Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-11 / 312. szám, szerda

Tervszerű fejlődésünk további szakasza í llllll IMII HIHIHI IIIIIHIIIIIIIIIIIIIIilllillllllillllll Az elmúlt napokban pártunk Központi Bizottsága jóváhagyta Csehszlovákia népgazdaságfejlesztése harmadik ötéves tervének irányelveit. Ebből az alkalomból érdekes elgondolkodni afelett a nagy fejlődés felett, amelyet ötéves terveink kidolgozása terén elértünk. Mindenki tudja, hogy a szocializmus építésében a többéves — nálunk ötéves — népgazdaság fejlesztési tervek a szocialista gazdaság tervszerű, célratörő isányításának egyik legfontosabb eszközei: Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezt az eszközt, ötéves terveink kidolgozását egyre jobban tökéletesítjük, és így éppen harmadik ötéves tervünk már mint terv is lényegesen magasabb színvonalon van, m.int az előzők. Érthető ez a fejlődés. Első tervünket jóformán minden saját tapasztalat nélkül és aránylag igen rövid idő alatt, az 1948 februárjában bekövetkezett döntő politikai változások után kellett kidolgoznunk. Bár módszerbelileg rendelkezésünkre állottak a Szovjetunió gazdag tapasztalatai, mégis mind méreteinknek, mind pedig adottságainknak sok tekintetben különböző jellege miatt számos problémát önállóan kellett megoldanunk. Ehhez járult az a fontos körülmény, hogy munkásosztályunk ugyan edzett és tapasztalt volt a politikai harcban, nélkülözött azonban jóformán minden előismeretet és gyakorlatot a terv összeállításának módszere, a gyakorlati megvalósítás terén. Az a hatalmas fejlődés, amelyet munkásosztályunk mint a szocializmus építésének irányítója és végrehajtója az elmúlt tíz esztendő alatt megtett, meglátszik a harmadik ötéves terv kidolgozásának lényegesen magasabb színvonalán is. További hatalmas előny harmadik ötéves tervünk kidolgozásában, hogy teljes három esztendővel megkezdése előtt foghattunk hozzá, így az összes adatgyűjtő, előkészítő és elemző munkálatokat, a terv külföldi vonatkozásait és kapcsolatait alaposan előkészíthettük. Végül, de nem utolsó sorban óriási előnye harmadik ötéves Csehszlovákia Franciaország A számok a napnál világosabban mutatják, hogy az aránylag iparilag fejlettebb Csehszlovákia közel négyszer olyan gyorsan fejlesztette iparát a szocializmus építésének éveiben, mint az egyelőre még kapitalista rendszerben dolgozó Franciaország. Ennek a vitathatatlan jelenségnek az okát nem lehet Franciaország esetében esetleg tőkehiánnyal, vagy fejlett technikusok, szakképzett munkások hiányával indokolni, miután — az köztudomású - Franciaország mindezzel bőven rendelkezik. A különbség a termelési viszonyok terén áll fenn, amelyek nálunk szocialista, Franciaországban pedig kapitalista jellegűek. A tőkés termelési viszonyok következtében a nemzeti jövedelem elosztása Franciaországban sokkal kisebb mértékben teremt vásárlóképes jövedelmet az egész dolgozó nép körében, mint nálunk. Ezt a tényt az az egyszerű adat bizonyítja, hogy az ipari munkások átlagos reálbére nálunk 1953-tól 1958-ig 41,3 százalékkal emelkedett, míg Franciaországban csak 21,3 százalékkal. Márpedig éppen a munkások bére jelenti a legnagyobb vásárlóképes keresetet a piacon. Ha nincsen vásárlóképes kereset, akkor - természetesen tőkés viszonyok között - a termelés bővítése is lassúbb, mint a szocializmust építő országokban, ahol állandóan emelkedik az összes dolgozók jövedelme. Ugyanakkor Franciaország esetében még azt a tényezőt is tekintetbe kell venni, hogy a második világháború befejezése óta az ország szakadatlanul véres és sok hadianyagot igénylő tervünknek, hogy azt már egy ugyancsak többéves alapos munka alapján kidolgozott 10—15 éves távlati terv keretébe tudtuk beágyazni, ami lehetővé teszi harmadik ötéves tervünk beépítését egyrészt mint második ötéves tervünk eredményeinek szerves folytatóját, másrészt mint a negyedik