Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-13 / 314. szám, péntek

A szocializmus építése befejezésének fontos kérdéseiről (Folytatás a 4. oldalról) tőségűek lesznek, mert gyakorlatilag ők döntenek a pénzügyi, anyagellátási stb., kérdésekben.' Még ha a kerületi és járási nemzeti bizottságok felügyelete alatt dolgoznának is, megfontolt embereknek kell helyet foglalnlok bennük, akik értik a dolgukat és a kérdések gyökerére tudnak tapintani. A tanácsnak joga lenne a szakbizottság döntéseit felfüggeszteni és dönteni a további eljárásról olyan esetben, ha a szakbizottság döntése ellentétben áll a nemzeti bizottság tanácsának és plénumának elvi határozataival, vagy az országos érdekekkel és a népgazdasági terv kitűzött Irányelveivel. A helyi nemzeti bizottságok jogkörének kibővítése megkívánja, hogy ezeket a szerveket politikailag és szervezésileg is megerősítsük. Nézzük például elvtársak, mi a helyzet a gyárakban. A gyárakat a termelés irányítása érdekében politikailag és szervezetileg is biztosítottuk. A párt irányítja őket, vannak erős szakszervezeti szerveink, sok üzemben párttitkárunk, vannak igazgatóink, igazgatóhelyetteseink, stb., káderezzük az igazgatókat, a vezető műszaki dolgozókat, felmentjük egyéb munkájuktól a szakszervezeti funkcionáriusokat, stb. Márpedig a termelésről nemcsak a gyárakban történik döntés, hanem falun is. Ezért minden nemzeti bizottságban alkalmas titkárnak kell lennie, aki politikailag, szervezésileg s — amennyiben lehetséges, — szakmailag is a helyzet magaslatán áll. Ezek az elvtársak legyenek lehetőség szerint párttagok és legyenek felelősek mind a pártszerveknek, mind a nemzeti bizottságnak. Véget kell vetni annak az eddigi helyzetnek, hogy a titkári funkciót sokszor olyan emberekre bízták, akik nem voltak rá alkalmasak, s ezt csupán azért tették, hogy ezek az emberek valamit hozzákeressenek még a fizetésükhöz, vagy nyugdíjukhoz. Az új területi beosztás révén sok dolgozó szabadul fel, s ezért minden községnek, minden nemzeti bizottságnák jut majd alkalmas ember. Lényegében megállapíthatjuk, ezek az intézkedések hozzásegítenek ahhoz, hogy az állami közigazgatás és az adminisztratíva szervezete tovább egyszerűsödjék, olcsóbbodjék s minél közelebb jusson a termeléshez és a dolgozó néphez. Teljesen érthető, hogy az új politikai közigazgatási beosztáshoz és szervezethez kell Elvtársak, most további fontos kérdésekkei akarok foglalkozni. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának az életszínvonalról szóló határozata célként tűzte ki, hogy a harmadik ötéves tervben a földalatti bányákban heti 40 órára, a többi ágazatban heti 42 órára kell csökkentenünk a munkaidőt és az ágazatok többségében be kell vezetnünk az ötnapos munkahetet. A munkaidő csökkentése a munkaerő reprodukciójának egyik fontos feltétele, mivel nemcsak meghosszabbítja a pihenés idejét, s hozzájárul az egészségi állapot tökéletesítéséhez, a munkaképesség idejének meghosszabbításához, hanem ugyanakkor megteremti a szakképzettség növelésének, a politikai és kulturális életben való nagyobb részvételnek a feltételeit is. A munkaidő csökkentésére szükség van azért is, mivel hazánk ipari jellegének erősítése során mind több alkalmazottat foglalkoztat majd a nehézipar, a közlekedés és az építészeti anyagok ipara. Alkalmazottainknak majdnem egyharmada nap nap után több kilométeres távolságból jár munkába. A többi ágazatban növelni fogjuk a női alkalmazottak számát, habár e