Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-10 / 311. szám, kedd

Ä SZABADSÁG NAGY HARCOSA Jan Sverma halálának 15. évfordulójára R

epülőterünk — mely csodás kis völgyben feküdt a lengyel Kroszno város közvetlen közelében — szokatlan képet mutatott. A repülőtér szélén jól álcázott nehéz Douglas típusú személyszállító szovjet repülőgépek „pihentek", melyeknek árnyékában kis csoportok élénk figyelemmel kísérték a pilóták szavait. A 22. csehszlovák ejtőernyős hadtest katonái ezen a nppon indultak csoportokban Szlovákiába, hogy segítséget nyújtsanak a harcoló felkelőknek. A szovjet repülők a legfontosabb utasításokat adták, hogy a fronton való átrepülés és a leszállás minden zökkenő nélkül történjék meg. — Nincs kizárva, hogy repülés közben gépünket találat éri... — hallottuk főpilotánk nyugodt hangját. — A német légelhárító-ütegek mindent elkövetnek ... Ezért feltétlenül szükséges, hogy mindenki kijelölt helyén maradjon, mert az ideoda való szaladgálás a gép belsejében rendkívül megnehezíti az esetleges manőverezést, vagy a kényszerleszállást. A Tri Dubyn való sikeres leszállásunk után mindnyájan a leggyorsabban hagyják el a repülőgépet ... — Mindent megértettetek, elvtársak? — szólalt meg ekkor mögöttünk egy polgári ruhát viselő ember. — Az egész akció sikere fegyelmezett magatartásotoktól függ. Nagyon fontos légi akcióról van szó. A szovjet légihaderő a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére katonaságot, fegyvert, lőszert, és gyógyszert szállít. Ez a feladat emberfeletti tevékenységet igényel nemcsak a szovjet légi személyzettől, hanem tőlünk is... Jan Sverma szólt hozzánk. Jól ismertük mindnyájan. Kis csoportunk köréje sereglett. Kikérdeztük az általános politikai helyzetről. Mi hír hazánkról? Hogyan .folynak a harcok Szlovákiában ? Szavai biztatók, reménykeltők. Nem titkolta előttünk a légi transzport veszélyét és számtalan nehézségét sem. Magabiztos hangja ércesen csengett. Győzelmünkről beszélt. — Képviselő elvtárs, minden este itt leszel a krosznői repülőtéren, amikor hadtestünk részlegekben Szlovákiába repül? — kérdeztük. — Nem, nem leszek itt.. ma este én is veletek repülök Szlovákiába — válaszolt Sverma elvtárs. — Csehszlovákia Kommunista Pártja azzal a feladatta' bízott meg, hogy hazánk felszabadított területére menjek. De hogy is cselekedhetnék másképpen ? Láttalak benneteket, amikor megkezdtétek Jefremovban az ejtőernyős-kiképzést. Láttam első harci sikereiteket a Dukla-szorosért vívott harcokban. Látni akarom, hogyan szabadítjátok fel a szlovák falvakat és városokat és szeretnék ebben segítségetekre lenni... Sverma elvtárs barátságosan integetve a szomszédos csoporthoz ment. Itt az ejtőernyős-oktató az ejtőernyő használatáról tartott előadást. Sverma elvtárs „megtapogatta" az ejtőernyőt, a selyemzsinőrokat és nyugodtan kijelentette: — Ejtőernyő nélkül repülök. A hadtest katonái az élcsoport kivételével, amelynek esetleg harcban kell majd elfoglalnia a Tri Duby repülőteret, szintén ejtőernyő nélkül repülnek. Az ejtőernyők helyett fegyvereket vihetünk ... — Pedig fokozott éberséggel kellene őrizned életedet.... Sverma elvtárs megnyugtatta az aggődót: — Ha repülőgépünket találat érné és ejtőernyővel szerencsésen földre érnék, azt hiszitek, a németek megkegyelmeznének nekem? És