Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-05 / 306. szám, csütörtök

Ä szépség, a tehetség és a munka költeménye 1 \(R°

DALOMR0

L"

KÖNWERRÖ

Í^ Nemegyszer megtörténik, hogy egy jó filmhez vagy színdarabhoz nem lehet jegyet kapni. Bár a pénztár fölött kint függ a „minden jegy elkelt" táblácska, sokan nem adják fel a reményt és az utcán ácsorognak, megszólítják az érkezőket, nincs-e véletlenül eladó jegyük. Pontosan ez történt velem Moszkvában, ami egyáltalán nem okozott volna meglepetést, ha ... ha nem a csehszlovák üvegkiállítás épülete előtt vadásztak volns a jegyekre. Nem emlékszem rá, hogy Prágában valaha is hetekkel előre elkelt volna minden jegy valamilyen kiállításra. Moszkvában, mint ahogy később megtudtam, három hétre előre kiárusították üvegkiállítá»unk minden jegyét. Még mielőtt láttam volna a kiállítást és meggyőződhettem volna róla, vajon megérdemli-e ezt a rendkívüli érdeklődést, olyan jó érzésem támadt — íme a nagy Moszkvában, ahol látnivalókban bizony nincs hiány, a mi kiállításunk áll már hónapok óta az érdeklődés középpontjában. Mindjárt az első teremben egy 1,20 méter magas ólomkristályváza hívja fel magára a figyelmet. Podébradyi vázának nevezték el, mert podébradyi mesterek munkája s Brüsszel után most itt kápráztatja el a nézőket. A kiállítás tulajdonkéDDen öt részre osztható, de minden rész, sőt minden darab önmagában is a kifinomult ízlés, a művészet, a csehszlovák üveg tökéletességének hirdetője. Kezdődik a történelmi résznél, majd a mostani előállítást mutatják be, utána a művészi üveg. a technikai üveg s végül a polyekrán következik. Nincs az üvegnek olyan felhasználási formája, amelyet a kiállításon ne mutatnának be és az a mód, ahogyan a látogató elé tárják az üveg felhasználásának sokrétűségét, a legigényesebb művészi követelményeket is felülmúlja. Annak a teremnek a falát, ahol a XV., XVI. XVII. századból származó vázákat, serlegeket, poharakat helyezték el, fekete tapéta borltja, csak a vitrinek s a diapozitívek világítanak, amelyek a falban mint a hópelyhek vannak elszórva. Színes neoncsövekkel megvilágított teremben a szakma legügyesebb mesterei a látogatók szeme előtt apró üvegfigurákat készítenek. Amit nem lehet a helyszínen bemutatni, például autóüveg, csempe gépesített előállítását, filmen láthatja a közönség. Százhúsz országban ismerik és használják a csehszlovák üveget, árulja el, a természetesen üvegből készült, ötletes falitérkép. Görbe tükrök helyettesítik a folyosó-labirintus falát, amely a csinos tájékoztatónők kabinjaihoz vezet. Gombnyomásra lépnek érintkezésbe a kérdezővel s fáradhatatlanul válaszolnak a közönség néha egészen aprólékos kérdéseire. képzőművész szobornak beillő üvegfigurái, vázái, tálai, ivókészletei, hamutálkái, Svolinský Brüsszelben aranyérmet nyert üvegablaka. Egy kiállításnak nemcsak bemutatni kell, képet adni az adott témáról, hanem tanítani, nevelni. A csehszlovák üveg kiállításán ezt az igyekezetet hatványozottan érezzük. Az, hogy az üveg létezik, méghozzá néhány ezer éve létezik, általánosan ismert tény. De hogy mennyire más mondjuk egy lakás néhány ízléses üvegtárggyal vagy anélkül, azt nem kaparni. Hat percig tart, amíg a kiállított homokóra megfordul, csak éppen a homokot ezúttal egészen apró üveggyöngyök helyettesítik. Retikülök, klipszek, strasszok, nyakékek, brossok a jabloneci bizsu hírnevét öregbítik. A kiállítás rendezői még a közönséges befőttes és patentüvegekről sem feledkeztek meg. Egész egyszerűen (vagy nem is volt olyan egyszerű?) 