Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-03 / 334. szám, csütörtök

A vezetés helyes módszere (lÁJboLzái CL Sy^ô d fdiimébon. Beszélgetés egy képviselővel Mint nyáresti égbolton a milliónyi csillag, úgy ragyogtak fel alattunk Ukrajna északkeleti ipari központjának, az egymillió lakosú Harkovnak lámpái... Iljusinunk hatalmas kört írva le az esti égbolton, mintha készakarva kerülte volna meg a nagy területen fekvő várost, hogy a négyszögletes ablakocskákból hosszabb ideig gyönyörködhessünk a látványban. Leszállás után Pobjedával indullunk el a város központja felé. deztem tőle mindjárt a látogatás elején. Helyette azonban mestere válaszolt kérdésemre: — Ugyan, ez a félóra meg se kotytyan Vaszilij Pavlovicsnak. Behozza ő ezt könnyen .Hisz naponta két és fél normát teljesít a mi képviselőnk. Havonta megkeres 1900-2000 rubelt is. Igaz-e Vászja? m . ^^ jmr*-> A harkovi traktorgyár DT/54 lánctalpas traktora. NEKÜNK MUNKÁSOKNAK Igazán szívügyünk a szocializmus építése. Ezért a harmadik ötéves terv megkezdése előtti évben még jobban akarunk dolgozni mint eddig, — mondja Štefan Lukač elvtárs, a Krompachyi Villamosszerelési Anyagok Gyára üzemi pártszervezetének elnöke. A pártszervezet bizottsága az utóbbi hetekben, mint időszerű fontos kérdéssel, sokat foglalkozott azzal, hogyan lehet fellendíteni a szakszervezet tevékenységét és szorosabbá tenni az FSZM üzemi bizottsága s a dolgozók közti kapcsolatot. A javuló pártmunka bizonyítéka, hogy a szakszervezet kommunista tagjai az idén általában körültekintőbben készítették elő a bizalmi és vezetőségi választó-taggyűléseket. Határozatképtelenség miatt egyetlen értekezletet sem kellett elhalasztaniok. Az egyik legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy a pártonkívüliek is bíráló szemmel értékelték a szakszervezet egyéves munkáját. A fogyatékosságok feltárásával segítséget nyújtottak az új üzemi bizottságnak. Klein Károly vasesztergályos elmondta, hogy a beszámoló helyesen kitért ugyan a szakszervezeti munka legkülönbözőbb ágaira, de mintha hiányzott volna belőle a mozgató erő. Nem csendült kj eléggé a dolgozók hangja, észrevétele, véleménye, az, hogy az üzemi bizottság a szakszervezeti tagságot képviseli. A beszámoló jelentős része foglalkozott a termeléssel, anélkül azonban, hogy tartalmazta volna például a munkások versenykezdeményezését, kritikai megjegyzéseit, a dolgozók javaslatait, a folyamatos, termelés megszervezését. Ugyanígy beszélhetett volna a gyár igazgatója, vagy a tervosztály vezetője is. Hiszen a beszámolónak nem volt egyáltalán szakszervezeti jellege, nem a tömegek közötti munkával foglalkozott. Hibát követnénk el, ha ezekért a mulasztásokért csak a szakszervezeti funkcionáriusokat hibáztatnánk. Itt elsősorban az üzemj pártszervezet politikai segítségének hiányáról van sző. Hogy a szakszervezeti munka malma ne járjon tovább üresen, a pártszervezet azt kívánja a szakszervezet kommunista tagjaitól, hogy ne csak szemléljék, regisztrálják az eseményeket, hanem a helyszínen, a munkahelyen nyújtsanak közvetlen segítséget. Példamutatásukkal arra tanítják, meg ' 9 szakesebieaimiakat, hogyan kell a szakszervezeti módszerekkel a dolgozók tényleges termelési és egyéb problémáit gyorsan, eredményesen elintézni. Hiszen a