Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-30 / 359. szám, szerda

Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP KB december 25-i plenáris ülésén fi kolhozok és a szovhozok tartalékai kimeríthetetlenek ' (Folytatás a 3. oldalról) Elvtársak! A mezőgazdaság továbbfejlesztése szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy helyesen használjunk fel minden tartalékot a gabona- és takarmánytermelés helyes növelésére. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy állandó mennyiségű ke»yér- és takarmánygabonához jussunk. Amikor a gabonatermelés növelésének szükségéről beszélünk, egyes elvtársak azt mondogatják: szántsuk fel a kazahsztáni, szibériai és távolkeleti szűzföldeket. Természetesen megműveltük és a jövőben is megműveljük az új földeket, különösen ott, ahol megművelésük nem igényel nagy beruházásokat. Ma azonban arról a szűzföldről szeretnék beszélni, melynek megművelése lényegében nem igényel semmilyen eszközt. Amikor Poljanszkij elvtárs a plénumon elhangzott beszámolóját készítette, eljött' hozzám tanácsot kérni. Beszélgetés közben javasoltam, hog" így tegye fel a kérdést: Mi olcsóbb és előnyösebb: a szibériai és a távol-keleti szűzföldek felszántása, vagy más források felhasználása a gabonatermelés növelésére? Tény, hogy ma elegendő kenyérgabonánk van. A jövőben az egy lakosra eső állati termékek termelésének növekedésével párhuzamosan csökkenni fog a kenyérgabona fogyasztása. A gabonatermékek egy részét kiszorítja majd az állandóan növekvő hús-, zsír-, vaj- és tejfogyasztás. Nincs elég takarmánygabonánk és az állattenyésztés növeléséhez szükséges takarmányunk. A kolhozok és szovhozok takarmánygabonájának termesztés're, különféle' takarmányok termesztésére szolgál a szűzföld, melynek megművelése nem igényel további eszközöket. Milyen ez a szűzföld? Elsősorban tiszta ugar az elegendő csapadékmennyiséggel rendelkező övezetben. Ennek az övezetnek kolhozai és szovhozai 6 millió hektár tiszta ugart birtokolnak. Itt van tehát a szűzföld! Mi felszántjuk ezt a földet, azután hagyjuk parlagon heverni, benövi a fű és a kolhozparasztok házi nevelésű marháikat legeltetik rajta. Nem új keletű kérdés. Sokszor szó esett róla. De mik azok a tiszta ugarok? Ezek egyáltalán nem ugarok, még kevésbé tiszták. Mégis évente léteznek a kolhoz- és szovhozföldeken. Változtassuk most a tiszta ugarokat bevetettekre. Mit vethetünk az ilyen ugarokon? Ezt mindenki jól tudja, (Vessenek zabés bükkönykeveréket, idejében takarítsák be, idejében szántsák fel, vessék el az őszieket, és azután majd jő búza- vagy rozstermést érnek el. Vessenek kukoricát, még több takarmányegységet nyernek. Augusztusban betakarítják a kukoricát (például Orjol, Kurszk és Brjanszk vidékén), s 400 - lehet, hogy 500 mázsa zöld anyagot is nyernek hektáronként. Vessenek azután búzát, s nem kisebb, de lehet, hogy még nagyobb termést takarítanak be, mint a tiszta ugarokról. íme elvtársak, 6 millió hektár szűzföld! Vonják be a vetésforgókba, számítsák ki, mennyi takarmányegységet nyerhetnek így a kolhozok és szovhozok, mennyi tej és vaj származik belőle. Ismétlem, ezek a földterületek nem igényelnek különleges beruházásokat. A munkaszükséglet minimális, azonnal jövedelmező s többszörösen térül meg a beruházás. Harminchat millió hektár szűzföldet műveltünk meg. Ha egyötödét meghagyjuk tiszta ugarnak, mint ahogyan ezt Malcev elvtárs és a többiek teszik, hét millió hektár ugarföldünk lesz. Ha ezt a hétmillió hektárt bükköny és zabkcvcrékkel. vagy kukoricával vetjük be, óriási menynyiségű takarmányt nyerhetünk a marháknak. ,A tavaszi búza hozamának sem ártana. Mint már mondottuk, a kukorica a búza jó előveteménye. Az észak-kazah terület csisqtovi szovhoza fekete ugarba vetett búzát, mely 10 mázsa hektárhozamot eredményezett, viszont a kukorica után vetett búza az idén hektáronként 17 mázsát fizetett. A silókukorica óriási mennyiségű takarmányforrást jelent a szűzföldön. Ez pedig marha- és bárányhúst, tejet jelent. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyomban meg kell szüntetnünk a kazahsztáni és szibériai tiszta ugarokat. Sajnos, nem mindenki kedvelte és értette

1 meg a kukoricát, nem mindenki tanulta meg termesztését. de a szűzföldek vidékeinek tapasztala lai igazolják, hogy a bevetett ugarokból ésszerű gazdálkodás mellett jó eredmények származhatnak. Ha tehát az elegendő csapadékmennyiséggel rendelkező területek 6 millió hektár tiszta ugarjához még hozzátesszük a 6-7 millió hektár kazahsztáni, szibériai és urai-vidéki uaart, már 12-13 millió hektár különleges szűzföldet nyerünk. A gabona- és takarmánykészletek foltöltésének másik nem kevésbé fontos forrása a vetésterületek öszszetételének felülvizsgálása, a kevésbé hasznos terményeknek hasznosabbakkal való pótlása. Néhány számot említek. Nézzék meg, hogyan fest ez a valóságban. A kolhozok és szovhozok takarmányrépát vetnek. Háromszáz mázsa hektárhozam esetében ez 5200 takarmányegységet jelent. Ha azonban a takarmányrépát cukorrépává! pótoljuk, m,1r 9500 takarmányegységet nyerünk, tehát a kétszeresét. Még mindig nagy területeken termesztenek zabot. S mit f'.zet? 5-7 mázsa szemet hektáronként. A moszkvai területen tíz- és tízezer hektárt foglal el a zab. Miért vetnek zabot? Lovaknak. Pedig tudják, hogy a lovak most nem dolgoznak A moszkvai terület kolhozaiban úgylátszik a ló szent állat (derültség a teremben). A nem fekete föld övezetéhez tartozó más területeken még nagyobb mennyiségben termelnek zabot. Hruscsov elvtárs itt felsorolja az egyes területek zabbal bevetett területeit és hektárhozamait, s rámutat arra, hogyha kukoricát vetnének zab helyett, legalább 300 mázsa hektárhozamot érnének és mindjárt 5 —6-szorta több takarmányhoz jutnának. Hogy értsük egymást elvtársak, senkit sem ösztökélek arra, hogy kukoricával pótolja a zabot. Kellő előkészület szükséges ahhoz, hogy a kukoricával nagy hozamokat érjenek el. Arről viszont meg vagyok győződve, hogy ez helyes. A kevéssé hasznos termények kukoricával való pótlása lehetővé teszi a takarmánytermelés lényeges növelését. Ésszerű lenne, ha a Moszkva téli ellátására szánt kései burgonya bizonyos mennyiségének termesztését áthelyeznék az orjoli, tulai, kurszki és más területekbe. Ott jobb feltételek vannak a burgonya őszi betakarítására, mint Moszkva környékén. Moszkva környékén rendszerint sok az őszi eső, viszont Orjolban, Kurszkban és Tulában szárazabb az ősz. Ezért előnyös 200-300 kilométer távolságból is Moszkvába szállítani 300—400 ezer tonna burgonyát és felszabadítani a Moszkva környéki kolhozföldeket a kukorica termesztésére. Ennek eredményeképpen növekszik a silóterémelés, szaporodik a 100 hektár földre eső fejőstehenek száma. Mi most Tulából és Orjolbol szállítjuk Moszkvába a tejet. Nem volna jobb tej helyett burgonyát szállítani Orjolből és közelebb vinni a tejet a fogyasztóhoz, azaz friss tejet szállítani a Moszkva környéki kolhozokból és szovhozokból ? Itt ugyanolyan földterületen helyesebben