tekintetben már ma is az egyik első helyet foglaljuk el a világon. Becslések szerint 1957 végéig több mint félmillió fővel növekszik az alkalmazotti viszonyban levő nők száma, úgyhogy jóval több, mint 1 millió nő lesz majd alkalmazotti viszonyban. A munkaidő csökkentése komoly politikai probléma. Ezt természetesen a keresetek leszállítása nélkül kell végrehajtanunk. Ezt főként a belső tartalékok mozgósításával érjük el, noha a munkaidő ezen csökkentése nagyobb lesz, mint az első munkaidő-csökkentés volt. Ugyanakkor be kell tartanunk a termelés és a fogyasztás terv szerinti növelését. A béreknek ezzel egyidejűleg a társadalmi munkatermelékenységtől függően az anyagi érdekeltség normái alapján kell növekedniök. A harmadik ötéves tervben jelentős majd alkalmazkodniok a pártszervezeteknek, a társadalmi és kulturális szervezeteknek is. Itt meg kell mondanunk, hogy az ipar új szervezetében elért sikereink, a minisztériumok és a nemzeti bizottságok létszámának bizonyos csökkentése ellenére állami és gazdasági apparátusunk még mindig túlságosan nagy. Ez a kérdés egyik oldala, s a másik, nem kevésbé jelentős abban áll, hogy a vezető helyekre valóban a legjobb kádereket állíthatjuk, és ezzel egyidejűleg megerősíthetjük a termelés alapjait is. Szükséges lesz, hogy mérlegeljük minden egyes funkcionárius képességeit és főleg a helyi nemzeti bizottságok, a szövetkezetek s az állami gazdaságok megerősítésére törekedjünk. A helyi nemzeti bizottság titkára a községben sokkal többre lesz képes, mintha valahol a járáson ülne, - ha politikailag bevált és tapasztalt szervező. Hasonló lesz a helyzet a szövetkezetekben is. Ha a szövetkezeti tagokkal megegyezve a nagy szövetkezetek élére .bevált elvtársat állítunk, ez megkönnyíti munkánkat és a szövetkezet is hasznát látja ennek. A nemzeti bizottságok új területi elrendezésének problémáját összegezve azt látjuk, hogy a következő alapvető elveket kell szem előtt tartanunk: 1. Az új területi megszervezés és általában a nemzeti bizottságok új elrendezésének alapja és fő tényezője — mondhatnám gerince - kell hogy továbbra is a demokratikus centralizmus elve legyen, amely az alapvető kérdésekben harmonikusan egybekapcsolja a központi vezetést a helyi jellegű széles jogkörrel, felelősséggel és operatív irányítással a dolgozók kezdeményezésének maximális bevonása mellett. 2. A népgazdaság s az egyes területek, járások és községek fejlesztésének meghatározó tényezője az országos népgazdasági terv. A népgazdaság fejlesztési terve olyan törvény, amelyet minden szervnek és szervezetnek, a párt, a nemzeti bizottságok, a központi állami szervek, a szakszervezetek és az összes társadalmi szervezetek valamennyi funkcionáriusának feltétlenül be kéli tartania és tiszteletben tartania. Ezen elv esetleges megszegése zavart okozna az egységes népgazdaságban, nehézségeket váltana ki és lényegében anarchiára vezetne. 3. A gazdaságban lényegében megmaradunk a központi irányításnál. Az mértékben fokozzuk a munka termelékenységét. Az ezzel kapcsolatos számadatokat már említettem. A munkaidő csökkentése azonban megkívánja az óratermelés további mintegy 10 százalékkal való növelését s ezt döntő mértékben a munkatermelékenység fokozásával, valamint azzal kell elérnünk, hogy a nem produktív dolgozók egy részét a produktív munkafolyamatba állít- ! juk be. Számba jönnek más további intézkedések is. Az óratermelés említett mérvű emelésének csak egy részét érjük el új munkaerők beállításával