Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-14 / 315. szám, szombat

Utazás a Szovjetunióban Eqy a száznyolcvannyolc ezer közül A sztálingrádi traktorgyár 6-os vezető. - Ezenkívül a termelési számú üremrészlegén, amelynek fél- költségeket is további másfél száza­kilométer lysszú futószalagjáról lékkai csökkenthetjük, minden órában 6 darab DT-54-es - De a tervteljesítést főleg se­lánctalpas traktor dübörög ki a gyár- lejt nélkül kell növelni - szólt köz­udvarra, dolgozik Uvarov Mihail bri- be a titkár. gádvezető komszomolcsoportja. A 15 - Egy kissé komoly feladat s az , r „ ügyeskezű fiú, akik két-három év- első időben talán nehe?en is telje- szünk', hogy ígéretünket teljesítjük vei ezelőtt még a tízéves iskolák síthető, de mondjuk 15—20 százalék- - mondta ki a Komszomol-csoport padjait KoptattáK, már több mint kai csökkenthetnénk a selejtet is — elhatározását. Égett a szeme az egy éve •a motorok szerelésén dol- mondja elgondolkozva Uvarov, mind- örömtől, de nemcsak neki, hanem ľjozik. A fil'llí al»t-f a ívtiíí'iA MA n^t í~ „ ^^uu; + « ­és megvalósításával járul hozzá a műhely gépesítéséhez. Amikor a szónok és az első fel­szólalók után Uvarov lépett az emel­vényre, mindenki figyelmesen vé­gighallgatta a legjobb futball-csa­patkapitány hozzászólását. „Eskü­a brigád többi tagjának is. Különö­sen akkor örültek, amikor egypár nap múlva már öt brigád követte példájukat. Több mint fél év múlt el azóta, hogy megesküdtek Komszomol-be­csületükre, minden pontban teljesítik Jozik. A fiúk ez alatt a rövid idő járt azt is bejegyzi, hogy a selej alatt annyira összeszoktak, hogy. ma tet 20 százalékkal kell csökkenteni, már a munkaidőn kívül is többnyire — Még egy nagyon fontos dolog, együtt látják őket szórakozás, spor- elvtársak! - mondja a titkár. ­tolás vagy tanulás közben. E kis Kommunista módon dolgozni azt is munkacsoport különben már tavaly jelenti, hogy állandóan növelni kell óta arról ismeretes, hogy. a 15 em- a szaktudást. bérből kiváló futballcsapat került ki, - De hisz, Kolja, jól tudod, hogy ígéretüket. De nem maradtak meg akik ellen az üzem csapatának sem mindnyájan érettségiztünk. Közülünk elhatározásuknál, mert eredeti kö­sikerült győznie. Talán a véletlen müve, hogy legjobb gólrúgójuk a csapatkapitány, akj egyúttal a bri­gád vezetője is. A hirtelenszőke, magas növésű Uvarov Misa, ez az . állandóan vidám kedvű fiú éppolyan sikerrel osztotta be a műhelyben is embereit, mint a csapatban. Ha a műhelyben néha-néha hiba fordult elő a futószalagnál, a csoport vala­mennyi tagja egy emberként vál­lalt felelősséget munkatársukért és azonnyomban kijavította a hibát, el­távolította a baj okát. A 20-23 éves ifjak csoportja annak ellenére, hogy alig rendelkezett termelési tapasz­talatokkal, mégis úgy dolgozott, mint egy pontos óraszerkezet, s a műhely bármely munkacsoportjával felve­hette volna a versenyt. Egy alkalommal Gavrik Viktor, a csapat jobbszélsője, aki „civilben" a Komszomol-szervezet titkára, nagy lelkesedéssel mutatta meg munka­társainak a legfrissebb Komszo­molszkaja Pravdát, amelyben a kom­munista munkabrigádok létesítésé­ről közöltek érdekes cikket. — Fiúk, mit szólnátok hozzá, ha mi is ... Be sem fejezte a mondatot, ami­kor a többiek, akik már tudták, mi­ről van szó, egymás után fejezték ki véleményüket. — Nagyszerű javaslat. Hisz ter­vünket így is minden hónapban túl­teljesítjük, miért ne dolgozhatnánk tehát kommunista brigádként — szólt Csehov Viktor, a mindenbe or­rát beleütő kotnyeles. Ez alkalom­mal azonban valamennyien egyetér­. 