Például a kazah szovhozokban a Kazah SZSZK földművelésügyi minisztériuma szovhozpénzügyi osztályának adatai szerint aránytalanul nagy az igazgatási és gazdasági apparátus. Egy szovhozra átlagosan az apparátusnak 110 dolgozója esik, eb^ől 25-30 könyvelő. Egy hónap alatt a szovhozokban csupán a munka nyilvántartása és díjazása terén 15 ezer különféle utasítást, nyilvántartási lapot és egyéb könyvelési iratot kell kiállítani, amelyek összesen 1800 000 mutatót tartalmaznak. Ezt az óriási dokumentációt nem lehet felülvizsgálni és a béréket így gyakorlatilag ellenőrzés nélkül, nagyon kis pontossággal állapítják meg. Igy pl. a kusztanajl területen levő Karaszuszki szovhozban M. G. Besszárab kocsivezetőnek egy hónapra 6140 rubelt fizettek ki az őt megillető 761 rubel helyett. A kokcsetavi területen levő „Északi" szovhozban fiktív útiszámlák alapján a gabonatermények minisztériuma 6. számú automobilállomás gépkocsivezetőjének 772 000 rubelt fizettek ki. Nyilvánvaló, hogy a munka díjazásának és nyilvántartásának mostani rendszere nagyon bonyolult, elévült és nem teszi lehetővé a helyes nyilvántartást és ellenőrzést. A tervezés, a normázás helyes megszervezése, a végzett munkák nyilvántartása és a munka díjazása a szovhozokban — ez a minisztérium feladata, az ön kötelessége, Mackevics elvtárs. Ha emlékszik rá már beszéltem erről önnel. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében egyre nagyobb jelentősége van a mezőgazdasági tudománynak. A tudományt egyre közelebb kell hoznunk a termeléshez és a Mezőgazdaságtudományi Akadémiába, az intézetekbe bátrabban kell kinevezni fiatal, tehetséges és alkalmas tudósokat, hogy a tudományt ismereteikkel gazdagítsák és segíséget nyújtsanak a gyakorlati dolgozóknak a mezőgazdaság vezetésében. A tudományos intézeteknek kutatásaik jelentős részét a gyakorlat szükségleteinek megfelelően kell végezniök. Űj szocialista falvakat kell építeni Az utóbbi öt évben sok történt a falvak felépítése és ellátása terén. A vidéki körzetekben 3,5 millió lakóház, számos iskola, kórház, poliklinika, bölcsőde és óvoda épül. P. A. Prozorov elvtárs, a „Vörös Október" kolhoz elnöke a plénumban tartott beszédének fő részét e kérdésnek szentelte. Szavait helyesnek tartom és egyetértek velük. Itt az ideje, hogy egy kissé már előrenézzünk a jövőbe is. Nemrégen Ukrajnában jártam és láttam Kszaverovka falut. Ez nagyon szép és nagy falu, de sok szempontból még a régi mődon épült. Természetesen nem lehet ma a kolhozparasztokra például többemeletes házakat rákényszeríteni. Ezt nem szokták meg. Nekünk magunknak azonban erre kell irányítanunk figyelmünket s ha ma nem, akkor holnap közvetlenül e kérdés előtt fogunk állni. Számos, szétszórtan fekvő lakóhely karbantartása többé kerül, mint az egy helyre összpontosított lakóházak karbantartása. Az ilyen falu ellátása is nehezebb, több járdát, utcát kell építeni, hoszszabb vízvezeték- és csatornacsövet kell lefektetni. Ha ma a kolhozparaszt azt is mondja, csatornázásra nincs szüksége, egy vagy két év múlva követelni fogja azt. És mi viseljük a felelősséget azért, hogyan építkezzék. Ezért a kolhozparasztoknak tanácsot kell adni falvaik építésében s ebbe a munkába be kell vonni az építészeket is. Beszéltem e kérdésekről a parasztokkal. Megkérdezem tőlük: „Hogyan vélekednek azokról a házakról, amelyekben két család számára van hely." Azt válaszolják: „Hát két család-* nak — ez jó dolog." „És négy család számára? „Ez már rosszabb." „Miért?" - kérdezem tőlük. „Azért, mert akkor két lakás napos lesz és két lakás sötétebb." „Ez igaz" — mondom. „De még« sem lehet egy négylakásos házat úgy tervezni, hogy valamennyi lakásba besüssön a nap. Moszkvában is ilyen házak vannak." A falvak építésének és ellátásának most nagyobb figyelmet kell szentelni. Igy pl. Moszkva peremén, a Mozsajszki úton két ház áll. Ezekben a házakban több ezer ember él. Építhetünk egy ilyen házat és elhelyezhetjük benne egy nagy kolhoz valamennyi lakosát, akik azután Uíjy élhetnek, mint a moszkvaiak. Az iíyen nagy házban azután van üzlet, bölcsőde, iskola. Minden közel volna, jobb és gyorsabb szolgáltatásokat lehetne nyújtani a lakosságnak. Amit azonban a városi lakos már megszokott, oda még nem jutott el a kolhozparaszt. Ezért a fejlődésnek időt kell engedni és tekintettel kell lenni az emberek szokásaira. Mi következik ebből? Több óvatosságra van szükség és úgy kell eljárni, ahogy a kolhozparasztok kívánják. Jöjjenek erre maguk rá. Ha nem ásnak kutat ott, ahol kell, nem fakad belőle víz. Ahelyett, hogy örömet okozna az ilyen kút, csak