Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)
1959-11-05 / 306. szám, csütörtök
Hazánk legnagyobb szappangyárában 0 G épírásos, egyszerű irodai papírok között lapozgatok. Átfutom tartalmukat, olvasgatom az érdekesebbeket, majd a sok közül kiragadom az egyiket: szocialista kötelezettségvállalás. A teleírt oldal végére tollforgatáshoz nem igen szokott; reszkető kezek két aláírást biggyesztettek: Jan Xoupal, Karel Mráz. Mindketten kötelezettséget vállalnak, hogy ez év végéig olyan berendezést szerkesztenek, amely kiküszöböli a nyersanyag fel*=» dolgozásánál keletkező, az £ egészségre káros következmé_ nyeket. — Régi problémánk kerül megoldásra a felajánlás teljesítésével — világosít fel [Cyril Kňourek, a Labe menti Üstíban levő Északcsehországi Zsiradékfeldolgozó Üzemek vezető mérnöke, majd felajánlja, keressük fel a szappangyárban a két tehetséges munkást. — A szappanrészleg vezetője Jan Ťoupal többszörös újító, aki eddig is tetemes összegeket takarított meg üzemünknek — meséli az irodából kijövet Kňourek elvtárs, majd a helyszínre érve rámutat a kékzubbonyos munkásra, aki éppen utasításokat ad mellette dolgozó társának. A helyiségben átható kénes szag üti meg orromat, A nagy melegtől egyszeriben ellep az izzadság, a portól pedig alig Iáitok egy lépésnyire. — Amint! látja, munkahelyünk egészségteled - válaszolja kérdésemre Ťoupal elvtárs. — Jelenleg hajmosósampsnt gyártunk. Aki nem szokta meg a szulfonátos sampon kigőzölgését, nehezen viseli el ezt a fojtogató, orrcsavaró nehéz szagot. Na, de remélem, már nem tart sokáig és igyekezetünket siker koronázza. — Nem, nem a pénzért, a jutalomért tesszük, bár az is jól jön, de még a dicsőségért sem — fűzi tovább a szót. — Célunk, HOGY MEGKÍMÉLJÜK TÁRSAINK ÉS A MA|GUNK EGÉSZSÉGÉT, hogy munkahelyünket kellemessé tegyük. Napijaink* egyharmadát itt töltjük — magyarázza tovább —.megérdemeljük, hogy munka közben mi is jól érezzük magunkat. — Természetesen szappant, mosóport és egy|éb tisztítószereket, sőt fogkrémet, szájvizet és illatszereket is gyártunk — kalauzol tovább az üzemen Kňojurek mérnök. — Ez a helyiség pl. a háziasszonyok álma, az annyira keresett SAM mosópor születési helye. A SAM alapanyaga nem zsiradék, hanem a külföldről importált szintétikus perboritán. Utolérhetetlen előnye, hogy az oldatába beáztat' megtisztul, hogy kézzel. ott fehérnemű magától hófehér lesz, anélkül, vagy mosógépben kellene kimosni. Tehát nemcsak a házi- i asszonyt kíméli meg a nehéz munkától, hanem magát a fehérneműt is az időelőtti kopástól, mert a dörzsölés | semmi esetre sem válik az anyag hasznára. A SAM gyártása egyelőre csak kisebb mennyiségben történik és így még nem fedezi a nagy keresletet, de nincs már messze az idő, amikor az alapanyag — a perboritán gyártására is sor kerül nálunk. Akkor azután minden háztartásra bőven jut majd ebből a fehérneműre teljesen ártalmatlan „csodaszerből." Érdeklődésemre mpgtudom, mily nagy figyelmet szentel a gyár a technológiai eljárások pontos betartásának, mert hiszen minden egyes gyártmánynak megvan a maga termelési előírása. A gyártási folyamatokat jól berendezett laboratóriumokban A LEGSZIGORÚBBAN ELLENŐRZIK. Ennek köszönhető, hogy a termékek minősége világviszonylatban is kitűnő. — Mindez persze elképzelhetetlen volna képesített szakmunkások nélkül. Csak az ő segítségükkel hozhatunk állandóan több, jobb, célszerűbb és olcsóbb cikkeket forgalomba — mondja kísérőm. — A dolgozók politikai és szakképzettségének emelésére tanfolyamokat rendezünk, melyeknek keretén belül ismertetjük a külföldi szakmabeli újdonságokat és azok gyártási módszerét is. Dolgozóink igen nagy érdeklődést tanúsítanak