szakszervezeti bizalmiaknak túlnyomórészt éppen olyan kérdéseket kell megtárgyalniok, amelyek közvetlenül érintik és érdeklik a gépek, a munkapadok mellett dolgozókat s nyilvánvaló, hogy ők segíthetnek a legtöbbet. A munkások — különösen a harmadik ötéves terv feladatainak megismerése óta — egyre fokozódó figyelemmel kísérik a tervek sorsát, valamint azt is, hogy a gazdaságosság követelményeivel összhangban hajtják-e végre a feladatokat, örvendetes tény, hogy a pártszervezet hatékony segítségével egyre több szakszervezeti funkcionárius, szakaszbizalmi behatóan elemzi a termelés mutatóit és annak alapján tűzi kj társaival együtt a versenyfeladatokat. ALIG NÉHÁNY HÉT telt el az FSZM üzemi szervezetének évzáró taggyűlése óta, s máris eredmény mutatkozik. Több üzemrészlegen megváltozott a helyzet a munkaverseny megszervezésében, olcsóbban termelnek, mint az előző hónapokban. Talán a legnagyobb eredmény, hogy a kommunisták kezdeményezésére az öntöde műszaki vezetői felismerték azt az egyszerű, de sokak számára nehezen érthető igazságot, Mit ad iparunk Az Általános Gépipari Minisztérium és a Bratislavai Intézet „A magasabb színvonalért" címen kiállítást rendez a bratislavai Szlovák Múzeumban. A kiá'lítást december 5-én délután nyitják meg. A bemutatásra kerülő modern lakás —, de főleg konyhaberendezések megtekintésével nemcsak áttekintést nyerünk finom- és könnyűgépiparunk gyártmányairól, hanem a kiállításon ezen gyártmányok kezelését és kihasználását is elsajátíthatjuk. A modern háztartási berendezések között megtaláljuk az „automatikus konyha" berendezést, amely megkönnyíti a háziasszonyok sokrétű és fáradságos munkáját. A mosógépek, hűtőszekrények, villanyvasalók, telehogy maguktól a legkorszerűbb, leggazdaságosabb munkamódszerek sem hódítanak teret. Csellár Ignác elvtárs, az öntöde vezetője, papírlapot tett elénk, amelyből kitűnt, hogy a csehországi öntők tapasztalatai átvételével a magas feszültségű áramtávkapcsolók kokillába öntésével 80 százalékkal csökkentették a selejtképződést és több mint 4000 koronát takarítanak meg havonta. — Az öntődében nagy a mozgolódás, amióta megtudtuk, hogy a martini Sztálin Üzem öntői elhódították tőlünk az elsőséget s a harmadik negyedévben övék lett a vándorzászló. De az új munkamódszer alkalmazásának segítségével visszahozzuk - mondja Jozef Kandrik, az öntöde pártszervezetének elnöke. AZ ÖNTÖDE DOLGOZÖI most valóban tudásuk legjavát adják, hogy pótolják, amiben lemaradtak a versenyben. Ján Cech, a műhelytanács elnöke, az öntöde legjobb formázója elemi kötelességének érzi minden erejével annak a felajánlásnak a teljesítésén dolgozni, amely növeli győzelmi esélyüket. De nemcsak ő ilyen optimista. A javuló szakszervezeti munkával, minden nehézséget leküzdenek, hogy ellássák a villanykapcsoló- és a többi szerelőműhelyt öntvényekkel. Az öntöde pártszervezete a szakszervezeti munka nagyarányú segítségével elérte, hogy minden munkás, technikus, a terv határidő előtti teljesítésére, az önköltség csökkentésére törekszik, hogy ezáltal visszaszerezzék a vörös vándorzászlót. A műhelytanácsot tevékenysége közben nagyon sok szál fűzi a műszakiakhoz. Az öntöde tapasztalatai igazolják, nem dolgozhat jól az a műhelytanács, amely nem támaszkodik rendszeresen a gazdasági vezetők