és a béralapok bizonyos emelésével. A munkaidőt fokozatosan úgy fogjuk csökkenteni, hogy ne szenvedjenek kárt az egyes előnyben részesített ágazatok, vagyis ezt az intézkedést először a kulcsfontosságú ágazatokban, a bányákban és a kohókban hajtjuk végre, majd fokozatosan sorra kerül a többi ágazat is. A Szovjetunióban már a háború előtt az első ötéves tervek idején csökkentették a munkaidőt. Hétórás, sőt helyenként rövidebb munkanapjuk és ötnapos munkahetük volt. Ezt a fejlődést megzavarta a háború. A Szovjetunióban most azt a célt tűzték maguk elé, hogy 1961-ig bevezetik a hétórás, esetleg a hatórás munkanapot. Sőt az 1964-1968-as években a terv szerint be akarják vezetni a 35 órás munkahetet, a földalatti munkahelyeken pedig a 30 órás munkahetet. Harmadik ötéves tervünk feltételezi, hogy a munkaidőt 1961-ben a bányákban, 1962-ben és a rá következendő években pedig a többnyire szünet nélkül dolgozó ipari üzemekben, a tüzelőanyagot feldolgozó, üzemekben, a villanyművekben, a kohókban, a vegyi-, papír-, gumi- és üvegipari üzemekben, az építkezési anyagokat gyártó üzemekben s a rendkívül intenzíven dolgozó üzemekben csökkentjük. Ezeket az üzemeket tehát előnyben részesítjük. 1963-ban csökkentjük a munkaidőt a közlekedésben és csak 1964-től kezdve a népgazdaság többi ágazatáegész ország szempontjából fontos ipari vállalatokat továbbra is központilag fogjuk irányítani, vagyis a minisztériumok jogköre továbbra is vonatkozik rájuk. A terület gazdasága szempontjából fontos vállalatokat a területek, a járásokban levő vállalatokat pedig a járások fogják irányítani. Ezeket az elveket konkretizálnunk kell különösen a területek és a járások közötti viszony szakaszán. Valamennyi ipari és gazdasági vállalatot ugyanakkor azonban továbbra Is központilag fogunk irányítani, vagyis a kormány, a minisztériumok, illetve a nemzeti bizottságok útján. 4. Megőrizzük a háromfokú szervezetet, vagyis a területi, a járási és a helyi nemzeti bizottságokat. A járások mindinkább előtérbe kerülnek, mint a legtöbb szervező munkát végező tényezők és jogi egységek. 5. Lényegében megőrizzük a községek meglévő hálózatát. Ott, ahol sor került a községek bizonyos egyesítésére, egyetlen helyi nemzeti bizottsággal rendelkező új községet hozunk létre, természetesen akkor, ha ezzel teljes mértékben egyetért az illető községek lakossága. Az egységes földművesszövetkezeteket ugyanezen alapelvekből kiindulva olvasztjuk majd egybe. Itt is betartjuk az alapvető feltételt és ez az, hogy ezt a szövetkezeti tagoknak kell klvánniok. Mindig abból indulunk ki, hogy még belterjesebbé kell tennünk mezőgazdaságunkat. Ez néhány olyan alapelv, amelyet szem előtt kell tartanunk, amikor hozzálátunk a nemzeti bizottságok új területi elrendezésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek a megoldásához. Az új területi elrendezésből és a nemzeti bizottságok mind nagyobb szerepéből kiindulva kell megítélnünk a nemzetgyűlés, a nép képviselői legmagasabb szervének jövőben betöltendő feladatát. Ebben az esetben is újra fontolóra kell vennünk és át kell dolgoznunk a nemzetgyűlés tevékenységének elveit. Mindebből eredően természetesen változásokat szükséges eszközölnünk az alkotmányban, amelyben rögzítenünk kell a népi demokratikus Csehszlovákia 15 esztendős szocialista országépítése során elért eredményeket, s egyben a fejlett és állandóan kibontakozódó szocialista társadalom új alapelveit is. Ez annyit jelent, hogy új, már