Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-29 / 358. szám, kedd

Az SZKP KB plenáris ülésének 1959. december 25-i határozata a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről TELJESÍTSÜK HATÁRIDŐ ELttTT a hétéves terv feladatait a mezőgazdaságban Äz SZKP Központi Bizottságának plenáris ülése elégedetten állapítja meg, hogy a kommunista építés grandiózus programját kitűző XXI. pártkongresszus óta eltelt időt az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében elért újabb jelentős sikerek, a nép életszínvonalának emelkedése, a szovjet állam békeszerető külpolitikájának érvényesülése jellemzik. A hős munkásosztály erőfeszítésének eredményeképpen az 1959. év 11 hónapja alatt túlteljesítettük az ipari termelés tervét s több mint 40 milliárd rubel értékű ipari terméket termeltünk terven felül. Az említett idő alat a múlt év azonos időszakához viszonyítva az ipari termelés a tervezett 7,7 százalék helyett 11,3 százalékkal növekedett. A hétéves terv első évének eredményei tehát azt bizonyítják, hogy iparunk a hétéves terv ellenőrző számaiban feltételezett ütemnél gyorsabban fejlődik. Az iparban és az építészetben eredményesen valósul meg a műszaki haladás pártprogramja. A munkatermelékenység növelésében és az ipari termelés önköltségeinek, valamint az építőipari kiadások csökkentésében túlteljesítjük a tervfeladatokat. A múlt évben elért sikerek lehetővé tették, hogy a hétéves terv második évére kitűzött népgazdaságfejlesztési tervben az 1960-ra előzetesen megállapított irányszámokat lényegesen túlszárnyaló Sjzínvonal elérését tűzzük ki az ipari termelésben. Az idén 192 millió hektár földet vetettek be a Szovjetunióban Ä párt XXI. kongresszusán és az SZKP KB (1958) decemberi plénumán a mezőgazdaság továbbfejlesztésére kitűzött intézkedések rendkívül nagy termelő-aktivitásra serkentették a szovjet embereket. Az SZKP kongresszusi határozatától ösztönzött mezőgazdasági dolgozók széleskörű szocialista munkaversenyt bontakoztattak ki, hogy határidő előtt <- 4-5 év alatt - teljesítsék a hétéves terv feladatait, és mielőbb utóiérjék az USA-t a hús és más állati termékek egy lakosra jutó termelésében. A kolhozok és szovhozok 1959-ben túlteljesítették a tavaszi gabona vetési tervét. Az idén összesen 196 millió hektárt - 1953-hoz viszonyítva mintegy 40 millió hektárral többet — vetettünk be mezőgazdasági terményekkel. A kukorica vetésterülete meghaladta a 22 millió hektárt. Annak ellenére, hogy sok gabonatermelő vidéken aszály volt, az állam az idén is elegendő "gabonát vásárolt fel. Továbbra is gyors ütemben fejlődik a közös mezőgazdasági termelés. A kolhozok és szovhozok az 1959. év 11 hónapja alatt 32 százalékkal több húst, 15 százalékkal több tejet, 25 százalékkal több tojást és 11 százalékkal több gyapjút termeltek, mint a múlt év azonos időszakában. Az állati termékek állami felvásárlási tervét is túlteljesítettük. Hazánk 1959-ben 62 millió tonna tejet termelt ki, ami több mint 5 millió tonnával haladja meg az USA általános tejtermelését. Az idei vajtermelés 845 ezer tonna volt; tehát 4 kg jut egy lakosra, ami meghaladja az USA-ban egy lakosra jutó vajtermelést; itt ugyanis az idén körülbelül 3,7 kg vajat termelnek egy főre. A kolhozok és szovhozok az idén nemcsak növelték a hús eladását, hanem ugyanakkor a hasznos állatok állományát is jelentősen bővítették. A marhaállomány 1959. december l-ig a múlt év azonos időpontjához viszonyítva 18 százalékkal növekedett, ebből á fejőstehenek száma 13 százalékkal, a sertések száma 19 százalékkal, a