Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-13 / 314. szám, péntek

Ä szocializmus építése befejezésének fontos kérdéseiről (Folytatás az 5. oldalról) határait. Idézzék fel emlékezetük­ben, hogy egy ilyen helyi érdekű viszály következménye egy járási sztrájk kihirdetése volt. Ez nem volt akkoriban az egyedüli vi­szály; ónök a legjobban tudják, hogy milyen volt akkor a hely­zet. Vagv qondoljunk csak az olyan esetekre, amikor iárás létesült csak azért, mivel eqves maqas posztot be­töltő funkcionáriusok tekintet nél­kül az orszáqos érdekekre iqy dön­töttek. mivel ott ismerőseik laktak, avaqv ott születtek, ott tartózkod­tak va'amikor. Néha az indok csu­pán az volt. hoqv az illető furfkcio­nárius qvfllésekre iárt oda. avaqy annak a vidéknek volt a képviselője. •Nyilivánvaló azonban elvtársak, hoqv népünk politikai és szocialista öntudatossáqa ma maoasabb. mint i948-ban volt és ezért ehhez ha­sonló ielenséqekkel nem találkozunk maid. Ennek ellenére már előre fi­qyelmeztetek arra, hoqy felmerül­hetnek a kispolgári qondolkodásmód mennvilvánulásai is és az ilyen kis­hitű nézeteket kihasználhatják a re­akció maradványai arra. hogy a ja­vasolt intézkedések ellen lázítsanak. Látnunk kell. hoqy továbbra is fel­használjuk történelmi s eddiqi ta­pasztalatainkat. fejlődésünk és né­pünk haqvománvait. és mindezt összeegyeztetjük az új szocialista társadalom fejlesztésével, annak szüksécileteivel. Viszont semmi sem qátolhat meq minket abban, hoqy visszautasítsuk mindazt, ami útjában áll ennek a fejlődésnek. Elvtársak, a kerületi nemzeti bi­zottsáqok elnökei. C6ak úgy melles­Iea figyelmeztetek arra, nem érde­künk az, hogv újraépítsük, vagy erőnek erejével felkutassuk ezt vaqy azt a kastélyt vaqy várat, amelv va­lamikor a XI. vagv XII. században ott büszkélkedett, de nem maradt meg belőle semmi sem, csak azért. mert ott azt akarják, hogy helységük történelmi legyen. Nem akarjuk, hogy erőnek erejével ilyen „törté­nelmi" helyek mesterségesen jöj­jenek létre valakinek az ötlete alapján, aki mindenáron híressé akarja tenni székhelyét. Nem, elvtársak, ilyen dőreséqeket nem enqedhetünk meq. Ami már meqvan és aminek történelmi értéke van, azt megőrizzük, de az eddig nem létezőt erőnek erejével nem hozzuk létre, műúton nem csinálhatunk történei­met. Szükséges egy kissé megtörni a lokálpatriotizmust és a rendelke­zésünkre álló eszközöket más célok­ra fordítani. Nagyon fontos az, hogy pártunk politikailaa jól felkészüljön minden intézkedésre, elsősorban a területi elrendezéssel kapcsolatos intézkedé­sekre. Pártunk a múltban, amikor komoly belpolitikai intézkedéseket hajtottunk végre és fontos nemzet­közi eseményekre került sor, poli­tikai és szervező tényezőként min­dig az élen járt és vezette népün­ket. így kell lennie ezen intézkedé­sek meqvalóisítása során is. hogy a oárt az életben helyesen alkalmazza őket. Elvtársak, ez a néhány javaslat és tervezet összhangban áll célunkkal, a szocialista országépítés befejezé­sével hazánkban. Népgazdaságunkban naqv feladatokat tűzünk magunk elé és Simúnek elvtárs beszámolójának meghallgatása után bizonyára vala­mennyien egyetértenek azzal, hoqy ezek grandiózus feladatok. Meggyő­ződésünk, hogy teljesítjük őket. Ezekkel a