18 600 üveget összeragasztottak és hatalmas falat készítettek belőlük. Vidám mosollyal jutalmazJabloneci bizsu a kiállításon. biztos, hogy mindenki érzékeli. A kiállításon aránylag egyszerű trükk segítségével bemutatnak egy lakószoba-részletet először minden üveg nélkül. Üres a vitrin, hiányzik az asztal üveglapja, a csillárról az üvegburok stb. Majd hirtelen .ugyanazt a szobát látjuk üvegekkel. A vitrinben ivókészlet, váza, néhány figura, az asztalon üvegtál, hamutartó. A kétféle szoba képe rövid időközönként változik, úgyhogy a néző maga is érzi: még a modern, ízléses bútor is milyen pusztán, mezítelenül hat s a szoba csak az üveggel válik otthonossá, teljessé. Az egyik kjállltásl terem üveglapokkal fedett pódiuma naponta ötször színpaddá változik. Ladislav Fialka prágai színész pantomimot játszik. Szó nélkül, csak mozdulatokkal hódol az üveg szépségének, tündöklésének. Egy intéssel felgyújtja a feje felett levő ragyogó kristálycsillárokat, felhúzza a régen divatjamúlt zenélőgép nemlétező-rúgőját s Ez a fénykép a látogatási idő előtt készUlt, küjönben nem lehetne látni a munkaasztalokat, amelyek előtt sürü sorokban figyelik az emberek, amíg egy-egy üvegfigura elkészül. Két és fél tonnát nyom az a hétszáz színes üvegléggömb, amely a központi terem mennyezetét díszíti. Ugyanitt vitrinekben és szabadon modern csiszolt és ólomkristály-, díszés használati tárgyak láthatók. Minden darab egy-egy képzőművész terve s ami közös vonás a képzelőtehetségnek ebben az elképzelhetetlenül gazdag fellegvárában, hogy kevés a disz, a felesleges cicoma, a sűrű csiszolás az egyes darabokon. Maga az üveg, annak tisztasága, szépsége érvényesül. A közönség talán kissé csalódott, hogy a kiállításon egyetlen darabot sem talált a régen oly közkedvelt és még ma is igen keresett, megszokott hagyományos mintákkal díszített agyoncsiszolt ólomkristályból. Ehelyett azonban bőséges kárpótlást nyújtottak a csodálatos színekben pompázó Moser-üvegek, Brychta, Smrekové is a többi híres a fülbemászó melódia hangjaira menüettet lejt. Áhítattal engedi át ujjai között az üveggyártáshoz szükséges homokot s gyönyörű gyöngysorrá varázsolja. A gyôngýsort egyik nézőnek ajándékozza s eltávozik. Nagy sikert arat ez a rövid művészi produkció, a valóságnak és a képzeletnek ez a meseszerű találkozása. A néző ellenállás nélkül követi a színészt mesevilágába. A kiállításnak különben is egyik fő erőssége, hogy minden terem, minden sarok újabb és újabb meglepetést rejteget. Kitűnő ötlet, hogy a bizsutéria-részen a színes gyöngyöket nyírfakéregre aggatták, jobban hat így, mintha a legfinomabb selymen pompázna. Ugyanitt a cementpadlót gyöngyökkel, gombokkal szórták tele. Olyanok, mint a színes kavicsok s a kiállítás ifjú látogatói nagy Igyekezettel próbálják őket kizák a látogatók ezt a tréfás, de amellett ügyes megoldást. Az ember és az üveg a címe an* nak a művészien feldolgozott ismeretterjesztő filmnek, amelyet a polyekrán rendszerű vetítőteremben bemutatnak. Az üveg történetéről és jelentőségéről, a cseh kristálynak világviszonylatban elfoglalt vezető helyéről szól. Végül is csehszlovák cukrászda és vendéglő várja a kiállítás látogatóit, hogy megízlelhessék legjobb szakácsaink, cukrászaink készítményeit November 10-én zárul ez a Moszkvát a szó szoros értelmében lázba hozó