valóban ejtőernyő nélkül repült. ... * * * A Tri Duby repjlőtér felett köröztünk. Gépünk orrán egyszerre kigyúltak a reflektorok. Leszálltunk. Végre otthon! Annyi év után lábunk alatt ismét hazai föld! Gyorsan elhagytuk a repülőgépet. Most már igazán éreztük nemcsak a hazai földet, hanem a hazai hegyek, mezők illatát. Sokan leborultunk és simogattuk a nehéz gépek által feltúrt repülőtér talaját. Nem egy keményszívű katonánk elsírta magát. Talán szentimentálisak lettünk? Lehet, de ezt a szentimentalitást egyikünk sem szégyellte. Itt mutatkozott meg igazán a ka tonák magasfokú politikai öntudata Nem egy bajtársunk családja, felesége, gyermeke csak néhány kilómé ternyire állt Tri Dubytól, de egyi n f P K s ! Ma, november 10-én tizenöt éve, hogy Jan Sverma, a cseh nép hós fia, pár- $ tűrik s a szabadsúg nagy harcosa a szlovákiai hegyekben, a Chabenec-hegy- ^ csúcs alatt életét áldozta a hazánk szabadságáért folyó harcban. Képünkön: ^ Jan Svermát (baloldalt) Szlovákiába való repülése előtt Klement Gottwald « i ÜNNEPI HANGVERSENY a Nagy Október évfordulójának tiszteletére búcsúztatta a moszkvai repülőtéren kük sem kért látogatási engedélyt, bár évek óta nem látták szeretteiket ... A parancs szerint a „gyülekezőhelyre" siettünk. Itt a jól ismert polgári ruhás elvtárs, Jan Sverma várt. reánk. Kezéberť blokk és ceruza. Figyelmesen jegyezte részlegparancsnokunk jelentését: — A,75-ös kék repülőgép osztaga rendben meqérkezett. Létszám 22 fő.. v Csakhamar a következő csoporthoz sietett. Mindenütt jelen volt. Hol a gyülekezőhelyen, hol a navigációs központban dolgozott. Keveset aludt. Nappal a harcoló egységeket kereste fel. Részt vett minden fontcs parancsnoki értekezleten, s beszélt a Szabad Szlovák Rádióban. Munkája nem volt könnyű. Hiszen csak e.qy felszabadított szigeten voltunk, körülzárva német ellenséggel. Olyan szigeten éltünk, ahol még tegnap az SS-katonák szuronyaira támaszkodva a Tiso-rendszer emberei parancsoltak. Ebben a környezetben a legélénkebb éberségre és .rJővigyázatcssságra volt szükség... De Šverma elvtárs nem íélt, sovány alakját mindenütt látni lehetett... 1944. október 27-e. A felkelő csapatok helyzete igen komoly volt. Életfontosságú döntés előtt álltak. A fasiszta németeket az előnyomuló szovjet csapatok bekerítéssel fenyegették. -Legfőbb visszavonulási vonaluk Szlovákián keresztül vezetett. A német hadvezetőség mindent elkövetett, hogy vérbe fojtsa a Szlovák Nemzeti Felkelést. Most tankok és újabb hadtestek bevetése következett, egyetlen feladattal: A Szlovák Nemzeti Felkelés leverésével visszavonulási utat nyerni. A felkelők főparancsnoksága Banská Bystricán döntő fontosságú értekezletet tartott. A katonai, valamint a politikai vezetőség "lőtt világos volt, hogy az eddig központilag szervezett és irányított haditaktika szerint nem igazodhatnak. A burzsoá szellemben gondolkodó katonai vezetők. Viest és Golián tábornokok a hadsereg feloszlatása mellett voltak, elutasították azt a javaslatot, hogy a hegyekbe húzódjanak. Sverma elvtárs elhatározásában szilárd és megrendíthet.etlen marad: — Nem oszlathatjuk fel a hadsereget! A németek a hegyekbe kényszerítenek bennünket. Ez távolról sem jelenti azt, hogy leverték a felkelést. Nem adtuk és nem adjuk meg magunkat! Csak a harc módszerét változtatjuk meg. Partizánháborút