4 -V* "VMÍ Sztálingrád egyik építkezése a sok közül mindenki elsajátított már legalább telezettségvállalásukat később illő­két mesterséget, úgyhogy a mun- dosították és további 10 százalékkal kában akármikor felválthatjuk egy- teljesítették túl a tervet. A mű­mást Ezenkívül pedig a Komszomol helyben nemcsak a munkahelyükön politikai iskoláztatásán is részt ve- vezették be a rendet és a tíszta­szünk — magyarázza a titkárnak ságot, hanem a többi komszomolis­Uvarov. tával együtt gazdasági „járőröket" - Mindezt tudom - válaszolja az létesítettek, amelyek a legkisebb -, mégis azt mondom, hogy ez mind mulasztást is észrevették. Ha szö­kevés. Nálunk a kommunizmusban kött a gáz, a sűrített levegő, a kom­mindenkinek mérnöknek kell lennie szomolisták jelentették a munkahely a 'munkahelyén. vezetőjének, határidőt szabva, hogy Így folyt tovább a hasznos beszél- ™ddig kell az észlelt hibát kijaví­getés, melynek az lett az eredmé- J­a m- f9.V ľ*, , "T tettek vele. Elhatározásukat tett kö- nye, hogy a Komszomol-bizottság a i af tak a vette. Munka után valamennyien be- versenypontok kidolgozása és meg- £ k> s^en karba mentek .a műhely Komszomol-bízott- tárgyalása után melegen felkarolta E9y a kalom mal meg a: z igazgatohoz ságának titkárához, Mezencev elv- a lelkes csoport elhatározását. Ami- f L^w^ľt^ társhoz, hogy közöljék vele elhatá- kor a komszomolisták életében ^f/j^" ° Pm vnľt Äľô ren rozásukat. Amikor Í 15 vidám fiú vagy munkájában fordulat áll be, ^^mteľ a z V°l szírt apró anya berontott Mezencev szobájába, az kéréseikkel, javaslataikkal mindig a £et teiemtem ^ elszórt apro anya csak nagyot nézett. pártbizottsághoz fordulnak. Ez alka- 9° k k° ru l: A komszomolisták eler - Mi az, mi baj van r - kér- fommal is Figyelmesen meghallgatta g* ^Lľl S dezte gyanakodva. őket Kolesznyikov elvtárs, a mű- 2 b^ U0 U.., r u° Lí megtaKantasa a íeg - Ide figyelj, Nyikolaj! - kezdte hely pártbizottságának titkára, majd tükörképé hasznos munkájuk­éi Gavrtk a komoly beszélgetést. - eztVtanácsot adta: - A jövő hé- A bngád tagjai ezenkívül nem Már sokszor gondolkoztunk azon, ten lesz nyilvános párttaggyűlés, h? t n í: m L1 UJltas l 3 av a? latot v a" hogy mily előrehaladást jelent ha- amelyen a hétéves terv feladatairól lositottak meg, s így meg az: év zánknak a hétéves terv, mely a lesz szó. Gyertek el ti is és ott vegéig 300 000 rubelt takantanak kommunizmus felépítését tűzte ki mondjátok el mindazt, amit nekem meg a nepgazdasagnak. Eddig ossze­célul. Ezek szerint nekünk is új mondtatok - bíztatta elhatározá- S (; n J®®°„ 00 0 ™ be l^f 6^!"? módon, kommunista módon kell dol- sukban a komszomolistákat, akik a geznunk. r • >vr •> beszélgetés után alig várták a nyil­14 M 1 J ' eredménye, de ezt az összeget az év végéig egymillióra akar­ják növelni. A Komszomolcso­port példája nyomán műhelyük­ben már 16 kollektíva dolgozik kom­munista munkabrigádként, s mun­kaversennyel készültek a Nagy Ok­tóberi Forradalom 42. évfordulójá­nak megünneplésére. Száznyolcvannyolcezer hasonló kol­lektíva küzd ma a Szovjetunióban a kommunista munkabrigád címért. 