Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-11 / 312. szám, szerda

Viktor Rozov: Boldogság, merre vagy? A Komáromi Magyar Területi Színház bemutatója Nemcsak azért volt ünnep számunkra ez a bemutató, mert az Októberi Forradalom 42. évfordulója előestéjén láthattuk a Komáromi Magyar Területi Színház színpadán, hanem azért is, mert színházainkban általában — és ez alól, sajnos, a MATESZ sem kivétel — csak elvétve találkozhatunk mai tárgyú darabokkal. Rozov színmüve pedig nemcsak a mában játszódik le, nemcsak mai emberekkel találkozunk b"nne, hanem problémája is azonos azzal e kérdéssel, amely a mi világunk emberét foglalkoztatja s amelyre a helyes válaszadás óly lényegbevágóan fontos, ha szocialista emberhez méltóan akarunk élni. A problémát már a darab címe elárulja: Boldogság, merre vagy? Erre a kérdésre igyekszik Rozov válaszolni, nem didaktikus módon, nem szájba rágva a megoldást, hanem a helyes típusok megválasztásával, alakjai jellemének találó megformálásával, két erkölcs képviselőinek drámai szembesítésével. Mindezt árnyaltan, színdúsan teszi, nemcsak a fekete és a fehér ellentétjét hozza ki. Rozov darabjában nyoma sincs a „lakkozásnak", merészen ecseteli a negatív típusokat, Jelenségeket és ugyanakkor az új erkölcs képviselőiben sem lát makulátlan angyalokat. A színműnek azonban nincs egyetlen egy olyan jelenete sem, ahol ne éreznénk, kinek a pártján áll a szerző, mit támogat, miben látja az új erkölcs csíráját és mi az, amit elvet, amit ki szeretne gyomlálni. Rozov darabjával ítél, de ítéltet is, segítségül hfvja a közönséget, mondjon véleményt, foglaljon állást. Másképpen teszi ezt, mint például Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájában, aki a végső ítélet megfogalmazásában túlságosan magára hagyja a közönséget, döntsön, ha tud, még ha döntése helytelen is lesz. Rozov módszere sokkalta jóbb, mert anélkül, hogy pórázon vezetné a nézőt, anélkül, hogy rákényszerítené véleményét, pártosan és ezzel szoros egységben művészi módon eszméltet, helyes irányt mutat. Ezért fogalmazhatja meg Rozovval együtt a nátő is a helyes feleletet a „Boldogság, merre vagy?"-ra. S ez a válasz csak egy lehet. A boldogságot nem találhatja meg az, aki azt csak az anyagi javak halmozásában, a minél több pénzben, a tökéletes külföldi bútorban látja, mint Lena. A boldogsággal sohasem találkozhat az, aki Lapsinhoz hasonlóan önző, másokon élősködő és legközelebbjeihez is durva, kíméletlen. A boldogság •lérhetetlen lesz az alapjában véve becsületes Fjodor számára is, ha nem szabadul felesége. Lena hatása alól, ha magával sodorja a kispolgári életérzés, amely egyenlőségjelet von az anyagi Jólét és a boldogság fogalma közé. A boldogságot ezzel szemben ott találjuk meg, ahol Klavgyija Vaszllevna és három gyereke, Tánya, Kolja is a legfiatalabb Oleg, majd később a Lapsin „bűvköréből" szabaduló Gena keresik: a társadalom iránti önzetlenségben, a munka szeretetében, az igazi emberi értékek tiszteletében, a nemes jellemvonásokban, a kölcsönös szeretetben, az igaz szerelemben, mindabban, ami korunk új emberét kell, hogy jellemezze. Seregi György, a színház új állandó rendezője munkájában nem találtunk komolyabb hibát. Eltekintve attól, hogy rendezése nem sziporkázik az ötletektől és itt-ott hiányzik a mélyebb árnyaltság — bemutatkozásával igazán elégedettek voltunk. A darabot helyes koncepcióban vitte színre, a komoly mondanivaló kárára nem hangsúlyozta ki a komikumot, biztos kézzel irányítja a színészeket, vonalvezetése talán csak Tánya és Gena egymás iránti viszonyának beállításában nem eléggé következetes. Bátran mondhatjuk. hogy a színház csak nyert vele. A színészek közül Lelkes Magda igazán meggyőzően minden dicséretet megérdemlőén elevenítette fel Klavgyija