fogunk folytatni! Már tizenkét napja voltunk a he gyekben. Nehéz élethalálharcot vív- ^ tunk nemcsak az üldözésünkre ki- ^ küldött német csapatokkal, hanem a ^ zord és rideg természettel. Élelmi- ^ szerünk, elfogyott. Éheztünk . .. Szü- ^ net nélkül, napok óta esett az eső .. . ^ November 9-én a hajnali -órákban ^ felderítőjárőrünk vészes hírt hozott. ^ Nagyobb német erők közeledtek fe- ^ lénk, hogy likvidálják a Solisko tér- ^ ségében működő partizánhadtestün- $ ket, annak parancsnokságát. ^ Riadó! A partizánok elfoglalták ki- ^ jelölt helyüket és mélyen alattunk ^ a völgyben máris hallatszott az első ^ lövések hangja. Újabb parancs érke- ^ zett: $ — Visszavonuló harcban a hegy- ^ csúcsra vonulni! Irány a Chabenec- ^ hegycsúcs! J A német tüzelés erősödött. Mind ^ közelebb hallatszottak a lövések. Je- ^ ges eső esett, majd hó hullott... Az ^ I. zászlóalj fedezte a visszavonulást. § A havazás erősbödött, hóviharrá fej- ^ lődött. Percek alatt hótakaró borítot- ^ ta a hegyeket. Hideg, jeges szél fújt. ^ „Ez a rettenetes idő talán elriasztja^ a németeket a további üldözéstől" — ^ gondoltuk. A vihar borzasztóan meg- !> nehezítette a menetelést. Libasorban"^ mentünk mind magasabbra a hegy- ^ gerincre. Kilenc lovunk volt. A le- ^ gyengült lovakat, melyek számunkra ^ kenyér és só nélkül is élelmet jelen- ^ tettek, útközben elvesztettük. A katonák holtfáradtak. Az esti ^ órákban már 1400 méternyi magas- S ságban voltunk, de Chabenec csúcsát ^ még mindig nem értük el. Lábaink ^ alig engedelmeskedtek akaratunknak. % A hideg elviselhetetlen. Aki ujjával ^ megérintette automatafegyverének ^ fémrészét, „megégette" ujját, percek ^ alatt lehámlott róla a megfagyott bőr. ^ Jó lett volna egy kicsit megpihenni... ^ — Csak tovább, elvtársak, tovább, ^ senki se álljon meg, a megállás itt § halált jelent) $ így szólt hozzánk Sverma elvtárs. ^ aki itt is, mint mindig, segíteni akart, ^ bár arcáról leolvashattuk, hogy utolsó § erejét szedi össze. Szeme lázban ^ égett, kezében egy hosszú karó volt. § Csak emberfeletti erővel tudott to- ^ vább haladni. Körülfogtuk és igyekez- ^ tünk segíteni neki. De a mi erőnk is ^ fogytán volt. Egyesek elestek, he- b lyükre mások léptek, mások segítet- § tek ... S o Még egy utolsó sikeres kísérlet. ^ Sverma elvtársat sikerült feltenni egy ^ gyorsan készített primitív szánra. fc Célunk minden igyekezettel elérni a ^ hegycsúcsot és onnan le a völgybe, § az erdőbe, ahol tüzet gyújthatunk ... S 8 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának méltó zenei megünneplésére lengyel művészek látogattak el hozzánk. A novemberi bérletsorozat keretében két hangversenyt tartottak. Első estjükön ritka zenei csemegével lepték meg a bratislavai hangversenyközönséget: Stanislaw Wislocki vezényletével J. S. Bach két-, három- és négyzongorás versenyművét adták elő. (Szólisták: Jan Ekier, Jan Hofman, Zbygniew Drzewicki és Boleslav Woytowicz). Az ünnepi esten pedig, amellyel beszámolónk foglalkozik, Jan Ekier zongoraművészt hallottuk, ugyancsak Stanislaw Wislocki karmesteri pálcája alatt. Jan Ekier Chopin e-moll zongoraversenyét adta e'.