juhok és kecskék száma 5 százalékkal, a baromfiállomány pedig 33 százalékkal. Az állattenyésztés fejlődésének döntő feltétele a takarmányalap megszilárdítása volt; ezt elsősorban a kukorica vetésterületének bővítésével és hektárhozamainak növelésével értük el. Fokozódott a mezőgazdaság műszaki ellátása. A kolhozok felszerelése saját technikával egyike volt a kolhoztermelés további fellendülését elősegítő fontos eszközöknek. Ennek az intézkedésnek végrehajtása újabb lehetőséget biztosított a kolhozrendszer lényegében közvetlenül rejlő előnyök érvényesítésére, a gazdasági és politikai feladatok gyorsabb megoldására, a kolhozfalu kommunizmus felé való előrehaladásának meggyorsítására. Az utóbbi években pártunk nagy szervező munkát fejtett ki, hogy szakemberek és szervezők tapasztalt kádereivel erősítse meg a szocialista mezőgazdaság valamennyi szakaszát. Sok jó vezető nevelkedett a kolhozokban és szovhozokban. Ma több mint háromszázezer fő- és középiskolai végzettségű szakember dolgozik a kolhozok és szovhozok termelésében. A kolhozelnököknek több mint a fele és a szovhozigazgatóknak majdnem 90 százaléka fővagy középiskolai végzettségű. A szövetségi köztársaságok mezőgazdasági fejlődésének sikerei Äz SZKP Központi Bizottságának plénuma annak alapján, hogy meghallgatta és megtárgyalta az OSZSZSZK minisztertanácsának, Ukrajna, Kazahsztán, Belorusszia, Üzbekisztán, Tádzsikisztán és Azerbajdzsán kommunista pártjai központi bizottságainak beszámolóját arról, hogyan teljesítik az SZKP XXI. kongresszusának és az SZKP KB (1958) plénumának határozatait a növénytermesztés és állattenyésztés fellendítéséről és a mezőgazdasági termékek termelésének növeléséről, megállapítja, hogy a nevezett köztársaságok pártszervezetei, szovjet és mezőgazdasági szervei intézkedéseket dolgoztak ki és léptettek életbe a mezőgazdaság továbbfejlesztésére és a hétéves terv első évére vonatkozó tervfeladatok és vállalások teljesítésére. Az OSZSZSZK és az Ukrán SZSZK párt-, szovjet és mezőgazdasági szervei, kolhozai és szovhozai nagyon sokat tettek a gabonatermelés fejlesztéséért, hogy elegendő menynyiségű gabonát juttassanak az országnak, bővítették a cukorrépa és más ipari növények termesztését. A gabonatermelés növelése szempontjából nagy lehetőségekkel és tartalékokkal bíró Kazah Köztársaság az idén jó termést ért el, ám a mezőgazdaság irányításában előforduló komoly hibák és a szervező munka alacsony színvonala miatt nem takarította be idejében a termést. Kazahsztán Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a köztársaság minisztertanácsa, a kusztanaji, kokcsetavi és észak-kazah területi pártbizottságok és területi végrehajtó bizottságok nem gondoskodtak a termésbetakarftás kellő előkészítéséről. Nem erősítették meg a kolhozokat és szovhozokat gépelékkal, az Ukrán SZSZK-ban 30 százalékkal, a Kazah SZSZK-ban 37 százalékkal, a Belorusz SZSZK-ban 31 százalékkal, az Üzbég SZSZK-ban 13 százalékkal, a Grúz SZSZK-ban 9 százalékkal, az Azerbajdzsán SZSZKban 12 százalékkal, a Litván SZSZKban 32 százalékkal, a Moldva SZSZKban 9 százalékkal, a Lett SZSZK-ban 39 százalékkal, a Kirgiz SZSZK-ban 32 százalékkal, a Tádzsik SZSZK-ban 22 százalékkal, az örmény SZSZKban 5 százalékkal, a Türkmén SZSZKban 6 százalékkal, az Eszt SZSZKban 42 százalékkal növekedett. A tej, gyapjú és tojástermelés is fokozódott. A rjazanyi terület dolgozói pártszervezeteik vezetésével nagy győzelmet arattak a közös állattenyésztés növeléséért folytatott küzdelemben. Becsülettel teljesítették nagy felajánlásaikat