és ötödik ötéves terveink felé való átmenet előkészítőjét. Kevés szocialista állam tervezésével foglalkozik annyit — a Szovjetunió kivételével — az ellenséges beállítottságú burzsoá sajtó, mint éppen a csehszlovákiai szocializmust építő tervekkel. Érthető ez az érdeklődés, hiszen Csehszlovákia volt a kapitalista időkben a jelenleg szocializmust építő államok közül az ipari fejlettség legmagasabb fokán. Márpedig kedvenc érve a kapitalista sajtónak, sőt a közgazdasági irodalomnak is, hogy a szocialista országokban lejátszódó hatalmas arányú iparfejlesztés csak azért lehetséges, mert ezek mind iparilag elmaradott országok voltak és csak addig fog tartani, amíg az ipar fejlesztése terén ezek az államok is el nem érik a fejlett tőkés országok ipari színvonalát. Hogy ez az elmélet agyaglábakon áll és nem bírja el a tények fényében a bírálatot, azt éppen hazánk szocialista iparfejlesztése bizonyítja. Hasonlítsuk ugyanis össze Csehszlovákia ipari fejlesztését és mondjuk a kapitalista Franciaországét, amely pedig lényegesen hamarább, közvetlenül Anglia után lépett a kapitalista iparfejlesztés útjára. Amíg ugyanis 1948ban hazánkban az ipar a nemzeti jövedelem 58 százalékát állította elő, addig Franciörszágban ez a mutató 1951-ben, tehát három évvel később is még csak 51,5 százalék volt. Tehát senki sem mondhatja, hogy az iparosítás arányában Csehszlovákia a szocializmus építésének kezdetén hátrább lett volna, mint Franciaország. Inkább az ellenkezője igaz. Ennek ellenére, ha az ipari termelés mutatóját 1937-ben száznak vesszük, úgy a két ország iparfejlesztése a következőképpen alakul: 1937 1950 1953 1955 1958 100 143 210 243 326 100 112 125 146 184 gyarmati háborúkat folytat, ami természetesen kihat a nehézipar és a hadiipar fejlődésére. A kapitalista Franciaország e gyarmati háborúk nélkül még kisebb mértékben fejleszthette volna iparát. Emellett a tőkés rendszer sohasem érheti el a felhalmozás központosításának azt a fokát, mint a szocializmus és — miután nincs végrehajtható terve — nem is tudja a rendelkezésre álló felhalmozási eszközöket olyan célszerűen befektetni, mint ahogyan az a szocialista országokban éppen a jól kidolgozott több éves tervek alapján lehetséges. Végül meg kell említeni, hogy a lassúbb ipari fejlődés, sőt általában a lassúbb gazdasági fejlődés okát abban is keresni kell, hogy a tőkés rendszerben — jelen esetben konkrétan Franciaországban — a dolgozóknak nem érdekük a termelőerők fejlesztése, miután tudják, hogy a munkatermelékenység növelésével csak saját maguk ellen kovácsolnak fegyvert. Igaz, akadnak burzsoá közgazdászok, akik látják a tervek szerint építő szocialista gazdaság hatalmas eredményeit és szeretnék azt gépiesen, éppen tervek kidolgozásával utánozni. Természetesen nincsen akadálya annak, hogy iparfejlesztési terveket ne dolgozzanak ki akár tőkés termelési viszonyok között is. A probléma ott kezdődik, hogy a termelőeszközök magántulajdona lehetetlenné teszi a még olyan alaposan kidolgozott tőkés gazdaságfejlesztő tervek megvalósítását is, miután minden vállalkozó csak azt Műszaki-ismeretterjesztő kezdeményezés A tranzisztor (félvezető) felfedezése és alkalmazása éppen olyan nagyhatású technikai vívmány, mint az atomenergia felhasználása. A tranzisztor ugyanis teljesen pótolja az elektroncsöveket (rádiólámpákat), ami azt jelenti, hogy mindinkább elterjedjenek a kisméretű rádiókészülékek, mert a tranzisztor egészen kicsi és azonkívül igen kevés áramot fogyaszt. Ez a forradalmi találmány csak 1947 óta ismeretes. Mivel e nagyszerű találmányról még aránylag kevesen tudnak, a kassai Műszaki Múzeum nép! egyetem keretében előadás-sorozatot rendez erről az érdekes témáról. Az előadássorozat ideje alatt a múzeum kis előcsarnokában kiállítás keretében bemutatják a tranzisztor felhasználását és még néhány olyan műszert, amelyek hozzásegítenek az előadások megértéséhez. Wagenhuber Adél, Kassa hajlandó végrehajtani, ami a tőkés vállalkozás legfőbb célját: a profitszerzést szolgálja. Igaz, a szocializmusban sem elegendő önmagában, akár a legnagyobb tudományos alapossággal kidolgozott terv. Ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, nem elegendők a matematikai és statisztikai gépek, az egész könyvtárra menő számítások és adatok. Ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, millióknak szüntelen és öntudatos együttműködésére van szükség,. Tényleges társadalmi tudatra, a dolgozók millióinak kezdeményezésére és aktivitására, a szocialista irányító szervek egybehangolt, fáradságot nem ismerő munkájára van szükség, hogy a tervekből szocialista valóság legyen. Ezért a szocialista népgazdaságépítő terveket mint a legszélesebbkörű és legbonyolultabb céltudatos emberi tevékenységet kell tekintenünk, amelyet valaha is az emberiség történelmében megvalósítottak. A tervezésben elért haladás nemcsak a tervezési technikának a tökéletesítését, hanem avval együtt a szocialista társadalom egészben vett fejlődését, valamennyi dolgozó szocialista tapasztalatának bővülését, a nép politikai és erkölcsi egységének erősödését jelenti. Csak ha így tekintünk legújabb, harmadik ötéves tervünk kidolgozására, érhetjük el éppen azokat a célokat, amelyeket ez a terv kitűz: gondoskodnunk kell a termelésnek és a munkatermelékenységnek a lehető leggyorsabb ayarapodásáról, valamint a vállalatok és a lakosság szükségletének minőségbeli és mennyiség szerinti legtökéletesebb és legkövetkezetesebb kieléaítéséről úgy, amint azt harmadik ötéves tervünk irányelvei előírják és aminek megvalósítására kommunista pártunk oly nagy céltudatoságqal, következetességgel és előrelátással törekszik. O. Šiknek a Rudé Právo 1959. november 5-i számában megjelent cikke nyomán. Ismerkedünk a jövő feladataival A kassai kerület építőipara a harmadik ötéves tervben A hatalmas ipartelep, a Keletszlo- J vákiai Kohómű építése szükségessé teszi a jelenlegi építőipari kapacitás kibővítését, valamint új, különleges építőipari üzemek létrehozását. Nagy jelentőségű az olcsó üzemű mészés cement-gyártó telepek felépítése. A meglévő téglagyárak üzemeik kibővítésével szintén nagy mértékben hozzájárulnak a téglagyártás fokozásához. Ez szükséges is, mert a kerület építőiparára 1960 — 65. évben igen nagy feladat vár. A kassai kerületben az építkezési vállalatoknak 1957. évhez viszonyítva háromszorosára kell emelniök termelésüket. A kerületben 21606 lakásegységet kell felépíteni. A tervezett lakások 64 százaléka Kassán épül. E feladat megvalósítása attól függ, mennyire érvényesítik az építkezésben a korszerű technikát, a panelek, tufabeton, téglatömb, öntött beton, szereltváz és habbeton alkalmazását. Nagyobb figyelmet kell szentelni a lakásépítkezések összpontosítására is, mert igy lehetőség nyílik a gépesítés maximális kihasználására és a helyi nyersanyagforrások felhasználására. Mindez pedig fokozza az építkezések kapacitását és olcsobbá teszi az építkezést. Munkatársunk felkereste Fischer József mérnököt, a Kerületi Építkezési Tröszt igazgatóját, aki a feltett kérdésünkre elmondotta: „Olyan intézkedéseket foganatosítunk, hogy a tröszt építőanyagot gyártó üzemei teljesen fedezhessék a kerület szükségleteit. A közeljövőben kibővítjük a tornai mészégetőt és új cementgyárat építünk. Több téglagyárban új égetőkemencék és szárítók épülnek, miáltal a téglagyártás 1965-ig megkétszereződik. Fel kell tárnunk az építőiparban rejlő tartalékokat. A technika és gépek tökéletesebb felhasználásával meggyorsítjuk a lakásépítést. Alkalmazzuk azokat a módszereket és tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunióban szereztünk. Láttuk a kijevi és moszkvai korszerű városnegyedek építését. Az ott szerzett tapasztalatokat a helyi körülmények figyelembe vételével