183 000 komszomoíista és idősebb munkásokból álló csoport határozta el, hogy új módon, kommunista mó­don kezd élni és dolgozni. Óriási ez az erő, amelyhez hasonló sehol sem található. Ez az erő hozza nap­ról-napra közelebb a Szovjetunió népét céljához, a kommunizmushoz. Sztálingrád északi részében, ott, ahol a kanyargó Volgát homokgát választja ketté, terül el a Szovjet­unió első ötéves tervének szülöttje, a sztálingrádi traktorgyár. Neve szorosan összefügg a Szovjetunió iparának fejlődésével. 1930. május 31-én itt gyártották le az első trak­tort, amely két hónappal később A város egyik terén galambokat etető férfi (Horváth S. felvételei) gördült ki a gyár udvarára. Ennél, - szólt vános taggyűlés napját. A gyűlés a ma már 6 km hosszú üzemné I - Mit kertelsz annyit? közbe a kotnyeles Csehov. - Mondd előtti héten napi tervüket nem 130, meg röviden, hogy kommunista mun­kabrigádot akarunk alakítani. Gavrik rosszallóan nézett Csehov­ra, és most már konkrétan adta elő a csoport határozatát. de átlagosan 143 százalékra teljesí­tették, s ez a siker még nagyobb feladatok elérésére buzdította őket kezdődött és végződött a nagy sztá­lingrádi csata is. Tizenhétezer bom­ba és százkilencvenezer ágyúlöveg szántotta fel, rombolta földig a ha­A nyilvános taggyűlésen figyelme- talmas gyárta. 1949. tavaszán mégis sen meghallgatták a párttitkár be- két és félszer annyi traktort gyár­Eddig minden műszak tervét számolóját, amelyben a műhely dol- tott, mint a háború előtt. A gyár 120 százalékra teljesítettük. Ha még gozói előtt álló feladatokat ismertet- eme nevezetes dátumához, amely a jobban dolgoznánk, bizonyára elér- te, főleg a műhely gépesítésével dolgozók dicsőségéről, akaraterejéről nénk a 130 százalékot is. — Szóval ti már el is határoztá­tok — nézett végig az elszánt fiú­kon Mezencev. i— Egyszóval 130 százalék — je­gyezte be füzetébe Uvarov csoport­kapcsolatban. — Látod, Viktor — súgta oda ko­molyan Uvarov Gavriknak. Erről megfeledkeztünk. írd még be gyor­san, hogy brigádunk minden tagja egy újítási javaslat kidolgozásával beszél, most egy új dátum kerül. 1959. januárja — ekkor született az üzem első kommunista munkabri­gádja, egy a 188 000 közül. HORVÁTH SÁNDOR \1R0DAL0MR0L- KÖNWEKRÖÜ& Kalandregények WILLI MEINCK: Marco Polo kalandos ifjúsága A velencei születésű Marco Polo volt az első európai, aki Ázsia belse­jét es keleti részét keresztül-kasul bejárta és átkutatta. Előtte már mások is jártak a Távol-Keleten, de . egyik sem jutott oly messze és egyik sem töltött oly hosszú éve­ket a távoli, ismeretlen országok­ban, mint ő. A középkor ismert, nyughatatlan szellemű vándorai között Julián do­monkosrendi barát előzte meg Mar­co Pólót. Julián barát Béla király támogatásával még a tatárjárás előt­ti időben negyedmagával felkere­kedett, hogy az őshazában maradt magyarok hazáját felkeresse és őket megtérítse. Valahol a baszkír földön túl állítólag meg is találta ezeket a pogány magyarokat akik­nek „nyelvük teljességgel magyar vala és megértik vala őt és ő azo­kat." 1236 utolsó napjaiban Julián barát hazatért a veszedelmes hír­rel, hogy a tatárok erősen készülőd­nek a nyugati országok elleni had­járatra. Fél esztendő után megint útnak indult, ám orosz földön érte­sült arról, hogy a tatárok feldúl­ták és elpusztították a magyarok és bolgárok földjét, s ezért visszafor­dult. Két évtizeddel később Niccolo Po­lo kalandszomjas velencei kereske­dőt hajtja a meggazdagodás vágya a legendáshírű keletre. Fivére kísé­retében eljutott Kublaj kán biro­dalmába és közel másfél évtizedig marad távol hazájától. Üj