és az idén 3,8 szorosára növelték a kolhozok éi szovhozok hústermelését, s háromszor annyi húst adtak el az államnak, mint 1958-ban. A rjazanyi terület dolgozóinak kitűnő példája meggyőzően igazolja, milyen mérhetetlen tartalékok rejlenek minden kolhozban, szovhozban, járásban és területen a mezőgazdasági termelés növelésére. sítő káderekkel és nem biztosították az aratőgépek kijavítását. A szóbanforgő köztársaság kolhozaiban és szovhozaiban több mint 30 000 kombájnt és 11000 aratógépet nem használtak ki az aratáskor. A köztársaság szervezetei nem tudták helyesen kihasználni azt a nagy segítséget, melyet az állam az idén gépesítőkkel, aratási technikával és gépkocsiszállítással nyújtott Kazahsztánnak. Ez volt az oka annak, hogy az aratómunkák nagyon elhúzódtak, nagy volt a szemveszteség és nagy területekről nem takarították be a gabonát, melyet már belepett a hó. A köztársaság nemcsak kötelezettségeit, hanem még az állami gabonafelvásárlási tervet sem teljesítette. Az OSZSZSZK-ban és a Belorusz köztársaságban, különösen a nagyvárosok és ipari központok környékén létesített specializált szovhozokban növekedett a zöldség- és burgonyatermelés. Az üzbég és a tádzsik köztársaság jelentős sikereket ért el a gyapottermelés növelésében. A gyapottermelő vidékek kolhozai és szovhozai az idén túlteljesítették az évi tervet és 4 millió 669 ezer tonna nyersgyapotot adtak el az államnak; gyapottermesztésünk történetében ez a legnagyobb mennyiség. Az OSZSZSZK, az Ukrán, a Kazah, az Üzbég, a Grúz, az Azerbajdzsán, a Moldva, a Tádzsik, a Kirgiz, az örmény és a Turkmgn SZSZK jelentős sikereket ért el a szőlő, a gyümölcs és a tea termelésének növelésében. Jelentős sikereket arattunk a hústermelésben. A kolhozok és szovhozok hústermelése az év 11 hónapja alatt az OSZSZSZK-ban 35 százaAz SZKP KB plenáris ülésén Hruscsov elvtárs kiváló szovjet mezőgazdasági dolgozókkal beszélget a tanácskozás szünetében. Jobbra: T. Ahunova üzbég kolhozparaszt-asszony. Telefoto ČTK - TASZSZ Az élenjáró kolhozok, szovhozok és újítók példái A hétéves terv feladatainak határidő előtti teljesítéséért folyó országos versenyben az élenjáró kolhozok és szovhozok, a mezőgazdasági termelés újítói példát mutatnak, milyen ügyesen használják ki az óriást tartalékokat a növénytermesztés és állattenyésztés gyors növelésáre. A tambovii terület „Komintyern" kolhoza, melyet J. I. Andrejeva elvtársnő vezet, egy éwel előbb teljesítette felajánlásait: 171 mázsa húst és 350 mázsa tejet termelt minden 100 hektár mezőgazdasági föld után. A rjazanyi terület Kirov kolhoza, melynek elnöke A. I. Jefremova elvtársnő, 1959-ben négy és félszeresére növelte a hústermelést: 173 mázsa húst termelt és 346 mázsa tejet adott el az államnak minden 100 hektár mezőgazdasági föld után. Jaroszlav Csizs, a lvovi terület Sevcsenko kolhozának sertéstenyésztője az év 11 hónapja alatt több mint 560 mázsa sertéshúst adott az államnak és vállalta, hogy 1960ban ezer mázsa, 1961-ben pedig 2500 mázsa sertéshúst ad át az államnak. Különösen az utóbbi újító állattenyésztő munkájában kell értékelnünk az egy mázsa sertéshúsgyarapodás kitermelésére eső alacsony önköltségeket, melyek az idén 224 rubelt tettek ki. Csizs elvtárs a sertések takarmányadagjainak megfontolt összeállításával érte el eredményét. A takarmányfejadagokban túlsúlyban vannak az olcsó nedvdús takarmányfélék, viszont a koncentrátumokból egy mázsa hús kitermelésére az idén csak 2,7 mázsát használt fel. Nagy csoportok szabadistállózása és a fárasztó munkafolyamatok gépesítése