e tanfolyamok iránt, nemcsak, hogy szakképzettségüket növeljék, hanem azért is, mert az új bérrendszer bevezetése a munkások szakképzettségének fokát is számításba veszi. DOLGOZÓINK 85 °/o-a A SZOCIALISTA VERSENYBE, BEKAPCSOLÓDOTT MÁR mely nemcsak a helyi munkások munkaeredményeinek minőségi és mennyiségi emelését célozza, hanem első helyre törekszik a köztársaság többi hasontermelésű üzemeinek prszágos versenyében is. — Dolgozóinknak arra is jut idejük, hogy munkájukkal a lemaradozó föld művesszövetkezeteket segítsék, öt EFSZ felett vállaltunk védnökséget és ezt a vállalást igen komolyan vesszük — csillan fel kísérőm szeme. — A lochoticei szövetkezetet, mely eddig a legelmaradottabbak közé tartozott, ez évben a járási zászlóval tüntették ki. De ez még távolról sem minden. Mert hiszen az élet nemcsak munkából, kötelességből áll. A szórakozásnak, a kulturális életnek is megvannak a maga követelményei és persze, dolgozóink ezeknek a feltételeknek is megfelelnek. Öriási könyvtárunkon kívül saját énekkarunk, ifjúsági előadókörünk, színházi együttesünk is van, nemcsak a sa-' ját, de az egész város és környéke nagy gyönyörűségére. — Korszerűen berendezett üzemi gyermekotthonunkat, óvodánkat, mosodánkat és a pompás fürdőépületet, mely az üzemi üdülést szolgálja, sokan megirigyelhetnék tőlünk. Ez év első negyedének kiváló teljesítményeiért az Élelmezésipari Minisztérium vörös zászlaját érdemelte ki a gyár. A második negyedév eredményeiért a kormány és a Szakszervezetek Központi Bizottságának vörös zászlaját kapták. Nagy volt az öröm és ami a legfontosabb, nagy a lelkesedés. Mert feladat van elég: a harmadik ötéves terv irányelveit meg kell valósítani! Kardos Márta (JyvzMt az á U arat A Zlaté Moravce-i Hűtöszekrénygyár ez idén 47 ezer hűtőszekrényt gyárt, de a harmadik ötéves terv végén évi termclésemeghaladja a ISO ezer darabot. Hogy ezt az óriási termelésnövekedést megvalósíthassák, nagy figyelmet fordítanak az üzemben a műszaki fejlesztésre. Ebben nagy segítséget nijújt a javítóműhely kollektívája, amely a szocialista munkabrigád címért versenyez. Nem mértem, hány kilométeres az út Somorjától Békéig. Hogy nincs messze, az szent, hisz benzinnel táplálkozó paripánknak tíz percig sem tartott az út. Régi, de új köntösbe öltözött kastélyszerű többemeletes épület előtt kötünk ki. Az épületre függesztett tábláról olvassuk: „Nemzeti iskolai" S lent a földszinten, az épület végében cégér nélkül szerénykedik a szövetkezet irodája. Kopogtatásunkra bentről nem hallatszik a megszokott „Szabad" válasz, s a béklyóba kötött kilincs sem tárja fel az ajtót. Idősebb néni lompos kartonszoknyájában kíváncsi tekintetét „paripánkra" szegezve óvakodik el a járdán. Nagymamának szólítjuk. Az elnök után érdeklődünk. Nagymama meg sem áll s kicsit sípolva tör elő fonnyadt ajka közül a válasz: j — J őzen!? ... a temetőnél keressék. A válasz kicsit meglepő, hogyhogy józan... No, de ne szaporázzuk a szót. A nagymama jól mondta. Józan Ferencre. a szövetkezet elnökére gondolt. Abban azonban már tévedett, hogy a temetőnél megtaláljuk. Igaz, közel lakik a holtak birodalmához. Takaros kis házat — szép kis kerttel — nevez otthonának. Ezt persze mind megtaláltuk, a takaros háziasszonnyal együtt, d& Józan Ferenc holléte egy nagy kérdőjel volt előttünk és felesége előtt is. — Talán a telepen keressék... Kerestük a telepen, vagyis a szövetkezet gazdasági udvarában, de a szövetkezet zootechnikusának konyhájából „cipeltük el". A zooteclinikuséktól a közös irodájáig egy szép séta, falujárásnak is megfelel az út. Az elnök nem bizonyult a legbeszédesebbnek, így inkább a szemnek, mint a szájnak maradt a „munka" nagyobb