szocialista alkotmány kidolgozása előtt állunk. ban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a munkaidőt szektoronként fogjuk csökkenteni. Elsősorban abban az üzemben kerül sor ezen intézkedések megvalósítására, ahol megteremtik ehhez a feltételeket. Nem járunk el sablónosan, nem engedjük meg, hogy az egyik üzem ráfizessen a másikra. A munkásoknak és a vállalatok vezetőinek a I feladata, hogy megteremtsék e feltételeket. így még inkább kidomborodik az új technika, az automatizálás, a gépesítés és a kemizálás bevezetésének és ezzel kapcsolatban a beruházási politika érvényre juttatásának fontossága. Nem járhatjuk állandóan azt az utat, hogy újabb és újabb gyárakat építünk s azokat csak minimálisan használjuk ki. Véleményünk szerint az 1960. évi terv tervezete és a harmadik ötéves terv tervezete is még mindig túl sok építkezési beruházással számol a beruházási építkezés keretében. A harmadik ötéves terv irányelv-tervezetében az építkezési munkálatokra 184,55 milliárd koronával, a gépekre és gépi berendezésekre, valamint a szerelésre 103.15 milliárd koronával számolunk. Annak ellenére, hogy minisztériumaink, a nemzeti bizottságok és a vállalatok általában egyetértenek azzal, hogy az állóalapok szerkezetében döntő szerep hárul a gépekre és az üzemek belső berendezésére, míg az épületek csak segéd-szerepet töltenek be, a gyakorlat és elsősorban az üzemek s a minisztériumok követelményei ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Tanúi vagyunk annak, hogy a minisztériumok hovatovább mind nagyobb beruházási követelményeket támasztanak és többnyire az építkezésre fordítják ezeket az eszközöket. Ez könnyebb út, mint meggyőzni az alájuk rendelt termelési gazdasági egységeket, hogy növeljék a műszakok számát. Ha azonban a munkaidő csökkentéséről beszélünk és ugyanakkor nemcsak meg akarjuk őrizni a dolgozók eddigi jövedelmét, hanem növelni akarjuk a névleges béreket, akkor tudatosítanunk kell, hogy a termelésben nagyon radikális és határozott intézkedéseket kell megvalósítanunk. A fennálló termelési berendezés jelenlegi kihasználásának fokára gondolok. Az én véleményem az - s ezt a véleményt megfontolás céljából a Központi Bizottság elé terjesztem —, hogy következetesen be kell vezetnünk a két műszakot minden erre alkalmas termelési egységben, ahol ezt a népgazdaság fejlesztése megkívánja. Nézetem szerint egyetlen egy minisztériumnak sem engedhetjük meg a munkaidő csökkentését addig, amíg nem vezeti be üzemeiben a két műszakot. A két műszak kell hogy valamennyi üzemünk munkájának alapját képezze. Szükség van ilyen intézkedésekre, mivel egyetlen egy társadalom, tehát a szocialista társadalom sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a sokszor több milliárd értékű termelési berendezést naponta csak hét vagy hat órán keresztül használják ki. Hiszen a szocializmusban az a célunk, hogy csökkentsük a munkások munkanapját, hosszabbá és kellemesebbé tegyük életüket. Ezzel szemben a gépek esetében célunk a munkaidő meghosszabbítása és a gépek élettartamának lerövidítése. „És önök tudják, hogy milyen az eddigi tapasztalat, milyen a valóság. Vannak minisztériumok, amelyek a harmadik ötéves terv tervezetében a beruházásokkal kapcsolatban például újra olyan követelményeket támasztottak, amelyekA dolgozók kezdeményezésének kibontakoľásával kapcsolatban fel szeretném hívni az elvtársak figyelmét arra a nemrégen hozott határozatra, hogy minden pártszerv mellett — az üzemi pártszervektől