kiállítás. Naponta 15 000 ember nézi végig. Sem több, sem kevesebb, ennyi a maximális befogadóképessége s amint már említettem, a jegyek hetekkel előre elkelnek. Lapozgattam az emlékkönyvekben s azt hiszem, nem érdektelen néhány bejegyzést idézni: „Az önök nagyszabású kiállítása a szépség, a tehetség és a munka költeménye. Csak versben és zenében lehet beszélni róla." „Ez nem kiállítás, ez a kristály, az üveg és a tükrök meséje. Köszönjük nektek, drága barátaink." „Csodálatos az önök kiállítása. Itt értettem meg és ismertem meg az üveg szépségét. A kiállítás a leggyönyörűbb és leglenyűgözőbb látványosság, amelyben valaha is részem volt." „Érdekes, hogy sokan szerették volna az amerikai kiállításra váltott jegyüket a csehszlovák üvegkiállításra szóló jegyre elcserélni. Senkinek sem sikerült. Kell ehhez kommentár?" Az utolsó bejegyzéshez saját kommentárt szeretnék fűzni. Ismeretes, hogy kiállításunkkal majdnem egyidőben nyílt az USA nemzeti kiállítása. Szemtanúk mesélték, hogy bizony aggódtak, vajon a kis Csehszlovákia tud-e majd konkurrálni az Egyesült Államokkal. Nyilvánvaló volt, hogy a moszkvaiak és az a sok külföldi, aki Moszkvában jár, összehasonlítást fognak tenni. Általában az az a vélemény alakult ki, hogy az amerikaiak kerülnek ki győztesen, hiszen sokkal könnyebb egy állam egész gazdaságáról, életéről megragadó kiállítást rendezni, mint egyetlen s még hozzá elég elvont anyagról és annak felhasználásáról. Nos, a kis Csehszlovákia lett a győztes, méghozzá egyhangú győztes, mint ezt sokan, akik mindkét kiállítást látták, bizonyítják. Az utóbbi két esztendőben kiállítással már a második világraszóló sikert aratjuk. Először a brüsszelivel és most a moszkvaival. Köszönet azoknak, akik a moszkvai kiállítást rendezték és azoknak, akik a megnyitás óta fáradságot nem kímélve látják el a kiállítás zavartalan lefolyásával járó feladatokat. A moszkvaiaknak sokáig emlékezetében marad a csehszlovák művészek, technikusok, munkások e nagyszerű müve. KIS ÉVA Szlovák klasszikus elbeszélők - II. Martin Kukučín: Ifjú évek Különös véletlen, hogy a szlovák irodalom legnagyobb költője, Pavol Országh-Hviezdoslav és legnagyobb prózaírója, Martin Kukučín is a regényes és festői Árva szülötte. Vyš- ný-Kubín, a költő szülőhelye egy ugrásnyira van a Choč alatti Jase- ňová falucskától, ahol Kukučín (családi néven Matej Bencúr) 1860-ban pillantotta meg a napvilágot. Jellemző mindkettőjükre, hogy az otthoni tájnak varázslatosan szép és nem egyszer zord színei, a hegyek és dombok szemet gyönyörködtető vonalai egyformán megkapó melegséggel fénylenek műveikben. De talán ennél is lényegesesebb, hogy az árvái szegény paraszt és az -egész szlovák nép életének hol apró, hol nagyobb eseményeit azzal a mély szeretettel és bensőséggel jegyzik fel és örökítik meg, mindketten, amely csak az igazán hivatott és néppel összeforrott alkotók sajátossága. Kukučin életére jellemző a vándorlás kényszere. Már gimnazista korában az egyik iskolából a másikba lép — az akkori kormány által engedélyezett négy szlovák gimnáziumból háromban tanult — majd Zniőváralján találjuk, ahol elvégzi a tanítóképzőt. Műveiből, ifjú koráról Irt elbeszéléseiből kielemezhető, hogy a nevelői pálya, az egyszerű nép gyermekeinek tanítása jobban vonzotta, mint a lelkészi hivatás, amelyre kezdetben készült. Hat esztendei tanítóskodás után azonban megelégeli ezt a pályát, a tudás utáni vágy Prágába viszi és