Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-11 / 312. szám, szerda

Äz ENSZ tervezeti akciói még bonyolultabbá teszik o laoszi helyzetet Szoboljev levele az ENSZ főtitkárához New York (ČTK) - Szoboljev, a Szovjetunió állandó ENSZ-küldötte válaszolt Hammarskjöld november 7-i levelére. A TASZSZ szerint Szoboljev a le­vélben megjegyzi, hogy Laosz belső helyzetének kiéleződése kizárólag an­nak a következménye volt, hogy a laoszi kormány megtagadta a genfi és vientiani egyezmények teljesítését s a Biztonsági Tanács úgynevezett vizsgáló albizottsága jelentésében ezt lényegében megerősítette. Beismerte, hogy nincsenek bizonyítékok a Viet­nami Demokratikus Köztársaság Laosz elleni „agressziójára". A szovjet kor­mány nézete szerint a laoszi helyzet rendezéséhez egy dolog szükséges: a genfi egyezmények feltétlen teljesí­tése és a nemzetközi felügyelő és el­lenőrző bizottság tevékenységének azonnali felélesztése. A Szovjetunió állandó küldötte így folytatja levelét: „E körülmények kö­zepette az ENSZ főtitkárának laoszi útja és a főtitkár Vietnamban széke­lő különleges megbízottjának tervbe vett kinevezése, valamint az adott kérdésben ENSZ vonalon indítandó más akciók csak még bonyolultabbá tehetik a kialakult helyzetet. Az ehhez hasonló lépéseket nem ítélhetjük meg másként, mint olyan kísérletekként, hogy egyes hatalmak a genfi egyez­mények teljes felszámolására irányuló akciójuk leplezésére használják ki az ENSZ-t, ami kétségtelenül veszélyes következményekkel jár Délkelet­Ázsia és az egész világ békéjére. Az ENSZ politikai bizottsága a szaharai atomfcgyveikísérletekrcl New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága no­vember 9-i délelőtti ülésén folytatta az afrikai és ázsiai államok határo­zati javaslatának vitáját. Ez a határozati javaslat elítéli azokat a nukleáris fegyverkísérleteket, amelyeket a francia kormány a Szaharában előkészít. Szasztroamidzsozso indonéziai kül­dött azzal vádolta a francia kormányt, hogy egyáltalán nem törődik a három nagyhatalomnak a nukleáris fegyver­kísérletek beszüntetésére vonatkozó tárgyalásával, amely most folyik Genfben és amely nézete szerint si­kerrel kecsegtet. A szónok hangsú­lyozta, hogy országa elítéli a nukleá­ris fegyverkíséreteket. Az ülés további részében éles szó­váltás folyt Sukiari, Szaúd-Arábia képviselője és J. Moch francia kül­dött között, aki tiltakozott Szaúd­Arábia képviselőjének kifejezései el­len. Sukiari élesen elítélte a szaharai francia fegyverkísérleteket és kétsé­gét fejezte ki Franciaország reális lehetőségeiről, hogy e kísérletek eredményeként az atomnagyhatalmak közé sorolhatja magát. A vitában felszólalt Cabot-Lodge, amerikai küldött is, aki alapjában vé­ve egyetértett a készülő francia kí­sérletekkel és azzal akarta megdön­teni a kísérletek elleni tiltakozásokat, hogy rámutatott az USA tapasztalatai­Ny. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első tit­kára, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke november 10-én fogadta Tadeus Ge­dét, a Lengyel Népköztársaság nagyköve­tét azon alkalomból, hogy visszatér Len­gyelországba. (ČTK) ra, amely Nevadában aránylag elég közel a lakott területekhez nukleáris fegyverkísérleteket hajtott végre — állítólag minden következmény nél­kül. Az amerikai küldött-' azonban hozzátette, hogy az USA kormánya örömmel fogadná a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt azzal a feltétellel, hogy az egyezmény betartását „hatékonyan ellenőrzik." Amint ismeretes, a „hatékony el­lenőrzés" amerikai feltétele szolgál ürügyként az amerikai és angol kül­döttségnek arra, hogy feleslegesen halogassa a nukleáris fegyverkísérle­tek beszüntetéséről tárgyaló genfi ér­tekezlet tanácskozásait. Véget