feladatokkal egyidőben úgy kell megszerveznünk a politikai, állami, közéleti és kulturális tevé­kenység valamennyi láncszemét, hogv a gazdasáq fejlesztésével pár­huzamosan fellendítsük szocialista társadalmunk életét. Ez munkánk újabb, további sikereinek záloga. (Viharos taps). (ČTK) - A barátság és béke sta­fétájának északi ága november 11­én az Üsti nad Labem-i kerületben folytatta útját Lounyból Bílina já­rási székhelvre érkezétt. ahol a vá­ros és a körnvék lakossága fogad­ta. A staféta ezután Duchcovba tar­tott. ahol a duchcovi viaduktnál megszakította útját. A burzsoázia elleni harcban elesett bányászok em­lékművénél a bányászok díszőrsége állt. Tepllcén a város dolgozói a szovjet hadsereg emlékmüvénél fo­gadták a stafétát. A Cseh Középhegységen átvezető útján a stafétát a lovosicei Közép­csehországi Vegyiigyár dolgozói üd­vözölték. A staféta méltó fogadásá­ra már hosszú idő óta készülteik. Huszonkét kollektíva több mint há­rommillió korona értékű kötelezett­ségvállalást tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A staféta útját ezután a roudnicei járásban folytatta. Pihenőt tartott a terezini halálra kínzott áldozatok emlékművénél, ahová a fasiszták ál­tal megqvilkolt szoviet állampolgá­rokat temették. A staféta este Üsti n/Labembe ért. A barátsáq és béke stafétája észa­ki áqának háromnapos útja az Üsti nad Labem-i kerületben szerdán ért véqet. A staféta csütörtök reggel további útiára tndult Povrly, Bene­šov nad Ploučnici és Déčín városo­kon át Česká Kamenicére. Csütörtö­kön délelőtt Česká Kamenicén a stafétát a libereci kerület képviselői •vették át. Szerdán 13 óra után a České Bu­déjovice-i kerület képviselői Stachy ismert síközpontban vették át a sta­féta déli ágát. A futókat melegen fogadták Stra­konicén, Déi-Csehország ipari köz­pontjában. Strakonicén a járás vas­munkásai. textilmunkásai és a többi dolgozók a motorkerékpár-üzem előt­ti téren üdvözölték a stafétát. Ez­után a staféta Písek dél-csehorszá­qi városba tartott, ahol a stafétát valamennyi píseki üzem, a környék EFSZ-tagjainak küldöttségei és az állami gazdaság farmjainak dolgozói lelkesen üdvözölték. A staféta az éjjelt Tábor városában töltötte. A barátság és béke stafétájának déli ága csütörtökön, november 12­én Táborból Sezimovo Üsti, Sobeslav és Hluboká nad Vltavou városokon keresztül České Budéjovice kerületi székhelyre ért. A Kovosvit nemzeti vállalat, a Csehszlovák Kínai Barátság üzeme, a Sezimovo Üsti-i Hydrostav nem­zeti vállalat és a szilongyár dolgozói szovjet barátainknak szívélyes üd­vözleteiket küldték, és közölték, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 42. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat pél­dásan teljesítik. Szovjet vendégeink a Banská Bystrica-i kerületben (ČTK) — A Szovjet-Csehszlovák Baráti Társasáo küldöttségének tag­jai november 11-én a délutáni órák­ban s Banská Bystrica-i kerületbe érkeztik. Szerqej Andrejevics Tri­funov, a társasáa alelnöke, a Szov­jetunió Állami Tervbizottságának taqja. a küldöttséq vezetője, Ivan Andreievics Pansin, a moszkvai te­rületi Kirov Kolhoz elnöke és Velta Marf'inovna Line, a Lett SZSZK ér­demes művésznője, a riqai Akadé­mia' Színház tagja, a vlkanovai Sand­rik-ovárba látogattak. A? üzemi