kezdve — létre kell hoznunk olyan bizottságokat, amelyek segítséget nyújtanak a szocialista munkaverseny fejlesztésében és a dolgozók által elfogadott kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzésében. Ügy hisszük, hogy ezek a bizottságok ténykedésük során fontos népgazdasági tényezőkké válhatnak, amelyek felkarolva a dolgozók kezdeményezését, segítséget nyújtanak a termelési kérdések megoldásában. Beszéltem már arról, hogy növelnünk kell a dolgozók részvételét az igazgatásban és az irányításban. Ez az alap és ezt az alapot szilárdítanunk kell. Szükség van arra, hogy ezeknek a bizottságoknak összetétele összhangban álljon fontos küldetésükkel. Engedjék meg az elvtársak, hogy néhány szót mondjak a szocialista törvényességről. Ügy hiszem, hogy már most, a társadalom fejlődésével, a szocialista országépítés befejezésével kapcsolatban fontolóra kell vennünk, vajon a törvényesség jelenlegi formái teljes mértékben összhangban állnak-e a szocialista társadalommal. Ügy vélem, hogy újra komolyan mérlegelnünk kell a bíróságok szerepkörét, másrészt pedig a nép szerepét a kihágások, a törvénysértések, a termelési kihágások, stb. megítélésében. Arra gondolok, hogy az apróbb esetek és kihágások ne kerüljenek a normális bíróság elé, hanem ezeket közvetlenül a munkahelyeken nyilvános gyűléseken, az üzemek és a falvak dolgozóinak részvételével tárgyalják meg. Az így hozott ítélet a bírósági Ítélethez hasonlóképpen jogerős volna. Ügy hiszem, meg kell szüntetnünk az úgynevezett büntető bizottságokat, mivel ha az ember ilyen bizottság elé kerül, ez még nem jelent büntetést é6 ezt látnunk kell. E bizottságok helyett új bírósági szerveket kell létrehoznunk, amelyek a nép által választott szervek volnának s a nemzeti bizottságok mellett a falvakon, a városokban, az üzemekben, stb. működnének. Az ilyen választott bírósági szerveknek és a dolgozók gyűléseinek döntése sok vonatkozásban hatékonyabb lehet az eddigi bírósági ítéletnél és ezzel természetesen tökéletesítjük az emberek között végzett nevelőmunkát is. Ez nagyon előnyös lesz a bíróságok számára, s ugyanakkor a dolgozókat bevonjuk a szocialista tulajdon és a szocialista társadalom védelmébe, az erkölcsi-politikai egység megszilárdításának folyamatába. Ezeket a kérdéseket is úgy kell konkrétizálnunk, hogy részét képezzék az ú.i alkotmánynak. Elvtársak! Sürgetően előtérbe kerül a pártszervek, vagyis a kerületek és járások úi területi megszervezésének kérdése, mégoedig azon tervekkel és elképzelésekkel kapcsolatban, amelyek az állam új területi megszervezésére és más intézkedésekre vonatkoznak, összeíügnek megvalósítása maga után vonná valamennyi dolgozónk életszínvonalának lényeges csökkenését. Ugyanakkor vannak olyan üzemeink, amelyeket nemrégen építettünk, korszerű berendezésük van — én utánanéztem ennek - mindenük vadonatúj, még az üzemen belüli, homokkal gondosan beszórt utak is, s ezek az üzemek csak 1,2 műszakra dolgoznak. Valóban gyönyörű üzemek. Ha ilyen üzem meglátogatásakor feltesszük a kérdést, vajon számolnak-e a második műszakkal, azt válaszolják, hogy nem. És a minisztérium? Az is azt válaszolja, hogy nem számolnak vele. Szóval nyugodtan csak egy műszakban dolgoznak. Reggel 7-kor megkezdik a munkát, kettőkor vagy fél háromkor befejezik, szombaton sokszor nem is dolgoznak. Ügy hiszem, igazén fontolóra kell vennünk eddigi ilyen jellegű szervező és irányító ténykedésüket. Ügy tűnhet, elvtársak, hogy az általam javasolt