ért a moszkvai csehszlovák üvegipari kiállítás November 10-én ért véget a csehszlo­vák üveg moszkvai kiállítása, amely ponto­san száz napig tartott. Ez alatt az idő alatt a Szovjetunió minden tájáról érkezett több mint egymillió 500 ezer látogatója és Moszkva több saéz külföldi vendége ke­reste fel a kiállítást. Naponta átlag 15 ezer volt a látogatók száma, amely hét­főn, november 9-én húszezerre emelkedett. November 10-én, a kiállítás utolsó napján korábban volt a megnyitás mint máskor. Az utolsó napon az érdeklődők nagy tö­mege látogatott a kiállításra. A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának új határozatai Varsó (ČTK) A lengyel minisztertanács hivatalában rendezett sajtóértekezleten a lengyel és külföldi újságírókat megismer­tették a minisztertanácsnak és gazdasági bizottságának új határozataival. A minisz­tertanács többek között jóváhagyta a tör­vényhozásban végrehajtandó változtatások tervét. Oj törvényekkel pótolják az el­avult háború előtti törvényeket és emel­lett a legfontosabb törvényjavaslatokat nyilvánosan megvitatják. Az új törvényeket 1960. december 31-ig készítik elő. Felmentették Manolisz Glezoszt az Avji elleni perben A REAKCIÓ ERŐFESZÍTÉSE KUDARCOTT VALLOTT Athért* (ČTK) — A Francé Presse jelentése szerint az athéni első bün­tető bíróság az Avji c. lap és Manolisz Glezosz elleni perben Manolisz Gle­zoszt felmentette „a görög hatóságok megsértésének" vádja alól. Az Avji c. lap és igazgatója Mano­lisz Glezosz ellen büntetőpert helyez­tek folyamatba azért, mert megmon­dották az igazságot a demokratikus gondolkodású görög polgárok tör­vényellenes üldözéséről. Amint ismeretes, M. Glezoszt ez év júliusában minden bizonyíték nélkül kémtevékenységgel vádolva ötévi börtönre és négyévi deportálásra ítélték, ami a világ demokratikus közvéleményében a legnagyobb felhá­borodás hullámát váltotta ki. Az athé­ni bíróság Glezosz új perében nyil­vánvalóan azért ejtette el a vádat, hogy ne tegye ki magát a görögorszá­gi és a határon túli közvélemény éles bírálatának. A per első napján a vád tanúiként a legjelentősebb görög közéleti té­nyezők jelentkeztek, tiltakozva a de­mokratikus sajtó és a demokratikus gondolkodású polgárok állandó üldö­zése ellen. Dánia Kommunista Pártja megalakításának 40. évfordulója Koppenhága (ČTK) - Hétfőn, no­vember 9-én múlt negyven éve annak, hogy Dánia Kommunista Pártját meg­alakították. Ez alkalommal Knud Jes­persen, a párt elnöke a dán rádióban beszédet mondott. Dánia Kommunista Pártjának fő feladata ma ugyanaz, A nyugatnémet sajtó a szövetségi parlament külpolitikai vitájáról Bonn (ČTK) - Semmi új Bonnban — e szavakkal jellemzi a Fränkische Presse a szövetségi parlament nemrég lezajlott külpolitikai vitájának ered­ményeit s csatlakozik több nyugat­német és nyugat-berlini laphoz, me­lyek kommentárjaikban arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a nemzet­közi feszültség enyhülésének jelen­legi időszakában a szövetségi parla­ment tárgyalása a bonni politika mély elszigeteltségének és sterilitásának manifesztációjaként hatott. A Mittelbeyerische Zeitung csaló­dással írja. hogy a külpolitikai vita egyetlen új külpolitikai irányzatot Nem hivatalos ülés Genfben Genf (ČTK) — Genfben a Nemze­tek Palotájában hétfőn, november 9-én összeültek a három nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA és Nagy­Britannia — küldöttségeinek - vezető képviselői, akik Genfben a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről tár­gyalnak. A küldöttségek vezetői nem hivatalos összejövetelt tartottak, amelyről hivatalos közleményt nem adtak ki. Az ülés több mint másfél óráig tartott. A nyugati hírügynöksé­gek jelentése szerint az ülés részt­vevői a technikai szakértők