útjára, 1271-ben már magával vitte fiát, az akkor tizenhetedik életévébe lépő Marcót. Marco Polo egyhuzamban huszon­négy esztendőt töltött a Távol-Kele­ten, ahol a mongol kán bizalmi em­bereként bejárta egész Kínát, meg­ismerkedett számos más országgal is, majd Kokinkínában, Szumátra és Cejlón szigetén járva, Trapezunton és Konstantinápolyon át 1295-ben visszatért Velencébe. Itt a velencei köztársaság szolgálatába állt, s mint egy hadihajó parancsnoka 1298-ban genovai fogságba került, ahol uta­zásainak élményeit tollba mondta. Útleírása sok hiteles adat mellett képzeletszülte fantasztikus és kalan­dos történeteket is tartalmaz, így megemlékezik olyan országról, ahol félig emberi és félig állati lények laknak. Willi Meinck regényében Marco Po­lo ifjúságát, az 1268-tól az elindulá­sáig terjedő életszakaszt vázolja, a három esztendő történetébe belesű­rítve az apját nem ismerő és any­ját fiatalon elvesztő ifjú kalandos sorsát, küzdelmét gyámjával, nagy­bácsijával, aki kolostori életet akar rákényszeríteni, hogy megkaparint­hassa vagyonát. Meinck bizonyos konkrét tényekre támaszkodik ebben az ifjúságnak szánt könyvében, amely egyes részeiben nem is nél­külözi a krónikaíróra kötelező tör­ténelmi hűséget. Az életszemlélet és világfelfogás helyességét sem vitat­hatjuk el tőle. A kor ismeretét és kellő történelmi felkészültséget tük­rözik a regénynek azok a részei is, ahol az írói képzelet már ismert ada­tok kötöttsége nélkül csaponghat, mégsem olvassuk könyvét a teljes megelégedettség érzésével. MeinCk egyformán adósunk marad mint kró­nikás, de mint költő is. A terje­delmes könyvben megkapjuk ugyan Velencének, a városok királynőjének korbeli rajzát, sok érdekes aprósá­got olvashatunk a dózsék és gazdag kereskedők életéről éppúgy, mint a muránói szegény üvegfúvók, lidói halászok, csónaképítők, hajósok, csempészek, kocsmázó bérgyilkosok sorsáról, mindezt azonban csak felü­letes megvilágításban kapjuk: Ve­lence és embereinek élete valahogy nincsen elég mélyen beleágyazva ma­gába a korba, a környezet világába. Az utolsó keresztes háborúk évei­ben vagyunk, s mindössze negyed százada, hogy a tatárok lerohanták és feldúlták Európa keleti felét. Mindebből semmit sem éreztet a könyv, amely ugyanakkor egy mel­lékfigura sorsával kapcsolatban fe­lesleges oldalakat szentel egy kö­zépkori Rózsa Sándor szokványos ka­landjainak. Semmiféle közvetlen érintkezési pontja nincs a középkori szegénylegény kalandjainak a fiatal Marco életével. Az írót gyakran tév» útra vezetik ezek a középkort felü­letesen jellemző ismert külsőségek, viszont a lényeget ritkán érinti és kevés tere van arra, hogy lélekta­nilag érdekesen és eszmeileg helye­sen megmagyarázza az olvasónak, hogy a fiatal Marcot nem holmi meg­gazdagodási vágy szállotta meg, ha­nem itt egy tudást és megismerést áhító lélek ébredéséről, egy ember­ről van szó, akit a kalandosságon túl megejtett az ismeretlenség, a ti­tokzatos kelet mágikus várazsa. íróilag nem könnyű feladat egy középkori fiatal lélek ébredését hi­telesen és hűséggel jellemezni; köl­tői képzeletre, helyes utánérzésre, romantikus hevületre, teremte meg­érzésre van itt szükség. Meinck fan­táziája sajnos nem elég vérbő, me­seszövése sem elég eredeti. Fiatal olvasóink, akik Jókai vagy Gárdonyi regényei, középkorban lejátszódó történeteinek színes költői világát tanulták megismerni, erősen hiá­nyolhatják az elemzések