ö. Játékát kitűnő pianisztikus készség és ritkaszép, kristálytiszta biller.iésmód jellemzi. Nagyszerűen megalapozott technikája kiválóan alkalmas a chopini zongoramuzsika tolmácsolására. Akkordfogásai zengök, teltek, futamai zsinórra fűzött, csillogó gyöngyszemek. A művész Chopin-játé kának nagy erénye, hogy soha nem válik érzelgössé, de éppen ezen a kényes ponton megy néha a kelleténél egy lépéssel tovább. Ez nála talán nem is annyira koncepció, mirtt inkább művészi alkat kérdése. Játékában helyenként egy árnyalatnyi hűvös objektivitást éreztünk. Pedig Chopin talán a legszubjektívebb zeneköltő. Minden alkotása mélyről fakadó és mélyreható átélés. Chopin éles szemmel és érző szívvel a lélek útjait követi és szabadon, kötetlenül fejezi ki érzelmeit. Talán éppen ez hiányzott Ekier játékából: a kedélyvilág szabad csapongása. Mindamellett: nemes, kifinomult művészete őszintén elgyönyörködtetett. A közönség szűrtni nem akaró tapsát a művész három nagyon szép Chopin ráadással hálálta meg. Másik lengyel vendégünk, Stanislaw Wislocki jókezű, határozott és nagyon temperamentumos karmesteri egyéniség. Ez már az első számban, Glinka: Ruszlán és Ljudmila-nyitányában is megmutatkozott. Az erőteljes, csupa élet és csupa szenvedély muzsika a fiatal karmestert is inspirálta. Érdekes volt ebben a számban mozgástechnikáját megfigyelni. Mozdulatai villámgyorsak voltak, erélyesek és pontosak, mint egy vívómesteré. Meggyőzően érzékeltette a Glinka muzsika életigenlő optimizmusát, magával sodró lendületét. A műsort Csajkovszkij IV. szimfó niája zárta be. Életteliesen hangzott fel a bevezető Andante, a végzet, a legyőzhetetlen sors témája, amely az egész szimfónia magvát képezi. Az első tétel vonalvezetése nem volt egészen egyöntetű, amit részben sajnos a fúvósok terhére k:ll írnunk. Melegen Szó'alt meg a második tétel halk melankóliája: „Szomorú és egyben oly édes Szíaniszlaw Wislocki lengyel karmester (J. IIEREC felvétele). a múlton töprengeni". Jól sikerült a pizzicato Scherzo előadása, ami pedig igen kényes feladat. A vonóskar ebben a tételben leteszi a vonót — már szemre is szokatlan kép —, a vonósok pengetett karának szakadozott motívumait, elsuhanó figuráit halljuk gyors iramban, szeszélyes arabeszkek, megfogha. tatlan érzések, gondolatok kergetik egymást, váltakoznak, összefonódnak, elillanok, álomszerűen, alig-alig érintve a valóságot. Végül a negyedik tétel: fényes színekben tobzódó népünnepély elementáris erejű forgataga. A hallgatóság szívélyes, meleg hangulatban ünnepelte a művészeket. HAVAS MARTA S. Quasimodo az idei irodalmi Nobel-díjas Ez idén Salvatore Quasimodo olasz költőnő kapta az irodalmi Nobeldíjat. A múlt évi, nyilvánvalóan politikai indítőokoktól odaítélt díj sokat vesztett erkölcsi értékéből. A Nobel-díjra az utóbbi hónapokban nem ok nélkül — úgy gondoltunk, mint amely a művészi, társadalmi érték elismerése helyett inkább egyes polgári körök politikai céljai szolgálatában áll. Az ez idei döntés részben megváltoztatta véleményünket. Ügy látszik, a világpolitikában egyre jobban érezhető enyhülő légkör szerencsés hatással volt a Nobel-díjat odaítélő bizottságra is, s ez idén a józanabb és reálisabb értékítélet döntött. Salvatore Quasimodo személyében ugyanis haladó szellemű, baloldali érzelmű költőnő, a Béke-Világtanács tagja kapta az irodalmi Nobel-díjat. Az 1901-ben egyszerű vasutascsaládban született olasz költőnő jelenleg a milánói konzervatórium irodalomtanára. Quasimodo a rövid versek