alkalmazzuk. Kassán .bevezettük a folyamatos építkezést téglatömb módszerrel, amit átviszünk a panelépítkezésekre is. Ezzel az új módszerrel évente 1200 lakásegységet építünk fel. A tátraaljai építkezéseknél rövidesen bevezetjük a Szovjetunióban jól bevált „szerelt váz" módszerét, azonkívül a többi építkezéseknél is rátérünk az öntött, — tufabeton, panel és téglatömbbel való építésre." Ez idén a kerületben mind az építőiparban, mind az építkezéseken szép eredményeket értek el. Az elvégzett munka az év első nyolc hónapja alatt a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva a kassai Magasépítkezési vállalatnál 24,5 százalékkal, a poprádi vállalatnál 26 százalékkal nagyobb. A Keletszlovákiai Téglagyárban 30, a homok-, mész- és kőbányákban 13 százalékkal emelkedett a termelés. A vállalatok vezető dolgozóinak a felmerült problémákat az eddigi tapasztalatok és a jövő célkitűzései alapján kell mérlegelniük és megoldaniok. A hatalmas tervek megvalósítására megvan az alap, csak ki kell használni a dolgozók kezdeményezése nyújtotta lehetőségeket, ami eddig is a sikerek elérésének egyedüli helyes módja volt. Mózes Sándor, Két járás, kétféle gazdálkodás == A CSKP KB irányelvei a har= madik ötéves terv kidolgozásá— ban rendkívül jelentős feladatot EEÉ tűznek mezőgazdaságunk elé. §= Az 1960. évhez viszonyítva a = termelésnek legalább 28 száza= lékos növekedését tételezik fel. = Saját erőnkből kell biztosíta== nunk az élelmiszerek és nyersül; anyagok fokozott fogyasztásá=== nak fedezését. M

ezőgazdasági termelésünk jelenlegi színvonalával — különösen egyes járásokban — nem lehetünk megelégedve. Ennek egyik oka, hogy ma még több szövetkezetben túlméretezett háztájin gazdálkodnak. Nem alkalmazzák kellő mértékben az új termelési módszereket és agrotechnikát, mindazt, ami nélkül elképzelhetetlen a korszerű szocialista nagyüzemi termelés. A hibák eltávolítását nagymértékben elősegíti a párt Központi Bizottságának ez év márciusi és júniusi határozata. A mezőgazdaságban dolgozók fokozatosan és következetesen megoldják az e határozatokból eredő feladatokat. így pl. a tornaijai járásban közvetlenül a szövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozták fel és vitatták meg ezeket a határozatokat. A márciusi és júniusi határozat teljesítésének ellenőrzésénél megmutatkozott, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitása a járásban még mindig alacsony színvonalú és hogy a termelés lényeges fokozására még nagy tartalékok állnak rendelkezésre. A tornaijai járásban a szocialista szektor a mezőgazdasági föld 98,5 százalékát műveli. Bár a járás mezőgazdasági jellegű, viszonylagosan jó termőfölddel és éghajlati feltételekkel rendelkezik, a termelési eredmények mégis elégtelenek. Ugyanilyen, sőt rosszabb gazdasági feltételek mellett egyes járásokban sokkal jobb eredményeket érnek el. « jlsszehasonlításul közöljük a Nové Mesto n/V-i járás termelési eredményeit, amely járásnak megközelítőleg hasonló termelési feltételei vannak. A tornaijai járásban a talaj 41,3 százaléka kukoricatermő, 50,1 százaléka répatermő, 8,6 százaléka burgonyatermő; a Nové Mesto n/V-i járásban a talaj 30,3 százáléka kukorica-, 46,8 százaléka répa-, 22,6 százaléka burgonyatermő, és 0,3 százaléka hegyi legelő. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a Nové Mesto n/V-i járás bár nagyobb mennyiségű csapadékot kap, rosszabb termelési feltételekkel rendelkezik, mint a tornaijai, ami csupán megerősíti azt a tényt, hogy a tornaijai járásban a mezőgazdasági termelés intenzitásának ipagasabbnak kellene lennie. Az 1958. évben mindkét járásban az állattenyésztési termelésben elért termelési feltételeket a következő áttekintés mutatja: Termelés 1 ha-on: Járás: c c K CO .. N™ ti O C — •c g . o> a; Sľ H Ä OJ <3 Ä O Ä Nové Mesto 2030 386 36,4 60,5 154 Tornaija 1704 156 25,4 30,3 31 A fenti