étteremben folytatott beszélgetés során Sz. A. Trifunov a dolaozóknak tolmácsolta a szov­iet nép üdvözletét és hangsúlyozta, hoqv a Banská Bvstrica-i kerületet az eoész Szovjetunióban mint a Szlovák Nemzeti Felkelés központ­ját ismerik, mely felkelés során a hős szlovák nép elszánt harcot foly­tatott a hitleri fasizmus ellen. Az üzem dolgozói közölték a szovjet vendégekkel, hogy már november 7-én teljesítették az egész évi ex­portfeladatokat és az év végéig ter­ven felül 300 000 korona értékű gyártmányt szállítanak a testvéri Szovjetunió üzemeinek. A küldöttség az esti órákban a Banská Bvstrica-i járásban a sasovai EFSZ-be látogatott, ahol a község lakossága, a szövetkezeti tagok és a pionírok szívélyesen fogadták szoviet barátainkat. A szövetkezeti qazdaság megtekintése után a nem­zeti bizottság tanácstermében baráti beszélgetést tartottak a kollektív gazdálkodás tapasztalatairól. A MINSZKI FÉSÜSGYAl'JÜ-KOMBINÁT SZÖVÖDLJE. •hzomm Mdlinm Ez az üzem igen fiatal. Márpedig új intézményeknél mindig akadnak nehézségek, s így itt is akadtak. Nem volt elég képzett szakmunkás, mun­taközben, a helyszínen kellett kiké­VALENTYINA BOBROVA (baloldalt), a jésiisgyupjú'-kombinat egyik kiváló mun­kásrióje segít új barátnőjének, Tamara Golovencsiknak, hogy belőle is kitűnő mun­kásrió váljon. A szovjet lapok az utóbbi időben többet írtak Valentyina Gaga­nováról, a fiatal fonónőről, mint az Északi Sark hőseiről, vagy hírneves költőkről és színművészekről. Mit is cselekedett hát a Visnyij-volo­csoki Pamutipari Kombinátnak ez az egyszerű munkásnője? Gaganova nemrég még az egyik legjobb brigád vezetője volt. A kép­zett és jól összehangolt munkacso­port túlteljesítette a gyártási tervet, s ennék megfelelően magas kerese­tet ért el. A szomszédos brigád­nál viszont sokkal rosszabbul álltak a dolgok, ezért Gaganova elhatározta, hogy segít társnőin. Kérte, hogy helyezzék át hozzájuk, nem törődött azzal, hogy keresete emiatt csök­ken. Kis idő múlva azdnban tapasz­talatával, tudásával és energiájával elérte, hogy társnői az elsők közé emelkedtek; ők is túlteljesítették a tervet és többet kerestek. Elképzelhető-e ilyen tett ott, ahol az embert csak a „pénzcsinálás" vágya hajtja? Magától értetődik, hogy nem. Ilyen tettre csak az képes, akit tisz­ta eszme vezérel, aki a boldogságot és sikert az egyén és a közösség egybeolvadásában, harmóniájában lát­ja. Gaganova megértette: minél job­ban dolgozik minden egyes ember a maga helyén, annál gyorsabban teljesíti békés terveit a szovjet nép, annál jobban él mindenki külön-külön és együttesen. Gaganovát e tettében a kommunista eszmények iránti mélységes odaadás fűtötte. Ezért vállalta az egyéni ál­dozatot. A szovjet nép sokra érté­kelte a fiatal munkásnő tiszta buz­galmát és munkahőstettét, s ezért lett Valentyina Gaganova neve közismert az egész országban, ezért tiszteli őt mindenki. A visnyij-volocsoki fo­nónő kezdeményezését sok ezer munkás és kolhozparaszt követte, többek közt a Minszki Fésűsgyapjú Kombinátban. Erről ad hírt ez a ri­portunk. pezni őket. Elég sokáig tartott, amíg felállították a gépeket és megta­nulták kezelésüket. Ennek következ­tében egyes részlegek gyengébb mi­nőségű árut termeltek, a munka ter­melékenysége