következtében lényegesen csökkent a munkaráfordítás. Tatjana Peresivko, az omszki terület Pobegyityel szovhoznak sertéstenyésztője 11 hónap alatt 2076 sertést hizlalt fel és 1972 mázsa sertéshúst adott az államnak. Valentyina Belova, a kalinyini terület Bolsevik szovhozának sertéstenyésztője vállalta, hogy 1500 sertést nevel fel és 1200 mázsa sertéshúst ad az államnak. Felajánlását teljesítette. Anton Bartulis, a Lett SZSZK Katenieki szovhozának sertésenyésztője 20 014 sertést hizlalt fel és 2000 mázsa sertéshúst adott át az államnak. Felajánlotta, hogy jövőre már 3000 malacot hizlal fel és legalább 3000 mázsa sertéshúst ad az államnak. Vera Szidora, a harkovi terület „Borki" szovhozának baromfigondozója 1959-ben 6000 tojóstyúkot gondozott, melyek egymillió tojást tojtak. Felajánlotta, hogy 1960-ban 12 000 tojóstyúkot fog gondozni és 2 millió tojást ad az államnak. Praszkovja Kovrova, a szocialista munka kétszeres hőse, a rjazanyi terület „Fundament szociaíizma" kolhozának híres fejőnője az idén átlag 8259 kilogram tejet fejt ki egy fejőstehéntől. Vera Ribacsek, a sztálingrádi terület „Krasznoje Szormovo" kolhozának fejőnője az idén 11 és fél hónap alatt 5100 kg tejet fejt ki egy tehéntől. Valentyina Gaganova példáját követve a nagy hasznossági fokot elért teheneit más fejőnőre bízta és alacsony hozamú fejősteheneket vett át; vállalta, hogy évente legalább 6000 kg tejet fej ki minden egyes tehéntől. Sok járás, kolhoz, szovhoz és újító ért el nagy kukoricatermést hatalmas területeken. A krasznojarszki kerület karatuzszkojei, kuraginoi, krasznoturanszki, ribini, szajani és minuszinszki járásában hektáronkint több mint 3000 mázsa zöld kukorica anyagot takarítottak be. N. Filippov és N. Mjagkih, a minuszinszki járás Sztálin kolhozának gépesítői Ny. Mankovszkijjal versenyezve az idén kézi munka nélkül 600 mázsa zöld kukoricaanyagot takarítottak be hektáronkint 153 hektárnyi földterületről. M. Szeleznyov, a jermakovszkojei járás Sztálin kolhozának csoportvezetője 110 hektár elöntött szűzföldön hektáronként 1300 mázsa zöld kukoricát termelt ki. A tyernopoli területen 38 ezer hektáron átlag 40 mázsa kukoricaszemet termeltek hektáronként, 100 ezer hektárt meghaladó területen pedig hektáronként 550 mázsa csöves zöldanyagot takarítottak be. Pjotr Motruk munkacsoportja a zalescsiki járás „Moszkva 800 éve" kolhozában 15 hektáron 221 mázsa szemet, 65 hektáron pedig 1480 mázsa zöld kukoricacsövet takarított be hektáronként. Jevgenyija Dolinyuk elvtársnő munkacsoportja a Melnyikovo-Podolszk-i járás Sztálin kolhozában 105 hektáron 1605 mázsa zöld kukoricaanyagot, 20 hektáron pedig 223 mázsa szemet termelt hektáronként. Valamennyi köztársaságban, kerületen és területen újítók ezrei találhatók, akik különböző mezőgazdasági ágakban elért nagyfokú munkatermelékenységgel példát mutatnak a többinek. Nagyszerű példájuk újabb sikerekre lelkesíti a többi mezőgazdasági dolgozót a mezőgazdaság továbbfejlesztéséért, hazánk növényi és állati termékbőségéért folyhatott küzdelemben. Az élenjáró kolhozok, szovhozolt és újítók tapasztalatai, a mezőgazdasági termelés növelésében elért sikereik fényesen igazolják, hogy minden kolhoz és szovhoz, minden terület és köztársaság sikerrel tel* jesítheti a hétéves terv feladatait és idő előtti teljesítésére tett felajánlásaikat. Rendkívül nagy jelentőségű a gyenge kolhozoknak az élenjárók színvonalára emelése Az SZKP KB plénuma kiemelte a köztársaságok, a területek, a termelésben vezető járások, kolhozok, szovhozok és újítók pompás