kihasználhatják az adott lehetőségeket. Nézzék Bjelorussziát. Mennyi burgonyát ültetnek ott? Több százezer hektárt. Azt mondják önökről, belorusz elvtársak, hogy napvon szeretik a burgonyát Am ne felejtsék el, hogy elődeik azért szerették a burgonyát, mert nem volt más ennivalójuk. Ha húst és tejet adnak valakinek, nem kér majd burgonyát tej és sonka helyet. Gondolják meg, — lehet, hogy önöknek is megéri, hogy kukoricával pótolják a burgonya bizonyos részét. Kilencven mázsa burgonyát takarítanak be hektáronként. Honosítsák meg a kukoricát, s takarmányegységeik megsokszorozódnak. A szemet a sertések, levelét a marhák takarmányozására hasznosíthatják. Több sertéshúst, vajat és tejet fognak termelni. Ez pedig semmilyen további beruházást nem vesz igénybe. Ez már megművelt föld, csak ésszerűen kell kihasználni. Figyelem: ez a szemestermények és takarmánynövények forrásai bővítésének egyik fontos eszköze. Hruscsov elvtárs ezután további termények termesztésének előnyeiről beszélt és hangsúlyozta, hogy nem szabad elhanyagolni a közkedvelt helyi eledelt szolgálható termények, mint például az oroszországi, ukrajnai és belorussziai pohánka és köles termesztését, majd a földek trágyázásának problémájával foglalkozott. Érezzünk nagyobb felelősséget a ránk bízott ügyért, legyünk a tömegek harcos szervezője Elvtársak, ma fontos, hogy a munka minőségének kérdésével, a mezőgazdasági kultúra fokozásával foglalkozzunk. A megművelt földeken elegendő anyagi eszköz áll rendelkezésünkre, van ott berendezés, technika, kitűnő emberek dolgoznak. Az állam sok gabonát kap az új földekről. Ennek ellenére ez az új föld még a felét sem adja annak, amit hélyes gazdálkodással nyerhetnénk. A "mezőgazdaság nem kevésbé bonyolult ág, mint szocialista gazdaságunk más ágazatai, mint például az ipar. Egyes elvtársak azonban felületes mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeznek. Tudásukat a nagyanyjuktól és nagyapjuktól szerezték, és úgy érzik, hogy mindent tudnak, de a valóságban tudásuk csak anynyiból áll, hogy meg tudják különböztetni a csalánt a gyomnövénytől. Ha gyerekkorukban mezítláb futkostak, akkor határozottan tudják, hogy mi a csalán (derültség a teremben). Ez a tudás, azonban ma nem elég a kulturált gazdálkodáshoz. Éppen ezért elvtársak nekünk, azaz a pártszervezetek, szovjet és mezőgazdasápi szervek vezetőinek magunknak kell törekednünk és másokat is serkentenünk erre. Az ördög soha sem olyan fekete, amilyennek festik. A tudás olyasmi, ami kifizetődik. Nézzék meg, hogyan sajátítja el a tudást öntudatos ifjúságunk. Az ember beáll a termelésbe és bátran nyúl a könyvhöz, füzethez, tanul és gyorsan megismeri a rábízott munkát. így például 1. N. Malasenko is leszerelt katona és újító pásztor lett. Hallották, milyen remekül vitázott a biológiai tudományok doktorával és a vita pásztornak adott igazat. Vagy nézzék Jaroslav Csizs sertéstenyésztőt. Nem tudott olyan sokat és most sikerrel végzi tanulmányait a középiskolán Meggyőződésem, hogy Csizs elvtárs befejezi a középiskolát, középiskolai szakképzettségre tesz szert és taián főiskolai — zootechnikai vagy más szakvégzettsége is lesz. Hazánk minden feltételt megad a dolgozóknak, hogy tanuljanak. Remek kádereink vannak és ezért nemcsak nag.wságában. hanem mélységében is fejleszteni kell mezőgazdaságunkat; ne csak a vetésterületek bővítésének útján, hanem a jobb agrotechnika bevezetésének, a termés növelésének útján járjunk, törekedjünk a nagyobb munkatermelékenységre és a