mestere. Költészetének alapegysége a szó s csak aztán a hasonlaí és a rím. Verseiben legtöbbször egyegy pillanatképet dolgoz fel a próza nyelvétől alig megkülönböztethető formában. Eddig több versgyűjteménye jelent meg, az igazi világsikert azonban a Páratlan föld című tavaly megjelent kötetével érte el. Sokat fordít klaszszikusokat, s mint esszéista is jelentős. Cikkei többnyire a baloldali lapokban jelennek meg. Salvatore Quasimodo a nyugati irodalmárok közül elsőnek énekelte meg a szputnyikot. Az olasz költönő sikerének mi is örülünk s az idei döntés hinni engedi, hogy a Nobel-díjat a jövőben is az erre legérdemesebbek kapják. a ď) Megjelent a KORUNK 10. száma _ A Korunk legújabb számában számos w irodalmi vonatkozású cikken kívül többek között Erdélyi László: így csináljuk a történelmet, Csun-Csu-csen: A kínai nép „nagy ugrása", Szigeti József: A világi tudományosság úttörője és Anna Tucsková — Tiberiu Bogdán: Szocialista jellemnevelés című cikkei találhatók. A Tények és érvek című rovatban A műanyagok, A növénynemesítés tudománya, és a gyakorlat, és Ásványvizeink gazdasági jelentősége, a Világgazdaság világpolitika című rovatban Montanunio: Egy szuperkartell alapítása, működése és bomlása és Megváltoztak-e a mai kapitalizmus gazdasági törvényei, címmel olvashatunk cikket, illetve tanulmányt. A Korunk legújabb számában ezenkívül gazdag anyagot tartalmaz a többi rovat is. Végre felértünk a hegycsúcsra, ^ ahonnan mint a förgeteg gördültünk ^ le a völgybe, hogy az erdőbe érve tü- ^ zet gyújthassunk. Mindnyájan rőzsét gyűjtöttünk. Fel- | lobogott a tűz, az első tábortűz. De ^ pülőgép állt a startvonalon. A Jan Sverma elvtárs, a szabadság nagy har- ^ 1944. október 28-án a hajnali órákban a Tri Duby repülőtéren az utolsó szovjet „Douglas" személyszállító reŠvermát körülvevő elvtársak utolsó kísérletet tettek, hogy rábeszéljék, az utojsó géppel térjen vissza a Szovjetunióba. Egészségi állapotára hivatkoztak, nem fogja kibírni a partizánháború, a partizánélet nehézségeit. — Ne beszéljetek erről, elvtársak — kérte őket Jan Šverma. — Egész életemen keresztül szégyenkeznem kellene, ha most elhagynálak benneteket. Most, amikor minden becsületes harcos a hegyekbe vonul, hogy ott harcoljon a dicső győzelemig! S az utolsó „Douglas" nélküle re)ült vissza a Szovjetunióba. cosa már nem látja, nem érzi. Arca ^ hófehér, amely a kiállott szenvedések ^ ellenére megőrizte méltóságos kifeje- ^ zését. A partizánélet rettenetes ne- ^ hézségei aláásták egészségét. Le- ^ gyengült szervezete nem tudott meg- J birkózni a „halálmenet" emberfeletti § követelményeivel. Fasisztaellenes harcban, hazai föl- i dön, egy új, szebb, szocialista hazáért ® folyó küzdelemben áldozta fel életét, i mint egy igaz kommunista KOVÁCS SÁNDOR, a 2. csehszlovák ejtőernyős ^ partizánbrigád második zászló- § aljának volt politikai biztosa. ^ JgjÉ mmmmm MPMMMHI A K • 1 ^ jhIK jf J B |1 f Mf ® JPSK^'' ,fifilllP^ ISPP^al £ V'^-^é^BmBBÉI- V v s fSmHHyiÍ& |S% • .w HÍJ, rW% f VJI 4 jf* JÉL^K - r^W^mm <mWnwď *** 'Wm HNw$4Pl ÜlŠW^fJ^^MÍ A csehszlovák-szovjet baráti hónap keretében hazánkban grúz operaénekesek vendégszerepelnek. Bratislavá '>an az Aida előadásáif a napokban Batu Kravejsvili és Nadar Andguladze mutatkozott be. (J. HEREC felvétele) V

1 3 * 1959. november 10.