Vasziljevna alakjában a Szavin-család lelkét, a mélyérzésű anyát, aki becsületre, helytállásra neveli gyerekelt s bármenynyire is szereti őket, ha kell a legkeményebb szavakkal nyíltan szemükbe mondja, mit helytelenít. Egy egészen más jellegű szerepben, a kispolgári életstílust megtestesítő, számító, harácsoló és hisztérikus Lena személyében Lengyel Ilona, a Faluszínház volt tagja mutatkozott be osztatlan sikert aratva. Gyurkovics Mihály a család benjáminjának, Olegnak a szerepében könnyen lelkesedő és haragra lobbanó, csupa érzés és tűz, a csekélységnek is örülő és nagy álmokat szövő, szókimondó igazi kamasz volt. Tánya, a testvére Idősebb és megállapodottabb, megfontoltan ítéli meg az embereket, önálló és határozott, aki majd örömmel megy el tanítani Moszkvától messze, valamilyen kis községbe és keze alól gerinces, az élettel megvívni tudó emberek kerülnek ki Ilyen alakot formált Lőrincz Margit, akinek minden szava és mozdulata természetességével hatott, igazolva azt, hogy kitűnően azonosította magát szerepével. Jó volt Fazekas Imre Lapsinája, minden bizonnyal nagy sikert arat majd vele mindenütt, de azért ügyelnie kell, nehogy alakjárfak komikus vonásait túlságosan kidomborítsa — erre kicsit hajlamos —, mert Lapsinnak taszítania és nem vonzania kell. Tóth László (Fjodor) jó színészi eszközökkel adta a papucsférjét, de kissé halványan a munkáját szerető tudóst s ezzel letompította alakjának belső ellentmondásosságát, drámaiságát. Meglepetés — méghozzá kellemes — volt számunkra a fiatal Dráfi Mátyás első bemutatkozása Kolja szerepében. Okosan, érzéssel, mértéktartóan és rokonszenvesen játssza meg ezt a munkásfiút — komoly ígéret ez a jövőt illetően ha a tehetség szorgalommal párosul. Lengyel Ferenc nehezen tudott megbirkózni, — különösen a színmű első részében, — Leonv'd eléggé szürkén .megírt és a legkevésbé motivizált szerepével. Ferenczy Annát, aki Marina alakiát formálta meg lényegében jól, arra kell vezetni, hogy nagyobb gondot fordítson az érthetőbb kiejtésreNádasd.v Károly színészi adottságainak megfelelő szerepet kapott, (Gena). nem is okozott csalódást, de ha más jellegű szerepekben is jót akar nyújtani, beszédtechnikáján még sokat kell csiszolnia. A kisebb szerepekben kielégített Réti Margit, Buczkó Judit, Kucsera Anna és Kovács József. Rózsás János díszleteinek megvolt a funkciójuk, sajnos, hiányzott az ötletesség, az újszerűség, az egyéni elképzelés. Mindent egybevetve: jó, színvonalas előadás tanúi voltunk és ezért Is ünnep volt számunkra a Boldogság, merre vagy? bemutatója. Gdly Iván A Nyugat repertóriuma Tagadhatatlan, hogy a XX. század első harmadában a Nyugat volt a legjelentősebb magyar irodalmi folyóirat. Ady Endre, Móricz Zsigmond és még számos irodalmi nagyság lapja évtizedeken át különösen fontos szerepet töltött be a magyar szellemi élet fejlesztésében és korszerűsítésében. A Nyugat nemzedékeket nevelt s nem egy ma már klasszikusnak ismert írtnak nyújtott olyan lehetőségeket, amelyek elősegítették művészi tökéletesedésüket, életművük teljes kibontakozását E különösen értékes folyóiratnak, sajnoí, ma már alig vannak komplett évfolyamai. Az itt-ott lappangó számok azonban önmagukban is értékesek, és sokat jelentenek mind a kutatóknak, mind az irodalom kedvelőinek a Nyugat nagy nemzedéke tökéletesebb megismeréséhez. A Nyugatban közölt anyag megismerését most nagyon megkönnyíti a „Nyugat repertóriuma" című vaskos kötet, amelyet Galambos Ferenc szerkesztésében a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete jelentetett meg. A Nyugat repertóriuma nagyon ügyes összeállításban szakok szerint adja tudtunkra, ki mikor és mit írt a Nyugatban. Nem lebecsülendő értéke a reper tóriumnak, hogy a Nyugat teljes anyagán kívül a Magyar