orvosnak készül. A diploma megszerzése után egy Didolics nevű horvát kerelkedő barátja hívására a dalmát Bracs szigeten telepszik meg. Orvosi gyakorlatot folytat és ugyanakkor mint író már magasabb szinten végzi a nép és embernevelés munkáját. Itt Dalmáciában, Bracs szigeten írja meg élete főművét, a Iláz a hegyoldalban című regényét, a dalmát paraszti világnak nagyerejű rajzát, a szlovák szépprózának egyik legjelesebb realista alkotását. Tizenhárom esztenáei látszólagos nyugalom után újból erőt vesz az írón a vándorlás kényszere, 1907ben felkerekedik és áthajózik DélAmerikába. Rövid időt tőit Argentiniában, aztán nyugtalan vándorhajlama tovább űzi Chilebe, ahol Punta Arenasban a horvát kolonia orvosa lesz és megírja Hív az anya című regényében a kivándorlók keserű sorsát, a hazától elszakadt emberek örök és olthatatlan vágyát az elhagyott szülőföld iránt. A világháború Chilében találja Kukučint, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása azonban hazahozza és néhány esztendőt tölt szülőföldjén. Munkásságában ezidőben a múlt felé fordul; a sokat hányatott és külföldön • élő író valahogy nehezen kapcsolódik bele az akkori élet eleven áramába és ezért kutató munkába mélyed, a štúri korszakot tanulmányozza és megírja Lukáš Blahosej Krasoň és Bohumil Valizlosť Zábor című történelmi • regényeit. Ujabb vándorútja részben annak tulajdonítható, hogy ezek a multat idéző művei nem hozták meg a kívánt sikert: Horvátországba költözik, aztán Dél-Amerikába hajózik át, majd rövid időre ismét hazatér, hogy végül horvát földön véget érjen vándorútja. Lipikben, egy kis horvát fürdőhelyen 68 éves korában, 1928 májusában meghal tüdőgyulladásban. Kukučin, mint a szlovák széppróza legmesteribb realista művelője megérdemli olvasóink legteljesebb figyelmét és rokonszenvét. Az utolsó öt esztendőben négy kötete jelent meg magyarul. Az 1954-ben Falusi regény címmel kiadásra kerülő kötete négy hosszabb lélegzetű elbeszélését tartalmazza; 1956-ban kaptuk második kiadásban főművét, a Ház a hegyoldalban című regényét; 1957-ben Életképek gyűjtőcím alatt további négy elbeszélése — Majd ha a bácsi meghal, Dies irae, Regruták, Egy vidéki bálon — jelent meg, most pedig Ifjú évek című kötetében egy kis regényével és hét elbeszélésével ismerkedhetünk meg, amelyek mind az író ifjúkorát, iskoláséveit idézik elénk. Andrej Kostolný helyesen állapítja meg a kötet utószavában, hogy Martin Kukučin mint realista író az élet valóságos eseményei alapján alkotott, ámde bő irodalmi termésének egyetlen része sem kapcsolódik olyan szorosan saját életéhez, mint éppen e kötetbe foglalt elbeszélések. Az Ifjú évek írására a Revúcán elköltött diákévek emlékei ösztönözték; akkori és későbbi diákkori élményei és megfigyelései adják a mű reális, hiteles hátterét. A meseszövés dolgában nem mondhatjuk nagyigényűnek Kukučint; olvasói figyelmét nem kívánja különösebb fordulatokkal, drámaian bonyolított, érdekfeszítő cselekménnyel lekötni, — ebben a kis regényében is beéri egy igen egyszerű, könynyen áttekinthető mesével, ám nem annyira az igénytelen cseiekmény, a két vakációzó diáknak vetélkedése és konfliktusa a fontos, imrit inkíbb az a légkör, amely az igénytelennek tűnő történetet kiemeli hetköznapiságából és szivárványos -színeivel, édesbús hangulatával ízessé és meghitté teszi. Megkedveljük a naiv szerelmi párbajt vívó két fiatalt, az öntudatos, ám túlságosan darabos és