termelési önköltségek csökkentésére. A mi utunk: nem túlnyomóan a vetésterület bővítésére épülő külterjes gazdálkodási formák, hanem a magas színvonalú belterjes gazdálkodás, mely maximális mennyiségű terméket eredményez hektáronként minden ráfordított munkaegység után. Már 1954-ben sürgettem a parlagon heverő föld megművelését, és e téren ma sem szabad elernyednünk. Létfontosságú volt a parlagon heverő föld megművelése. Am a föld felszántása és bevetése még nem a legnehezebb feladat. Ha van technika, vetőmag és vannak emberek, termővé tehetjük a szüzföldeket. Most azonban nehezebb dologba kell vágni a fejszénket, és ez halaszthatatlan. Gazdaságosan kell kihasználni a megművelt földet, növelni kell a mezőgazdaság kultúráját. Ez az egyedüli út arra, hogy minimális mennyiségű ráfordított munkával jó minőségű termékek bőségét biztosítsuk. Rendkívül nagy figyelmet érdemel a mezőgazdasági kultúra növelésének, a tudományos intézetek és a kísérleti állomások részéről a kolhozoknak és szovhozoknak nyújtott szolgálatok átszervezése. Jobban ki kell használnunk a tudomány, a tudósok és azok sikereit, akik tudományos tevékenységüket szorosan összekötik a gyakorlattal. Elvtársak! Az utóbbi években nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság fejlesztésében. Am még sok komoly fogyatékossággal küszködünk. Itt, e plenáris ülésen bírálni szeretném a kazahsztáni elvtársakat. A Kazah SZSZK dolgozói a testvéri köztársaságok segítségével az utóbbi években nagy munkát végeztek a parlagföldek megművelésében és a gabonatermelés növelésében. A köztársaság azonban korántsem használta ki lehetőségeit. Kazahsztán az idén nem teljesítette feladatait. Nem kielégítően végezte el a legfontosabb mezőgazdasági munkákat. Beljajev elvtárs mondta a beszámolót és a vitában Kunajev elvtárs, a Kazah SZSZK Minisztertanácsának elnöke is felszólalt. Ezeknek az elvtársaknak azonban nem volt bátorságuk kommunistákhoz illően beszélni a hibákról. Ezért szeretném elvtársak, kazahsztáni vezetők, beszédemben elmondani, azt, amiről szívesebben hallgattak, és rámutatni arra, hogyan végződött köztársaságukban a gazdasági év. Az idén jó volt a termés Kazahsztánban. A munka rossz megszervezése következtében azonban nem takarították be az egész termést. November l-ig 1 millió 618 ezer hektár földön állott kaszálatlanul és betakarítatlanul a gabona. Tudom, hogy ezt a kazahok a maguk módján igyekeznek magyarázni. Azt mondják: a gabona egy részét belepte a hó, de még azután is arattuk. De mit ért ez az aratás! Tudják, hogyan tépik a libák, főként a kislibák a füvet. A libácska megfogja a füvet, megrántja és fenekére esik. A tehén már nem eszi azt a füvet, amelyen átgázoltak a libák (derültség a teremben) Ezt mindenki tudja. Körülbelül így takarították be Kazahsztánban a hó alatt levő gabonát. Kicsit túlzok, ha azt hiszem, hogy így van ez. Ha önöknek, Beljajev és Kunajev elvtársak, nem mondjuk meg az igazságot itt a plénumon, akkor Kazahsztánban bizonyára nem mondják meg önöknek, sőt tapsolni fognak. Önök hivatkozni fognak arra, hogy a I" Központi Bizottság megtartotta plenáris ülését és minden jól végződött. . A valóságban azonban rosszul, nagyon rosszul fest a helyzet. A Kazah SZSZK vezetői azt mondják, hogy bizonyos mennyiségű gabonát éretlensége miatt nem arattak le. Drága Beljajev elvtárs, miért nem érett be a gabona? Megmondom önnek, miért. A tavaszi vetéskor 18 ezer kijavítatlan traktor nem dolgozott önöknél. Mit jelent ez elvtársak? Azt, hogy