része. Hogy mit lehet ilyen 400 lelket számláló faluban látni? Sok mindent, csak úgy kell nézni, hogy lásson is az ember. Hát nem furcsa dolog az, hogy így délebéd-idején lapátokkal, vödrökkel felszerelt piros-kék melegítőkbe öltözött aszszonyok, lányok tarka csoportja jön a faluvég felöl. Ott, ahol aztán két irányba ágazik az út, ők is ketteshármas csoportokra oszlának. Szomszéd a szomszédja mellé társul s úgy indulnak hazafelé. — Talán krumplit szedni voltak — kérdem a szótlanul ballagó elnököt. — Ah — volt a kurta válasz. Hol van már a krumpli. A szűkszavú válasz után nyúlfarknyi a kérdés. — Hát? — A temetőt és környékét tették rendbe. — Ennyire ráérnek? Az elnök vállat vont. — Mindent rendbetettek'. — Kik? — Hát az asszonyok. A kertészetben, cukorrépában és a többi kapásoknál ők voltak a gazdák. Mi (már mint a férfiak) elültettünk, elvetettünk, ók meg kapáltak, betakarítottak. Józan Ferenc pirosbarna arcán mosoly suhan át. — Jól dolgoztak az asszonyok meg a lányok. Cukorrépából hektáronként négyszáz mázsán felül termett. A kukorica is jó lett volna, de elverte a jég, nem húzhattunk fölé ponyvát. Kulcs csikordul az iroda ajtajának viselt zárjában. Az előszobában egy halom téli tüzelő, a másik helyiségben a megszokott irodai kép fogad. Az útközben elejtett beszélgetés fonalát azonban magunkkal hozzuk. — Egyszóval már nincs munka a határban? — Mi volna? A cukorrépa, krumpli, kukorica* betakarításának már utána vagyunk. A földet letakarítottuk. Az ősziek vetése után § is pontot tettünk. \ A békéi csősznek tehát nincs már \ mire vigyázni a határban. Az éppen ^ szemerkélő eső is a legjobb helyen, ^ a földben találta a vetőmagot. Hát ^ csakugyan elnémult volna már a ^ határ? Dehogy is némult el. Azt az ^ őszi levélhullató csendet, amelyet már annyiszor és annyi költő megénekelt, a borzas varjak károgásán kívül a lánctalpas traktorok zúgása töri meg. Az ekék mélyen hasítják a föld hátát. — Ha törik, ha szakad, a mélyszántásnak meg kell lennie — vélekedik az elnök. Meg is lesz, mert a traktorosok éppúgy, mint a vetés során, mint ahogyan a szövetkezeti tagok a betakarításkor — a nappalt éjszakával toldják. Az akarat, a jövőbe vetett bizalom még az időjárás fölött is győzedelmeskedik. SZARKA ISTVÁN Zlaté Moravcén korszerű téglagyárat építenek I J (ČTK) A nyitrai Magasépítészeti Vállalat dolgozói a múlt év augusztusától építik a Zlaté Moravce-i korszerű téglagyárat. Eddig befejezték a szárító építését és most fejezik be az alagútkemence építését is. Az új téglagyár évi teljesítménye 35 millió téglaegység lesz, Az új üzemben a termelést 1960 október 1-én kellene megkezdeni. Az építkezési dolgozók kollektívája kötelezettségvállalást tett, hogy ezt a határidőt lerövidíti és a gyárat augusztus 29-én adják át rendeltetésének a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának napján. ** *** ** *** * *** * *** ** i * * *•*•*** * •**»•* *** *** *A*» i> * )t*»t A **><mA******A*A* *»**•**•* ** ** *** A* A' A AA 1**** A* ** ** ** ** ** ** *** **** *** ******** * /ötvenkét éves vagyok. Most " kezdem csak sajnálni, hogy nem ismerem klasszikusainkat, hogy nem Ismerem népem, történetét... Deresedő hajú, kemény ráncokkal televésett arcú parasztemberből törtek ki ezek a szavak. Ha leírnám a nevét, azt gondolhatnánk, csak egy ilyen ember létezik falvainkon. Pedig sokan vannak ilyenek. Nem nevezhetjük őket maradiaknak azért, mert nem ismerik klasszikusainkat, népünk történetét. A múlt rendszerekben az egyszerű dolgos parasztember, akárcsak a munkásproletár, a társadalom mostohagyermekének számított. Neki nem volt ideje művelődésre, amikor hajnaltól estig barázdálta a határt. Dolgoznia