számára kiadandó utasításokról tanácskoztak, akiknek meg kellene tárgyalniok a nukleáris fegyverkísérletek beszünte­tésére vonatkozó egyezmény betartá­sa feletti ellenőrzés új módjainak kérdését. A további összejövetel időpontját nem állapították meg. Nyolcvan nap és azután ? Kaliforniában nem ritkaság az eukaliptusz erdő, annál kevésbé az eukaliptuszfa. Mégis figyelem­re méltó az az övig érő eukalip­tusz fácska, amelynek fényképét a Life legutóbbi száma közli. Ez a kis fa a Kaiser-üzem ma­gánvasutjának sínpárjai között nőtt fel ama 116 nap alatt, ami­kor a sztrájk úgyszólván az USA egész acéliparát megbénította. Az acélipar történetében a leghosz­szabb sztrájk volt ez. Á Taft-Hartley-törvén.v alkalma­zása azonban az acéltermelés 85°/o­át képező nagy üzemekbe visszaker­gette a munkásokat. Az ügyben, mely Eisenhower elnök október 9-én kelt, a vizsgáló bizottság megalakításáról hozott döntésével kezdődött, a leg­felsőbb bíróság múlt szombaton mondta ki az utolsó szót. Megerősí­tette az alsóbb fokú bíróság rende­letét, hogy a munkások követeléseik teljesítése nélkül 80 napra térjenek vissza a munkába. Befejeződött a bírósági eljárás, mely a szolidság látszatát akarta kölcsönözni a mun­kásellenes intézkedésnek, de ame­lyet a Wall Street a New York Times szerint „az agónia meghosszabbítá­sának" nevezett. Az acélipari munkások a 116 na­pos sztrájk után visszatérnek mun­kahelyükre. De a küzdelem még nem ér véget. Mi késztette és készteti továbbra is a szakszervezeti tagokat harci ki­tartásra, miért volt oly elkeseredett a sztrájk? Az amerikai szakszerve­zeti mozgalom egyik megfigyelője nemrégen így fejezte ezt ki kézzel­foghatóan: „Á múlt sztrájkokban az acélipari munkások kapni akartak. Most el akarnak tőlük venni..." Magyarázatképpen megjegyezendő, hogy a vitás kérdéseket csak pénz­ben kifejezni nem lehet. Egyre nyil­vánvalóbb, hogy a döntő összetűzés nem is annyira a bérek, mint in­kább az úgynevezett munkaszabá­lyok és a szakszervezetek helyzete körül folyik. Sok igen komoly dologról van szó. Hogyan fog pl. tovább fejlődni az USA acéliparának további automati­zálása? Szakszervezeti tagoknak ál­talában az a nézete* hogy nem ké­pesek feltartóztatni ezt a folyamatot és nem is ellenzik alapelvét, noha amerikai viszonyok közepette mun­kanélküliséget jelent. Az acélipari munkások emlékeznek rá, hogy 1946-ban még 750 ezren sztrájkol­tak. Az idén nagyobb kapacitás mel­lett 500 ezren sztrájkolnak és ki tudja, hányan fognak sztrájkolni a következő években, ha ismét sztrájk tör ki. Mit akarnak a szakszervezetek? Azt, hogy legalább meghallgassák szavukat. Például kézzel-lábbal ra­gaszkodnak a „szenioritáshoz", az­az ahhoz a rendszerhez, melv tekin­tetbe veszi a munkásnak az üzemben töltött éveit. így például elbocsátás­kor vagv műszak-kihagyáskor utol­jára hagyják azokat, akik legrégeb­ben dolgoznak a'vállalatban. Tekin­tettel a megélhetési bizonytalanság­ra, az Egyesült Államokban minden munkás óriási jelentőséget tulaj­donít a szenioritásnak. A társaságok azonban nem akarnak belenyugodni e rendelkezésekbe. Á jövőt illetően folynak a találga­tások, közben az acélmunkásokat a munka újbóli megkezdése szerint fokozatosan visszahívják az üzembe. Látnunk kell, hogy a munkások to­vábbi küzdelmének feltételei most rosszabbodtak. Sok szakszervezeti taq kijelentette, hogy a törvény al­kalmazása „éppen akkor közömbösí­tette a gazdasági nyomást, amikor már érezhetővé vált az iparban", írja a New York Times vasárnapi száma. Ä monopóliumok nyilván elérték azt, amit akartak. De nem akarnak belenyugodni a 80 napba. Fő jel­szavuk: megakadályozni egy új sztrájkot, mely a határidő letelte után kitörhetne. Jó kezdetet látnak abban, hogy a legfelső