a kolhozok és szovhozok elodázták a vetést. Csak akkor fejezték be a vetést, amikor már a betakarításra kellett készülni Kazahsztánnak. Miért kenik akkor az úristenre és miért mondják, hogy nem érett be a gabona? Idejében vessenek, és akkor, amint mondják: segíts magadon, az isten is megsegít, (derültség a teremben). Későn vetettek és most azt mondják, hogy a gabona nem érett be. Ez már mégsem járja. Itt a Központi Bizottság plenáris ülésén semmit sem mondtak. A 18 ezer traktort nem javították meg és nem helyezték üzembe s még hány traktort számítanak azok közé, amelyek üzemben voltak, de rosszul dolgoztak!? Kimentek a mezőkre, leálltak, és ott álltak egészen a vetés végéig, így nem lehet gazdálkodni, elvtársak. Hasonló hibák mutatkoztak az aratás előkészítésekor és folyamán is. A Szovjetunió földművelésügyi minisztériumának adatai szerint 32 ezer kombájnt, 21 ezer hárítógép és 11 ezer aratógép nem vett részt a kazah szovhozok ' és kolhozok betakarító munkáiban. Ennyi gép pedig már jelent valami erőt! Ha üzembe helyezték volna a gépeket még a hó leesése előtt, betakarították volna a gabonát. Kérdeztem önt, Beljajev elvtárs, mire van még szükségük a betakarítás idejében való biztosításához. Ön azt válaszolta: „Semmire sincs szükségünk, mindent megkaptunk, mindent elvégzünk". S látják elvtársak, hogy fest a valóság. így nem lehet dolgozni. Az adott szót be kell tartani. Hogyan engedhettek meg ilyen pazarlást? A földet megművelték, a gépgyártásra, a szántóföldre, a vetésre, a termények gendozására ráfordították a szükséges munkát és ennok ellenére a termés egy része kárba veszett, Ennek egyedüli oka az, hogy rosszul szervezték meg a munkát. Miért tartotta be a rjazanyi terület a szavát, mi biztosította a sikerét? A terület pártszervezetei, a területi pártbizottság és titkára, Larionov elvtárs helyesen szervezte az embereket a feladatok és vállalások teljesítésére. Kazahsztánban nem bontakoztatták ki a szervező munkát és senki sem állott igazi komolysággal a gabonaharc élére. A gabona sikeres betakarítása érdekében elsősorban káderekről kellett volna gondoskodni, ki kellett volna választani a traktorosokat, kombájnosokat és a többi gépesítőket. Ha nehezen találhatók helyben, kértek volna segítséget. Ukrajna és Észak-Kaukázus 30-50 ezer legjobb kombájnosát repülőgépbe ültethettük volna és Kazahsztánba küldhettük volna. Jó kombájnosok, akik biztosították volna a gabona betakarítását idejében. Egy tapasztalt ember tíz helyett dolgozott volna. Nagyon rugalmasak vagyunk elvtársak, hazánk óriási és mindig segíthetünk egyikmásik köztársaságon. Talán megérné, hogy például a kazah szovhozok munkáját egybehangoljuk az ukrán kolhozok munkájával. Amikor az ukrán kombájnosok befejezik szovhozainkban a gabona aratását, Kazahsztánba repülnek. Talán egybehangolhatnánk a krasznodari, sztavr^poli és rosztovi kolhozok és szovhozok munkáját az altáji terület és más szibériai területek kolhozaival és szovhozaival. Vagy fontoljuk meg, hogy a helyi üzemek bizonyos számú nagy szaktudású dolgozója segíthetne aratáskor, megtanulnának bánni a kombájnnal, és az aratás megkezdésekor az üzem igazgatója ezeket kiküldeni egyes kolhozokba a kombájnok kezelésére. Ma diákokat, az ipari tanintézetek tanulóit és tisztviselőket kell küldenünk aratásra. Nincs kellő szaktudásuk, és ezért munkatermelékenységük is nagyon csekély. Röviden: jóakarattal sokat tehetünk a termés szervezett, idejekorán történő betakarításáért. Kellőképpen lássunk