kellett, hogy élni tudjon és másra nem jutott ideje. Akkoriban nem is gondolt a klasszikusokra és meg sem fogamzott benne az a gondolat, hogy meg kellene ismernie népe történetét. És ma? Ez már gond számára. S ez forradalmat. nagy fordulatot jelent gondolkodásában. A közösbon könnyebben végzett munka után a művelődésre gondol. S azt mondja, gyertek elvtársak, segítsetek, tanulni szeretnék. E szavakat hallva akaratlanul is arra gondoltam, t'alvainkon nem elég csak kultúrházakat építeni. Miért? Sok község büszkélkedik már új kultúrházzal s közülük oly kevés tölti be teljes mértékben társadalmi küldetését. Kultúrházainkat, népművelési otthonainkat még nem tudtuk a lakosok második otthonává tenni. Hetente a legjobb esetben egy-két előadás vagy gyűlés megrendezésében nem merülhet ki a kultúrház tevékenysége. Amikor azt mondjuk, hogy az építészetben csak akkor haladhat jól a munka, ha azt folyamatosan végzik, akkor nem mondhatunk mást népművelési intézményeink munkájáról sem. Ha tevékenységükből hiányzik a folyamatosság, a tervszerűség, akkor nem is Többet is tehetnénk tudják elegendő mértékben felkelteni a lakosok érdeklődését a művelődés iránt, akik meg tanulni szeretnének, ezzel kedvüket szegik. Pedig megvan a jó alap a hatékonyabb népművelési munka kifejlesztéséhez. Ezt az idei tapasztalatok igazolják. Csupán Szlovákiában ez év első felében több mint ötvenezer kulturális rendezvényt tartottak — és ezek kétharmadára falvainkon került sor —, melyeken összesen 7 351834 látogató vett részt. És így sorolhatnánk tovább az adatokat a tudományos jellegű előadások megtartásáról, a népkönyvtárak tevékenységéről, stb. TTol a hiba? Ott hogy a népművelési munkában sok helyütt nélkülözik a tervszerűséget, rendszerességet, a kulturális műsorokból hiányzik az élethez kötöttség, vagyis igen gyakran elszakadnak a mindennapi élet problémáitól. A falvakon elhangzó előadások gyakran azért vesztik el hatásukat, ' mert azokat nem kötik egybe a helyi problémákkal s a tények igazolását nem a helyi érvekre alapozzák. Ezt pedig könnyen megtehetnék, ha az előadók előbb megismernék a helyi körülményeket. A különböző népi együttesek és csoportok műsortervei — melyek a legjobban nélkülözik a tervszerűséget — komoly fogyatékosságokra figyelmeztetnek. Munkájukbant még alig veszik figyelembe a falvakon végbemenő forradalmi változásokat s a helyi viszonyoktól, problémáktői távol álló, rövid lélegzetű munkatervet tűznek maguk elé. Az együtteseknek nagy segítséget nyújthatnának az írók is. íróink java része a falu szülöttje. Jól ismerik a falu életét, népét s munkájukban mégis oly keveset gondolnak azokra, akikkel néhány esztendővel ezelőtt még együtt éltek. írni a falu életéről, mai életéről, amikor a legforradalmibb változásokon megy keresztül — ezt nemcsak kötelességüknek, hanem szívügyüknek is kell tekinteniük. A faluról származó, a városba került írók azzal bizony csekély mértékben támogatják a falusi ember gondolatvilágának átalakítását, ha évente egy-két alkalommal résztvesznek a falvakban rendezett irodalmi esteken. Nagyobb segítséget nyújtanának, ha hosszabb időre a faluban maradnának és segédkeznének a kulturális élet szervezésében, irodalmi tevékenységüket pedig döntően befolyásolnák a faluban szerzett benyomások, az új életviszonyok jobb megismerése, melyek alapján újabb művekkel gazdagíthatnák kultúránkat. TJármely oldaláról is nézzük, a népművelés komoly és felelősségteljes feladat, különösen falvainkon, ahol sokkal több teendő hárul a népművelési dolgozókra, mint a városokban, ahol a kultúra mégiscsak közelebb áll az emberekhez. Kulturális forradalmunk ezt, a város és a falu közötti, a