Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-03 / 334. szám, csütörtök

1 Őszintén kívánjuk a magyar népnek, arasson új győzelmeket a szocializmus építésében HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE a dolgozók hatalmát és most eredményesen oldja meg a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden kommunista örül azoknak a nagyszerű sikereknek láttán, amelyeket az önök pártja, a magyar nép, különösen az utolsó három évben, az ellenforradalmi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében. Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában behatóan elemezte a megtett utat, és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása rendkívül fontos szakaszt jelent a népi Magyarország szocialista építésének befejezéséért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság felemelésében és szocialista átalakításában, a dolgozók életszínvonalának emelésében, a munkásosztály, a parasztság. az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelye- i ket a Központi Bizottság beszámoló- ! ja ismertet, a marxizmus —leninizmus nagy életerejéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy helyes az önök pártjának, Központi Bizottságának vezetése, élén Kádár János elvtárssal, a magyar nép hű fiával. (Hosszan tartó, nagy taps.) Amikor tegnap Kádár elvtárs be- ' számolóját hallgattam, különösen nagy hatással volt reám az, amit a i magyar mezőgazdaság szocialista fejlesztésében elért eredményeikről mondott. Nagy dolog ez, elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalatainkból. ket, vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit és ezért tévedést tévedésre halmoznak. A magyar ellenforradalom és külföldi sugallmazói lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus — leninizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak ez eszmék iránt tanúsított odaadását. Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. Nem'a kommunizmus eszméi vallottak kudarcot, hanem csupán azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászCsak a szocializmus hozza meg a parasztság boldog, kulturált életét Hruscsov elvtárs beszédét mondja Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében, a Szovjetunió összes kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében szívből jövő, testvéri üdvözletünket tolmácsoljam önöknek, ' a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa küldötteinek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének. (Nagy taps.) Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az önök kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak önökhöz e kongresszus szónoki emelvényéről. Az önök pártjának kongresszusa, amely a népi Magyarország szocialista építésének legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkozni, különleges jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nemzetközi kommunista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt az önök pártjának és országának fejlődésében. A magyar kommunisták nagy nehézségeken és megpróbáltatásokon mentek át, de semmi sem tudta megtörni akaraterejüket a szocializmusért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt, soraiban tömörítve a marxizmusleninizmushoz hü erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megedződött az ellenforradalommal folytatott harcban, megvédte és megszilárdította a munkásosztály diktatúráját, Mi is örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk mezőgazdaságának fejlesztésében értünk el. Szeretnék elmondani önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, milyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett nálunk a mezőgazdasági termelés fokozása alapján az árubőség, milyen ugrásszerűen nőtt az állami mezőgazdasági termékbegyüjtés és felvásárlás. Az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakban évi átlagban kétmilliárd pud szemes terményt gyűjtöttünk be, az utóbbi négy évben pedig évi átlagban hárommilliárd pud a begyűjtött mennyiség. Az állami húsfelvásárlás az 1953as 3 600 000 tonnáról, 1958-ra 5 700 000 tonnára emelkedett. Az idén körülbelül hét és félmillió tonna húst vásárolunk fel, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1953-ban. A tejfelvásárlás az 1953-as 10 millió 600 ezer tonnáról 1958-ig 22 millió 100 ezer tonnára emelkedett. Ügy számítjuk, hogy az idén 25 millió tonna tejet vásárolunk fel vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953-ban. Országunkban 1953-ban 497 ezer tonna, 1958-ban pedig 779 ezer tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsiradék-termelés 845 ezer tonna lett, vagyis mintegy 75 százalékkal több, mint 1953-ban. Ügy gondolom, kedves elvtársak, hogy helyesen értelmeznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véleményemet néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik. Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik belügyeikbe való beavatkozásnak. (Derültség, taps.) Jól tudjuk, hogy minden kérdést, amelyet a beszámoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Kérem, hogy azokat a megjegyzéseket, amelyeket barátunk, Kádár János elvtárs beszámolójához fűzök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely önöket semmire sem kötelezi. (Taps.) Az önök pártja elvhű, marxista leninista politikájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szeretetét. A magyar nép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxista —leninista elmélrt tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár internacionalizmusért és a szocialista tábor egységéért folytatott következetes harcával méltán vívott ki nagyrabecsülést a nemzetközi komRohamosan növekedtek a kolhozok pénzbevételei. Ezek összege 1953-ban 49 milliárd 600 millió rubel volt, 1958ban viszont már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Ugyanilyen nagyszerű sikereket mutathatnak fel a mezőgazdaság fejlesztésében az összes szocialista országok, amelyek valóra váltják a marxizmus—leninizmusnak a mezőgazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista átalakításáról szóló tételeit. Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal a mezőgazdaságunk fejlesztésében szerzett tapasztalatokat, az abban elért eredményeket, és őszintén örülünk barátaink sikereinek. Országunk és a többi szocialista ország mezőgazdasága szocialista fejlődésének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan földjén, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tömegek számára, ahol a parasztság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek anyagi és kulturális felemelkedését. Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az önök mezőgazdaságfejlesztési sikereiről mondott. munista mozgalomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, józanul és tárgyilagosan értékelik az élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a népnek az igazságot mind a sikerekről, mind a nehézségekről és a hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban játszódtak le Magyarországon, komolyan veszélyeztették a magyar munkásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták folytani a népi hatalmat. Olyan események voltak ezek, amelyek feltétlenül megörvendeztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az eseményekben a kommunizmus csődjének kezdetét látták. (Élénkség, taps.) Igy azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommunizmusra, és ezért elvesztették ép ítélőképességüvezetők elszakadtak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkásosztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel, hanem sajátjaikra mérték a csapásokat. Vezető állásokba emelve, nem tudták helyésen használni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály diktatúráját ,a dolgozó nép hatalmát, hanem sajátjaikra irányították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azonban elvi elemzést kell adnunk az eseményekről, látnunk kell okaikat és helyes következtetéseket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha az ellenforradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mértékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a proletariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bizta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulása iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, mint a tömegek vezetésének a pártban meghonosodott alapvető módszerét, kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz vezetett a gazdaságpolitikában, valamint az állami és a pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munkában, amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy keservesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavításáért. A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bizalma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük, a revizionisták, kihasználták a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellenségei, Magyarország dolgozó népének ellenségei. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és vezetőségének történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos következetességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés Most külön-külön mindegyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen. De még egyszer hangsúlyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem próbálja az egyik szocialista országot aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus— leninizmus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki. A magyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyójától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezessék a népet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. (Nagy taps.) Elvtársak! , Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa után bizonyos pártök, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkozott, bizonyos lázas tüneteket mutatott. De minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt így kellett tenni. Meg kellett tisztulni, és meg kellett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan- egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében- ragyoghasson, ugyanúgy nekünk" is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmusleninizmus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom. különböző" mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre, a kommunista társadalom felépítése felé. (Hosszan tartó, viharos taps.) szembe állítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok szembeállítására, a testvéri, baráti kapcsoltaik mcglazítására irányuló törekvés az ellenfelünk által vezetett osztályharc egyik (Folytatás a 4. qldalon) Az MSZNP történelmi érdeme, hogy bátran kijavította a korábbi hibákat Az osztályharc a szocializmus építésének idején Nem akarok még egyszer visszatérni az 1956-os magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatja figyelmen kívül a többi kommunista és munkáspárt sem. A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti azt, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszakában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc, hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az osztályerőviszonyokban a szocializmus javára, csökken az ellenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban, a szocializmus építésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán egyes időszakokban erősödhet, és a fegyveres összeütközésig menő, legélesebb formákat is ölthet, amint ez Í956-ban Magyarországon is történt. Ügyünk szempontjából hiba lenne megfeledkezni a magyarországi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról. A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló terveikről, és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista törekvések és remények szövetségese csak ostobaságunk lehet. Ha elbizakodunk, ha vezetésünkben hibákat követünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus —leninizmusnak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanításait, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt. Erőnk leküzdhetetlen ÜJ SZÖ 3 * 1959 dcc-mber 3.