bíróság hiva­talosan megpecsételte a Taft-Hart­ley-törvény érvényességét. A tör­vényt fennállása óta 17 esetben al­kalmazták. Az eset azonban csak az idén került első ízben a legfelső bí­róság elé. A New York Times hétfői száma leplezetlen örömmel állapítja meg: a legfontosabb az, hogy a Taft-Hartley-törvény alkalmazásá­nak alkotmányossága felől minden kétség eloszlott." Egy új törvényes alapra helyezett munkásellenes had­járat áldását látja benne. Az effajtí híreket egyszóval lehet megjelölni: fenyegetés. S mit szólnak a szakszervezeti ta­gok? Talán megijedtek? Semmi jele ennek. MacDonald ' szombati nyilat­kozatában a következőket mondotta: „Az acélipari munkások egész éle­tükben életszínvonaluk terén elért minden haladásért megküzdöttek, amit a nagy és gazdag társaságok kelletlenül ismertek el. Az acélipari munkások nem hagyják el a harc mezejét. Nem adják fel harci szel­lemüket. Nem hajtanak fejet az ipa­ri zsarnokság előtt, amit a nagyipar rövidlátó vezérei nyilván tervbe vet­tek ..." Január 26-án telik le a Taft-Hart­ley-törvényben megszabott 80 napi határidő. Ha közben nem egyeznek meg, a szakszervezeti tagok öt nap­pal az említett időpont előtt sza­vazni fognak a sztrájk megújításá­ról. Ma még senki sem tudja, meg­egyeznek-e a kollektív szerződés megkötéséről. Ä szavazásnak azon­ban régi hagyománya van. Az ilyen pillanatokban a túlnyomó többség rendszerint igent mond. P. T. sem eredményezett. A lap megjegyzi, senki sem várt meglepetést a szövet­ségi parlament vitájától, de az még unalmasabban folyt le, mint ahogy várták. Különben, ha az lett volna a cél, hogy igazi vitát folytassanak, a szövetségi kormány már régen új külpolitikai irányzatra szánta volna el magát. De ma ezt Bonn még ke­vésbé akarja, mint a múltban. Végül az történt, hogy minden a régiben ma­radt. Am az idő és Nyugat-Németor­szág szövetségesei tovább haladnak. Az elkoptatott vágányokon már bajos tovább jutni. Bochumban 7000 bányászt bocsátanak el Bochum (ČTK) — Bochum nyugat­német városban rövidesen bezárnak három bányát és további 7000 bá­nyászt elbocsátanak. A legutóbbi két év során a bochumi munkások tíz százaléka vesztette el kenyerét. mint negyven évvel ezelőtt volt — hangsúlyozta Jespersen — a háború, a militarizmus, a kizsákmányolás el­leni küzdelem, a békéért folytatott harc. A dán munkásosztály történelmi év­fordulóján országszerte ünnepi gyű­léseket tartottak. A jubiláris évfor­duló megünneplésére Dániába érke­zett a Szovjetunió régi párttagjainak küldöttsége is. Dánia Kommunista Pártja üdvözlő táviratokat kapott a skandináv álla­mok, Franciaország, Olaszország, a Csehszlovák Köztársaság, Nagy-Bri­tannia, az USA, Kína és Japán kom­munista és munkáspártjaitól is. Az Associated Press jelentése szerint Mexikóban november 9-én a Guadalajarából indult autóbusz útközben egy hídról a folyóba zuhant. Az autóbusz 40 utasa kö­zül 23 életét vesztette. (ČTK) Richard Casey, Ausztrália külügyminisz­tere hétfőn este a VBC televíziós prog­ramjában kijelentette, hogy a csúcsérte­kezlet nagy jelentőségű az államok közötti kapcsolatok megjavítására. (ČTK) A Prensa Latina jelentése szerint Me­xikó fővárosában tüntetést rendeztek De­metria Balleának, a vasutasok szakszerve­zeti szövetsége végrehajtó bizottsága el­nökének szabadonbocsátásért, akit a me­xikói vasutasok márciusi sztrájkjában való aktív részvételéért börtönbe vetettek. Az USA külügyminisztériuma azzal vá­dolja a kubai kormányt, hogy ellenséges kampányt folytat az USA ellen, amely az USA és a Kuba közötti kapcsolatok terén ellenséges légkört teremt. (ČTK) Húszmilliárd dollárért ócskavas A fenti cím nem egészen pontos, mert tulajdonképpen nem ócskavas­ról, hanem ócska, hasznavehetetlen­né vált óriási