intézkedések nagyon szigorúak. De nem tehetünk másként, ha a technikáról, az automatizálásról és a gépesítésről beszélünk, ha azt hangoztatjuk, hogy a technika és dolgozóink magas életszínvonala az, aminek segítségével győzelmet aratunk a kapitalista rendszer fölött. Ezért kell megvalósítanunk minden olyan politikai és szervezési intézkedést, amelynek célja az, hogy népgazdaságunk necsak magasfokú technikára, hanem ugyanakkor magasfokú szervezésre és gazdaságosságra is támaszkodjék. gésben az új területi szervek, a nemzeti bizottságok és a nemzetgyűlés választásával. Természetesen az új területi megszervezésre, a nemzeti bizottságok, valamint a pártszervek és szervezetek megszervezésére vonatkozó javaslatot újra mélyrehatóan meg kell vitatnunk a Központi Bizottság ülésén. A területi megszervezés előkészítését, biztosítását és végrehajtását a párt s a kerületekben és járásokban működő szervei intézik. Ezért a Központi Bizottság elvi határozatának elfogadása után létrehozzuk az új területi pártszervezeteket és szerveket. Abból indulunk ki, hogy az új területi pártszervezeteknek és szerveknek főleg az államigazgatás új megszervezésének végrehajtására, valamint a nemzeti bizottságok, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzetgyűlés 1960. évi őszi megválasztásának rendes előkészítésére kell csszpontosítaniok igyekezetüket. Az új nemzetgyűlés első feladata a köztársaság új alkotmányának jóváhagyása lesz. Végül még néhány szót szeretnék mondani, elvtársak. Amint látják, számos komoly politikai kérdést kell megoldanunk, pártunk és szocialista társadalmnnk szempontjából fontos döntéseket kell hoznunk. Elsősorban szükség van arra, hogy ha elfogadjuk ezeket a javaslatokat, akkor funkcionáriusainknak és egész pártunknak meggyőződése keli legyen: ezek az intézkedések szükségesek. Megjegyzem, hogy az új területi átszervezésnek a harmadik ötéves terv és az 1960. évi terv előkészítése lázas időszakában látunk neki. A szocialista országépités befejezése irányvonalának teljesítéséhez vezető harmadik ötéves terv előkészítése az alapvető és elsőrendű feladat. Erről egy pillanatra sem feledkezhetünk meg, valamint arról sem, hogy a jövő év jó előkészítésétől és teljesítésétől függ, hogyan kezdjük meg a harmadik ötéves tervet. Nem véletlen az, hogy ezt a két fontos kérdést, a harmadik ötéves terv előkészítését és az új területi megszervezést egy időben hajtjuk végre. Az új területi megszervezés keil hogy megkönnyítse a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítését. Irányításunkat rugalmasabbá, 'operatívabbá kell tennie, s ugyanakkor növelnie kell minden fokozaton az illetékes szervek felelősségét. Csak az új szocialista szervezés teszi számunkra lehetővé társadalmunk magas fokú fejlettségének elérését, csak ez biztosítja előrehaladásunkat. Másrészt természetesen látnunk kell, hogy ezzel kapcsolatban minden kétséget kizáróan felütik a fejüket a lokálpatriotizmus megnyilvánulásai is, amelyek lényegében a kispolgári gondolkodásmódból kiindulva hivatkozni fognak a történelmi fejlődésre, különféle avult hagyományokra, előnyökre, stb. Az elvtársak emlékeznek arra, mi történt 1948-ban, amikor áttértünk a kerületi rendszerre és mecszabtuk az új járások (Folytatás P 6 oldalon) A munkaidő további csökkentése a termelési kezdeményezés továbbfejlesztésétől függ A jövő évi terv jó előkészítése és teljesítése dönti el a harmadik ötéves terv eredményes kezdetét ÜJ SZÓ 5 * 1959. november 13.