megmérgezi az ember életét. Tekintetbe kell venni a kolhoztagok kívánságait, számolni kell óhajukkal. Bátran előre a nagy feladatok teljesítéséért ISÄIJ Elvtársak! A Központi Bizottságnak e plenáris ülése a mezőgazdasági tartalékok mozgósításának plenáris ülése. Ezt a bővített plénumot bizonyos mértékben pártkonferenciának is nevezhetnénk. Itt van a területi pártbizottságok valamennyi titkára, a területi végrehajtó bizottságok elnökei, számos járási pártbizottság titkára. A plenáris ülésen jelen van a pártaktíva számos tagja, tudósok, kolhozelnökök, termelési újítók, gépesítők, sertéstenyésztők, fejők és mások. Jelen van itt számos pártonkívüli, akik mindig a párttal együtt dolgoznak. Ebben rejlik a mi erőnk, hogy a párt akciói mindig egybekapcsolódnak az egész nép akcióival, hogy a pártonkívüliek közvetlenül vállvetve dolgoznak a párttagokkal. Ha az elvtársak a Központi Bizottság plenáris ülése után visszatérnek otthonaikba, a kolhozokba és szovhozokba, talán új kötelezettségvállalásokat kell kidolgozniok a tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében. Az idei felajánlások jók voltak. Nem szabad aggódni amiatt, hogy egyesek nem teljesítették felajánlásukat, mint mondani szokás, megégették az újjukat. Ma nem teljesítették, de teljesíthetik holnap. Bátorságra van szükség. Akadhatnak olyanok, akik a bírálatból helytelen következtetést vonnak le: nem teljesítettük a tervet, bíráltak bennünket, most kisebb felajánlást teszünk és azt teljesítjük. Igy azonban nem lehet kitérni az igazságos bírálat elől. Mindenkit bírálni fogunk azért, ha nem volt eléggé bátor, ha nincs önbizalma, találunk érveket az ilyen állásfoglalás bírálására is. Ha most még nem érte el célját, mégis sokat tett s olyan magasra emelkedett, ahol kihagy a lélegzet. Ezért felhívjuk önöket, vállaljanak jó és ésszerű kötelezettségeket. de a legfontosabb az, hogy tudják kiválogatni az embereket, helyesen elhelyezni, megszervezni és munkára lelkesíteni őket. Az emberek mindent megtesznek, hogy éppen olyan nagy eredményt érjenek el munkájukban, mint amilyeneket a rjazanyiak, akik a mezőgazdaságfejlesztés tündöklő példájává váltak. Megtanácskozzuk a Központi Bizottság elnökségével és lehet, hogy a mezőgazdaság fejlődésének értékelése céljából a hétéves terv második évében, 1960 decemberére összehívjuk a Központi Bizottság külön plenáris ülését. Ez nagyon jó indítvány lesz. Mindenki idejében felké-__ szülhet a Központi 'Bizottság plená-"*" ris ülésére és beszámolhat munkája eredményeiről. A végső mérlegben pompás eredményeink vannak. És ezekkel a sikerekkel biztosabb léptekkel haladhatunk előre újabb győzelmek felé. Meggyőződésünk, hogy most, a Központi Bizottság plenáris ülése után az elvtársak elmennek a köztársaságokba, kerületekbe, területekbe, kolhozokba és szovhozokba, a vállalatokba és valamennyi dolgozónak beszámolnak a plenáris ülés munkájáról, mezőgazdaságunk sikereiről, bátran lelepleznek minden fogyatékosságot, újabb felajánlásokat tesznek és harcos, szervező munkát végeznek. Nem szabad félnünk a fogyatékosságok bírálásától. Igazságos ' bírálattal társadalmunkban sohasem szerzünk ellenséget. Kezdetben a bírálat kellemetlenül hat azokra az elvtársakra, akiket illet, de hisz ez nem öröm annak sem, aki bírál. Dicsérni természetesen könnyebb, mint bírálni. Nem lehet azonban kitérni a bírálat elől, ha fogyatékosságot látunk. Ez gonosztett volna a párt ellen. Ne féljenek a fogyatékosságok bírálatától. Ha valaki nem fogja fel helyesen a bírálatot, annál rosszabb annak, akit bírálnak. Ez azt jelenti, hogy nem érti meg a (lolog lényegét. Az igazságos bírálatban a nép mindig támogatni fogja önöket és még szorosabban tömörül a párt köré, jobban fog dolgozni és ezáltal még nagyobb sikert biztosit a XXI. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítésében, a kommunizmus felépítéséért vívott harcban, i A kommunista párt Központi Bizottságának plenáris ülése véget ér. Ez az ülés összefoglalta hazánk mezőgazdasága múlt évi fejlődésének eredményeit - a hétéves terv első évének eredményeit. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy szocialista mezőgazdaságunk helyes úton halad. A kolhozok és szovhozok dolgozói szép sikereket értek el és még szebb távlatok állanak előttük. Csak becsületesen kell dolgozni, teljesíte-i ni kell kötelességeinket a nép iránt,' és sikereink gyarapodni fognak. Ojabb győzelmekre fel a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében, a kommunista társadalom felépítésében! (Viharos, hosszan tartó taps.) ÜJ SZÖ 5 * 1959. december 30. /