Géniusz, a Figyelő, a Szerda és a Magyar Csillag című folyóiratok anyagával is megismertet. E folyóiratok közvetlen a Nyugat előtt, illetve utána jelentek meg. Tartalmuk ismerete azért fontos, mert így jobban megismerjük, honnan indult és hová fejlődött a Nyugat. A Nyugat repertóriuma a csehszlovákiai magyar irodalom kutatói számára is megkönnyítheti a munkát. Megtudjuk például a kötetből, hogy a Nyugatban a csehszlovákiai-magyar irodalommal többek között Györy Dezső, Komlós Aladár, Móricz Zsigmond, Simándy Pál, Cs. Szabó László és Vozári Dezső foglalkozott. A ma is itt élő írók közül Sas Andor, Egri Viktor és Forbáth Imre önálló müvei, Fábry Zoltán és Szabó Béla pedig a könyveikről szóló ismertetésekkel szerepelnek a Nyugat hasábjain. BALÁZS BÉLA Idegen szavak kéziszótára Tudásunkat, műveltségünket szolgálják az idegen szavak szótárai is. Egy-egy ilyen szótár néha nélkülözhetetlen segédeszközünk. Az idegen szavak szótárai küLönösen most nagy jelentőségűek, mikor a rohamosan fejlődő tudományok és a világürkutatás korszakában naponta találkozunk új szavakkal, kifejezésekkel. Az utóbbi években számos szótár jelent meg, s mindegyiknek megvan a maga értéke. A rohamosan fejlődő tudomány azonban újabbnál újabb szavakat hoz létre, amelyeknek megismeréséhez új szótárakra is szükség van. Az utóbbi időben a budapesti Terra könyvkiadónál Bakos Ferenc szerkesztésében már megjelent egy ilyen szótár, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy ' minden eddig megjelent idegen szavak szótáránál jobb, tartalmasabb. Az új szótár már a legújabb szavakkal és ezek értelmével is megismertet. A legutóbb megjelent szótár 19 ezer, a most megjelent Idegen szavak kéziszótára viszont 32 ezer szótári adatot tartalmaz. Ezenkívül az új szótár nemcsak anyagának menynyiségében különbözik az előbbiektől. Az idegen szavak származásának feltüntetésével, az idegen írásmódú forma közlésével, a kiejtés megadásával, a szakmai és stílusminősítésekkel, az utalásokkal, egyes magyar kifejezések előtérbe helyezésével az Idegen szavak kéziszótára egy-egy szót illetőleg is oly gazdag és sokirányú ismeretet nyújt, amit eddig egyetlen idegen szavak szótárátó' sem kaptuk. (b) ICILIA é6re<fe«ffe — Ha Olaszország északi tájairól érkezik ide, akkor rájön arra, hogy tulajdonképpert • egészen más országba jött. Nálunk minden egészen más, mint Olaszország többi részében. A természet, az élet és a problémák is — mondotta útitársaim egyike, amikor a hajó a messinai tengerszorosba szállított minket utasokat és négy vasúti kocsit, amikor a reggeli ködből szemünk előtt teljes pompájában kibontakozott Messina, a ragyogóan szép fehér város, mintha csak festőművész festette volna vászonra a hegyek és a tenger kéklő színében. Rövid hallgatás után hozzáfűzte: úgy beszélik, hogy Rómában Szicília iránt csupán a történettudósok, az utazási irodák és a természetjárók érdeklődnek. Röviddel azután, hogy Szicília földjére léptünk, meggyőződhettünk róla, hogy Szicília sok tekintetben különbözik Olaszországtól. Úgyszólván afrikai természet, kopár hegyek, folyók kiszáradt medrei. Pálmák, indiai fügék, vékony táblák, amelyek mesterséges öntözés nélkül holt földdé válnának. A szicíliai nép élete is csaknem teljes ellentétben áll Észak-Olaszország gazdag ipari területei népének életével. Rájöttem arra, hogy a történettudósok érdeklődése teljesen jogos. Szicíliának olyan gazdag és élénk múltja van, hogy a történetírók egész nemzedékének lesz még elég dolga azzal, hogy felkutassa az itteni kulturális emlékmüveket és titkaikat. A siracusai, segeztai, solunti antik templomok romjai, a taorminai görög színház maradványai, a normann királyok nagyszerű katedrálísa és palotája Palermóban, minden a föníciai, görög, arab és spanyol kultúra bizonyítéka aszerint, hogy Szicíliában a történelem folyamán mint változott a lakosság, a telepesek és az uralkodók. A természetjárók érdeklődésének középpontjában mind e kulturális, történelmi emlékművek, mind a tenger és a természet nem mindennapi harmonikus szépsége és elsősorban a füstölgő Etna áll. A figyelmet nem kerülik el még a Messinát ez évszázad elején sújtott földrengés maradványai sem. Itt, a fehér fényben ragyogó város közepén találhatók a már 40 éve épült ideigleriep barakkok