sikereit, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy sok terület, járás, kolhoz és szovhoz még mindig nem használja ki teljesen a tartalékokat és lehetőségeket a mezőgazdasági termelés növelésére és eltűri a felajánlások nem teljesítését. Az egész ország állattenyésztésének általános növekedése mellett az idén sok köztársaság, kerület és terület elégtelen gyarapodást mutat fel. Az év 11 hónapja alatt a múlt év azonos időszakához viszonyítva a kolhozok és szovhozok hústermelése a Türkmén SZSZK-ban csak 6 százalékkal, az örmény SZSZK-ban 5 százalékkal. a tomszki területen szintén 5 százalékkal növekedett. A novoszibirszki és a brjanszki terület kolhozainak és szovhozainak hústermelése a tavalyihoz viszonyítva csökkent. Számos terület, kerület és köztársaság mezőgazdasági fejlődésének fő fogyatékosságát a kolhozok és szovhozok gazdasági színvonalában levő nagy különbségek okozzák. A magas színvonalú közös gazdasággal bíró és a mezőgazdasági termelést rendszeresen növelő élenjáró kolhozokon és szovhozokon kívül sok olyan gyönge kolhoz van, melyek jóval az élenjárók után kullognak és keveset termelnek 100 hektár föld után. Nem ritka eset, hogy szomszédos és azonos feltételekkel rendelkező kolhozok, szovhozok és járások lényegesen eltérő mutatókat érnek el a mezőgazdasági termények hektárhozamaiban, az állattenyésztés hasznosságában, a munkaráfordításban és a termelési önköltségekben. Most, amikor sürgőssé vált az a feladat, hogy megteremtsük a mezőgazdasági termékek bőségét hazánkban, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az élenjáró kolhozok színvonalára emeljük a gazdaságilag gyenge kolhozokat. Fontos, hogy kivétel nélkül minden kolhozban és szovhozban, minden járásban, területen, kerületben és köztársaságban biztosítsuk a termelés maximális növekedését. Döntő feltétel az elmaradó kolhozok és szovhozok megerősítése tapasztalt, szakképzett káderekkel, melyek úgy tudják megszervezni a gazdaságot, hogy biztosítsa a növénytermesztési és állattenyésztési kultúra rohamos fejlődését. Az élenjáró kolhozok és szovhozok munkatapasztalatai szemléltetően igazolják, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés kultúrája elsősorban a termelés ügyes megszervezésétől, a tartalékok lehető legszélesebbkörű kihasználásától, a tudományos ismeretek, s legjobb gyakorlati tapasztalatok széleskörű érvényesítésétől függ. Mégis számos esetben durván megszegik a mezőgazdasági termelés megszervezésének alapvető követelményeit: nem tartják be a vetés időpontjait, rosszul használják fel a helyi trágyát, eltűrik a talaj megművelésének alacsony színvonalát, elhúzódnak az aratási munkák, nem takarítják be idejében a szalmát a földekről, rendszeresen nem teljesítik az őszi szántás terveit. Még mindig előfordul, hogy nem használják ki gazdaságosan a földet. Az OSZSZK számos területén (vologdai, novgorodi, pszkovi és más területeken), a Lett SZSZK-ban és az Eszt SZSZK-ban nemcsak nem művelték meg az elhanyagolt földeket, hanem tovább csökken a szántóföldek és vetésterületek terjedelme. Számos kolhoz és szovhoz elégtelenül szervezi meg az állatállomány, főként a szarvasmarhaállomány feltöltését; lassan növekszik a fejőstehenek száma a farmokon, amiknek következtében nagyon alacsony a 100 hektár mezőgazdasági földre eső fejőstehenek száma, A lipecki, kemerovoi, észak-kazah és egyes más területek, továbbá a sztavropoli kerület kolhozaiban és szovhozaiban csak 2—4 fejőstehén jut 100 hektár mezőgazdasági földre. (Folytatás a 4. oldalon)" ÜJ SZÖ 567 * 1959. december 25.