termelési tapasztalataira. Nem lehet eredményes annak a műszaki dolgozónak a munkája sem, aki lebecsüli azt a segítséget, amelyet a szakszervezeti funkcionáriusoktól kaphat a terv sikeres teljesítése érdekében. A szerelő-üzemrészlegen is kezdenek a szavak valósággá válni. Az emberekben, a munkásokban nagy a munkakedv. Elég csak néhány percet velük beszélgetni a versenyről. Varga Béla fúrógépkezelő elmondta, hogy a műhelytanács vasesztergályos elnöke türelmesen magyaráz a gyengébbeknek. Büszke rá, hogy jó szakemberét nevel. Nem könnyű fel.adat ez. de épflien ei teszi, jíTijj^kr szervezeti funkcionáriust minden tekintetben részlegének felelős vezetőjévé. Sok ilyen és ehhez hasonló példa akad az üzemrészlegen, csak nem szervezetten, hanem véletlenszerűen, irányítás nélkül fordul elő és éppen ezért még nincs megfelelő hatása. Az előbb vázolt emberi és vezetői tulajdonságokat ki . lehet és ki kell fejleszteni minden művezetőben, szakszervezeti funkcionáriusban, sőt minden dolgozóban. Elsősorban az üzemrészleg pártszervezetére, pontosabban a szakszervezet kommunista tagjaira vár e tekintetben nagy feladat. A lehetőségek a termelési értekezleteken, a taggyűléseken, a munkaversenyben, a szocialista munkabrigád címért folyó harcban rejlenek. ERRE ANNÁL INKÁBB szükség van, mert az üzem előtt álló feladatok a munka sokkal jobb szervezését követelik meg. A szakszervezet azonban csak akkor dolgozhat eredményesen, ha az üzemi pártszervezet segíti, támogatja munkájában. Állandóan ellenőrzi ezt a munkát és a tömegekben öregbíti a szakszervezeti munka tekintélyét. Ha az üzemi pártszervezetnek sikerül ezt elérnie, nemcsak a következő évi eredmények javulnak meg, hanem hoszszú évek, tehát a harmadik ötéves terv eredményes munkáját készíti elő. ERDÖSI EDE a háztartásnak víziós és rádiókészülékek, villany- és gáztűzhelyek, varrógépek stb. mellett az órák különféle típusainak sorozatát nézhetjük meg. Bemutatásra kerül egy olyan szerkezet is, mely másodpercek alatt megmutatja, mennyit siet, vagy késik az óra 24 órán belül. A kiállításról nem hiányoznak a modern, mechanikus gyermekjátékok sem. Az ízlésesen megrendezett kiállítás célja, hogy bemutassa a lakosságnak, mit ad iparunk a háztartásnak, milyen berendezésekkel tehetjük kel'emesebbé mindennapi életünket, mivel könnyíthetjük a háztartási munkákat. —ker* * * Mindössze 300 évvel ezelőtt veszi kezdetét Harkov története, amikor a lengyel urak elől százszámra jöttek ide a Dnyeper vidéki ukrán menekültek. A Harkov folyócska mellett telepedtek le, melytől a legenda szerint a város mai elnevezését kapta. Alapításától kezdve az ukrán és az orosz nép egyesüléséért vívott harcban nőtt, fejlődött a város, amely már a múlt század végén Ukrajna egyik legnagyobb ipari központja lett. Az Októberi Forradalom után egész 1934ig ez az ipari és közlekedési gócpont volt Ukrajna fővárosa. Az idén Ukrajnában járt amerikai mágnások küldöttsége, a Rockfeller, Morgan és a Dupon cégek üzletemberei, amikor meglátogatták Harkovot, megismerkedtek a háború után felépült üzemek óriási méreteivel, elgondolkoztak. Szinte el sem hitték, hogy ilyen gyors ütemben haladt a fejlődés. — Ma, a harkovi Szovnarhoz irányítása alá tartozó 350 ipari nagyüzem évente 20 és fél milliárd rubel értékű