tamelyeket a szörnyű, katasztrófával sújtott családok tagjai állítottak fel. Ez. bizony drasztikus „emlékmű", amely, sajnos, nemcsak az elemi csapásról, hanem azon rendszer helytelenségéről is tanúskodik, amelynek nem fekszik szívén a szegények sorsa. AZ OLASZ HAMUPIPŐKE A természeti szépségek és kulturális emlékmüvek azonban nem adják meg Szicília jelenlegi életének hű képét. Szicíliának ugyanis olyan égető problémái vannak, amelyekkel nem akarnak foglalkozni sem a természetjárók, sem a római kormánykörök. Ezek azok a problémák, amelyek miatt Szicília népe Szicíliát az „olasz hamupipőkének" és Rómái rossz mostohának nevezi. .... Palermo látképe a Pellegríno-hegy csúcsáról A palermói katedrális Szicília népe évek hosszú során át olyan intézkedések foganatosítását követelte a központi kormánytól, hogy véget vethessen az évszázados elmaradottságnak, fejleszthess3 iparát, a parasztoknak földet és minden munkásnak munkát adjon. A háború után legalább kivívta „az autonóm terület" statútumát. Szicília népe azt hitte, hogy maga fogja megoldani problémáit. Azonban az autonóm kormányban azok foglaltak helyet, akik összeforrtak a nagy monopóliumok, a Vatikán és a nagybirtokosok érdekeivel. £s így Szicília népe törekvéseinek, természeti kincseinek, a „déli kérdésről" szólí könyvek sokaságának és iparosítása szükségleteinek ellenére az ország északi ipari vidékével összehasonlítva félgyarmati színvonalon maradt. Bár Szicília területének egyes helyei az utolsó évek során ipari jelleget öltöttek — elsősorban a kőolajtornyok és a villamos távvezeték révén — ez javarészt csak a külső képet adja. Néhány nagy gyár felépítése, amely annak köszönhető, hogy az észak-olaszországi monopóliumokat az olcsó anyag források, a még olcsóbb munkaerők és az adóengedmények késztették erre a lépésre, Szicília népének nem hozott sokat. A Montecatini monopólium Porto Empedoklában korszerű vegyi-üzemet épített. Ez a gyár azonban csupán 70 munkást alkalmaz. A Tifeo társaság Catania és Siracusa között három korszerű hőerőművet épít. Ezek azonban mindössze 150 munkásnak adnak kenyeret. A Gülf Oil amerikai társaság 1951-ben olcsón vásárolt itt 70 ezer hektárnyi földet és 1951-ben átvéve a szicíliai kőolajbányászatot, itt-ott fúrótornyokat állított fel. A kőolajipar fejlesztéséről azonban, amely több ezer munkásnak adna kenyeret, egyáltalán beszélni sem lehet. A kőolajat, amely a vegyiipar nyersanyagforrása lehetne, exportálják és Szicíliának nem hoz sokat. A Gulf Oil társaság most még korlátozza is a termelést. A világpiacon túlsók a kőolaj. Ezért a kőolajiparban alkalmazott munkások egy részét elbocsátották. A kénbányászat is válságba jutott. A kisébb bányákat bezárták. Az elbocsátott munkások megszaporították a munkanélküliek sorait, akiknek száma Szicíliában ma több mint 200 ezer. A hivatalos statisztika a munkanélküliek közé csupán azokat sorozza, akik a gazdasági hanyatlás következtében elvesztették munkájukat. Azokat, akik sohasem jutottak munkához, a statisztikába fel sem veszik. 