színességét és mélységét, magában a történet­ben pedig a fordulatosságot. Meinck regénye kiadását e fogya­tékosságok ellenére 'sem érezzük fe­leslegesnek vagy céltalannak, mert a fogyatékosságok jórészben a mű­vészi megformálás erőtlenségére vo­natkoznak; a kalandos olvasmányt kedvelő fiatalságunk a könyv révén — ha hiányosan is — a középkor ke­veset ismert világát ismeri meg és sokak érdeklődése felébredhet a kor egyik legérdekesebb embere iránt, akinek útleírásai az emberiség egye­temes kultúrájának történetében fi­gyelemre méltó helyet foglalnak el. JACK LONDON: A beszélő kutya Századunk egyik legvonzóbb mesé­lője, az amerikai Jack London az első világháború idején, 1916-ban, embe­rileg teljesen összeroppanva és tár­sadalmilag talaját vesztve önkezé­vel vetett véget életének. Negyven évet élt gyermekkorától kezdve idegölő roppant hajszában; volt újságárus, halász és matróz, mosodai munkás, aranyásó és újság­író, bejárta a világot, élt Alaszká­ban, Óceánia szigetein, a tengereket járta rozzant hajókon, majd saját jachtján, Kaliforniában a maga farmján gazdálkodott — és minden írásához ez a nyugtalan élet, a szenvedései és szenvedélyei adták az anyagot. Korunknak nincs még egy írója, aki annyira önmagát, sa­ját élményeit írj'a le műveiben, mint ez a kalandos életű és kalandor ter­mészetű Jack London. „Csavargó élete során válik a szo­cializmusnak először érzelmi, aztán elméleti hívévé" írja róla Szász Imre A beszélő kutya című regényéhez fű­zött kis életrajzi jegyzeteibsn. „Ta­nulmányok, novellák, a Vaspata című regény jelzik érdeklődésének kitá­rulását, a társadalmi kérdések él­ménnyé válását, mutatják forra­dalmi indulatait. Az amerikai Szo­cialista Munkáspárt lelkes szónoka, harcosa — egészen élete utolsó né­hány évéig. Nem egészen az ő el­méleti, érzelmi ellentmondásain mú­lott, hogy később elszakadt pártjá­tól, sőt halála előtt ki is lépett ­nem kis része volt ebben az ameri­kai pártvezetők reformizmusának, megalkuvásának is." Jack London nevét a mi olvasóink is jól ismerik. Élénk emlékezetünk­ben él közös kiadásban nálunk is megjelent A vadon szava című fe­lejthetetlenül szép, meleg szívvel megírt kutyaregénye. Nemcsak eb­ben a legköltőibb művében, hanem valamennyi állattörténetében a ku­tyaszereplők emberi tulajdonságok­kal bírnak, gonoszság és jóság, sze­retet és ragaszkodás, halálig kitar­tó hűség és kapzsiság jellemzi őket. Két utolsó könyvében, Az éneklő kutyában és A beszélő kutyában — amelyeknek megjelenését és világra­szóló hataimas sikerét az író már nem élte meg — azt példázza, hogy az állat természete eredendőn jó és csak az emberi gonoszság csá­bítja a rosszra. A beszélő kutya Jeromosa Óceánia barbári világában él, ahol századunk elején még vad, emberevő szokások uralták a civilizációtól, az igazi kul­túrától teljesen elzárt bennszülöt­teket. Jeromos fehér gazdájában. Van Horn kapitányban a legfőbb lényt, a teremtés urát, az „istent" látja es a legnyomorultabb rabszolgánál sze­rencsétlenebb, amikor gazdája fej­vadász emberevök áldozatául esik, majd újból az élet melegét érzi, amint a néger Nalasu birtokába ke­rül. London a vak bennszülöttben felejthetetlen alakot formál: okos, szívós és bátor, de mindenekelőtt mélyen emberi ez a primitív lény, aki ebben az őskori állapotban le­ledző világban a jónak és nemesnek megtestesítője. EGRI VIKTOR ŰJ SZÖ 6 * 195 9- november U.

Next

/
Thumbnails
Contents