terméket gyárt a népgazdaságnak, mondotta a tolmács az amerikai üzletembereknek. — Oké, — jegyezte meg szűkszavúan az egyik. — Ma Ukrajna egy főre eső acéltermelése már elérte az 516 kg-ot, míg az Egyesült Államokban ez a mennyiség csak 444 kg. A cukor nálunk 50 kg, maguknál 13 és fél kiló fejenként, S ha majd a Donbaszt is meglátogatják, hogy megismerkedjenek a Szovjetunió gazdag nyersanyagm i Konsztantyin Kovalenko acélolvasztár, a kommunista munkabrigád vezetője. forrásaival, ne feledjék el, hogy nálunk 1 lakosra 4000 kg szenet fejtünk, míg maguknál csak 2725 kg-ot, — mondotta büszkén a harkovi tolmács az elképedt amerikai üzletembereknek. — Oké, Ukrajna — toldotta meg előbbi szűkszavú elismerését a Morgan-cég hidegvérű üzletembere, majd noteszába bejegyezte a következőt: a harkovi Ordzsonikidze Traktorgyár 27 éves fennállása alatt 500 000 traktort gyártott. Most évi termelése nagyobb, mint Franciaországé és Olaszországé együttvéve. Amikor azt is megtudta, hogy ez a gyár már 27 országba exportálja termékeit, valószínűleg ezt is beírta noteszába: Vigyázat konkurencia! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője Nem párnázott ajtók mögött történt a találkozás, hanem a harkovi traktorgyár gépműhelyének egyik esztergapadja mellett. Itt végzi mindennapi munkáját Vaszilij Pavlovics Gyikány esztergályos. Ha nem mondják, úgy el sem hittem volna, hogy ez az ember a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője, aki az ország belés külpolitikájának irányításából tevékenyen kiveszi a részét. Melegen szorít velem kezet, és amíg beszélgetünk gépét leállítja. — Nem fog hiányozni az idő, melyet beszélgetéssel töltünk el? — kérA két munkás egymásra mosolyog, majd Gyikány elvtárs tréfásan megjegyzi: — De jól tudsz helyettem is beszélni. A képviselőházban viszont nekem kell helyetted is szónokolnom. A vasesztergályos képviselő, akit már nemegyszer próbáltak mesternek kinevezni, gépétől sehogy sem akar megválni. Apja, nagyapja is egyszerű vasmunkás volt, miért legyen hát ő vezető? Hisz a kiváló esztergályos, aki állandóan növeli szaktudását, jóval többet keres, mint a mester. A munka is a szívéhez nőtt, sokéves tapasztalatát már több fiatalnak átadta. Koval Ivan, komszomolista, a műhely egyik legjobb esztergályosa is tőié tanulta a szakma minden csínját-bínját és ez a tanítványa már versenyez vele a tarv túlteljesítésében . -Mit csinál szabad idejében? kérdem tőle. — A fiammal sakkozom, vagy az unokámmal játszom. — Mikor foglalkozik a választóival? — Meghatározott napokon munka után beülök a képviselők szobájába és ott fogadom a feleket. Ebbe a noteszba írom bele, hogy kinek mi a panasza. Néha messzebb vidékről is eljönnek hozzám, azok számára mindenkor van fogadó órám. Kapok naponta 2—3 levelet is választóimtól, akik különféle kérdésekkel fordulnak hozzám. — Egyszóval fárasztó a munka? — Nem, mert szeretem. A levelezésben a feleségem is segít, hogy gyorsabban menjen. Tavaly már harmadszor választottak meg képviselőnek, nyolcadik éve végzem ezt a tiszteletbeli funkciót. Az üzem dolgozói és a választók már jól ismernek. Higgye el, olyan jó érzés, ha valamit sikerül érdekükben tennem. Tavaly például egy kislány fordult hozzám, hogy a háborúban elveszett szüleit segítsem megkeresni. Egy