alacsony volt, a munká­sok keveset kerestek. S éppen azok­ban a napokban járta be az orszá­got Valentyina Ga­ganova nemes tet­tének híre. A minszki textil­munkások körében jónéhányan követ­ték példáját. Ivan Lipsin, Alekszandr Ivacsenko, Ivan Tolkacs, Viktor Karnyickij, Nyiko­laj Rasszkazov, Anatolij Beiouszov és több más se­gédművezető, aki a legjobb brigádok élén állt, áthelyez­tette magát a le­maradókhoz. Emiatt mindegyi­kük havi 300-800 rubellel keveseb­bet keresett. Rá­adásul újabb gon­dokat és fáradsá­got vettek ma­gukra. Rájuk várt a feladat, hogy megfelelően beál­lítsák és üzemel­tessék a gépeket meg az egyéb be­rendezéseket, meg­szilárdítsák a brigádokban a munka­fegyelme^, megszervezzék a szövő­munkások rendszeres oktatását. Ne­héz volt? Nehéz. De világosan lát­ták a célt, amelynek érdekében vál­lalták a nehézségeket. Nem maradtak tétlenül a legtapasz­taltabb szövőnők sem. Bronyiszlava Szmolonszkaja, Anna Krasznih, Ljud­mila Korenyevszkaja, Raisza Szerja­kova, Ljudmila Romanyeijko, Nyina Klesconok, Valentyina Bobrova és mások lemaradó brigádokba helyez­tették át magukat. Az első két-há­rom hónapban jóval kevesebbet ke­restek, mint előző munkahelyükön. A közös ügy érdekében egy időre ők is háttérbe szorították egyéni elő­nyüket. Az üzemben ma mintegy 60 kiváló munkás segítti a lemaradókat, s már sok brigád, amelyet gyengének tar­tottak, ma kitűnő ütemben dolgozik, BRONYISZLAVA SZMOLONSZKAJA, a Minszki Fésiísgyapjú Kombinát szövője, Valentyina Gaganova nyomdokaiba lépett. Az élmunkásnö átment egy elmaradó brigádba, hogy átadja tapasztalatait és tudását. Meg is lett az eredmény: a le­maradt brigád azóta túlteljesíti tervét, s a fiatal textilmun­kásriók keresete átlagosan havi 300—400 rubellel nőtt. s túlteljesíti a tervet. Ez a helyzet például Nyikolaj Rasszkazovnál, aki már a harmadik brigádot vezeti az elsők közé, s Anatolij Belouszovnál, aki a nemrég állt az egyik brigád élére. Az üzem munkásai jogosan büsz­kék kezük művére. A fiatal szövőnők alaposan megismerték a gépek keze­lését, s kiváló minőségű szövetet termelnek, jelentősen emelkedett a munka termelékenysége, az átlagos kereset több száz rubellel növeke­dett. A szövődé ezzel kilábolt a ká­tyúból, s többet termel, mint ameny­nyit a terv előír. Itt azonban nemcsak gazdasági eredményről van szó. A Gaganova­mozgalom: ez a munkához és az állampolgári kötelességhez való új viszony, annak az eredménye, hogy a szovjet emberek jól ismerik az egész társadalom érdekeit. S ebben végső fokon látnunk kell a kom­munista öntudat kézzelfogható fejlő­dését, az új ember — a nemeslelkű, tiszta szívű, önzetlen ember születé­sének történelmi folyamatát, azét az emberét,. akit a köz szolgálatának nagyszerű eszméje fűt. V. ALEKSZANDROV, (A „Szovjetunió" című képes havifolyóirat 10. számából ALEKSZANDR 1VANCSENKO segédmüve­zetö. Textilipari technikumot végzett most a Politechnikai Főiskola esti tago­zatán tanul. Az itt szerzett ismeretei­nek köszönhető, hogy viszonylag rövid idő alatt emelni tudta a munka terme­lékenységét az egyik elmaradott bri­gádban, ahová néhány hónappal ezelőtt helyeztette át magát. Ma ez a brigád az élenjárók közt van. ÚJ SZŐ 6 * 195 9- november 13.

Next

/
Thumbnails
Contents