kulturális fronton is fennálló különbséget fogja eltörölni és hozzájárul ahhoz, hogy a kultúrát — mint eddig igen gyakran tettük — nem kell majd „importálnunk" a faluba, hanem azt ott formálhatjuk ki teljes egészében. A falusi emberekben már nem a művelődés utáni érdeklődést kell felkeltenünk — ez megvan bennük —, hanem a népművelési munka hatékonyságát fékező kampányszerűséget kell megszüntetnünk. A fogyatékosságok leküzdésében a fő szerep a népművelést irányító nemzeti bizottságokra hárul. Megtehetik ezt annál is inkább, mert minden feltételük megvan ahhoz, hogy a CSKP Központi Bizottságának határozata értelmében továbbfejlesszék a népművelési munkát, elmélyítsék annak eszmei hatékonyságát. A párthatározat, a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség szellemében végzett népművelőmunkával fejlesszék ki az emberekben a magasabb fokú, szocialista életet jellemző tulajdonságokat. Falvainkon pl. továbbra is komoly feladatot képez a szövetkezetesek közös tulajdon iránti viszonyának javítása. A népművelési dolgozók széles és sokoldalú tevékenységükkel céltudatos, szocialista öntudatot mélyítő nevelőmunkájukkal, az embereknek a közös érdek iránti felelősségtudat növelésével, általános és szakismereteiknek gyarapításával meggyorsíthatják gondolkodásuknak átformálását. A helyi nemzeti bizottságok a legtöbb esetben magukra hagyják a népművelési dolgozókat, csak akkor veszik „kézbe" őket, ha. kampány előtt állnak. Keveset törődnek a társadalmi szervezetekkel — melyek hivatva vannak a népművelésre — és így nem csoda, hogy a népművelési intézmények es a társadalmi szervezetek tevékenysége kö'zött nincs meg mindenütt a teljes összhang. A népmüvelés fejlesztése terén a földművesszövet kezetek is sokat tehetnének. Egyes EFSZ-ek felismerték a kulturális élet fellendítésének jelentőségét és kezdeményezően hozzáláttak a szövetkezeti klubok létesítéséhez, melyek á jövőben falvainkon a kulturális élet fő gócpontjai lesznek, Szlovákiában eddig több mint harminc szövetkezeti klubot létesítettek. De a legtöbb EFSZ-ben a kulturális alapokat nem a falu kulturális életének fejlesztésére fordítják, hanem kirándulásokra és társas utazásokra. Falvainkon társadalmunk kulturális életének fellendítése a munkásparaszt szövetség érősítésétől is függ. A munkásosztály befolyásának erősítése érdekében a legtöbbet tehetnek és tettek eddig a védnökségi üzemek, melyek politikai, gazdasági téren nagy segítséget nyújtottak szövetkezeteinknek. Most már megérett arra az idő, hogy kulturális téren is hatékonyabban gyakorolják védnökségi teendőiket. Az üzemi klubok tapasztalatainak átadásával és azoknak a falvakon a gyakorlatban való átültetésével jelentősen kivehetnék részüket a falvak kulturális életének fejlesztéséből. Ugyancsak jó tanácsokat adhatnának az üzemi munkaiskolák szervezésében és gyakorlatában, a szocialista münkaversenyben szerzett tapasztalataik átadásával, melyekkel a szövetkezetekben jobbá tehetnék a gazdasági szervezőmunkát és tökéletesebbé a szövetkezeti tagok szakiskoláztatását. M ég sok-sok problémát lehetne megemlíteni a falusi népművelési munka továbbfejlesztése érdekében. Népművelési dolgozóink tudatában vannak felelősségteljes küldetésüknek s a társadalmi szerveze tekkel együttműködve, a nemzeti bizottságok irányító tevékenységének elmélyítésével és tökéletesítésével a kultúrházakat és a népművelési otthonokat, a szövetkezeti klubokat rövid idő alatt a falusi emberek második otthonává változtathatják. A műveltség, a tudás nagy legyver s mi azt akarjuk, hogy falva nk szocializmust építő dolgozói ezt a nagukénak mondhassák. Petrőci Bálint ÚJ SZÖ 4 * 195 9- november 5.