összehasonlításból látható, milyen nagy eltérések mutatkoznak a két járás termelésében. Megjegyzendő, hogy ez az eltérés nem a véletlen műve, hanem a nagyobb termelés egyrészt a helyes agrotechnika és zootechnika, másrészt a szövetkezeti tagok szakképzettségének, valamint az egyéni és közös gazdálkodás közötti viszony helyes összhangba hozásának eredménye. Míg a Nové Mesto-i járás hektáronként 60,5 kg sertéshúst és 154 tojást, addig a tornaijai járás csupán 30,3 kg sertéshúst és 31 tojást termel. A nagyobb termelés előfeltétele a hasznosság fokozása mellett az állatállomány 100 hektárra átszámított sűrűsége is. Az e téren fennálló különbséget a következő táblázatból világosan láthatjuk: Járás >1 >> c c to <0 £ C E CO o o •• o *—; n <Ľ s c o -a o -CO Q> A: (0 M w m J3 Cl> N ô -d) O) •W N S co S M XI Ui t/l ja co S 03 XI 0> í/1 Xl co S :0 o cn :o (D N. Mesto 54,0 19,3 105 12,4 366 20,0 Tornaija 29,4 9,1 41,8 5,4 140 50,1 A termelés eddigi alacsony színvonala, valamint az alacsony marhaállomány a tornaijai járásban nemcsak elégtelen hústermelést jelent, hanem egyúttal visszatükröződik az istállótrágya elégtelen termelésében is, ami lényegesen befolyásolja a föld termékenységének csökkentését. A marhaállomány mellett szükséges fejleszteni a sertéstenyésztést is, hogyha húsra hizlalást akarunk folytatni. Ennek első és alapfeltétele, hogy legyen elég takarmány és malac. E tekintetben a tornaijai járásban nagy lehetőségek kínálkoznak, mert a talaj- és az éghajlati viszonyok kedveznek a kukoricának és a szemes takarmánynak. N

apjainkban nagy súlyt helyezünk a mezőgazdasági termelés szakosítására, amellyel a CSKP KB is foglalkozott márciusi ülésén. Az ezen ülésen hozott határozat a többi között megállapítja: „A mezőgazdasági termelés gyorsabb fokozásának érdekében szükséges megteremteni a célszerű körzetesítés előfeltételeit, s a körzetesítésnek összhangban kell lennie az egyes területek termelési feltételeivel." Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeteknek a termelés olyan ágazatait kell fejleszteniük, amelyeknél az adott természeti és gazdasági feltételek mellett maximális a hozam az anyagi értékek és társadalmi munka minimális ráfordítása mellett. A tornaijai járásban a KB márciusi és júniusi határozata teljesítésének ellenőrzésénél hiányosságokat állapítottunk meg a munka megszervezéséban és a díjazásban is. A járásban még nem tértek át a természetbeni járandóságok korlátozására. Ennek oka főképp abban keresendő, hogy egyes EFSZ-ekben még aránylag magas állatállomány van a háztáji gazdálkodásban, amely számára a szövetkezeti tagok így akarják biztosítani a takarmányt. 1959-ben 1958-hoz viszonyítva az EFSZ-ekben lényeges javulás tapasztalható. A gazdaságilag lemaradó EFSZ-ek számaránya az év végéig a 44,8 százalékról 12,5 százalékra csökken. Az adatok szerint az 1959. év első felében a szövetkezetek 20,6 százalékkal több terményt adtak el, mint a múlt évben. avul az irányítőmunka és foko_ zódik a szövetkezeti tagok érdeklődése is a munka iránt. A járás az elsők között teljesítette a tavaszi és a nyári munkákat. Jelentős mértékben bővült a takarmányalap is. A szövetkezetek között szocialista verseny bontakozott ki. A járás a Banská Bystrica-i kerületben elsőként dolgozta ki válaszát a prerovi szövetkezeti tagoknak a mezőgazdasági termelés fokozására irányuló felhívására. A kötelezettségvállalásból eredő feladatok teljesítéséhez a szövetkezeti tagok nagy lendülettel fogtak hozzá, amiről az is tanúskodik, hogy az őszi munkákkal a Banská Bystrica-i kerület legjobb járásai közé tartoznak. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogyha hosszú keresés után is, de megtalálták a tornaijai járás szövetkezetesei is a helyes utat és minden bizonnyal eleget tesznek a harmadik ötéves tervből rájuk háruló feladatoknak. Jľ ÜJ SZÓ 4 * 195

9- november 11.