800 EZER „HIVATALOS SZEGÉNY" Palermóban statisztikát * mutattak nekem, amely szerint Szicíliában 800 ezer a „hivatalos szegények", vagyis azok száma, akiknek egyáltalán semmijük sincs és így jogosultak arra, hogy szociális támogatásban részesüljenek, ami napi 1 kg kenyér és 1 kg paradicsom vásárlására elegendő. Ez állítólag elégséges ahhoz, hogy az ember egész nap jóllakottnak érezze magát. A további statisztikai kimutatások szerint Szicília 4 700 000-nyi lakosa közül 2 millió 300 ezer bizonytalan forrásból, alkalmi munkából, egyszeri szociális segélyből és jótékony adományokból él. SZICÍLIÁNAK IPARRA VAN SZÜKSÉGE Az iparosítás, amely Szicília gazdasági fellendülésének alapja, sehogyan sem halad előre. A Szicília iparosítására szánt beruházási eszközöket a nagytőke bennfenteseinek támogatásával, akik szoros összeköttetésben állanak a kormánnyal, az északi nagy monopóliumok kaparintották kézbe. A Montecatini társaság e forrásokból 5,5 milliárdot, az Edison villamos monopólium 15,3 milliárdot és az Italcementi 1 milliárdot kapott. És így azok az eszközök, amelyeket a szocíliai ipar fejlesztésére és a nép súlyos helyzetének enyhítésére kellett volna fordítani, az északi monopóliumok zsebét tömik meg. A kormánykörök természetesen nem tartották szükségesnek, hogy közbelépjenek. Ez a politika és következményei felkeltik Szicília népének jogos ellenszenvét. Azonban Szicília burzsoáziája s<sm elégedett e politikával. Az elégedetlenség elsősorban a vezető kereszténydemokrata pártban beállott kettészakadásban nyilvánult meg. Milazzo kereszténydemokrata párti képviselő ez idén „fellázadt", megalakította a keresztényszocialista pártot és a kereszténydemokrata párt választási veresége után területi autonóm kormányt alakított, amely a kommunista és szocialista képviselők támogatásával többséget ért el a parlamentben. A kereszténydemokrata párt annak ellenére, hogy a „Confindustria"-t6l, az olasz nagyiparosok szövetségétől 600 millió lírát kapott, vereséget szenvedett. Szicília népe ugyanis tudatára ébredt annak, hogy az a kormány, amelyben a nagy monopóliumok képviselői határoznak, sohasem törődnék a nép életszínvonalának javításával és vágyainak teljesítésével. A VÁLASZTÁSI HARCOK UTÄN Palermóban és más szicíliai vársok-> ban még ma is fellelhetők a választási harc nyomai. Ez a harc ez év májusában és júniusában zajlott le. A templomok ajtaira ragasztott röplapok a kereszténydemokraták elkeseredett kampányáról tanúskodnak Milazzo „kommunistabarát" képviselő ellen. Az MSI neofasiszta párt röpirataiban azzal rágalmazta Milazzot, hogy autonomista politikájával odasodorja Olaszországot, ahol száz esztendővel ezelőtt, az egyesítés előtt volt. A falragaszok és röplapok azonban az erős szicíliai napfényben kifakultak és most, amikor Milazzo a szicíliai autonóm kormány miniszterelnöke, már nem is időszerűek. Azonban a templomokban továbbra is hallatszanak az elkeseredett kampány utóhangjai. Ruffini palermói bíboros még ma is dörgedelmes szónoklatokat tart Milazzo ellen és kiközösítéssel fenyeget mindenkit, aki a kommunistákkal és a szocialistákkal együttműködik. Szicília égető problémáit természetesen egyik napról a másikra nem lehet megoldani. Különösen akkor nem, amikor az új autonóm kormány elsősorban a szicíliai helyi burzsoázia, nem pedig a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. Azonban az új politikai helyzet így is nagy lépést jelent az évszázados elmaradottság leküzdéséhez vezető úton. A kormány ugyanis programjába vette az iparosítás támogatását, a közalapok helyes felosztását e célra, valamint az ezen alapokkal eddig gazdálkodó területi szervek felmentését e gazdálkodás alól. A kormány tervbe vette a korrupció, vSlamint a nagy monopóliumok befolyásának megszüntetését. Ez a politika ma a szicíliai választók javarészének támogatását élvezi s a nép ebben a politikában látja a gazdasági helyzet javulásához vezető első lépéseket. MIROSLAV KUBIN ÜJ SZŐ 5 * i r ember 11.