mennyiségű alumí­nium- és magnéziumfémről van szó, arról a sok ezer amerikai bombázó­repülőgépről, amelyek a washingtoni hadügyminisztérium minapi hivatalos közlése szerint gyakorlatilag érték­telenné — ócskavassá váltak. No, nem a szovjet távolbahordó, földrészek közötti rakéták tették az­zá, legalábbis a Pentagon közlése szerint nem. Az amerikai külügymi­nisztériumban ugyanis az első szput­nyik szenzációs röpte óta is görcsö­sen ragaszkodtak ahhoz a sztraté­giai elképzeléshez, hogy a Szovjet­unió körül negyven állam területén létesített repülőterekről bevetett sugárhajtásos bombázók ellensúlyoz­ni tudják a Szovjetunió interkonti­nentális rakétáit. Nem vagyunk sztratégák, nem vi­tatkozunk az imperialista agytröszt hétokosaival. Nincs is rá szükség, mert legújabb bejelentésük szerint magában Washingtonban állapították meg az illetékesek, hogy a szovjet radartechnika a tökéletességnek olyan fokát érte el, hogy az minden, az eddigi elképzelések szerint nagy magasságból végrehajtott berepülési kísérletet a Szovjetunió légiterébe igen nagy távolságról és haladékta­lanul jelez. A jelenleg használatos B 47 négy hajtóműves és B 52 hat hajtóművés lökhajtásos bombázók ugyanis úgy voltak, szerkesztve, hogy igen nagy magasságban. 18 ezer méter felett repülve tudnak magukkal vinni több ezer kilométe­res útra elegendő hajtóanyagot és természetesen megfelelő súlyú atom­bombát. Ebben a magasságban ugyanis a levegő ellenállása már igen csekély, amiért is a gépek 1000 kilométer körüli sebességet tudnak kifejteni aránylag csekély üzem­anyagfogyasztással. Ä Ruhr-vidéki monopóliumok fő orgánuma, a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung november 6-i számában „A szovjet radarok Amerika bom­bázóit mélyrepülésre kényszerítik" cím alatt számol be az amerikai sztratégiai légiflotta •— az imperia­lizmus legfőbb támadó fegyvere — csődjéről és arról, hogyan keresnek a Pentagon urai görcsösen valami kiutat a katonai, politikai és gazda­sági katasztrófából. A kávéházi kon­rádokra emlékeztető • sztratégák ugyanis most a felháborodott ame­rikai közvélemény megnyugtatására azt közölték, hogy a legközelebbi időben a sok ezer méter magassághan való repülésre szerkesztett lökhajtá­sos bombázót mélyrepülési taktikára képezik át. Az ötlet alapja az, hogy a radar a föld közelében repülő gé­pet sokkal nehezebben tudja felde­ríteni, mint a nagy magasságban re­pülőt. A nyugatnémet lap azonban mind­járt figyelmeztet is ennek az új „taktikának" a következményeire. A földközeli sűrű levegőrétegekben ezek a lökhajtásos gépek alig 50C kilométeres óránkénti sebességet tudnak csak kifejteni s ehhez is többször annyi üzemanyagra van szükségük, mint a nagy magasság­ban való repüléshez. Ebből viszont logikusan következik, hogy e bom­bázók hatósugara lényegesen csök­ken. Ugyanakkor a német lap idézi azokat a tapasztalatokat, amelyeket a német légihaderő a második világ­háború folyamán a mélyrepülések terén szerzett. Többek között utal az amerikai légierőnek 1943 augusz­tusában a romániai olajmezők elleni mélyrepülésben végzett támadására, amelynek során a bevetett 163 ame­rikai gépből 54 elpusztult. Az elmondott amerikai és nyugat­német forrásból származó hírek sze­rint tehát az egész nagy humbug­gal és mérhetetlen költséggel kiépí­tett amerikai légiflotta most már az amerikai sztratégák szerint is ócs­kavassá, helyesebben mondva ócska alumíniummá és magnéziummá vált, mert az 500 kilométeres sebességgel repülő bombázók, amilyenekkel már ezelőtt húsz évvel rendelkeztek a vezető katonai hatalmak, aligha ve­szélyeztethetik a szputnyikokkal és lunyikokkal rendelkező szocialista tábor biztonságát. Sz, C. ÖJ SZÖ 3 * 1959. november 11.

Next

/
Thumbnails
Contents