kissé hoszszadalmas volt a keresés, de végül sikerült. Azóta már többször meghívtak ,hogy menjek el hozzájuk. Egy másik esetben egy munkásnőnek intéztem el, hogy lakásához közelebb kapjon munkát. Az egyik elég sűrűn lakott utca lakói megkértek, járjak közbe, hogy körzetükben borbélyüzletet nyissanak. Nos, számtalan hasonló esetet lehetne még felsorolni. És a választók közkedvelt képviselője, a normáját két és félszeresen teljesítő szerény esztergályos, a Lenin-rend és a Vörös Zászló-rend kétszeres viselője, az apa és a szeretett nagyapa, a sakk- és a dámapartik partnere, most újra odaáll a gépéhez, hogy folytassa abbahagyott munkáját. Ml meg átmegyünk az öntödébe, hogy ott megismerkedjünk a gyár egyik fiatal acélolvasztárával, Konsztantyin Kovalenkóval, aki az utóbbi hónapokban már többször elnyerte a „Harkov város legjobb acélovasztára" címét. A fiatal komszomolista fényképét minden hónapban megtalálhatjuk a termelésben élenjárók tábláján. Az öntöde martinkemencéje mellett éppen a kész acélt öntötték ki. Ezernyi szikra pattogott a műhelyben szerteszéjjel a fehéren izzó folyékony acélból. A kilencedik kemence dolgozóinak azonban nem volt idejük a beszélgetésre. Üjra fel kellett tölteni a kemencét, minden mozzanatot meggondolni, hogy kiváló minőségű legyen az acél, hisz ők is a kommunista munkabrigád címet viselik és ez sokra kötelez. Amíg folyt a szorgalmas munka, addig a mester, Mihail Lukjanenko a következőt mondta el az ifjú komszomolistáról: — Árva fiú volt, itt nevelkedett nálunk a tanoncműhelyben. Mint segédolvasztár került az öntődébe és most az öntöde egyik legjobb szakembere .Szabad idejében gyakran jön hozzám, hogy segítsek neki valamilyen számtanpélda megoldásában; nemrég végezte el a tízéves középiskolát és most be akar iratkozni a kohászati főiskolára. Felesége is itt dolgozik a laboratóriumban, ő is kiváló dolgozó. Konsztantyin Kovalenko jön oda hozzánk, először kézbe veszi a vizes kannát .és jót húzva belőle megtörli izzadt homlokát. — Mortdj'ön valamit munkájáról és életéről — kérem a 27 éves komszomolistát, lElőbb rágyújt a cigarettára, aztán ,-> mély hangon megszólal . — Az életemről? — s elgondolkozik. Azt vártam, hogy elmondja, milyen munkaeredményeket ért el a brigádja, hogyan sikerült a gyorslovasztást másfél órára csökkenteni, hogyan végeznek 7 órás műszak alatt 3 — 4 gyorolvasztást is. De ő nem ezt mondta. — Van egy kislányom, Irinkának hívják. Jöjjön el a lakásunkra, ott helyben majd mindent megtud az életemről. — Ügy hallottam, hogy házat épit? — Igen, 18 családi házat építünk egyszerre. Minden házban két háromszobás lakás lesz, azaz 36 család fog ott lakni az üzemből. Az államtól mindegyikünk 7000 rubelt kapott kölcsönbe és az üzem is támogat. Az öntöde dolgozói csaknem minden vasárnap segítenek, hogy mielőbb beköltözhessünk — fejezte be mondanivalóját Konsztantyin Kovalenko. Kár ,hogy ezekkel az emberekkel nem ismerkedtek meg az amerikai üzletemberek. Lelkes munkájukat látVaszilij Pavlovics Gyikány (Horváth S. felvételei) va és problémáikkal megismerkedve valószínűleg többször is felkiáltottak volna: Oké, Ukrajna! Mert a Szovjetnió ilyen emberekkel, a termelés valamennyi ágazatában csakhamar sarkukra lép és megelőzi őket. HORVÁTH SÁNDOR M SZÔ Z % 1959. december 3.