a dologhoz. Ha valami hiányozni fog önöknek, forduljanak a kormányhoz és a Központi Bizottsághoz s mindenkor támogatásra lelnek. A Kazah SZSZK természetesen nem kis sikereket aratott, Beljajev elvtárs is beszélt róluk beszámolójában. Az idén a köztársaság jelentősen növelte a hús termelését. Ha a gabonatermelésben is ilyen jó eredményeket ért volna el, jobb lehetőségei lennének az állattenyésztés jövö évi fejlesztésére. Am mint látják, nagyon komoly fogyatékosságai vannak Kazahsztánnak. Még intenzívebben dolgozzunk elvtársak, s a nép javára fejtsük ki erőinket. Azt mondja az orosz közmondás: aki hadbaszállt, harcolnia kell. Igyekezz! Ha érzed, hogy nem bírod, mondd meg nyíltan. Kitűnő kádereink vannak, van aki leváltson. Ez nem fenyegetés, elvtársak. Nagyon természetes, hogy rátermettebb ember, tapasztalt szervező váltja fel azt a dolgozót, aki nem képes teljesíteni a rábízott dolgot. Részletesen beszéltem Kazahsztánról, de más köztársaságok munkájában is vannak fogyatékosságok, amiből lc kell vonni a megfelelő következtetést. Ha a kellemetlen dolgokat nem mondjuk egymás szemébe, a nép azt mondja, miért beszéltek csak a jóról és nem látjátok a rosszat? Tehát nemcsak a sikerekről fogunk beszélni, hanem pártosan, elvszerüen, Lenin módján feltárjuk és gyorsabban kiküszöböljük a fogyatékosságokat. A mezőgazdaság gépesítése — a munkatermelékenység növelésének fái feltétele Elvtársak! Hazánk élenjáró kolhozai és szovhozai kezdeményezésére szocialista munkaverseny bontakozott ki azért, hogy utolérjük az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra eső hús- és tejtermelésben. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a hústermelés hétéves feladatát túlszárnyaljuk és ezáltal nagy lépést tegyünk e cél elérése felé. Az idén a Szovjetunióban 8,6 millió tonna húst termeltünk. A hétéves terv teljesítése érdekében a hústermelést évi nyolcmillió tonnával kell fokoznunk. Jő volna, ha ezenfelül még további 4 — 5 millió tonnával növelnénk a hús termelését — a terv túszárnyalásával — a munkaverseny alapján. így azután a hétéves terv végén utolérnénk az Egyesült Államokat az egy lakosra eső hústermelésben. Ügy kell a munkát megszervezni, hogy a kolhozok és szovhozok, melyeknek mutatói alacsonyak, gyorsan gyarapodjanak és előretörjenek, így pl. az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság sokkal gyorsabban teljesíthetné kötelezettségeit s jobban hozzájárulhatna a közös műhöz, ha átlagosan legalább 54 mázsa húst adhatna száz hektár föld után. Ugyanez mondható az Ukrán SZSZK-ról, amelynek legalább 101 mázsa húst kellene termelnie 100 hektár föld után. Az állattenyésztési termelés fejlesztésének nagy lehetőségei nyílnak a kazahsztáni szovhozok előtt is. Kozlov elvtárs helyesen mutatott rá, hogy az új mezőgazdasági földeken gazdálkodó szovhozokból nem lehet kiszorítani a juhtenyésztést. Amikor megkezdtük a szűzföldek művelését, sokan azt mondották, hogy a juhtenyésztést Kazahsztán északi területeiről át kell helyezni a déli és délkeleti körzetekbe. Akkoriban különféle emberek támogatták ezt az irányzatot. Ezen a téren javulást kell elérnünk. Kazahsztánban az új mezőgazdasági földeken gazdálkodó szovhozokban nincsenek rossz feltételek a finomgyapjas juhok tenyésztésére. A szovhozok kollektívája feladatul t.űzte ki, hogy 1965-ben 100 hektár föld után 100 mázsa húst és 321 mázsa tejet termelnek. Erre képes a kukorica a nagy földtáblákon! (Folytatás az 5. oldalon) ŰJ SZŐ 4 * 1959. december 50.