rátarti, kicsit önfejű Miskót, még inkább vetélytársát, a tapini-itos, költői lelkületű Ferkőt, valan.int a vetélkedést kiváltó Elenkat, a szlovák szépprózának egyik legvonzóbb leányalakját, ezt a fiatalsága ellenére is éretten és okosan gondolkodó bájos nőt. Megnyerő a házigazda, az öreg rektor ala!;jd is, akit Kukučin rokonszenve zsoltáros egyszerűséggel ruház fel, de ugyanilyen rokonszenvvel festi meg a serénykezű és kissé együgyű rektornét, meg a ház öreg szolgáját. A kötet hét elbeszéléséből a legmesteribb a Nagy kanállal című, amely az úri módon élni akarás remekül sikerült fálusi szatírája. Az egyszerű parasztszülők gyermekét a fonák véletlen az úrias hangzású Cirill keresztnévvel ajándékozza meg és ezzel megpecsételődik a sorsa is. A zsugorgatni kezdő, majd házat építő szülők Cirillt városi iskolába adják, megkezdődik átnevelése, ámde a falu egészséges hatása nem nyomorítja meg a kis Cirill lelkületét és azzal a jóérzéssel jutunk el a kis történet végére, hogy a fiú nem fajzik el, apja urhatnámsága ellenére is megmarad egészséges, töretlen embernek. A szülőföld iránti rajongás, a pásztortanyán folyó élet, a pásztorélet romantikája iflfóti az írót és helyes nevelő célzattal tud vallani azokról a buktatókról, amelyek az elinduló zsenge Ifelkek útjában állnak. Ezekben az elbeszélésekben .Vizsga előtt, Ct az iskolába - érezzük az ifjúságot betűvetésre, becsületességre, helytállásra nevelő, nagy tapasztalattal rendelkező és mindenekelőtt meleg, érző szívű tanítót. A Főiskolás koromból című elbeszélés a kisváros, a falu, a pásztortanya olykor idillikus világa helyett ' Prágába, a Károly sugárút egyik nagy sarokházába, diáktanyákra, kávéházakba, a „Hüvelyk Matyi" kiadóhivatalába vezet és a közösségi érzésről, a testvéri barátkozásról ad mesterien lzletítőt. Helyesen jegyzi meg Andrej Kostolný a már idézett Utószavában, hogy az egész szlovák humanista irodalomnak gyöngyszeme az a jelenet, amelyben karácsony vigiliáján a nélkülözések közepette élő diák az utcasarkon kéregető öregasszonynak odaadja utolsó pénzét, amelyen barátjával éppen kenyeret akart venni. Az akkori cseh-szlovák barátságnak megható dokumentuma az ajándékozást követő jelenet is, a diákoknak a szlovák-barát Pokorný- nál eltöltött meghitt karácsonyestje. A testes elbeszéléskötetet Hublk István ültette át magyar nyelvre. Elsősorban azt tudjuk be érdeméül, hogy ízes magyarsága átsegíti az olvasót egyes terjengősebb és szürkébb," íróilag erőtlenebb részeken, emellett érzékletesen szépen, minden erőltetett archaizálás vagy népieskedés nélkül tudja visszaadni a kukučini nyelvezet eredeti zamatját. Szóvá kell azonban itt tennünk, hogy nem érthetünk teljesen egyet a tulajdon és helységnevek kevert írásmódjával. Miért szerepel a kisregényben Motišovce lágyítóval, ugyanakkor Hidas helyesen magyarul és lágyító nélkül? Putoriszt szerintem helyesen ne*n Purorisznak írták és egyetérthetünk azzal is, htvjy sok név, min Horány, Hrgyina" vagy Oriestyek a kiejtés szerint íródott. Ez esetben azonban helytelen a Véšín, Paška vagy Pokorný lágyítóval, illetve ékezetei - nyilvánvalóan azért, mert cseh nevekről van szó. Ugyanott azonban Miszlík és Oscsádal. Ügy hisszük, hogy ebben a tekintetben következetesebbnek kellene •lennünk és egységesebb eljárást alkalmaznunk, amely nincs kárára a szöveg magyarságának, jóhangzásának és teljes érthetőségének. EGRI VIKTOR ÚJ SZŐ 5 * 1959. november 5L